Cikkek

Nagy Imre Gábor: Szauter Gusztáv és Szauter Anna. Adományozó pécsi polgárok

Pécsi Szemle 2000. (3. évf.) 4. szám, 74-82. oldal

Letöltés: pdf20


Nagy Imre Gábor

 

SZAUTER GUSZTÁV ÉS SZAUTER ANNA

 

ADOMÁNYOZÓ PÉCSI POLGÁROK

 

 

 

A pécsi polgárok körében a 19. század közepétől vált gyakorlattá a közcélú adományozási, jótékonykodási, mecénási tevékenység. A polgár fogalmához hozzátartozott, hogy anyagi lehetőségeihez képest másokon is segítsen. Pécsett (kevés kivételtől eltekintve) nem voltak kiemelkedően gazdag emberek, ezért a városban nem voltak jellemzőek a nagy összegű egyéni adományozások, alapítványok. A pécsi polgárok inkább egyszeri alapítványokat és ösztöndíjakat tettek, főként az oktatás, kultúra, sport és szociális helyzet javítása érdekében.[1]

Az 1945 előtti száz év alatt több száz pécsi polgár tett kisebb-nagyobb közcélú adományt. Közülük említésre méltó a Szauter (Szautter) testvérpár: Szauter Gusztáv (1844-1924) és Szauter Anna (1840-1913) tevékenysége. Jómódú pécsi, Budai külvárosi kereskedő családból származtak. Szüleik Szauter József és Gengl (Geng) Borbála voltak. Szauter Anna Haidecker Antal könyvelőhöz ment férjhez, és a tisztes pécsi polgár asszonyok életét élve nem fűződött a nevéhez különösebb társadalmi tevékenység.[2]

Szauter Gusztáv ismert és híres pécsi ügyvéd volt.[3] Ebben a korban gyakorinak, a társadalmi emelkedés egyik megszokott útjának számított, hogy az iparos és kereskedőcsaládok gyermekei értelmiségi, hivatalnoki pályára léptek. Szauter Gusztáv is ezt követte. Felsőfokú tanulmányait a Pesti Tudományegyetemen folytatta, ahol 1866 júliusában szerezte meg jogi diplomáját. Az előírt két éves ügyvédi gyakorlatot feltehetően szülővárosában, Pécsett töltötte le.[4] Pályáját a városnál kezdte. Igen fiatalon, 1868. január 14-én a városi törvényszék másod aljegyzőjévé választották meg. Majd 1871. december 20-án, az igazságügy-miniszter aljárásbíróvá nevezte ki.[5] Azonban már az 1870-es évek elején megvált a köztisztviselői pályától és hosszú évtizedeken át szabadfoglalkozású ügyvédként dolgozott. Abban a korban az ügyvédek ügyfeleinek köre általában jól elkülöníthetően, az eltérő társadalmi rétegekből került ki. Szauter Gusztáv például a németajkú lakosság körében tevékenykedett.[6] Tekintélyét jellemzi, hogy 1893-1894 között a város legnagyobb pénzintézete, a Pécsi Takarékpénztár vezetője volt. Igazgatósági elnökként a nevéhez fűződött a jelzálog üzletág megreformálása, e téren ezután a pécsi pénzintézet az ország bármelyik hasonló pénzintézetével kiállta a versenyt.[7]

A kortárs újságíró, Lenkei Lajos azt írta visszaemlékezésében Szauter Gusztávról, hogy Aidinger János polgármester legjobb barátja volt. Így jellemezte említett 1922. évi munkájában: „Amikor ezen soraimat papírra vetem, a pécsi ügyvédek seniora Szauter Gusztáv, az éles eszű fiskális, akinek nagy klientúrája, amíg dolgozott, túlnyomó részben a baranyai német lakosokból került ki. Abban a kivételes helyzetben volt, hogy már régen visszavonulhatott a tényleges ügyvédi gyakorlattól, és mint magánzó él közöttünk, örvendve jó módjának, gyászolva volt jóbarátait, akiknek legnagyobb része immár eltávozott oda, honnét nincs visszatérés.”[8]

Szauter Gusztáv jól menő ügyvédi tevékenysége miatt gazdag embernek számított Pécsett, amiről az adójegyzékek is tájékoztatnak. Az egyén által fizetett adó mértéke és az általa birtokolt vagyon nagysága ugyan nyilvánvalóan nem teljesen fedte egymást, ám a vagyoni helyzetről az adó mégis megbízható képet ad. A legtöbb adót fizetők névjegyzékét a virilizmus intézménye miatt állították össze. A törvényhatósági törvény (1870: 42. tc., 1886: 21.tc.) és a községi törvény (1871:18. tc., 1886: 22. tc.) szerint a képviselők felét ugyanis nem választották, hanem a legtöbb adót fizetők, ún. virilisek közül kerültek ki.

