Cikkek

Márfi Attila: Az új színházpalota. A Pécsi Nemzeti Színház felépítése (1893-1895)

Pécsi Szemle 2001. (4. évf.) 2. szám, 54-63. oldal

Letöltés: pdf20


Márfi Attila

AZ ÚJ SZÍNHÁZPALOTA

A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ FELÉPÍTÉSE

(1893-1895)

Amikor az 1871-ben megalakult Színügyi Bizottság 1880-ban úgy módosította alapszabályait, hogy ezentúl csak magyar színtársulatoknak adnak játszási lehetőséget. Az 1880. január 6-án megtartott ülésen többek közt fő törekvésüket így határozták meg: „A magyar színészet a nemzetiség, a nemzeti nyelv és általános műveltség terjesztése, másrészt a színigazgató és társulata megélhetésére és fenntartására közreműködni.”[1] Már akkor eldőlt; ha a városnak új színháza épül, annak nevében is kihangsúlyozzák a nemzeti jelleget. A Színügyi Bizottság azután döntött így, miután Julius Schultz személyében 1879-ben az utolsó német direktor társulata is befejezte a vendégjátékát. Igaz, Schultz még 1881-ben is kérvényezte társulata vendégjátékát, de a színházügyekért felelős testület a következő indokkal utasította el a német teátristákat: „A bizottság a magyar színészet állandósítását tűzte célul ki, s ennek értelmében az általa kibérelt színházban csakis magyar előadások tarthatók, s ha éppen ezen a hazai nyelv és nemzeti közművelődés előmozdítására szolgáló cél elérhetése tekintetéből hozott döntés szerint megengedhetőnek nem tartja, hogy az itteni színházban német előadások tarthassanak. Méltóztassék elutasítani, hogy német előadásokat sem az itteni színházban, de a fentebbi indokoknál fogva más helyiségben sem tarthat.” Ezzel a város kultúrtörténetében több, mint 150 éves múlttal rendelkező német színművészet véget ért. Lassú elhalásának oka a 19. században fokozódó mértékben jelentkező asszimiláció, amelynek következtében nézőközönségük fokozatosan csökkent. De fontos tényező még, hogy a nemzeti színjátszással ellentétben lassan elszigetelődtek az anyaországtól, s ennek következtében művészi fejlődésük is csökkent, és megszűnt a politikai színezetű támogatottságuk is. [2] Az hogy a színházat mégis fel kell építeni, pedig sokáig halogatták ezt a döntést, az 1886 áprilisában lezajlott tűzrendőri és rendőrkapitányi bejárás alkalmával dőlt el. Ekkor életveszélyessé nyilvánították a Mária utcai kőszínházat, s kapuit végleg bezárták.[3] Bár ezt megelőzőleg is voltak elképzelések játszóhelyek biztosítására, főleg közös színiállomás és színikerület létrehozásán gondolkodtak, előbb Sopron, majd a többi nagyobb dunántúli város bevoná- sával.[4] A helyi polgárok egyre erősödő igényét az új színház megteremtéséért először 1884-ben a Pécs című újság közvetítette Építsünk színházat című cikkében.[5] Azután szinte folyamatosan foglalkozott a pécsi sajtó e kérdéssel, rendszeresen tájékoztatva a helyi lakosokat a színházi építkezésekről. Addig, amíg Thália új temploma fel nem épült, Somogyi Károly színigazgató saját költségén az egykori Kert (ma Dischka Győző) utcában, a Városi Tornacsarnok mellett 1887-ben épült nyári színkörében léptek fel a színészek.[6] Így, ha ideiglenesen is, de biztosítani lehetett a színjátszás folyamatosságát városunkban. Még ugyanebben az esztendőben a leendő színház megteremtéséért megindult a majdnem egy évtizedig zajló küzdelem, amelynek főbb állomásait stílusosan öt felvonásra tagolhatjuk. Ennek a színház-létesítési, túlzás nélkül mondhatjuk, procedúrának első felvonásában a színházépítésre alkalmas telek kiválasztására került sor.

