Cikkek

Vargha Dezső: In memoriam Vörös Vince (1911-2001)

Pécsi Szemle 2001. (4. évf.) 2. szám, 130-132. oldal

Letöltés: pdf20


IN MEMORIAM VÖRÖS VINCE

(1911-2001)

Amikor az 1980-as évek elején, a Baranya Megyei Levéltár dolgozójaként találkoztunk, a vízmű portásaként dolgozott, hogy a nyugdíját kiegészítse. Életútját megismervén, még méltatlankodtunk is kollégáimmal, hogy a rendszer bűneként egy ilyen embert miért kényszerit ilyen méltatlan szerepre, amelyet a szokott méltóságával viselt. A rendszerváltoztatás azután igazságot szolgáltatott néki: vezető szerepet vitt szeretett pártja, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt újjászervezésében, annak vezetője, majd az első szabad választásokat követően az országgyűlés alelnöke lett. Idézzük föl hosszú, tevékeny, eredményekben és csalódásokban bővelkedő életútját.

A Baranya megyei Kisbicsérden született Vörös Kálmán és Tóth Mária gyermekeként, 1911. február 23-án, kisbirtokos családban. Jó tanuló volt, a leventeképzésen való részvétel és az amatőr színjátszás mellett hamar megkedvelte az olvasást, az írott betű tisztelete vonzotta. Korán, szülei és a falu gazdái példáján ismerte meg a földdel való törődés örömeit és kínjait. Igazságérzete, a falu népe iránti tisztelete vitte érdeklődését a közélet felé. Már korán megismerkedett a kisgazdapárti eszmerendszerrel, és mivel az akkori politikai életet is figyelemmel kísérte, útja az első adandó alkalommal ehhez a párthoz vitte. Mivel azonban szülei szegények voltak, a költséges továbbtanulásról szó sem lehetett. A családi birtokon gazdálkodott, amikor behívták katonának. Katonaideje alatt ismerkedett meg későbbi feleségével, a bakonyai Sajgó Máriával, akivel leszerelése után, 1935-ben összeházasodtak. Egy lányuk (Margit 1936) és két fiúk (Sándor 1941 és Béla 1949) született.

Leszerelését követően újult erővel fordult figyelme a közélet, a kisgazdapárt felé, amelyet országosan is, Baranyában is akkor szerveztek újjá. Ekkor ismerkedett meg a bissei Nagy Ferenccel, s a többi helyi és országos kisgazda vezetővel, a népi írókkal. A megyei pártélet újjászervezését 1936-tól a patacsi Kovács Béla, a pécsi Perr Viktor és dr. Kertész Endre mellett Vörös Vince megyei szervező titkárként végezte. Az országos közéletbe az utat a rövid ideig működő Falu Posta Mozgalom, illetve a nagy hagyományra szert tett aranykalászos gazdatanfolyamok jelentették. Mindezek mellett publikációs tevékenységet is folytatott. Szavára falujában is adtak: fiatalon, 25 évesen, esküdtként a község képviselő testületébe is beválasztották. Nagy szerepe volt az 1939-es választások megyei lebonyolításában. Ezt követően a népi írókkal való kapcsolata nyomán rövid időre az akkor megalakuló Nemzeti Parasztpárt egyik országos alelnökévé választották, majd ismételten a kisgazdapártban tevékenykedett. Nehéz évek következtek ezután. A világháború, majd a német megszállás visszavetette a pártmozgalmat, sőt a vezetők közül többeket, így Nagy Ferencet le is tartóztattak, Bajcsy-Zsilinszky Endre sorsa pedig ismert...

1944 februárjában ismét behívták katonának, novemberben, szabadsága alkalmával ért el a front szülőfalujához. Ekkor ért számára véget a világháború. A pécsi szovjet városparancsnokságon Kovács Bélával együtt jelent meg. Ezt követően alakították újjá a kisgazdapártot, amely a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front tagja lett. Az Ideiglenes Nemzetgyűlést Előkészítő Bizottság megbízásából Pécsre érkezett Vas Zoltán és gróf Teleki Géza. A nemzetgyűlés küldötteinek delegálásánál történtek meg az első összeütközések a kisgazda és a kommunista párt között. Az 1944. december 17-iki nemzeti színházi gyűlésen 15 baranyai-pécsi küldöttet választottak, köztük Vörös Vincét is. A szovjet csapatok segítségével jutottak el a küldöttek Debrecenbe, Mohácson, Baján, Szegeden keresztül. Itt nagy megtiszteltetés érte Vörös Vincét, az Ideiglenes Nemzetgyűlés jegyzőjének választották. Tisztéből adódóan ő olvasta föl a miniszteri eskü szövegét.

