Cikkek

Hegedűs Katalin: A pécsi szőlészet a filoxéravészt követően

Pécsi Szemle 2000. (3. évf.) 4. szám, 61-68. oldal

Letöltés: pdf20


Hegedűs Katalin

 

A PÉCSI SZŐLÉSZET A FILOXÉRAVÉSZT KÖVETŐEN

 

 

 

A szőlő- és bortermelés jelentős változásokon ment keresztül a 19. században, melynek lendületét az 1870-80-as években jelentkező filoxérajárvány törte meg. Ez a betegség egy addig ismeretlen rovar formájában támadta meg a szőlőtőkét eleinte gyökerénél, majd lombjánál is, lényegében megfojtva azt. A járvány hatására alapjaiban rendült meg Európa és hazánk szőlőgazdálkodása.

 

Év

Szőlőterület

(hektárban)

A termett bor

(hektoliterben)

Átlag egy hektáron[1]

(hektoliterben)

1876 360 266 1 858 034 5,24
1877 360 046 3 534 041 9,87
1878 361 724 8 075 833 22,37
1879 362 229 6 314 343 17,47
1880 362 233 2 426 799 6,47
1881 361 254 4 230 730 11,73
1882 366 813 4 113 058 11,23
1883 364 273 4636 135 12,73
1884 376 808 4 411 391 11,72
1885 367 653 5 422 675 14,75
1886 363 564 3 932 755 10,84
1887 352 794 4 961 097 14,06
1888 342 520 3 909 175 11,47
1889 330 990 4 522 250 13,66
1890 311 174 3 443 705 11,06
1891 ? 1 395 612 ?

 

A hazai bortermelés az addigi éves átlagokhoz képest a felére esett vissza, de 1891-ben a járvány legsúlyosabb magyarországi évében a termett bor az utóbbi 15 év átlagos termésének csak 32%-át tette ki. A szőlőterület változását nehezebb megbecsülni, hisz számos község a járvány idején is az eredeti szőlőterületet jelentette be a statisztikai felmérésekkor, anélkül, hogy a filoxéra által elpusztított szőlők területét levonta volna.

Pécsett, 1881-ben már egy Kassáról származó szőlőtőkén feltűnt a betegség, azonban akkor ez még elszigetelt jelenség volt, s a terület szénkéneges kezelése után a járvány elterjedése már nem fenyegetett. A vész 1887-ben tört ki Pécsett, Baranya megyében először. Az Alsómakár - hegyen egyszerre 600 négyszögöl szőlőterület találtatott fertőzöttnek, és további 300 négyszögöl gyanúsnak. A törvényhatóság az egész területet zár alá helyezte, s szigorú intézkedéseket tett annak érdekében, hogy a fertőzés elterjedését megakadályozza.[2] De ekkor már minden intézkedés kevésnek bizonyult ahhoz, hogy Pécset a tomboló járványtól megvédelmezzék.

A probléma és a lehetséges védekezési módok már évek óta ismertek voltak a szakemberek előtt, de csak a szakemberek között, akik ekkor Pécsett és a megyében is, meglehetősen kevesen voltak. A járvány először és elsősorban a kevésbé felszerelt, és kevesebb tudományossággal művelt kispolgári-paraszti szőlőket támadta, majd mivel Pécs szőlőbirtokai jobbára egy tömbben helyezkedtek el, átterjedt a fejlettebb gazdálkodást folytatók területeire is.[3]

Az 1870-es, 1880-as években a magyarországi szőlőkultúra igen sokszínű képet mutathatott a művelési mód fejlettsége szempontjából. A szőlészet és borászat a 19. század folyamán jelentős változáson ment keresztül. A korábbi évszázadok stagnálása után, melynek okai közismertek: így a török megszállás másfél évszázada, a feudalizmus kötött struktúrája, illetve a piacok hiánya, most Magyarország ismét az európai gazdasági vérkeringésbe került, legalábbis részben. A piac elsősorban a mezőgazdasági termények, termékek iránt nyílt meg, így a magyar bor is egyre keresettebb lett. Ám a minőség hagyott némi kívánnivalót maga után, melynek oka elsősorban a magyarországi szőlő- és bortermelés elmaradottsága volt. A kereslet azonban minőségi változást is okozott a termelésben, Magyarországon korábban nem ismert technikák, művelési módok jelentek meg, illetve új szőlőfajtákat is meghonosítottak, melyekből a nyugati országok ízlése szerinti bor volt készíthető.[4] Ez a fejlődés azonban nem egyik napról a másikra ment végbe, hanem hosszú évtizedek kellettek hozzá, s van olyan magyarországi terület, ahol csak a 20. század elején-közepén követhető nyomon a szőlőtermelés ezen forradalmi változása.