 

psz 2001 02 06 marfi attila 01

 

Első felvonás - a színházi telek

 

A színház felépítése része volt annak a városfejlesztési folyamatnak, építkezési hullámnak, amely során tulajdonképpen Pécs mostani arculata kibontakozott. A város fontos intézményei, hivatalai, köz- és magáncélú lakóépületei ebben az időszakban épültek fel. Ezért bizonyos szempontból nehéz feladatnak tűnt az alkalmas színházi telek kijelölése, hiszen figyelembe kellett venni, hogy ne terheljék meg nagyon a város pénztárát a költségek. Ugyanakkor központi helyen kellett feküdnie, s ilyen telket már nagyon nehéz volt találni ebben az időszakban. Ezért még a régi színházépület területe is szóba került, de kicsiny méretei miatt lemondtak erről a lehetőségről. A Mária utcai épületet végül is csak részben bontották le az 1890-ben elkezdődő munkálatok során, s falainak egy részét a mai bírósági palota felépítésénél hasznosították.[7]

A városvezetés ekkor a Majláth (a mai Kossuth) tér részben beépítetlen telkeit szemelte ki az Irgalmas Rend ajánlatát megvizsgálva.[8] Az irgalmasoknak a tér déli részén, a mai Konzum Áruház helyén két üzlethelyiségük is feküdt, amelyek vételára viszont nagyon magas volt. De gondot okozott, hogy a nagy méretűre tervezett színház nem illett bele a Majláth tér akkor megkezdődő rendezési koncepciójába sem.[9] Ekkor Nendtvich Sándor főmérnököt bízták meg azzal, hogy vizsgálja meg az irgalmasok másik ajánlatát is, ami az egykori Nepomuk (a mai Munkácsy) utcában fekvő gazdasági épületeket jelentette. Azonban sem a telkek nagysága, sem vételáruk nem felelt meg a kívánalmaknak.[10] 1889-ben a Színügyi Bizottság eredményes tárgyalásait követően megtalálták az alkalmas színházi telket, a Király u. 16. számú régi Katonai Csapatkórház épületét és telkét kiszemelve.[11] A kórház épülete egykor dominikánus kolostor volt, s a rend megszűnését követően raktárként, katonai iskolaként, sőt börtönként is hasznosították. Magáról az épületről már évtizedek óta tartottak a tárgyalások a város és a katonai tárca vezetői között, hogy a város tulajdonába kerülhessen. Ez a tulajdonlás viszont azt jelentette, hogy „a város szívében fekvő gócpontot meg kell szüntetni, az épület dísztelen és szépészeti szempontból sem megfelelő.”[12] A Magyar. Királyi Honvédelmi Minisztérium és a város közt létrejött szerződés értelmében ingyen városi tulajdonba kerülhet az elaggott épület, ha helyette egy modern csapatkórházat létesítenek. De a bontásnak is csak akkor foghattak hozzá, ha az új egészségügyi intézmény felépült, amely épületegyüttes helyéül a Xavér templom fölött, északra elterülő városi földtulajdon egy részét jelölték ki. Az új Csapatkórház épülete 1889-ben készült el Ursits Lipót és fia aradi építési vállalkozók kivitelezésében.[13] A színházépítés csak 1893-ban kezdődhetett el, mert akkorra már megtörténtek azok az előkészületek, amelyek biztosították az építkezés anyagi és erkölcsi hátterét. Ezek közül az egyik legfontosabb feltétel, s egyben a színházlétesítés “második felvonása” is, az építkezési költségek megteremtése volt, amely igénybe vette a város, de a vármegye vezetését is.

 

 

Második felvonás - a színházi alap megteremtése

 

A város vezetői (tekintve, hogy számos építkezésük volt folyamatban volt) még akkora összeggel sem rendelkeztek, hogy az előkészületi munkálatokat finanszírozzák. A város pénztárát kimerítő nagyszabású beruházásoknál még a Farkas-Ratkó-féle alapítvány 2 000 forintját is felhasználták ideiglenesen, pedig ez eredetileg a színházépítést szolgálta.[14] Az idő is sürgette az építőket, mert a színházépületet a millenniumi ünnepségek során kívánták átadni. Ebben a helyzetben a vármegye vezetőitől várhattak komoly anyagi segítséget, ugyanakkor számításba vették egy társadalmi gyűjtőakció és közadakozás lehetőségét is. Még 1889 januárjában kidolgozta a Színügyi Bizottság a színház javára történő gyűjtőakció tervezetét, amelyet a vármegye vezetése is elfogadott, sőt támogatott, s az egész vármegyére kiterjesztették a közadakozást.[15] A gyűjtőakció azonban nem hozta meg a kívánt eredményt, mert az így befolyt közel 8 000 forint csak elenyésző része volt a már akkor 250 000 forintra becsült építkezési költségeknek. Ráadásul az adakozásból a vármegye községei nagyon szerény mértékben vették csak ki részüket, mert összesen 544 Ft-ot gyűjtöttek össze a járási főszolgabírók.[16]

