Cikkek

Zemplényi Vera – Dobó Attila: A magyar történeti nyelvészet a pécsi egyetemen (1923 - 2000)

Pécsi Szemle 2001. (4. évf.) 1. szám, 97-114. oldal

Letöltés: pdf20


Zemplényi Vera - Dobó Attila

A MAGYAR TÖRTÉNETI NYELVÉSZET A PÉCSI EGYETEMEN

(1923 - 2000)

Pécs városának régi vágya teljesült 1992-ben, amikor több mint fél évszázad után visszakapta bölcsészkarát. A kar 1940-ben történt Szegedre telepítése óta a város lakói mindig reménykedtek abban, hogy az idő folyamán egyszer megint teljes egyetemük lesz.

Már az 1948-ban alakult PEDAGÓGIAI FŐISKOLA, majd TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA magában hordta a megszüntetett bölcsészkar visszaállításának és a természettudományi kar megszervezésének a lehetőségét. 1982-ig, a JANUS PANNONIUS TUDOMÁNYEGYETEM megalakulásáig pótolta is a „Dunántúl Egyetemét”, majd az átszervezés idején Tanárképző Karként társult az egyetem Közgazdaságtudományi és Jogtudományi Karához. 1992-ben a Bölcsészettudományi Kar és Természettudományi Kar megalakulásával új fejezet kezdődött a pécsi és a magyar felsőoktatás történetében, óriási változásokat hozván az egyes szakterületeket oktató tanszékek életében is. Az újonnan alakult karokon az oktatás a főiskolán folyó képzésből fejlődött ki, illetve támaszkodott a korábbi pécsi egyetemi hagyományokra is.

A főiskola Magyar Nyelvi Tanszékéből alakult Nyelvi és Kommunikációs Intézetből kivált a Finnugor Tanszék, így Budapest, Debrecen, Szeged után Pécsett is megteremtődtek a finnugrisztika, a magyar nyelvtörténet önálló oktatásának és egy tudományos műhely kialakításának a lehetőségei. Tanulmányunk a történeti nyelvészet oktatásának folyamatát helyezi előtérbe.

Mivel az újonnan alakult Finnugor Tanszék munkája egy hagyományos, több évtizeden át Pécsett folyó magyar szakos tanárképzés szerves folytatása, érdemes megismerkedni a Tanszék előtörténetével, a két szakterület oktatásának az előzményeivel, s ezekkel összefüggésben az egyetem történetével.

Az 1923-tól Pécsett működő MAGYAR KIRÁLYI ERZSÉBET TUDOMÁNYEGYE-TEM-et 1912-ben Pozsonyban alapították. A jogi és az orvosi kar megalakulása után 1918. március 14-én került sor a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar megnyitására. A karra kinevezett kilenc professzor között találjuk Zolnai Gyulát, aki a magyar nyelvészet és finnugor összehasonlító nyelvészet professzora lett, s egyben prodékán is abban a tanévben, korábban a kolozsvári egyetem tanára volt.

A kar 1919. január 30-án fejezte be pozsonyi működését, s könyvtárát, felszerelését otthagyva Budapestre költözött. (Ekkor Budapesten volt már a kolozsvári egyetem is.) A hallgatók száma az 1921/22-es tanévben kb. 1500 fő volt. Felmerült a kérdés, hova kerüljön az egyetem. A Dunántúlról Pécs mellett Győr és Kaposvár városa is szerette volna megszerezni az intézményt. Pécsnek az a rendkívüli előnye volt más dunántúli városokkal szemben, hogy biztosítani tudta azt a környezetet, amely a tudományos tevékenység feltétele, valamint 1833 óta volt püspöki joglíceuma, amely a főiskolai élet hagyományait már megteremtette. Pécsett, 1921 augusztusában megnyílt a lehetőség az egyetem elhelyezésére, mivel akkor szabadult fel a város a szerb megszállás alól. A 1921. évi XXV. törvénycikk kimondja, hogy a pozsonyi ERZSÉBET TUDOMÁNYEGYETEM Pécsre és a kolozsvári egyetem Szegedre kerül. Az egyetem Pécsre telepítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Nendtvich Andor pécsi polgármester és Zichy Gyula pécsi püspök. A város vezetői világosan látták, hogy az egyetem Pécsre helyezése milyen kulturális és gazdasági előnyt jelent a városnak. Épületeket, könyvtárat, intézményeket, területeket, lakásokat, anyagi erőforrást biztosítottak a három karral Pécsre költöző egyetem működéséhez.

 

psz 2001 01 08 zemplenyi dobo 01

 

Zolnai Gyula

 

Az egyetem központi épülete a Rákóczi út 80. szám alatti főreáliskola épülete lett.[1] A főreál a püspöki joglíceum épületébe került, majd Gróf Széchenyi István Reáliskola néven az egyetem gyakorlógimnáziumává vált, míg a joglíceum egyesült a jogi karral.

 

psz 2001 01 08 zemplenyi dobo 02

 

Halasy-Nagy József

 

1923. október 24-én avatta fel Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemet. Megnyitó beszédében hangsúlyozta a vidéki egyetemek fontosságát, s bízott abban, hogy az egyetem tanári kara „meg fogja alkotni itt a Mecsek alján a magyar Heidelberget.”[2] Nagy József (később Halasy-Nagy József), az első pécsi rektor, Egyetem és idealizmus című székfoglaló beszédében félelmét is megfogalmazta az egyetem későbbi sorsával kapcsolatban: „Vajon megél-e az itt elvetett mag, hogy viruló hajtásként fejlődjék, vagy megőrli az idő kegyetlen malomköve, mint megőrölte, elpusztította századokkal előbb Nagy Lajos egyetemét?”

Beszédében áttekintette az egyetem „eszméjének” a változását a történelem folyamán, majd korának egyeteméről szólva kiemelte a 19. századi naturalizmusban gyökerező szemlélet veszélyét, mely az egyetemek hasznosságát, a gyakorlattal való kapcsolatát keresi. „Haszontalanságuk” miatt mindig a bölcsészeti kar stúdiumai vannak a legtöbb támadásnak kitéve, állapította meg.