Pécsett a városi közgyűlés (hivatalosan törvényhatósági bizottság) 1872-84 között 48, 1885-1929 között 57 virilis és ugyanannyi választott képviselőből állt. Szauter Gusztáv, mint a város nagy adófizetőinek egyike 1874-től 1915-ig, vagyis megszakítás nélkül 41 éven át tagja volt a város közgyűlésének. Ez akkor is figyelemre méltó, ha tudjuk, hogy értelmiségiként 1876 után kérhette, és néhány év kivételével kérte is adójának kétszeres beszámítását.

A legtöbb adót fizetők rangsorában elfoglalt helyet az adó nagysága határozta meg. Az adófizetők rangsorában például 1884-ben az 59., a közgyűlés virilis tagságának rangsorában pedig a kétszeres adóbeszámítással a 23. volt. 1891-ben az előbbin a 18., az utóbbin a 11., 1899-ben az előbbin a 39., az utóbbin a 15. helyet szerezte meg. (Az adófizetők jegyzékének összeállításánál mindig az előző évi adót vették figyelembe.) Összességében a város legtöbb adót fizetői között a középső vagy hátsó mezőnyben foglalt helyet. Az 1900-as évek végéig a közgyűlésbe adójának egyszeres beszámításával is bejutott volna. Az 1910-es években azonban egyre lejjebb csúszott a legtöbb adót fizetők névjegyzékén: 1913-ban a 70., 1916-ban a 124., 1919-ben pedig már csak a 138. volt. Így 1915-ben adója egyszeres beszámításával csak a 10. póttagsági hely jutott neki. A következő évben fel sem került a virilis jegyzékre. 1917-ben pedig adója kétszeres beszámításával az utolsó előtti, vagyis az 56. helyet szerezte meg. Ezzel el is búcsúzhatott a közgyűléstől, mert már a kétszeres adóbeszámítással sem jutott be.

Szauter Gusztáv jövedelmének alakulása az általa fizetett évi adó összegének változásán is követhető. 1891-ig növekedett az általa fizetett adó, utána mintegy két évtizedig nem változott lényegesen, majd 1909-től csökkent. 1874-84-ig évi 200-300 forint körüli adót fizetett. 1885/1886-ban az adó meghaladta a 400 forintot, majd 1887-90-ig a 500 forintot. 1891-től az évi adó összege (néhány évtől eltekintve) meghaladta a 600 forintot, de már tovább nem növekedett. 1909-től általában 1000 korona (500 forintnak felelt meg) körüli, később 1916-tól 800 korona körüli adót fizetett.[9] A jövedelem csökkenést feltehetően az okozta, hogy ekkor már nem, vagy alig folytatott ügyvédi gyakorlatot.[10]

Szauter Gusztáv pécsi polgárként, tükeként házzal, szőlővel és egyéb vagyonnal is rendelkezett. A Sörház utca 10. számú szülői házat és kertet a két testvér, Gusztáv és Anna közösen birtokolta.[11] Úgy tűnik, hogy jövedelmét Szauter Gusztáv részben ingatlan vásárlásokra fordította. Az 1884. évi szőlőbirtokosok jegyzéke szerint pécsi átlagnál nagyobbnak számító 1 kat. hold 1549 négyszögöl szőlőt mondhatott a magáénak.[12] Tulajdonosa volt még 1894-től a Pécsi Figyelőnek és a Pécsi Figyelő népies kiadásának.[13] A Tettyén az 1900-as években vásárolt ingatlanokat.

Bár Szauter Gusztáv is nős volt (felesége Langart Erzsébet) és Szauter Anna is férjhez ment, mégsem sem hagytak hátra utódot. Talán ezért is merülhetett fel bennük a jótékonykodás, az adományozás gondolata. A közösen birtokolt családi házukat óvodának szánták. Szauter Gusztáv Tettye utca 2. számú villáját a „Tettye koronázatlan királya,” Reéh György vette meg.[14] A Tettye tér 6. számú Tettyei vendéglőt és a mellette lévő Tettye tér 4. sz. villaépületet a városnak ajándékozta Szauter Gusztáv.

