Cikkek

Márfi Attila: A sörfőzés kezdete Pécsett a 18-19. században

Pécsi Szemle 2000. (3. évf.) 4. szám, 33-41. oldal

Letöltés: pdf20


Márfi Attila

 

A SÖRFŐZÉS KEZDETE PÉCSETT A 18-19. SZÁZADBAN

 

 

 

A sör kultikus értelmezése és jelentéstartalma, ami az ókorban végigkísérte a kereszténység megjelenésével fokozatosan visszaszorult.[1] A sör fogyasztása a középkorban is megmaradt, sőt a legnépszerűbb ital volt a bor mellett, viszont elvesztette azt a mitikus értékrendet, amely az ősi folyami kultúrákban végigkísérte.[2] A seres italok fogyasztása a későbbi korokban egyre inkább profanizálódott, ugyanakkor a társas együttlétek elengedhetetlen italává vált. A középkor első szakaszában a sörfőzés az egyházak, pontosabban a különböző kolostorok kiváltsága volt. Részint mert a szerzetrendek gyógyító tevékenységének[3] is része volt a sörfőzés, főleg a nagy pusztító járványok idején, amikor a vizet csak felforralva fogyaszthatták. Ugyanakkor a kolostorok rendelkeztek azzal a szakmai tudással és technológiai feltételrendszerrel, amelynek birtokában jó minőségű sört főzhettek nagyobb mennyiségben.

Tehát a sörfőzés ekkor kolostorok és ispotályok mellé rendelve működött. A középkori városfejlődés részeként azonban ez az egyházi kiváltság is elvilágiasodhatott, azaz megjelentek nagyobb számban a sörfőzdék, sőt Nyugat Európában a sörcéhek is. S ha a szintézis szűkebben vett régióját, azaz Pécs városát tekintjük, akkor a sörfőzés ezen formáival is találkozhatunk.

 

 

A sörfőzés kezdetei Pécsett

 

Igaz, csak a 18. század elejétől rendelkezhetünk erre vonatkozóan dokumentumokkal, mivel a század eleji kuruc, illetve rácdúlás egyik pótolhatatlan vesztesége, hogy elpusztult a feudáliskori vármegyei és városi iratok zöme.[4] Az ezt megelőző időszak történeti kutatásait csak áttételes forrásanyagra támaszkodva tehetjük meg. Városunk koraközépkori sörfőzéséről is csak valószínűsíthető adatokkal számolhatunk. S valószínűsíthető pl. az is, hogy a Pécsett, 1301-ben megtelepült ferencesek rendházuk, kórházuk és menhelyük mellé már a 14. században sörfőzőt is telepítettek. A Szent Rókusról elnevezett épületegyüttesről kapta később az a domb is a nevét, ahol az ispotályos sörfőzde működött.[5] A Rókus-domb a pécsi sörfőzés egyik fontos helyszíne maradt a rend elköltözése után is.[6]

A ferenceseken kívül a pécsi káptalan is működtetett sörházat, ahová bizonyíthatóan már a 15. század derekán szállították Komló nevű kisközség jobbágyai a komlót, a sörkészítés egyik fontos alkotó elemét.[7] Bár a komló használatát annak ellenére, hogy a 4. századtól ismerjük, a nyugati államokban még a 16. században is tilalmazták.[8] Igaz, ekkor a komlót a kenyér fűszerezéséhez és a gyógyeljárásoknál is alkalmazták. De valószínűsíthető az is, hogy a nyugati városrészben eredő Tettye patak partját övező őrlőmalmok közé már a 15. században felépítette a város saját kezelésű sörházát is.[9]

