Cikkek

Tirkala Ferenc: Uránérckutatás Magyarországon 1953-1989 között

Pécsi Szemle 2001. (4. évf.) 4. szám, 94-101. oldal

Letöltés: pdf20


Tirkala Ferenc

 

URÁNÉRCKUTATÁS MAGYARORSZÁGON

1953-1989 KÖZÖTT

 

 

 

Hálátlan dolognak tűnik 2001-ben olyan földtani kutatási tevékenységről írni, amely tevékenység célját, értelmét jelentő uránérc bányászatról Magyarországon már múlt időben beszélhetünk. Talán mégsem tűnhet feleslegesnek, ha legalább vázlatosan áttekintjük ezt a földtani kutatási tevékenységet, amelyet döntően Pécsett élő szakemberek végeztek 36 éven keresztül.

Ez a munka az ország területének 30-40%-ára kiterjedt és igaz, hogy céltudatosan az iparilag hasznosítható uránérc lelőhely felderítése volt a cél, de ezzel összefüggésben, nagy tömegben képződtek olyan kutatási adatok, amelyek sok más nyersanyag kutatás szempontjából is hasznosíthatók. Utalhatok itt arra, hogy a kutatás felszíni és mélyfúrásos geológiai és geofizikai és nem utolsó sorban hidrogeológiai módszerekkel folyt, és jelentős, nagy tömegben végzett laboratóriumi elemzésekkel egészült ki, nemcsak a sugárzó anyagokra vonatkozóan. Ennek alapján kijelenthetjük, hogy jelentős mértékben hozzájárult az ország földtani megismeréséhez. Az uránérc-kutatás kezdetén a kutatási eredményeket teljesen a 60-as évek közepe után csökkentett mértékben, de titokban kellett tartani.

Több százra tehető azoknak a megőrzött és rendszerezett kutatási jelentéseknek a száma, de a jelentések alapját képező alapadatok- így terepi geológiai, geofizikai felvételek, mélyfurások geológiai, geofizikai szelvények, felszíni vizek és mélyfúrások hidrogeológiai vizsgálatok sok kémiai elemre vonatkozó laboratóriumi elemzések, amelyek most már minden szakember részére hozzáférhetőek.

Az uránérc-kutatás történetének áttekintését megelőzően nem kerülhető meg arról a történelmi, világpolitikai helyzetről beszélni, amikor ez a munka elkezdődött. Az uránérc jelentősége akkor nőtt meg, amikor kiderült, hogy a hadiipar hasznosítani tudja. Tudósok beszéltek és vizsgálódtak már a második világháború előtt is a hasadóanyagok óriási energia tartalmának békés célú hasznosításáról, de igazi jelentőségét az uránnak az atombomba kitalálása adta. Adódott ebből, hogy a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején az uránérceket a világ minden részén stratégiai nyersanyagnak tekintették. Ennek több következménye lett. Egyrészt azoknak a nagyobb hatalmaknak lett fontos, akiknek volt pénzük atombombát készíteni. Ebből az is következett, hogy az uránércre vonatkozó földtani kutatás módszertanának, műszerezettségének fejlesztésébe is ezek az államok fektettek jelentős pénzt.

Azt is természetesnek kell tekinteni, hogy a nagyhatalmak kezdeményezték és kezdték el a saját befolyási területükhöz tartozó országokban az uránérc ipari méretű kutatást. Az ipari méretű kutatást azért kell külön tárgyalni, mert egyes tudományos műhelyek próbálkoztak már 1953 előtt is Magyarországon olyan műszer megszerkesztésével, mellyel lehetett radioaktív sugárzást mérni. Végeztek is ilyen méréseket, például a Mecseki szénmedencében, de ezek a mérések nem voltak olyan tömegűek, hogy gyors eredményt adhattak volna egy esetleges uránérc lelőhelyre vonatkozóan.

 

psz 2001 04 09 tirkala ferenc 01

 

Mélyfúróberendezés a Mecsekben

 

Az ötvenes évek elejére a Szovjetunióban már rendelkeztek nagy számú szakemberrel, jelentős uránérc-kutatási tapasztalattal és nem utolsó sorban nagy tömegben, több százas szériában gyártott sugárzásmérő műszerrel, amelyekkel ipari méretű kutatást lehetett végezni. Az elmondottak alapján szerveződött az a Szovjetunióból jött kutatási expedíció, amelyik 1953-ban a terepi munkákat elkezdte.

