Cikkek

Radnóti Ilona: Perls Ármin pécsi főrabbi (1853-1914)

Pécsi Szemle 2001. (4. évf.) 4. szám, 106-113. oldal

Letöltés: pdf20


Radnóti Ilona

 

PERLS ÁRMIN PÉCSI FŐRABBI

(1853-1914)

 

 

 

Perls Ármin a Szatmár megyei Nagykárolyban született 1853. november 1-jén.[1] A Károlyi grófok birtokához tartozó mezőváros egyike volt Magyarország legrégibb zsidók által lakott településeinek. A grófi család védelmét bíró közösség már a 18. század utolsó évtizedeiben saját iskolát tartott fenn és intézményes vallásoktatást biztosított a Talmud Tóra (talmudi elemi iskola) létrehozásával. E nagyhagyományú közösségben telepedett le a Perls-család magyarországi ágának második generációja. A család egyébként cseh-morva eredetű volt. A nagyapa, Perls Izsák Mózes még Morvaországban született, rabbiként került 1822-ben Kismartonba, ott alapozta meg hírnevét. 1841-ben Bonyhádra hívták meg, ahol több mint egy évtizedig volt a hitközség rabbija.

Perls Ármin gondos nevelésben részesült. Apja foglalkozását nem ismerjük, de gyermeke taníttatásából okkal következtetünk arra, hogy nem csak a mély vallási ismeretek elsajátítását, hanem a korszellem megkívánta világi műveltség megszerzését is fontosnak tartotta fia számára. A gyermek Perls Ármin világi és vallási iskoláztatása szülőhelyén, Nagykárolyban indult. Középiskolai tanulmányait Nagyváradon végezte. A családi hagyományok és ifjúkori érdeklődése a zsidó tudományokhoz, a Talmudhoz vonzották, és meghatározónak bizonyultak pályaválasztására. Nagyapja mellett hatást gyakorolt rá nagybátyja, későbbi apósa Perls Méir, a nagykárolyi zsidó hitközség rabbija, az Európa szerte elismert Talmud-tudós.

A rabbi hivatásra készülő tehetséges fiatalember a zsidó felvilágosodásnak elsőként otthont adó városban, Berlinben folytatta tanulmányait. 1874 októberében érkezett a német városba, ahol páratlan szorgalommal tanult. Nemcsak átfogó teológiai ismereteket szerzett, hanem bölcsészetet és keleti nyelveket is tanult, s páratlan jártasságra tett szert az egyetemes és magyar történelemben is. Öt évvel később, 1879-ben nyerte el rabbi képesítését, s ezzel egy időben bölcsészettudományokból doktori címet szerzett Jénában.

A zsidó hagyományok szerint egy Talmud-tudós abban az esetben lehetett rabbi, ha nagy tekintéllyel rendelkező rabbiktól - akik alaposan megvizsgálták jártasságát a judaizmus jogi hagyományaiban - oklevelet (hatara) kapott, amely bizonyította, hogy méltónak találják a rabbipalást viselésére. Berlinből való hazatérése után Perls Ármin követte e hagyományos gyakorlatot. Magyarország három, elismert, tudós rabbijától Fürst Lázár gyöngyösi, Friedmann N. R. nyíregyházi és Perls Méir főrabbitól kért és kapott rabbi oklevelet.

 

psz 2001 04 11 radnoti ilona 01

 

1879-ben kötött házasságot unokahúgával Perls Etelkával. Négy gyermekük született: Miklós, Anna, Imre, Magdolna. Halálakor, 1914-ben, fia Miklós, New Yorkban élt és ügyvéd volt, Anna, férjezett Jusztusz Manóné, Budapesten lakott, Imre katonai szolgálatot teljesített a harctéren (egyébként banktisztviselőként dolgozott), legkisebb gyermeke Magdolna csupán 13 éves volt.[2]