Az egyetemet a tanítás és a tanulás szabadsága élteti, s olyan szaktudósok képzése a célja, akik „az egészben fogják fel a részt.” „Közéletünk fásultsága és békaperspektívája nem vehet erőt az egyetem szellemi bástyáin” gondolattal, a jövőben bízva fejezte be beszédét a neves filozófia-professzor.[3]

A pécsiek úgy érezték, hogy Nagy Lajos király egyeteme kelt új életre a város ősi falai között. Az egyetem alapításának nehéz korszaka véget ért, és a nyugodt, dinamikus fejlődés napjai következtek.[4]

1923 novemberében csatlakozott a jogi, orvosi és bölcsészkarhoz a soproni evangélikus teológiai kar. A négy karon ekkor már 1937 diák tanult.

A Magyar Nyelv- és Finnugor Összehasonlító Nyelvtudományi Tanszékvezetője Zolnai Gyula akadémikus lett. Simonyi Zsigmond, Szarvas Gábor, Budenz József tanítványaként jelentős alakja volt a század eleji nyelvész nemzedéknek. Egyike volt azoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar történeti nyelvészet a 20. század elejére igen magas szintre emelkedett. Egyaránt otthonosan mozgott a történeti nyelvészet területén, a leíró magyar nyelvtanban és a nyelvhelyesség kérdéseiben. Fontosabb művei: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (1894); Magyar oklevél-szótár (1902-1906); Mondatátszövődés (1926); Idegen szavaink és a nyelvújítás (1937). A Magyar Nyelv folyóirat szerkesztője volt 1905-1906 között. Tanári munkája is tükrözte szerteágazó érdeklődését. Tartott előadást szóragozástanból, szóképzéstanból, mondattanból, a nyelvemlékekről; finnugor összehasonlító hang- és alaktanból. Gyakorlati órákat hirdetett meg népnyelvből, magyar nyelvészetből, finn nyelvből, a finn nyelv hang- és alaktanából. Zolnai Gyula számos külföldi és hazai tudós társaságnak volt tagja. Kitűnően beszélt finnül, a finn irodalom klasszikusainak úttörő tolmácsolói közé tartozott. Fordításai Somkuti néven jelentek meg.[5]

1930-ban védte meg doktori értekezését Georgovits (Györke) József: A vogul jelzős szerkezetek címmel. Tanulmányai végeztével öszöndíjas, majd magyar nyelvi lektor lett az észtországi Tartu egyetemén, és vezette a Csekey István jogászprofesszor által 1928-ban alapított INSTITUTUM LITTERARUM HUNGARICUM UNIVERSITATIS TARTUENSIS nevű intézményt is. 1936-ban tért haza. ígéretes tehetsége volt a magyar nyelvészetnek és a finnugrisztikai kutatásoknak. Elindította a szakterület modernizációját. 1946-ban hunyt el, negyvenéves korában. Korunk legjelentősebb finnugor nyelvtudósa, Hajdú Péter akadémikus őt vallja mesterének. Nemrég megjelent tanulmányában méltatja egykori tanárának, „a kiváló embernek és tudósnak” az érdemeit.[6]

Az egyetem külföldi látogatói között találjuk 1927-ben Antti Tulenheimo volt finn miniszterelnököt, a helsinki egyetem akkori rektorát, valamint a finn tudományos és gazdasági élet vezetőit. 1928. június 16-án Eemil Nestor Setálá, volt finn külügy-, majd oktatási miniszter, neves nyelvész, akkori budapesti finn követ látogatott el a Budapesten tartott finnugor kultúrkongresszus számos finn és észt részvevőjével együtt a tanszékre.

 

psz 2001 01 08 zemplenyi dobo 03

 

Klemm Antal

 

A bölcsészkari hallgatók száma a 30-as években 200 körül mozgott. Bölcsész tanulmányokat a bölcsészkar 12 tanszékén és az orvosi kar 3 tanszékén lehetett folytatni. A tanszékek később intézetté alakultak.[7] (A kémia, természetrajz, fizika és földrajz szakos hallgatók is bölcsészek voltak.) A tanulmányok befejezésével a hallgatók nagy része tanári oklevelet szerzett, vagy doktori szigorlatot tett. A tanári képesítéshez a Tanárképző Intézet által meghirdetett stúdiumokat is fel kellett venni, majd a Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskolában, illetve a Miasszonyunk Rend Pécsi Szent Erzsébet Gimnáziumában egy évig szakvezető tanár irányításával a tanításra felkészülni és tanítani. A gyakorlóiskola tanárai közül sokan oktattak az egyetemen. Az egyetemi professzorok, mint a Tanárképző Intézet igazgatótanácsának a tagjai részt vettek a tanárjelöltek záró tanításain, így Zolnai Gyula és később Klemm Antal is.

 

psz 2001 01 08 zemplenyi dobo 04

 

Tolnai Vilmos

 

Zolnai Gyula 1930-ban 48 évi tanári működés után nyugállományba vonult. A magyar és finnugor összehasonlító nyelvészeti tanszék irányítását megbízott tanszékvezetőként a magyar irodalomtörténeti tanszék vezetője, Tolnai Vilmos, az MTA tagja vállalta az 1930/31-es tanévben és az 1931/32-es tanév első szemeszterében. Tolnai nyelvész és irodalomtudós volt egy személyben. A határterületek érdekelték, a nyelvészetnek az irodalommal érintkező területe: a stílus. Nyelvtörténészként a nyelvújítási mozgalom történetével foglalkozott.

1932-ben Klemm Antal akadémikus, a pannonhalmi Bencés Főiskola tudós tanára kapott megbízást a Magyar Nyelv- és Finnugor Összehasonlító Nyelvészeti Tanszékvezetésére. Nagynevű nyelvész került ekkor az egyetem professzorainak a sorába. A történeti mondattan volt szűkebb kutatási területe, egyetlen és legnagyobb művelője a 20. században ennek a szakterületnek. A 19. század végén induló újgrammatikus iskola követőjeként fejtette ki tevékenységét, s fejlesztette tovább a nyelvészeti kutatások módszereit. A mondattan területén korszakalkotót nyújtott. (A mondat korábban nem volt a nyelvészeti kutatás tárgya, csak a hang és a szó.) Műveinek 89 tételből álló bibliográfiájából a legjelentősebbek: A mondattan elmélete[8] és a Magyar történeti mondattan,[9] melyek mindmáig nélkülözhetetlen kézikönyvei a nyelvtörténet kutatóinak.

Életművének lényege, hogy a mai magyar mondattani jelenségekből kiindulva nyelvemlékeken keresztül, visszafele haladva jut el a legrégibb alakzatokig. A leíró és a történeti eljárás nem válik külön nála. Történeti szemléletéből következett, hogy elsősorban nyelvtörténetet oktatott. Finnugor hangtörténetből, morfológiatörténetből, magyar történeti mondattanból előadásokat és szemináriumokat tartott, leíró magyar nyelvtanból csak gyakorlati órákat hirdetett meg.

