Cikkek

Sallay Árpád: Az uránérc-bányászat szerepe Pécs 20. századi fejlődésében.

Pécsi Szemle 2001. (4. évf.) 3. szám, 96-105. oldal

Letöltés: pdf20


Sallay Árpád

AZ URÁNÉRCBÁNYÁSZAT SZEREPE PÉCS 20. SZÁZADI FEJLŐDÉSÉBEN

Összehasonlítva a város keleti peremén kialakult szénbányászattal, koránt sem tekinthet vissza olyan múltra a Mecsek nyugati részén létrejött uránérc-bányászat. A két évszázadot is meghaladó szénbányászati múlttal szemben ez az ércbányászati tevékenység alig 42 évig tartott, de ezen rövid idő alatt, 1955 és1997 között mégis nagymértékben éreztette hatását Pécs város fejlődésében.

A Mecsek hegység nyugati részén 1953-ben megindult az uránérc-kutatás. Az egyre biztatóbb eredmények megalapozták a Bauxit bánya fedőnévvel létrehozott vállalatot 1955-ben. A vállalat ugyanazon tevékenységet folytatva, részben a potenciális hadianyagra, részben más körülmények folytán több néven működött.

1955-1956. XII. 1. Bauxitbánya Vállalat

1956. XII. 1.-1963. XII. 31. Pécsi Uránérc-bánya Vállalat

1964. I. 1.-1998. I. 1. Mecseki Ércbányászati Vállalat

1998-tól Mecsekérc Környezetvédelmi Rt.

Az igen rövid idő alatt felfejlesztett vállalat 1956-ban foglalkoztatott 1997 főről 1971-ben már 7870 fős létszámmal dolgozott. A vállalat saját foglalkoztatottain kívül több ezer munkahely létrehozatalát alapozta meg részben a beruházásokban résztvevő kivitelezőknél, részben a szolgáltató iparban.

Az ipari beruházásokkal egy időben, azzal párhuzamosan indult meg a lakásépítési program, megteremtve Pécsett egy új városrész kialakulását. A foglalkoztatottakról való szociális gondoskodás, a bányászattal együtt járó kedvezőtlen munkakörülmények és egészségkárosodás a vállalatot arra ösztönözték, hogy nagy energiát fordítson dolgozói élet- és munkakörülményeinek javítására. A feladat végrehajtására igen széleskörű, jól szervezett, megfelelően szabályozott szociálpolitikai rendszer alakult ki és működött. A természetbeni juttatások közül meghatározó és messze a legnagyobb értéket képviselte a lakásellátás. Az iparág létrehozásának felfejlesztéséhez szükséges munkaerőt csak úgy lehetett biztosítani, hogy a munkaerő letelepítésének feltételét, a lakáshoz való juttatást biztosítják.

Az 1955-ben hozott minisztertanácsi döntés az ipari beruházásokkal egy időben határozott a lakásberuházások megindításáról. A feladat mintegy 20 000 lakosú, komplex városrész felépítése volt. Helyéül az akkor még működő pécsi-repülőtér lett megjelölve. A programban rögzítettek döntő részben megvalósultak, de a beruházás végére a gazdasági körülmények már nem tették lehetővé egyes létesítmények, mint a filmszínház és kapcsolt létesítményei, a szálloda, a strand és fedett uszoda, illetve egyes kereskedelmi létesítmények megépítését. A hétemeletes épületek közti kétszintes üzletek már nem valósultak meg.

A vállalat az általa épített lakások 10%-át átadta a Városi Tanácsnak saját rendelkezésére. A lakások többi részét szolgálati lakásként saját dolgozói között osztotta szét.

A lakásépítési program befejezését követően, 1970-től, a további lakásigények kielégítésére létrejött az Ércbányász lakásépítési Szövetkezet illetve más konstrukcióban került támogatásra a lakáshoz jutás.

A vállalat sok ponton keresztül kapcsolódott a városhoz. Szerepet vállalt az egészségügy, az oktatás, a művelődés, a tudomány, a művészet, a sport támogatásában, valamint jó néhány létesítmény megvalósításában.