Perls Ármin szemléletét, gondolkodását, majd életpályáját nem csak a családi tradíciók, neveltetése formálta, befolyást gyakoroltak rá azok a változások, amelyek a dualizmus korában a magyarországi zsidóság útjának lehetséges állomásait meghatározták. Gyermekkorában még egy polgári jogokkal nem rendelkező közösség tagja, és csupán 14 éves, amikor zsidóság emancipációját kimondó törvény életbe lépett, amely kimondatlanul is felekezetté nyilvánította a zsidóságot. A törvény meghozatalával a magyar politikai elit többsége azt óhajtotta, hogy a magyarországi zsidóság magyar zsidósággá váljon. A zsidó identitás vallási térre való leszűkítése a hazai izraeliták körében rendkívül éles viták forrásává vált, melynek következménye a szervezetileg három ágra történő szakadás lett. Ugyanakkor a társadalmi-gazdasági változások, az emancipációs törvény a zsidóság számára a felemelkedés, a társadalmi integráció perspektíváját nyújtotta és a feltételek, a vallási reform, a lazább rítus, a nemzeti kultúrához való idomulás a modernizálódó csoportjai számára elfogadható, vállalható feltételekké váltak. Perls Ármin ennek az új, magyar-zsidó nemzedéknek volt a gyermeke. Meggyőződéssel vallotta, hogy a nyelvi és kulturális beilleszkedés, a magyar nemzettel való azonosulás, a hazafiság nem gátja a vallási hűségnek, a zsidóság vállalásának. Ennek szelleme hatotta át munkálkodását.

A zsidó hitközségek szervezeti önállósággal rendelkeztek, s ennek megfelelően a rabbi állásoknak szabadpiaci jellegük volt, amennyiben minden hitközség szabadon választotta meg szellemi vezetőjét. A kiválasztás legfőbb kritériumát elsősorban a képzettség nyújtotta, másodsorban a hitközség szellemi beállítottságának való megfelelés, ez utóbbi döntő feltétellé vált, amikor a magyarországi hitközségek az 1868. évi zsidó kongresszust követően nyilvánosan is különböző irányzatokhoz csatlakoztak. A mindenkori rabbik tekintélye, az ehhez kapcsolódó befolyás elsősorban a hagyományos talmudista szaktudáson alapult, melyen keresztül a rabbik mintegy személyesen képviselték a Talmudnak a hagyomány által szentesített tekintélyét. A dualizmus korában a hitközségek szellemi arculatában bekövetkezett változásoknak megfelelően a gyülekezetek egy része azonban (elsősorban a városok modernizálódó zsidósága, de nem csak a neológ irányzathoz csatlakozók), a talmudista felkészültség mellett azt is elvárta rabbijától, hogy megfelelő világi műveltséggel rendelkezzen, s magyar nyelvű hitszónoklatokat is tartson. Elvárásaiknak megfelelően pályázat, ritkábban meghívás útján töltötték be a rabbi-széket.

A fiatal, alig 26 éves rabbi első állomáshelye Kassa volt. A város fekvése nagymértékben meghatározta a kassai zsidó közösség származási helyét, szokásait, kulturáltsági szintjét, még akkor is, ha a betelepülő izraeliták Galícia fejlettebb helységeiből származtak. A kassai zsidó közösség nem tekintett hosszú múltra vissza, csak az 1840-es években kezdett szerveződni. Az izraeliták magyar nyelvűvé válása viszonylag lassan haladt (1880-ban még 50-50 százalékban magyar és német anyanyelvűek), melyhez a késői betelepedés, a város etnikai jellege (1880-ban a magyar anyanyelvűek az összes polgári népességnek alig 40 százalékát alkották) egyként hozzájárult.[3] S mindehhez hozzájárult a hazai zsidóság dualizmus kori történetét végigkísérő ortodox-neológ ellentét, amely e területen, ahol a nyugati műveltség és a keleti obskurantizmus találkozott, különösen élesen jelentkezett. Két évet töltött el a kassai gyülekezet élén. Minden valószínűség szerint örömmel fogadta el a kecskeméti hitközség meghívását, mert olyan zsidó közösségbe került, amely sokkal jobban megfelelt felfogásának, alkatának.

A Kecskeméten élő zsidóság nem csak számbelileg volt jelentős, de többségében magyar nyelvű is volt. Így érthető módon olyan rabbit kerestek, aki a magyar nyelvű szónoklatok tartásában jártassággal bírt. Perls Ármin már igen hamar, kassai évei alatt tekintélyre emelkedett szónoklatai révén, s a kecskeméti hitközség erre alapozva, pályázat kiírása nélkül kérte fel a rabbi-szék elfoglalására. 1882. augusztus 31-én, fényes ünnepség keretében iktatták be hivatalába. A zsinagógában rendezett ünnepségen, az izraelita közösségen kívül részt vettek a városi hatóságok, testületek, egyesületek, a református gimnázium, a polgári és népiskola, valamennyi felekezet és a gazdasági élet képviselői. A rabbi-szék elfoglalásakor mondott programbeszédében megfogalmazta azokat az elveket, melyek szellemében munkálkodása során tevékenykedni kíván. Ezek: a béke, a türelem és a szeretet.[4] Beszédét kedvezően fogadták. Kecskeméti Lapok tudósítója külön kiemelte, hogy az új rabbi „mesterien kezeli nyelvünket, másfelől a nyelvvel oly mély eszméknek tud alakot adni, minőre csak oly férfi képes, ki nem csupán az egyházi tudományok alapos ismerője, hanem a világi tudományokban is tökéletes jártassággal bír.”[5]