Klemm Antal legtehetségesebb tanítványaiból kutatókat nevelt. Tanítványai tisztelték, becsülték nagy tudásáért, csodálták szerénységéért. Finnugor nyelvészeti és magyar nyelvtörténeti szakdolgozatok és disszertációk sora őrzi a nagyhírű professzor pécsi munkálkodásának az emlékét.

A hallgatók közül kiemelkedett Temesi Mihály, aki 1933 óta vett részt a tanszék munkájában, kezdetben díjtalan gyakornokként, majd fizetéstelen tanársegédként. Ő lesz az, akinek munkássága, tanári tevékenysége biztosítja a magyar nyelvészet magas szintű művelésének folyamatosságát Pécsett.

Pécsett kezdte egyetemi tanulmányait Lotz János Itt nyújtotta be doktori értekezését: „A történeti világkép - Az ember az időben” címmel és védte meg 1937-ben. Az egyetem sub auspiciis doktorrá avatta. Lotz János később a magyar, a finnugor és az általános nyelvészet professzora lett Stockholmban, majd az USA-ban, a Columbia Egyetemen. Itt tanítványai közé tartozott Szépe György későbbi pécsi professzor is. Lotz Jánosnak Szonettkoszorú a nyelvről című tanulmánygyűjteményét és más műveit is Szépe szerkesztette, kiadásra előkészítette és utószóval is ellátta.[10]

Az egyetem magyar szakos hallgatói számára kötelező volt a finn nyelv tanulása. A húszas években Aarni Penttila tevékenykedett finn lektorként az egyetemen, majd 1930-tól Szabó Aladár tanította a finn nyelvet.

A Kalevala megjelenésének századik évfordulójára került sor 1935-ben. Klemm Antal a Kalevala fordításából szemináriumot hirdetett meg. 1935 decemberében Kalevala-ünnepségek és finn néprajzi kiállítás volt a Szent Mór Kollégiumban. Klemm Antal a Kalevaláról tartott előadásában „tudományos alapon” és mégis „népszerűen” emlékezett meg a Kalevala születéséről. Szabó Aladár finn felesége, Aino Hakulinen festőművész rendezte a kiállítást.[11]

A Erzsébet Tudományegyetem a harmincas évekre megtalálta helyét a város életében. A tanárok fokozatos letelepítése a városban lehetővé tette, hogy a közélet és a közvélemény irányítóivá váljanak. Az egyetem szellemi kisugárzása egyre inkább érezhetővé vált. Folyóiratok, könyvek, irodalmi előadások, szabadegyetemi kurzusok stb. jelzik, hogy az egyetemnek sikerült Pécsett gyökeret eresztenie. Klemm Antal tanulmányai a Pannonia különböző számaiban is helyi vonatkozásúak: Pécs és a Mecsek neve[12] Pécsi helynevek ,[13] A pécsi Nyírkállói-kódex magyar glosszái[14]

Amíg az egyetem és a város azon fáradozott, hogy az egyetem minél inkább bekapcsolódjon a város életébe, és hatása az egész Dunántúlra kiterjedjen, addig az Országos Takarékossági Bizottság már a húszas évek közepén tervbe vette a pécsi egyetem megszüntetését. Már az 1925/26-os tanév rektorának székfoglaló beszédében olvasható, hogy a pécsi egyetemet a bezárástól a Dunántúl összefogása és a közvélemény mentette meg.[15] A bizottság soknak találja Magyarországon a négy teljes egyetemet, s később fölmerült az is, hogy mind a négy egyetemről egy kart fognak elvenni, vagy „zsugorítják” az oktatást, azaz nem fejlesztik az egyetemi képzést.[16] Támadások érik az egyetemet a be nem vezetett „numerus clausus” miatt is. Cikkek jelennek meg a sajtóban, amelyek az egyetem esetleges megszüntetéséről szólnak: Szabad-e megszüntetni az egyetemet?[17] Mit jelent Pécs város életében az egyetem?[18]

Nendtvich Andor polgármester, akit időközben az egyetem tiszteletbeli doktorává avattak, a következőket írja a város közönsége nevében közzétett 30 oldalas állásfoglalásában: „A Dunántúl tehát nemcsak maga, hanem az egész ország érdekét is óvja és szolgálja, amikor egyetlen tudományegyeteméhez töretlenül ragaszkodik, és annak csonkítatlan fenntartásáért, mint egy ember harcol. Erre az elhatározásra és cselekvésre kettős a jogcíme. Az egyik ősi történeti múltja és abból folyó jelentős művelődéstörténeti szerepe a nemzet életében. A másik: jól differenciált egységet alkotó, a Nyugat színvonalához legközelebb álló fejlettebb városi kultúrája”.[19]

Az egyetemi vezetés egyre erőteljesebben fogalmazta meg a helyét és szerepét a magyar kulturális életben. A dunántúli kutatási témák mellett a harmincas évek vége felé felerősödik a Halasy-Nagy József és Kerényi Károly nevéhez fűződő szellemtörténeti irányzat, mely az akkor már fokozódó germán befolyással szemben a kultúra egyetemességét, a szellem szabadságát, a fajelmélet tarthatatlanságát hirdette.

 

psz 2001 01 08 zemplenyi dobo 05

 

Vargha Damján

 

Egy dinamikusan fejlődő, jól működő, a város életében tevékenyen részt vevő, a magyar kultúrában sajátos helyet betöltő bölcsészkar zárta be a kapuit 1940-ben, és költözött Szegedre 200 hallgatójával, 12 intézetével (Filozófiai, Pedagógiai, Ókortudományi, Magyar Nyelvtudományi, Német, Francia, Olasz, Világtörténeti, Magyar Történeti, Földrajzi, Állattani, Tanárképző Intézet), felszerelésével és intézeti könyvtáraival együtt.

A tanárok egy része követte tanszékét, így Klemm Antal is. Viszont a Magyar Irodalomtörténeti Intézet Pécsett maradt, és a jogi kar keretei között Vargha Damján vezetésével működött 1948-ig.