 

psz 2001 03 11 sallay arpad 01

 

Magyar Építőművészet, 1959. VIII. évf. 3-4. szám

 

Ahhoz, hogy Pécs város népességének száma az 1949. évi 89 470 főről 1970-re 150 779 fő legyen a pécsi bányászat felfejlődésének, ezen belül az uránérc bányászatnak is meghatározó szerepe volt.[1]

 

 

Uránváros építése

 

A város nyugati peremétől alig 15 km távolságban létrehozott bányák közelsége indokolta, hogy a lakótelep ne a bányák szomszédságában, hanem a város területén valósuljon meg.

A kijelölt terület a pécsi repülőtér lett. A vállalati beruházásból megvalósuló komplex városrész határai: délről a Pécs-Budapest vasútvonal, nyugatról a mecsekaljai családi házas település, északról a mai Hajnóczy utca vonala, keletről a mai Ybl M. utcától kissé keletre eső vonal által körülhatárolható terület volt. Az alapközművek építésével párhuzamosan, hagyományos többszintes téglaépületekkel indult a lakásépítés. A téglát az akkor még itt működő téglagyár szolgáltatta. Cél volt minél gyorsabban minél több lakás felépítése. Ezen elv hatására épültek meg az úgynevezett CsÜ típusú csökkent értékű egyszobás, illetve másfélszobás lakások. Ezt támasztja alá az első ütemben, az 1958. év végére megépült 612 lakás megoszlása lakástípusonként[2]

2 szobás lakás 192 db 31,4 %

1 szobás lakás 288 db 47,0 %

1,5 szobás lakás 132 db 21,6 %

Összesen: 612 db 100,0 %

A vállalat vezető szakemberei számára az első lakások a Jókai utcában épültek.

Az első lakások átadása 1956. október 23-án volt.

A második ütemben a lakásépítési programban néhány háromszobás lakást leszámítva, döntően kétszobás vagy két és félszobás lakások épültek komfort illetve összkomfort fokozatban. Az épületek többsége négyszintes volt, de épültek ezen kívül 5, 7, 10 szintes magasházak, illetve a 17 szintes toronyépület.

A vállalati saját beruházásban 4250 lakás épült 1968-ig. Saját rendelkezésre álló 3825 lakást a vállalat osztotta szét dolgozói között szolgálati lakásként.

A lakásépítés, illetve a városrész-építés beruházási forrása, hasonlóan az ipari beruházáshoz, a Magyar Állam részére nyújtott hosszúlejáratú, kamatmentes szovjet kölcsön volt.

1971-ben az addig vállalati szolgálati lakások, tanácsi kezelésbe kerültek tanácsi bérlakási formában. 1989-től a Városi Tanács elkezdte a lakások értékesítését, elsősorban a bentlakók részére. Jelenleg a lakások döntő többsége magántulajdonban van. A lakásépítés vállalati beruházást befejezve a további lakásépítések új formában folytatódtak. Létrejött az ÉRCBÁNYÁSZ LAKÁSÉPÍTŐ SZÖVETKEZET. Itt már a lakáshoz jutás feltétele megváltozott: a lakást építő saját megtakarításon kívül kapott vállalati támogatást és OTP lakásépítési hitelt (kölcsönt). Ebben a konstrukcióban közel 2000 lakás épült meg részben az uránváros, a siklósi városrész, illetve a város főbb területén. A megépült lakások döntő többsége panelből épült, de említést érdemel az Ércbányász utcában rastra illetve izorast technológiával épült néhány lakás. A technológia lényege, hogy a poliuretánhabból készült nagypaneles, előre gyártott építőelemeket az azokban kiképzett üregekbe helyszínen vasalt és betonozott tartószerkezet fogta össze, igen jó hang és hőszigetelést biztosítva.

A lakásépítés üteme elmaradt a vállalati létszám felfutásától. A lakáshoz még nem jutottak, illetve a lakásra nem jogosultak, vagy városban letelepedni nem szándékozók részére 1960-ban elkészült a három épületből, azokat összekötő folyósokból, az étteremből álló 800 fős munkásszálló.

