Cikkek

Márfi Attila: Színházi élet Pécsett az antant-szerb megszállás alatt

Pécsi Szemle 2001. (4. évf.) 3. szám, 82-91. oldal

Letöltés: pdf20


Márfi Attila

 

SZÍNHÁZI ÉLET PÉCSETT AZ ANTANT-SZERB MEGSZÁLLÁS ALATT

 

 

 

A szerb megszállás idején a városi vezetés fokozatosan kicserélődött, s olyan elemekkel hígult fel, akik nem gyakorolták a város ekkor még érvényben lévő igazgatási funkcióit, hanem kiszolgálták az idegen uralmat. A városi közigazgatás vegetált az áldemokratikus, demagóg szólamok hazug álarcai mögött. Valójában egy sor antidemokratikus lépést foganatosítva korlátozták a polgárok személyi jogait, a városi igazgatást formálissá téve. Így a SZÍNÜGYI BIZOTTSÁG-ot is a háttérbe szorították. A színháznak felelős vezető testülete nem lévén, erősödött a meglévő kulturális értékek fokozatos devalválódása és a kommersz irányzatok térhódítása.

A Tanácsköztársaság bukását követően számosan találtak Pécsett menedéket, s itt is arra törekedtek, hogy a szociáldemokrata és kommunista erők képviselte radikális baloldali hatalmat megteremtsék. A sajátságos pécsi politikai viszonyok között ebben a püspöki város társadalmi elitje, a közhivatalok vezető rétegei, a vagyonos polgárság és a nemzeti érzelmű néprétegek részéről komoly ellenállásba ütköztek. A szerb katonai erőkre támaszkodó radikális baloldal 1920 nyarán a közigazgatási hatalmat is megszerezte Linder Béla polgármesterré választásával.[1] A város életét a háború évei alatt kezdődő gazdasági válság egyre jobban befolyásolta az idegen hatalom alatt is, mely természetesen a kulturális szférában is jelentkezett.

 

 

Változások a műsorpolitikában

 

A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ szervezeti és gazdasági háttere, s vele párhuzamosan művészi produktuma is erősen megrendült a világháború kitörését követően. Bár a társulat repertoárjában a könnyedebb műfajoké lett a vezető szerep, a nagyobb kasszasiker reményében, a színház anyagi helyzetén nem sikerült lényegesen változtatniuk. A háborús viszonyok miatt bizonytalanná vált a katonazenekarok szerepeltetése, a férfiak besorozása és az 1917 őszétől bevezetett villany és vízkorlátozás, a front-színházak hadba vonulása mind a színház művészeti életének visszaesését jelentette.[2] A művészeti értékek rovására ment a mozi elterjedését követő konkurenciaharc egyik sajátságos színházi műfajának a kinemaszkeccsnek térhódítása is. Sokat bírálták országosan is a pécsi színházat elhanyagolt külseje és a leromlott, kopott, szegényes díszletek-jelmezek miatt is. Mindezek az állapotok a megszállás három éve alatt csak tovább romlottak.

Igaz, a szerb katonai bevonulást követően nem történt különösebb változás a színház életében. Kapuit nem zárták be és az előadások menetét sem korlátozták. Olyannyira nem, hogy ekkor mutathatta be Füredi Béla társulata Farkas Imre: Túl a nagy Krivánon című hazafias drámáját, ami a megszállás első szakaszában 16 alkalommal került színre.[3] 1919 elején azonban a szerb hatóságok bevezették a kivételes intézkedéseket, s ezzel korlátozták a gyülekezési szabadságot, s nem lehetett a város területét elhagyni. Ennek következményeként a színtársulat is komoly veszélybe került. A válaszlépésként kirobbant hazafias sztrájkhoz, mely közel egy hónapig tartott, 1919. február 23-tól március 14-ig, a PNSZ is csatlakozott előadásait szüneteltetve.[4] A színi évad letelte után a társulat nem hagyhatta el a várost, hogy nyári állomáshelyeken játszhasson. Ezért részben kényszerűségből, az ekkor már virágkorát élő kabarék megalakításával próbáltak helyzetükön enyhíteni. Pécsett az idegen megszállás ténye is motiválta az egyébként európai korjelenségnek is felfogható kabaré-műfaj népszerűségét. Ugyanis a város kiszolgáltatott és elszigetelt helyzete, s a megszállókhoz tartozó, jól fizetett hivatalnok réteg, s a megváltozott összetételű helyi közönség igényei domináltak a gombamód szaporodó, s folytonosan átalakuló kabarék működésénél.

