Cikkek

Borsy Károly: Pécs püspökei a török idők után

Pécsi Szemle 2001. (4. évf.) 1. szám, 24-41. oldal

Letöltés: pdf20


Borsy Károly

PÉCS PÜSPÖKEI A TÖRÖK IDŐK UTÁN

Pécs városa 1686-ban szabadult fel a közel másfél évszázadig tartó török uralom alól. Már sokan és sokféleképpen megírták, milyen volt az élet Pécsett a török uralmat felszámoló harcok elcsitultával. Romos házak, néptelen utcák, egyes adatok szerint alig háromszáz lélek maradt a város falai között. A helyzet azonban szinte óráról órára változott. Csapatok vonultak át a városon, lassan beszivárogtak a hazatérők és az újonnan letelepülők. A kezdeti katonai kormányzást rövid idő múlva a budai kamara igazgatása váltotta fel, majd elkövetkezett a városi közigazgatás ideje is. Radanay Mátyás személyében időközben püspöke is lett a pécsi egyházmegyének.

Az a tény, hogy a város évszázadok hosszú során egyúttal püspöki székhely is volt, sok tekintetben meghatározó jelleggel bírt. A város és a püspök kapcsolata ugyanis nem mindig volt zavartalan. Voltak nyugalmas, gyümölcsöző évtizedek, de volt, amikor érdekellentétek folytán átmenetileg mindkét oldalról felizzott a hangulat.

Mégis, ha visszatekintünk az elmúlt 300 esztendő történetén, megállapíthatjuk, hogy a város talpra állásában és fejlődésében a püspöki jelleg pozitív volt, és olyan előnyt jelentett, ami nélkül aligha lett volna a Dél-Dunántúl legjelentősebb városa.

 

 

Radanay Mátyás (1687 - 1703) [közben Dolny István (1696 - 1699)]

 

psz 2001 01 04 borsy karoly 01

 

Radanay Mátyás, Pécs 64. püspöke Varasd vármegyében, Dubrovicán született. Előbb katonáskodott, később a papi pálya felé fordult. A salzburgi érsek szentelte fel, majd hazánkba jött és érseki titkár, Egervár plébánosa, zalavári apát és főkapitány, 1687. augusztus 8-tól pécsi püspök. Uralkodói kinevezése után iratait Rómába küldte, ahol elfogadták, de a bullát nem adták ki, mert az ezért járó taksát nem tudta kifizetni. Pécsett a püspöki lakot a kamarai tisztviselők birtokolták, így csak egy kis házat kapott s ott kezdte meg működését.

A török idők alatt vidéken is, Pécsett is különféle szekták terjedtek el. Radanay elsősorban ezekkel szemben vette fel a küzdelmet. E tevékenységében bizony meglehetősen radikális volt, ez azonban a kor szellemével, a zilált és bizonytalan állapotokkal magyarázható. Nagyon nyomorúságosan élt, mert a császári adminisztrátorok minden járandóságát lefoglalták. Ez érthetően ismételt heves kifakadásokat váltott ki belőle, mire „felségsértés” címén lefogták és Szigetvárra vitték. Nagy nehezen szabadult, de hamarosan újabb vádat emeltek ellene, megvádolták hazaárulással. Újból lefogták és most már katonai kísérettel Bécsbe vitték. Itt pere vizsgálata közben jöttek rá, hogy Róma részéről még nincs akceptálva, ezért ellenfelei javaslatára Dolny Istvánt neveztették ki a helyére, aki azonban soha nem jött el Pécsre.

Végre 1699-ben Róma is elismerte kinevezését, confirmálta az ekkor már 70 éves Radanayt és 1700. augusztus 3-án püspökké szentelték.

Radanay kormányzása alatt jött létre 1692-ben a rosszhírű Votum (eskü), amely évtizedekre sötét árnyékot vetett a város életére, ugyanis ennek előírásai szerint katolikusokon kívül más vallású nem lakhatott a városban.

Radanay küzdelmes élete 1703. április 3-án ért véget és így nem érte meg a „nova donatiót”. 1703. április 19-én ugyanis I. Lipót rendezte a város eddig bizonytalan státusát és a püspök lett a város földesura. A város hiába bizonygatta a maga igazát, hogy mindig szabadalmas város, civitas és nem oppidum volt, a püspök lett a város első számú embere. Ezzel egy közel nyolcvan esztendős áldatlan küzdelem vette a kezdetét.

 

 

Nesselrode Ferenc gróf (1703 - 1732)

 

psz 2001 01 04 borsy karoly 02

 

Nesselrode Ferenc talán a legproblematikusabb személyiség a pécsi püspökök hosszú sorában. Westfáliában született 1652-ben. Előbb katonai pályán működött, később választotta csak a papi hivatást. Hamarosan kölni kanonok, majd székesfehérvári prépost lett. 1703. április 19-én az uralkodó pécsi püspökké nevezte ki. Ez időben szenvedett a város a rácok betörésétől, majd a kurucok csatározásaitól. Nesselrode csak e veszélyek elmúltával jött székvárosába. Tulajdonképp korábban csupán az alszerpapi rendet vette fel s csak püspöki kinevezésének római megerősítése után lett misézőpap, majd, 1711. szeptember 24-én szentelte fel püspöknek Csáky Imre kalocsai érsek.