Az 1921-ben Szegedre került kolozsvári egyetemet 1940-ben egyidejűleg visszatelepítették Kolozsvárra.[20] A jelenleg Szegeden működő Bölcsésztudományi Kar tulajdonképpen az ERZSÉBET TUDOMÁNYEGYETEM Bölcsészettudományi Karának a jogutódja. Klemm Antal a szegedi egyetemen a Kolozsvárra távozó Horger Antal örökébe lépve, a magyar nyelvtudomány professzora, majd 1947-től a Magyar Nyelvészeti Tanszékvezetője lett 1955-ig, nyugállományba vonulásáig. Szegedi egyetemi tanári évei alatt is Pécsett lakott, innen utazgatott Szegedre, az akkor visszaállított Pécs-Baja-Szabadka-Szeged vasúton. A Bartók Béla utca-Aradi vértanúk útja sarkán levő házában gyakran felkeresték a pécsi nyelvészek. Örömmel töltötte el, hogy a magyar szakos tanárképzés, valamint az általa megkezdett kutatások folytatódnak. 80. születésnapján a Pécsi Pedagógiai Főiskola Magyar Nyelvi Tanszékén tanárok és diákok köszöntötték a tudós professzort. 1963-ban hunyt el Pécsett.

 

psz 2001 01 08 zemplenyi dobo 06

 

Temesi Mihály

 

Temesi Mihály a bölcsészkar Szegedre költözése után Pécsett, az egyetem volt gyakorlógimnáziumában vállalt tanári állást. Folytatta feleségével, Tomanóczy Jolánnal és Klemm Antallal együtt a már korábban megkezdett tudományos munkát, az Ormányság nyelvének a gyűjtését és tanulmányozását. (Felbecsülhetetlen értékű anyagot gyűjtött. Ma már nincsenek meg azok a falusi közösségek, amelyeknek a nyelvét lejegyezte. Gyűjteménye Kiss Géza ormánysági nyelvi anyagának a folytatása. Tudományos hagyatékának a feldolgozása, műveinek kiadása folyamatban van.) Gimnáziumi tanári működése mellett 1940 és 1948 között tanított a szegedi egyetem bölcsészkarán is, ahol 1947-ben általános nyelvészetből és magyar nyelvjárástanból egyetemi magántanárrá habilitálták.

A kar Szegedre távozása pótolhatatlan veszteséget jelentett az egyetemnek és a városnak. Temesi Mihály: A Dunántúl egyeteme és kutató intézete című tanulmányában a bölcsészkar mielőbbi visszaállítását szorgalmazta.[21] Megfogalmazta, hogy a Dunántúl az ország más tájegységeitől eltérő terület; népiségi hovatartozásra nézve sokszínű; a magyar nyelv és az itt beszélt szláv nyelvek és a német nyelv összhatásában fejlődött. Csak a pécsi bölcsészkar feladata lehet ennek a vidéknek a kutatása, a nyelvben rejlő kultúrának a feltárása. Az oktatásnak minden fokon a táj kulturális, történelmi, földrajzi, néprajzi, gazdasági adottságaiból kell kiindulnia, s elengedhetetlenül fontos, hogy az új generáció lelkét belegyökereztessük szülőföldjébe. Mindenkinek megvan a szűkebb hazája, amelyhez ragaszkodik, ennek a tájnak a megismerése szellemi és tárgyi hagyatékának a feltárása fontos nevelői tevékenység. Fenyegető ideológiák árnyékában a kutató felelősségét, a tisztánlátás fontosságát is hangsúlyozta.

A csonkán maradt egyetemen folyó jogász- és orvosképzés is érezni fogja a bölcsészkar hiányát, szakiskolai szintre fog süllyedni, mert a szaktudományi előadások csak szakembereket képeznek. Hiányozni fog az egyetem jellemzője, a különböző szakterületeket átfogó szemlélet. Bölcsészképzés hiányában a jövő orvosa, jogásza nem lesz képes arra, hogy a szakterületét a szellemi élet egészében elhelyezze, és a saját értelmiségi szerepét reálisan megítélje.

Ha nincs bölcsészkar, a jövendő tanár nem ott szerzi meg a képesítést, ahol él és dolgozik, s így egy idegen kultúra „utazó ügynökévé” válik.

A Pécsett csonkán maradt ERZSÉBET TUDOMÁNYEGYETEM 1940-től folyamatosan törekedett a bölcsészkar visszaállítására. A bölcsészkaron végzett tudományos tevékenység folytatása céljából Vargha Damján és Temesi Mihály a Dunántúli Tudományos Intézet mielőbbi felállítását szorgalmazták.[22] A megnyitására 1943-ban került sor.

A bölcsészkar mielőbbi visszaállításának reményében az EGYETEMI KÖNYVTÁR és a SZENT MÓR KOLLÉGIUM könyvtára továbbra is beszerezte a bölcsészeti stúdiumokhoz szükséges könyveket.

Az egyetem rektora az 1944-1945-ös tanévben Holub József a jogi kar és az orvosi kar keretei között bölcsészképzést indított. A nyelvtörténetet és a régi magyar irodalmat Vargha Damján oktatta, a magyar nyelvészetet Temesi Mihály. (Diákok ebből a korból: Galsai Pongrác, Csányi László, Harcos Ottó, Hanák Péter, Hillebrand Mária, Papp Etelka.) Tanított még Várkonyi Nándor, Kardos Tibor, Angyal Endre és Vándor Gyula.) A bölcsészek rendkívüli jog-, illetve orvostanhallgatók voltak. Ez a bölcsészképzés tanárképzésnek adta át a helyét, és ebből a tanárképzésből létesült 1948-ban 14 tanszékkel a PÉCSI PEDAGÓGIAI FŐISKOLA, amely az egykori Pius Gimnázium épületében nyert végleges elhelyezést. Első igazgatója Szabó Pál Zoltán, a korábbi Erzsébet Tudományegyetem bölcsészkara földrajzi tanszékének tanára lett.

A Tudományegyetem időközben egykarúvá vált, mely évtizedeken át erőfeszítéseket tett az áthelyezés és a bezárás elkerülésére, új karok kialakítására.

1967-ben Pécs város vezetése és a pécsi felsőoktatási intézmények egy héten át tartó ünnepségsorozattal emlékeztek meg a pécsi egyetem alapításának 600. évfordulójáról. Az ünnepség megrendezésében, az egyetem megmentéséért folytatott küzdelemben Csizmadia Andor jogtörténész professzor, valamint az egyetem többkarúvá válásában Bihari Ottó akadémikus, jogász-professzor szerzett elévülhetetlen érdemeket.[23]

A PEDAGÓGIAI FŐISKOLA Magyar Nyelvi Tanszékének vezetésével 1948-ban Temesi Mihályt bízták meg. Gazdag egyetemi tanári tapasztalatokkal, jelentős tudományos tevékenység birtokában, gyakorló tanári munka után kezdett hozzá az általános iskolai magyar szakos tanárképzés megszervezéséhez, az oktatói kar kialakításához.

