Cikkek

Surján Miklós: Német utazó Baranyában

Pécsi Szemle 2000. (3. évf.) 4. szám, 16-20. oldal

Letöltés: pdf20


Surján Miklós

 

NÉMET UTAZÓ BARANYÁBAN

 

 

 

Két évszázaddal ezelőtt földrészünknek szinte minden országát, Kis-Ázsia és Észak-Afrika nevezetesebb helyeit sorra bejárta Jenne, más néven Lebprecht, a Majna-parti Frankfurtból származó világutazó. Nem csak keresztneve ismeretlen vagy legalább is bizonytalan, de életéről is alig tudunk valamit. Lexikonokban, életrajz gyűjteményekben hiába keressük nevét; csak könyveivel találkozhatunk egy- egy régiségeket is gyűjtő nagy könyvtár polcain.

1786-ban, a Fekete-tengerhez utaztában Baranyába is eljutott, s az itt látottakról beszámolt a pesti Trattner nyomda kiadásában, 1788-ban megjelent útleírásának egyik fejezetében (Herrn Jenne’s Reisen nach St. Petersburg, einen Theil von Deutschland, Frankreich, Kroatien, Slavonien, Italien, die Moldau, Wallachei, Siebenbürgen und Ungarn, nebst einem Reise-Journal der Donaufahrt von Esseg bis ans schwarze Meer), A mű előszava szerint az egyik vidékről többet, a másikról kevesebbet jegyzett fel, de amit elmond, azt valóban látta.

Ennek a könyvnek egy példányát a Csorba Győző Megyei Könyvtárban őrzik. Valamikor a 70-es években került az állományba. Néhány évvel később fedeztem fel benne nagy örömmel a megyénkre vonatkozó sorokat. Nyomozni kezdtem, vajon ki is ez a titokzatos utazó. Kutatásomban segített egykori egyetemi társam, Pálvölgyi Endre, akkoriban az ELTE Egyetemi Könyvtár Tájékoztató Osztályának vezetője, később pedig Lakatos András, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa.

Petrik Magyar Könyvészetében a fenti cím Lebprecht neve alatt szerepel, a következőképpen: Lebprecht’s Reisen nach St. Petersburg, einen Theil von Deutschland, Frankreich, Kroatien, Slavonien, Italien, die Moldau, Wallachei, Siebenbürgen und Ungarn, nebst einem Reise-Journal der Donaufahrt von Esseg bis ans schwarze Meer. A British Museum katalógusában szintén Lebprecht a szerző. Ám a cím másként kezdődik, s impresszuma is eltérő: Pest, 1790.

A Petrik-féle bibliográfiában azonban Jennenél is található egy háromrészes útleírás, a British Museum katalógusában ugyancsak (1. Theil. Jenne’s Reisen von St. Petersburg bis Malta und von der Donaumündung bis in den Guadalquivir, durch einen Theil von Asien, und einige Stadte in Afrika; 2. Theil. Jenne’s Reisen nach dem Archipelagus, der europaischen Türkey, Moldau, Wallachei, Siebenbürgen und Slavonien; 3. Theil. Jenne’s Reisen nach Spanien, Piemont, der Lombardie und Tyrol. Frankfurt und Leipzig, 1790).

A párizsi Bibliotheque National katalógusa is ez utóbbi Jenne-könyvet ismeri.

Ugyanígy a Kayser-féle „Vollstandiges Bücher-Lexikon,” azonban megjelenésének helye itt Wien, éve 1790, kiadója Heubner. Ez egyébként az egyetlen forrás, ahol keresztnévként a Frz [Franz] szerepel.

A német nyelvterület különféle általános és életrajzi lexikonaiban eddig eredménytelenül kutattam Jenne ill. Lebprecht után. Így tehát egyelőre le kell mondanunk arról, többet tudjunk meg a titokzatos világutazóról. Lássuk e helyett, mit tapasztalt Jenne úr Baranyában.