Kétségtelen, hogy igen súlyos körülmények között került Pécsre. A „nova donatio” nyomán a városnak a püspök joghatósága alá rendelése, ezen belül a püspök és a káptalan részesedési arányából adódó számtalan vitára okot adó momentum szinte állandó konfrontációt eredményezett a felek között. A város berzenkedett a püspök hatalmaskodása ellen, de a káptalan is állandó ellentétben volt vele és egyre-másra küldte feljelentéseit az udvarhoz. Ez a helyzet odáig fajult, hogy a püspök és a város hajdúi ismételten összeverekedtek, de az is megtörtént, hogy a káptalani ellenállás vezetőjét, Kazó István nagyprépostot a püspök elfogatta, és betegen börtönbe záratta.

Mindezen visszásság mellett azonban Nesselrode nagy gondot fordított az egyházmegyére, zsinatot is tartott, mely javarészt a plébániák és plébánosok anyagi helyzetének javítását célozta. 1714-ben megalapította a városi kórházat elaggott öregek és betegek számára. A kórház melletti mecsetet a minaret meghagyásával katolikus kápolnává alakíttatta át. Sajnos mindezen cselekedet kevés volt ahhoz, hogy hatalmaskodását, pörösködéseinek sorozatát, nemritkán durva erőszakosságát feledtesse. Nyolcvanéves korában 1732. szeptember 29-én halt meg, és aligha volt, aki megkönnyezte volna.

 

 

Thurn Antal Casimir gróf (1732 – 1734)

 

psz 2001 01 04 borsy karoly 03 

 

Thurn Antal Kázmér, akinek születési helye és éve ismeretlen, Nesselrode püspök koadjutora (segédpüspök utódlási joggal) volt, és így halála után annak örökébe lépett. Római megerősítése hamarosan megtörtént, és beiktatták Baranya megye főispáni székébe is. Alig kétéves püspöksége alatt bérmálásokat, harangszenteléseket végzett, de alig tudunk többet pécsi tevékenységéről. 1734 márciusában még elnökölt a megye közgyűlésén, de azután betegsége kezelésére Bécsbe utazott, ahol ugyanez év december 24-én elhunyt. A bécsi Szent István dóm kriptájában temették el.

 

 

Cienfuegos Alvarez bíboros (1735 – 1739)

 

 psz 2001 01 04 borsy karoly 04

 

A messzi Spanyolországban, Oviedoban látta meg a napvilágot, 1657. február 27-én. 19 éves korában belépett a jezsuita rendbe, és kiváló képességei nyomán hamarosan a compostellai iskola bölcseleti tanára lett, majd nem sokra rá a salamancai egyetem professzoraként működött. A spanyol örökösödési háború idején a politikába keveredett és a Habsburg trónigény mellé állt. A császár, III. Károly figyelme ráirányult és Bécsbe hívta. Külföldi diplomáciai feladatát sikerrel teljesítette, és a császár bíborosi kinevezését kérte a pápától. Időközben azonban megjelent nevezetes írása az Eucharisztiáról, s ennek misztikus fejtegetései kissé késleltették, de nem akadályozták meg abban, hogy 1720-ban megkapja a bíborosi kalapot. A császár nem feledkezett el róla és az épp akkoriban megüresedett pécsi püspöki székre nevezte ki 1735-ben.

Cienfuegos nem jött Magyarországra, így Pécsre sem jutott el, amiben talán magas kora is akadályozta, hiszen ekkor már 78 éves volt. Az egyházmegye kormányzását a magyar prímás ajánlatára Berényi Zsigmond esztergomi kanonokra bízta. Ennek ellenére több ízben intézkedett a püspökség és a káptalan felmerült ügyeiben. 1738-ban még Pécsre küldte Rómából Szent Vince vértanú ereklyéjét, amelyet a Székesegyházban helyeztek el. 83 éves korában, 1739. augusztus 19-én Rómában elhunyt. A Szent Ignác templomban helyezték örök nyugalomra. Alsáni Bálint után ő volt a második bíbornok-püspöke a pécsi egyházmegyének.

 

 

Berényi Zsigmond gróf (1739 - 1748)

 

psz 2001 01 04 borsy karoly 05

 

Nyitra vármegyében, Bodokon született 1694. szeptember 27-én. Eszterházy Imre prímás 1728. augusztus 15-én mallensisi püspökké szentelte, majd Cienfuegos koadjutor segédpüspökévé nevezte ki. így elődjének elhunyta után egyenesen annak örökébe lépett. A püspökség és a város közötti viaskodás Berényi ideje alatt nagy erőre kapott. A város vezetői az uralkodóhoz fordultak a város jogainak elismeréséért, és a követek még vesztegetéssel is próbálkoztak a kancellária urainál az eredmény érdekében. A püspökség és a város váltakozó sikerrel törtek borsot egymás orra alá, de eközben a durva hatalmaskodások sem hiányoztak.

