Cikkek

Fekete Kálmán: In memoriam Ranga László. Üzenet az Örök Ralimezőkről (1957 2001)

Pécsi Szemle 2001. (4. évf.) 3. szám, 128-130. oldal

Letöltés: pdf20


IN MEMORIAM RANGA LÁSZLÓ

 

ÜZENET AZ ÖRÖK RALIMEZŐKRŐL

(1957 - 2001)

 

 

 

„Sokáig, éveken keresztül nem beszélhettem róla, mert élsportoló voltam [...] ha én a bajnokságaim árán szedtem össze a rákos daganatot, akkor sem bánom, mert az autósporttól annyi mindent kaptam, hogy akkor ezzel adózom az oltáron. [.] Azok az emberek, akik nekem szurkoltak, ne sajnáljanak, hanem szurkoljanak továbbra is! [...] Csak a szűk környezetem, szüleim, feleségem és gyermekeim, valamint Büki Ernő tudott róla, mi vár rám. Minden operáció után ennek a szűk környezetnek a támogatásával kellett újból talpra állnom. Nem csaphattam be a szponzoraimat [...] mindig nyerni akarok, így indultam neki a következő versenynek. [...] A rali mellett párhuzamosan az életet jelentő idővel is komoly versenyt futottam.”

Az idézetek Fekete Kálmán újra indított Autóversenyzők mesélték c. sorozatának első kötetéből, a Ranga László riportkönyv-ből valók. Laci 2001. június 16-ra virradóra, 44 évesen ment el, de emléke örökké itt lesz velünk. Most is itt volt, amikor az ő pályáin, a Mecsek Ralin küzdöttek versenyzőtársai. A hatszoros magyar bajnok, a többszörös Eb-futamgyőztes tán még csukott szemmel is abszolválná a mecseki pályákat, hiszen ezeken nőtt fel és kezdett versenyezni 1974-től. Hosszú évekig viselt súlyos betegsége következtében 1998-tól kényszerült megválni a ralitól.

A magyar autósport fénykorában, a hetvenes években fertőzte meg - az akkor még lényegesen olcsóbb - benzin gőze. Szerencsés időszakban került az ország akkori legjobb, legrangosabb autósport szakosztályába, a Pécsi Volánhoz. Hatalmas nevek fémjelezték a klubot: Bálint Árpád, Hainess Jenő, Tóth László, Simor Gyula, Pánics Zoltán, Gulyás Imre, Kardos Lajos, Szuhanyik László, Kákonyi Attila, hogy csak néhányat említsünk. S ezt a minden kategóriában bajnokságot hozó társulatot Grünwald László, miután felhagyott a versenyzéssel, vagyis a Papa fogta össze.

„Igen, lógott is egy tabló a klubban a ’81-es csapatról, mert a túra és rali kategóriában is bajnokságot nyert a Pécsi Volán. Évekig bajnokok tucatjait adta mind raliban, mind a hegyi versenyeken. A Mecsek nemcsak körülöleli a várost, hanem egyben merész száguldozásra, a vezetéstechnika csiszolására kitűnően alkalmas hegyi utakat kínál. Ezek a pályák pedig vonzották a benzinnel beoltott autósokat. Nem kell sokat autózni, a városközponttól pár kilométert kell csak feljebb menni, és máris alkalom nyílik a ralizás alapjainak gyakorlására.”

Ma már hihetetlennek tűnő családias hangulat tartotta egységbe a szakosztályt, s ebben a miliőben az ifjú Ranga Lacinak volt kitől ellesnie a fortélyokat, Simor Gyula navigátoraként pedig páratlan versenyrutinra, tapasztaltra tett szert. A Volán taxis műhelyében megtanulhatta azokat a mesterfogásokat, amelyek birtokában később kenyérkeresethez is jutott. Előbb a hegyi versenyeken, széria Zsigulival jelezte, hogy a továbbiakban győztesek között lesz a helye, később pedig a raliversenyek történetébe írta be nevét jó vastagon, kitörölhetetlenül. Pedig ekkortájt már tudta, hogy belül valami nincs rendben. Óriási önfegyelemmel, alázattal viselte egyre súlyosbodó betegségét, miközben hatszoros magyar bajnok lett. Akaratereje, kitartása, mérnöki pontossággal megtervezett és mesterien kidolgozott versenyzése szolgáljon például minden fiatal követőjének.

Ranga László kivételes vezetői képességét is többen próbálják elemezni. A könyvben lényegében elárulja a titkot: „Na most, hogy egy kanyart elvállalok-e negyedik vagy ötödik fokozatban, kétszáz körüli tempóval, az elszántság kérdése. Tudnom kell, elvállalom-e vagy nem. [.] Én viszont úgy gondoltam, hogy az életemben a királynő mindig is az autóversenyzés volt, azon belül is a rali. Úgy érzem, ezért mindent megtettem. Sok tehetséges pilótából csak azért nem lesz magyar bajnok, mert az a rettenetes elszántság és akarat hiányzik belőle.”