A hódoltság alatt sem szünetelt sörfőzés, sőt több adattal rendelkezünk róla, mint ezt megelőzően, ugyanis a mohamedán vallási törvények nem tiltották a sör fogyasztását. A Rókus-dombi ispotály sörfőzdéje is tovább működött, olyan jeles török gyógyító mester és a seres italok szakértőjének közreműködésével, mint Idrisz Baba, akinek pécsi síremlékét, türbéjét, ma is szent helyként tisztelik a mohamedán törökök.[10] A Tettye folyása mellett álló városi árendás sörházról, azaz törökül bozakhánéról a 16. század második felében rendelkezünk csak forrásokkal. A török tulajdonban álló bozakháné szinte folyamatos felújításáról, karbantartásáról vallanak az egykori török kincstári defterek.[11] Évi bérleti díját mintegy 2000 akcsében állapították meg a megszálló törökök, s bérlői között török és magyar sörmestereket is feljegyeztek.[12]

 

 

A hódoltság utáni évtizedekben

 

A hódoltságot követő időszakban több olyan tényezőt is fontos megemlítenünk, amelyek kedveztek a sörkészítésnek. Sajnálatos, hogy ezek közül elsőként a várost majdnem megtizedelő pestisjárványokat kell megemlíteni.[13] A régi ispotály és a város külterületén felállított járvány kóroda egyik hatásos védekezése volt a „fekete halál” ellen a vízforralás, s ebből fakadóan a sörfőzés. Kedvezett az ostrom alatt elnéptelenedett város lakosságának folyamatos növekedése is. A 18. század elején alig 2500 főt tartottak nyilván a polgárlisták, míg ez a szám a század végére megháromszorozódott.[14] Az újratelepülésnek és a szervezett betelepítéseknek köszönhetően a város polgárságának egyharmada németajkú volt, akik többek között magukkal hozták a fejlettebb nyugati sörfőzés ismeretét. Végül fontos megemlíteni a hagyományos és fejlett bortermelő és borkultúrájú város kocsmáltatási jogát, amely jövedelmi forráshoz a sörkimérés bérbeadása is hozzájárult, de csak 1780-tól érvényesíthette[15]

A városnak tehát erre a jövedelemforrásra is szüksége volt. Olyannyira, hogy a lerombolt városi sörházat újjáépíttette, majd kérésükre 1702 augusztusában I. Lipót engedélyezte, hogy a sör akója után 15 krajcár díjat szedhessenek.[16] Bár a Mecsek-alján továbbra is a szőlő és bortermelés jelentette a busás jövedelmet, a sörfőzők sem voltak veszteségesek. 1726-ban pl. a sörház adott kölcsönt a városnak éves jövedelméből.[17] Ekkor már országosan is elterjedt a városi sörházak bérbe, azaz árendába adása. Pécsett viszont több mint száz esztendő elteltével mondott csak le a város vezetése a jól jövedelmező vállalkozás közvetlen hasznáról. A pécsi sörfőzés történetének ebből a korszakából még egy legendává ért esettel is szolgálhatunk: 1739 őszén Dombóvárról egy serfőző legény, Pellegrandt György érkezett Pécsre, hogy itt mestervizsgát tehessen. Tanuló- és várakozóideje alatt azonban, igaz tanácsi engedéllyel sört főzött, ami után adókedvezményt kapott. A nyilvánvaló konkurenciát sikerült a helyi sörfőzőmestereknek elűzniük.[18] Pellegrandt éjszaka szökött meg a városból félve a népharagtól, ugyanis az a rémhír terjedt el róla a „nyomaték kedvéért,” hogy nemcsak sört főzött, hanem boszorkányokkal is cimborált. Menekülési útvonalát azóta is Boszorkány útnak nevezik.[19] Ha meg is szabadultak a város sörfőzőmesterei a házi sörfőzőlegénytől, azt végképp nem tudták megakadályozni, hogy a két sörházon kívül is főzzenek sört a város polgárai. A18. század derekára már annyira elterjedt a házi sörfőzés, hogy a városi sörfőzde évi bérleti díját évente kénytelen a városi tanács leszállítani.[20] S az évente kivetett házi főzés utáni úgynevezett sörgaras sem vette el a kedvét a város polgárainak az otthoni sörfőzéstől.[21]

