Cikkek

Gál Éva: Pécsi otthonok a 19. század első felében

Pécsi Szemle 2001. (4. évf.) 4. szám, 3-9. oldal

Letöltés: pdf20


Gál Éva

 

PÉCSI OTTHONOK A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN

 

 

 

A PÉCSI VÁROSTÖRTÉNETI MÚZEUM iratgyűjteményében több olyan ingóságleltár található, amely betekintést enged a pécsi polgárok mindennapi életébe.[1] E fontos és rendkívül érdekes forráscsoport módot ad az életmód jobb megismerésére is. Az említett iratokból a 19. század első felének összeírásait vettük vizsgálat alá. Ezek bár véletlenszerűen, de szerencsés módon a korabeli társadalom különböző rétegeihez kötődnek, s így szélesebb spektrumban tanulmányozhattuk városunk lakosainak életkörülményeit.[2] A továbbiakban e kutatás eredményeit tesszük közzé.

A vizsgált források közül az első Joannes Rhabl kirurgus (orvos) javainak összeírása 1813-ból, amely 114 tételből áll.[3] E forrás egy részlete állandó kiállításunkon is látható, és rövid közlemény formájában Bezerédy Győző már publikálta

1978-ban.[4] Rhabl orvos a Ferencesek utcája 10. sz. alatt lakott családjával.

A második, a szigeti külvárosi Cziffra Catharina javainak jegyzéke 1819-ben keletkezett, és 13 tételből áll. A forrás egy részét Kiss Géza publikálta 1976-ban.[5]

A harmadik, kivételesen levéltári forrás egy pécsi arany- és ezüstműves mester két ingóságleltára. A fizetésképtelenné váló Ganzer Ágoston ellen csődeljárás indult, javait felmérték, majd elárverezték. A lajstromok 1840-ben készültek. A korábbi lista 124, a későbbi (árverési) 156 tételből áll. Ganzer mester a Citrom utca 1.sz. alatt lakott. E két dokumentum, illetve a hozzá tartozó egyéb iratok feldolgozását külön tanulmány keretében tervezzük.[6]

A negyedik összeírás 1842-ben készült, ez özvegy Kis Jeszeni, Megyefai Jeszenszky - született Klegl Theresia - asszonyság hátrahagyott pécsi ingó- és ingatlan javainak leltára.[7] Klegl Theresia az 1835-ben elhúnyt Jeszenszky Ferenc özvegye a Király utcában, a mindannyiunk által jól ismert ún. Jeszenszky-házban lakott. A ház, s a család történetét Sonkoly Károly igen színvonalas, precíz munkáiból ismerjük, az 1842-ben felvett, 467 tételből álló részletes leltár az ő kutatásaihoz egy más megközelítésű, de mégiscsak szerény adalék lehet.[8] Maga az összeírás publikálatlan.

Végül az ötödik, 1845-ben felvett leltár Árvay Ignácnak, Pécs város tiszti alügyészének halála után hátramaradt vagyontárgyakat tartalmazza, 82 tételben.[9]

 

 

Most pedig nézzük a felsorolt összeírásokból megismert lakóhelyeket.

 