Ekkor Baranya vármegye vezetői komolyabb lépésre szánták el magukat, azaz készek voltak arra, hogy tetemes összeggel támogassák az építkezést, ha azonos súllyal szerepelnek az új színház vezetésében, mint a város vezetése. Ezért feltételül szabták meg, hogy az úgynevezett Építési és Színügyi Bizottságba a vármegye is annyi képviselőt delegáljon, mint a város közgyűlése. De kikötötték azt is, hogy a színház elnevezésében a vármegye neve is szerepeljen, sőt a leendő épület homlokzatára tervezett címerben Baranya címer motívumait is szerepeltessék. Ennek fejében vállalták, hogy az építkezések megkezdésekor vármegyei pótadót vetnek ki a költségek fedezésére.[17] Ugyanis más pénzügyi kerettel nem rendelkezett a vármegye sem. De ez a kezdeményezés is kudarccal végződött, mert az 1890-től kezdődő és öt évre kivetendő vármegyei pótadó ellen nagy volt a zúgolódás, s nem akaródzott a képviselőtestületeknek külön adózni a “hazafias célra”. Egyedül csak Mágocs képviselőtestülete fellebbezett 1890 novemberében az újabb közteher ellenében.[18] Igaz, ez elég is volt ahhoz, hogy a Belügyminisztérium kivizsgáltassa, majd felfüggessze a vármegye határozatát. 1891 májusában pedig végleg leállították a szerintük amúgy is megterhelt falvak újabb adóztatását.[19] Ezzel a vármegye színház-tulajdonosi lehetőségei is szertefoszlottak, de továbbra is támogatták a maguk szerény anyagi eszközeivel és politikai befolyásukkal a megyeszékhely színház-alapítási törekvéseit. Nekik volt köszönhető például, hogy a város a helyi és országos pénzintézetektől komoly hiteleket vehetett fel, ezzel megteremtve a hőn áhított színházépítési pénzalapot.[20] Amely megteremtése után érkezett el a nagyszabású vállalkozás a “harmadik felvonáshoz”, azaz az építési tervpályázat kiírásához, illetve elbírálásához.

 

 

Harmadik felvonás - a tervpályázat

 

Közben egy újabb koordináló testület alakult meg, a “Színház Felépítését Szervező Bizottság” Sziebreich Ferenc uradalmi főépítész, Piacsek Gyula városi építész és Somogyi Károly színigazgató részvételével.[21] E testület 1890 májusában hirdette meg az országos tervpályázatot, amelynek sikeres lebonyolítását a Belügyminisztérium 120 000 ft-al támogatta.[22] A jeligével ellátott pályázatokat 1890 novemberéig kellett leadni az építkezés fővédnökénél, Jeszenszky Ferenc alispánnál. Ybl Miklós, a Magyar Mérnök és Építész Egylet alelnöke jelölte ki a pályázatot elbíráló szakmai testületet, melynek élén Czigler Győző, a Budapesti Királyi József Műegyetem tanára állt. A tervpályázatra a következő, összesen hét pályamunka érkezett be:

1. Presens in Prefektum

2. Pártos és Lechner

3. „O” jelű pályázat

4. „S et L“

5. Seibreich Károly pályaterve

6. „Pro Patria“

7. „Próba“ című pályamű.

Két pályaművet tartott a szakmai bizottság különösen jól sikerültnek: Alaki hibáját leszámítva a Pártos-Lechner-féle tervrajzokat és az S et L szignóval ellátott terveket, amelyek alkotói Steinhardt Antal és Lang Adolf budapesti műépítészek voltak. E két legsikeresebb pályamű alkotóit ismét felkérték egy úgynevezett szűkebb pályázaton való részvételre a megadott feltételek alapján.[23]