A ajándékozás előzményéhez tartozott, hogy fenti, azelőtt gróf Schmidegg Károlyné tulajdonát képező villát és vendéglőt Szauter Gusztáv, Scholcz Gyula és Reéh Aladár szerezte meg, akik a közös tulajdont fel akarták számolni, ezért 1910-ben 21 300 koronáért árverésre bocsátották az ingatlanokat. Kelemen Mihály és nem kevesebb, mint 88 közgyűlési tag ezért javasolta, hogy a kérdéses ingatlanokat vegye meg a város. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy a vevő felszámolja, lakásokká alakítja át a vendéglőt és a város lakói kiszorulnak egyik legkedveltebb kiránduló helyükről. Az is előfordulhat, hogy egy élelmes vállalkozó vásárolja meg, aki a kirándulók „kizsarolására” használja fel a vendéglőt. „A Tettye maradjon a város kezében; legyen az városi kiránduló helye, ne pedig üzletembereknek aranyat termő Eldorádója!” - javasolták a közgyűlési tagok. A város közgyűlése ugyan ebben az évben el is határozta a városi főmérnök által 26 000 koronára becsült ingatlanok megvételét, és jóváhagyta az erre vonatkozó adásvételi szerződés tervezetet.[15]

Szauter Gusztáv azonban maga vásárolta meg a Tettyei vendéglőt és a mellette lévő villaépületet, nyári lakot, és 1911. március 15-én a városnak ajándékozta azt. Az ajándékozási szerződésben rögzítették, hogy őt, feleségét és testvérét élethossziglani korlátlan haszonélvezeti jog illeti meg, amelynek fejében továbbra is fizetik az ingatlanok fenntartási költségeit. Szauter Gusztáv kikötötte, hogy a vendéglő kizárólag vendéglői célokra használható csak, továbbá „.ajándékba adott ingatlanok mindig közcélt szolgáló közvagyont képezzenek és soha magánkézre ne adassanak.” Pécs város közgyűlése jóváhagyta a fenti ajándékozási szerződést, és hatálytalanította az előző adásvételi szerződés tervezetet, és köszönetet mondott Szauter Gusztávnak: „Az ajándékozónak fennkölt polgári érzületre valló, városunk életében kimagasló, nagylelkű és példát adó áldozatkézségéért a város közönségének mély háláját és köszönetét kifejezi s erről az ajándékozót küldöttség útján értesíti.”[16]

A Tettye szerelmese, Reéh György szerint ezzel egy új korszak kezdődött a Tettye történetében. A Tettye ekkor lett egészen a város tulajdona. Ezentúl a tér „összes tartozékai” a város lakosságának rendelkezésére álltak.[17]

Azt, hogy a családi házukat óvodának szánják, Szauter Gusztáv szóban többször kinyilatkozta, ám írásban sohasem erősítette meg. A testvére viszont 1908. április 22-i végrendeletében általános örökösének Pécs városát nevezte meg, azzal a feltétellel, hogy a tulajdonában lévő Majorossy utca 10. számú fél házat egy városi óvoda létesítésére használják fel. Mivel a végrendelet értelmezése később vita forrásává vált, ezért ezt a pontot szó szerint idézzük:

„1. Általános örökösömül rendelem Pécs város közönségét, pedig azon kikötött feltétellel, hogy a pécsi Sörház utcai 10. számú fél házam, melynek másik fele öcsémé, de akinek nemes szándéka e másik fele házra nézve is egyezik az én szándékommal - egy Pécs városi óvoda létesítésére használtassék fel - ott kell lenni az óvodának, - és az ezen felüli vagyonom ezen a Sörház utca 10. számú házban létesítendő városi óvoda alaptőkéjének megkezdésére vagy gyarapítására használtassék fel e város közönsége által.”