A vállalat átalakulásával a munkásszálló megszűnt. A K-i épület középiskolai kollégiummá lett átalakítva a többi rész LATERUM néven szállodaként üzemel.

A városépítési komplex terveknek megfelelően, a beruházás részeként megépültek a járulékos létesítmények is.

 

 

Egészségügyi ellátás

 

1970-ben átadásra került a rendelőintézet, mely nemcsak az Uránvárosban élőket, hanem az egész kerület egészségügyi ellátását oldotta meg. Az eddig lakásokból kialakított ideiglenes orvosi rendelők beköltöztek a végleges helyükre, kivéve a gyermekfogászatot. A rendelőintézet nyugati szárnya a vállalat egészségügyi feladatok ellátását szolgálta. Itt a vállalati dolgozók és családtagjaik részesültek ellátásban. Körzeti orvosi ellátáson kívül fogászat, nőgyógyászat, röntgen és laboratóriumok működtek. A foglalkoztatottak részére a kötelező tüdőszűrésen kívül zaj, egésztest számláló és vibrációszűréseket végeztek. A szolgálatot 23 orvos látta el a szükséges asszisztenciával kiknek bérét a vállalat fizette.

Gyermekintézményekből a programnak megfelelően, a program részeként, a lakosság főleg fiatal házasok, gyermekelhelyezését teljesen figyelembe nem vevően épültek meg a bölcsődék, óvodák, esetenként egy-egy blokkot képezve. Létrejött két 50 fős, egy 75 fős óvoda és két 60 fős bölcsőde. A gyerekek beiskolázásának biztosítására megépült egy 16 tantermes és egy 24 tantermes általános iskola. Megépültek a játszóterek. Nem a programban jelölt helyen, de megvalósult a gimnázium. A vállalat kialakította a gyermekintézmények patronálási rendszerét nemcsak Uránvárosban, hanem a város egyéb területein is. Összesen mintegy 50 intézménynek adtak segítséget karbantartásban, felújításban, rendezvények szervezésében. A vállalat anyagi segítségén kívül döntő szerepet vállaltak a különböző brigádok.

 

 

Művelődés, kultúra, üdültetés[3]

 

Ennek a feladatnak részben a beruházásból megvalósított részei, mint a parkok, abban elhelyezésre került szobrok, szökőkutak, illetve a hagyományos építészeti technológiával megépült épületek bejárati ajtajai fölött elhelyezett dombormű- vek tettek eleget. Sor került a program befejeztét követően művészeti alkotások elhelyezésére is, mint a Körösi Csoma Sándor szobra, az irodaház előtti szobor, stb. Programon kívül, a lakossági igény kielégítését szolgálta az 50 000 kötetet meghaladó szépirodalmi könyvtár.

1978-ban készült el a színházteremmel is rendelkező SÁGVÁRI ENDRE MŰVELŐDÉSI HÁZ, benne stúdió galériával, különböző szakkörök elhelyezését biztosító termekkel. A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ felújítási ideje alatt a társulat ebben az épületben folytathatta tevékenységét.

A művelődési ház működési költségét 1992. óta a városi önkormányzat finanszírozza.

1957-ben alakult meg katonazenészek közreműködésével az amatőr bányász fúvószenekar. 1962-től vettek részt különböző országos rendezvényeken elérve 1968-ban az „aranylant” kitüntetést egy évtized elmúltával a koncert fúvószenekar majd 1984-ban az „örökös kiváló együttes” cím birtokosai lettek.

1964-ben jelent meg az első Mecseki Ércbányász című újság. A kezdetben csak havi, majd kéthetente megjelent újságon keresztül kaptak tájékoztatást a vállalat dolgozói a vállalati eseményekről. Az utolsó szám 1991. március 15-én jelent meg.