 

 

Előszó

 

Elöljáróban el kell mondanom, hogy a következőkben nem minden országról és helységről készült olyan pontos leírás, mint amit talán néhány olvasó elvárna. Ez a könyv nem akar más lenni, mint ami: tudniillik mindannak a leírása, amelyeket a szerző utazása során újnak és említésre méltónak talált. Aszerint, hogy körülményei, elfoglaltságai mennyi időt hagytak számára, az egyik országról vagy helységről többet, a másikról kevesebbet jegyzett fel, ám amit elmondott, azt valóban látta, valóban tapasztalta; és bár már oly sok útleírás van forgalomnak, mégis elhihetjük, hogy a jelenlegi sem teljesen felesleges. Vajon lehet-e eleget mesélni emberekről, s emberek lakta országokról, ha ezek állandó változásoknak vannak kitéve? Bár oly sokat írtak már Olaszországról különösképpen pedig Rómáról, az ember mégis örömmel olvas minden róluk szóló új könyvet. S ha úgy is tűnik, mintha a sok leírás már mindent kimerített volna, majd minden utazó talál egész sor olyan új dolgot, amelyekről sehol sem történt még említés.

Már csupán a Fekete-tengerhez vezető dunai utazás naplójának közlésével is remélhető hogy az ember a közönség szemében is méltatásra talál, nem is említve a Szlavóniára, Horvátországra, Moldvára és Havasalföldre vonatkozó észrevételeket.

Úgy vélem, szükséges még megjegyeznem, hogy ezek az utazások különböző évben történtek, kéretik ezért az országokat abból a nézőpontból szemlélni, ahogy azok a szerző szemei elé kerültek. A Horvátországon, a Földközi-tengeri osztrák tengerparton, Felső-Olaszországon át Franciaországba tett utazásra 1783-ban és 1784-ben került sor, míg a Szlavónián keresztül induló dunai hajóútra, majd a visszaútra Havasalföldön, Erdélyen és Magyarországon át 1786-87-ben.

A közreadó és a kiadó kedvező fogadtatást remélnek, s elnézést kérnek, ha nem minden olvasó várakozása teljesül.

 

 

Utazás

 

Bécstől Szlavóniáig, az Eszéktől a Fekete-tengerig tartó utazás naplójával; visszatérés Moldván, Havasalföldön, Erdélyen és Magyarországon át.

Bécsből ezúttal ismét Sopronon és Kőszegen át vezetett utam. Minthogy e helyekről már szóltam horvát-, olasz- és franciaországi úti beszámolómban, így ezeket figyelmen kívül hagyom. Körmendnél jobbról elhagytam a Horvátországba vezető országutat, s balra fordultam Egerszegen [Zalaegerszeg] és Nagy-Kanizsán át Nagy - Sziget [Szigetvár] felé, amely a Festetich - urasághoz tartozó város a kis Almás-patak mellett.

 

psz 2000 04 03 surjan miklos 01

 

E mögött a mocsárban jelentéktelen erődítmény állott egykor, melyet hosszú időn keresztül a törökök, majd az osztrákok ostromoltak és foglaltak el - emiatt vált a történelemben ismertté - és amelyet most II. József császár a fent említett Festetich úrnak csekély összegért eladott azon feltétellel, hogy rombolja le. Ez részben már meg is történt.

Nagy - Sziget körül korábban kiterjedt mocsár volt, amely a levegőt nagyon egészségtelenné tette. A földesúr gondoskodott kiszárításáról, s hol korábban poshadt víz s nád volt, most szép mezőt és réteket láthatunk. Árkokat ásatott, hogy a víz lefolyhasson, s az így nyert területet ingyen szétosztotta, sok évre adómentessé téve. Ezzel a szorgalmas földművelőket arra sarkallta, hogy a munkát maguk vegyék át. Itt kezdődnek már a dohányültetvények, a levelek nagysága és zsírossága révén oly híres pécsi dohányé, amelyet mindenekelőtt Olaszországban és Franciaországban kedvelnek.