1913. szeptember 17-én (az időközben megözvegyült) Haideckerné Szauter Anna 72 éves korában elhunyt. Nem volt szegény embernek mondható, mert viszonylag tekintélyes vagyont hagyott hátra. Tiszta hagyatéka 34 887,62 koronából állt: 23 114,12 korona ingóságból és a 11 773,50 korona értékű félházból. Az 1913. november 24-i és az 1914. január 30-i hagyatéki tárgyaláson az örökséget Pécs város közönsége nevében dr. Nick Alajos Pécs városi tiszti főügyésze az örökséghez kötött feltételekkel együtt elfogadta. Az örökhagyó akaratának teljesítését az örökös, Pécs város közönsége nevében megígérte. Vállalta a hagyatéki terhek és a végrendeletben felsorolt 21 személy részére történő kötelezettségek kifizetését, ingóságok felosztását. Igen nagy társadalmi kapcsolatra utal, hogy Szauter Anna 21 különböző személynek hagyományozott valamit. Szauter Gusztáv, mint végrendeleti végrehajtó szerint testvére nem óvodát, hanem a kellő gondozást hiányló kisded gyermekek gondozását, felügyeletét ellátó “napközi gyermekotthon”-t kívánt létesíteni adományával. Az örökhagyó szándékának pontosítását a tiszti főügyész (mivel az ellenkezőjét elég nehéz lett volna bizonyítani) elfogadta és vállalta, hogy az adományból „Pécs város gondviselése alatti napközi gyermekotthon” címen alapítványt létesít a város. Az ingóságok felosztását és a kifizetéseket Szauter Gusztáv mint végrendeleti végrehajtó magára vállalta.[18]

Az alapítvány létesítéséhez a felettes hatóság, a Közalapítványi Kir. Ügyigazgatóság is hozzájárult 1914-ben. Az alapító oklevél elkészítését a sok hagyatéki ügy, kifizetés elhúzódása nagyon hátráltatta. Szauter Gusztáv 1916. május 31-én adta be a városi tanácsnak a végleges hagyatéki elszámolást. Az adományt és a „Napközi gyermekotthon” alapítvány alapító oklevél tervezetét pedig özv. Haideckerné Szauter Anna halála után 4 évvel, 1917. február 26-án fogadta el Pécs város törvényhatósági bizottságának közgyűlése. Az alapítvány törzsvagyona ekkor állt: a Majorossy utca 10. számú 229 négyszögöles két lakóház és udvar, 213 négyszögöles kert feléből, 2316,89 korona készpénzből, egy 4000 koronáról szóló 5 és 1/2%-ot kamatozó hadikölcsönkötvényből, és négy, egyenként 10 korona névértékű sorsjegyből.

Az alapítvány évi jövedelmét, hasznát, egyéb esetleges adományokat mindaddig az alapítvány törzsvagyonának gyarapítására tartozott a város fordítani, amíg az a napközi gyermekotthon létesítéséhez elegendő nem lesz. Ennek időpontját azonban nem határozták és feltételek hiányában nem is határozhatták meg. Az alapítólevél elkészülte után, még úgy ebben az évben tulajdonjogilag is a város kezelése alatti alapítvány nevére kerülhetett az adomány. Az alapító okirat törvényes jóváhagyására feltehetően a háborús viszonyok miatt már nem jutott idő, ám az alapítvány ettől függetlenül létezett. A jelentőségét az is emelte, hogy a két világháború között ez volt a város egyetlen óvodai jellegű alapítványa. Magának a napközi gyermekotthonnak létrejöttét az anyagiak hiányán túl a tulajdonviszonyok rendezetlensége is lehetetlenné tette, hiszen a Majorossy utcai ház fele Szauter Gusztáv tulajdonában maradt, a másik, városnak adományozott felét is az ő élethossziglani haszonélvezeti joga terhelte.[19]

1924. június 22-én a 79 éves Szauter Gusztáv ügyvéd, volt törvényhatósági bizottsági tag is elhunyt. Emlékét Pécs város közgyűlése jegyzőkönyvben megörökítette.[20] Halálával megszűnt haszonélvezeti joga, ezért 1924. július 1-től a Majorossy utca 10. számú ingatlan hasznának fele része az alapítványt illette meg.

