Cikkek

Tüskés Tibor: Móricz Zsigmond pécsi útjai

Pécsi Szemle 2001. (4. évf.) 4. szám, 102-105. oldal

Letöltés: pdf20


Tüskés Tibor

 

MÓRICZ ZSIGMOND PÉCSI ÚTJAI

 

 

 

Ha a Kárpát-medence képzeletbeli térképén kis zászlókkal jelölnénk meg azokat a helyeket, ahol Móricz Zsigmond megfordult életében, sűrű zászlóerdő borítaná be a térképet. A magyar írók közül talán csak Petőfi hasonlítható hozzá, aki rövid életében ugyancsak keresztül-kasul bebarangolta az országot. Ha vannak úgynevezett statikus, egy helyben ülő és alkotó írók, akkor ők a mozgékony, a dinamikus alkotók közé tartoztak. Móricz Szombathelytől a felvidéki városokon át Csiksomlyóig számos magyar települést meglátogatott. Nem ok nélkül volt a jelszava (és írta riportgyűjteménye fölé címül) Gyalogolni jó. Persze nem mindenhová érkezett az apostolok lován. Pécsen is többször megfordult. S ide is minden alkalommal vonat hozta.

Ötször járt Pécsen. 1924-ben, 1927-ben, 1934-ben, 1938-ban és 1940-ben. Ezek közül a legemlékezetesebb, a legfontosabb három látogatása.

Első felesége, Holics Janka öngyilkossága után, 1926-ban házasságot köt Simonyi Mária színésznővel. Már a következő évben közös előadókörútra indulnak. Móricz Pécsre is meghívást kap, és 1927. november 24-én a Mária utca 18. szám alatti nőegylet épületében (később városi művelődési ház, ma Bóbita Bábszínház) rendezik meg az akkor 48 éves Móricz szerzői estjét, melyen az író mellett Simonyi Mária is szerepel. Móricz ekkor a Nádor Szállóban lakott.

1931-ben alakult meg Pécsett a JANUS PANNONIUS TÁRSASÁG. Az irodalmi társaság programjában rendszeresen szerepeltek a vármegyeház közgyűlési termében megtartott felolvasó ülések. Ezeken nemcsak a városban élő, hanem az innét elszármazott, vagy a fővárosban élő, országos hírű írók is jelen vannak. Móricz akkor már A fáklya, a Légy jó mindhalálig, a Tündérkert, az Uri muri, a Rokonok írója és számos kitűnő novelláskötet szerzője volt. Az író a Janus Pannonius Társaság felolvasó estjén 1934. december 12-én a vármegyeház dísztermében az Éjjeli szállás című elbeszélését mutatja be. Ezt az ifjúkori, szellemes, humoros hangulatokban gazdag írását máshol és máskor is szívesen olvasta föl. Egy alkalommal (valószínűleg Hódmezővásárhelyen) Németh László is tanúja volt annak, amikor Móricz ezt az írását bemutatta, és az élményt Égető Eszter című regényének egyik részletébe beleírta. Innét tudjuk, milyen lehetett Móricz pécsi felolvasása. Az Égető Eszter-ben a cselekmény színhelye Csomorkány, és az írót Méhes Zoltánnak hívják. Németh László ilyennek látta az elbeszélését felolvasó írót: „Nem volt rajta semmi írói, a termete kicsiny, rövid lábát és hasát egy bő nadrág próbálta összehangolni... Elég szép értelmesen olvasott, kicsit kántálva, de a lelke nem préselő- dött át a betűn, szöveg volt, amit maga elé tartott.”

Az irodalmi társaság illő módon fogadta Móriczot. A felolvasó ülés után a társaság vezetői a Pannónia (ma Palatinus) Szálló földszinti előcsarnokában vacsorát adtak tiszteletére. A fényképen ismerős arcokat fedezünk föl, Lovász Pált, Kocsis Lászlót; Móricz egyik oldalán az alispán felesége, Fischer Béláné, másik oldalán a szép és fiatal írónő, Dénes Gizella ül. És ott álla képen a háttérben az ételeket fölszolgáló, fekete nyakkendős, fehér kabátos pincér is.