Ennek eredményét 1892 januárjában hirdették ki, ismét a Steinhardt és Lang tervezőpáros munkáját kiemelve. A Lechner-Pártos-féle pályaművet 200 Ft tiszteletdíjjal jutalmazták.[24] A két pályamű elbírálásánál döntőnek bizonyult, hogy a Steinhardt-Lang kettős lényegesen kevesebb költségvetési összeget tüntetett fel az előkalkulációk során. Megint más kérdés, hogy ez az összeg több mint kétszeresére emelkedett az építkezés befejeztével. Az előzetes költségvetési számítások szerint a földmunkálatokra, valamint a kőműves, kőfaragó, bádogos, ács, szobrász és fém szakmunkákra 124 777 Ft-ot terveztek. Míg a belső díszítési eljárások és színpadtechnikai berendezések elvégzésére 84 000 Ft-ot kalkuláltak. Azonban a város súlyos anyagi gondokkal küzdött, s a színház létesítése számos, már elkezdett vállalkozástól is függött. Ugyanakkor továbbra sem nélkülözhették a széleskörű felajánlásokat. Közvetlenül az építkezés megkezdése előtt újra megmozdult a város lakossága: a pécsi egyesületek műsoros esteket, bálokat szerveztek, amelyek bevételeit a színházi alapnak utalták át. A város virilisei pedig rendszeresen gyűjtötték a pénzadományokat a nemes célra.[25] Az egyéni felajánlásokat folyamatosan közölte a helyi sajtó is. Közülük fontos megemlíteni Zelms György építési vállalkozót, aki 5000 db téglát ajánlott fel, Zsolnay Vilmos pedig „egy szép majolica kutat” szándékozott felállítani az elkészült színház előtti téren.[26] Az utóbbira azonban nem kerülhetett sor a szűk terület és az élénkülő forgalom miatt. A város azonban nem feledkezett meg az ígéretről, s a neves gyáros halála után is igényt tartott a díszkútra Így fia, Zsolnay Miklós édesapja emlékét is figyelembe véve valósította meg az egykori felajánlást, de nem a színház, hanem az Irgalma- sok temploma előtti téren.[27]

A két műépítésszel még 1892 első felében megkötötték a szerződést, a következő évben befejeződtek az előkészületek is, s a nagyszabású munkálatok építési vállalkozóival is megállapodtak. Pécs város közgyűlésének 1893. június 19-i ülésén hirdették ki a versenytárgyalások eredményét: kőműves munkák Schlauch Imre pécsi építőmester, szobrászati és homlokzatdíszítési eljárások Zsolnay Vilmos Kerámiagyára, ácsmunkák Csonka Imre pécsi ácsmester, vas- és fémmunkálatok Rueprecht testvérek pécsi vállalkozása, bádogos munkálatok Hillebrandt Ferenc pécsi vállalkozó. A kőfaragó munkákra ekkor még nem jelentkezett vállalkozó, mint ahogy a belső kiképzési feladatok elvégzésére sem kötötték meg a szerződéseket.[28] 1893 tavaszára már minden készen állt ahhoz, hogy elkezdődhessen a “negyedik felvonás”, a vállalkozás leglátványosabb, ugyanakkor legnehezebb szakasza, az építkezés lebonyolítása.

 

 

Negyedik felvonás - új színház épül

 

A hőn áhított építkezés 1893. június 3-án kezdődött el a régi katonai kórház lebontásával. Az építkezés szakfelügyeletével Munczhardt Géza városi főmérnököt bízták meg, ám részt vett az irányításban a tervezőmérnök páros is, havonta látogatva az épülő színházpalotát. A kőművesmunkák kivitelezője, azaz az építőmester pedig Schlauch Imre neves pécsi vállalkozó volt. Különösen nyáron folyt nagy ütemben a munkavégzés, a földmunkálat-alapozás és a falazások során, amikor szinte naponta közel ötszázan dolgoztak az épületen. November hónapban szervezési problémák miatt a tervezőmérnököknek többször is a helyszínen kellett irányítani az építkezést. A polgármesternek tett jelentésükben a fennakadásokért a pécsi iparosok tapasztalatlanságát hangsúlyozták, de ezek a zavarok igazából nem befolyásolták az építkezés menetét.[29] Olyannyira nem, hogy az impozáns épület 1893. december 9-én már tető alá került, s megtarthatták a színház bokrétaünnepét is.[30]

Mivel az időjárás is kegyeibe fogadta az építőket, a következő év elején a külső vakolásokat és a tetőfedést is lehetett folytatni, s februárban már a belső szerkezeti elemek elhelyezése is elkezdődhetett. A fűtés bevezetésével pedig folyamatossá válhattak a belső díszítési munkálatok is. Igaz, 1894 májusában kisebb riadalom támadt a főfalak mentén jelentkező repedések felfedezésekor.[31] Az előcsarnokban, az emeleti tágas előtérben, a pótszínpad és a cukrászda egyes falain észlelt jelenségek láttán a helyszínre siető építészpáros megnyugtatta az építőket, ugyanis ezek a repedések az épület mozgásának természetes velejárói voltak, s nem veszélyeztették az épület statikai állapotát. A kedélyek lecsillapodásával rendben folytak a munkálatok tovább, olyannyira, hogy Aidinger János polgármester Wekerle Sándor miniszterelnöknek 1894. július 19-én tett jelentésében a következőket írhatta: „Az új színház építése a végczél felé közeledik, amennyiben a tetőzet és a kupolák bádogfedése majd teljesen kész, a falazás már régebben elkészült, a vakolás rohamosan halad, úgy hogy már-már a díszítés és a belső berendezésekre kerül sor; a belső berendezés közül a fűtés, vízvezeték és világítás munkálatai már folyamatban vannak”.[32]