Az új környezet kedvezően hatott rá, ott rakta le munkálkodásának alapjait. Jóllehet már Kassán megjelent első publikációja, 1884-től mind rendszeresebben közölte dolgozatait a Magyar Zsidó Szemlé-ben. Hivatalos teendői mellett nagy figyelmet fordított az izraelita gyermekek színvonalas iskoláztatásának biztosítására. Nem csak arra terjedt ki a figyelme, hogy a vallásoktatás biztosítva legyen számukra, de arra is, hogy az általános műveltség megszerzésének feltételei kedvezőbbé váljanak. Kezdeményezője volt a Kecskeméti SZEGÉNY IZRAELITA TANULÓK SEGÉLYEZŐ EGYLETE megalapításának.[6] Ami közéleti szereplését illeti, az alföldi város törvényhatósági bizottsága választott tagjaként tevékenykedett, egészen 1889-ig, a városból történő elköltözéséig. E funkciójában is elismerést szerzett. Lestár Péter, a város polgármestere méltatásában nemcsak a hivatalos teendőit magas színvonalon ellátó rabbi távozása miatti sajnálkozását fejezte ki, de a város egész közössége elismerését kiérdemlő, közmegbecsülésnek örvendő személy távozása fölötti sajnálatát is kifejezésre juttatta.[7]

A pécsi izraelita hitközség 1882-1889 között nem töltötte be a rabbi-széket. A gyülekezet létszáma folyamatosan gyarapodott (1880-ban 2244,1890-ben 3124 fő).[8] Jelentősen fejlődtek a zsidó közösség intézményei, számos izraelita tanulója volt a város középiskoláinak. Egyre több problémát okozott a szakavatott lelki gondozó és a hitoktatást szakszerűen irányító vezető hiánya. Elodázhatatlanná vált a rabbi állás betöltése. A hitközség vezetése nem hirdetett pályázatot, hanem felkereste az akkor már országos hírnevű Perls Ármint, s meghívta a pécsi rabbiságba.

Perls Ármin 1889. szeptember 17-én foglalta el székét. A beiktatási ünnepély a kecskemétihez hasonlóan városi esemény volt. Székfoglaló beszédében azokat az erkölcsi alapelveket fejtette ki, amelyek szerinte az “erkölcsi világrend tartó oszlopai” és munkájában, tevékenységében, irányadóul szolgálnak. A hit, az istentisztelet és az emberszeretet, szellemében való cselekvés, fejtette ki beszédében, helyre állítja “megint az ellentétes érdekek heves küzdése által felbontott békét, testvéri egyetértést és összhangzatot.”[9] Ez a gondolat nem csupán a helyi izraelita közösségnek szólt. Üzenet volt a megosztott magyarországi zsidóságnak is.

Perls első pécsi ténykedései közé tartozott a Talmud Tóra alapítása, hogy megfelelő, szervezett kereteket biztosítson a fiatalok számára a zsidóvallás ismereteinek elsajátításához. Ebben, hitoktatói feladatainak felelősségteljes ellátása mellett szerepet játszott tapasztalata is, nevezetesen az a jelenség, hogy a zsidóság körében mind több azoknak a száma, akik csak a legjelentősebb zsidó ünnepeken látogatnak el a zsinagógába, életvezetésükben feledik a vallási előírásokat. A tanításban maga is aktív szerepet vállalt, a felső évfolyamban tanított. A zsidó tradíciók megtartása tekintetében nem volt ortodox, nem a külsőség megtartását tartotta alapvetőnek. E nézetének nyilvánosan is hangot adott, amikor a pécsi zsidó fiatalok tisztelgő látogatását fogadta.[10]

A fiatalok oktatásának minden téren nagy figyelmet szentel. Tagja az izraelita elemi iskola iskolaszékének. Az oktatás fontosságának felismerése vezérli, amikor, az országban elsőként, felveti egy zsidó gimnázium létrehozásának szükségességét.[11]

Pécsi közéleti szereplése szélesebb körű, mint Kecskeméten. Itt nem csak a városi törvényhatósági bizottságnak, de a Pécsi Nemzeti Kaszinónak is tagja, különböző jótékonysági és kulturális rendezvényeken vállal szerepet.