A nehéz fizikai munka, az egészségre ártalmas bányakörnyezet sürgetően hatott a vállalati üdültetés létrehozására, megszervezésére. Ezen program végrehajtása szinte végigkísérte a vállalat életét 1957-től a vállalat megszűnéséig. Az első üdülő létrehozása 1957-ben kezdődött Balatonfüred-en az ún. Horvát-ház romos állapotának üdülővé alakításával. A 70 szobás 270 férőhelyes üdülő működését 1960-ban kezdte meg és működött 1992-ig, mikor is az eladósodott vállalat tartozása fejében eladta.

Balatonmáriafürdő. 1976-ban vette meg a vállalat és alakította át 74 fő egyidejű üdülésére alkalmassá téve. 1983-tól camping létesült 200 fő részére.

Harkányban, a MECSEKI SZÉNBÁNYÁK üzemeltetésében működő üdülőt, 48 szobában 150 férőhellyel, egy 1965-ban létrejött megállapodás alapján 2/3-1/3 arányban megosztotta a két bányavállalat mind üdültetés mind költségviselésben.

1977-ben 17 bányavállalat gyógyüdülőt alapított Hévíz-en, Bányász Gyógyüdülő néven. 1980-ban indult meg az üdültetés az akkor a település legmodernebb üdülőjében. Éves szinten a vállalat 340 fő kéthetes üdültetésére, a 19 fő 3 hetes szanatóriumi kezelésére kapott lehetőséget. A vállalat tartozásai kiegyenlítésére saját üdülőhányadát átadta 1992-ben a TB-nek.

A városhoz közeli Pécsi-tó partján 1966-ban épült a vízi telep, majd 1978- ban valósult meg a 32 fő befogadására alkalmas üdülőtelep.

Bár a város fejlődéséhez közvetlenül nem járulnak hozzá a felsorolt üdülők, de a vállalati dolgozók üdültetése mellett sok pécsi lakos is gyakran pihent a fenti üdülők valamelyikében.

 

 

Sportlétesítmények

 

Az eredeti programban szereplő strand, fedett uszoda, műjégpálya létesítményből a beruházás során semmi nem valósult meg. Helyettük épült meg 1963-ban a labdarugó pálya, majd a kézilabda pálya. Anyagi hozzájárulással, a várossal közösen jött létre a PMSC labdarugó pálya, majd annak folytatásaként a lelátó, a közvetítő stúdió és végül a vendégház.

Vállalati beruházásból valósult meg a modellező pálya a hozzátartozó lakással és műhelyekkel. Ugyancsak vállalati tervek alapján és vállalati kivitelezéssel jött létre a Karikás Frigyes úti általános iskola tanmedencéje. A Hullámfürdő első lefedésében tervezéssel és anyagiakkal vállalt szerepet az uránbánya.

A sporttámogatásban érvényre jutott a széleskörű sportolási feltételek megteremtése és lehetőséghez mérten a minőségi sport támogatása.

Már 1957-ben megalakult a „Bauxit bányász” sportkör, a labdarugó szakosztállyal. Hamarosan felsorakozott még melléjük: az úszó és vízilabda, a rádióamatőr, a sakk, a természetjáró, a modellező, az asztalitenisz, a kézilabda, a teke, majd a súlyemelő és birkózó szakosztály. Ezek közül országosan is elismert eredményeket értek el: modellezők, akik Európa- és Világbajnoki címeket nyertek. Az asztaliteniszezők, több mint 20 évig a vidék egyik legjobb csapata volt. A sakkozók az NB I-ig küzdötték fel magukat.

A PMSC létrehozásával sok szakosztály beolvadt ebbe az egyesületbe. A sportegyesület működését a vállalat lehetőségeihez képest, évente rendszeresen támogatta.

 

 

Kereskedelmi és szolgáltató egységek

 

A kereskedelmi és szolgáltató egységek létrehozásánál a tervek nem csak az uránbányászati beruházásból megvalósuló lakosság, hanem a teljes városrész igényét vették figyelembe. A beruházások részben ennek megfelelően valósultak meg.