Előzetesen alaposan tanulmányozták az egyetemi tanszékeken és a MAGYARÁLLAMI FÖLDTANI INTÉZET-ben található földtani térképeket. A térképanyag és a saját speciális ismereteik birtokában elkészítették a perspektivikus kutatásra vonatkozó terveiket. Jelenleg is irattári anyag 1953-ból a Magyarországi perspektivikus képződmények radiometriai vizsgálata c. anyag, amelyben már minden olyan területet felsoroltak, ahol később több mint 30 évig kutatás folyt.

Így kutatási téma volt már akkor a Mecsek, Dunántúli Középhegység, Északi középhegység, Soproni hegység, Kőszeg környéke, Velencei gránit, Mórágyi hegység, Dunántúli jura, kréta, eocén korú kőszénbányák és környezetük. Felszíni vagy földalatti uránbányászatra vonatkozó perspektívát később sem sikerült egyéb helyeken találni. Ebből bátran következtethetünk arra, hogy a kutatási tervet készítő szovjet szakembereknek bőséges ismeretük volt az uránérc dúsulások geológiai, geokémiai törvényszerűségeiről.

A magyarországi expedíció 1956 végéig BAUXITKUTATÓ néven szerepelt, amit annyira komolyan vettek, hogy még 1989-ben is „Bauxit“ címzéssel érkeztek a MÉV-hez az importált gépek, anyagok a Szovjetunióból.

A megfelelő tapasztalatokra épülő prognózis és a nagy tömegű gammasugárzás mérés, kiegészülve a talajból kiáramló és felszíni vizekben (forrás, ásott kút) található radon gáz vizsgálatával nagyon gyorsan eredményre vezetett.

1953 nyarán Kővágószőlőstől délre az út menti árokban olyan magas gamma-sugárzást mértek, amely a legszebb eredménnyel biztatott. A mérési helyen szedett kőzetminta a laboratóriumi elemzés során kevés uránt tartalmazott. A radioaktív sugárzás rádiumból származott, ami természetes is, hiszen az urán természetes bomlássorában nem az urán a gamma-sugárzó, de egyensúlyi helyzetben, vagyis bomló, átalakuló elemek helyben maradása esetén a mérhető rádium mennyiségéből általában pontosan számolható az urán mennyisége. Nem így van ez ott, ahol a csapadék kioldja a kőzetből az uránt, de nem oldja ki a rádiumot. Ezért volt, hogy az első mérések után csak egy 10 méter mély aknából nyitott kutatóvá- jatból tudták az első olyan kőzetmintát felszínre hozni, amelyben már a laboratórium is kimutatott, ipari kitermeléshez alkalmas koncentrációban uránt. Ez az eredmény felgyorsította a kutatásokat.

A néhány tízfős szovjet expedícióból nagyon gyorsan, hetek alatt fejlődött ki a több száz fős expedíció. Szovjet szakemberek irányítása alatt egyre több bányász a kutatóaknák és kutatóárkok mélyítéséhez, műszeres méréshez operátorok, kézzel végzett 10-15 méter mély kutatófuráshoz külön fúrómunkást alkalmaztak. Elkezdődött a magyar geológusok felvétele is a felszíni térképezéshez. Kezdetben olyan szakembereket kerestek, akik korábbi munkáik során a Mecsek nyugati részén már dolgoztak. Később a Szovjetunióban tanult szakembereket, majd nagyobb számban 1956 tavaszán friss diplomás geológusokat, geofizikusokat, bányaművelő mérnököket, mélyfúró mérnököket, gépészmérnököket, vegyészeket irányítottak Pécsre. Ezek a magyar egyetemeken végzett szakemberek semmit nem tanultak az uránérc kutatásához szükséges speciális ismeretekről. Megfogalmazott cél volt, hogy az itt lévő szovjet szakemberektől fokozatosan megtanulják ezt.