Móricz Zsigmond egy hétig maradt ekkor a városban. A Pannóniában lakott. Az egyik nap fölmegy a Mecsekre, és a Misina tetőn álló kilátótoronytól néz le a városra. Jut ideje arra is, hogy a Nemzeti Színház egyik előadását megtekintse. A színház éppen akkor a Légy jó mindhalálig színpadi változatát játszotta, Vaszary Piri vendégfelléptével.

 

psz 2001 04 10 tuskes tibor 01

 

Havas László: Móricz Zsigmond, fametszet, 1942

 

Pécsi élményeiről a Pesti Napló 1935. február 7-i számában hosszabb cikkben számol be. Nem leplezi ámulatát: „Csodálatos hely, Magyarországnak ma, Budapest után a legszebb városa” - írja. Majd színes képekben fölidézi Pécs múltját. „Ritkán éreztem annyira, mint itt, hogy az ember csak ideiglenes lakó e földön. Pécs területén a láb évezredek nyomain tapod. Évezredek lakói feküsznek itt, erősítik és gyarapítják az egymásra következő nemzedékeket.” Olyasmit lát meg az idegen szemével, amit az itt élők talán magától értetődőnek tartanak, vagy kényelmükben észre sem vesznek. Móricz jól érzékeli: „De az ember képtelen a tegnap tanulságait átvenni: szinte minden kor újonnan kezdi.” Az írás végén visszatér az indító képre, a bibliai hasonlatra: „Krisztust a Kísértő felvitte a Hegyre és megmutatta neki a Várost: Ezt mind neked adom, ha imádsz engem. Erre figyelmeztetett a pécsi polgármester, mikor kapacitált, hogy menjek fel a Mecsekre; nézzem meg: az olyan szép pont, hogy Krisztust megérti az ember, Krisztus nagyságát, hogy egy ilyen csábításnak ellent tudott állani.”

Négy év múlva, 1938-ban az író hat hetet tölt Pécsett és Baranyában. Ekkor Kiss Gézának, a kákicsi református papnak Ormányság című könyve csábította a megyébe. Az előző év szilveszterén volt Virág lányának az esküvője. Móricz Virág az apjáról írott könyvében (Apám regénye) elmondja, hogy Móricz lefekvéskor kezébe vette Kiss Géza akkor megjelent könyvét, hogy belelapozzon, de nem tudta letenni, reggelig olvasta. Másnap, újév napján a vendégek közül szökve, elutazott Baranyába.

Móricz ekkora Rácvárosban, első felesége anyai nagynénjénél, egy nyugalmazott evangélikus lelkész özvegyénél, Szerényi Sándornénál lakott. „Itt ülök a Kati néni árva, kopott és kietlen házában, ahol azért szeretek lenni, mert típus: a kisváros. Valami, amit még sosem láttam, s amit meg kell ismernem, mert nekem ebben a világban mindeneket meg kell ismernem” - írta lányának levélben.

1960 tavaszán jártam abban a rácvárosi házban, amelyikben másfél hónapig Móricz lakott. A ház 1938-ban az 50-es számot viselte, 1960-ban Rácvárosi út 5. volt ráírva. Kétosztatú ház volt, középen nyílt az íves kapu. A ház egyik szárnyában régen a rácvárosi postahivatal működött, a másik szárnyában lakott Kati néni, amíg 1952-ben meg nem halt.

1960-ban még beszéltem a házban a hajdani rácvárosi postahivatal vezetőjével, Wenczel Borbálával, aki fölvette Móricz postai küldeményeit. Az akkori események óta alig valamivel több, mint húsz év telt el. A postáskisasszony emlékezete még őrizte a benyomásokat: - Nagyon kedves, közvetlen ember volt Zsiga bácsi. Mert nekünk is csak így kellett szólítani. Innét szokott telefonálni, és ha őt hívták, a húgom kislányát küldtem érte. Egyszer egy zacskó cukrot hozott neki.

