Cikkek

Szabó László Gy.: Pécs tudós gyógyszerészei

Pécsi Szemle 2000. (3. évf.) 3. szám, 55-67. oldal

Letöltés: pdf20


Szabó László Gy.

PÉCS TUDÓS GYÓGYSZERÉSZEI

A gyógyszerészet a biológia és a kémia alkalmazott tudományterülete. Neves gyógyszerész elődeink többsége a kémiában (Than Károly, Winkler Lajos, Kabay János, Richter Gedeon, Schulek Elemér) vagy a botanikában (Sadler József, Augustin Béla, Modor Vidor, Halmai János) alkotott maradandó értéket vagy ért el kiemelkedő eredményeket.

Megyénkben a neves botanikusok és kémikusok között Pécsett tevékenykedett Nendtvich Tamás, Cholnoky László, Kerese István (később Budapestre került), Baranyai Aurél és Bari Zsigmond. Sok más kiváló szakembert (Kenderes János, a közelmúltban elhunyt Kerbolt Kornél) is sorra vehetnénk, de a kiemelés szempontját kizárólag a tudományos életmű (szellemi hagyaték) összessége adta. A tárgyalás sorrendjét elhalálozásuk időpontja alakította ki.

 

 

Nendtvich Tamás (1782-1858)

 

1804-ben került Pécsre, mint gyógyszerész. 1782. november 15-én, Késmárkon született. Apja Nendtvich Kristóf késmárki vászonkereskedő volt.[1] Az angol (normandiai) származású család több évszázados, francia- és szászországi tartózkodás után, több hugenotta társukkal együtt, a Szepességben talált otthonra. Az ifjú Tamást még iskolás korában hozta össze a sors Mauksch Tamás nagyszalóki evangélikus lelkésszel, aki már akkor ismert botanikus volt. Fiatal tanítványát magával vitte a Tátrába botanizáló gyűjtőútjaira.[2] Tanulmányait szülővárosa protestáns gimnáziumában kezdte, majd a híres debreceni Református Kollégiumban fejezte be kitűnő eredménnyel. A természettudományok érdekelték, ezért a gyógyszerészi pályát választotta. Debrecenben és Kolozsvárott gyakornokoskodott, majd beiratkozott a pesti Tudományegyetemre, ahol 1800-ban gyógyszerész oklevelet szerzett.

Miután Pécsre került, 1806-ban megvásárolta az „Arany Sas” patikát, melynek 1806-tól 1848-ig volt a tulajdonosa. Botanika iránti vonzalmát elmélyítette az a tény is, hogy mintaképe Kitaibel Pál volt. Így nem csoda, hogy Pécsre érkezve azonnal a Mecsekre indult kutatóútra.

Egyéni életével kapcsolatban meg kell említeni, hogy 1808-ban feleségül vette Aidinger György, jómódú szabómester Aidinger Anna nevű lányát. A patikán kívül házat vett, melynek homlokzatán kis tábla hirdeti ma is: „Itt lakott, élt és működött Nendtvich Tamás gyógyszerész, a Mecsek növényvilágának tudós kutatója.” Azt sem hallgathatjuk el, hogy egyik unokája volt (12 gyermeke közül Nendtvich Sándor városi főmérnök fia) Pécs kiemelkedő személyisége, dr. Nendtvich Andor, aki 1906-tól 1935-ig volt a város polgármestere. Ismeretes, hogy tevékenysége során különös gondot fordított az iskolák fejlesztésére. Elévülhetetlen érdemei voltak abban is, hogy a húszas években az Erzsébet Tudományegyetemet Pécsre helyezték.1922-ben pedig elvállalta a Mecsek Egyesület elnöki tisztét.[3]

Nendtvich Tamás mecseki kutatásai mellett hatalmas gyümölcsöskerteket is létesített, amelyeknek nagy része füvészkertül szolgált, ahol gyümölcsfa nemesítéssel is foglalkozott. 1845-ben egyszerre négy értekezése látott napvilágot: Pécs és környékének viránya (1100 növényfajt sorol fel, Kitaibel Pál nyomdokain ez a leggazdagabb mecseki úttörő botanikai mű), Pécsnek lepkéi és vidékökhezi viszonyaik (795 faj felsorolása), Baranyának fanemei (102 fafajról emlékezik meg), A gyümölcsfatenyésztés jelen állapotja Pécs-környékén (206 gyümölcsfaj leírása és a kártevők részletes ismertetése).

