Cikkek

Hajzer Lajos: 150 évvel ezelőtt született Jánosi Engel József.

Pécsi Szemle 2001. (4. évf.) 3. szám, 54-56. oldal

Letöltés: pdf20


Hajzer Lajos

 

150 ÉVVEL EZELŐTT SZÜLETETT JÁNOSI ENGEL JÓZSEF

 

 

 

1851. november 16-án született Engel József, akit nem véletlenül neveztek ’Wunderkind’-nek, hiszen már 14 éves korában írása jelent meg Reményi Ede pécsi hangversenyéről a bécsi Wanderer-ben, amit báró Eötvös József „a leg- respektabilisabb német lapnak” tartott. Édesapja, Engel Adolf, akinek a neve később összeforrt a pécsi Balokány fürdő létesítésétől kezdve a komlói kőszén kiaknázásáig; életműve elismeréseként nem véletlenül kapott nemesi rangot jánosi predikátummal az 1885. évi budapesti világkiállítás alkalmával I. Ferenc Józseftől.[1]

Engel Józsefet már ifjúi évei során a zeneművészet bűvöli el. Mindössze 18 éves, amikor megírja első jelentős művét: Richard Wagners Das Judentum in der Musik,[2]melyben szembeszáll Wagner írásával, ám ez később sem jelentett akadályt a két család kapcsolatai elmélyítésében. Engel József fia a Mester iránti tiszteletből a Richard nevet kapta.[3] A19 éves Engel József volt Magyarországról az egyetlen, akinek a neve már az induláskor, 1870-ben ott szerepelt egy olyan jelentős európai művészeti hetilap címoldalán, mint a lipcsei Musikalisches Wochenblatt,amelyben a kor olyan jeles zenei géniuszai publikáltak, mint például Liszt és Wagner.

Pécsi forrás is tanúskodik arról, hogy 1874-ben Engel József Karlsbadból (Karlovy Vary) jövet betért Wagnerékhoz Bayreuthba és megtekintette a Festspielhaus építését, majd a Wahnfried-Haus-ban fogadta is a Mester és felesége, Liszt Ferenc leánya, Cosima Wagner.[4] Egy 1877-ből származó tudósítás szerint Engel: Ungarische Elegie címen zongoraművet is komponált a nagy magyar hazafi, Deák Ferenc tiszteletére.[5] Engel igen komoly zenetörténeti és zenekritikai munkásságának az összefoglalása és betetőzése az a közel 300 oldalas könyv, amelyet hat évvel a halála előtt jelentetett meg német nyelven külföldön, Das Antisemitentum in der Musikcímmel.[6]

Édesapja 1903-ban bekövetkezett halála után az Engel József nyakába szakadt üzleti és egyéb tevékenység hátráltatta a művészeti és a tudományos munkában. Ennek ellenére kortársai és későbbi kutatói közül többen ’literarisch gentlemanéként emlegették.[7] Ez azzal is magyarázható, hogy a szülővárosában is tudhattak Engel német nyelvű irodalmi munkásságáról, amit viszont nehezített az a tény, hogy álnéven jelent meg Drezdában négy zsidó tárgyú drámája. A Die Marranen (1900), az Im Beichtstuhl(1902), a Der Kabbalist(1909) és a DerKaufmann von Rom oder: Shylock’s Urgestalt (1925). Utóbbi műve, A római kalmárnak, avagy: Shylock ősalakjának az az érdekessége, hogy az ’ellenmű’, vagyis Shakespeare A velencei kalmár (1596) című művének tulajdonképpen a történelmi hűség szempontjából történő korrigálása.