És 1960-ban ott élt még a házban Szerényiék idős házvezetőnője, Mergel Erzsébet, Lizi néni, aki negyven évig szolgált a tiszteletes úréknál, és aki megörökölte a házrészt. Ő mutatta meg a bútorokat és azt a két szobát, ahol az író 1938 elején lakott: - Ebben aludt, ebben meg napközben dolgozott Móricz Zsigmond.

Az írót mindenekelőtt Kiss Géza könyve, a benne föltáruló kép, a pusztuló Ormánság élete, az egyke-probléma érdekelte. Többször kilátogatott Kákicsra, és benyomásairól cikksorozatban számolt be. Ezek a cikkek egyszerre kavartak vihart Kákicson, hozták nehéz helyzetbe informátorát, Kiss Gézát, és egyszerre irányították az országban az olvasók figyelmét egy tájegység sorsára, az egykézés társadalmi okaira és következményeire. Kiss Géza könyve a szépíró Móriczra is ihlető- en hatott: a könyvben olvasott néprajzi adatokat hivatkozás nélkül, alföldi környezetbe áthelyezve beépítette Rózsa Sándorról szóló regényébe.

Rácvárosi szállásadója, a lutheránus papné alakja is megmozgatta képzeletét. Móricz Virágtól tudjuk, hogy Mater dolorosa címmel regényt tervezett, melynek hősét a szép, magas növésű asszonyról, a csupa-jóság szállásadójáról, a kifogyhatatlan beszédű, életvidám Kati néniről akarta mintázni. Leányfaluba is meghívta az asszonyt, a regény azonban nem készült el.

„S most itt a kis városkában olyan valamit találtam, amit soha el nem lehetett képzelni. Azt, amit én innen kiszedek s meg fogok írni, ha bírom, még soha senki nem írta meg. Vagy ha megírta, nem olvastam, s nekem új” - írta levélben lányának.

Rácvárosból a városba is gyakran belátogatott. Január 29-én a pécsi református egyház gyülekezeti termében (ma Szabadság út 33.) előadást tartott az egykéről. Az előző nap a városháza második emeleti tanácskozási termében a szabadlíceum irodalmi előadásán vett részt, ahol a kiváló gimnáziumi tanár, Makay Gusztáv előadását hallgatta meg. Móricz Zsigmond jól tudta, hogy nemzedéktársát, Babits Mihályt, a hajdani pécsi diákot milyen erős szálak fűzik a városhoz. Ezért az előadás után a pécsi székesegyházat ábrázoló képes levelezőlapon üdvözletét küldi Babitsnak Budapestre: „Kedves Mihály, ma veled voltam. Itt, a városháza nagytermében nagy közönség ünnepelt, Makay tanár kórussal. Adyt, Kosztolányit, Gellért Oszkárt veled kötötte össze. Szeretettel ölel s Ilonkának kézcsók, neked jóegészséget, ölel Móricz. Pécs, 1938. jan. 28.”

Amikor 1941-ben megindul a Janus Pannonius Társaság folyóirata, a Sorsunk, a lap kiemelt helyen foglalkozik a kiváló prózaíróval. Kritikát közöl Móricz kései regényéről, az Árvácská-ról, majd Sík Sándor nagy tanulmánya jelenik meg az íróról. Havas László metszete e tanulmány mellett szerepel. Móricz halála (1942. szeptember 4.) után több írás, Örvös Lajos búcsúverse és nekrológja, majd Németh László esszéje (Utolsó fényképek Móricz Zsigmondról), Gulyás Pál verse és Jócsik Lajos tanulmánya idézi az író emlékét. A Sorsunk utolsó évfolyamaiban, 1947-1948-ban már az akkori fiatal pécsi írók, Rajnai László és Galsai Pongrác tisztelegnek Móricz előtt.

Móricz Zsigmond halála óta csaknem hatvan év telt el. Ma Pécsen egy tér és egy utca nevén kívül semmi nem emlékeztet arra, hogy Móricz Zsigmond ötször járt Pécsen, és a város élményét maradandó írásban örökítette meg.