Az 1780-ban elnyert szabad királyi rang az alapvető privilégiumok mellett az immáron szabad kocsmáltatási jog érvényesülését jelentette a város egész területén.[22] Az úgynevezett királyi kisebb haszonvételi jogok a várost illették; idézve a szabad királyi rangot rögzítő oklevél negyedik pontjának ideillő részletét: „... akár a városon kívül birtokolható, és bármely néven nevezendő tartozékaival, javadalmaival, hasznaival és jövedelmeivel, nevezetesen borkiméréseivel, mészárszékeivel, serfőzdéjével, pálinkafőzőjével, téglaégetőjével, azonkívül a piacok és hetivásárok, továbbá a városban vagy annak területén időző zsidók és más nem polgárok taxáinak hasznával, gyógytárak és fogadók építésével, tehát valamennyi földesúri joggal és joghatósággal együtt, ugyanoly joggal és hatalommal, mint amilyennel tudniillik a püspök, a káptalan, a szeminárium, a székesegyház és a mi királyi kincstárunk azokat birtokolhatta és hasznát élvezhette..."[23]

 

psz 2000 04 05 marfi attila 01

 

Ez viszont akkora jövedelmet hozott, hogy a szabadító rang elnyerésének horribilis költségeit két év alatt fedezni tudta az így befolyt pénzösszeg. Ebben az időszakban, pontosabban 1784 májusában döntött úgy a városi tanács, hogy új sörházat építenek elfogadva Melczer Antal sörfőzőmester kérelmét, abban a reményben, hogy az új sörház növelni tudja a város bevételeit.[24] A Magyar Királyi Helytartótanács által is elfogadott tervezet viszont a napóleoni háborúk miatt meghiúsult. S a későbbiekben nem merült fel az építkezés, a városnak már nem lévén ehhez anyagi fedezete.

 

 

Sörfőzés a 19. században

 

A 19. században azonban ugrásszerű fejlődés tapasztalható, amely folyamat már a reformkorban elkezdődött. A városi tanács ekkor, pontosabban 1837-ben felsőbb jóváhagyással el akarta adni serfőzőjét, amit azonban nem hagyott jóvá a Helytartótanács, de bérbeadásától nem zárkóztak el.[25] Pucher József a későbbi „népszószóló” lett még ugyanebben az esztendőben a város első, úgynevezett árendás sörfőző mestere. A mai Sörház utca 2. számú épületben, amely korábban hússzékként üzemelt, volt a város új serfőző háza. Az úgynevezett régi sörfőző a Sörház utca 4. szám alatt volt 1825-ig. Ekkor ugyanis Priczlemajer Ferenc sörfőző a berendezéseket átköltöztette a szomszédban lévő új sörházba, a Sörház utca 2-be.[26] Harcos Ottó szerint bérleményét 1848-ban megvásárolhatta, lehetőséget teremtve ezzel, hogy önálló sörmanufaktúrát üzemeltessen. A fejlődés fontos tényezője volt szintén ebben az időszakban Hirschfeld Lipót bonyhádi gabonakereskedő megjelenése Pécsett, illetve Baranyában.[27] Hirschfeld a negyvenes években már kiépítette kapcsolatait a város és a megye sörházaival, malmaival és a kereskedőkkel a gabonakereslet biztosításáért.

 

psz 2000 04 05 marfi attila 02

 