Írásbeli végrendeletet ugyan nem hagyott hátra, de egyedüli örököse, özvegye, Szauter Gusztávné Langart Erzsébet a városi tanácsnak küldött levelében külön megerősítette férje adományozási szándékát:

„Úgy boldogult férjemnek, valamint nékem is közös szándékunk az volt, hogy a fent jelzett [Majorossy Imre 10. számú] ingatlanoknak most már hagyatékot képező fele részét is a »Pécs város gondviselése alatti napközi gyermekotthon« kapja meg. Mivel azonban férjem után más vagyon nem maradt, feltett szándékunk csak úgy volna megvalósítható, ha az én, férjem állásának megfelelő megélhetésem kellőleg biztosíttatnék.”[21]

A 73 éves beteg özvegy a Majorossy utca 10. számú ingatlan felét azért nem tudta napközi gyermekotthon céljaira ingyen átengedni, mert néhai férje után már nem maradt számottevő vagyona. Ezért ahhoz, hogy régi megszokott életmódját fenntarthassa, ápolónőjét és házi alkalmazottját fizethesse, nagy összegű életjáradékot kért a várostól. Továbbá korlátlan használati jogot a kertre, az általa lakott öt szobás emeleti lakásra és összes mellékhelyiségeire. Ennek elcserélhetését a bal oldali földszinti lakásra és mellékhelyiségeire, hogyha terhessé válna számára a lépcsőn járás. A tettyei ingatlanok feletti haszonélvezeti jogot, hogy itt lakhasson, ha orvosa egészségügyi okokból azt ajánlaná. Valamint a Szauter féle családi sírbolt fenntartását. Az özvegy fenti ajánlatáról Nick Alajos városi tiszti főügyész tárgyilagosan azt állapította meg, hogy ezekkel a feltételekkel „az elérni kívánt célt, hogy t. i. a napközi gyermekotthont a tanács mielőbb életbe léphesse elérni nem lehet.” Deutsch Kornél városi főszámvevő szerint pedig anyagilag is ráfizetéssel járna az ajánlat elfogadása.

Háromszori tárgyalás után a felek a következő évben mégis megállapodtak az eladás pontos feltételeiről, amit a város 1925. december 22-i közgyűlése, a 272/1925. számú közgyűlési határozattal egyhangúlag elfogadott, „.hogy a jelenleg még özv. Szauter Gusztávné tulajdonát képező és szabad rendelkezése alatt álló fél házat is feltétlenül biztosítsa rendeltetésének, másrészt tiszteletben tartván néhai Szauter Gusztáv azon nagylelkűségét, hogy még életében a város közönségének adományozta tettyei ingatlanokat."[22]

A szerződés szerint az özvegy eladta a Majorossy utca 10. számú ingatlan másik felét is városnak, a haszonélvezeti jog pontosan körülírt fenntartásával. Kizárólagos haszonélvezeti jogában maradt az általa lakott emeleti lakás, a mellékhelyiségek és a fürdőszoba, valamint a kert. Teljesen lemondott viszont a már a város tulajdonába került tettyei ingatlanok haszonélvezeti jogáról. A város mindezekért kötelezte magát, hogy 1926. január 1-től, az özvegy haláláig, évi 4 500 000 korona életjáradékot fizet, és fenntartja a központi temetőben levő Szauter sírboltot.[23]

A Majorossy utca 10. számú ingatlan másik felének megvételével ugyan elvileg lehetővé vált a napközi gyermekotthon létrehozása, ám nyilvánvaló volt, hogy ez nem jöhet létre mindaddig, amíg az özvegy haszonélvezeti joga az emeleti lakásra és a kertre fennáll. A házat, amelyben bérlakások, illetve különböző városi hivatalok helyezkedtek el ezentúl a város kezelte. 1926-ban tataroztatta is. Özv. Szauter Gusztávné 1933. február 8-án hunyt el, 81 éves korában.[24] Az a lehetőség, hogy végre megvalósuljon a Szauter testvérek nemes szándéka, igazából a halálával nyílt meg.

A napközi gyermekotthon létesítése 1937-ben vetődött fel, konkrétan az Egészségház tervezésekor. A város közgyűlése 13/1937. számmal úgy határozott, hogy a Majorossy utca 10. számú épületet Egészségházzá építi át, és itt helyezi el a tiszti főorvosi hivatalt, az egészségvédelmi szolgálatot, az egyik szociális irodát és özv. Haidecker Antalné alapítványának szellemében egy napközi gyermekotthont létesít. A határozat anyagi kérdéseinek tisztázásakor derült fény az alapítvány és a város közötti jogviszony rendezetlenségére. Az ingatlan egyik fele ugyanis 1925-től tulajdonjogilag a város, másik fele pedig a napközi otthon alapítvány tulajdonát képezte. Az ingatlant, mint már említettük, a város kezelte, hasznából azonban semmit sem juttatott az alapítványnak. 1924. július 1. és 1937. április 30-a között ez a bértartozás már 5318,50 pengőre rúgott.[25]