A reformok eredményeként az őshonos mecseki szőlőfajtákat (fehér-, zöld- és vörösfügér, fehér és fekete tökös, mohácsi, galambláb, kéknyelű, muskotály, petreselyem szőlő, királyszőlő, ökörszemű, hárslevelű, többféle kecskecsöcsű, kétféle dinka, diana, fehér kadarka, fehér és vörös sárfehér, hamvas, rongyos, molnárszőlő, bárányfarkú, cigányszőlő, rókafarkú etc.) új fajtákkal egészítették ki.[5]

Ezek nagy része a mai napig terem a Mecsek szőlőskertjeiben: így az olasz és a rajnai rizling, a saszla, a furmint, valamint az oportó és a kékfrankos.[6]

A fajtaváltás mellett megfigyelhető, hogy egyre több gazda használja szőlei megújítására, nemesítésére a zöldoltást a döntéses bújtatás helyett, melynek rendkívüli előnye, hogy a beoltott szőlőtőke akkor is termő marad, ha az oltás nem sikerül. De az új technika mellett a régi is használatban maradt, illetve az új technika nem volt mindenki előtt ismert. A 19. századi reformok között szokás emlegetni az új szerszámok használatát, de ez sem lehet alapvető változás a korábbi évszázadokhoz képest.[7] Valamelyest változott a talajművelő eszközök súlya, formája, de nyilvánvalóan a talaj ugyanaz maradt, s a kézi művelési mód sem változhatott, amit senki nem is akart megváltoztatni a munkaerő bősége miatt.

A filoxéra járvány azonban a szőlészet fejlődését csaknem két évtizedre jelentősen visszavetette. A betegség nem kímélt sem egyházi, sem polgári, sem paraszti birtokot, de a vele szembeni harcot jobbára csak a módosabb gazdák tudták eredményesen felvenni, hisz az állami támogatás ellenére a fertőzött szőlők éveken át tartó szénkéneges kezelése hatalmas összegeket emésztett fel.

Viszonyításképpen néhány adat: egy mázsa szénkéneg előállítási költsége 20-21 forint, de az állami támogatás miatt a gazdáknak csak 15 forintot kellett fizetniük. Egy mázsa szénkéneg cca.1200 négyszögöl szőlő egyszeri kezelésére volt elegendő, ezt azonban, ha a szőlő pusztulását meg akarták akadályozni, rendszeresen ismételni kellett. Ugyanekkor 1000 db gyökeres amerikai szőlővessző 20 forintba került.[8]

A járvány Magyarországon először Pancsova határában jelent meg 1875-ben, valószínűleg az ausztriai Klosterneuburgból származó gyökeres szőlővesszőkön jutott a kártevő hazánkba.[9] Azonban országos elterjedését még csaknem egy évtizedig meg lehetett akadályozni, a kormány határozott és a kellő időben megtett intézkedéseivel.[10]

A járvány Nyugat-Európában az 1870-es években vitte véghez a legnagyobb pusztítást, s 1877-ben már konferenciát hívtak össze Lausanne-ban, hogy a kártevővel szembeni fellépést európai szinten egységessé tegyék. A konferencia állásfoglalásai a következők voltak: a kisebb foltokban jelentkező fertőzéssel szemben a leghatásosabb a szőlőnövény gyökeres kiirtása; a megtámadott területet öt-hat hétig víz alatt kell tartani; a szőlőtőke gyökérzetét homokkal kell beborítani, a filoxérával szemben ellenálló amerikai szőlőfajtákat kell elterjeszteni; a fertőzésekkel szemben az eddigieknél sokkal szigorúbban kell eljárni, ugyanez a szőlő- tőforgalomra is vonatkozik. A nemzetközi együttműködés elősegítése érdekében Nemzetközi Állandó Filoxéra Bizottság létrehozásáról is döntöttek.[11] Magyarország képviseltette magát mind a lausanne-i, mind az egy évvel később összeült berni konferencián, s az utóbbin született nemzetközi egyezményt is aláírta. Ennek értelmében született az 1880. évi 1. és 2. tc, melyek intézményes keretet biztosítanak a betegség felismerésére, illetve az ellene való védekezésre. Megalakult az Országos Phylloxéra Bizottság, melynek munkáját a megyei bizottságok segítették.