A város két sörfőzőjén kívül a megyében is működtek főzőházak elsősorban az uradalmi majorokban:[28] A Pécsváradi Uradalomhoz tartozó Csokoládé-pusztán már a 18. század végétől üzemelt a főzőház, s még a dualizmus első éveiben is működött. A közeli Hosszúhetényben is volt sörház[29], míg Siklóson 1882-ig főzték a sört, a megye helyiségei közül legtovább ez a sörház tudott fennmaradni.[30] Czindery László pellérdi birtokán egy ideig a gőzmalomnak szánt épületben főzték a sört, s ugyanekkor működött a Dárdai Uradalomhoz tartozó Laskafalu sörfőzdéje is.[31] Gróf Batthyány János trinitási majorságában, amely Vókányhoz tartozott, már a 18. század derekától működött a sörház.[32] 1800-as évek elejétől pedig a komlótermesztéssel is megpróbálkozott az uradalom.[33] 1808-ban a komlóskertet Sioni József kertész művelte, s ekkor évi 1030 font komlót adott a szakképzetten művelt földterület. A sör másik fontos alapanyagát az árpát, a Bólyi Uradalom úgynevezett trinitási kerületéhez tartozó szerb falvakból nyerték. Bár e kerületben több sörház is létezett, mégis a Trinitáson álló Sörház szolgáltatta a legtöbb és legjobb minőségben a seritalt. Hauk Gáspár serfőző mesternek ekkor több segédje is volt. Az itt főzött sör azonban nem került az uradalom más terményeihez hasonlóan kereskedelmi forgalomba. A gazdaság számos kocsmájában mérték ki a német recept alapján főzött italt.[34]

 

psz 2000 04 05 marfi attila 03

 

Visszatérve e rövid baranyai kitekintés után Hirschfeld Lipót személyére, a neves hadiszállító család végül is 1850-ben települt le Pécsett.[35] Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a kitűnő adottságokkal rendelkező ispotályos sörfőzdét megvásárolva, az ötvenes éveit taposó ambiciózus Hirschfeld Lipót gyárrá fejleszti és felveszi a harcot a konkurenciával. Azzal a Pucher Józseffel, aki 1848-ban, ugyancsak Harcos Ottó szerint a sörgyártási jogot is elnyerte. Ami jogilag lehetséges lett volna, hiszen az 1840. évi 17. tc. szabaddá tette a gyáralapítást, de egyértelmű, gyáralapítási forrás nem támasztja alá (igaz nem is cáfolja) ezt az állítást. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy Pucher, mint bérlő a sör árusítására kapott csak engedélyt. Ezt később maga Harcos is megerősíti. A források ugyanis 1850-ben „ser- árulási jogot” említenek, Hirschfeld mégis eljárást kezdeményezett ellene, aminek eredményeként újfent kinyilvánították; Pucher csak sörárusításra kapott engedélyt.[36] Ebben Hirschfeld is megnyugodva 1851-ben nyitotta meg sörgyárát a régi ispotályos dűlőben a Rókus-dombon. Pucher már nem számított ellenfélnek, már csak azért sem, mert 1853. február 4-én meghalt.[37] Ekkor a városi Sörház utcai sörfőzdében az üzletszabadalmi jogot Scholtz Gyula nyerte el.[38] Ezzel az 1850-es években két frissen induló sörgyára is volt Pécsnek, akik az egykori sörfőzdék hagyományaira alapozva, de már modern technológiával fokozatosan tértek át a nagyüzemi sörtermelésre.[39]

 

psz 2000 04 05 marfi attila 04

 

A Hirschfeld-féle sörgyár volt az első a régióban, amely sikeresen alkalmazta a kor nagy technológiai vívmányát a mesterséges hűtés, azaz a műjég adta minőségi előnyöket. A gyár fiatal és ambiciózus vegyésze Emanuel Kristian Scharbach a „mecseki karsztvíz kizárólagos alkalmazásához” dolgozta ki azt a főző technológiát, aminek a gyár sikereit is köszönhette.[40] Az első hivatalos elismerést a gyár terméke az 1848-as forradalom 40. évfordulóján rendezett Pécsi Általános Kiállításon kapta meg, ahol arany éremmel jutalmazták Hirschfeld sörét.[41] Ezt a sikert egy átmeneti pangási időszak követte, ugyanis Pécsett is a fogyasztásra kerülő sört Bécsből, Pestről és Grácból hozatták, de a cseh és morva sörök is előnyt élveztek a városi sörfőzdék termékeivel szemben. A helyi sörök népszerűsítésére az 1870-es években a Zsolnay-gyár művészi kidolgozású söröskorsókkal állt elő, s mintegy 15 évig gyártotta a műremekeket, amelyek ma már a gyűjtők kincsévé váltak.[42] A kerámiagyár segítsége nemes gesztus, ugyanakkor kiváló üzleti fogás is volt, mégis a pécsi sörök elfogadottságában egy másik tényező komolyabb befolyással bírt. Ez pedig egy nagyon sajnálatos folyamat volt, az úgynevezett filoxéra, a szőlősgazdák réme. A Mecseken 1887-ben észlelték először, s 1889-re a történelmi borvidék jeles szőlői szinte teljesen kipusztultak.[43] Ez a tragikus fordulat alapvetően megváltoztatta az eddig borból és szőlőből élő polgárok életét, a város gazdasági életét is befolyásolta, viszont a sörtermelést és a sörfogyasztást ugrásszerűen fellendítette.

