Cikkek

Szirtes Béla: Unokáink is látni fogják ?

Pécsi Szemle 2001. (4. évf.) 3. szám, 106-111. oldal

Letöltés: pdf20


Szirtes Béla

UNOKÁINK IS LÁTNI FOGJÁK ?

Az ORSZÁGOS MŰEMLÉKVÉDELMI HIVATAL (OMvH) ez évben ideiglenes műemléki védelem alá helyezett tizenkilenc pécsi, korábban a szénbányászat célját szolgáló ipari épületet. A döntést az ingatlanok tulajdonosai megfellebbezték. Mi lesz e műemlékek sorsa?

Az értelmező szótár szerint a műemlék értékes, régi műalkotás, a műemlékvédelem ezek megóvása, gondozása. A régebbi korokból származó műemlékekkel „egyszerű” a helyzetünk, mert az alkotásokat, mielőtt még felmerülhetett volna a megőrzés gondolatata, szelektálta a történelem. Ami kevés ránk maradt, szinte automatikusan műemléknek számít, amit jól-rosszul védünk, őrzünk. A korunk alkotásai vonatkozásában már más a helyzet. Az értékek kiválasztása után következhet csak az utókorra való átörökítés biztosítása. Nem csak a hagyományosan értelmezett műemlék korú és körű alkotások gondozása a feladatunk, nem csak a múlt alkotásait, hanem a jelen kor értékeit is nekünk kell védenünk. És ezen belül a 20. századra jellemzően a műemlékvédelemben nagy szerepet kap, a korábbi népi ipari mellett a városi nagyipari emlékek védelme.[1]

A műemlékvédelem táguló körei címen az OMvH a múlt évben kiállítást rendezett Budapesten. A kiállításról kilencven oldalas kitűnő ismertető készült, amely a kiállítás bemutatásán túl részletesen és magas színvonalon tárgyalja a kérdéskört.[2] A Hivatal összeállította a hazai műemlékek számának növelését célzó javaslatát, a védelemre érdemesnek tartott 2500 épület listáját. A listában közel 80 pécsi objektum található, amelyek között előkelő súllyal szerepelnek a volt szénbánya vállalat használaton kívüli üzemi épületei. Úgy tűnik, hogy nem a hivatalon fog múlni, ha korunk építészeti értékei hiányosan maradnak az utókorra. Ennek a veszélye azonban igen nagy. Az ország épített ipari értékei ugyanis soha nem voltak a jelenlegihez hasonló veszélyhelyzetben. A gazdasági szerkezetváltás, a privatizáció az iparban általában, a bányák bezárása pedig kiemelten a szénbányászatban ítélt pusztulásra olyan épületeket, amelyeknek az ország épített örökségeként fenn kellene maradniuk.

Amint az alábbiakban vázolt esetünk is bizonyítja, az elismert nemzeti értéket képviselő, pécsi műemlék épületek fennmaradása sem biztosítható könnyen. A megoldás az épületek új funkciójának megtalálása, új éltre keltése, ’revitalizációja’. Ez pedig nem könnyű feladat!

Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 2001. április 4.-én kelt határozatából: „A Pécs, István-aknai bányaházat, aknatornyot és gépházat, kompresszor-, kapcsolóházat, [...] Széchenyi-aknai bányaházat, aknatornyot és gépházat, széntö-rőt, kompresszor-, kapcsolóházat, Kraz-, villamosműhelyt, [...] Petőfi (Thommen)- aknai gépházat, [...] a Pécsújhegyi szénelőkészítő-művet, erőművet, központi irodát, mozdonyszínt és műhelyt [...] 1 éves időtartamra ideiglenes műemléki védelem alá helyezem és elrendelem határozatom azonnali végrehajtását. [...] A vizsgálatok alapján az OmvH [...] a (fentieket) építészeti és ipartörténeti értékei alapján országos védelemre méltónak tartja.”

 

psz 2001 03 12 szirtes bela 01

 

Az István-aknai torony, bányaház, fürdő és kompresszorház (fotó: Drexler Péter)

 

A védési javaslatban foglaltakon túlmenő indoklás nem tiszte és nem célja jelen írásnak, hisz mértékadó építész vélemények alapján írja az előterjesztő műemléki szakértő: „A védelem indoka elsősorban az objektumok kiemelkedő építészeti igényessége, a szerkezet és a részletek tekintetében is. Ezen kívül megőrzésük mellett szól, hogy emléket állítsanak a kétszáz éven keresztül folytatott, és nemsokára megszűnő pécsi szénbányászatnak. Azt is figyelembe kell venni, hogy jó műszaki állapotuk miatt hasznosításuk nem reménytelen.”[3]

 

psz 2001 03 12 szirtes bela 02

 

A Széchenyi-aknai torony, széntörő és kompresszorház (fotó: Csonka Károly)

 