Bár a kabarék főleg a munka nélkül maradt színészek megélhetéséért jöttek létre, a város színi életében továbbra is a PNSZ vitte a vezető szerepet. Ebben az időszakban két nagy múltú és elismert igazgató állt a színház élén; Füredi Béla és Nádassy József.[5] A pécsi születésű Füredi itt kezdte színészi pályafutását,[6] Somogyi Károly színtársulatában az 1896/97-es évadban.[7] 1911-től egészen 1920 nyaráig megszakítás nélkül állt a PNSZ élén. Főleg itt élő befolyásos családjának köszönhető, hogy a színházi pályázatokon sikere volt. Bátyja Füredi Gyula ugyanis tekintélyes pécsi bankár volt, s egyben a Színügyi Bizottság tagja is. Bár Füredi az első években jelentős művészi sikereket ért el a pécsi színpadon, a világháborút követően, s a megszállás első két éve alatt is a könnyű sikerek elérésére, a kom- merszebb darabok adaptálására kényszerült. Repertoárját a divatos francia bohózatok és az operettek nagy számú műsorra tűzése jellemezte a még mindig divatos népszínművekkel együtt. A vesztegzár miatt mindkét általa vezetett színi évad meghosszabbítását kérte a városi hatóságoktól. Így több mint egy hónappal tolódott ki a nyári szezon.

A tömegízlést kiszolgáló színtársulat operettek sorozatát vitte színre, a divatos Millöcker, Strauss és Leo Fall daljátékok mellett olyan sikeres magyar szerzők is lehetőséget kaptak repertoárján, mint Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Huszka Jenő és Szirmai Albert Európa-szerte már elismert dalművei. A két évad alatt 48 különböző operettet mutatott be a társulat közel 200 alkalommal.[8] A vígjátékok, bohózatok, népszínművek, komédiák és szkeccsek szintén a kedvelt műfajok közé tartoztak, színrevitelük aránya megközelítette az operettét. A klasszikus műveket jóformán csak az 1919. szeptember 22-én egyszeri alkalommal bemutatott Shakespeare tragédia a Hamlet képviselte. S a műsorra került közel száz alkalommal játszott 27 színmű zöme szintén nem tartozott az igényesebb darabok közé. Kivétel persze azért akad, hiszen 1919 végén négy ízben is eljátszották Katona Bánk bánját. Herczeg Ferenc Árva László király c. történelmi drámáját pedig tízszer tapsolhatta meg a közönség.[9] A direktor mentségéül szolgálhat az a tény, hogy a színház valóban a fennmaradásáért küzdött, s ezt csak kompromisszumok árán érhette el. Füredi vezetése alatt többször is korlátozták a kezdési és a műsoridőt is, ugyanakkor főidényben csaknem egy hónapig szüneteltették az előadásokat.

A város anyagi támogatása minimálisra csökkent, s ráadásul minden művészi és szellemi kapcsolatuk megszakadt a fővárosi és a vidéki színházakkal. Illetve a hetente két alkalommal közlekedő úgynevezett demarkációs vonattal, amely a fővárossal kötötte össze a megszállt területeket, néha érkeztek vendégművészek, de inkább a pécsi kabarékban kerestek fellépési lehetőséget. A megszállás idejéről két jelentősebb vendégjátékról rendelkezünk adatokkal, s ezek a társulatok is a Szerb-Horvát-Szlovén királyság területéről érkeztek. A belgrádi SZERB NEMZETI SZÍNHÁZ 1919. január 27-én és 28-án lépett fel a színházban, míg Milosevics Dragutin alkalmi társulata Mohács érintésével érkezett Pécsre ugyanezen év augusztusában, s három alkalommal léptek fel.[10] Füredi 1920 júniusáig állt a színház élén, átadva helyét Nádassy Józsefnek, aki a még tavasszal kiírt pályázaton két évre nyerte el az igazgatói pozíciót.