Amíg pl. 1882-ben a Scholtz-féle sörgyár kb. 5000, a Hirschfeld pedig 4000 hektoliter sört főzött, 1891-ben a két sörgyár több mint 15 000 hektóra növelte évi termelését. S még ez sem volt elég, olyannyira nem, hogy két esztendő múlva 1893-ban megkezdte működését a város immáron harmadik sörgyára is a mai Mohácsi úton. Az úgynevezett Mezőgazdasági Sörgyár és Gőzmalom RT. megalapítása Scholtz Antal, a Sörház utcai sörgyáros fiának nevéhez fűződik.[44] Aki külföldön is folytatott szaktanulmányokat, s az itt szerzett tapasztalataival atyja gyárát kívánta fejleszteni.[45] Majd mikor ez meghiúsult saját és apósa, Seper eszéki sörgyáros vagyonára támaszkodva indította meg önálló vállalkozását.[46]

Nevéhez fűződik az a kezdeményezés is, hogy termékei számára színvonalas sörkertet létesített, idézve kortársát Lenkei Lajos újságírót: „Amint sörgyárának építéséhez kezdett, egyúttal elhatározta osztrák és német mintára a gyárral kapcsolatos sörfőző létesítését, melynek kies fekvése következtében az akkor legdivatosabb Abbázia nevet adta, mely fedett és szabad helyiségében egyszerre több ezer ember helyezkedhetett el és volt kiszolgálható. A pécsiek szívesen felkarolták a nagyvárosi stílű helyiséget, abban tartották meg a nyári mulatságokat és jótékonysági ünnepélyeket, és a vasút közmegelégedésére az Üszög és Pécs budai külvárosi vasútállomáshoz való közelsége dacára vasárnapokon még külön Abbázia személyvonatokat állított be, hogy a közönség hazaszállítása ne ütközzön nehézségbe.[47]

Azonban Pécsett ebben az időben több sörkert is létezett, közülük a legnépszerűbb a Sörház utcai Scholtz - féle sörcsarnok[48]volt tágas kerthelyiségével. Az 1893-as esztendő a harmadik sörgyár létesítésén kívül a Hirschfeld Sörgyárnál is fordulatot hozott. Ugyanis ekkor halt meg 95 éves korában a gyáralapító Hirschfeld Lipót. S ekkor írták 47 éves fiára, Hirschfeld Sámuelra a gyár tulajdonjogát.[49] Az új tulajdonos nevéhez több kezdeményezés és fejlesztés fűződött még a századforduló előttről. Ekkor fejezték be az önálló műjéggyártó-telepet, s 1898-ban pedig elkezdődtek az üzemnek jó minőségű vizet biztosító kutak fúrási munkálatai.[50]

A 19. század végére mindhárom pécsi sörgyár biztosan állt a lábán, folyamatos fejlesztésük és egyre bővülő piaclehetőségeik következtében. A több száz éves hagyományokkal rendelkező pécsi sörfőzés már túlnőtte saját regionális kereteit és termékeit sikeresen értékesítette a Dunántúlon, Bácskában, sőt Boszniában is.[51] A századfordulót követően is töretlen maradt a pécsi sörgyárak fejlődése az első években, de közvetlenül az első világháború előtt már jelentkeztek a válság jelei. S világégés utáni gazdasági válság következményeként már csak a Hirschfeld-féle sörgyár tudott állva maradni a városban Pannonia Sörgyár néven. De e folyamatnak a bemutatása már egy másik szintézis feladata.

