Cikkek

Kerekes Imre: Ki volt Késmárky István? (1865-1926)

Pécsi Szemle 2001. (4. évf.) 3. szám, 121-123. oldal

Letöltés: pdf20


Kerekes Imre

 

KI VOLT KÉSMÁRKY ISTVÁN?

(1865-1926)

 

 

 

Késmárky István képzett, széles látókörű, végtelenül segítőkész, sokak által tisztelt személyiség volt - így jellemezte búcsúztatása alkalmából Linder Ernő, a Dunántúl főszerkesztője az 1926. július 5-i temetési beszédében. „Pap volt, férfi volt, ember volt, tudós volt a szó igazi értelmében. A nemes lelki tulajdonságok gyönyörű összetalálkozásából alakult ki [...] fínom úri egyénisége, amelyet az ideális emberek rózsaszínű világszemlélete, a nyugodt tiszta lelkiismeretek könnyedsége és kedélye hatott át. Enciklopédikus tudása, mindenkori lelki frissessége és szellemessége avatták jeles szónokká és kitűnő tollforgatóvá. [...] Mélyen gyökerező nemes magyar ősöktől örökölt katolikus hitének minden szépsége átragyogott gondolatain, cikkein.”[1]

1865. augusztus 4-én született Szekszárdon, régi nemesi családból, tizenkettedik fiúként. Apja a szekszárdi járás főszolgabírája volt. Középiskoláit Bonyhádon kezdte, majd Pécsett, a cisztercita gimnáziumban fejezte be. Hittudományi tanulmányait, mint a pécsi egyházmegye kispapja a PÁZMÁNY PÉTER TUDOMÁNYEGYETEM-en végezte. Fiatal kora miatt nem szentelhették pappá, ezért a Károlyi-családhoz került nevelőnek, ahol tíz évet töltött. Az ő keze alatt nevelkedett a későbbi időszakok erősen vitatott személyisége, az a gróf Károlyi Mihály, akit az őszirózsás forradalom emelt az ország vezetőjévé. Késmárky később évről-évre megfordult vendégként Károlyi parádi uradalmában. A gróf állkapcsán akkor szenvedett balesetet, amikor autóján vendége elé igyekezett.[2] A gróf forradalom alatti szerepével azonban egyáltalán nem tudott közösséget vállalni, így útjaik elváltak. Beutazta egész Európát, és hittudományi doktorátust szerzett.[3]

1897-ben került vissza Pécsre, Troll Ferenc káptalani helynök a PÉCSI PÜSPÖKI JOGAKADÉMIA helyettes tanárává nevezte ki. Egyházjogot, jogtörténetet és magyar alkotmánytörténetet adott elő. 1900-ban szentszéki bíró, két év múlva pedig a házasságvédő tisztséggel bízta meg püspöke.[4] Ugyanebben az évben a budapesti egyetem jogi kara egyházjogból egyetemi magántanárrá képesítette. 1905-ben elkísérte gróf Zichy Gyula püspököt Rómába, hogy segítse őt püspökké szentelése alkalmából.

Újságírói munkásságát 1903-ban kezdte a Pécsi Közlöny-nél, ahol két évet töltött felelős szerkesztőként. Újságírói tehetsége azonban igazán akkor bontakozott ki, amikor megbízásból, 1911-ben elvállalta a Dunántúl című napilap főszerkesztői tisztét. Öt éven át fáradhatatlanul látta el feladatát, de azután is megmaradt a lap belső tanácsadójának. Saját bevallása szerint több mint ezer cikk került ki a keze alól, többnyire azonban névtelenül.[5]

 

psz 2001 03 15 kerekes imre 01

 

