Cikkek

Szita László: Haas Mihály: Baranya. Földirati, statisticai és történeti tekintetben.

Pécsi Szemle 2001. (4. évf.) 3. szám, 28-33. oldal

Letöltés: pdf20


Szita László

HAAS MIHÁLY: BARANYA FÖLDIRATI, STATISTICAI ÉS TÖRTÉNETI TEKINTETBEN

Haas Mihály Baranya című könyve azok közé a művek közé tartozik, amelyek mindmáig a helytörténetírás, a honismereti kutatás legtöbbet idézett alapforrásai. Időtálló, adataiban pontos, a reformkori Baranya vármegye legjobb összefoglalása.

A 19. század első évtizedeiben bontakozott ki a magyar honismereti kutatás és irodalom. A különböző tájak - mai kifejezéssel élve kisrégiók - leírásának, megismertetésének igénye, a hazai társadalmi valóság bemutatása volt a háttérben szinte valamennyi vállalkozás esetében. A történettudományban is a társadalmi haladás volt a fő mozgatóerő. A polgári haladás és átalakulás egyik fontos követelménye volt az önismeret: a gazdasági, társadalmi értékek számbavétele, amely alapján ki lehetett tűzni a továbbhaladást, a feudális viszonyok felszámolását.

A történetkutatók is megfogalmazták a haladás szolgálatában koncepciójukat. Magda Pál szavaival élve: „tsak a maga erejét, a Hazáját esmérő Nemzet jobbíthatja meg állapotját, öregbítheti fényét.”[1] A reformkor alapozza meg a regionális történeti kutatást és történetírást Magyarországon. A harmincas és negyvenes évek hatalmas termést hoztak a történetkutatás ezen szférájában. Nem kell egyebekre utalnunk, mint a következőkre: Uszkay Mihály 1846-ban kiadja Bereg megye című munkáját, amely a Tiszahát összefoglalása. Tahy Gáspár: Heves és Külső Szolnok vármegye leírása 1837-ben, Szeder Fábián máig ható munkái Palócföldről 1819-1835 között láttak napvilágot. Ide sorolható a Tudományos Gyűjteményben sorra megjelent kitűnő leírások közül például Plánder Ferenc: Göcsinek esmérete. Hölbling Miksa: Baranya orvosi helyirata 1845-ben lát napvilágot.[2] E munka a legmélyebben szántó elemzés ma is a reformkori baranyai magyarság és nemzetiségek életéről, mentalitásáról. Holéczy Mihály: Aranykert-je a Csallóköz pompás leírását adja.

A sor folytatható a rozsnyói születésű Hollók Imre munkásságával, aki Gömör vármegyéről alkotott időtálló tanulmányokat. Hozzá mérhető Brujman Benőffy Soma Sajóvölgyről készített tanulmánya. Telegdi Kovách László és Balázsházi János Debrecenről szóló írásaikkal a hajdúváros egykori összefoglalását adták ki a Tárogató hasábjain, majd 1844-ben Balázsházi könyvet adott ki Debrecen amint van... címen. Kun Miklós: Miskolcz múltja jelenje tekintettel jövőjére című várostörténeti műve az 1840-es évek fő gazdasági, társadalmi kérdéseit is összefoglalta. E sor könyvtárnyi kötettel növelhető. Hazánk minden tája számos tanulmánnyal és kisebb-nagyobb terjedelmű összefoglaló jellegű könyvvel gyarapodott. Valamennyi rokona Haas Mihály: Baranya monográfiájának.

Ezek a tanulmányok két fontos szerkezeti tényezőben megegyeztek. A kistájak, megyék, vagy városok történetét adták a kor fejlődésének színvonalán, ugyanakkor saját koruk alapos gazdasági és társadalmi leírását tartalmazták. Az utóbbi tekinthető értékesebbnek, hisz ami a dolgok eredetiségét jelenti, e kortörténeti leírások adják a mai történelemkutatás részére is a használhatóbbat, eredetibbet. A történeti részek rendszerint a kortörténeti részt megelőzik. Forrásaik többsége a 18. századi kutatások összefoglalása.