Pap lévén közvetlenül nem politizált. Egy pécsi esemény aktív fellépésre ösztönzi, s a türelméről, kompromisszum készségéről híres főrabbit határozott és hajthatatlan állásfoglalásra készteti. Az esemény Ferenc József 1891. évi pécsi látogatásával volt összefüggésben. Az eseményre a Dunántúl valamennyi politikai és felekezeti testülete készült, s küldöttséggel kívánt megjelenni az uralkodó előtt. A pécsi hitközség is bejelentette, hogy a felekezetek sorában tiszteleg. Mivel a keresztény felekezetek küldöttségeiknek országos jelleget adtak, úgy vélték, hogy az izraelita felekezetnek is hasonló jellegűnek kell lennie, jóllehet annak nem volt olyan hierarchiája, mint a keresztényeknek. Ezért levélben fordultak a jelentősebb dunántúli hitközségekhez, hogy rabbijuk vezetésével küldjék el képviselőiket. Bejelentett igényüket Aidinger János polgármester elvileg támogatta, de felhívta a figyelmüket arra is, hogy az udvar szokásai szerint csak a bevett felekezetek tiszteleghetnek főpapjaik vezetésével a király előtt, s ennek a feltételnek az izraelita felekezet nem felel meg. Az udvartól visszaérkező program szerint a zsidóság küldöttsége az utolsó előtti helyen járulhatott a király elé. A döntés mélyen sértette a hitközség vezetését. Perls Ármin vezetésével a belügyminiszterhez utaztak, hogy tiltakozásuknak kifejezést adjanak. A belügyminiszter előtt Perls kijelentette, hogy amennyiben az évtizedekkel korábban emancipált zsidóság nem kapja meg az őt megillető helyet a felekezetek sorában, tisztelgésük elmarad. S az uralkodó zsinagógában teendő látogatására utalva kijelentette, hogy a „jelzett körülmények között nem óhajtunk a kitüntetésben sem részesülni.” A határozott fellépés eredménnyel járt, a belügyminiszter megváltoztatta a programot: a keresztény vallásfelekezetek után egy küldöttség beiktatásával az izraelita felekezet Perls által vezetett 80 tagú dél-dunántúli küldöttségét bocsátották az uralkodó elé. Az esemény számos tanulsággal szolgált. A Pécsre érkezett hitközségi vezetők megtartották első együttes értekezletüket, amelyen felekezetük szervezetlensége és jogi helyzete került megvitatásra. Perls javaslatát, a szomszédos megyék hitközségei szövetségének létrehozásáról nem fogadták el, de a recepció elnyeréséért folytatott küzdelem mellett foglaltak állást.[12]

Perls a politikához legközelebb akkor került, amikor gróf Zichy János kultuszminiszter mellett tanácsadói szerepet vállalt a napirenden lévő zsidó felekezeti ügyek megoldásában. Ez az együttműködés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy addigi tevékenységét kitüntetéssel ismerjék el. 1911. december 27-én Visy László főispán ünnepélyes keretek között átnyújtotta a Ferenc József Rend lovagkeresztjét a főrabbinak. A kitüntetést, ahogy az indoklásban elhangzott, a társadalmi és közéletben hosszú idő óta kifejtett érdemeiért kapta, melyek közül külön kiemelésre került a “felekezeti türelmességnek, a társadalmi békének, a különböző ellentétek kiegyenlítését célzó” tevékenysége.[13]

Perls országos hírnévre elsősorban szónoklatai révén tett szert. Beszédeiben korának problémáiból indult ki, lelki, vallási, családi és alkalmanként társadalmi kérdésekkel foglalkozott. Szónoklataiban áttekinti a zsidóság tanításainak egészét, de nem válik elvont moralistává. 1897-ben, az emancipáció 30. évfordulóján keserűen állapítja meg: „Izrael szabadsága, teljes egyenlősége, méltósága nem vált még a zárkózó társadalom köztudatává, vérévé.” Rámutat az antiszemitizmus hol burkolt, hol nyílt erőinek megjelenésére is: “.a fáraók sötét szelleme nemcsak a líbiai óriás kőemlékében él, hanem lappanghat a jelen társadalom szívében, intézményeiben, irodalmában és közfelfogásában.”[14] Válogatott beszédei négy kötetben kerültek közlésre. A szónoklatokból gazdag és érett gondolatvilág, vallásos hit és meggyőződés, széles körű ismeretekkel bíró ember profilja tárul elénk.