A magunk részéről szabadjon felhívni a figyelmet a mellékelt fényképfelvételekre, amelyek a legfontosabb 11 épület mai külső állapotát, két épület belső terét mutatják, és amelyek önmagukért beszélnek. Miközben a felvételeket nézzük, gondoljunk arra, hogy melyiket meddig láthatjuk? Új élet támad-e vajon a régi falak között, vagy mikor bontják le, és vetik be a helyüket fűvel (vagy ’sóval’)? A szóban forgó épületek nagyobbik része közvetve a magyar államé, a többi privatizáció során magán társaságok tulajdonába került. A társaság, amely jelentős befektetéssel megvásárolta az épületeket, zavartalanul kívánja működtetni őket, azt követően pedig szabadon kíván rendelkezni velük. Az állam a bányabezárásokat be akarja fejezni, fiskális szemlélettel mielőbb szabadulni akar a kihasználatlanul álló épületek fenntartási költségeitől, végső esetben azon az áron is, hogy záros határidőn belül lebontatja őket.

A szerző tudomása szerint a fenti határozatokat az ingatlanok tulajdonosai megfellebbezték. Különböző okokból, de feltehetően egyikük sem azért, mert szeretné az épületeket lebontani. A műemlékké minősítés kötöttségeket jelent és korlátokkal, kötelezettségekkel jár. Ezek vállalása helyett a tulajdonosok igyekeznek megtenni minden tőlük telhetőt a hasznosítás érdekében. Mivel azonban ez eddig vajmi kevés eredménnyel járt, nem kizárt, hogy egyes épületcsoportokat nem fogunk örökül hagyni az utódainkra.

 

psz 2001 03 12 szirtes bela 03

 

A Széchenyi-aknai bányaház István-aknaival egyező nagycsarnoka (fotó: Csonka Károly)

 

psz 2001 03 12 szirtes bela 04

 

A Széchenyi-aknai kompresszorház István-aknaival egyező csarnoka (fotó: Csonka Károly)

 

A város különböző pontjain fekvő négy épületcsoport helyzete, sorsa és lehetősége eltérő, abban viszont tökéletesen megegyezik, hogy hosszú távú fennmaradásukhoz revitalizáció nélkül nincs lehetőség. Nem elég a műemléki szakmai szándék és a hivatali akarat. Újrahasznosítási ötletekben nincs hiány, gyakorlati megoldásban annál inkább. A műemlék épületekben mindössze a vasasi bányaudvaron működik egy kerékpár gyár, a pécsújhegyi irodaházban a pécsi ipari park központja és a volt pécsbányai bányaházat és műhelyt használja még néhány évig a külfejtési üzem. A többi 15 üresen áll. A kiemelkedően legfontosabb két épület együttesre, az István-aknaira (Pécsszabolcs) és a Széchenyi-aknaira (Pécsbánya) jeles szakemberek által magas színvonalon kimunkált hasznosítási javaslatok készültek.[4] A látványos ötletek egyike mellé sem társul azonban mindeddig vállalkozói szándék és főleg tőke. [5] Félő, hogy mindez ábránd, színes rajz, szép gondolat marad, és még csak nem is jut el mindenkihez, akiket érdekelne és illetne.

Születtek olyan javaslatok is, amelyek Pécs város meglévő, szorító gondjainak megszüntetésében, enyhítésében szánnának szerepet a régi bányaépületeknek.[6] Az utóbbi javaslatok az előző csoportban leírtaknál kevésbé látványosak, de meglévő városi problémákat oldanának meg, reális igényeket elégítenének ki. Abban viszont tökéletesen egyeznek az előzőekkel, hogy szintén visszhang nélkül maradnak, a javaslatok nem jutnak el sem a nagyközönséghez, sem az illetékesekhez.

Az újrahasznosítási erőfeszítéseken túli tennivalók a cikkünkben hivatkozott művekben részletesen megfogalmazódtak.[7] Az épületek megmentése csak úgy lehetséges, ha a szereplők ez irányú összefogása végre létrejön. Az ingatlantulajdonosok, a települési önkormányzatok, a karitatív szervezetek összehangolt tevékenységével (állami- és egyéb pályázatok, az elmaradó bontási költségek- valamint a felszabadítható belvárosi ingatlanok értékesítéséből származó bevételek beforgatása az új hasznosítás feltételeinek megteremtésébe, stb.) az anyagi feltételek a földön járó célkitűzésekhez előteremthetők lennének.

 

psz 2001 03 12 szirtes bela 05

 

A Széchenyi-aknai Kraz-műhely (fotó: Csonka Károly)

 

A tulajdonosok közül elsősorban a magyar államnak és a pécsi önkormányzatnak kellene a kérdést szívügyének tekintenie és meghatározó szerepet vállalnia. Eddig ez utóbbiak részéről e vonatkozásban szinte semmi sem történt.