Pécsett a járvány környékbeli elterjedése előtt már intézkedések születtek a megelőzés, illetve a védekezés jegyében. A Földművelésügyi Minisztérium elsőszámú problémaként foglalkozott az üggyel, és körrendeletileg kötelezte a törvényhatóságokat szőlőhegyi vizsgálatok elvégzésére már 1884-ben.[12] A vizsgálatot egy községi tanácstag, egy hegymester és egy-egy „értelmesebb” szőlőtulajdonos jelenlétében kellett elvégezni. Pécsett a városhoz tartozó szőlőhegyek ekkor még mentesek voltak a betegségtől a városi tanácsnak szóló jelentés szerint.

A filoxéra által okozható pusztítás rémképe lebeghetett azon birtokosok szeme előtt is, akik lévén az egyesület tagjai, 1884-ben a Szőlősgazdák Egyesületének alapszabály módosítását kieszközölték. Az új alapszabályban fokozott hangsúlyt kapott a saját hibájukon kívül balsorsra jutott tagok segélyezése, s emellett a szőlészeti és borászati szakismeretek terjesztése is.[13]

1885-ben a városi tanács hegyrendészeti szabályrendeletet hozott, mely szigorítja az új szőlők telepítését, a szőlőhegyen való tartózkodást tiltja, a szőlőtulajdonoson és családján, valamint a munkásokon kívül senki sem léphet be. Minden szőlősgazda és szőlőkezelő bírság terhe mellett kötelezhető szőlőjének védelmére a kártevőkkel szemben. Emellett általános ügyeket is szabályoz a rendelet: így a szőlőmunkások munkaidejét évszakok szerint, a szekérutak minimális szélességét, a vízelvezetést, a határként szolgáló barázda szélességét. A szabályok megszegőit szigorúan büntetik, a pénzbírság a vétség súlyossága és az elkövető személyétől függően 2-50 forintig terjedhet. A pécsi szőlőhegyet a szabályrendelet hegyrendészeti szempontból hét körzetre osztotta, emellett szőlészeti bizottságot állít fel, mely huszonegy tagból áll, tagjait a szőlőbirtokosok közül a törvényhatósági bizottság választja. Hegyrendőri személyzet felállításáról is gondoskodik a szabályrendelet: egy hegybiztos és tizenkét hegypásztor ügyel a pécsi szőlőhegyek rendjére.[14]

A járvány elterjedését gátolni próbáló intézkedések sajnos csak időlegesen voltak sikeresek. Pécs azonban a vész magyarországi megjelenésétől számítva, elszigetelt fertőzésektől eltekintve 12 évig mentes volt a filoxéra pusztításától. 1887-es megjelenésekor már nem lehetett megakadályozni elterjedését.[15]

Pécsett is, ahogy az országban máshol Filoxéra Bizottságot alapítottak, mely 12 tagú testület volt a rendőrfőnök vezetésével és széles jogkörrel.[16]

A filoxéravész legnagyobb pusztítását 1891-ben végezte mind Baranya megyében, illetve Pécsett, mind az ország más vidékein. Ebben az évben a fertőzött szőlőterületek kiirtása akkora mértékű volt az országban, hogy a Földművelésügyi Minisztérium által 1893-ban kiadott Szőlészeti és Borászati Évkönyv 1891-re nem jelöli a magyarországi szőlőterületek nagyságát. Ennek nyilvánvaló oka nem az, hogy egyáltalán nem volt már ilyen hazánkban, hanem az, hogy az évek óta tomboló járvány eddig már akkora méreteket öltött, hogy nehéz volt megbecsülni, mekkora a még egészséges terület, illetve a telepítések már elkezdődtek, de azok termőre még nem fordultak - ehhez legalább 3-5 év kellett.[17]

Beültetett és parlag szőlőterület megoszlása Pécsett, 1895-ben (hektárban)[18]

 

Beültetett Parlag vagy kiirtott Összesen
242 1627 1869

 

Az 1877-ben Lausanne-ban összeült szőlészeti konferencia javaslataiban szerepelt, hogy a filoxérajárványok jövőbeni elkerülése végett a betegséggel szemben ellenállóbb amerikai szőlőfajtákat kell ültetni a kipusztult tőkék helyére.[19] Ezek, az úgynevezett amerikai oltványszőlők abban különböznek az addig elterjedtebb fajtáktól, hogy gyökerük vad, amerikai, törzsük pedig szelíd európai, így sokkal nagyobb a védekező készsége az elsősorban a növény gyökerét támadó kártevővel szemben.