Mintegy négy évtized alapozta meg a magyar tájleírás és népleírás irodalmát. Az 1810 és 1850 között keletkezett történeti és néprajzi, könyvészeti anyag a modern helytörténetírás és etnográfiai kutatás bázisa lett. Ebbe tartozik Haas Mihálynak 1845-ben megjelent munkája.[3]

 

 

Ki volt Haas Mihály?

 

1810. április 8-án született Pinkafőn, Vas vármegyében. Tanulmányait szülővárosában, majd Szombathelyen és a bécsi Pazmaneumban végezte. Pécsett szentelték pappá. 1834-ben lett bölcsészdoktor, a pécsi belvárosi plébánia élére került, egyúttal címzetes préposttá nevezték ki.

Haas elképzeléseinek megvalósítását a tanításban látta. A pécsi Lyceum tanáraként a hittudományi stúdiumok mellett, mint a történelem professzora nagy népszerűségnek örvendett. Már tanári munkájának kezdetén, a tanítás módszertanával foglalkozva, nagy jelentőséget tulajdonított a kérdve kifejtő metodikai elveknek. A negyvenes években bontakozott ki történetírói és tanításmetodikai publikációja, amely országosan szaktekintélyt szerzett részére. A Religio és nevelés című folyóiratban havonta jelentek meg cikkei.

1853-ban Pesten kerületi iskolatanácsossá nevezik ki az abszolutizmus idején. Ez a kinevezés nemcsak a magasra törő papnak szólt, hanem a nevelés terén elért gazdag tapasztalatoknak, valamint azok publikációja következtében nyert tekintélyének, elméleti munkásságának is. Egy róla készült sajtóértékelés szerint: „fáradhatatlan és tevékeny volt [...] ez állásban, mindaz, ki akkor vele összeköttetésben vala, biztonságot tehet, és csak hálával emlékezhetik vissza mindenki ő nagyságára, mert ő ugyanis jól tudván, míly nehéz feladata van egy valódi és buzgó tanítónak, ha hivatását lelkiismeretes pontossággal teljesíti, ugyanezért mindenképpen azon törekedett, hogy azok, kik nevelés terén működnek és fáradnak, kellő becsülésben és tiszteletben legyenek, s valóban, hány iskola létrejöttét, ismét sok más felvirágozását.” A Tanodai Lapok szerkesztésében, írásában, anyagi támogatásában jelentős szerepet vállalt.

Hám János püspök halála után, 1858-ban a szatmári egyházmegye élére püspökké nevezik ki, s 1866. március 27-én Pesten bekövetkezett haláláig látja el ezt a tisztet. Püspökként hatalmas iskolaszervezési munkát végzett. Német és magyarlakta községekben közel négyszáz iskolát alapított, vagy szervezett át. Nevéhez kapcsolódik olyan nagyjelentőségű, s az egész országot érintő intézkedés bevezet- tetése, mint a tanítói tanácskozmány intézménye. Ezek lettek a modern pedagógia elméleti és gyakorlati módszertani fórumai. Még baranyai tartózkodása alatt megyénkben indította útnak ezeket, azután országosan a pedagógus társadalom továbbképzési tényezői lettek. Haas cikkei többnyire magyarul jelentek meg. E mellett azonban gyakran írt németül is. A fejlettebb osztrák iskolarendszer híve volt, és vannak adataink, hogy nemcsak a módszer területén, hanem az iskolák szellemében is elfogadta a német hatást. Legújabb rövid életrajzírója, Paládi-Kovács Attila szerint hatalmas szervező munkája, gyakorlati pedagógiai, elméleti tevékenysége ellenére „kortársai között e buzgalom népszerűtlenné tette, mert a német kultúra hívének mutatkozott, s túlzott lojalitást tanúsított a császári önkényuralom iránt.”[4] Ennek ellenére történetírói munkássága kiemelkedik kora társadalmából. A fentebb felsorolt szerzőknél részletesebben, pontosabban, szakszerűbben készítette el megyéje monográfiáját. Ha a Danielik János által szerkesztett emlékkönyvben megjelent írását nézzük, kiváló kvalitását, az ókori történeti ismereteit csodálhatjuk meg.[5] Ugyanitt jelentkezett már Baranya és Tolna helytörténeti kutatásának eredményeivel is.