Árvay Ignác alügyész városi hivatalnok volt, nem túl nagy fizetéssel. Egy 1840-es adat szerint a polgármester havi fizetése 300 Pengőforint volt, a tanácsnokoké 150 Pengőforint, míg az alügyész mindössze 100 P forintot kapott, azonos fizetése volt még akkoriban a külorvosnak, a hóhérnak és a levéltárosnak is. Általánosságban elmondható, hogy lakóhelyének berendezése eléggé szegényes. Kivételt képez egy, a munkájával összefüggő bútordarab, az aranyozott szekreter, vagyis egy írószekrény, az összeírásban szereplő vasalt ládában pedig személyes, illetve hivatali iratait tarthatta. Ebben az időben a különféle szekrényeket almáriumnak, vagy armariumnak nevezik, s a szekrény funkciójának megfelelően kerül a szó elé valamilyen jelző, pl. éjjeli almárium, fiókos almárium, konyhai almárium stb. Bútorai között értékesebb volt még egy háromfiókos almárium, s egy kis asztalkán kívül több „rozzant” bútorát említi a forrás. Lakásában csak egy tükör és egy falióra említhető még, öltözetét kalapok, sapkák, ingek, mellény, köpönyeg, zsebkendők reprezentálják. Ami külön kiemelhető és érdekes, s egyébként nem szokványos, hogy kisebb könyvtárral is rendelkezett, s a könyvek részletesen felsoroltatnak a leltárban. (Könyvespolca, könyvekkel egyébként Rhabl orvosnak, és Ganzer mesternek volt még. A Jeszenszky-házban egyetlen darab könyv kerül csak említésre, az özvegyasszony imádságos könyve.) Árvay alügyész házában a konyhai, puhafából készült almáriumban tárolták az edényeket, néhány rézedény mellett jobbára cserépedényeket használtak. A konyhai felszerelés elnevezéseiből a korabeli étkekre is következtetni lehet, pl. palacsinta serpenyő, káposztáshordó, tormareszelő, s a több összeírásban is szereplő habzókanál talán ún. habszedő kanál lehetett.

Ennél is szegényesebb berendezésű volt a szigeti külvárosi Cziffra Catharina lakókörnyezete. Tulajdonképpen csak ingatlanainak értéke (ház, másfél hold szántó, és 12 kapás szőlő) tett ki nagyobb summát, (3 600 P forint) s ami jelentősebb összeget képviselt még, az a szőlőből származó 50 akó bor volt (250 P forint). Egyéb ingóságai ezekhez képest csak csekély értéket képviseltek (185 P forint). Házában egy asztal, egy keményfa háromfiókos szekrény, és három puhafa ágy került említésre, a párnával, vánkossal, dunyhával, lepedővel ellátott ágyat ágytakaróval terítették le. Két „kivarrott”, hímzett lepedőt említenek még, s a konyhai almáriumban cserépedényeket, néhány serpenyőt, rostélyt, vasnyársat, rézbográcsot. Itt is megtaláljuk a habzókanalat, amely rézből készült. Az öltözet darabjairól viszont nincs említés.

A fentiekhez képest Ganzer mester háztartása sokkal gazdagabb. Ágy, asztal, szekrény keményfából készült, a székekből 5 db bőrhuzatú volt, s többek között különféle funkciójú bútorok és kiegészítők is megjelennek nála. (például könyvszekrény, varróasztal, kalaptartó, főkötőtartó, tükrök, stb.) Ezüstözött feszület, egy drága bécsi óra (az ún. Stock Uhr), egy serleg, és ezüst evőeszközök utalnak tehetősségére. A konyhában a cserépedények mellett megjelennek a porcelánok is, s a többi leltárral összevetve nála találjuk a legtöbb ónedényt. Megtalálható itt is a kor jellegzetes darabja, a köpőláda, ez Rhabl orvosnál, illetve politúrozott formában özvegy Jeszenszkyné házában is fellelhető. A mesterember ruhatára is gazdagabb lehetett, ugyanis a leltárban 13 öltözet ruha (köztük egy komplett ún. rajnai öltözet), illetve egy váltás ruha szerepel. Mindezeket egészíti ki műhelyének gazdag felszerelése.

Joannes Rhabl kirurgus háromszobás belvárosi házában a helyiségek gazdagon bútorozottak voltak. Sokfajta szekrény, sárga posztóval bevont kanapé nyolc székkel, keményfa dívány, bőrszék, tükrök, könyvespolc, varróasztalka találhatók otthonában. Vagyonosságát mutatja a nagy, aranyozott bécsi óra, arany zsebórája, ezüst sótartói és evőeszközei, s hogy az orvosláshoz szükséges eszközeinek egy része is ezüstből készült. Ennek valószínűleg higiénés okai is lehettek. Írószekrényében, meglepő módon a kávézáshoz szükséges findzsák, kannák, pixisek kaptak helyet. Felesége selyemruhában járt, a tálalásnál porcelán és ónedények kerültek az asztalra, amelyet „finomabb” abrosszal fedtek. A konyhában a cserépedények mellett sok rézedény is megtalálható (pl. tepsi, hűtőkanna, fazék, lábos, kávéskanna, vajas véndő). Az ecetes hordók arról tanúskodnak, hogy akkoriban még otthon készült az ecet, a sót pedig tömbökben vásárolták (kősó), amit otthon sódarálóval tettek használhatóvá. Itt és Árvay alügyésznél találkozunk a mosáshoz szükséges mosó- teknővel, és a mángorlóval (ezt egy helyen ruhaprésnek nevezik).