1956 novemberében valamennyi szovjet szakember eltávozott, 1957-ben csak néhányan tértek vissza. Következett ebből, hogy 1957-től más szakmából (szénbányászat, kőolajkutatás) jött szakember mellett 1-2 éves gyakorlattal rendelkező mérnökök, fiatalok irányították a kutatást éppen úgy, mint a bányászati feltárást. Talán érdemes megemlíteni az akkori tévhitekkel szemben, hogy 1958 előtt legfeljebb technológiai mintához, dúsítási kísérlethez szállítottak uránércet a Szovjetunióba, nagyon kis mennyiségben.

Csak röviden néhány mondatban szólni kell arról, miben kíván speciális szakértelmet az uránérc-kutatás és bányászkodás. A teljesség igénye nélkül csak néhány dolgot említenék.

Az urán úgynevezett ritkaföldfém. Sok kőzetben van 5-10 gramm egy-egy tonnában. Amikor egy tonnában (1000 kg) 100-200 gramm van, azt már kutatni érdemes. A Mecsekben 300 gramm tonnánként már művelésre érdemes volt, de az átlagos koncentrációjú mecseki érctelepek is csak 1200 gramm körül tartalmaztak urán fémet tonnánként. Nem nehéz belátni, hogy ezt szabad szemmel akkor is nehéz lenne észrevenni, ha az uránásvány valami egészen különleges színű vagy formájú lenne. Már pedig nem így van. Ezért az ércet a nem érctől, műszerrel kell megkülönböztetni. Az már a mecseki lelőhely specialitása, hogy az érc rendkívül kemény kvarchomokkőben van, ezért robbantással kell művelésnél megbontani, így a mélyfúrásos kutatás is különleges technikát igényelt. A kutatás nehézségét az is jelentette, hogy az uránérc éppen az uránfém „mozgékonysága” miatt nagyon sok formában, sokféle ércképződési típusban fordul elő. Bonyolult dolog tehát a lelőhely prognosztizálása.

Vázlatosan tekintsük át a kutatásban alkalmazott módszereket. Minden földtani kutatásnak alapja és kiindulópontja a felszíni geológiai térkép készítése. Ez nagyobb méretarányban, tehát egy négyzetkilométerre esően kevesebb észlelési ponttal a Magyar Állami Földtani Intézetnél, már 1953-ban is rendelkezésre állt. Ezt kellett kiegészíteni részben repülőgéppel végzett sugárzásmérésekkel és mágneses mérésekkel, de a perspektivikusnak jelzett területeken elsősorban földi sugárzás-méréssel is. Kezdetben ezek a mérések döntően a gamma-sugárzás mérését és radon felszín közeli mérését jelentették, de később éppen azért, hogy emelkedett sugárzásról tudni lehessen döntően rádiumtól vagy urántól, vagy esetleg thóriumtól származik-e, érzékenyebb, a sugárzás fajtáira is adatot adó mérések történtek. A repülőről végzett első mérések már 1955-56-ban megtörténtek, amit 1965-69 között a korábban már említett perspektivikusnak jelzett területek felett megismételtek.

 

psz 2001 04 09 tirkala ferenc 02

 

Radion-mérés - terepen

 

Csak érdekességképpen említem meg, hogy a mérések egy sor olyan salak- hányót mutattak ki, ahol viszonylag magasabb urántartalmú szenek égetés utáni maradéka volt. Ilyen salakhányók vannak a Mecseki szénmedencében, de Ajka, Tatabánya térségében is.

A légi mérések eredménye a mezőgazdaságban is hasznosítható, mert kálium eloszlási térképet is ad. Azokon a területeken, amelyek a felderítő mérések után perspektivikusnak mutatkoztak további részletező vizsgálatok történtek. Felszíni kőzetminták gyűjtése mellett kutatóárkok és kutatóaknák mélyítése is történt. A geofizikusok elektromos mérési módszerrel igyekeztek adatokat szerezni a felszíni kőzetek mélységbeli folytatásáról. Rövid ideig szeizmikus mérőcsoport is működött, de célszerűbb volt később az ilyen nagyon drága műszerezettséget igénylő méréseket más, elsősorban szénhidrogén kutatást végző szervezetekkel elvégeztetni. A felszínen perspektivikusnak minősített kőzetek mélységi folytatásának kutatómódszere elsősorban a mélyfúrás.