Novemberre elkészült a színház fűtésberendezése, a színpadtechnikai eszközök beszerelésére pedig Galló György budapesti vállalkozóval kötöttek szerződést. A következő hónapban Buday Béla helyi iparos a páholyok és a karzat díszítését és aranyozását is elkezdhette. A zsöllyék és a páholyok székeinek kárpitozására Kremling Károly kárpitosmester kapott megbízást, a színház bútorzatát Hoffman Károly pécsi bútorgyáros készítette el.[33] Olyan ütemben zajlottak az utolsó simítások, hogy tulajdonképpen már 1895 tavaszán megkezdhették volna az előadásokat, de az ünnepélyes átadást az új színházi évad megnyitásával is egybe kívánták kötni. Persze még így is volt tennivaló bőven. Ekkor szervezték meg a színházi tűzőrséget, de újjáválasztották a Színügyi Bizottságot is, s 1895. augusztus 31-én az “Ünnepélyes Rendező Bizottság” is létrejött a közelgő ünnepség megszervezésére.[34]

A millennium tiszteletére felajánlott színházépület mintegy 1 150 nézőt tudott befogadni. Ebből mintegy 400 volt az állóhelyek száma a földszinten és karzaton. Azonban a földszinti állóhelyeket fokozatosan felszámolták a zenekari árok bővülésével, de a megmaradt területet is székekkel látták el. Ezeket az ülőhelyeket viszont úgy rögzítették, hogy könnyen mozdíthatók legyenek. A nézőtér ezen a részén ugyanis tánc- és sportrendezvényeket tartottak még a századfordulót követően is. A páholyok száma 42 volt, a földszinti és emeleti zártszékeken pedig 515 nézőt tudtak elhelyezni, az erkélyülésen, azaz a kakasülőn, 27-en kaphattak helyet.[35]

Ez a befogadóképesség folyamatosan csökkent a belső átalakítások miatt. Az épületen az átadást követően is akadt tennivaló, főleg a műszaki berendezések beszerelése és egyes díszítő eljárások voltak még vissza. Az eredetileg 2-250 000 forintra taksált összeg az évek során folyamatosan növekedett; 1896 végén a költségek megközelítették a 330 000 forintot, s a műszaki beruházások teljes elkészültével meghaladta a 400 000 forintot.[36] Az építkezéseken összesen 23 vállalkozó kapott megbízást, javarészt pécsi, vagy baranyai mesterek. A bonyolultabb műszaki szerkezetek elkészítését és beszerelését viszont fővárosi szakemberek végezték el.[37]

Hasonlóan nagy gondot fordítottak az épület díszítésére is. Az impozáns színházpalotát díszítő szobrokkal kapcsolatban a városi tanács az alábbi igényeket támasztotta: „A szobrok csinosan készítve, műbeccsel bírók legyenek. Otromba alaktalan, aránytalan, s a hely méltóságának meg nem felelő alapgondolat nélküli szobrot át nem vétetnek. Általában a szobrok a színház jellegével harmóniában levő alapgondolat megtestesülései legyenek.[38]

A kivitelezést a Zsolnay Kerámiagyár művészgárdája végezte, de az eredetileg kőből tervezett szobrok pyrogránitból készültek el. Valószínű, hogy Kiss György szobrászművész nemcsak a kupolát ékesítő szárnyatlan Géniuszt mintázta meg. A két nőalak, a hármas szoborcsoport, s a timpanon-dombormű megalkotásánál a kerámiagyár képzőművészei is részt vehettek. Kiss Györgyön kívül egy osztrák szobrászművész neve is felmerült.[39] Bár a szakirodalom szerint a homlokzaton látható öt mellszobor (Vörösmarty Mihály, Erkel Ferenc, Csiky Gergely, Szigligeti Ede és Kisfaludy Károlyj is az ő műve, de ez sem bizonyítható egyértelműen. A színház egyéb épületdíszítő ornamensei viszont vitathatatlanul a gyár alkotóműhelyéből kerültek ki. 1895 őszére már semmi akadálya nem volt annak, hogy sor kerüljön a Pécsi Nemzeti Színház felépítésének utolsó, ötödik felvonására, az ünnepélyes évadnyitásra.