A Jeszenszky-ház berendezése jól reprezentálja a vagyonos, gazdag nemes otthonát. Az összeírásból több helyiség funkciójára is egyértelműen következtetni lehet. A földszinten levő, egymásba nyíló két szobát a használaton kívüli bútorok, ágyneműk, s más egyebek tárolására használhatták, de itt találjuk a családi levéltárat is. A leltárban így szerepel: „egy bé csukott láda Familia Irásokkal.” Szintén a földszinten volt az inas szobája, egy konyha, spájz és a kamra. A házhoz tartozott még pince, két fészer, egy istálló és a kert. Az emeleten volt kilenc gazdagon berendezett helyiség, egy konyha és a spájz. A helyiségek közül az egyikben, többek között a tálaláshoz szükséges dolgokat tartották, mellette volt az ebédlő, s az ebédlőből a szalonba lehetett átmenni. A személyes tárgyakból megállapítható, melyik volt özv. Jeszenszkyné hálószobája, három másik szobában pedig Tóni kisasszony (Jeszenszkyné leányának) holmiját, ruháit említik. A számos, felsorolt ingóság közül most csak néhányra hívnám fel a figyelmet. Az inas szobája puhafa, festett bútorokkal volt berendezve, s az összeírásban többször említenek „rozzant” bútort. A ruhákat falifogasra, illetve fa ruhaállványra helyezték. Az emeleti ebédlőben a puhafából készült ebédlőasztalt tíz bőrhuzatú szék vette körül, az asztalra porcelán és keménycserép edények kerültek, az evőeszközök részben ezüstből voltak, a fekete nyelű késekhez üveg késtartókat, az étkek tálalásához sokfajta tálat, edényt használtak. A szalonban kanapé, kerek székek, zsámoly, egy márványtetejű íróasztalka és a zongora kapott helyet, az edényekből ítélve itt szolgálták fel a teát és a kávét. A szalon fényét emelte még az ezüst gyertyatartó-pár, az aranyozott rámájú tükör, „Ferdinánd urunk képe”, és az oszlopos bécsi óra (ebből egy aranyozott kivitelű is volt a házban, az özvegy hálószobájában pedig „egy arany rámás muzsikás óra kép”). Az ablakban ablak-vánkos és selyemfüggönyök, a kályha előtt kályhaellenző kapott helyet. Jeszenszkyné szobájából pedig mintha csak most léptek volna ki: ott hever asztalán a pápaszem, egy bőrzacskó, olvasó, imádságos könyv, napernyő, egy légycsapó, kisolló, tarka selyem keszkenő, márványlapos éjjeliszekrényében volt a kézi ezüst gyertyatartó, zöld selyempaplanos ágya nagy selyem ágyterítővel volt letakarva. Cifra spanyolfal mögött öltözött, de ruháit más helyiségben tárolta. Természetesen ebből a szobából sem hiányzott a politúrozott köpőláda.

 

 

Most pedig nézzük ezt a tárgyi világot egy másfajta megközelítésben.