 

 

Nádassy József színiévadjai

 

Nádassy már az 1902/03-asés az 1904/05-ös évadban is vezette a PNSZ-t.[11] Az 1905-ös távozását követően szakmai elismerésen, de számos kudarcon is átesett: Szombathelyen a társulatának otthont adó faaréna leégett, viszont a budai Várszínházban elismerésre méltó sikereket produkált. Az 1910-es években Szabadkán színigazgató, de ez a teátrum is porig égett 1915 márciusában. Magánéletét sem kímélték a tragédiák, miközben Újvidék és Makó színi állomásokon játszott társulataival. 1918-ban a szerbek bevonulásáig egy szabadkai szálló termében léphetett fel társulatával. Mivel ellenszegült a megszállóknak onnan is menni kényszerült. Az ORSZÁGOS SZÍNÉSZEGYESÜLET és a város magyar érzelmű vezetésének megegyezéseként került ismét Pécsre hazafias gondolkodását értékelve. De mire ideérkezett már egészen más gondolkodású és érdekű városvezetés fogadta.[12]

Ebben a sajátságos helyzetben sem adta fel művészi elképzeléseit, s műsorpolitikájára jellemző volt az úgynevezett könnyebb műfajok visszaszorulása és az igényesebb darabok adaptálása. Az előző évadokhoz képest mintegy felére csökkentette az operettek és a bohózatok számát, a kinemaszkeccs is leszorult a színpadról, tekintve, hogy az akkor már javában működő kabarékban találtak igazi otthonra ezek a műfajok. A politikai és anyagi korlátok miatt kényszerpályán mozgó színházban tarkasága ellenére is egyre színvonalasabb műsorokat láthatott a pécsi nagyérdemű. Nádassynak köszönhetően újból visszatért a pécsi színpadra az opera is. Így a pécsiek több alkalommal láthatták a Carmen, a Faust, a Bohémélet és a Parasztbecsület előadásait. A prózai műsorokban pedig Shakespeare, G.B. Shaw, Oscar Wilde, Csehov, Ibsen és Dumas színműveivel próbálta meg a műfajbeli tarkaságot feloldani.[13] A társulat fennmaradása érdekében ugyanis a kasszasikereket jelentő kommerszebb darabok továbbra is műsoron maradtak, ha csökkent is az arányuk. A magyar szerzők közül pedig előnyben részesítette a nemzeti klasszikus értékeket képviselő Bánk bánt, Az ember tragédiáját és Herczeg Ferenc Árva László király és a Bizánc című történelmi műveit, de láthatták a pécsiek Jókai Aranyemberének színpadi változatát is. A szerb hatóságok bizonyíthatóan éppen Nádassy igazgatósága idején éltek a cenzúrázás jogával is. Nincs pontos ismeretünk arról, hogy hány előadást tiltottak le, de Rényi Aladár: Tiszavirág c. operettjét két előadás után vetették le a műsorról 1921 februárjában.

Érdemes megemlítenünk a Pécsi Nemzeti Színház 25 éves fennállásának megünneplését is, ami 1920 októberében zajlott le. A megszállás miatt „csendes jubileumnak” titulált bensőséges megemlékezés első szakaszában Honthy István főszerkesztő, később színháztörténész, a Rivalda és a Pécsi Színházi Élet hasábjain, 1920 nyarán több cikket is közölt az eltelt 25 év fontosabb művészi eseményeiről. Ezek az írások az eltelt negyed század repertoárját elevenítik fel a jelesebb di- rektorok-színművészek produktumának ismertetésével, ezért kellő színtű forráskritikával értékes színháztörténeti dokumentumként is értékelhetők. A Nádassy-féle társulat október 5-én tartotta meg a színházi ünnepet, amelynek első felvonásaként Hajsinek Rezső karnagy ünnepi nyitányát élvezhette a publikum, majd Honthy István ez alkalomra írt prológját Halasi Mariska a társulat ünnepelt primadonnája szavalta el.[14] A megemlékezés harmadik szakaszában pedig a Cigánybáróné c. 3 felvonásos operettet játszották el.[15]

A jeles ünnepi esemény nem bizonyult korszakhatárnak az ezt követő 1920/21-es színi évadban. Olyannyira nem, hogy Nádassy műsorpolitikája kissé elhajlott a népszerűsítő műfajok irányába. Ezt bizonyítja az operettek és népszínművek számbeli fölénye a havi műsorjegyzékeken. A Sztambul rózsája, Tengerész Kató, Vándorlegény, Aranyfácán és a Legénybúcsú c. operetteket az egész évad alatt műsoron tartották sok más, csak pár alkalommal előadott daljáték mellett. A népszínművek adaptálásánál természetesen Szigligeti Ede volt a rangelső a Sobri Jóska, a Cigány és a Csikós c. műveivel, de többször színre került Csiky Gergely Cifra nyomorúsága is, valamint a Piros bugyelláris, a Tolonc és a Kondorosi szép csaplárosné, akkor közkedvelt népi játékok. Figyelemre méltó viszont, hogy a klasszikus műfajok közül 1921 tavaszán debütált Oscar Wilde két színpadi műve, az Eszményi férj és a Salome, Alexander Dumas Denise, G.B. Shaw Pygmalion és Lev Tolsztoj Élő holtest c. művei. Igaz, nem tartoztak a repertoár sikerdarabjai közé, viszont mindenképpen elismerésre méltó Nádassy József azon törekvése, hogy nem hagyta túlságosan devalválódni ilyen körülmények között sem a pécsi színészet értékrendjét.[16]