 

psz 2000 04 05 marfi attila 05

 

Sörgyári fejléces iratok: Tegzes Ferenc gyűjteményéből

 


[1] Itt köszönöm meg Nagy Imre Gábor baráti és szakmai észrevételeit

[2] Meg kell jegyeznem, hogy az eredetei kéziratban a sör ókori kultúrtörténetét a szerkesztők javasolták elhagyni, azzal az indokkal, hogy nem tartozik szorosan Pécs történetéhez. Ezzel csak részben értek egyet, mivel városunk gazdaság, társadalom és kultúrtörténetében, mint befogadó város, az egyetemes fejlődéstörténet részeként jutottak el ide is az értékteremtő folyamatok. S a sör korántsem azt jelentette az egyes történelmi korszakokban, mint amit napjainkban egy profán értékvesztési folyamat során (degradálódva csupán az alkohol fogyasztásra) átélhetünk az Istenek egykori becses italával kapcsolatban.

[3] Gaál Ernő: A sör. Budapest, 1988. 99.p.

[4] A kurucok Sándor László kapitány vezetésével 1704. február 1-jén törtek a rá a városra, s három napig tartott a fosztogatás. Míg a rácdúlás 1704. március 27-én kezdődött, s két hullámban ütöttek rá a városra Herberstein ezredes rác csapatai. Nagy Lajos: A kurucok és rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején. In: Baranyai Helytörténetírás, 1985-1986. (Szerk.: Szita László) Pécs, 1986. 21-23.p. és 31-32.p.

[5] Harcos Ottó: A Pécsi Pannónia Sörgyár története. Pécs, 1973. 31-32.p.

[6] Uo. A Szent Rókusról elnevezett ispotály helyén épült fel a 19. század fordulóját követően a Bábaképző Intézet, amelynek épületébe az első világháború után a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikát helyezték el

[7] Harcos. i.m. 31.p.

[8] Gaál Ernő: Bódító hatása miatt sokáig kábítószernek minősítették

[9] A Tettye egykori vízmosása mentén kialakult utcát az egykori sörfőzde után a korszakban Sörház utcának nevezték. Ma Majorossy Imre utca a neve

[10] Idrisznek a jelzője a „Baba” szó azt jelenti, hogy az Élet Adója. A ma is álló türbé a Pannonia Sörgyár és a Gyermekkórház közötti kertben található. Harcos. i.m. 32.p.

[11] Uo.

[12] Az 1560 és 1570 között lejegyzett defterek a bozakháné felújításának, csinosításának költségeit rögzítették. Így új kályhát (250 akcse) építettek a sörházban, zsindelyezték(315 akcse), majd 1570-ben tatarozták is 75 és fél akcse ráfordításával

[13] Először 1691-ben észlelték a városban a pestist. 1710-ben már41 áldozatot szedett, 1713-ban pedig majdnem megtizedelte a városlakókat. Móró Mária Anna-Ódor Imre: A felszabadult város 1686-1867. In: Pécs ezer éve. (Főszerk.: Márfi Attila.) Pécs, 1996. 16-119.p.

[14] Kolta János: Baranya megye és Pécs város népesedése. Pécs, 1968. 12.p.

[15] Harcos. i.m. 36.p.

[16] Uo.

[17] Harcos. i.m. 37.p. A kölcsönadott összeg 18 forint 39 krajcárt tett ki

[18] Harcos. i.m. 38.p.

[19] Rejtett kincsek nyomában. (Szerk.: Vargha Károly, Rónai Béla, Muszty László) Pécs, 1999. 189-193.p. A közölt szövegváltozatban „elsikkad” a sörfőzőlegény foglalkozása, eredeti ideérkezésének célja, s még neve is megváltozott Pécs Jánosra

[20] Harcos. i.m. 38-41.p.