A felmerülő szőlőtőigények kielégítésére hazánkban állami amerikai szőlőtelepeket hoztak létre, 1892 végére 390 közcélú amerikai szőlőtelep működött az országban.[20] Ezeket az állam pénzsegéllyel és ingyenes szőlővesszők adományozásával támogatta. Pécsett, 1888-ban jött létre az amerikai szőlőtelep, a Megyeri út mellett biztosított e célra a város területet.[21] A lausanne-i konferencia a megelőzés egyetlen módjaként ismert szakszerű szőlőgondozást szem előtt tartva támogatta a szakirányú oktatási intézmények létrejöttét. Ebben a szellemben nyílt az 1880-as években középfokú bizonyítványt nyújtó vincellér iskola Budapesten, Érdiószegen, Nagyenyeden, alsófokú képzést pedig Ménesen és Tarcalon kaphattak az arra jelentkezők.[22]

Baranya megyében ekkor még nem fogalmazódott meg az igény állandó szőlészeti tanintézményre, ugyanis annak feladatát a megyében és Pécs városában a szőlészeti vándortanítók el tudták látni.[23] E tanítók a filoxérával fertőzött szőlők felmérése mellett, az ezekkel kapcsolatos tennivalókat is ismertették az érintett gazdákkal.

1888 augusztusában Pécsett ült össze a magyarországi filoxéra kongresszus, mely állást foglalt a fertőzött szőlőtőkék szénkéneges kezelése mellett, hiszen még ha az jelentős összegekbe kerül is, segítségével a beteg szőlőtőke még akár tíz évig is termő maradhat.[24] Emellett sürgetik a konferencia résztvevői, hogy mihamarabb kezdődjenek kutatások az ország számos vidékén, ahol immunis homoktalaj van, mely szőlőfajta felel meg legjobban a talaj és az éghajlat adottságainak. A magyarországi szőlészet megmenthető lenne, amennyiben a termőterület nagyságát az immúnis talajokon növelnék - vélték a kor hazai szőlészeti szaktekintélyei.

A szakértelem növelése érdekében Pécsett az 1880-as évek végétől vasárnapi iskolákban oktattak szőlészeti ismereteket, ezeket általában a városi hegybiztos, ez idő tájt Vásárhelyi Gerő, vagy a város legnagyobb szőlészeti szaktekintélye és egyben legnagyobb birtokos Sillay József tartotta. Ezekben az iskolákban már nem csak a filoxérával fertőzött szőlő körüli tennivalókról beszéltek, hanem szó volt ültetésről gyomlálásról, oltványok készítéséről és a gépek használatáról is.[25]

Azonban úgy tűnik, már több szakismeretre lett volna szükség az újjá telepítéshez, illetve az újjátelepített szőlők műveléséhez. A város vezetői a Baranya Megyei Gazdasági Egyesülettel karöltve 1890 decemberében felterjesztéssel fordultak Bethlen András földművelésügyi miniszterhez, melyben egy alsófokú szőlőmunkásokat képző iskolának a vármegye területén történő létesítését kérik.[26] A miniszter válasza nem váratott soká, hisz a szőlészet fejlesztése országos ügy volt. Ígéretet tett pénzügyi támogatásra is, ezt azonban ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az iskola épületét, és a szükséges szőlőtelepet az érdekelt közönség, vagyis a megye és a város biztosítsa.[27]

A pécsi vincellér iskola megalapításának tehát elvi akadálya nem volt, ám elég sok időbe telt, míg a megfelelő épületet megtalálták, és az iskola anyagi hátterét is biztosítani tudták.

Az iskola szervezetileg és anyagilag szorosan összefonódott az állami amerikai szőlőteleppel, hisz részben annak nemesített vesszőinek eladásából tartották fenn az iskolát, másrészt az iskola hallgatóinak gyakorlati oktatását az amerikai telepen biztosítani tudták. A megfelelő iskolaépület meglelése gondokat okozott a városatyáknak, mivel átépítésre túl sok pénz nem volt. Végül az Ágota utca 1. szám alatt lévő Schmidt-féle malom mellett döntöttek, noha az átépítés lényegesen többe került végül, mint amennyit valójában e célra szántak. 1893 júniusában már a törvényhatósági bizottság a tanulók létszámáról határozott, illetve felvázolták az iskola működésének gazdasági hátterét. Évi 8600 forint költségvetéssel kalkuláltak, melyből 6000 forint az ingyenes diákok ellátása, 1000 forint az igazgatói és 600 forint a segédtanítói fizetés, egyéb kiadásokra, mint fűtés, világítás, az épület karbantartása, 1000 forintot szántak. Ennek fedezetét az amerikai szőlőtelep vesszőeladási bevételein túl, az intézet növendékeinek magánszőlőkben végzett munkájának munkadíjából kívánják előteremteni. Ezek az összegek azonban nem fedezik teljes mértékben a kiadásokat, ezért államsegélyhez folyamodnak a hiányzó 3600 forint erejéig.[28]