Segítségére voltak ebben azok a ragyogó színésztalentumok, akik számos műfajban otthonosan mozogtak, s a korszak elismert, s olykor ünnepelt művészei közé tartoztak. Közülük elsőként Halasi Mariskát kell említenünk, aki szinte az összes operett és népszínműben címszerepeket kapott, de ő alakította Ibsen Nóráját, Évát Madách klasszikus művében és a Pygmalion főszerepe is őt illette. Valóságos sztár volt Halasi Mariska ekkor Pécsett,[17] de 1921 nyarától a fővárosban folytatta színészpályáját.[18] A hölgyek köréből Ludvig Vilma, Kürthy Böske és Vízváry Elza nevét is fontos megemlíteni, akik olykor fő, de inkább epizódszereplőként váltak igazán elismertté a Mecsekalján. A férfiak közül Komlós Vilmos bonviván, Remete Géza főrendező, aki sikeres Mefisztó volt Pécsett és Gózon Béla neve kívánkozik ide.[19] Igaz, Gózon művész úr 1921 áprilisában Bajára, a szintén megszállt kisvárosba szerződött a Modern Színpadhoz.

Éppen ezért az ekkor színre kerülő Herczeg Ferenc műben, a Bizáncban Halasi Mariska mellett Remete Géza játszotta el a címszerepet.[20] Hozzájárultak a társulat sikereihez a vendégművészek fellépései is. Bár a vendégjátékok aránya a háború és az idegen uralom miatt lényegesen visszaszorult. Közülük Füredi Béla volt direktor mellett Rónai Imre és Tihanyi Béla nevét kell említenünk, akik már sikeres fővárosi színészként tértek vissza pályakezdésük egyik helyszínére „öt diadalmas estére.” ahogy a korabeli kritikus fogalmazott.

A színi évad július 15-ig tartott, átadva a szerepét az eddig is működő alkalmi színpadok és kabarék előadóinak, akik tulajdonképpen zömében a társulat tagjaiból verbuválódtak. A szezon utolsó hónapjában két balkán szerző művét is próbálta a társulat; a horvát Ivó Vojnovich: Napraforgós hölgy és a szerb Boniszláv Nusics: A közönséges ember c. műveit. De csak a Napraforgós hölgy került színpadra június derekától, összesen három alkalommal.[21] Az idényt két jeles egyéniség fellépése zárta; Csáky Ferenc ekkor tartotta harmincéves pályája jubileumjátékát a Falu rosszában, míg Remete Géza a Naprafogós hölgy címszerepével búcsúzott el a pécsi publikumtól. Tulajdonképpen a következő évad mára megszállás alól felszabadult városban kezdődhetett el.

Érdemes említést tennünk a szerb hatalom alatti színházi sajtóról is. Már csak azért is, mert 1918 előtt nem volt a városnak színházi lapja, leszámítva az alkalmi kisebb kiadványokat. A tárgyalt korszakot szinte teljes egészében lefedi az 1919 szeptemberében Fodor Tibor által alapított Pécsi Színházi Élet c. hetilap, amely 1936-ig jelent meg.[22] A másik színházi lap a Rivalda címmel közzétett hetilap 1920 júliusától decemberig jelent meg László Ferenc szerkesztésében.[23]

Az egész korszak mintegy három színi évadját átölelő időszakában a műsorpolitikára összességében bizonyos telitettség tapasztalható, amely adott esetben a színvonal rovására is ment. Így pld hetente tíz meghatározott darabot játszottak, s ezek közül mindig volt 2-3 újonnan színre állított produkció. Mindennap volt előadás, Vasárnap viszont mindig két alkalommal játszott a társulat, néha Hétfőn is. Havonta egyszer pedig szombati napokon gyermekműsort is adtak. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szinte hermetikusan elszigetelt városban a kulturális és a nemzeti értékek meg, illetve átmentése volt az egyik fő szempont, dacolva a megszállók politikai nyomásával és a konkurenciát jelentő kommerszebb, sekélyebb színvonalú színpadok és kabarék műsoraival szemben. Amely jelenség olykor igazi értékrendet is felvillanthatott, de mindenképpen érdekes színfoltot jelentettek ebben a sajátságos politikai és társadalmi miliőben.