Berényi egyik maradandó alkotása a Papnövelde építése volt, 1742-ben, kelet felé nagyobbította a Nesselrode által alapított kórházat, és az ő ideje alatt létesült az egyházmegye tíz újabb plébániája is. Mókusos címere a kórház Garay utcai oldalán a nővérbejáró felett és a Dóm északi oldalán lévő Berényi-kúton látható.

Berényi Zsigmond küzdelmeibe belefáradtan két nappal 54-ik születésnapja előtt 1748. szeptember 25-én Pécsett szélütés következtében hunyt el. A Dóm Corpus Christi kápolnájában temették el.

 

 

Klimo György (1751 - 1777)

 

psz 2001 01 04 borsy karoly 06

 

(Klimo György nevét rövid o-val írta, később azonban a Klimó névhasználat gyökeresedett meg. Mi visszatértünk az eredeti névalakhoz.)

A Berényi püspök halálát követő hároméves szünet alatt a város megújult erővel látott hozzá, hogy az annyira áhított szabadságot elérje. Az ekkoriban már erősen korrumpálódott kancelláriai hivatalnokokat sok ezer forinttal, de ínyenc ajándékokkal is igyekeztek jóindulatra hangolni. Ekkor került a pécsi püspöki székbe egy alig 41 éves, tetterős, kulturált férfiú, Klimo György esztergomi kanonok személyében.

Klimo 1710. április 4-én született Lopasson, Nyitra vármegyében. Igen egyszerű jobbágy családból származott. Kiváló képességei vitték előre a papi hierarchia grádicsain, ugyanakkor az udvar, így Mária Terézia figyelmét is felkeltette, aki kinevezte őt a magyar ügyek tanácsosává.

Pécsett hamar tájékozódott, kiismerte a helyzetet. Mérsékelt magatartása csillapítóan hatott a város vezetőire. Így éveken keresztül ugyan szünetelt, de nem aludt el a város önállóságáért folytatott évszázados küzdelme. Közben Klimo rendkívül tevékeny munkába kezdett.

Ma már csak csodálni tudjuk azt a hallatlan aktivitást, életerőt, amellyel a város kulturális életét fellendíteni igyekezett.

Külön gondot fordított a hitélet erősítésére, a falusi oktatás szervezésére. Megépítette a püspöki székház nyugati szárnyát az általa alapított könyvtár számára, amelyet 1774-ben tett nyilvánossá. Papírmalmot létesített saját tettyei telkén és alapítványt tett a szegény iskolás gyermekek ingyen papír ellátására. Nagy terve volt az egyetem-alapítás, ezt a tervét azonban nem sikerült megvalósítania. Támogatta Engel János Józsefet az első pécsi nyomda létrehozásában. Az egyházmegye számos papját külföldi egyetemre küldte, Koller Józsefet pedig Rómába kutatások céljából. Kormányzása alatt mintegy 50 templom épült egyházmegyéjében. Megszerezte az érseki pallium viselésének jogát maga és utódai számára.

Klimo György, az egykori jobbágyfiú tudta, mit jelent földesúr fennhatósága alatt élni, és botrányosnak tartotta a pécsi helyzetet, amit szeretett volna megoldani, és a várost felszabadítani. A pápához írt felterjesztésében kérte, hogy ezt engedélyezzék, de kérését rosszallás kíséretében elutasították. Ezt a számára oly fájó konfliktust csak halála oldhatta meg. 1777. május 2-án, 67 éves korában halt meg Pécsett. Kívánsága szerint a Corpus Christi kápolnába temették el, az oltár mellett a leckeoldalon.

 

 

Eszterházy Pál László gróf (1780-1799)

 

psz 2001 01 04 borsy karoly 07

 

Klimo György halálát követően Pécs városa újult erővel látott hozzá, hogy a szabad királyi városi rangot megszerezze. A szívós küzdelem végre meghozta gyümölcsét. 1780. január 21-i keltezéssel, Mária Terézia aláírta a város felszabadító levelét, amellyel örök időkre kivette a püspök, a káptalan, a székesegyház és a szeminárium joghatósága alól, egyben megszüntetve a püspök főispánságát is. A püspökség és a város egymás gyötrésétől megszabadulva végre új lapot nyithattak történetükben.

1780. június 23-án, kinevezést nyert a pécsi püspöki székre az egykori pálos rendfőnök, Eszterházy Pál László. Eszterházy gróf 1730. május 23-án született, a Vas vármegyei Alsó-Pattyon. Meglehetősen nehéz helyzetben vette át posztját, hisz egészen újszerű volt a városhoz és a vármegyéhez fűződő kapcsolata, ahol már civil személy volt a főispán. Ezek voltak a helyi problémák, de voltak nagyobbak is. Mária Terézia halálát követően II. József lépett a trónra, aki egymás után bocsátotta ki rendeleteit, amelyek az egyház hatáskörének megnyirbálását, a szerzetesrendek egy részének feloszlatását és számos más hasonló intézkedést tartalmaztak. Eszterházy súlyos konfliktusba került önmagával is, mint püspök, és mint volt szerzetes rendfőnök ezek végrehajtásában. Inkább a halogatás taktikájához folyamodott, de természetesen ezt sem tehette a végletekig. Egyházmegyéjére nagy gondot fordított, s kormányzása alatt mintegy 30 templom épült. Egyébként meglehetősen visszavonultan élt és sokat tartózkodott az általa épített szentlászlói nyaralóban. A mohácsi püspöki palotában érte a halál 1799. november 7-én.