[21] A sörgaras konkrétan azt jelentette, hogy akónként egy garassal tartozott fizetni a sörfőző a város pénztárába

[22] Rúzsás Lajos: Pécs gazdasága és fejlődése a jogi felszabadulástól, 1780-tól az I. világháború végéig. In: Tanulmányok Pécs város történetéből. (Szerk.: Sándor László) Pécs, 1982. 19-20.p.

[23]Sándor László – Timár György: Pécs város 1780. évi szabad királyi levele. In: Baranyai Helytörténetírás. 1980. (Szerk.: Szita László) Pécs, 1981. 41.p.

[24]A városi tanács kérelmét idézi: Harcos... i.m. 42-43.p

[25] Harcos. i.m. 44.p.

[26] Madas József: A pécsi Budai külváros telkei, házai és utcái. Adatgyűjtemény. II. Pécs, 1985. 912.p.

[27] Hirschfeld erre az időszakra már a teljes Dél-dunántúli régiót befolyása alatt tartotta

[28] Haas Mihály: Baranya földirati, statisticai és történeti tekintetben. Pécs, 1845. 70.p.

[29] Mindkét település sörföző hagyományait felelevenítve ma is főznek itt házi sört, amely tevékenység a falusi turizmus részeként is elismert

[30] Kovács István: Gyár és tulajdonképpeni ipar. In: Baranya múltja és jelenje, II. kötet (Szerk.: Várady Ferenc) Pécs, 1896. 637.p.

[31] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, II. kötet. Pest, 1851. 216.p.

[32] Uo. 220.p.

[33] Horváth Mihály: Az ipar és kereskedés története Magyarországban. Buda, 1815. 284.p.

[34] Strázsay N. János: A bólyi uradalom földrajzi és közigazgatási leírása Strázsay N. János által 1808-ban. In: Kisebbségek együttélése. (Szerk.: Füzes Miklós) Pécs, 1999. (Az eredeti németnyelvű leírást Újvári András ültette át magyar nyelvre) 10., 15., 19., 22., 35., 39.p.

[35] Szita László: A pécsi vállalkozó polgárság és a helyi hatalom a 19. században. In: Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. (Szerk.: V. Fodor Zsuzsa) Veszprém, 1995. 132.p.

[36] Harcos, i.m. 60.p.

[37] Madas... i.m. 910-911.p.

[38] Madas. i.m. 61.p.

[39] T. Mérey Klára: Baranya megye ipara (1850-1914). In: Angstertől Zsolnayig. Ipartörténeti tanulmányok. (Szerk.: Szirtes Gábor és Vargha Dezső) Pécs, 1999. 13.p.

[40] Szita. i.m. 132.p.

[41] Harcos. i.m. 64.p.

[42] Uo. 66.p.

[43] Dunántúli Napló, 1972. május 27.; Harcos. i.m. 67.p.

[44] Harcos. i.m. 70.p.

[45] BML. Cégbírósági iratok, Ce. 37. A Pécsi Királyi Törvényszék úgynevezett Váltóbizottsága 1876. április 24-én kelt szabályos cégbejegyzésével vette fel Ifj. Scholtz Antal sörgyárost a cégek lajstromába

[46] Lenkei. i.m. 191.p.

[47] Lenkei, i.m. 191.p.

[48] Ma a Magyar Televizíó Körzeti Stúdiójának Székháza található a neves mulatóhely helyén

[49] Harcos. i.m. 70.p. Máraz 1882-es iparkamarai kimutatásban is Hirschfeld Sámuel nevén szerepelt a gyár, de még nem rendelkezett a tulajdonosi joggal

[50] Ennek érdekében az új tulajdonos megvásárolta a sörgyártól északra fekvő szőlőterületet, ahol a bálicsi forrás fakadt. 1900-ban kapták meg a kivitelezési engedélyt, míg egy esztendő múltával a vízhasználati jogot is biztosították. BML Pécs város tanácsának iratai 13 223./1901.; Harcos. i.m. 71., 279.p.

[51] Kovács. i.m. 637.p.