 

 

A pécsi kabaré hőskorszaka

 

A többnyire kávéházakban és egyéb vendéglátóhelyeken létező kabarétársulatokon kívül MUNKÁS SZÍNPAD,[24] GYERMEK SZINPAD és SZABADTÉRI SZÍNPAD felállítását is tervezték.[25] Bár ezek csak elképzelések maradtak, a kabarék a város jellegzetes szórakoztatási bázisaivá váltak a szerb uralom alatt. A megszállás éveiben 13 különböző színpadi társulásról tudunk. Ezek természetesen nem egyidejűleg léteztek, s nagy részük a PNSZ társulatából toborozta tagságát. De Budapestről szerződtetett színészek, énekesek és táncosok is eljutottak a városba a már említett demarkációs vonattal. Pécs két legjelentősebb kabaréja szállodában mulattatta a város polgárait és a megszállók katonáit, hivatalnokait. Így a Király utcában álló Arany Hajó Szállodában már 1919 júliusában[26] megnyílt a róla elnevezett HAJÓ KABARÉ.[27] Fennállásának második évében gyakran változtatta a nevét, de mindvégig egyhelyben maradt. Csak a nyári és a kora őszi szakaszban játszhattak, hogy ne sértsék a PNSZ érdekeit. 1920 tavaszán a helyszín megtartása mellett a PÉCSI KABARÉ nevet vették fel, s tekintve, hogy a nyári szezonban működhettek a Pannonia Szálló kerthelyiségében szórakoztatták a vendégeket, akiknek létszáma maximum 300 fő lehetett az elhelyezett 52 asztal függvényében. Rossz idő esetén a nagyteremben, a Nemzeti Casino, vagy a Pécsi Jótékony Nőegylet székházában várták a közönséget. A Hajó Kabaré, illetve a Pécsi Kabaré rövid bohózatokkal, kuplékkal és táncokkal lépett pódiumra. A két tulajdonos Lőwy Ignác és Klein József kis létszámú társulattal üzemeltette a kabarét. 1921 nyarán például Tábori Emil művészeti vezető mellett Vécsey Ferenc karmester, Viola Gizi, Révész Etel, Tábori Sári, Simay Elek alkották a társulatot, kiegészülve az akkor már ismert és közkedvelt Salamon Bélával. Salamon a Spitzer bácsi, Katonásdi, Pünkösdi királyság, Vonósnégyes, és az Asszonytrükk c. bohózatokban remekelt igazán.[28] De csak a szezonkezdetre utazott Pécsre, mert szerződése a budapesti Bonbonier és Apolló Kabarékhoz kötötte. A Pannónia Szálló társulata 1919 októberében nyitotta meg kapuit PANNÓNIA SZÍNPAD néven.[29]

Vezetősége a városi színházból került ki, de a művészcsoport zömét fővárosi előadók alkották. A többi kabaréval ellentétben a szezon ősztől tavaszig tartott, de nyáron nem játszhattak. Tekintélyes létszámú műszaki személyzet működtette a szálló első emeleti koncert-termében kialakított színpadot, ahol karzaton is helyet foglalhatott a publikum. A szezon idején minden nap műsort adtak este 9 óra és éjfél között. A nyári szünetben a FASOR KABARÉ költözött a terembe. A Pannónia Színpad 1920 elejére már túl volt a századik előadásán, amely időszakról a Pécsi Színházi Élet cikkírója így emlékezett meg: „Otthont kapott, hivatást talált magának Pécsett a PANNÓNIA KABARÉ. Könnyű kis drámák, vidám sanzonok segítették hozzá, hogy egy telet már sikeresen megélt nálunk.”[30] S valóban nagyon változatos volt a Pannónia Színpad műsora. Főként operettek, kuplék, bohózatok, sanzonok és táncbetétek alkották a repertoárt, de folyamatosan léptek fel akrobaták, zsonglőrök és egyéb mutatványosok is. A társulat társigazgatói Tihanyi Béla és Rónai Imre a PNSZ műsorából is átemeltek jeleneteket és betéteket, háziszerzőjük, Tábori Emil pedig a bohózatok, villámtréfák írásán fáradozott.[31] A színház művészei szinte folyamatosan játéklehetőséget kaptak, így Gózon Béla és Remete Géza. Néha önálló hangszeres produkciók is elhangzottak, s igazi kuriózumnak számított Prezenow (Bébi) orosz táncosnő 1921 telén többször eljátszott magánszáma és egy hindu dramolett színre vitele Dzsáta címmel.[32] A Pannónia Színpad és a PNSZ közötti művészi, emberi kapcsolatok egymást feltételezték és segítették, hiszen az összes segédapparátust megkapták ehhez, díszletek, jelmezek stb. A Pannónia Színpad a megszállás után erre a kapcsolatra, valamint „a szerbekkel való ellenállásra” /sic!/ hivatkozva kérte működésük legalizálását. A városvezetés 1922 elején viszont lakonikus rövidséggel mondta ki a végszót a Pannónia Színpad felett: „A viszonyok változásával tárgytalanná vált.”[33]