Haas Baranya című könyve 1845. május 31-én hagyta el a pécsi Lyceum Nyomdát. 404 ezüst forintba került, 800 példányban jelent meg. Papírja Hüttner János Keresztély pécsi papírgyárában készült. Melyek voltak Haas könyvének történeti forrásai? Miből merített a szerző legtöbbet? A középkori történelem összefoglalásához Koller József nyolckötetes, hatalmas forrásfeltáráson alapuló, latin nyelvű munkájából merítette adatait.[6] Ha pedig a Baranya IV. fejezetét, az Irodalmi Csarnokot tekintjük át, világossá válik, hogy a pécsi püspökség történetén kívül Papanek György Descriptio-ja ugyanolyan ismert volt számára, mint a kortársi történeti irodalom legjava.[7] Ne feledjük, hogy ekkor már feldolgozhatta Magda Pál statisztikai művét, Bóday Ferenc 1820-as baranyai topográfiai és históriai leírását,[8] Bayer Márton 1822. évi tanulmányát Baranyáról, amely ugyancsak a Tudományos Gyűjteményben jelent meg.[9] Nem kisebb jelentőségű a tudós közgazdász, Strázsay Mihály baranyai leírása.[10] Rendelkezett továbbá Fényes Elek statisztikai és geográfiai leírásaival.[11]

 

psz 2001 03 04 szita laszlo 01

 

A könyvben történő hivatkozások mutatják, hogy a szerző Aigl Pál székeskáptalanról írt történeti munkáját, továbbá valamennyi 18. századi szerzőt kritikai elemzés alá véve használta.[12] Ismeretes továbbá, hogy Scitovszky János a püspöki levéltárat is rendelkezésére bocsátotta. Béli Gábor levéltáros kutatásai alapján valószínűsíthető, hogy a vármegyei levéltár jegyzőkönyveiből is merített adatokat, sőt talán munkájának felépítéséhez az ötletet a Berény Gergely vármegyei jegyző által írt, a megye történetét tartalmazó Prologium-ból vette.[13] Az 1711-1716. évi jegyzőkönyvi kötetben lévő Berény-féle rövid megyetörténet szerkezete arra enged következtetni, hogy a baranyai szerzők ezt felhasználták. Haas is vagy közvetlenül, vagy közvetve használhatta ezt a leírást.

Haas Mihály nagy műve a reformkorban született hasonló koncepciójú munkák közül kiemelkedik terjedelmével is. Felépítésében érdekes arányt valósított meg. A tulajdonképpeni korrajz, gazdaság, természet-morfológiai viszonyok és kora társadalma, társadalmi viszonyai, valamint az ezt követő klasszikus történeti fejezetek egyenlő arányt mutatnak, alig húsz oldallal több azután a Baranya nevezetesebb helyeinek gazdasági, történeti bemutatására szánt rész, amelyben a megye székhelye a felét tette ki. Vagyis az derül ki, hogy rendkívül tudatosan megszerkesztett műről van szó. Az országunk más területén ugyanekkor megszületett monográfiákkal szemben, az egyházi szerzőt nem ragadta el semmiféle elfogultság. Sem a geográfiai, sem egyházi fejtegetések, sem a históriai kalandozások nem tudták letéríteni egy komplex mű megalkotásától. Talán ebből származott korokat átívelő népszerűsége és használhatósága.

Amint a könyv címlapjából is kitűnik, a szerző a kiadványt Pécsett 1845. augusztus elején összehívott magyar orvosok és természetvizsgálók VI. nagygyűlése résztvevőinek szánta. Mecénása az akkori pécsi püspök, Scitovszky János volt, aki egyúttal az elnöki tisztet is betöltötte és tekintélyével jelentősen hozzájárult a nagygyűlés országos sikeréhez.