Az alapítványi felsőbb hatóságokkal (Közalapítványi Kir. Jogügyigazgatóság, amelynek képviseletében dr. Abaffy Gyula közalapítványi kir. ügyész és a belügyminisztérium alapítványi osztálya járt el) a város a 150/1937. számú közgyűlési határozatában tisztázta az alapítvány és város közötti jogi helyzetet. A határozat kimondta:

1. A Majorossy Imre utca 10. számú házban egy „Egészségház”-at létesítenek, amelyben helyet kapnak az egészségügyi intézmények (iskolaorvos, nemibeteg-gondozó, tüdőbeteg-gondozó) és a tiszti főorvosi hivatal. Az alapítvány tulajdonának használatáért a város évi 650 pengő bért fizet. Az alapítvánnyal szembeni 5318,50 pengős tartozását pedig tíz évi részletben törleszti.

2. Az ingatlan udvarát kiegészítő kertet a város két régebbi: az Ágoston-téri és a Majorossy Imre utca 13. számú [ma zeneiskola] házban levő 2-2 tagozatú óvodának játszótérként azonnal átengedik. A játszóteret a város köteles fenntartani.

3. Özv. Haidecker Antalnénak a ház homlokzatán és a játszótérként átengedett kertben egy-egy emléktáblát állít fel a város.

A határozat indoklása szerint belátható időn belül az alapítvány a rendelkezésre álló pénzből, az ingatlan felén nem lenne képes önállóan napközi gyermekotthont létesíteni és fenntartani. Hivatkoztak még arra is, hogy az utcafront keskenysége miatt nehéz lenne az ingatlan műszaki megosztása. Az udvari épületek: istálló, pajta, fáskamra, egyéb mellékhelyiségek teljesen elavultak és az alapítvány céljaira alkalmatlanok. A napközi otthont nem lenne célszerű sem az emeleti helyiségekbe, sem az utcai főépület apró, alacsony, nedves helyiségeibe telepíteni.[26]

Vitathatatlan az indoklásnak az a része, hogy az alapítvány nem képes önállóan egy napközi gyermekotthont létrehozni. Az indoklás többi pontjának is van ugyan igazsága, bár a célzatosságuk egészen szembeötlő, hiszen az épületet később át lehetett alakítani óvodának.

A határozat utolsó része sajnos máig sem valósult meg. Özv. Haideckerné Szauter Annának ma sincs semmiféle emléktáblája, pedig mind a két Szauter test- vér: Gusztáv és Anna egyaránt megérdemelné.

A viszont kifejezetten nagy szerencsének mondható, hogy az Egészségházat nem a Majorossy utca 10. számú házba helyezték el, hanem a célnak sokkal megfelelőbb Megye utca 1. számú ingatlan a Schmidt örökösöktől történő megvételével és átépítésével alakították ki 1938-39-ben.[27] Az Egészségház mellett ugyanis eltörpült a napközi gyermekotthon ügye. A13/1937. számú közgyűlési határozatban még tervezték a létesítését. A150/1937. számú véghatározatból azonban, vélhetően anyagi okokból már kimaradt. Ám, ha létre is jön a napközi gyermekotthon, az Egészségház mellett mindenképpen csak periférikus szereppel bírt volna.

A fenti határozatból egyedül az óvodai játszótérből lett valóság. A Majorossy utca 10. számú kertet az Ágoston-téri óvodának adták át használatra. Azt, hogy a város fontosnak tartotta az óvoda ügyét, a kert sorsa is alátámasztja. 1939-ben, amikor a Rozgonyi Zsuzsanna vezette leánykör gyűlései tartására kérte az egyébként elhanyagoltság miatt csak sétálgatásra, üldögélésre alkalmas kertet, a polgármester azonnal intézkedett rendbehozataláról. A kertet az évvégén alakította át játszótérré a városi kertészet: a kert közepén talált 70%-ban elpusztult fákat eltávolította, a bozótot kiírtotta és a játszóteret élősövénnyel körülhatárolta. Ezáltal megvalósult özv. Haideckerné Szauter Anna szándékának legalább egy része: a nagy, 213 négyszögöles kertjében óvodás gyermekek játszhattak.[28]