A pécsi székesegyház Corpus Christi kápolnájában temették el, az oltár északi oldalán.

 

 

Görgey Márton (1807. Augusztus 1 - 23)

 

Eszterházy püspök halálát követően meglehetősen nagy szünet állt be, nyolc évig nem volt püspöke az egyházmegyének. A politikai helyzet zavarossága, a francia háború fenyegető veszélye minden bizonnyal közrejátszott ebben, de szerepet játszhatott az is, hogy a kancelláriának nagy szüksége volt a püspökség jövedelmének ilyenkor őt megillető hányadára. Végre nyolc év után Görgey Márton esztergomi érseki helynök kapott kinevezést Pécsre. Görgey Márton, aki 1740 tájékán született Szepes vármegyében nemesi birtokon, püspöki székhelyét még el sem foglalhatta, amikor 1807. augusztus 23-án, a ferencesek budai zárdájában elhunyt. Így volt ő a legrövidebb ideig Pécs püspöke.

 

 

Király József (1807 - 1825)

 

psz 2001 01 04 borsy karoly 08

 

Éppen hetvenedik évében járt már Király József esztergomi kanonok, amikor a pécsi egyházmegye püspökének nevezték ki.

Király József 1737. április 4-én született Komáromban. Kissé különös, némileg ellentmondásos egyéniség volt. Jelentős humanitárius alapítványokat tett, iskolákat alapított szülővárosában, ahol ma is mellszobor őrzi emlékét. Nagy összegeket áldozott az akkoriban alapított Ludovika Akadémia javára. Egy nemes alapítványáról azonban külön meg kell emlékezni, amelyet azért tett, hogy minden évben, augusztus 29-én, a mohácsi csata emléknapján, Mohácson emlékmisét és beszédet tartsanak. Több ilyen ott elmondott beszéd nyomtatásban is megjelent.

Ám amikor 1809-ben Pécsre hozták a győri csata több mint kétezer sebesültjét, és elhelyezésükre minden helyiségre szükség volt, először mereven elutasította, hogy a püspökségen néhány termet e célra igénybe vegyenek.

1820-ban hozott rendelkezésével Király püspök megtiltotta a további temetkezést a Székesegyház talajában. Ekkor alakították ki a püspöki és káptalani kriptát. A püspökibe elsőként Király Józsefet temették, míg a káptalaniba 1824-ben Meichelbeck Györgyöt. 1983-ban a püspöki sírbolt áthelyezésre került, a káptalanit pedig teljesen felszámolták, a maradványokból ossariumot képezve. 88 éves volt, amikor öregkori bajait Balatonfüreden gyógykezeltette. Ott érte a halál 1825. július 17-én.

 

 

Szepesy Ignác báró (1828 - 1838)

 

psz 2001 01 04 borsy karoly 09

 

A pécsi püspökségen három éves szünet következett, ezt követően báró Szepesy Ignác erdélyi püspök került városunkba, hogy itt nagyszerű képességeit kibontakoztassa.

Szepesy Ignác az Eger melletti Noszvajon lévő családi kastélyban született 1780. augusztus 13-án, egy eladósodott bárói család elsőszülött gyermekeként. A 15 évesen választott papi pályán tehetsége folytán gyorsan haladt előre. Huszonhárom éves, amikor két egyetemi doktori oklevele birtokában, külön pápai engedéllyel pappá szentelik. Alig öt éve pap, s már kanonok és tanár Egerben, amikor 39 éves korában kinevezik Erdély püspökévé. Itt nagy energiával látott munkához. Vizitációs útjain tapasztalta a jozefinizmus okozta visszásságokat. Ezek felszámolása érdekében egyházmegyei zsinatot tartott, s annak határozatait kinyomtatta. Új és merésznek tűnő újításokat kívánt bevezetni, így például a keresztelés, a bérmálás, a temetés magyar nyelven történő végzését, sőt a szentmise magyarul mondását is tervezte. A könyv cenzura nélküli kiadásáért Bécs, a modern elveiért Róma neheztelt meg rá és végül el kellett hagynia az erdélyi püspöki széket. Így került Szepesy Ignác Pécsre.