Botanikai munkásságával valóságos iskolát alapított. Legnevesebb fia dr. Nendtvich Károly orvos (1811-1892), aki később a pesti Műegyetem vegytan tanára lett. 1836-ban botanikából készítette doktori értekezését Dissertatio inaug. historico-naturalis exhibens enumerationem plantarum in territorio Quinque- Ecclesiensi sponte crescentium, praemisso tractatu generali de natura geognostica mentium, deque situ, climate et vegetatione ejusdem regionis címmel. A munka Budán jelent meg. A szerző értekezését apjának ajánlotta. Ez a gesztus nemcsak a szokásos fiúi tiszteletből fakadt, hanem így akarta kifejezésre juttatni azt, hogy műve apjának segítségével, támogatásával jelent meg.[4] Vagyis Károly, apjának a jegyzeteit és gazdag florisztikai adatait felhasználva készítette el orvosdoktori disszertációját Sadler József gyógyszerész, botanikus, pesti egyetemi tanár intézetében.

Károly fián kívül még gyógyszerész fia, Vilmos, azután gyógyszerész-segédje, Balek Rudolf, továbbá Majer Móric, neves pécsi ciszterci tanár voltak a helyi botanikus iskola tagjai.

Nendtvich Tamás Pécs közéletében is nagy szerepet játszott. Kivívta, hogy a város evangélikus templomot építsen.[5] Vilmos fia, aki a gyógyszertár vezetését vette át 1848-ban, a pécsi evangélikus egyház megalapítója volt.

Neves pécsi gyógyszerész-botanikusunk 1858. augusztus 3-án hunyt el Pécsett. Az ő kutató útjai nyomán alakult meg a Mecsek Egyesület, melynek jelvénye közepén ma is díszlik annak a zergevirágnak a képe, amelyet ő fedezett fel a Mecseken, s amelyet Sadler József annak idején róla nevezett el (Doronicum Nendtvichii Sadler, ma érvényes neve: D. orientale Hoffm. mecseki zergevirág).

 

psz 2000 03 05 szabo laszlo gy 01

 

Ismeretlen 19. sz. festő: Nendvich Tamás arcképe

 

 

Cholnoky László (1899-1967)

 

1999. május 20-án ünnepeltük születésének 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból tisztelői emléktáblát avattak a Pécsi Orvostudományi Egyetem aulájában.

Cholnoky László 1924-ben került Pécsre, az akkori Erzsébet Tudományegyetem Kémia Intézetébe, ahol élete végéig, 43 éven át dolgozott.[6]

1899. május 29-én született a Tolna megyei Ozorán. Gimnáziumi éveit Veszprémben töltötte. Katonaévei után a kunmadarasi, később Budapesten, a Váci úti Janicsári-patikában dolgozott gyógyszerészgyakornokként. Egyetemi tanulmányait az akkori Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte meg 1920-ban, mint gyógyszerészhallgató. Kitűnő szigorlatai és a laboratóriumi munka élménye arra az elhatározásra késztették, hogy a gyógyszerészet tudományos művelését tűzze ki életcélul. Az egyetemen maradt doktoranduszként, és Winkler Lajos professzor irányításával elkészítette disszertációját: Szerves vegyületek jódtartalmának meghatározása címmel. Ennek sikeres megvédése alapján 1924-ben avatták gyógyszerészdoktorrá. Erre az évre esik pécsi pályafutásának kezdete is.

 

psz 2000 03 05 szabo laszlo gy 02

 

Mint ismeretes, 1923-ban gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter megnyitotta a Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemet, ahol az Orvosi Karon megalakultak a szakintézetek, így a Kémiai Intézet is.[7] Az ifjú Cholnoky doktor Zechmeister László intézetvezető professzor irányításával bekapcsolódott a szerves kémia izgalmas, új ágába, a karotinoid kémiába. 1930-ban a pécsi egyetemen megszerezte a bölcsészdoktori címet is. Hamarosan magántanárrá habilitált A természetes szerves vegyületek biokémiája tárgykörből. Az új címet ünnepélyes keretek között, az 1933/34-es tanév megnyitóján adták át vitéz Cholnoky Lászlónak Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter jelenlétében.

Ezután rövidebb tanulmányúton vett részt Jenában a Zeiss műveknél, ahol optikai mérőműszereket tanulmányozott, majd Grazban, Pregl professzor világhírű intézetében, ahol a szerves mikroanalízis új módszereivel ismerkedett meg.

Az 1939/40. tanév megnyitóján Vinkler János rektor bejelentette, hogy Zechmeister Lászlót a 2. félévre Amerikába hívták meg előadásokra. Ennek kapcsán Zechmeister kérte a kart, hogy „távolléte alatt a chemiai intézet igazgatásával bízza meg Pekár Mihályt, az Élettani Intézet vezető egyetemi tanárát, az előadások tartásával pedig vitéz Cholnoky László egyetemi magántanár adjunktust.” A kar egyhangúlag támogatta a kérést.