 

psz 2000 04 03 surjan miklos 02

 

Innen Lőrincen [Szentlőrinc] át Pécsre vezet az út.

Ennek a városnak igen szép a fekvése. Egyik oldalról zöld hegyek s kőhalmok, a másikról legelők és kövér földek veszik körül, melyek különféle s igen kellemes sétát kínálnak. Maga a város kicsiny, a külvárosok azonban annál több helyet foglalnak el, s mindkettőben különféle szép épületek találhatók. Különösen érdekes a budai kapu előtt egy cserzővargának a háza, amelyről az idegen nem is gondolná, hogy itt található, s amelyben állandóan különféle rangú emberek jönnek össze. Az emeleten egy nagy és egy kisebb táncterem van; az előbbi szépen kifestve, tükrökkel és csillárokkal díszítve.[1] Azután négy biliárdszoba, a földszinten pedig fürdő a hölgyek és a férfiak számára. Az épülethez csatlakozó kert nagyon szépen elrendezett s minden kényelemmel ellátott.

A város dómtemploma minden bizonnyal az egyik legnagyobb s legékesebb templom Magyarországon. Oly tágas, hogy a lakosok állítása szerint négy szószékről egyszerre négy nyelven lehet prédikálni: nevezetesen németül, latinul, magyarul és horvátul anélkül, hogy az egyik szónok a másikat hallaná. A négy szószéket valóban láttam. A templom bolthajtásos mennyezete pilléreken nyugszik, mögéjük oltárokat helyeztek. A hajót mintegy húsz lépcsővel megmagasították, amely alatt - éppen annyi lépcsőn lefelé - egy földalatti templomba juthatunk. A dóm mellett van a püspök nagykiterjedésű palotája. Ennek egyik szárnyában jelentős könyvtár található, melyet az előző püspök [Klimo György] gyűjtött össze, s melyben mára már sok a befejezetlen mű, mert a jelenlegi püspök semmit sem pótol [Eszterházy Pál László]. A püspöknek és a székeskáptalannak igen nagy jövedelme van.

A város előtt folyik el egy soha el nem apadó patak, mely télen sem fagy be, s amely mintegy húsz különféle malmot hajt, többek között egy püspöki papírmalmot is [Tettye - patak]. Az ezekből a malmokból származó liszt és egyéb őrlemény jelentős kereskedelmi cikk, s evvel látják el a fél Horvátországot, valamint a varasdi hadikerület egy részét. Hasonlóképpen jelentős kereskedelmet folytatnak az itt készült talpbőrrel és cserzett bőrrel.

Pécs körül nagyon sok kiváló dohányt termelnek, ezeket különösen Olaszországba és Németországba szállítják. Az itteni bor hasonlóan jó. Évekkel ezelőtt a város előtti egyik területen indigót termesztettek. Selymet ugyancsak tekintélyes mennyiségben állítanak elő.

A városban német és latin nyelvű elemi iskola és egy gimnázium működik. Ez utóbbi napról-napra gyarapszik, mióta egy királyi komisszárnak itt van a székhelye, s ez által több pénz kerül forgalomba.

Péccsel kapcsolatosan említésre méltó ezen kívül a sok víztározó, tiszta és jóízű forrásai, melyek közül néhányat messziről vezetnek ide. Ez a terület egykor ugyanis török fennhatóság alatt állt. Még most is látható sok, részben romos kerek török épület, melyeket fürdőnek használtak. Ezeket most egyre-másra lerombolják, s helyükre lakóházakat emelnek.

Siklóson át - ahol egy magas hegyen az a kastély látható, amelyben egykor Zsigmond császár raboskodott - majd Baranyaváron keresztül érkeztem a Dráva folyóhoz. Ez Magyarország és Szlavónia határa, melynek túlsó oldalán Eszék vára áll...”

 


[1] A Felsőmalom utca 9. szám alatti „Magotser Szálá”-nak nevezett táncterem. In: Madas József: A pécsi Budai külváros telkei, házai és utcái. I. kötet. Pécs, 1985. 437-439.p.