A mecseki kutatók mélyfúrásokat elsősorban a mecseki lelőhely környékén végeztek, itt mélyültek a legnagyobb mélységű fúrások. Ezeknek a fúrásoknak az volt az egyedisége, hogy ilyen nagy mélységben egészen 2400 méteres mélységig folyamatos magfúrást más szervezetek nem végeztek az országban. Szénhidrogén kutatásnál mélyítenek nagyobb mélységű fúrást, de a fúrás során az átfúrt kőzetek anyaga döntő mértékben, iszap formájában kerül felszínre. Magfúrásnál a kőzet henger formájú mintákként kerül a felszínre. Erre elsősorban azért van szükség, hogy a minták szemrevételezésével és laboratóriumi feldolgozásával olyan adatokhoz jusson a kutató, amely adatokat sem az iszapból, sem a fúrás geofizikai méréséből nem kaphat. Ilyen adat az intában található sugárzó anyag radioaktív egyensúlyi állapota, de a kőzet azon kémiai tulajdonsága is, amely a vegyi dúsítás technológiáját befolyásolhatja. Ilyen fontos adat az üledékes, például homokköves ércesedésnél a kőzetek szemnagyság összetétele, színe, oxidációs-redukciós foka.

A fúrásokban kezdetben csak radioaktivitás méréseket végzett a geofizika, de az 1956 után mélyült fúrásokban egyre több egyéb geofizikai (elektromos ellenállás stb.) mérés készült. Geoelektromos, fúrólyukbőség és fúrólyukferdeség mérés mellett fokozatosan bővült a mérések választéka olyan radioaktivitás mérésekkel, amikor erős sugárzást kibocsátó anyagokkal a vizsgált kőzeteket mesterségesen sugárzóvá teszik. Sok száz mélyfúrást mélyítettek az uránérc-kutatók, elsősorban a mecseki lelőhelyen, de ennek környezetében észak felé Dombóvárig, nyugat felé Szigetvárig, dél felé a Bólyi medencéig, kelet felé a szénbányák határáig is. Sok különböző mélységű fúrás mélyült a Bükkben, de attól északra Sátoraljaújhelyig is. Sok fúrás mélyült Sopron környékén, a Balatontól északra a Dunántúli Középhegység területén és a Velencei hegység környezetében.

Miután kemény kőzetekben a MÉV KUTATÓ MÉLYFÚRÓ ÜZEM mélyítette az országban a legtöbb, 34 év alatt közel 1 millió méter fúrást, amelyből 20-25% magfúrás volt, különleges technológiák is kialakultak. Ilyen volt a 6-800 méterből kiterelt úgynevezett bokorág fúrása, irányított ferde fúrás a magfúrásoknál. Legnagyobb tömegben itt alkalmazták a gyémántkoronás magfúrást, de egyéb speciális magfúrási technikát is.

Külön érdemes megemlíteni, hogy a 80-as évek végén a Mecsektől délre és délkeletre a Mórágyi hegység környezetében nagyon sok sekélyebb fúrás mélyült, amelyek a talajvizet mindenütt elérték és a fúrásokban részletes geofizikai mérés is volt. Ezekről most azért tartom fontosnak hangsúlyozottan említést tenni, mert az irattárakban még őrzik ezeknek a nagy területre kiterjedő és még sokoldalúan felhasználható kutatásoknak az anyagait. Jelenleg legkiemeltebb téma a környezetvédelem. Feltétlenül fontosnak tartom, hogy sok terület környezeti ártalom szerinti érzékenységének vizsgálatánál használni kellene ezeket a kutatási anyagokat.

Talán nem haszontalan arról sem beszélni, hogy a modern ipar és az információ közlés technikája több olyan nyersanyagot tett fontossá, amelyek ezelőtt 40-50 évvel még haszontalan nyersanyagok voltak. Az uránkutatás során tömegével történtek olyan vizsgálatok, amelyek az uránon kívül sok kémiai elemre kiterjedtek. Ezeket jelenleg is és a jövőben is célszerűen hasznosítani lehetne. Ezek az elsősorban ritkaföldfémekre vonatkozó laboratóriumi eredmények az irattárakban megtalálhatók.