Érdekes színfolt a PÉCSI MODERN SZÍNPAD közel egy éves működése is, akik a Pannónia Színpad társulatából váltak ki a PNSZ negyedszázados jubileumának idején azzal a céllal, hogy „tisztán irodalmi alapokra fektetett műveket adnak elő”, Gózon Béla főrendező szavait idézve.[34] Ebből sajnos semmi sem valósult meg a Deák utcai Weindorfer vendéglőben, amit a pécsiek csak „Fujtógatónak” becéztek.[35] Kezdeti próbálkozások után ők is könnyedén alkalmazkodtak a kabaré műfajhoz. Csak rövid ideig létezhettek, mert tartozásaik fejében épületüket 1922 elején elárverezték.

A Siklósi utcában álló Orfeum Kávéház 1919 októberétől adott otthont Újvári Ferenc művészeti vezetésével az ORFEUM KABARÉ-nak, akik szintén csak nyáron működhettek. A bárszerűen üzemelő Orfeumban főleg varieté és parkett-tánc volt látható.[36] A Kávéház kerthelyiségében pedig 1921 nyarától pár hónapig létező Fasor Kabarét hívták életre az Orfeum gárdájára alapozva. Szintén kávéházi kabaré volt a Király utca 14. sz. alatti OTTHON KABARÉ 1921 februári nyitással.[37] A színház szomszédságában álló kabaré számos színészt is foglalkoztatott, de más segítséget nem kaptak a PNSZ-től, pedig próbatermet és díszleteket is kérelmeztek. Ebben az időszakban nyílt meg a pécsi éjszakai élet akkori központjában a Deák utcai Jardin Bárban a kabaré. Kerthelyiségében, a Japánkertben nyáron működtettek kabarét. Hunyadi Emil művészeti vezető néha bohózatok és operettek adaptálásától sem riadt vissza, de igazából ebben a mulatóban is akrobaták, dizőzök és táncosok szórakoztatták a közönséget működésük pár hónapja alatt.[38]

 

 

psz 2001 03 09 marfi attila 01

 

A Krausz Béni tulajdonában álló ROYAL KÁVÉHÁZ KABARÉTÁRSULATA 1921 június közepén debütált, de jóformán csak zenés műsorokat adtak a színház zenekarából alakított szalonzenekarra támaszkodva, Hajsinek Rezső karnagy vezetésével.[39] Ismert volt még a diákok által szervezett úgynevezett CONSORTIALIS KABARÉ (közösségi), de csak pár hétig színesítették a pécsi kabarék palettáját. Érdekes színfoltja volt még ezen időszakban a nagy hagyományokkal rendelkező és 1921 áprilisában újra életre keltett TETTYEI SZABADTÉRI SZÍNPAD. Itt szintén kabarékat és zenés darabokat vittek színre a nyári holt szezonban a PNSZ művészei.[40]