 

A lakberendezés egyik meghatározó eleme a bútor. A leírásokból megtudjuk, hogy puhafából, vagy keményfából, politúrozott, esetleg festett kivitelben készültek-e a felsorolt darabok. Néha megjegyzik, hogy a kárpit tarka, és egy esetben ismert (Rhabl), hogy a kanapé és a nyolc szék sárga posztóval fedett, s maga a bútor lószőrrel tömött volt. Említenek még bőrhuzatú és nádazott ülőbútort is. Az íróasztalok, ill. írószekrények közt van aranyozott és márványlapos is. A Jeszenszky-házban az inas szobájában például festett bútorok voltak, amelyek közt egy hátas pad is szerepelt. A különféle bútortípusokból álljon itt egy felsorolás: nyoszola (vagyis ágy), dívány, kanapé, támlásszék, támla nélküli szék, karosszék, kecskelábú karosszék, kerek szék (ezt gömbölyűnek is nevezik), zsámoly, pad, ebédlőasztal, kihúzható asztal, „fekete politúrozott hosszúkás asztal”, „politúrozott kis íróasztal”, szekreter, konyhai almárium, üveges almárium, életes almárium, kredenc, gardrób. Tipikus bútor a háromfiókos, főként a ruhafélék tartására szolgáló almárium, s két házban (Jeszenszky és Rhabl hajlékában) falba mélyített almáriummal is találkozhatunk. A kirurgus értékes orvosi eszközeit tartotta benne, a nemesi házban pedig a mosdáshoz szükséges kellékek kaptak helyet a faliszekrényben.

A korabeli ágyakban matracok és szalmazsák is volt, az ún. alsó paplant lepedővel fedték, erre kerültek a vánkosok és a felső paplan. Az ágyneműre hol egyszerűbb, hol elegánsabb- például hímzett, vagy selyemből készült- huzatok kerültek, s az egész vetett ágyat ágytakaróval terítették le. A Jeszenszky-házban például kék selyem ágytakaróval.

A múlt század első felének higiénés körülményeiről is kapunk némi képet a forrásokból. A mai fogalmaink szerinti fürdőszoba ismeretlen volt, a tisztálkodáshoz tartókeretbe illeszthető, kerámiából, vagy keménycserépből készült, általában fehér színű lavórt és törülközőket használtak. Az éjjeliedény helye pedig a németül Nachzeng-nek nevezett éjjeli szekrényben volt. A szennyes ruhát ládában gyűjtötték, s az öltözet darabjainak tisztán tartásához is volt eszköz, a cirokból készült ruhaseprű.

Az öltözetről sajnos nem kapunk széles körképet. A férfi viselet darabjai voltak a kalapok, sapkák, nadrágok, mellények, köpönyegek, a hosszú felsőkabát (más néven kaputrok), a lajbi, s hogy Ganzer mester rajnai öltözete - a hozzá való selyem tartozékokkal - milyen lehetett, az további kutatást igényel. A női viselet részei voltak a ruhák, főkötők, pántlikák, az éjjeli réklinek nevezett hálóingek. Említenek selyemkeszkenőt, tarka asszonyi kendőt, kiegészítőként napernyőt is. Nem találkozunk viszont sem a kor divatos fűzőjével, sem a krinolinnal. A textíliák anyagai közül a lenvászon mellett csak a selyem és az atlaszselyem jelenik meg e forrásokban.

A hölgyek korabeli szépítkezéséhez találtunk még egy érdekes adalékot, Jeszenszkyné házában rézből készült rózsavíz főző kazánt említenek.

A korabeli világításról fából, politúrozott fából, vasból, rézből és ezüstből készült asztali és kézi gyertyatartók, cifra koppantók, kézilámpás, istálló lámpás, mécses, gyertyatartóra való üveg, viaszgyertyák árulkodnak.

Mielőtt a konyháról és az étkekről esne szó, fontos megjegyezni, hogy a borkultúrához, szőlészethez is találunk adatokat. A vizsgált összeírások mindegyikében szerepelnek a szőlő létére, a szőlőművelésre, bortermelésre, illetve borfogyasztásra utaló tárgyak.

 

 

S ezek után lássuk a konyhát.