 

 

Ötödik felvonás - az ünnepi gála

 

A várva várt ünnepi esemény előkészületeként Kardoss Kálmán főispán Budapestre utazott, hogy magas rangú vendégek meghívásával is emeljék az ünnepi gála rangját. Maga Frigyes főherceg is ígérte jelenlétét az október eleji avatásra. Már napokkal az 1895. október 5-re kitűzött megnyitó előtt nagy sürgés-forgás volt a városban: Somogyi színtársulata is ezekben a napokban érkezett meg Győrből, s lázasan készülődtek a premierre. Az ünnepélyes évadnyitó előtt egy nappal már zászlókkal díszítették fel a házakat, s a fővárosi vendégek különvonatát díszküldöttség fogadta.[40] A Pécsi Napló pedig ünnepi különszámot jelentetett meg a jeles alkalomra. A megnyitó napján az előkelő vendégek a város nevezetességeivel ismerkedtek, s ellátogattak a városházára is. A várva várt pillanat este 7 órakor következett be a zsúfolt nézőtéren.[41] Az ünnepi gálaműsor öt részből állt, s az új színház első önálló társulatán kívül részt vett ezen a cs. kir. 44. gyalogezred zenekara és a Pécsi Dalárda is.[42] Az első felvonásban Serly Lajos erre az alkalomra szerzett ünnepi Megnyitó Zenéje csendült fel. Majd a második részben a Pécsről elszármazott író, Váradi Antal szintén erre az eseményre szerzett Ébredés című egy felvonásos drámai prológját adta elő a színtársulat.[43] A harmadik műsorszámot, Huber Károly; Fohász című kórusművét a Pécsi Dalárda tolmácsolta a szerző vezényletével. A negyedik felvonásban Dálnoki Lajos; Harag című dramolettjét nézhette végig az ünneplő közönség. Nem hiányozhatott a kor sikerműfaja, az operett sem. Ezért az utolsó, ötödik fejezetben Verő (Haurer) György; Szultán című daljátékát szólaltatta meg Somogyi társulata. Az ünnepi premier természetesen a késő éjszakába nyúlott. A műsor pedig annyira sikeres volt, hogy egyes fejezeteit többször is megismételte a társulat.[44] Erre azért is volt szükség, mert sokan kiszorultak a színházból. A gálán a díszvendégek vettek részt, azaz a kormány képviselői, a helyi előkelőségek és természetesen jelen voltak a színház építői is. A kormányt Perczel Dezső belügyminiszter és Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter képviselte.[45] Azok számára, akik “kint rekedtek’ október 6-án és 7-én is ünnepi díszelőadást tartott a társulat újabb műsorszámokat is beiktatva.[46]

A Steinhardt és Lang építészek tervezte színház átadása kétségkívül óriási esemény volt a városban.[47] Mert a színház nemcsak állandósította a színészetet Pécsett, hanem lehetőséget adott a város egyesületeinek, szervezeteinek és iskoláinak is, hogy rendezvényeket tartsanak benne. Méltán voltak büszkék a pécsiek a színházpalotára, s az átadást követően is hetekig ünnepi hangulat uralkodott a városban. Az október 21-én tartott városi közgyűlésen ismét felelevenítették a jeles eseményt a városatyák. Záróbeszédében Kardoss Kálmán főispán így emlékezett meg a színházavatóról:[48] “Egy epochális esemény folyt le városunkban, midőn két hét előtt a nagy áldozatok árán, s nélkülözések között emelt színházat megnyitottuk, s nemes rendelkezésének átadtuk.”[49]

A város óriási anyagi áldozatot hozott a színház felépítésekor. Persze akkor még nem tudhatták, a később többször is megtapasztalt tényt, hogy ez a vállalkozás, a többi beruházásukkal ellentétben nem hoz anyagi nyereséget, sőt állandó beruházást, ráfordítást igényel majd. A színház városi tulajdonban állt, s a fenntartásokkal kapcsolatos kiadásokat Pécs költségvetéséből fedezték. Az átadást követően kialakult gyakorlat szerint minden évben műszaki karbantartást végeztek, hogy állagát így is kíméljék. Az elkövetkező évtizedekben sokszor megújult, változott, s nézőtere is csökkent, de minden egyes korszakban a kulturális élet központja maradt.