Mindenekelőtt a tudományos kutatás, az elméleti képzés helyett a tanári munkára való felkészítésre helyezte a hangsúlyt. Szakmai terveinek, elképzeléseinek megvalósítására jó lehetőséget kapott, mivel a főiskolák magyar nyelvészeti és irodalmi szakbizottságának az elnöke lett. Az oktatott anyag középpontjába a magyar nyelvi stúdiumok, az anyanyelvi nevelés, nyelvművelés került, és ezt egészítette ki a féléves finnugor összehasonlító és magyar nyelvtörténeti stúdium A magyar nyelv fejlődéstörténete címmel, valamint az általános nyelvészet.

A nyelvtörténeti anyagokhoz kapcsolódtak a néprajzi, a nyelvjárástani előadások, diákotthoni szakkollégiumok, szakkörök és speciálkollégiumok. Az ötvenes évektől kezdve Rónai Béla vezetett néprajzból és nyelvjárástanból, később Király Lajos és Szabó Géza nyelvjárásból szakköröket, majd a hatvanas évektől Andrásfalvy Bertalan néprajzból. Számos szakdolgozat készült a Pécs környéki falvak néprajzi, nyelvjárási anyagából. A tanszék legnagyobb vállalkozása volt a Baranya megye földrajzi nevei című monográfia összeállítása Pesti János és Temesi Mihály irányításával.

A Dél-Dunántúl magyar nyelvjárásainak gyűjtéséből elkészült Rónai Béla zselici nyelvatlasza. Temesi Mihály A magyar nyelvtudomány. Irányok és eredmények a felszabadulás óta című könyve 1980-ben jelent meg, mely egyben saját múltjának, tudományos munkásságának ismertetése, összegzése is.

Főiskolai tanárként Temesi Mihály csaknem minden témát tanított, amit a magyar szakos hallgatók tanterve tartalmazott, így nyelvtörténetet is. A nyelvtörténet egy-egy részterültének oktatását Gergely János, Kerekes László, Pesti János végezte. 1969-ben kapcsolódott be a tanszék munkájába Márk Tamás. Főiskolai oktatóként a magyar nyelvészet különböző területeinek tanítását vállalta, de legfőképp a történeti nyelvészeti előadások, gyakorlatok tartása lett a feladata. Márk Tamás a szegedi egyetemen végzett finnugor nyelvészként, a szamojéd nyelvek kutatása állt tudományos munkájának a középpontjában. Főiskolai oktatómunkája mellett finn nyelvet is tanított. 1975-től 1981-ig magyar lektor volt a helsinki egyetemen. Márk Tamás Finnországba távozásakor került a tanszékre Zemplényi Vera és Lerch Ágnes. Mindketten finnugor szakot végeztek, ők folytatták a finn oktatatást, és nyelvtörténetet is tanítottak. 1981-től a finnugor összehasonlító nyelvészet és nyelvtörténet óráit ismét Márk Tamás látta el.

 

psz 2001 01 08 zemplenyi dobo 07

 

Szépe György

 

1982 januárjában megalakult a Tanárképző Kar. Az egyetemi szintű oktatás 1982 őszén indult meg, legelőször a magyar szakon. A Magyar Nyelvi Tanszék vezetését Szépe György professzor, általános nyelvész, a modern irányzatok ismert kutatója, a hazai alkalmazott nyelvészeti kutatások és képzés irányítója, számos tanulmány és kötet szerzője, szerkesztője látta el.[24] Az ő nevéhez fűződik az egyetemi program kialakítása, a főiskolai képzésből az egyetemi képzésbe való átmenet irányítása.[25] Évekig egymás mellett folyt a főiskolai és egyetemi képzés. A főiskolai tanároknak meg kellett felelniük az új követelményeknek, az új feladatok ellátása érdekében érkeztek új tanárok is. Az eddigi magyar nyelvi tanszék kezdett szűk lenni, egyre újabb és újabb szakterületek jelentek meg. Kitágultak a finnugor összehasonlító nyelvészet és magyar nyelvtörténet lehetőségei is. A kiindulást a féléves főiskolai kurzus jelentette, a finnugor összehasonlító nyelvészet és nyelvtörténet oktatásának ideje másfél évre emelkedett, és újabb szakterületekkel bővült. Az új egyetemi program is megőrizte a finnugor összehasonlító nyelvészet és a magyar nyelvtörténet egységét, s követte az évtizedeken át kialakult gyakorlatot. A Finnugor Tanszék ma is kettős feladatot lát el.

Az 1982-ben alakult egyetem munkájába bekapcsolódott Temesi Mihály is, aki címzetes egyetemi tanár lett a JANUS PANNONIUS TUDOMÁNYEGYETEM-en. 1983-ban Szépe Györggyel közösen mondattani konferenciát szervezett Klemm Antal emlékére. Magyar nyelvtörténetet, nyelvemlékolvasást oktatott 1988-ban bekövetkezett haláláig. 1998-ban halálának 10. évfordulóján a volt kollegák, tanítványok, tisztelők ünnepi ülésen méltatták tudományos tevékenységét, és elevenítették föl a nagyhírű tanár alakját. Álljon itt Szűcs Tibornak, az utolsó tanítványok egyikének, majd pályatársnak a visszaemlékezése: „Több nemzedéken át magyartanárok ezreit bocsátotta útjára - fölkészítvén őket a biztos tárgyi tudást igénylő, felelősségteljes hivatás szeretetére is. Nemcsak oktatott, hanem a szó eredeti, szép értelmében nevelt („növelt”) is. Pontosságra és gondolkodásra ösztönző terjedelmes (gyakran féloldalas) meghatározásai, érzékletesen színes nyelvi példái, kivételes emlékezőtehetsége, élvezetes előadóstílusa és finom humora körül már életében is legendák keringtek. Még tekintélyt parancsoló megjelenése mögött sem volt nehéz megérezni a derűjéből sugárzó szeretet melegét. A vizsgáztató szigorát pedig hitelesítette következetessége és igényessége önmagával szemben is. S mivel bölcs mosolyával mindenen felül tudott emelkedni, saját helyzetén is gyakran élcelődött a „vidéki nyelvtantanár”.