 

József nádor udvari szakácsa, Czifray István írta a kor legnépszerűbb szakácskönyvét, amely a recepteken túl számos gyakorlati tanácsot is ad a háziasszonyoknak.[10] E forrás jól kiegészíti az összeírásokból ismert tárgyi világot. A múlt század első felében még szabad tűzhelyen sütöttek-főztek, ahol Czifray tanácsa szerint jó, ha egy felfüggesztett vas- vagy rézüstben mindig ott forr a víz. A módosabbak jól cinezett rézedényeket használtak, az ólommázas cserépedényekkel vigyázni kellett; savas, csípős ételeket nem volt tanácsos főzni, vagy tárolni bennük. Az összeírásokból a konyhai eszközök számos fajtáját ismerhetjük meg, felsorolásuk hosszú lenne. Ezért inkább egy részletet emelünk ki, nevezetesen a pecsenye készítés eszközeit. Kétféleképp készülhettek a sültek: vagy forgatható nyársra fűzve, vagy vas, illetve réz tepsiben, s a sülő pecsenyét hosszú nyelű, mélyebb kanállal locsolgatták. Egyébként a receptekben egyes hozzávalók mércéje is ez a fajta kanál volt. Az elkészült étel darabolása a trancsírozó tányéron, többfajta kés és kétágú villák segítségével történt. A felsorolt eszköznevek árulkodnak az étkekről is. Az ételekhez felhasznált alapanyag volt a liszt, tojás, vaj, tej, káposzta, uborka, torma, ecet, só és citrom, a pécsi konyhákban készültek, levesek, főzelékek (ezt csuszpájznak nevezték), szószok, sültek, savanyúságok, befőttek, torták, tésztafélék, édes csemegék, kedvelték a palacsintát, farsangkor pedig fánkot ettek. Fogyasztottak kávét, teát, csokoládét, és-talán Füredről származó- savanyúvizet is. A kávét „bádog pixis”-ben, a teát dugóval ellátott, „holland tejának való czifra flasko”-ban tartották. A konyhai felszereléshez tartozott bádog kávéfőző machina, kávépörkölő, kávéőrlő, vízfőző kazán, citromnyomó, sódaráló, káposzta- gyalu, rézmozsár, a piszkos edényeket pedig mosogató sajtárban tisztították meg. (Itt jegyezzük meg, hogy az ezüstöket a Jeszenszky-házban tisztítóporral pucolták, amelyet az özvegy saját szobájában tartott.)

 

psz 2001 04 01 gal eva 01

 

G. Gyurkowits pécsi kereskedő számlája 1841-ből. JPM ltsz. Ny.77.168.*

 

Az abrosszal borított asztalra különféle porcelán és keménycserép tálaló edényekben (például levesestál, pecsenyéstál, salátástál, szószostál stb.) került az étel. A leírásokban üvegpoharakkal is találkozhatunk. A kávézáshoz, teázáshoz is több tárgytípus, kanna, csésze v. findzsa, cukortartó, vörös kávéskendő, fehér kávésabrosz köthető.

Felmerül a kérdés, a bemutatott sokfajta lakásfelszerelési tárgyat, eszközt, az öltözetek darabjait vajon hol, kitől vásárolták meg tulajdonosaik? Annyi bizonyos, hogy ebben az időben igen nagy mértékű volt az osztrák termékek beáramlása országunkba, amelyet egy helytartótanácsi rendelet is megtámogatott engedélyezve az ottani gyáraknak, hogy kis- és nagybani árusításra felkészült lerakatokat állíthassanak fel Magyarország egész területén. Ez mindenképpen komoly konkurenciát jelentett a helyi kereskedőknek és iparosoknak. A vizsgált korszakból leginkább az asztalos termékek készítőit ismerjük Mendöl Zsuzsanna tanulmányából.[11] Így tudjuk, hogy a pécsi asztalosok számos bútorfajtát készítettek a helyi lakosság, illetve intézmények megrendelésére. Feltételezzük, hogy más termékek esetében is hasonló volt a helyzet, városunk polgárai vásárolhattak külföldi árut, de hazai, illetve helyi készítésű cikkeket is. Láthatjuk, hogy a különböző céllal készült leltárak a mindennapi élet mennyi apró részletére derítenek fényt. Ezért nagyon fontos és hasznos lenne a közgyűjteményekben őrzött összeírások forrásközlő publikációinak elkészítése.