[1] Baranya Megyei Levéltár Pécs város tanácsának különkezelt iratai, 46. különcsomó (továbbiakban BML Pécs város különiratai, 46. kcs.) 8911/1884.

[2] BML Pécs város különiratai, 46. kcs. 660/1881.; Márfi Attila: Színjátszás Pécsett az abszolutizmus idején.ln: Színháztudományi Szemle 30-31. Kerényi Ferenc - Török Margit (szerk.) Budapest, 1996.211-212.p.

[3] BML Pécs város különiratai, 46. kcs. szám nélkül

[4] BML Pécs város különiratai, 46. kcs. 6032./1874

[5] Márfi Attila: A Pécsi Nemzeti Színház felépítése. In: 100 pécsi évad. Bezerédy Győző-Simon István- Szirtes Gábor (szerk.) Pécs, 1995.12.p

[6] Márfi Attila: A kert utcai játékszín története. In: Tanulmányok Pécs történetéből 2-3. Vonyó József. (szerk.) Pécs, 1996. 126p.

[7] Madas József: Pécs belváros telkei és házai. Pécs, 1978. 660-661.p.

[8]Márfi Attila: Színház a Millennium tiszteletére. In: Baranya III. évf. 1990/1. Ódor Imre (szerk.) Pécs, 1990. 73.p.

[9] BML Pécs város törvényhatósági bizottságának közgyűlési jegyzőkönyvei 164/1886 Az 1886. december 29-én megtartott közgyűlésen a testület úgy döntött, hogy a Majláth-téri telkekről lemond, helyette az Irgalmas Rend másik ajánlatát vizsgálják meg

[10] A város, de maga Nendtvich is igen magasnak találta a felkínált 43 370 Ft vételárat, s ráadásul ezek a telkek nem központi helyen feküdtek. BML Pécs város különiratai 46. kcs. 83/1887.

[11]BML Pécs város különiratai 46. kcs. 1310/1889. BML Pécs város törvényhatósági bizottságának közgyűlési jegyzőkönyvei 4/1886.

[12] BML Pécs város törvényhatósági bizottságának közgyűlési jegyzőkönyvei 62/1888. Pécs város különiratai, 12 400/1889.

[13]BML Pécs város törvényhatósági bizottságának közgyűlési jegyzőkönyvei 62/1888. Pécs város különiratai, 12 400/1889.

[14]A Városi Közkórház építési költségeit fedezték ezzel, s ez az összeg csak 1891-ben térült vissza. BML Pécs város különiratai, 14 235/1891.

[15]BML Pécs város különiratai, 26/1890.

[16]BML Baranya vármegye alispánjának iratai, 212/1889.

[17]BML Baranya vármegye alispánjának iratai, 212/1889.

[18]Uo. 12 746/1890 és 2939/1893.

[19]Uo. 2 224/1891 és 2 939/1893.

[20]BML Pécs város törvényhatósági bizottságának közgyűlési jegyzőkönyvei, 44/1893.

[21]BML Pécs város különiratai, 46. kcs. szám nélkül.

[22]BML Pécs város törvényhatósági bizottságának közgyűlési jegyzőkönyvei, 124/1890.

[23]Ezek a feltételek a következ ők voltak: 1. A színház befogadó képessége az ezer f őt ne haladja meg.

2. Az építkezés költségvetése ne lépje túl a 200 000 Ft-ot. 3. Az épület főtengelye a Király utcára függőleges irányban helyezkedjen el. 4. Az úgynevezett előszínpad 10 m hosszú és 8 m széles, míg a pótszínpad lehetőség szerint 6 m hosszú és 3 m széles legyen

[24]BML Pécs város törvényhatósági bizottságának közgyűlési jegyzőkönyvei, 44/1893

[25]BML Pécs város különiratai, 5 218/1892.

[26]Jeszenszky Kálmán alszámvevő 1890. február 5-én tett jelentést a számvevőséghez eljuttatott adományokról: jelentésében feltüntette a színházi alap jelenlegi állását (7 722 Ft), s az újabb felajánlásokat: Pécsi Takarék-pénztár 2 772 Ft 33 kr, Központi Takarékpénztár 1 993 Ft 22 kr, Pécsi Kölcsönös Segélyez ő Egylet 2 775 Ft 20 kr. A jelentés végén külön kiemelte Zsolnay Vilmos gesztusérték ű felajánlását

[27]Bár a kút már 1912-ben elkészült, mégis csak 1930-ban került sor köztéri elhelyezésére. Romváry Ferenc:

Pécs szobrai. Pécs, 1982. 139.p.