Új székvárosában hamar tájékozódott a város több évtizedes sérelméről, a főiskola Győrbe helyezéséről. Azonnal lépéseket tett a visszahelyezés érdekében, de mikor látta, hogy ez nem vezet eredményre, maga kérelmezte és meg is kapta az engedélyt jogi fakultás felállítására a papi szemináriumon belül. Azonban nem elégedett meg ennyivel, ő teljes jogú, nyilvános főiskolát akart s ekkor 100 000 forintos alapítványt tett joglyceum létesítésére. A várostól kapott telken felépítette a Piacsek József által tervezett nagyszerű épületet a joglyceum számára, a mai Egyetemi Könyvtár központi épületét. De amikor a megye eladni készült a volt pálos kolostort, a mai Széchenyi gimnázium épületét és a pálosok egykori, akkor raktárnak használt romos templomát, mindkettőt megvásárolta. Alapos renoválás után oda költöztette át a joglyceumot, majd annak helyére a Klimó Könyvtárat, amelyet ő maga is jelentősen gyarapított. Megalapította a püspöki tanítóképzőt és a dóm előtti területet sétatér céljára átadta a városnak. Saját költségén a lyceum számára korszerű nyomdát rendezett be. Említésre méltó még az, hogy az országgyűlésen, 1825. szeptember 14-én elsőként szólalt fel ékes magyar nyelven. Számos egyéb, a város és a megye javát szolgáló alkotása mellett talán a legnagyobb horderejű, a Szentírás hat kötetes új kiadása, melyet 13 munkatársával négy év alatt készített el. 16-18 órát dolgozott ekkor naponta s közben még az országgyűlés ülésein is részt vett. Ez aztán felőrölte lobogó életerejét, és tüdejének több éve tartó betegsége 1838. július 16-án 58 éves korában végzett vele.

A Belvárosi templom egykori plébánosa Mendlik Ágoston életrajzot írt Szepesyről, s ő volt az, aki 1885-ben felvetette a Szepesy szobor tervét, amelyet sikeres gyűjtés nyomán Kiss György elkészített és 1893. november 5-én avattak fel a Székesegyház előtti téren. Neve a talapzaton tévesen, két s-sel, Szepessy formában szerepel.

 

 

Scitovszky János (1838 - 1852)

 

psz 2001 01 04 borsy karoly 10

 

Tizenegy évi rozsnyói püspökség után jött Pécsre Scitovszky János. 1785. november 1-jén született Esztergom vármegyében, Béla községben.

A város a rajongásig szeretett és őszintén gyászolt Szepesy püspök után meglehetősen hidegen fogadta az új püspököt, akiről úgy hallották, hogy jobban beszél szlovákul, mint magyarul. Scitovszky érezte ezt és mindent elkövetett, hogy tetteivel feloldja a bizalmatlanságot. Számos olyan intézkedést tett, amelyekkel a hitélet emelését kívánta elősegíteni. Nagy gonddal fordult az oktatás felé, évente járta a megyék iskoláit, segítette, támogatta azokat. Oktatási reformja volt az is, hogy a püspöki tanítóképzőben bevezette a „mezei gazdaság-elméleti tan” oktatását, hogy a falura kerülő tanítók ebben is tájékozottak legyenek. A város hírnevét emelte az 1845-ben Pécsett megrendezett Magyar Orvosok és Természetvizsgálók VI. nagygyűlése, amelynek nemcsak fővédnöke, hanem mecénása is volt. Az ő költségén jelent meg Haas Mihály, a Belvárosi templom egykori plébánosa, később szatmári püspök Baranya című kötete, melyet napjainkban reprint kiadásban újból kiadtak.

Legnagyobb jelentőségű tette volt pécsi püspöksége ideje alatt a Miasszonyunk apácarend Pécsre telepítése, rendházuk és iskoláik megalapítása, felépítése templomukkal együtt. A mai Leöwey Klára Gimnázium hatalmas épülettömbje szemléletesen bizonyítja nagy áldozatkészségét, amellyel a múlt század közepén intézményesen megoldotta a pécsi leányifjúság tanulását, majd a tanítónőképzővel a továbbtanulási lehetőségét is biztosította. Ugyancsak Scitovszky nevéhez fűződik Pécs második püspökének, szent Mórnak a kultusza. Háromnyelvű egyházmegyéje hívői számára magyar-német-horvát nyelvű katekizmust, és ugyancsak három nyelvű imakönyvet nyomatott. Saját szerzőségében jelent meg két kiadásban is a képekkel díszített Szentek élete.

1849-ben a visszavonult Hám János hercegprímás helyére került, de ezt követően is gyakran látogatta a várost, melynek püspöki székéről csak 1852 januárjában mondott le. Sok jó szándéka ellenére sem tudott Pécsett igazi népszerűségre szert tenni, de a szabadságharc alatti magatartásáért sok kritika érte és éri még napjainkban is, amit elősegített az is, hogy Kossuth egy megnyilatkozásában, elég felelőtlenül, egyszerűen hazaárulónak bélyegezte. Ez igaztalan vád volt. Ezzel szemben ismert tény, hogy az elnyomatás idején négy ízben is járt az uralkodónál az aradi vértanuk megmentése érdekében, sajnos sikertelenül. És igaz az is, hogy igen sok megvádolt személyt megmentett Haynau vésztörvényszékétől. 1866. október 19-én, 81 éves korában halt meg Esztergomban.