Végül a könyv szelleméről kell szólnunk. E korai magyar polgári pozitivista irányzat kitűnő művéről egyik legújabb méltatója írta: „a tudós szerző mindig alárendeli a stílust a tudományos pontosságnak, szükség esetén vitába szállva a kor- társi irodalommal csakúgy, mint egyéb forrásokkal.” A kötet valamennyi fejezete, amely a kor gazdasági, társadalmi, művelődési kérdéseiről értekezik, egyben a reformkori történeti irodalom „jobbító szándékait” mutatja.

Értékel, megmutatja a fejlődést. Történelmi, egyben aktuális konzekvenciákat tartalmaz. Politikai következtetések levonásáig is eljut. Ezeknél a részeknél átlép kora pozitivista határain, s történelmi elemzéseivel haladásra buzdít.

Az olvasó, aki a könyvet kezébe veszi, a reformkori baranyai történetírás egyik legjobb művét olvashatja. Nem az önálló történeti kutatás, hanem a kor színvonalán készült összefoglalás adja meg értékét. A lendületbe jött társadalom, a haladásért lelkesedő város és megye igényelte fejlődés szintézise. Ez tette rendkívül népszerűvé e művet.

 

psz 2001 03 04 szita laszlo 02

 

Rusz Károly: Haas Mihály (fametszet) Katolikus Néplap, 1B65. 39.sz.


[1] Magda Pál: Magyar országnak és a határőrző katonaság vidékeinek legújabb statistikai és geographiai leírása. Pest, 1819.

[2] [Hölbling Miksa]: Baranya vármegyének Orvosi Helyirata. Szerzé: Hölbling Miksa, orvos-sebésztudor, t. Baranya vármegye’ t. főorvosa, a’ királyi magyar természettudományi társulat’ rendes tagja és a’ magyar orvosok és természetvizsgálók VI. nagygyűlésének egyik titoknoka, Pécsett, Nyomatott a’ lyc. könyvnyomó-intézetében. 1845.

[3]Reprint kiadása a Pannonia Könyvek gondozásában, a Baranya Megyei Könyvtár kiadásában, Tüskés Tibor szerkesztésében 1985-ben, 2000 példányban jelent meg Pécsett. Szita László itt közölt tanulmánya e kötetben látott napvilágot

[4] Paládi-Kovács Attila: Magyar tájak néprajzi felfedezői. Budapest, 1985. 85-86. p.

[5]Danielik János: Emlék-könyv. Pest, Müller E. nyomda, 1852.

[6] Koller Josephus: HistoriaepiscopatusQuinque Ecclesiarum. 1-8. tom. Posonii, J.M. Landler, 1782-1812.

[7] Papanek György: Geographica Descriptio Comitatus Baranyensis - Georgius Papanek, Quinque Ecclesiis. Joannis Josephi Engel, Tipograph. piv. 1783. 155.p.

[8] Bodai Ferencz: Baranya vármegye topographiai és históriai leírása. In: Tudományos Gyűjtemény, 1820. 12. kötet, 31-69.p.

[9] Bayer Márton: Egy tekéntet Baranyára. In: Tudományos Gyűjtemény, 1822. 12. kötet, 3-36.p.

[10] Strázsay János: Baranya vármegyének topographiai leirása. In: Tudományos Gyűjtemény, 1823. 3. kötet, 28-63.p.

[11]Fényes Elek: Magyar országnak, s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. Pesten, 1836.

[12] Aigl Pál: História brevis venerabilis capituli cathedralis ecclesiae Quinque-Ecclesiensis, a prima ejusdem origine usque finem anni 1838. Quinque-Ecclesiis, typis lycei episcopalis. 1838.

[13]Berény György: Gregorium Berény: Protokolon seu acta & facta inclyti comitatus de Baranya. BML

Baranya vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei. I. kötet