Engel József kiterjedt irodalmi érdeklődésére jellemző volt, hogy 1873-ban német fordításban olvasta Turgenyev: Vaterund Söhne című regényét a „karlsbadi J.E. de Sinoja - Jánosi Engel József: Der Kaufmann von Rom (A Sinoja álnév a Jánosi név betűcserélt változata) fenyveserdőben elmélyülve,” ahol abban az időben éppen ott tartózkodott a nagy orosz író is. Engel és Turgenyev karlsbadi találkozójának részleteit két pécsi lap is megőrizte.[8] Az utóbbi írás azért is érdekes és értékes, mert a ’literarisch gentleman’ közlésre átengedte Turgenyev 1873. július 21-én kelt német nyelvű válaszlevelét, amiről a nemzetközi Turgenyev-kutatás sem tudott, következésképpen nem is szerepelt Turgenyev összes művei 28 kötetes jubileumi kiadásában sem, amit egy 1969-es pécsi tudományos kiadványunkban publikáltunk.[9]

 

psz 2001 03 06 hajzer lajos 01

 

Nem hallgatható el az a tény sem, hogy Engelt izgatta a sajtó szerepe, a sajtómorál és a ’hírlapi igazmondás’ kérdése, ami ma újra ugyancsak akut kérdés. Engel 1904-ben jelenteti meg a Die Ehre der Zeitung című könyvét, amelyben többek között támadja a „hírlapok szenzációhajhászását s üzletszerű igazságelferdítését.”[10]

A ’szürkecilinderes öregúr’ nagy mecénás hírében állt. Az ő anyagi támogatásával jelent meg például 1903-ban Honthy István költő és újságíró Két veréb dalai című verseskötete. Engel József nagyon szerette szülővárosát. Feljegyzések szerint Gőzfűrész és Parkettagyárának Rákóczi úti irodájából Engel naponta felsétált a mai Hunyadi János úton át a Mecsek felé a zöld övezetbe, ami akkor már lényegében a mai Aradi vértanúk útjától északra eső területen kezdődött. Engel ellensége volt az erőszaknak, a zsarnokságnak és mindenféle értelmetlen diszkriminációnak. Pécs szerb megszállása alatt Budapesten és Bécsben tartózkodott. Tehetségével és szorgalmával jutott az udvari tanácsosi rangig, amit akkor Pécsett egyedül ő érdemelt ki. 1899-ben Erzsébet királyné emlékszobrának a leleplezésekor elérte, hogy a zenekar az osztrák himnusz mellett a magyar himnuszt is eljátssza, majd magyar beszéd kíséretében koszorút helyezett el az emlékmű talapzatára a magyarság nevében.[11]

Engel József édesapja 1873-ban Karlsbadban, saját költségén helyeztetett el emléktáblát azon a házon, amelyben a hazai zsidó emancipáció neves előharco- sa, báró Eötvös József szokott megszállni. Engel Adolf nevét egyébként 1945-ig utca viselte Pécsett, ám az átkeresztelők úgy vélték, hogy Goldmark Károlynak több köze van Pécshez, mint Engelnek. A Zenei emlékhelyek Pécsett című könyv sem említi Engel Józsefet.

Az 1939. november 25-én elhunyt jánosi Engel József örök álmát a pécsi Szív utcai temető csendjében alussza. Sírkövén olvasható: Az értelmesek fénylenek, mint az égboltozat fényessége.

 


[1] Pécsett született 1820-ban és Döblingben hunyt el 1903-ban.

[2]Das Judentum in der Musik. Eine Abwehr, Leipzig, 1869.

[3]Pécsett született 1882-ben és Mauthausenben semmisítették meg 1944-ben.

[4] Pécsi Napló, 1908. február 16.

[5]Fünfkirchner Zeitung, 28. Jänner 1877.

[6]Das Antisemitentum in der Musik. Amalthea Verlag, Zürich - Leipzig - Wien, 1933.

[7] Például: Schweitzer József országos főrabbi.

[8] Az 1873. július 23-i karlsbadi Turgenyev-Engel találkozóról Karlsbad und seine Badegesellschaft címmel jelent meg tudósítás a Fünfkirchner Zeitung 1873. augusztus 10-i számában. Félévszázaddal később pedig: Aki még beszélgetett Turgenjew Ivánnal címmel jelent meg írás a Pécsi Napló, 1926. június 6-i számában.

[9] Hajzer Lajos: Turgenyev és Gorkij a Pécsi Naplóban. In: Pécsi Tanárképző Főiskola Acta, tom. 13. Seria 3. Pécs, 1969. 45-57.p.

[10] Lenkei Henrik: A jánosi Engel-család. In: Múlt és Jövő, 1930. 2. szám, 68.p.

[11]Lenkei Henrik… i.m. 1930. 68.p.