 

 

Girk György (1853 - 1868)

 

psz 2001 01 04 borsy karoly 11

 

Baján született 1793. április 22-én. Az egyszerű bajai halászmester kiváló képességű fia gyorsan haladt előre a papi pályán. Röviddel felszentelése után már a kalocsai érseki szeminárium tanára, alig 34 éves korában már kanonok, 1838-ban felszentelt püspök és érseki helynök. Mint ilyen, 1852-ben kapta meg kinevezését a pécsi püspökségre. A korabeli feljegyzések szerint szerény, visszahúzódó egyéniség volt, aki nem túlságosan szívelte a zajos közéleti életet. Ebben az időben több egyházmegyében hoztak létre kis- szemináriumot, Girk György 40 000 forint költséggel követte a példát. 1863-ban három napos egyházmegyei zsinatot tartott s annak dokumentumait könyvben is kiadta. A Vincés-apácákat, az ún. „szürke nénéket” ő telepítette le Pécsre. Megjelentek beszédei magyar és latin nyelven is. A budai ferencesek zárdájában érte a halál 1868. november 24-én, ahol éppen látogatóban járt. A pécsi püspöki kriptában temették el.

 

 

Kovács Zsigmond (1869 - 1877)

 

psz 2001 01 04 borsy karoly 12

 

Kovács Zsigmond Zala vármegyében. Bánokszentgyörgyön 1820. október 21-én született. A veszprémi egyházmegye papjaként rövid káplánkodás után a pesti szeminárium tanulmányi felügyelője lett. A pécsi születésű Ranolder János veszprémi püspök maga mellé vette irodaigazgatónak, majd 1869-ben elnyerte a pécsi püspökséget. Beiktatása után hamarosan otthon érezte magát, és ugyancsak meglepte a jó pécsi polgárokat, amikor gyalogosan sétálgatva elvegyült a járókelők között. Az a típusú ember volt, aki pénzzel, jövedelemmel nem foglalkozott. Fenntartás nélkül megbízott rokonaiban és embereiben és ez oda vezetett, hogy a hamis sáfárok anyagilag tönkretették. Tulajdonképpen ezért került sor arra, hogy 1877-ben áthelyezzék a veszprémi püspökség élére. Még tíz évet élt itt egyre súlyosabb idegbetegségével és tüdejének gyengeségével küszködve, mígnem 1887. június 28-án, 67 éves korában, Veszprémben megváltotta őt a kegyes halál.

 

 

Dulánszky Nándor (1877 - 1896)

 

psz 2001 01 04 borsy karoly 13

 

Öt hónappal Kovács Zsigmond távozása után újra volt püspöke Pécsnek, Dulánszky Nándor személyében.

Esztergomban született 1829. október 15-én. Tanulmányait Pesten, majd a bécsi Pázmáneumban végezte. Később rövid káplánság után Pesten egyetemi tanár a teológiai karon. Innen a közoktatásügyi minisztériumba hívták, s 1875-ben kinevezték a székesfehérvári püspökség élére, ahonnan alig másfél év után kerül Pécsre.

A városba érkezve nagy tetterővel látott munkához. Különösen a székesegyház ragadta meg képzeletét, és különféle szakvélemények után maga is tanulmányutat tett Európában, tanulmányozva a dómépítés stílusát. Majd meghívta Bécsből Friedrich Schmidt építőművészt, a Rathaus akkori építőjét és ezzel, 1882-ben Kirstein Ágoston irányításával kezdetét vette a székesegyház 1891-ig tartó átépítése. Ez a munka a városban igen vegyes érzéseket keltett, hisz alapvetően megváltoztatta a dóm külső-belső arculatát. A megújult dómhoz aztán Dulánszky megújította az egyházi zenét, pontosabban éneket is. Ugyanis száműzte a dómból a zenés miséket, ezért építette oly szűkre a kórust, és regensburgi mintára megalapította a gregorián énekiskolát, amelynek kis formaruhás-sapkás növendékeit „hecsedlinek” becézte a város.

Sokat áldozott a papnevelő intézetre és a nőnevelésre is, az egyházmegyében tíz helyen létesített kisebb leánynevelő intézetet, leányotthont. Mindezek ellenére nem volt népszerű a városban. A hatalmas építkezés és egyéb gondok aláásták egészségét, ismételten gyógyulást keresett Karlsbadban, majd Pécsre hazatérve, 1896. január 24-én, a halál végzett vele. A székesegyház altemplomában temették el, ahol Kiss György carrarai fehér márvány mellszobra őrzi emlékét.

 

 

Hetyey Sámuel (1897 – 1903)

 

psz 2001 01 04 borsy karoly 14

 

Dulánszky halálát követően több mint egy évig nem volt betöltve a püspöki szék, így a millenniumi országos ünnepségekről is hiányzott a Pécsi Egyházmegye püspöke. Végre 1897 októberében Vaszary Kolos prímás ajánlatára irodaigazgatóját, Hetyey Sámuelt nevezte ki az uralkodó. Személye annyira ismeretlen volt, hogy a Pécsi Napló különkiadásban adott hírt róla.

Hetyey Vas vármegyében, Hetye községben született 1845. szeptember 22-én. A szombathelyi középiskola elvégzése után az esztergomi papnevelő növendéke lett. Kiváló képességei révén gyorsan emelkedett a hierarchia lépcsőin. Teológiai tanár, tanulmányi felügyelő, majd kanonok lett.