A városi tanács Herbert János tanácsnokot bízta meg azzal, dolgozza ki a vincellér iskola részletes és konkrét működési tervét. A tanácsnok előzetesen több, az országban működő iskolát tanulmányozott, s ezek gyakorlatából merítve tett javaslatokat az iskola működtetésére. Beszámolójában a tanácsnok indokolja az iskola létrehozásának szükségességét és annak általa tervezett jellegét. Elismeri az amerikai telep áldásos tevékenységét, melynek köszönhetően a kipusztult illetve kiirtott szőlők helyén most már ismét termő tőkék találhatóak. Azonban rámutat arra, mennyire elmaradott a művelési mód a város környékén. Az újonnan telepített szőlőket a gazdák szakszerűtlenül művelik, s emiatt azok csak rövid ideig teremnek, majd elapadnak, végül kipusztulnak. Ilyen okok miatt ő maga a gyakorlati képzés elsőbbségét hangsúlyozza.

Az iskolában szőlészeti, pincekezelési és gyümölcsészeti ismeretek mellett a tanulók számtannal is foglalkoznának, hogy a különböző munkák költségeit és jövedelmeit ki tudják számolni. Szőlészetből tanítani kell az összes munkálatokat az ültetéstől kezdve a szüretig, ismertetni kell a különböző amerikai szőlőfajtákat és azok helyes művelési módját. Rendkívül fontosnak tartja a filoxéra elleni védekezési módok ismertetését és a már beteg szőlő kezelését.[29]

1896 első napjaira végre úgy tűnt, minden akadály elhárult az iskola megnyitása elől. A városban plakátok hirdették, hogy megkezdi áldásos tevékenységét az iskola, s az induló tanévre jelentkezni lehet.[30] Ugyanez megjelent Pécs összes akkori újságában is.

A zajos siker elmaradt, az iskola a tervezett időben nem nyitotta meg kapuit, tanulók hiányában. A határidőig mindössze két diák jelentkezett, noha a pécsiek számára az iskola ingyenes volt. A város minden napi és hetilapja címlapon boncolgatta a kudarc okait és voltak olyanok, akik megpróbáltak ebből is politikát csinálni. A városatyák hibájaként rótták fel a dolgot, noha a szándékuk jó volt.[31]

Az iskola végül a tervezett időpontnál néhány hónappal később, és a tervezett létszámnál lényegesen kevesebb tanulóval, de megkezdte működését.[32] Megszüntetéséig, 1908-ig 178 tanuló végezte el az iskolát.[33]

Mindvégig megfigyelhető a pécsi jelentkezők alacsony száma - az utolsó két évben már senki sem kívánt a város ingyenes helyein szőlészetet tanulni. Ennek alapvető oka az lehet, hogy a városban szőlészettel foglalkozó réteg a szőlészettel kapcsolatban rendkívül konzervatív. Ez megfigyelhető mára 19. századi fellendülés nyomán is, amikor is egyszerre lehet egy igen fejlett mecsekaljai szőlőkultúráról beszélni, de ez nem általánosítható, még a város belterületén fekvő szőlők tekintetében sem. A szőlészet 19. századra értelmezett fejlődése egyes területeken végbement már az 1840-es években, de van, ahol csak a filoxéravész utáni időkben érhető utol ez a változás. És ez nem elsősorban annak függvénye, hol volt az a szőlőbirtok, falu vagy város határában, hanem sokkal inkább az emberek mentalitásából következik. A kisebb szőlőbirtokkal rendelkezők lassabban reagálnak a technikai változásokra és a piac új kihívásaira, mint a nagyobb területen gazdálkodók. Pécsett pedig a kisebb, egy kataszteri hold körüli szőlőbirtokok voltak túlsúlyban.[34]

A filoxéra jegyében eltelt csaknem két évtized egyrészt jelentősen visszavetette a korábban fejlődésnek indult magyarországi szőlészetet, másrészt azokon a helyeken, ahol a reformok még várattak magukra, egyfajta felzárkózás figyelhető meg. A szőlőtermelés és borkészítés a korábbi évszázadokban az ország különböző részein jelentős különbségeket mutatott, azonban a járvány miatt szükségessé vált központi intézkedések a hazai szőlő- és borkultúra egységesülését eredményezték.[35]

 


[1]Szőlészeti és Borászati Évkönyv az 1893-ik évre. (Szerk.: Lónyay Ferenc) Budapest, 1893.

