Cikkek

Dunai Imre: Tér, mint millenniumi megemlékezés.

Pécsi Szemle 2001. (4. évf.) 3. szám, 131-137. oldal

Letöltés: pdf20


Dunai Imre

TÉR, MINT MILLENNIUMI MEGEMLÉKEZÉS

Szinte egyöntetű vélemény volt már évtizedekkel ezelőtt is, hogy meghatározhatatlan formája ellenére Pécs legegységesebb, legkellemesebb hangulatú tere a Jókai tér. A legrégebbi elnevezések szerint a XVIII. században itt volt a halpiac, majd a Nagypiacról (a mai Széchenyi térről) kiszorult árusok itt telepedtek le. Az elmúlt 250 évben több neve volt: Alte Fleisch Markht, Alte Fischmarkht, Fischmarkt, Kis tér, Kispiac tér. Jókai Mór irodalmi munkásságának ötvenéves jubileumán, 1893-ban, amikor az írót a város díszpolgárává választották, kapta a mai nevét.

A tér házaiban hajdan iparosok, kereskedők laktak: műhelyük, boltjuk is az épületben volt. A különböző stílusú régi házak ennek ellenére egységes, kellemes, igazi pécsi hangulatot árasztanak.

A Jókai tér mindig zárt és intim hangulatú volt, sikátorszerű utcatorkolattal, és alig fél évszázaddal korábban még inkább ilyennek mutatkozott: egy házat kellett elbontani hajdan, hogy a járműforgalomnak elegendő széles legyen a néhai Deák Ferenc, jelenlegi Jókai utca. Mindezen adottságok ellenére 1913-tól 1960-ig mégis ezen a téren keresztül járt a pécsi villamos, amelynek emlékét újabban síndarabka is őrzi a kövezetbe ágyazva. 2001. augusztus 20. óta pedig maga a Jókai tér vált az államalapítás 1000. évfordulójának sajátos pécsi megemlékezésévé. Ennek azonban két esztendős előtörténete van.

A MILLENNIUMI EMLÉKBIZOTTSÁG meghirdette, hogy a lehető legszélesebb körre tekintve és politikától mentesen nézi a millenniumot. Felkínáltatott a lehetőség, hogy állampolgári jogon lehet javaslatot tenni emlékmű-állításra. Így történhetett, hogy a Magyar Millennium kormánybiztosa által kiemelten támogatott pécsi programok között elsőként szerepelt a Jókai tér rendezése. A középkori városszerkezetet tükröző térnek értékéhez méltó megjelenítése, és egyben kortárs képzőművészeti alkotásokkal való gazdagítása volt a célja annak a tervnek, amellyel az ötletadó Pál Zoltán pécsi szobrász, a megvalósításra szövetkezett művészeti csoport vezetőjeként pályázott.

A Jókai téri átalakítás tervező munkájában Pál Zoltán mellett Bencsik István Kossuth-díjas szobrászművész, Aknai Tamás művészettörténész, Dévényi Sándor Kossuth-díjas építőművész alkotta a csapat vezérkarát, amelyhez a Baranyai Alkotótelepek Kht. adott szervezeti hátteret.

A koncepció megformálói úgy látták, hogy nem lehet cél egy historikus beszámoló, hanem valamilyen csúcsteljesítmény kell millenniumi megemlékezés gyanánt. Más minőség megteremtésében ugyanúgy megtestesülhet az, hogy a millennium tiszteletére született, mint egy hagyományos emlékműben. Tehát nem rekonstrukciót akartak végezni, hanem a tér időrétegződésére kívántak húzni olyan új felületet, amely korunk szemléletében ott hiteles, eredeti, és a mai környezettel harmóniában lehet. A kiindulási pontjuk az volt, hogy a Jókai tér Pécs legrégebb óta működő tere, a legvárosiasabb, több időréteg hagyta rajta a nyomát, ám az építőművészet szempontjából majdnem érintetlen. Ez érdekes megközelítést kínált ahhoz is, hogy miként lehet mediterrán szellemben gondolkodni egy térben: mit jelent az, hogy tér, mik azok a felületek, objektumok, felfogások, amelyek az extrább városi, polgári életet biztosítani tudják. A mediterrán jelleg erősítéseként - beton és aszfalt helyett - természetes térburkoló anyagokat álmodtak meg, valamint olyan plasztikai objektumokat, amelyek a civil életnek nem akadályai, bosszúságai, hanem képesek az újabb értékekre rámutatni, funkciójukat kisugározzák a környezetükre. A átalakítás tervezői úgy fogták fel az alkotás terepét, hogy a Jókai tér a két nyúlványával együtt tér, tehát azokban is megszűnnek a kiemelkedő járdák és ezzel együtt a közúti forgalom és parkolás is.