Lelkes igyekezettel látott munkához székvárosában. Erősen foglalkoztatta a Nagy Lajos-féle egyetem életre keltése. Erre nagy összegű alapítványt is tett, de ugyanakkor sokat törődött papjaival is, és szigorúan számon kérte, megkövetelte tőlük a hivatásukhoz méltó életet. Ebből kifolyóan nem vette körül olyan osztatlan szeretet, viszont az igazak megértették szándékait. Szívesen tartózkodott a szentlászlói püspöki nyaralóban, amelynek elhanyagolt külsejét, belsejét és parkját is rendbe hozatta. Alacsony, zömök ember volt, igen jó társalgó, szívélyes, barátságos. Nem is sejtette senki súlyos baját, amely gyomorfekély alakjában támadt rá. Karlsbadban keresett gyógyulást, de harmadik útjáról már érckoporsóban hozták haza. Elhunyt 1903. szeptember 1-jén. Rövid kormányzása alatt, ha nem is alkothatott országra szóló létesítményeket, de sokat tett a hitélet erősítése érdekében.

 

 

Zichy Gyula gróf (1905 - 1926)

 

psz 2001 01 04 borsy karoly 15

 

Zichy Gyula Fejér vármegyében, Nagylángon született, 1871. november 7-én. Hetyey Sámuel váratlan halála után ugyancsak megindult a találgatás az utód személye felől. Végül az uralkodó egyszerre nevezte ki Zichy Gyulát a pécsi és Prohászka Ottokárt a székesfehérvári egyházmegye élére. Mindkettőjüket X. (Szent) Pius pápa Rómában szentelte püspökké. Zichy évek óta Rómában élt szolgálattevő kamarásként.

Pécsre érkezvén, rövid tájékozódás után gyorsan felismerte, hogy ebben az ősi katolikus városban tulajdonképp a hangadó sajtó a liberális hangvételű Pécsi Napló, s mellette a katolikus Pécsi Újlap vérszegény árnyék csupán. Látta azt is, hogy a Lyceum alapítvány nyomdája a bérletben csak vegetál. Ezért kialakított egy új koncepciót, és ennek keretében megvette az alapítványtól a Lyceum nyomdát s Püspöki Nyomda néven működtette, majd egy év múlva átadta a nyomdát a Katholikus Hírlapkiadó és Nyomda Rt.-nek. 1911. március 25-én megindult a Dunántúl című napilap is, majd a részvénytársaság is felvette a Dunántúl Nyomda nevet. Zichy Gyula nagy figyelemmel fordult az ifjúság oktatása felé.

Nagy összegű alapítvánnyal és hatalmas építkezésekkel megteremtette a jezsuita rend letelepedését városunkban, rendházat, kollégiumot és főgimnáziumot építve számukra, s az egész komplexumot Pius pápáról nevezte el. Az eddig a püspökség kezelésében volt Klimo könyvtárat örök letétként átadta a Pécsi Egyetemnek. A leányifjúságról sem feledkezett el, és a Miasszonyunk Zárda keretében megalapította az ún. felsőbb leányiskolát a zárda templomtól nyugatra emelt épületben. Sokat tett az egyházmegyei tanításügy fejlesztéséért is, és nagyszámú elemi iskolát épített az egyházmegyében. A kalocsai érsekség megüresedése után előbb apostoli adminisztrátori minőségben vezette azt, majd 1926-ban, mint kalocsai érsek vette át vezetését 1942. május 20-án ott bekövetkezett haláláig.

 

 

Virág Ferenc (1926 - 1958)

 

psz 2001 01 04 borsy karoly 16

 

Az igen egyszerű sorban élő szülők gyermeke, Virág Ferenc 1869. augusztus 22-én született Bonyhádon. Ő lett gróf Zichy Gyula utóda. Fiatal pap korától kezdve kiváló lelkipásztori munkájával tűnt ki, bárhová is helyezték elöljárói. Nagy szeretettel foglalkozott a legényegyletekben a munkás ifjúsággal. Istápolta és támogatta a hitbuzgalmi egyesületeket, különösen a szociális gondozással foglalkozókat. Pakson, majd Szekszárdon volt plébános, közben fokozatosan haladt felfelé a ranglétrán: esperes, pápai kamarás, címzetes apát, mígnem 1926-ban Zichy Gyula, ekkor már mint kalocsai érsek pécsi püspökké szentelte. Szinte rusztikusan egyszerű, de mégis magas szinten művelt volt, és így tetteivel, beszédeivel utat talált a hívek legszélesebb rétegeihez. Kormányzása alatt közel 30 templom épült az egyházmegyében, például Pécsett a Gyárvárosi, a Pálos templom, a Pius (Jézus szíve), a Szent István templom a Bártfa utcai és a Kertvárosi templom, valamint a temetői kápolna.

A második világháborút követő, különösen az egyházat és a szerzetesrendeket sújtó ötvenes évek sok tapintatot, bölcs mérsékletet kívánó munkájában a főpásztor példamutatása sokszor adott eligazítást a bizonytalankodóknak. Nagy türelemmel viselt súlyos betegség után 89 éves korában, 1958. március 2-án Pécsett hunyt el.