[2] Várady Ferenc: Baranya múltja és jelenje. Pécs, 1896-97. 518.p.

[3] A várostól északnyugati - nyugati irányban található, magasabban fekvő területeken a Tettye vonaláig: Patacs, Ürög, Makár-hegy, Aranyhegy, Donátus, Daindol, Bálics, Szkókó

[4] Rúzsás Lajos: A szőlőművelés átalakulása Baranyában a XIX. században. In: Dunántúli Tudományos Gyűjtemény, 30. Budapest, 1961.

[5] Jankó János: A szőlőmívelés állapotja Baranyában. In: A magyar orvosok és természetvizsgálók Pécsett tartott hatodik nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Pécs, 1846.

[6] Rúzsás. i.m. 1961.

[7] U.o.

[8] Feyér Péter: Szőlő- és borgazdaságunk történetének alapjai. Budapest, 1970. 124.p.

[9]Soós László: Központi intézkedések a filoxéra elleni küzdelemben (1872-1881). In: Századok, 1989./ 5-6. 675-691.p.

[10]1873: A Földművelésügyi Ipari és Kereskedelmi Minisztérium a gyökeres szőlővesszők importját megtiltja; 1875: a sima vesszők importját is tiltja; 1876. évi 29. tc.: „A Phylloxéra rovar terjedésének meggátlásáról.” Ugyanakkor az állam kárpótlást biztosít a kiirtott szõlõk tulajdonosainak: a korábbi ültetvény és a már parlaggá vált föld értékkülönbözetét

[11]Soós... i.m. 1989.

[12]BML Pécs város tanácsának iratai, 8186/1884.

[13] BML Pécs város tanácsának iratai, 7997/1884.

[14] BML Pécs város tanácsának iratai 3488/1885

[15] Várady... i.m. 1896-97. 518.p.

[16] BML Pécs város tanácsának iratai 6614/1889.

[17] Szőlészeti és Borászati Évkönyv az 1893-ik évre. (Szerk.: Lónyay Ferenc) Budapest, 1893.

[18] Szőlőtermelés. Községsoros adatok 1873-1965. Történeti Statisztikai Kötetek. Budapest, 1986.

[19] Feyér... i.m. 1970. 98.p.

[20] Szőlészeti. i.m. 1893.

[21] Nagy Imre Gábor: Fejezetek a pécsi szőlő-és borkultúra történetéből (1890-1914). In: Tanulmányok Pécs történetéből 2-3. (Szerk.: Vonyó József) Pécs, 1996. 81-90.p.

[22] Szőlészeti. i.m. 1893.

[23] Pécsi Figyelő, 1890. november29.; 1891. május 9.; 1892. augusztus 17.; Pécsi Közlöny, 1895. május 3.

[24] Feyér... i.m. 1970. 120.p.

[25] Pécsi Figyelő, 1890. november 29.

[26] Az irat létére csak következtetni lehet a miniszter válaszából, mivel a levéltári források között nem található meg

[27] BML (A vincellér iskolával kapcsolatos iratok kiemelve a Pécs város tanácsának külön kezelt iratai 127. számú különügy iratként. További hivatkozásoknál: BML Vincellér képezde. Az irat eredeti jelzete). Főispáni bizalmas iratok, 2012/1891.

[28] BML Vincellér képezde. Pécs sz. kir. város közig. ikt. sz: 10961/1894

[29] BML Vincellér képezde. Főispáni iratok, 12938/1894.

[30] BML Vincellér képezde. Pécs sz. kir. város közig. ikt. sz.: 20902/1895.

[31] Pécsi Napló, 1896. január 24. és 28.

[32] BML Vincellér képezde. Pécs sz. kir. város közig. ikt. sz.: 20262/1896.

[33] Nagy. i.m. 1996.

[34] Pécs szabad királyi város szőlőtulajdonosok névjegyzéke. Pécs 1892.

[35] Égető Melinda: A 18-19. századi paraszti szőlőművelésünk néhány jellemző vonása. A solti példa. In: Agrártörténeti Szemle, 1975./ 3-4. 450.p.