A kabarék, lokálok és bárok szórakoztató jellege mellett, ha nem is ilyen arányban, de továbbra is életjelet adtak magukról az önképző és művészkörök színházközeli tevékenységükkel: Az ARANY JÁNOS ÖNKÉPZŐKÖR színházi előadásait pl. Gózon Béla tanította be, s a színházban is szerepeltek. A PÉCSI IPAROSIFJAK MŰKEDVELŐ KÖR-ét szintén pécsi színész, Radványi Dezső vezette. A MUNKÁSKÉPZŐ MŰKEDVELŐ KÖR pedig arra vállalkozott, hogy a színházban adja elő a Remény c. Hayermars drámát és Mascagni Parasztbecsületét. A színházon kívül is zajlottak színpadi előadások, művészeti események, elsősorban a PÉCSI JÓTÉKONY NŐEGYLET-nek köszönhetően. Így számos dalestet tartott Ludvig Vilma a PNSZ énekesnője, aki énekiskolát is szervezett, de fellépett itt Kallivoda Olga magánénekes is Grieg, Debussy és Csajkovszkij műveket énekelve. Jelentős esemény volt a Nőegyletben 1921 áprilisában rendezett Byron-est a PNSZ két kiválósága Gózon Béla és Danis Jenő közreműködésével.[41] S ezt a szellemi életet, kulturális miliőt erősítette az 1921. január 22-én megalakult PÉCSI MŰVÉSZ KÖR is. A jeles társulat a Pécsett alkotó írók, képzőművészek, színészek és zenészek közreműködésével kiállítások, koncertek, felolvasások és kisebb produkciók előadásával igyekezett Pécs szellemi életét szinten tartani.[42]

Láthatjuk tehát, hogy az idegen uralom három esztendeje alatt értékek teremtődtek és devalválódtak, s új irányzatok erősödtek fel, de ebben a műfajbeli tarkaságban a Pécsi Nemzeti Színház, főleg Nádassy József vezetése alatt igyekezett a város szellemi értékrendjét megóvni, vagy legalábbis szinten tartani a sok ártalmas kihívás ellenére is.

 


[1] Márfi Attila: Pécs színháztörténetének forrásai a Baranya Megyei Levéltárban (1886-1949). Budapest, 1990. 22.p.

[2] Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával (1895-1949). I. kötet. Budapest, 1992. 205-207.p.

[3] Futaky... i.m. 1992. 283.p.

[4] Futaky. i.m. 1992. 290.p.

[5] Márfi Attila. i.m. 1990. 368.p.

[6] Egyes források szerint a Somogy megyei Nagybajomban született.

[7] Magyar Színművészeti Lexikon II. kötet. Budapest, 1941. Schöpflin Aladár. (szerk.) 26.p.; Futaky. i.m. 203-206.p.

[8] Futaky... i.m. 1992. 217-289.p.

[9]Futaky… i.m. 1992. 219.p.; A darabot Gózon Béla rendezte.

[10]Baranya Megyei Levéltár (BML) 1 468./1919.

[11] BML. Pécs város tanács iratai Színi Bizottság iratai, 1914., 7 640./1902., 238./1914.

[12]Futaky... i.m. 1992. 290.p.

[13] Futaky. i.m. 1992. 298-333. és 329.p.

[14] Pécsi Színházi Élet III. 4. sz. 1920. október 9-16. 7-8.p.

[15] A prológ szövege: „Az ügyelőnek csengettyűje szól már, / Fel a függönnyel, kezdődjék a játék, / Nekünk csak az, jövőnknek nagy igéret: / Hogy a falak közt áldozunk neked, / Lelket-szívet, magasztos szent művészet, / Egy szebb jövőhöz csak vezess, vezess: / Új negyedszázad, mit elénk mutat...

[16] Futaky... i.m. 1992. 298-333.p.

[17]Pécsi Színházi Élet III. évf. 26. sz. 1921. március 12-19. A helyi kritikus szerint: „Pécsett minden színházba járó ismeri; csodálattal méltányolja és kedvencként szereti. Színészvér. Apja pompás népszínmű énekes; majd kitűnő drámai színész volt. Anyja – a mi kedves Halasinénk, akit talán még a lányánál is jobban szeret a pécsi közönség. Talán azért is, mert õ az anyja Halasi Mariskának. Az õ kezében minden szerep hat, mert mindenből tud csinálni megérthetőt és valószínűen igazat. Itt van kéznél mindjárt a ragyogó példa: A ködbe burkolózó norvég titánnak, Ibsennek Nórája. Halasi Mariska Nórája eszményi és igaz a nőiességben, az imádott férfi iránti önfeláldozásban; de igaz a megsértett nőiesség és hálátlansággal viszonzott vértanúság eszméletre ébredésében is."

[18]BML Pécs város tanács iratai 12 912./1921. A jeles művésznő 1921. júliusában tartotta búcsúfellépését a PNSZ-ban. Ezen alkalomból a város vezetése határozatában köszönte meg művészi produktumát: „a város kultúrájának emelésére kifejtett művészi tevékenységét.”