Megvalósulatlansága ellenére a 150/1937. számú közgyűlési határozatnak fontos szerepe volt a Majorossy utca 10. számú óvoda létrejöttében, ugyanis az érdekelt felek, Pécs városa és a Közalapítványi Kir. Jogügyigazgatóság egyetértésre jutottak abban, hogy az alapítvány egyedül a kitűzött célt nem tudja megvalósítani, ehhez kell a város segítsége is. Pécs város 1920-30-as évekbeli óvodafejlesztési koncepciója a külterületek óvodával való ellátását tűzte ki célul. Ezért nehéz lett volna elképzelni, hogy a Majorossy utca 10. számú épületben egy teljesen új önálló óvodát alapítsanak, így inkább az egyik meglévő közeli óvoda, az Ágoston téri vagy a Majorossy utca 13. számú áthelyezése és napközi otthonnal való kibővítése jöhetett szóba.

1939. december 30-án a tiszti főorvos kérte, hogy mivel a rendőrség pécsi kapitányságának az új rendőrségi székházba költözésével a városi forgalmi adóhivatal a Majorossy utca 10-ből visszaköltözik a városi székház épületébe, az épületet alakítsa át a város egy napközi otthonos óvoda céljaira. A forgalmi adóhivatal azonban nem költözött vissza, ezért ez az elképzelés kútba esett.[29]

A napközi otthonos szolgálat először, ideiglenes megoldásként az Ágoston-téri községi óvodában működött. 1942-ben a közellátási ügyek felszaporodása miatt önálló közellátási hivatalt hoztak létre, és azt a Majorossy utca 13-ba helyezték el. Az épület emeleti helyiségei a Széchenyi gimnázium átszervezésekor ürültek ki. A földszinti helyiségekben levő mintegy száz gyermeket befogadó Majorossy utca 13. szám alatti óvodát először az Ágoston téri óvoda III. sz. termébe, majd a Majorossy utca 10-be helyezték át. Ez utóbbi épület a népjóléti ügyosztály központi és II. kerületi szociális irodáinak elköltözésével ürült meg. 1942-ben a körülmények szerencsés alakulása folytán így valósult meg végre özv. Haideckerné Szauter Anna nemes szándéka, és a házában, a végrendelete keletkezésétől számított 34 év múlva már óvoda működhetett.

Az épület korszerű napközi otthonos óvodává történő átalakítása azonban korántsem volt mentes bizonyos huzavonától. A város közgyűlése 178.a/1942. számú határozatában úgy intézkedett, hogy a házat az alapítvány pénzéből alakítsák át. Az alapítvány ekkor 6507, 46 pengővel rendelkezett. Az épület emeletére egy három szobás óvodát, a földszint bal oldali helyiségeiben egy kétszoba-konyhás, mellékhelyiségekkel ellátott óvónői lakást, a házmesteri lakás helyén egy dajka lakást, az udvari asztalos műhely fedett játszószínné történő átalakítását tervezték. Ebbe az épületbe került volna még a III. kerületi szociális iroda és egy várószobával ellátott városi orvosi rendelő is. Az épület átalakításának költségei 6500 pengőt tettek volna ki.[30]

A fenti közgyűlési határozatot azonban a belügyminisztérium, mint alapítványi felügyeleti hatóság megsemmisítette, mert a Majorossy utca 13. számú házat megfelelőbbnek vélte óvodának, mint a 10. számút. Utasította a várost, hogyha ragaszkodik ahhoz, hogy az óvoda a 10-ben maradjon az átépítési tervet dolgozza át, és a törvényhatósági bizottsággal újból tárgyaltassa le az ügyet. Egyébként a Majorossy utca 13. számú óvoda ellen is sok kifogás merült fel régebben. A földszinti helyiségek a szemben levő magas házak miatt nem kaptak kellő világítást. Az udvar nagyon kicsi volt, és játszótérnek alkalmatlan.

Az óvoda létéhez nélkülözhetetlen átalakításokat természetesen a polgármesteri hivatal a város pénzén elvégeztette, ám a működéshez még további átalakítások lettek volna szükségesek. Az óvoda átalakítás ügyét a város közgyűlése 65/1944. számmal tárgyalta, immáron az 1942. évi belügyminisztériumi leirat értelmében, újból megismételve a 178.a/1942. számú határozat pontjait. A tervezett 15 000 pengős átalakításból, az alapítvány vagyona 8841,30 pengőre nyújtott volna fedezetet. Az épület átalakítását sajnos a háborús viszonyok miatt csak 1948-ban végezhették el.[31] A házban azóta is óvoda működik.