A hőskori „tanzsámoly”-ból kinőtt Temesi-tanszék is fogalommá vált. Elsőnek számított a hazai főiskolai tanszékek rangsorában. Az itt végzett tanárok kitűnő ajánlólevéllel folytathatták további, egyetemi tanulmányaikat is. A tanárképzés hátterében elismerésre méltó kutatómunkát szervezett Temesi tanár úr. A sokszínűségben és a színvonalban maga is példát mutatott: tudományos munkássága felölelte az egész magyar nyelvtant, érintette az általános nyelvészet alapvető témáit, a nyelvművelés és az anyanyelvi nevelés ügyének felvállalásával kiterjedt az alkalmazott nyelvészetre is, s vissza-visszatért különösen kedvelt szakterületére, az ormánsági nyelvjárás kutatására. Tudományos közleményeinek gazdag sorozatát végül a magyar nyelvtudomány 1945 utáni történetéről írott könyve tette teljessé.

A tudós tanár munkássága messzire sugárzott. Tudományszervezőként is szaktekintélynek számított: tanszékén túl az egész főiskolán, a Pécsi Akadémiai Bizottságban, sőt országos szinten is. Minthogy otthonosan mozgott a nyelvtudománnyal szomszédos szakterületeken, általában a társadalomtudományok közegében is, tanácsért bizalommal fordulhattak hozzá a magyar nyelv vagy valamely idegen nyelv fiatal kutatói, nyelvész és nem nyelvész kollégák egyaránt.

Hálával őrizzük emlékét: volt tanítványok, akiket elindított ezen a szép pályán; egykori munkatársak, akik tudjuk, az örökség kötelez; ormányságiak, akik szeretve kutatott nyelvjárásának ízén nőttünk föl. Valamennyien adósai vagyunk. Neki, aki „ama nemes harcot megharcolva” kincseket hagyott ránk. Mi, akiknek még sok a törlesztenivalónk.”

Az új egyetemi oktatás kialakításán, egy önálló finnugor tanszék létrehozásán fáradhatatlanul dolgozott Márk Tamás. 1985-ben bekövetkezett korai halála meghiúsította a tervek megvalósítását.

A nyolcvanas évek közepétől Fancsaly Éva, Dobó Attila, Székely Gábor tanítottak finnugrisztikát és nyelvtörténetet, s 1990-ig néprajzot tanított továbbra is Andrásfalvy Bertalan.

A Magyar Nyelvi Tanszék időközben Nyelvi Intézetté alakult, amely már átfogta az újonnan létesült, az induláskor még a Magyar Nyelvi Tanszék keretei között működő Olasz, Francia és Kommunikációs Tanszéket is, itt kezdte meg pécsi működését Fülei-Szántó Endre, Herczeg Gyula, Horányi Özséb, Neményi Kázmér és Vígh Árpád. Ide tartozott a történeti nyelvészet oktatására 1988-ben megalakult Finnugor Szeminárium is. A szeminárium vezetője Pusztay János lett. A magyar nyelvtörténet oktatására meghívást kapott Benedek Piroska, Hajdú Mihály és Szegfű Mária.

A többi finnugor tanszékhez hasonlóan Pécs is igyekezett finn lektort hívni az egyetemre. 1990-ig, az első lektor érkezéséig a magyar szakosok kötelező finn óráit Márk Tamásné és Zemplényi Vera tartotta. Időnként finn ösztöndíjasok is segítettek az oktatásban. Marita Karsikas személyében 1940 után ismét lett finn lektor az egyetemen, 1991 után pedig Anja Haaparanta tölti be e tisztet. A finn nyelv mellett a kisebb finnugor nyelvek oktatása is megindult a szeminárium keretében. Vendégként M.D. Imajkina erza-mordvin nyelvet oktatott egy évig, N.D. Manova pedig komi nyelvet két évig. Paul Kokla vendégprofesszorként töltött fél évet Pécsett, s így a pécsi diákoknak lehetőségük adódott négy finnugor nyelvet anyanyelvi oktatótól tanulni.

A szeminárium két nemzetközi konferencia megtartására is vállalkozott. 1988-ban megrendezte a Colloquium Sibiricumot, ez volt az első alkalom, amikor a pécsi szeminárium a nyilvánosság elé lépett. 1989-ben Budapest mellett Pécs is színhelye lett a hetedik Finn-Magyar Folklór Szimpóziumnak, amelynek témája a folklór és a nyelv volt. Az említett konferenciákhoz kapcsolódva a szeminárium két folyóiratot is indított. A Colloquium Sibiricum előadásai jelentek meg a Specimina Sibirica első számában, 1988-ban. Ebben a sorozatban került kiadásraa Gedenkschrift für Irén N. Sebestyén című emlékkönyv 1990-ben. A Finn-Magyar Folklórszimpóziumok anyagát a Specimina Fennica második kötete tartalmazza, amely 1990-ben jelent meg. Ennek a sorozatnak az első kötete magyar és finn kutatók fennisztikával kapcsolatos írásait tartalmazza. A kiadványok szerkesztője Pusztay János, a Specimina Fennica első kötetének társszerkesztője Tuomo Lahdelma.

A sorozatokon kívül megjelent Munkácsi Bernát votják szótára (Lexicon Linguae Votiacorum) hasonmás kiadásban, 1990-ben (Az Uralisztikai Tanszék Kiadványai I.) E kiadványsorozat másik, még Pécsett kiadott könyve Lakó György: A magyar mondatszerkezet finnugor sajátosságai (1991). Különböző finnugor témájú cikkekből gyűjtötte össze Pusztay János a Ha én szólók, Észak beszél - Tanulmányok nyelvrokonaink népköltészetéről és mitológiájáról című kötetét. (Pécs, 1988). Pusztay János Szombathelyre távozásával ez a publicisztikai tevékenység (folyóiratok és sorozatok) a Berzsenyi Dániel Főiskolán folytatódik.

1992-ben a Bölcsészettudományi Kar létrejöttekor önálló Finnugor Tanszék alakult. A tanszéki oktatási feladatait továbbra is a magyar szakos hallgatók kötelező finnugor összehasonlító nyelvészeti és magyar nyelvtörténeti óráinak ellátása jelentette. E tárgyak oktatásának megvolt már a hagyománya és a jól bevált gyakorlata, de a tanszékké alakulás új lehetőséget adott a két szakterület művelésére. Az egyetemi tanszék első vezetője Paul Kokla észt nyelvész, a finnugrisztika nemzetközileg ismert tudósa lett. Feleségével, Tiiu Kokla műfordítóval, a magyar irodalom szakavatott észt tolmácsolójával együtt érkezett Pécsre. Paul Kokla kitűnő magyar nyelvű előadásaival, szellemes stílusával, a magyar kultúra beható ismeretével érdemelte ki kollégái megbecsülését, tanítványai tiszteletét. Az összehangolt, közösségben végzett magas színvonalú tanári munkát, az oktatás megszervezését, az egyéni kutatómunka támogatását és a hallgatókkal való kapcsolatot tartotta fontosnak. Két tudományterület művelését tervezte. Az egyik a balti finn kultúra és nyelvészet (finn nyelv és irodalom, művelődéstörténet, baltikumi nyelvi kapcsolatok, stb.), a másik az Északnyugat-Szibéria területét érintő nyelvészeti kutatás.