[19] BML Pécs város tanács iratai 14 616./1920. Gózon Béla Pozsonyból menekült Pécsre a családjával és kért letelepedési engedélyt, ahol kurzust akart nyitni: „szavallást, beszéd és előadóművészetet tanítanék.”

[20] Futaky. i.m. 1992. 302-303.p.

[21]Futaky… i.m. 1992. 321.p.

[22] Baranya megye sajtóbibliográfiája 1832-1984. Pécs, 1992. Surján Miklós (szerk.) 305-306.p.

[23] Baranya. i.m. 1992. 326.p.; BML Pvt. ir. 12 009./1920. A kritikai hetilap kiadóhivatala a Hír című újságszerkesztősége volt.

[24] BML Pécs város tanács iratai 16 045./1920. Papp István a PNSZ volt tagja nyújtotta be kérelmét a Munkás Színház megalakításáért, s egyben bírálta a PNSZ-t, mert szerinte nem játszik szocialista műveket. Társulatát 13 főre tervezte (hét férfi, hat nő). Novembertől májusig Pécsett szerepelnének, majd Mohácson és Baján lépnének fel. Pécsett a Nemzeti Kaszinó épületét szemelte ki erre a célra.

[25] BML Pécs város tanács iratai 16 045./1920.; 2 105./1921.

[26]A PNSZ kabarétársulata már júniusban megalakult, s a rendőrfőkapitány javasolta, hogy az „Arany Hajóban" lépjen fel a társulat. BML Pécs város tanács iratai 2 105./1921.

[27] Pécsi Színházi Élet III. évf. 38. sz. 1921. június 4-11. 7-8.p.

[28] Pécsi Színházi Élet III. évf. 41. sz. 1921. június 25-július 22. 7.p.

[29]BML Pécs város tanács iratai 6 560./1921.

[30]Pécsi Színházi Élet III. évf. 1. sz. 1920. szeptember 18-25. 7.p.

[31]BML Pécs város tanács iratai 18 530./1920. De színházi díszleteket, jelmezeket is kölcsönöztek az anyaszínháztól.

[32] Pécsi Színházi Élet III. évf. 11. sz. 1920. november 27-december 4. 10.p.

[33] BML Pécs város tanács iratai 6 560./1921.

[34]Pécsi Színházi Élet III. évf. 4. sz. 1920. október 9-16. 5-6. Az igazgató: Marjay Iván. A társulat tagjai: SimonyiPál, Jánosházy Baba, Szőke Gizi, Jakabbfy Ica.

[35]BML Pécs város tanács iratai 13 879./1919.

[36] Pécsi Színházi Élet III. évf. 2. sz. 1920. szeptember 25-október 2. 10.p.

[37] Pécsi Színházi Élet III. évf. 24. sz. 1921. február 26-március 5. 12.p.

[38] Pécsi Színházi Élet III. évf. 21. sz. 1921. február 5-12. 10.p. A kommentátor így jellemezte Hunyadit: „vérbeli művész, akinek neve garancia a műsor mindenkori elegáns és művészi nívójáért.” A zongoránál Erdélyi-Ernster Dolly ült, a szólótáncos Simonyi Dezső volt, s öt táncosnő működött közre.

[39] Pécsi Színházi Élet III. évf. 40. sz. 1921. június 15-22. 1.p.

[40] BML Pécs város tanács iratai 7 419./1921. Fonyó Hugó a PNSZ színművésze 1921. április 2-án kérte a városvezetéstől, hogy a Tettyén szabadtéri színpadot állíthassanak fel. Tervezete szerint május 1-től szeptember 1-ig működtetnék a Tettyei Szabadtéri Színpadot vasárnap és ünnepnapokon. A PNSZ művészeinek és a statisztériának is munkalehetőséget adnak ezzel a vállalkozással. Úgy 3-4 000 embert tud befogadni ez a nézőtér, s a belépti jegyek ára 8 korona lenne.

[41] Futaky...i.m. 1992. 298-333.p.

[42]Pécsi Színházi Élet III. évf. 20. sz. 1921. január 29-február 5. 10. A kör tisztikara: Alelnök: Vende Ernő. Titkár: Gebauer Gusztáv. Jegyző: Déri Gyula. Pénztáros: Honthy István. Ellenőr: Gábor Jenő. Háznagy: Gyárfás Dénes. Ügyész: Dr. Kálmán Jenő