Pécs város közgyűlése 1937-ben úgy határozott, hogy Szauter Gusztávnak és Szauter Annának emléktáblát állítanak. Az elmaradt emléktáblákat szeretné pótolni ez az írás.

 


[1] B. Horváth Csilla: A pécsi polgárok mecénási tevékenységéről a 19. század közepétől az első világháború végéig. In: Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Szerk. V. Fodor Zsuzsa. Veszprém, 1995. 236-246.

[2] Baranya Megyei Levéltár (továbbiakban: BML) Budai külvárosi r. k. plébánia kereszteltek anyakönyve 224/1840., ahol érdekességként megemlítjük, hogy az édesanyát Hinkl Borbálaként tüntették fel. Pécs város I. ker. halotti anyakönyvi másodpéldány 962/1913.

[3] BML Budai külvárosi r. k. plébánia kereszteltek anyakönyve 129/1844., ahol Gusztávot Ágoston Ferencként anyakönyvezték és az édesanyja neve Haigl-ként szerepelt. Pécs város I. ker. halotti anyakönyvi másodpéldány 694/1924.

[4] BML Pécs város közgyűlésének iratai 49/1868.

[5] BML Pécs város tanácsának jegyzőkönyve 49, 108/1868., 2513/1871.

[6] Bérdi György: Pécs legnagyobb adófizetői 1887-1901. In: A JPM Évkönyve, 1975-1976. Pécs, 1977. 118.p.

[7] A Pécsi Takarékpénztár Rt. története. (Sajtó alá rendezte Siptár László) Pécs, 1996. 30-31.p.

[8] Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből. Pécs, 1922. 58-59.p. és 105.p.

[9] Magyarországon a forintot 1901. január 1-től váltotta fel kötelező jelleggel a korona. 1 korona 2 forintot ért

[10] BML Pécs város igazoló bizottságának iratai. 4. t. Virilis névjegyzékek összeállítása 1872-1929. 6. t. Igazolt virilis törvényhatósági bizottsági tagok névjegyzéke 1872-1929.

[11] Pécs város törvényhatósági bizottsága 1927. szeptember 19-i közgyűlésén nevezte el a Sörház utcát Majorossy Imre utcának, az elhunyt polgármester emlékére. BML Pécs város törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyve 336/1927.

[12] Bérdi... i.m. 121. Szauter Gusztáv szőlője Pécs szabad királyi város 1892. évi térképe szerint a Bárány út mellett feküdt

[13] Uo. 118.p.; Baranya megye sajtóbibliográfiája 1832-1984. (Szerk. Surján Miklós) Pécs, 1992. 263-266.p.

[14] Szirtes Gábor: Pécsi panteon. Pécs, 1998. 66.p.; Lenkei. i. m. 214. p.

[15] BML Pécs város törvényhatósági bizottságának jegyzőkönyve 61., 115., 125., 169/1910.

[16] BML Pécs város okmánytára 578. Pécs város törvényhatósági bizottságának jegyzőkönyve 79/1911.

[17]Reéh György: Részletek a Tetttye monografiájából. In: A„Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület’ Értesítője, 1911. 4. füz. 128.p. és 134.p.

[18]BML Pécs város árvaszékének iratai 520/1930.

[19] BML Pécs város polgármesteri hivatalának iratai VII. 16. - 42.464/1948.

[20] BML Pécs város törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyve 101/1924.

[21] BML Pécs város polgármesteri hivatalának iratai VII. 16. - 42.464/1948.

[22] BML Pécs város törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyve 272/1925.

[23] BML Pécs város okmánytára 578. Pécs város polgármesteri hivatalának iratai VII. 16. -42.464/1948.

[24] BML Pécs I. kerület halotti anyakönyvi másodpéldány 161/1933.

[25] BML Pécs város polgármesteri hivatalának iratai 848/1940.

[26] BML Pécs város törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 150/1937.

[27] BML Pécs város polgármesteri hivatalának iratai 848/1940.

[28] Uo.

[29] Uo.

[30] BML Pécs város polgármesteri hivatalának iratai VII. 16. 42.464/1948.

[31] Uo.