Szívvel-lélekkel vetette bele magát a város társadalmi életébe és közigazgatásába, de ugyanakkor egyházmegyei elfoglaltsága is sokrétű volt. Tagja a zsinati vizsgálóbizottságnak, a vigília bizottságnak, a pécsi katolikus kör nagyválasztmányának, az Országos Pázmány Egyesületnek, a magyar jogászegyesületnek, egyházmegyei cenzor, vizsgáztatja a középiskolai hittanárokat. 1909-ben a törvényhatósági bizottság tagjának választották. Ettől kezdve a város közgyűlési termének egyik legkiválóbb szónoka. Beválasztják több szakbizottságba, a központi és igazoló választmányba, az árvaszéki bizottságba, az iskolaszékbe és a jogi szakbizottságba.[6] Tudományos munkássága tanári pályájával egyidőben kezdődött. 1897. január elsejével foglalhatta el nagynevű elődeinek, Szeredy József későbbi prelátus kanonoknak, valamint Kossutány Ignác későbbi szegedi egyetemi tanárnak tanszékét a pécsi jogakadémián. Tanári pályáján fél év híján harminc évet töltött el haláláig. Katedrára kerülve, mint egyházjogász már hivatásszerűen foglalkozhatott egyik nagy eszményével, a katolicizmus kialakult jogrendszerével, valamint jogtörténészként a magyar nemzeti szellemnek a múltból átsugárzott állami és jogi emlékeivel. Még joghallgató korában, 1896-ban Budapesten adott közre egy kisebb munkát: Az esztergomi érseknek, mint Magyarország hercegprímásának jogai címmel. Azonban már Pécsett jelent meg Katolikus egyházi vagyonjog című monográfiája. E dolgozat alapján nyerte el az egyetemi magántanári képesítést.

Érdekes módon sűrűn foglalkoztatta a nők magyar társadalomban betöltött szerepe. Több előadást is tartott ebben a témában: A nő jogai a magyar törvénykönyvben, A nők szavazati joga, A katholikus sajtó és a nő, Újabb irányoka feminizmus terén, A nő mint társadalmi tényező címmel.[7]

1907-ben a PÉCS BARANYAI MÚZEUM EGYESÜLET felolvasó ülésén Pécsi régi iparosok életére vonatkozó eredeti okiratok címen tartott előadást, melyben részletesen vázolta a céhekbe tömörült városi iparosság küzdelmeit a török időktől 1848-ig.[8]

1910-ben Mutschenbacher Viktor jogakadémiai igazgató nyugalomba vonulása után helyettes igazgató, majd 1915-ben Zichy Gyula püspök véglegesítette igazgatói tisztében.[9] 1918-ban IV. Károly címzetes almásmonostori apáttá nevezte ki. A szerb megszállás alatt elnöke a magyar kultúra védelmére alakult PÉCSI TUDOMÁNYOS IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI TÁRSASÁG-nak és a PÉCSI MŰBARÁTOK KÖRÉ-nek.[10]

A felszabadulás után jelentős szerepet játszott a pozsonyi egyetem Pécsre kerülésében. 1921 augusztusában a hittudományi kar létesítése érdekében a püspök Wurster József prelátus kanonok vezetésével bizottságot alakított, melybe a joglyceum képviseletére Késmárky Istvánt és Vasváry László egyetemi tanárt nevezte ki.[11] Munkássága megbecsüléseként 1922. augusztus 24-én az ERZSÉBET TUDOMÁNYEGYETEM nyilvános rendes tanára lett. A Pécsre költözés után az első, 1923/24-es tanévben a jogi kar dékánjává választották. Ő látta el az egyetemi könyvtár püspöki biztosi tisztét is. Életének utolsó évében a sok munka egyre jobban felőrölte egészségét, majd egy évig a különböző klinikák lakója volt. 1926. július 5-én hunyt el, temetésén Vasváry Ferenc jogi kari dékán, a bajtársi szövetség nevében Magda István búcsúztatta.[12]


[1] Dunántúl, 1926. július 6.1.p.

[2] Pécsi Napló, 1926. július 6.1.p.

[3]Szabó Pál: A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Pécs, 1940. 474-475.p.

[4]Dunántúl, 1926. július 6.1.p.

[5]Pécs-Baranyai Múzeum Egyesület Értesítője, 1928.1. 18-23.p.

[6]Dunántúl, 1926. július 6.1.p.

[7] A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve 1913/14. 16.p.

[8] Pécs-Baranyai Múzeum Egyesület Évkönyve, 1928.1. 18-23.p.

[9]A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve, 1914/15. 9.p.

[10] Szabó Pál. i.m. 1940.

[11] A Pécsi Püspöki Joglyceum Évkönyve 1921/22. 34.p.

[12] Szabó Pál. i.m. 1940.