Környezetvédelemről szólva, hosszabb cikket érdemelne a kutatást végző üzemeknél végzett több évtizedes hidrogeológiai és környezetvédelmi megfigyelési munka. Ezen a téren valószínűleg tájékozatlanságból sok téves nyilatkozat látott az elmúlt években napvilágot. Csak tényként kívánok néhány adatról beszélni.

Az uránérc-kutatás kezdetén, 1953-ban nyersanyag-kutatási céllal már vizsgálták a felszíni vizek, források, patakok, ásott kutak vizeinek radioaktivitását. Mielőtt az iparszerű bányászat, tehát az exportra termelés beindult volna, már elkezdődtek a lelőhely környezetének egészségügyi radiohidro-geológiai vizsgálatai. Erről már 1958-ban jelentés készült. Sok éven keresztül minden olyan felszíni vízfolyást és ásott kutat, amelyik bármilyen okból (bányászat, külszíni hányók, zagytározók) az uránbányászattal kapcsolatba kerülhetett, mintáztak és a minták sugárzóanyag tartalmát mérték. Egészen a Dráváig. A mérésekről térkép melléklettel negyedévente kapott jelentést az akkori KÖJÁL és a Vízügyi Igazgatóság.

Természetesen elkészült a fúrások hidrogeológiai vizsgálata is. Ezek a vizsgálatok nemcsak az átharántolt kőzetrétegek radioaktív anyagtartalmára, de vízadó vagy vízzáró tulajdonságára is kiterjedt. Sok fúrást később megfigyelő kúttá képeztek ki azért, hogy a bányászkodás esetleges hatását a felszín közeli vizekre vizsgálják.

1953-ban kezdődött uránérc-kutatási munka az 50-es évek végére érte el legnagyobb volumenét. A hatvanas évek elejére-közepére nyilvánvalóvá vált, hogy nem indokolt az addigi volument fenntartani. A Mecsekben létesített bányaüzemek folyamatos működéséhez szükséges ércvagyon kisebb fúrási kapacitással is biztosítható, az egyéb területeken pedig nem voltak olyan bíztató eredmények, amelyek a kutatás bővítését indokolták volna.

Célszerűnek látszott, hogy a jelentős technikai és szakember kapacitást más területen is hasznosítsák. Így kapcsolódott be megrendelésre végzett bérmunka formájában a Kutató Mélyfúró Üzem az ivóvíz-kutak, hévíz kutak létesítésébe, de jelentős mértékben a rézérc, egyéb színes ércek, bauxit és a kőszén-kutatási célú munkákba is. A nyolcvanas években a fúróberendezések 35-40%-a már bérfúrásokkal foglalkozott. Néhány esetben külföldön is.

 

psz 2001 04 09 tirkala ferenc 03

 

Irányított ferde fúrás

 

Egy ilyen iromány nem vállalkozhat arra, hogy egy sokrétű földtani kutatómunkáról minden részletre kiterjedő ismertetést adjon. Arra talán alkalmas lehet, hogy felhívja a figyelmet, hogy Pécsett közel 40 évig működött egy olyan szervezet, ahol 30-35 egyetemi végzettségű geológus, geofizikus, fúrómérnök szakember dolgozott, további 50-60 középfokú végzettségű és 2-300 szakmunkás segítségével. Ez a szervezet folyamatosan biztosítani tudta a három bányaüzem műveléshez szükséges megkutatott ércvagyont.

Befejezéskor, 1989-ben is fúrással megkutatott, még művelés alá nem vont akkora ércvagyon állt rendelkezésre, amely más árviszonyok között még további évtizedekre folyamatos érctermelés lehetőségét biztosította volna. A kutatást végző üzem 1989-ben megszűnt. Szakemberek részben fúrási munkát végző kft-ben, részben környezetvédelmi, radioaktív hulladék elhelyezését vizsgáló szervezetekben helyezkedtek el, vagy nyugdíjba mentek. Együtt van, eléggé rendezett állapotban nagyon sok kutatási anyag, amelyet célszerű felhasználni a jövőben akár nyersanyag kutatási (ivóvíz, ritka földfémek, stb.) célból, de a környezetvédelmi vizsgálatoknál is, most már bárki hozzáférhet.