A Hajnóczy úti, Körösi Csoma Sándor és Veress Endre úti, önálló földszintes üzletházak épültek meg. A hétemeletes épületek közötti kétszintes önálló üzletházakból egy valósult meg. Az Olimpia vendéglátóegység, mely éttermet, presszót, bárt, sörözőt és fagylaltozót foglalt magába, a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjának nyomát viseli. Ezen kívül még két étterem és két cukrászda épült meg.

A négyszintes Mecsek Áruház 1969. évi átadásával kezdte meg tevékenységét sok vásárlót szabadítva meg a mindenért a városba menés fáradtságától. Élelmiszer ellátást szolgáltak a lakóépületek földszintjén kialakított üzlethelyiségek.

A tervtől eltérően nem valósult meg a szálloda, első osztályú étterem, vegyes üzletház, és a vásárcsarnok.

Megépült a postaépület, a rendőrőrs és az ún. U-alakú épület földszintjén OTP fiók, fodrászat, patyolat, könyvesbolt, zöldségüzlet, virágbolt.

Elmondható, hogy a városépítési beruházás befejezésével az itt lakó közel harmincezer ember kiszolgálását megoldó, ha nem is teljes mértékben kielégítő kereskedelmi és szolgáltató hálózat állt rendelkezésre.

 

 

A vállalat és Pécs város együttműködése

 

A kölcsönös elvárás, együttműködés és segítségadás elve alapján kezdettől fogva a város és a vállalat igen jó viszonyt alakított ki és tartott fent. A vállalat számíthatott a város támogatására, a város pedig arra, hogy elképzelésének, gondjainak, problémáinak megoldásában részt vesz a vállalat. Ez a közel 40 éves együttműködés bár dinamikájában csökkent, de napjainkban is él.

Szoros együttműködés alakult ki az alábbi területeken: 400 ágyas klinika építésének támogatása (40 MFt) azon a címen, hogy létre kell hozni a „sugárbetegek” osztályát. (Gyakorlatban erre nem került sor.) Egyéb egészségügyi intézmények támogatása akár műszervásárlás, akár tervezés vagy kivitelezésben való részvétel. A dunai vízvezeték építéséhez hozzájárulás (60 MFt). Az előzetes számítások szerint a vállalat technológiai vízigénye lekötötte volna a Tortyogói kapacitást (4 millió m3/év). Ezzel szemben a bányavíz urán-mentesítését követő újrafelhasználás az ivóvíz igényt 800-900 ezer m3/évre csökkentette. Két lépcsőben pályázati pénzek kiegészítésével saját tervezések alapján elkészült a csökkent munkaképességűek foglalkoztatási épülete, az AGORA. Részvétel a Pécsi tó létesítésében, az orfűi úttörőtábor felújításában, az uránvároson kívüli iskolák, kiemelten a Jókai úti, Rácvárosi, Istenkúti általános iskoláknak nyújtott segítség. Szerepvállalás a város tudományos egyesületeiben (MTESZ, TIT) rendszeresen tartott előadások, rendezvények, szakmai cikkek megjelentetése. Önálló egyesületi csoportok létrehozása a vállalatnál: GÉPIPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET, MAGYAR GEOFIZIKUSOK EGYESÜLETE, MAGYAR KÉMIKUSOK EGYESÜLETE, MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT, BÁNYÁSZ-KOHÁSZ EGYESÜLET, MŰSZERTECHNIKA ÉS AUTOMATIKA. A szakemberek legkiválóbbjai a Magyar Tudományos Akadémia Dél-dunántúli szervezetének lettek tagjai, vezetői: Múzeumok támogatása, azon kívül, a MECSEKI SZÉNBÁNYÁK-kal és a BÁNYÁSZATI AKNAMÉLYÍTŐ VÁLLALAT-tal közösen létrejött az ország legnagyobb földalatti bányászati múzeuma. Támogatást kapott a régészeti feltárás, kivált kép a sírkamrák feltárása. Ezen kívül a vállalat önállóan hozta rendbe a vállalat területén működött „perkalációs dombok” szomszédságában egy római kori sírkápolnát. A kulturális élet területén a Pécsi Nemzeti Színház, a Bábszínház, a könyvtárak életének támogatása is rendszeressé vált. Szerepvállalás mind pénzeszközökkel mind anyagi illetve „társadalmi munkával” az állatkert, a vidámpark, az erdei vasút stb. létrehozásában.