 

psz 2001 03 18 dunai imre 01

 

Pécs, Jókai tér 2001. augusztus 16. (fotó: Körtvélyesi László)

 

A jelen írás nem merészkedik illetéktelenül annak fejtegetésébe, hogy vajon Pécs - legalább is a honfoglalás kora óta - építészeti jellegzetességeit tekintve mennyire volt valaha is mediterrán város. Mindössze a jelen ilyen irányú törekvéseinek bevallott mozgatórugóit, történetét és eredményét igyekszik összefoglalni, amely majdhogynem kicsúszott az ünnepi emlékév sarokdátumán túlra.

Amikor a BARANYAI ALKOTÓTELEPEK KHT. 1999 nyarán benyújtotta a pályázatát, még látszott esély arra, hogy 2000-ben, ha nem is készül el, mégiscsak komolyabb eredményeket hoz a munka. De már a pályázat elbírálása is megkésett. A kht. 38 millió forintot nyert el - egyelőre ígérvény gyanánt - a projekt művészi megvalósítására a MILLENNIUMI KORMÁNYBIZTOS HIVATALÁ-tól. PÉCS VÁROS ÖNKORMÁNYZATA ezek után 2000. február 29-én elfogadott költségvetésében 60 milliós keretet adott a Jókai tér felújítására. Simának és tisztának látszott az ügy. Aztán tavasztól egy időre ködösebb lett a Jókai téri rekonstrukció sorsa. A pályázatnyertes művészcsoport és az önkormányzat hónapokig a másik lépésére várt. Kiderült, hogy a millenniumi programiroda pénzforrásai évenként ütemezettek: 2000-ben 12 millió forintot tudtak adni, a fennmaradó 26 milliót csak 2001-ben. A nagyobb költségigényű munkák tehát eleve 2001-re maradtak.

Emellett egy ördögi kör okozott bizonytalanságot mindkét oldalon, és ezt nehezen lehetett kezelni. A városi költségvetésben a Jókai téri felújítási tételként ugyan szerepel, de ez nem arról szólt, hogy a Baranyai Alkotótelepek Kht. nyertes pályázata megvalósítására fordítják a megjelölt pénzösszeget. Az önkormányzat addig nem akart szerződéses elkötelezettséget vállalni, amíg a kht. nem mutatja meg, hogy valójában mit akar a Jókai térrel kezdeni. A kht. pedig nem akart előjönni addig a konkrét elképzelésekkel, látványtervekkel, amíg garanciát nem kap arra, hogy ezek megvalósulnak. A millenniumi pályázati pénz folyósításának viszont az volt a feltétele, hogy az elvi nyilatkozat után az önkormányzat testületi határozatban is megerősíti részvételi szándékát a programban. A köztéri alkotás elhelyezésnek jóváhagyása ugyanis a települési önkormányzati képviselő-testület hatásköre. Tehát patthelyzet alakult ki, amely csak tavaly ősszel rendeződött az önkormányzat (mint a köztéri alkotások majdani tulajdonosa) és a Baranyai Alkotótelepek Kht. (a pályázatnyertes művészeti csoport) között addig hiányzó szerződéses kapcsolattal egyetemben. Az építészeti feladatok elvégzésére a várostól a művészcsoport tagja, Dévényi Sándor által vezetett iroda kapott megbízást. A tervezést megkönnyítette, hogy a díszburkolatos térfelújításról volt már egy korábbi terv, és azt is Dévényi Sándor készítette.

A téren azonban 2000-ben érdemi beavatkozás már nem történhetett.

A új burkolat kialakítása előtt a közművezetékek rekonstrukciója zajlott 2001 telétől a Jókai téren, hiszen nagyon nem kívánatos az új díszburkolat felbontása. A munkák előtt tízévnyi időtávot ígértek a közművek kezelői, hogy hálózatelhasználódás miatt előreláthatólag nem kell majd feltúrni a teret. A tér művészei átalakításával járó kivitelezési munkát, miközben a szobrok is készültek, a Strabag Rt. végezte. Egyre inkább a körmükre égett a feladat. A műtárgyak elhelyezése gyakorlatilag csak a Szent István-napot megelőző hétvégén fejeződtek be, legalábbis a téravatóra alkalmasan, amelyen augusztus 20-án este Nemeskürty István millenniumi kormánybiztos és Toller László polgármester mondott köszöntőt.