 

 

Rogács Ferenc (1958 - 1961)

 

psz 2001 01 04 borsy karoly 17

 

Rogács Ferenc 1880. augusztus 29-én született Vas vármegyében, Csendlakon. Róma1948-ban az akkor 68 éves szombathelyi püspöki irodaigazgatót nevezte ki a 79 éves Virág Ferenc mellé segédpüspöknek, koadjutorként, azaz utódlási joggal. Rogács Ferenc komolyan vette segédpüspöki feladatát és iparkodott átvenni minden fárasztóbb tevékenységet Virág püspöktől. Ezután már ő ment a püspökkari értekezletekre, bérmálni járt és egyéb funkciókat is elvégzett.

Virág Ferenc halála után átvette a megyéspüspöki feladatokat. Tiszta, sallangoktól mentes funkcióvégzésre törekedett, s ugyanígy nem szívelte a számos templomban talált, néha már a babonát súroló ábrázolásokat, hálaajándékokat. Ezek eltávolítását szorgalmazta, és bizony nem mindenütt talált megértésre, a csak a művészit, a valóban értékeset megbecsülő tevékenysége.

Rogács Ferenc magas kultúrájú és műveltségű főpap volt, aki elmélyült hitéletét iparkodott környezete felé is sugározni. Jézus népe címmel megjelent imakönyve értékét jelzi, hogy több kiadásban is megjelent. A II. Vatikáni Zsinat előestéjén, 1961, február 20-án hunyt el Pécsett. A Zsinat határozatai később számos vonatkozásban igazolták elgondolásait.

 

 

Cserháti József (1961 - 1989)

 

psz 2001 01 04 borsy karoly 18

 

Cserháti József a Tolna megyei Lengyel községben született 1914. április 19-én. 1940-ben szentelték pappá, rövid ideig újpetrei és dombóvári káplán, majd 1946-ban teológiai tanár lett Pécsett, utóbb Győrben és Budapesten. 1961-ben pécsi káptalani helynökké nevezik ki, és Rogács Ferenc halálakor átvette az egyházmegye kormányzását, s e minőségben vett részt az 1962. október 11-én megnyílt II. Vatikáni Zsinaton. 1964 októberében szentelték püspökké. Apostoli kormányzóként, 1969 januárjától pedig megyéspüspökként vezette az egyházmegyét. Jól ismertek ezen évtizedek eseményei, amelyek különösen az egyházak vezetőire gyakoroltak súlyos nyomást. Cserháti püspök mindenkor a párbeszéd híve volt, az elért kis eredmény is nagy sikernek számított abban az időben.

Nevéhez fűződik a pécsi székesegyház renoválása, apostol szobrainak cseréje, számos templom, plébánialak felújítása, ám sajnos a káptalani sírbolt felszámolása is 1983. január 24-én.

Megrendült egészségi állapotára hivatkozva a pápától felmentését kérte, aki azt 1989. november 3-án engedélyezte. Mint nyugdíjas püspök emlékiratain dolgozott 1994. április 12-én bekövetkezett haláláig.

 

 

Mayer Mihály (1989 -)

 

psz 2001 01 04 borsy karoly 19

 

1941. január 31-én született Tolna megyében, Kisdorogon. A már betegeskedő elődje mellé nevezték ki 1988 decemberében segédpüspökké, mint Szekszárd-Belvárosi plébánost. 1989 februárban szentelték püspökké és november 3-án, mint megyéspüspök vette át az egyházmegye irányítását. Soha nem felejthető nagy esemény volt, amikor 1991. augusztus 17-én, egy emlékezetes szombati napon II. János Pál pápa látogatott Pécsre, és a pogányi repülőtéren mintegy nyolcvanezer hívő jelenlétében tartott koncelebrált szentmisét. Mayer püspök úr fáradhatatlanul dolgozik a mögöttünk lévő negyven év lélekrombolásának restaurálásán, így került sora Ciszterci Rend és a Miasszonyunk Zárda iskoláinak visszaadására és más, korábban államosított egyházi ingatlanok helyzetének rendezésére.

2000. december 30-án Mayer Mihály pécsi megyéspüspök szentelte fel a Dóm kiemelkedő művészi értékű aranykapuját, Rétfalvi Sándor alkotását.

300 év húsz püspökének életét, tevékenységét tekintettük át. Láthattuk, miképp emelkedett ki városunk szinte a semmiből, és mi szerepe volt ebben a város püspökeinek.

Ha látjuk a Széchenyi gimnáziumba igyekvő diákokat, a Leöwey Gimnázium csacsogó diákseregét, hallunk a Pécsi Tudományegyetem Bölcsész Karának tudományos munkájáról, az Egyetemi Könyvtár és a benne rejtőző Klimo Könyvtár csodálatos gyűjteményéről és felüdülünk a sétatér padsorán, nem árt tudni, hogy ezek az épületek Pécs volt püspökeitől ránk hagyott örökségek, napjaink és holnapjaink, unokáink és messze utódaink, a jövő Pécs lakói számára.

Fotó: Lantos Miklós