1992-ben Dobó Attila egy évre Komiföldre távozott tanítani, Fancsaly Éva pedig három évre Bécsbe, ekkor Janurik Tamás került új oktatóként Pécsre. Hamarosan megvédte Az uráli nyelvek morfonotaxisa című kandidátusi értekezését. Nagy Zoltán, a tanszék volt diákja vendégoktatóként kapcsolódott be a tanszék munkájába, a néprajzi tárgyakat tanítja. Részben egyetemi, részben kollégiumi keretben működik a Munkácsi Bernát Szakkollégium, amely a helyi és a meghívott neves előadók számára lehetőséget ad arra, hogy a finnugor népek kultúráját szélesebb körben népszerűsítsék. A tanszék jelentős ismeretterjesztő tevékenységet is folytat, klubprogramok, irodalmi estek, előadások, megemlékezések formájában.

Később, 1995-ben, sajnálatos módon aggasztóan csökkent a tanszék oktatóinak a száma. Paul Kokla visszament Észtországba, Zemplényi Vera, majd Janurik Tamás, valamint a névtant és dialektológiát oktató Pesti János az ismert országos takarékossági intézkedések miatt kényszerült távozásra. Számukra az egyetem továbbra is szellemi műhelyt biztosít. A tanszéket Szépe György, a Nyelvtudományi Tanszék professzora irányította megbízott tanszékvezetőként az 1995-1996-os tanévben, ezt követően egy éven át Sz. Bakró - Nagy Marianne, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa látta el ezt a feladatot. Az 1997-98-as tanévtől Székely Gábor a megbízott tanszékvezető.

Érdemes elődeink nemcsak tudós tanárok, szakterületük kitűnő művelői voltak, hanem oktatás-, művelődés- és programszervezők, akik nem tudományuk elefántcsonttornyának hűvös magasából szemlélték koruk eseményeit. Amikor nem állt mögöttük a stabilitást biztosító intézmény, egyetem, kar, tanszék, akkor maguk teremtették meg az oktatás lehetőségét, a szakterület művelésének a műhelyét, vagy személyük pótolt egy egész intézményt. Megőrizték a sors minden fordulata ellenére a magyar nyelvészet, a nyelvtörténet, a finnugor nyelvészet oktatásának és kutatásának folyamatosságát, így alkotó módon járultak hozzá az egyetem fennmaradásához, a későbbi bölcsészkar létrejöttéhez. Temesi Mihály volt az, aki mint az egyik akadémiai bizottság tagja először figyelt föl a főiskola egyetemi karrá alakításának lehetőségére, s látta meg a valamelyik főiskolán indítandó egységes tanárképzés kísérletében a bölcsészkar visszaállításának az esélyét. Szépe Györggyel közösen sikerült elérniük, hogy a választás a pécsi főiskolára esett. (Szépe György szíves közlése.) Temesi Mihály az egyetemre olyan tanszéket hagyott, ahonnan az egész főiskolai képzés megváltoztatása elkezdődhetett. A tanszék befogadta az új kezdeményezéseket, s így nemcsak a magyar szak átalakításának, hanem az új bölcsészszakok indításának is kiindulópontjává vált. Az érkező új tanárokat az új tanszékek önállósodásáig oltalmába vette.

S ha tanulmányunk végén választ akarnánk adni az első pécsi rektor, Halasy-Nagy József által 77 éve felvetett kérdésre, valamint az egyetemalapító kultuszminiszter, Klebersberg Kunó jóslatát elemeznénk, akkor az egyetem szempontjából elégedettek lehetünk. Hiszen a bölcsészkar 1940. évi bezárása, majd az egyetem egykarúvá válása után a teljes bezárás veszélyét elkerülve az egyetem a hatvanas évektől újraéledt. Ma már kilenc karral a Dunántúl legnagyobb felsőoktatási intézménye, és egyesült az orvostudományi egyetemmel. A Bölcsészettudományi Karon az egyetemi oktatás megindulása óta számtalan tanszék és intézet létesült.

Ha viszont szakterületünk jelenlegi helyzetét vizsgálva arra gondolunk, hogy az egyetem jellemzője az állandó gyarapodás, mert csak így tud megfelelni az újabb követelményeknek, akkor az elődeink iránti hálánk jeléül is teendőinket fogalmazzuk meg. Az ezredforduló is nyelvi örökségünkre irányítja a figyelmet, a történeti (összehasonlító) nyelvtudományi kutatások és az oktatás hasznára vonatkozó kérdésfeltevésnek pedig ma sem lehet létjogosultsága.

Nyelvünk közeli és távolabbi múltjának kutatása, nyelvünk kialakulása, hovatartozása, rokoni kapcsolatainak feltárása a múlt század eleje óta fontos a tudományos közvélemény számára. A tudományterület egyetemi oktatása a 19. század második felében indult meg. Említett nagynevű elődeink ezt a hagyományt követték. A mai kutató, egyetemi oktató feladata más, a tudományok határai elmosódtak, az arányok megváltoztak. Viszont a nép, a nyelv, az etnikum, a terület, a nyelvrokonság és a nyelvi érintkezések, a faj stb. fogalmának tisztázása, s ezek bonyolult kapcsolatainak a bemutatása s a tudomány fényében való vizsgálata mindenkor fontos, nemcsak a jövendő magyartanára, hanem azok számára is, akik nyelvünket anyanyelvként beszélik, vagy megismerik.

 

 

Források:

 

Csizmadia Andor (szerk.): Jubileumi tanulmányok I. A pécsi egyetem történetéből. Pécs, 1967.

Huber Kálmánné: A Pannonia folyóirat története és repertóriuma.

In: Baranyai Helytörténetírás. Pécs, 1979.