 


[1] Ingóságleltárak több ok miatt készülhettek, például valamely családtag elhalálozása, öröklés, vagy egy peres ügy, illetve csődeljárás, árverezés tehette szükségessé a vagyontárgyak számba vételét. A hagyatéki leltárak készítésének kötelezettségét először az 1655. évi 245. tc. írta elő, s ezt a rendelkezést később többször is megerősítették. Korábban a hagyatéki perek, árvaügyek kapcsán az ingatlanokat, állatokat, pénzt tartották számon, a gazdasági felszerelésekről pedig csak sommásan tettek említést. A jobbágyok körére a leltározási kötelezettséget Mária Terézia úrbéri rendelete terjesztette ki. In: Kocsis Gyula: Hagyatéki leltárak, Cegléd, 1850-1900. Cegléd, 1988. 4-5.p.

[2] Itt jegyezzük meg, hogy a teljesség kedvéért egy levéltári forrást is vizsgálat alá vettünk. Ez, a Ganzer Ágoston, pécsi arany- és ezüstműves mester ellen indított csődeljárás nyomán készült ingóság leltárakat tartalmazza.

[3] Joannes Rhabl javainak összeírása (latin-magyar), Pécs 1813. I.8. JPM ltsz. I.78.522.

[4] Bezerédy Győző: Adatok a XIX. századi pécsi polgárság életéről a hagyatéki leltárak alapján. In: JPM Évkönyve, 1977. Pécs, 1978. 289-291.p.

[5] Szigeti külvárosi Czifra Catharina Búzás Katalin és Búzás Mihály, Márton és Józsefre hagyott javak jegyzéke. (latin-magyar), Pécs, 1819. I.15. JPM ltsz. I.79.57.; Kiss Géza: A reformkori Pécs ábrázolása a korabeli irodalomban. In: Baranyai Helytörténetírás 1974/75. Pécs, 1976. 233-248.p.

[6] Lajstrom Ganzer Ágoston ingóságairól (német), Pécs, 1840. V. 23. és Licitaciós jegyzék (német), Pécs, 1840. VI. 24. BML Pécs város Tanácsának iratai 310/1840.

[7] Összeírás özvegy Kis Jeszeni, Megyefalvi Jeszenszky, szül. Klegl Theresia Asszonyság hátrahagyott pécsi ingó- és ingatlan javairól. (magyar) Pécs, 1842. IX.23. JPM ltsz. I.78.389.

[8] Sonkoly Károly: A Jeszenszky-ház. In: Baranya, I. évf. 1988. 1-2. szám, 61-75.p.; Sonkoly Károly: A megyefai Jeszenszky-kastély. (Megyefa és földesurai.) In: Baranyai Helytörténetírás 1992/95. Pécs, 1995. 199-253.p.

[9] Néhai Árvay Ignácz tiszti alügyész úrnak halála után hátra maradott vagyonnak öszveírása és betsű-ára.(magyar), Pécs, 1845. JPM ltsz. I.78.494.1.

[10]Biztos és sok esztendei tapasztalás által jóvá hagyatott olly szakácsi utmutatások Gyűjteménye, mellyek szerint a’ rendes és jó házi-gazdaságban megkivántató hus- és böjti-étkek, különféle sütemények, nedvek, kocsonyák, fagylaltak, gyümölcsök, s’ a’ t. a’ legszebb izléssel ’s legjutalmasabb áron készitethetnek. A’ magyar gazda asszonyok számára szerzette Czifray István szakács mester Pesten. 1816. Részleteket közöl e könyvből Szántó András: Eleink ételei. Válogatás régi szakácskönyvekből. Budapest, 1986.

* A Fő utcai (ma Király utca), „Ezüst Golyóhoz” címzett üzlet vegyeskereskedésként, illetve, mint a pécsi papírkészítő műhelyek lerakata működött, de többek között kézimunkával készített porcelán és keménycserép, valamint festék-árukat is lehetett itt vásárolni. A számlán, a kifizetett termékek között szerepel spiritusz, facsavar, fúró, kefe, narancs és minőségi keleti rizs is

[11] Mendöl Zsuzsanna: XIX. századi pécsi asztalosok. In: JPM Évkönyve, 20-21.köt. 1975/76. Pécs, 1977. 219-229.p.