 

psz 2001 03 18 dunai imre 02

 

Fakörítő díszburkolat, háttérben Pál Zoltán kőgyűrődésplasztikája (fotó: Körtvélyesi László)

 

Ennyivel utána már nem ünneprontás felemlegetni az előzményeket, sem azt, hogy mind a koncepciót, mind a terveket szakmai és részben politikai színezetű lakossági viták, aggodalmak és kritikák lövöldözték körbe kezdettől fogva. A terv provokálta azt is, hogy lakossági civil szervezet jöjjön létre a Jókai tér és környéke lakóiból.

 

psz 2001 03 18 dunai imre 03

 

A Jókai tér a Széchenyi tér felől (fotó: Romváry Ferenc)

 

2001 nyarán, ahogy kezdett kibontakozni az új térburkolat, a járókelők, a kíváncsiskodók többsége szájából azonban mind gyakrabban hangzott el, hogy milyen szép lesz.

Most, amikor már használatba vetettük, a laikus, akinek tetszik az új arculat, keresgéli a fogódzókat, hogy mitől is szép a szerinte szép. Bőven van alkalma, hogy belevesszen a részletekbe, de megfogalmazódhat benne olyanfajta összegzés is, hogy valóban a nálunk megszokottnál extrább városi létbe csöppent. Még ha a túlcifrázott burkolat kivitelezése és téli praktikussága tekintetében akadnak is fenntartásai.

Ezt a különlegesebb városi létet bizonyítják már önmagukban az úgynevezett bútorszobrok - három az Elefántos-tömb déli oldalán a hajdan volt járda szegélyére telepedve, illetve egy az antikvárium előtt, a Ferencesek utcája sarkánál - az Elefántos-ház teraszként szolgáló posztamense, a vizet fakasztató központi plasztika, a kibuggyant vizet a terasz délnyugati sarkánál lévő - valamelyest tengert szimbolizáló kívánó - medencébe vezető medercsík, a sokallt és kevesellett gömbfák - az élő szoborként is funkcionáló nagylevelű hárs a Morik Caffé vonalában, a terasz előterében. És persze mindenekelőtt az elsőként megismert, kitapasztalt, a melegsárga színű dalmáciai mészkőből készült új térburkolat. Természetes törésfelületű, nem polírozott. A szobrok, a forgalomterelő kövek, a vízgyűjtő csatorna rácsai, a gömbfák tövénél a művészi alkotásnak vehető kőrács mind canfanar nevű isztriai kőből készültek. A két kő sok évszázados hagyománnyal együtt használatos a hajdani Velencei Köztársaság területére jellemző, Adria menti városépítészetben: harmóniájuk régóta kitapasztalt.

A laikus is megérzi a mindenütt megmutatkozó szándékot a gondosságra. Ez abban is feltűnik megmutatkozik, ahogy az alkotók a tér mérhető tulajdonságai ismeretében a szobrászathoz kapcsolódó szakmai hagyományokat érvényesítették. Például a mintegy 90 négyzetméternyi össz-szoborfelület mind kézzel megmunkált.

A hozzáértő szem a másféle gondosságot is felfedezheti. Semmi véletlen nincs abban, hogy melyik objektum hova került, milyen a kiterjedése, mérete. Minden szuverén, de mégis mindennel összefügg, az egész tér egységes műalkotásként is jól érzékelhető. Az arányok az emberi test és az aranymetszés szabályait példázzák. Az építőművészet sokféle törvénye igazgatta el a harmóniát, vagy éppen támasztotta fel a szándékolt feszültséget. Bencsik István Ujj-szobra például éppen a Jókai tér és a Széchenyi tér terepváltó pontján áll, a Jókai tér 5. számú házhoz legközelebb: innen tovább vagy az egyik, vagy a másik tér látványa érvényesül egyre inkább. Pál Zoltán művei közül a tér észak-keleti súlypontjában - a Ferencesek utcája déli vonala képzeletbeli folytatásán - álló központi vizes plasztika két gyűrt felület, amely erővektoraival teremti meg az organikus formát. A szoborból kibuggyanó víz miatt egyébként az alkotó A Föld köldöke címet adta művének.

Az nyilvánvaló, hogy a tér belakása újabb és újabb felfedezésekhez vezet. Például olyanhoz is, hogy a Széchenyi tér és a Jókai tér határaként álló öt forgalomterelő kő mindegyike tetejére különféle társasjátékok - sakk, malom stb. - táblarajzolatát vésték fel aprólékosan. Az új tér tehát játszani is enged. És érdekes lesz megfigyelni, hogy különféle napszakokban miként árnyalja színeit. Az alkotók ezeket a hatásokat is betervezték.

 

 

psz 2001 03 18 dunai imre 04

 

Bencsik István: Újj 2000. dalmáciai mészkő, M: 240 cm (fotó: Körtvélyesi László)