Janurik Tamás - Mészáros Edit: Uralisztika a szegedi egyetemen (1959-1984) In: Dvinán innen, Dvinán túl. Jubileumi tanulmányok. In: Studia Uralo-Altaica. Supplementum 2. Szeged, 1986. 2-26.p.

Kálmán Béla: Temesi Mihály: A magyar nyelvtudomány (Irányok és eredmények a felszabadulás óta). In: Magyar Nyelvőr, 78. Budapest, 1982. 109-111.p.

Károly Sándor: Temesi Mihály: A magyar nyelvtudomány. In: Néprajz és Nyelvtudomány, 28. Budapest, 1984. 133-136.p.

Károly Sándor: Temesi Mihály hetvenéves. In: Magyar Nyelvőr. 81. Budapest, 1985. 121-123.p.

Kolta János: Pécs egyetemei és főiskolái 1367-1967. Pécs, 1967.

Nyíri Antal: Klemm Imre Antal, a nyelvtudós. In: Néprajz és Nyelvtudomány 27. Budapest, 1983. 7-10.p.

Ravasz László: Pécsi Tudományegyetem 1923-30. Pécs, Pécsi Egyetemi Könyvtár. 1983. kézirat

Temesi Mihály: A magyar nyelvtan oktatásának helyzete és feladatai a tanárképző főiskolákon. Budapest, 1973.

Temesi Mihály: In memoriam Klemm Imre Antal. Magyar Nyelvőr, 80. Budapest, 1984. 259-271.p.

Tolnai Vilmos: Bevezetés az irodalomtudományba. Pannonia könyvek. Pécs, 1922. (1991.) reprint

Várkonyi Nándor: Egyetem két világháború között. In: Jelenkor. Pécs, 1967. 881-888.p.

A Magyar nyelvtantervi anyagának részletes programja. Összeállította a Magyar Nyelvi Szakbizottság. Pécs 1973.

A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem évkönyvei 1926/27-1943/44

A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola Értesítői. 1930-1940.

A Pécsi Tanárképző Főiskola harminc éve (1948 -1978). Weber Mihály (szerk.) Pécs, 1979.

Emlékkönyv. 50 éves a Pécsi Pedagógiai Főiskola 1948-1998.

Heilmann József (szerk.) Pécs, 1998.

 

Megköszönjük dr. Harcos Ottóné dr. Hegyi Eugéniának, dr. Papp Gyulának, dr. Temesi Mihályné dr. Tomanóczy Jolánnak, Váray Zoltánné Pollich Máriának, hogy személyes élményeiket megosztották velünk, és támogatták munkánkat.


[1]Mai értelemben olyan nyolc osztályos gimnázium, melyet a természettudományi tárgyak túlsúlya és a modern nyelvek oktatása jellemez

[2]A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem 1918/19 - 1927/28 tanévi irataiból. Dunántúl Kiadó, Pécs 1933. 9. p.

[3] Uo. 25-33.p.

[4] Nagy József: A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem rövid története. In: A pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem almanachja az 1929-1930. tanévre. Pécs, 1930, 11.p.

[5] Eino Leino: Tavaszünnepi dalok. Finn balladák. 1914; J. H. Erkko: Aino. 1913; Alexis Kivi: A pusztai vargáék. 1929.

[6] Portré Györke Józsefről. In: Néprajz és Nyelvtudomány, 40. Szeged, 1999-2000. 77-101.p.

[7]1937-ben, az egyetem alapításának 25 éves évfordulójakor, a következő intézetek voltak: Filozófiai Intézet, igazgató: Halasy-Nagy József, korábban Kornis Gyula; Pedagógiai Intézet, igazgató: Bognár Cecil, korábban Weszely Ödön; Ókortudományi Intézet, igazgató: Kerényi Károly, korábban Gyomlay Gyula és Vári Rezső; Magyar Nyelvtudományi Intézet; Magyar Irodalomtudományi Intézet, igazgató: Vargha Damján, korábban: Császár Elemérés Tolnai Vilmos; Német Intézet, igazgató: Thienemann Tivadar 1935-ig, majd Koszó János; Francia Intézet, igazgató: Birkás Géza; Olasz Intézet, igazgató: 1936-ig Koltay-Kastner Jenő, majd Tóth László; Magyar Történeti Intézet, igazgató: Tóth László, előtte Hodinka Antal és Holub József; Földrajzi Intézet, igazgató: Princz Gyula; Állattani Intézet, igazgató: Fejérváry Géza Gyula. Az orvosi kar intézetei közül: Fizikai Intézet, igazgató: Rhorer László; Kémiai Intézet, igazgató: Zechmeister László, Biológia Intézet, igazgató: Gorka Sándor

[8] Akadémiai székfoglaló. Budapest, 1928. 164.p.

[9] 1. rész. Budapest, 1928. 219.p.; 2. rész. Budapest, 1940. 221-378.p.; 3. rész. Budapest, 1942. 381-660.p.

[10] Gondolat, Budapest, 1976.

[11] Pécsi Napló, 1935, december 18.; Dunántúl, 1935. december 13. és 15.

[12] 1935: 1-20.

[13] 1937: 360-370.

[14] 1937: 264-267.

[15] i.m. 43.

[16] Hóman Bálint: Művelődéspolitika. Budapest, 1938. 308-331.p.

[17] Dunántúl, 1931. november 19.

[18] Pécsi Napló, 1932. február 28.

[19] Részlet a 14380/1933. számú „Állásfoglalás a Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem teljes egészében való fenntartása mellett’ c. polgármesteri iratból. In: Szabó Pál: A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Pécs, 1940. 95.p.

[20]Szegedi egyetemi almanach 1921-1995. I. Szeged, 1996. 5.p.

[21]Sorsunk. Pécs, 1942. 337-344.p.

[22]Temesi... i.m.; Vargha Damján: A Dunántúlkutató Intézet. In: Pannonia, 1941/42. 7. 348-353.p.

[23] Ádám Antal: Csizmadia Andor 70 éves. In: Jogtörténeti tanulmányok. Emlékkönyv Csizmadia Andor hetvenedik születésnapjára. Studia Juridica. Pécs, 1980. 22.p.

[24] Nyelvtudomány ma. 1973; Általános Nyelvészeti Tanulmányok, stb.

[25] Szépe György: Nyelvi és kommunikációs nevelés - a jövőre irányuló elképzelések közelmúltja és jelene. In: Baranyai Művelődés, 1985/3. Uő: A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karáról és az ott folyó nyelvi és kommunikációs programról. In: A Hungarológia Oktatása I. 1987. 20-34.p.