Cikkek

Nagy Erzsébet: Búcsú a fegyverektől. Régmúlt kardok emlékezete

Pécsi Szemle 2002. (5. évf.) 1. szám, 2-3. oldal

Letöltés: pdf20


Nagy Erzsébet

 

BÚCSÚ A FEGYVEREKTŐL

 

RÉGMÚLT KARDOK EMLÉKEZETE

 

 

 

Rendhagyó műtárgybemutatóra hívom most Önöket: két olyan régészeti lelettel ismerkedhetnek meg, amit múzeumi gyűjteményben, régészeti kiállításon már soha többet nem láthatnak!

Egy éve annak, hogy a pécsváradi várból a Janus Pannonius Múzeum Kereszténység és államiság Baranyában c. nagyszabású ezredfordulós kiállításából a máig ismeretlen betörő(k) elvitt(ek) egy lelet együttest: két kardot és egy vas sisakot. A sisakot a Pécsi Szemle 2000. tavaszi számában mutattam be. A felbecsülhetetlen értékű tárgy szerencsére megvan, hiszen - míg az eredeti díszes vassisak külföldi kiállításokon szerepel - a feltört pécsváradi vitrinben a tárgy nemes másolata volt kiállítva. A két államalapítás kori vaskard azonban úgy tűnik, örökre elveszett!

Az egyik kard előkerülésének helyét Kiss Attila azonosította: a Pécs- Magyarürög-Kápolnadomb lelőhelyről származó kard 1943-ban került a pécsi Városi Múzeumba. A kétélű, Petersen „H” típusú markolatgombos egyenes vaskard pengéjén kettős vércsatorna, markolatgombjának és keresztvasának mindkét oldalán függőleges szálú ezüst berakás, tausírozás maradványa látható. Hossza: 90,3 cm, markolathossza: 15,3 cm, pengehossza: 74,8 cm, keresztvasa 7,7 cm.

A másik kardot Szigetvár környékén 1910-1914 között találták, a lelet előbb egy magángyűjteménybe, majd ajándékozás útján a Szigetvári Zrínyi Miklós Múzeumba került. A kétélű, egyenes vaskard Petersen „T” típusú markolatgombja háromosztású, sodrott drót berakással. Hossza: 96,0 cm, a penge hossza: 80,3 cm, szélessége: 5,0 cm, a keresztvas hossza: 8,0 cm.

Az első kardhoz hasonló típusú kardból néhány darab van a Kárpát-medencében, a Petersen „H” típusú kardokat különösen Észak-Európában kedvelték, koruk 800-950 közötti idő, a magyarürögi kard kora a 10. század vége lehet. A szigetvári kard a prágai Szent István kard típusába tartozik, egyedülálló a magyarországi emlékanyagban. Kora a 10. század második fele, 11. század eleje.

A magyarság a nehéz, kétélű ún. normann karddal orosz és normann hatásra már a honfoglalás előtt megismerkedhetett. A Kárpát-medencében a 10. század végén ugyan több északi díszítésű kard ismert, a magyarországi kétélű kardok zöme azonban nyugati eredetű volt a 10. század utolsó harmadában és a 11. század elején. Ezt a modern kézifegyvert Géza nagyfejedelem honosította meg, hogy a korábbinál nehezebb fegyverzetű seregével alkalmazkodjon a nyugati hadviseléshez, s többek között ez tette lehetővé Géza, majd István hatalmának megszilárdítását.

Baranya megyében ez a két vaskard képviselte e kor örökségét, s most ezek is eltűntek. Vigyázzunk értékeinkre, becsüljük meg múltunk hagyatékát!

Gyűjtemény: a magyarürögi kardot a pécsi Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztálya K. 74.1.1., a Szigetvár környékén talált kardot a szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum 57.2.1. leltári szám alatt tartotta nyilván, s várja vissza gyűjteményébe.

 

 

Irodalom

 

Kiss Attila: Baranya megye X-XI. századi sírleletei. Magyarország honfoglalás és kora Árpád-kori temetőinek leletanyaga 1. Budapest, 1983.259-260.p., 289-290.p.; Bakay Kornél: Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéseihez. In: Dunántúli Dolgozatok 1. Pécs, 1965.31-33.p.;

Kereszténység és államiság Baranyában. (kiállítási katalógus) Pécsvárad, 2000-2001.

 

psz 2002 01 01 nagy erzsebet 01

 

b.o. Pécs-Magyarürög, kápolna dombi kard, 10. sz. vége. Fotó: JPM archívum j.o. Szigetvár környéki kard, 10. sz. vége - 11. sz. eleje. Fotó: JPM archívum