Talán dicsekvés nélkül elmondható, hogy a város az uránbányászat működési időszakában, minden megkeresésben partnerre talált a vállalatnál.

 

 

A vállalat szerepe Pécs város népességének alakulásában[4]

 

Pécs városában az iparban foglalkoztatottak száma az építőipart figyelmen kívül hagyva a bányászat kezdetétől fogva szoros összefüggésben volt a bányászattal kapcsolatos gazdaságpolitikai elhatározásokkal. Az ipari aktív keresőknek egyharmadát a szénbányászatban foglalkoztatták, közel 11 000 főt. Ha a népesség növekedését vizsgáljuk a városban a bányászat kezdetétől, azt találjuk, hogy annak számai százévenként így alakultak:

 

ÉV PÉCS NÉPESSÉGE
1780. 8 135 fő
1880. 28 702 fő
1980. 168 715 fő

 

Érdekes számokat ad a statisztikai jelentés az 1949-1990 közötti években Pécs város népesség alakulásáról: Az 1949. évi 89470 főben rögzített népesség 1960-ra 116 042 főre növekedett, melynek döntő többségét a bevándorlók tették ki. Ez a folyamat tovább nőtt, így a lakosság száma 1970-re elérte a 169 134 főt. Ettől kezdve a növekedés üteme gyakorlatilag leállt, hisz 1990-ben Pécs város népessége 170 039 fő volt. (A számok a városhoz csatolt települések létszámát is tartalmazzák)

Az uránbányászatban foglalkoztatottak száma:[5]

 

1949. 0 fő
1960. 4 237 fő
1970. 7 968 fő
1980. 7 188 fő
1990. 4 731 fő

 

A város lakásvagyona is jelentősen változott mikor is az 1960-as évi 32 310 lakásállomány 1970-ben 43 325 lakásra növekedett. (+34,1%) A növekedést döntően az uránvárosi lakótelep és környezete jelentette. Az épített lakóházak közel 25%-a már többszintes lakóház volt. A vállalat által különböző formában (vállalati beruházás, lakásszövetkezet, egyéb támogatások) Pécsett épített lakások száma 1990-re megközelítette a 6200 lakást.

A bányászat visszafejlesztésével a lakónépesség száma alig változott. 1990-re a munkahelyek vonzása nemcsak megszűnt, hanem a bányák a hozzájuk kapcsolódó és rájuk épülő teljes termelési vertikummal egyetemben csődbe jutottak, előidézve ezzel a városban igen jelentős munkanélküliséget. A bányászat szerepe a város fejlődésében az 1990-es évektől nagy ütemben csökkent, napjainkban gyakorlatilag megszűnt. Pécs környékén már egyetlen akna sem üzemel.

A képek, ábrák részben a Magyar Építőművészek, részben a Mecseki Ércbányászat történetéből származnak.

 

psz 2001 03 11 sallay arpad 02

 

Az épülő Kőrösi Csoma Sándor utca

 

psz 2001 03 11 sallay arpad 03

 

Az Esztergár Lajos út, a MÉV irodaház felől

 

psz 2001 03 11 sallay arpad 04

 

Az Olimpia és a munkásszálló

 

psz 2001 03 11 sallay arpad 05

 

Az Ércbányász utcai „rasztra lakások”


[1] Németh Zsolt tanulmánya. In: Tanulmányok Pécs történetéből első kötet. Pécs, 1995. 117. p.

[2]Magyar Építőművészet, 1959. VIII. évf. 3–4. szám. Dénesi Ödön és Szende László tanulmánya

[3]A mecseki ércbányászat története (kézirat)

[4] Katus László és Németh Zsolt tanulmánya. In: Tanulmányok Pécs történetéből I. kötet Pécs, 1995

[5]A mecseki ércbányászat története (kézirat)