Mindezek után a címben feltett kérdésre nem tudunk optimista választ adni. Csak reménykedünk, és a szórendet megváltoztatva kérdezzük: „Unokáink is látni fogják?”

 

psz 2001 03 12 szirtes bela 06

 

A régi villamos erőmű épülete Pécsújhegyen (fotó: Hübner Mátyás)


[1] Zsigó László: Régi ipartelepek revitalizációja. Budapest, 1998. In: Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 131. évf. 365-370. p.

[2]A Műemlékvédelem Táguló Körei. Lővei Pál (szerk.) In: Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal kiállítása 2000. április 17. – július 16. (katalógus) Budapest, 2000.

[3]Hübner Mátyás: A mecseki szénbányászat és uránérc-bányászat építészeti értékelése. In: Pécs- Komló komplex tájrehabilitációs és környezetállapot javító programja. MTA-RKK-DTI, 1997.: „A csodálatot keltő ipari épületek térségünkben az 1910-1930. közötti időszakban épültek, s a kor építő technikáját reprezentálják. Építészeti érték szempontjából a Széchenyi akna, István I. akna és a pécsújhegyi erőmű épület és műhely kiemelkedő jelentőségű. Míg a Széchenyi akna korai épületein – Kraz műhely (1906) – a homlokzatképzésben még a történeti formák dominálnak, az alig később épült erőművön (1913) már az új építészet stílusjegyei – merész tömegkapcsolatok, markáns lizéna tagolás, nagy méretű üveg felületek, térhatároló szerkezetből következő tetőformák (manzard, íves) tetőablakok, felülvilágítók – érhetők tetten. E korszak épületein a funkcionális szükségszerűség, a praktikus formaadás igénye, gondolata teremti meg a szép ipari formákat."

[4] Bachman Zoltán - Bachman Bálint - Csonka Károly: A pécsbányai Széchenyi-akna emlékértékű épületegyüttesének hasznosítása. In: Bányászati Múzeum és Környezetvédelmi Expo. Tanulmány. (kéziratban) Pécs, 1997. Arató József - Halmai Csaba-Horváth László-Huszár Zoltán – Járer József - Mendly Lajos - Sütő Imre - Szirtes Béla (szerk.): A pécsbányai Széchenyi-akna emlékértékű épületegyüttese egy részének hasznosítása. Megvalósíthatósági tanulmány. (kéziratban) Pécs, 1997.; Ginder Ákos Ignác - Horváh Csilla (Budapest), Pelényi Margit - Barba Balázs - Ruppert Gábor - Galambos Gábor (Pécs), Kovács Péter (Komló) díjnyertes pályázatai valamint nem díjazott öt pályamű: Ötletpályázatok István-akna üzemi területének hasznosítására vonatkozóan. Kiállítás. Pécs, 2001. július.

[5] Bányászati múzeum, bányászati gépekés berendezések kiállítása, szekérmúzeum; Bányászati panteon; Botanikus kert, üvegház, kísérleti fatelep; Étterem, kávézó, bálterem, panoráma lift, fagylaltozó, snackbár, biliárd, discó, söröző, harangtorony, kilátó; Inkubátorház; Játéktermek, játszóház, kártyabarlang, klubok, szabadtéri mozi; Kemping, ifjúsági- és gyermektábor; Képzőművészeti kiállítótermek, alkotói szobák, műtermek; Koncerttermek, hangversenyek; Konferencia-központ; Környezetvédelmi Expó; Luxus apartmanok; Nemzetközi művészeti és turisztikai centrum; Olimpiai edzőtábor, sport és szabadidő csarnok, bowling-pálya, sportpályák, lovas-centrum, golfpálya, fedett uszoda, melegvizes medence, nyári uszoda, fitness center, lovarda, fogathajtás, íjászat; Rekreációs központ; Repülőtér; Szálloda, konferencia termekkel, ifjúsági szálloda; Színházterem, szabadtéri színpad, nyári fesztiválok; Televíziós és filmes stúdiók;

[6] Átmeneti albérleti valamint olcsó bérű szociális- és krízislakások; Belvárosi raktárak, műhelyek kitelepítése, elhelyezése; Nővérszállás; Nyugdíjas otthon; Szociális otthon; Szociális foglalkoztató műhely.

[7] Az épületek országos és helyi védelem alá helyezése, ennek érvényre juttatása érdekében szabályozási (rendezési) tervek készítése, amelyekben a műemléki védelmet dokumentálni kell. A jelenlegi állapot építészeti felmérése, amelyben rögzíteni kell a megőrzendő értékeket. A további állagromlás megakadályozása a jelenlegi tulajdonosok részéről az épületek felújításával, az állam hathatós támogatásával. A potenciális új tulajdonosok tájékoztatása a műemléki állapotról és a vele járó kötelezettségekről.