Meg kell azonban emlékeznünk a tudós Perls Árminról is. Mint arról már szó volt, kecskeméti évei alatt kezdi meg tanulmányainak közlését a Magyar Zsidó Szemlé-ben, a legszínvonalasabb magyar nyelvű zsidó tudományos folyóiratban. A vidéken élő rabbi komoly tárgyi nehézségekkel küzd tudományos munkája során, hiszen nem állnak rendelkezésére, vagy csak korlátozottan a kutatás feltételei. Ennek ellenére figyelemre méltó tanulmányokat közöl a talmudi régészet tárgyköréből: a régi héber könyvtekercsek alakjáról, az ókori zsidó anyakönyvezésről, a talmudi írástudók öltözékéről, a házasságtörő nő büntetéséről.

Három nagyobb tanulmánya németül jelent meg, melyekben az elfogadott szokásnak a jelentését és szerepét vizsgálja a vallástörvény alkalmazásában, foglalkozik az öngyilkosság kérdésével és vizsgálja a plágium fogalmát a zsidó irodalomban. Héberül teszi közzé nagyapja responzumait (vallástörvényi döntvényeit), életrajzát és az 1840-es évek bonyhádi hitközségének életéről közöl értékes adatokat.[15]

Perls Ármin 1914. szeptember 8-án, Budapesten hunyt el. Negyedszázadig volt hitközségének elismert lelki vezetője. Temetésére az ország több hitközségéből érkeztek rabbik, hitközségi elöljárók. A pécsi zsidóság százai jelentek meg, hogy búcsút vegyenek rabbijuktól. A gyászszertartáson a város és megye csaknem teljes tisztikara részt vett a főispán illetve a polgármester vezetésével, a bíróság tagjai, az iskolák tanárai és diákjai, a református és evangélikus felekezet ornátusban megjelent lelkészei és a hadapródiskola tanárai köréből Mándoky Sándor plébános.[16]

A pécsi hitközség jeles rabbijának emlékét egy nevét viselő alapítvánnyal és dísztermében felállított szoborral örökítette meg.

 


[1]Az életrajzi adatok az alábbi munkákra támaszkodnak: Perls Ármin emlékezete. Pécs, 1915.; Weisz Gábor: A Pécsi Izraelita Hitközség monográfiája. Pécs, 1929. 27-39.p; Pécsi Napló 1914. szeptember 10. Schweitzer József: A Pécsi Izraelita Hitközség története. Budapest, 1966. 75-82.p.

[2] BML árvaszéki iratok, Pécs, 5358/924.

[3] Csíki Tamás: Városi zsidóság Északkelet- és Kelet-Magyarországon. Budapest, 1999. 54.p.

[4] Kecskeméti Lapok, 1882. szeptember 8.

[5] Kecskeméti Lapok, 1882. szeptember 8.

[6] Bács-Kiskun Megyei Levéltár (továbbiakban: BKML) Kecskemét város iratai 11808/1884, 12293/1884.

[7] BKLM Kecskemét város törvényhatósági bizottságának közgyűlése 215/1889.

[8] Hét évtized a hazai zsidóság történetében. Horváth Pál (szerk.) Budapest, 1990. 189.p.

[9] Perls székfoglalóbeszéde: A három oszlop. Pécs, 1889. 11.p.

[10] Pécs, 1889. augusztus 17.

[11]Schweitzer… i.m. 1966. 78.p.

[12]Pécsi Izraelita Hitközség jegyzőkönyve 1891. majus-június. Weisz... i.m. 1929. 28.p. Schweitzer... i.m. 1966. 62-63.p.

[13] BML Pécsi polgármesteri iratok,1911. Vll/9. főispáni iratok 1911.Xll/28.

[14] Schweitzer... i.m. 1966. 81.p.

[15] Megjelent műveit közli: Perls Ármin emlékezete. i.m. 1915. 47-48.p.; Schweitzer... i.m. 1966. 76-78.p. Ez utóbbi értékelést is ad.

[16] Pécsi Napló 1914. szeptember ?