Hazatérve következett az élet megindítása és a helyi pártszervezetek újjászervezése, a földreform végrehajtása. Tevékenységét országosan is elismerték, amikor a nagyválasztmány összeüléséig főtitkárnak, majd az 1945. augusztus 19-21-i nagyválasztmányi ülésen főtitkárhelyettesnek választották. Az 1945-ös parlamenti választáson nemzetgyűlési képviselő, a politikai bizottság tagja lett. Ebbéli minőségében részt vett az országos pártpolitikai ügyekben. Főtitkárként, a Parasztszövetség újjászervezésében, tevékeny részt vállalt. Ezért a kommunista vezetéssel megindult baloldali politikai támadás a kisgazda párt mellett a szövetség ellen is irányult. Vörös Vince neve a Magyar Közösség összeesküvés tagjaként tűnt föl hatodmagával, és noha ártatlanságuk bebizonyosodott, a nagy baloldali nyomás hatására a párt 1947. január 18-i politikai bizottsági ülésén kénytelen volt mindannyiuk párttagságának fölfüggesztését elrendelni. A vizsgálat befejezéséig a nemzetgyűlés mentelmi bizottságának javaslatára és Vörös Vince kérésére fölfüggesztették mentelmi jogát, az utcán állandóan követték, a rendőrségen kihallgatták, de nem tudtak rábizonyítani semmit. A nagy politikai nyomás, Nagy Ferenc, Kovács Béla, Varga Béla és sok más képviselő eltávolítása a politikai életből, a letartóztatások megtették hatásukat: az 1947-es nemzetgyűlési választásokon, a kommunista párt ún. kékcédulás választási csalásainak következtében is, a kisgazdapárt támogatottsága visszaszorult. Ilyen légkörben nem is csoda, ha Vörös Vince sem tudta megőrizni képviselői mandátumát. A parasztszövetségben tevékenykedett tovább annak 1948. szeptember 12-én történt betiltásáig. Ezt követően hazament Bakonyára gazdálkodni. Az 1950-es években különösen nehézzé vált a helyzete. Kulákká nyilvánították, föl kellett ajánlania földjét az államnak, súlyos beszolgáltatási teher nehezedett rá, házuk egyik szobáját pedig orvosi rendelő céljaira vették igénybe. Könnyített a helyzetükön, amikor 1953. január 1-jével farmvezetőként állást kapott a Hetvehelyi Állami Gazdaságban, majd az összevonás után a Bükkösdi Állami Gazdaságban. A Vörös-család helyzete Nagy Imre miniszterelnök 1955-ös félreállítása után vált ismét nehézzé. A rendőrség a család felnőtt tagjait kitelepitette Bakonyáról, kitiltotta a Pécsi Járásból, sőt a házukat is elvették. Csak nagy nehezen sikerült lakást találnia Kánban. Nemsokára az állami gazdaságtól is mennie kellett, ekkor kénytelen volt napszámos munkával eltartania családját az Alsókövesdi Erdészetnél, amely számára a legnehezebb fizikai munkát jelentette. Könnyebbséget jelentett életében, hogy 1954. június 1-jétől, Zalaapáti mellett, a Keszthelyi Húsipari Vállalat lajosházai telepén kapott állást. Amikor Kovács Béla hazatért a szovjet fogságból, Dobi Istvánnál, az Elnöki Tanács elnökénél elérte, hogy megszűntessék a kitelepítést, így a család 1956 júliusában hazatérhetett Bakonyára. Új munkaviszonya a Mélyépitő Vállalatnál 1956. október 15-ével kezdődött, ahol 1958. február 28-ig dolgozott. Közben a községi tanács 1956. augusztus 25-iki hatállyal döntött a kuláklistáról való levétele ügyében.

Az 1956-os forradalom idején a kisgazdapárt helyi és országos újjászervezésében vett részt. A szovjet bevonulás a fővárosban érte. Az események hatására rövid időre az amerikai követségre menekült, itt találkozott az akkor már ott lévő Mindszentyvel, majd kalandos körülmények közt elhagyta a követséget. Gépkocsival sikerült társaival Pécsre eljutniuk, majd gyalog tovább Bakonyára. Mivel a Mélyépítő Vállalattól „ellenforradalmi tevékenysége” miatt kellett eljönnie, tartósan csak úgy tudott elhelyezkedni, ha elmegy a megyéből. Esztergom - Kenyérmezőn, az Országos Sertéshizlaló Vállalatnál kapott munkát 1968-ig. Ezt követően előbb az OTP pécsi, Bajcsy-Zsilinszky utcai fiókjánál, majd a XIV. Autójavítónál dolgozott 1972-es nyugdíjba vonulásáig. A politikai helyzet enyhülésével fölvette a kapcsolatokat régi párttársaival. Nagy Ferenchez annak haláláig szoros kapcsolatok fűzték.

Életének új tevékeny szakasza 1989 után indult el, a már ismertetett módon. Az országgyűlés alelnöki teendőit országgyűlési képviselőként 1994-ig látta el, ezt követően visszavonult a politikai élettől. Az áldatlan pártviták személyét sem kerülték el. Torgyán József elnöklete alatt egy időre kizárták a pártból (1992-től 1994-ig), amelyet lelkileg nehezen viselt el. 1994-ben vették vissza a pártba, amelynek örökös tiszteletbeli elnöke lett. Életpályáját a Politikai utam című, 1995-ben megjelent kötetben dolgozta föl. Irathagyatéka a Baranya Megyei Levéltárban található. A kisgazdamozgalom nagy alakja, akinek erkölcsi tartását is példaként állíthatjuk az utókor elé, életének 91. évében, 2oo1. május 3-ikán hunyt el Pécsett.

Dr. Vargha Dezső

2001. május 9.