[28]BML Pécs város törvényhatósági bizottságának közgyűlési jegyzőkönyve, 68/1893.

[29] BML Pécs város különiratai, 46. kcs. 16 431/1893.

[30] Madas... i.m. 339.p.

[31] Rauch János városi mérnök tett jelentést az észlelt rendellenességről, s rögtön értesítették Steinhardt és Lang mérnök urakat. BML Pécs város különiratai, 46. kcs. 7 978/1894.

[32] BML Pécs város különiratai, 46. kcs. szám nélkül

[33] Pécsi Napló 1895. október 5-i ünnepi különszáma, 15.p.

[34] A testület elnöke Krasznay Mihály, elnökhelyettese Kindl József, tagjai Erreth Lajos, Schapringer Gusztáv, Krasznay Jenő, Schneider István, Pleininger Ferenc, Koszits Kamil, Fekete Mihály, Vaszary Gyula, Nagy Jenő és Lenkei Lajos voltak. BML Pécs város különiratai, 17 907/1895.

[35] Várady Ferenc: Színészet. In: Baranya múltja és jelenje. Pécs, 1896. I. kötet 449-450.p.

[36]BM. Pécs város különiratai, 46. kcs. szám nélkül

[37] Márfi Attila: Pécs Színháztörténetének forrásai a Baranya Megyei Levéltárban (1886-1949). Budapest, 1990. 65-69.p.

[38] Romváry... i.m. 243.p.

[39]Romváry… i.m. 243.p.

[40]A fogadóbizottságot a főispánon és a polgármesteren kívül Szily László alispán és a két törvényhatóság küldöttjei alkották

[41] BML Pécs város különiratai, 17 351/1895.

[42] Pécsi Napló 1895.október5-i különszáma, 2.p.; Márfi: A Pécsi Nemzeti Színház felépítése, i.m. 21.p.

[43] A drámai prológus mintegy történelmi látomásként vonultatta fel a város szellemi életében kiemelkedő szerepet játszó egyéniségeket. Így Váradi megidézte Szent Mór püspököt és az első hazai egyetem alapítóját, Nagy Lajos királyt is, de allegorikus jelentés-átvitellel megjelent e múlt idézésben az „Igazság“, a „Bölcsesség“ a „Hit“ és maga a „Történelem“ is. A jelen eseményeit pedig a Költő és a Színigazgató alakja, s magasztos párbeszédei ábrázolták, ez utóbbi szerepkört természetesen maga a direktor Somogyi Károly játszotta el

[44]Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával (1895-1949) I. kötet Budapest, 1992. 19-65.p.

[45] A kereskedelemügyi miniszter azért volt jelen, mert ezen a napon avatták fel a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara palotáját is (Perczel Mór utca, a Katonai Kiegészítő Parancsnokság jelenlegi épülete)

[46] Az 1895 október6-án adott ünnepi díszelőadás műsora: I. Serly Lajos: Nyitány, II. Váradi Antal: Prológ, III. Jókai Mór: Szigetvári vértanúk című színmű első felvonása, IV. Szigligeti Ede: Csikós című népszínművének első felvonása, V. Apotheozis “Nagy némaképlet, bemutatva a színtársulat összes személyzete által”. Az 1895. október 7-én tartott ünnepi díszelőadás műsora: I. Serly Lajos: Nyitány, II. Váradi Antal: Prológ, III. Tóth Ede: Falu rossza című népszínművének első felvonása, IV. Szécsi Ferenc: Bárányfelhő című egyfelvonásos vígjátéka, V. Johann Strauss: Cigánybáró című operettjének első felvonása. Futaky... i.m. 19.p.

[47]Az építészpáros e sikeres pályamunkájának volt köszönhető, hogy amikor az új városháza felépítése a századfordulót követően ismét aktuálissá vált, őket kérték fel a tervrajzok elkészítésére

[48] BML Pécs város törvényhatósági bizottságának közgyűlési jegyzőkönyvei, 145/1895.

[49] Uo. Igaz ebbe az örömbe kritikus hang is vegyült, ugyanis a főispán a város kormánytámogatását nem tartotta kielégítőnek, szavai szerint: “Remélem, hogy az eddigi mostoha elbánást nem tanúsítják tovább a haladást, kultúrát akaró várossal szemben”