Vezetését sosem annyira a látványosság jellemezte, mint inkább az érezhető kiszámítottság. Ismerte autója minden porcikáját, a legapróbb rezdülését is azonnal érzékelte. Sosem csúszkált alatta feleslegesen az autó, nem volt egy brahis, kockáztató versenyző. Többféle eredményes módszer létezik. Vannak sikeres rali pilóták, akik „lila köd” stílusban vezetnek, mindent feltéve egy lapra, nyerni vagy elesni alapon. Ez néha beválik, de hosszabb távon erre alapozni aligha lehet. Mesteri erőcsúszásai (powerslide) jobbára az optimális csúszáshatáron, az ideális ív és a keresztbe csúszás közötti mezsgyén történtek, ezt a technikát a legmagasabb szinten lehetne oktatni. Eképp’ aztán látványos és gyors autózást produkált. Laci matematikus pontossággal, egy programszervező alaposságával tervezte meg autózását, semmit sem hagyott a szerencsére, a véletlenre. És elővett egy ma már régiesnek tűnő, elcsépelt szót, alázat.

„Alázat az, amikor mindent alárendelsz a te királynődnek, a te hobbidnak. S ehhez jön az elszántság, amikor megközelíted a határt. Ahhoz, hogy tiéd legyen a királynő, alázatot kell gyakorolnod magaddal szemben, tehát bizonyos dolgokban meg kell alkudnod. Ugyanakkor annyira elszántnak kell lenned, hogy meg kell fognod a kezét. Ezt nem mindenki meri megtenni.”

A magyar autósportnak jó a sajtója, Laci egyre népszerűbb lett, a sporthírek állandó szereplőivé váltak, ugyancsak híres navigátorával, Büki Ernővel. Felfigyeltek rá a komolyabb versenyistállók, és kezdetben szorgalmas, kitartó önmenedzseléssel eljutottak egy magasabb lépcsőfokra. A rali világ akkori legjobb versenyautóiba ülhettek bele. Lancia Integrale, Audi Quattro, Ford Escort Coshworth, majd egy hatalmas, tőkeerős támogató, a MOL védőszárnyai alatt egy valóságos csodaautó, a Subaru Impreza következett. Világbajnoki autóban kápráztatta el a hazai közönséget, és ez a típus volt utolsó győzelmeinek autója.

Ám a raliban számítógép sebességgel rohan előre a technika is: ami ma korszerű és irigyelt, az holnapra levetett holmi lesz. A sokkal fejlettebb változattal, a Subaru WRC-vel már nem versenyezhetett. Ugyanis akkor amputálták a bal lábát. Ám még a betegágyról is irányította csapatát, a világszintű WRC-be beültette barátját, Kiss Ferencet, a néha kissé elfogult közönség Ferikéjét. Mélységesen szomorú, hogy sikerei egyesekből gyűlöletet fakasztottak, amikor már szobája elválaszthatatlan foglya lett, interneten kapott névtelen mocskolódó üzeneteket. Szerencsére jóval nagyobb volt tisztelőinek tábora. Mégis, a betegség súlyosbodásával egyre fogytak az igazi barátok. Családja, orvos barátja és persze az Örök Navigátor, Ernő állt mellette. Utolsó hónapjaiban a külvilággal már nem tartott kapcsolatot. Erről 2000. szeptemberében így nyilatkozott: “Megváltozott az életem [...] A mobiltelefonomat naponta fel kell töltenem, mert sűrűn lemerül. Ezzel tartom a külvilággal a kapcsolatot. Már nem utazom sehová, általában fekszem vagy ülök, s a külvilág eseményeiről az újságokból, tévéből, rádióból értesülök.”

1994. szeptember 1-jén Pécs Város Pro Communitate-díjjal tüntette ki, korábban megválasztották Az Év Autóversenyzőjének, serlegek halmaza, díjak tucatjai után 2000 szeptemberében megkapta a Pécs megyei Jogú Város Millenniumi-díja kitüntetést, ezt követően jelent meg a még életében vele készült riportkönyv.

Noha utolsó lakhelye a pécsi hegyi versenypálya mellett található, sem a hegyi versenyekre, sem a ralikra már nem juthatott ki, emberek közé sem vágyott. Még sem elégedetlenkedett, megbékélt sorsával. Betegsége ellen az utolsó napokig küzdött, minden elérhető gyógymódot segítségül vett, de ezúttal vesztes maradt. Díszes és méltó temetése 2001. június 25-én volt a pécsi központi temetőben, nemcsak az egész országból, de külföldről is nagy számban érkeztek kollégák, barátok és tisztelői.

Ám ahogy az már lenni szokott, a vér nem válik vízzé, pontosabban inkább: a benzingőz megmarad: fia, ifj. Ranga László a rali II. osztályban, a Suzuki Kupában folytatja édesapja pályafutását, reméljük méltó sikerekkel. A szeptemberben lezajlott Mecsek Ralin tízezrek tisztelegtek Ranga László emléke előtt!

Fekete Kálmán