1940-ben Zechmeister az USA-ban, Pasadenában maradt végleg. Ugyanebben az évben választották meg az MTA rendes tagjának. Az új helyzet miatt Cholnoky Lászlót, mint intézeti tanárt megbízták a Kémiai Intézet vezetésével. 1946-ban egyetemi nyilvános rendkívüli tanárrá, 1948-ban pedig egyetemi nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. 1952-ben az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága a kémiai tudományok doktorává nyilvánította a karotinoidok kutatása terén elért eredményeiért. 1959-ben a Kossuth-díj II. fokozatát kapta meg, 1960-ban pedig az MTA levelező tagjává választották.

A kutatás és az oktatás mellett kivette részét a Pécsi Orvostudományi Egyetem vezetésében is. 1957-ben rektorhelyettes lett, majd 1961-től 1964-ig rektorként irányította az intézményt. Állami kitüntetéssel ismerték el aktivitását, 1966-ban a Munka Érdemrend Arany fokozatában részesítették. 1967. június 12-én, 68 éves korában hunyt el.

Cholnoky László munkássága elválaszthatatlan Zechmeister Lászlóétól, hiszen több mint 15 évig szerencsés és gyümölcsöző együttműködés formájában alapították meg a ma is világhírű „pécsi karotinoid iskolát.” Akkor, a 20-as években a világon elsők között ismerték fel a kromatográfiás (akkor főleg oszlopkromatográfiás) módszer hallatlan nagy lehetőségeit. Ennek jele, hogy 1937-ben megírták több kiadást megért, nagysikerű könyvüket Die Chromatographische Adsorptions- methode címmel.[8] Korán kifejlesztették a karotinoidok katalitikus hidrogénezését is, ezáltal sorra születtek nemzetközileg elismert eredményeik: a kristályos kap- szantin előállítása a paprikából, kapszorubin, likofil, likoxantin felfedezése és szerkezetigazolása, karotinoidok fotometriás és kolorimetriás meghatározása, különböző termések és virágok (pl. madárcsucsor, e cikkben közölt szines képen látható pirítógyökér, ördögcérna, pitypang, körömvirág) karotinoid-analízise stb.

 

psz 2000 03 05 szabo laszlo gy 03

 

Csapody Vera nyomán:

3 = mecseki zergevirág. A Nendtvich Tamás által felfedezett növények: 1 = pirítógyökér (termésének színanyagait kutatta Cholnoky László)2= pamutos ökörfarkkóró, 4 = lónyelvű csodabogyó, 5 = szúrós csodabogyó

 

A háborús évek hátráltatták munkatársaival végzett kutatási tevékenységét. Az 1950-es évektől azonban újra nagyszerű eredmények sora született. Cholnoky már ekkor felismerte, hogy a karotinoidoknak növényélettani szerepük van, valószínűsítette, hogy a fotoszintézis során a karotin-epoxidok oxigénközvetítők. Azóta igazolódott, hogy karotinok nemcsak a fotoszintézis reakciócentrumaiban látnak el fontos szerepet, hanem a xantofill-ciklus révén nagy jelentőségük van a kloroplasztisz védelmében is (karotinoidok: zeaxantin, anteraxantin, violaxantin egymásba alakulása teszi lehetővé a fény- és oxidatív stresszorok kivédését).

Cholnoky László úttörő munkássága tette lehetővé, hogy a pécsi karotinoid kémikusok a mai Pécsi Tudományegyetem Orvosi Kémiai Intézetében folytassák azokat a sztereokémiai és egyéb elméleti szerves kémiai kutatásokat, amelyek a kialakított külföldi kapcsolatok kiszélesedésével egyre eredményesebbek (Tóth Gyula, Molnár Péter, Deli József és mások munkái).

A gyógyszerész Cholnoky László, Kossuth-díjas akadémikus igazi laboratóriumi tudós volt. Intézetvezetőként azonban mindig harmóniát, őszinte, jó légkört tudott teremteni munkatársai és tanítványai körében. Szabad idejében gyakran kirándult, e sorok írójaként gyakran láttam jellegzetes öltözékben, hátizsákkal és turistabottal felszerelve a Mecseken. A növények sokfélesége, a virágok, termések és őszi levelek színpompája mögött „meglátta” a karotinoid molekulák különleges architektúráját!

 

 

Kerese István (1911-1981)

 

Pécsett született, 1933-ban Budapesten szerzett gyógyszerészi oklevelet. Ezt követően 8 éven át a pécsi Petőfi gyógyszertárban dolgozott. Eközben, 1937-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen biológia főtárgyból bölcsészdoktorátust tett. Disszertációjának címe: Vitaminhatások a paraméciumokon. 1937-ben Gorka Sándor volt a biológia egyetemi tanára, mindemellett éppen rektor is.

1941-től Budapesten, a Richter Gedeon Vegyészeti Gyárban dolgozott három évig, majd két évig újra a pécsi Petőfi patikában tevékenykedett.

1946-tól 1948-ig a Pécsi Egyetem Orvostudományi Karán, a Gyógyszertani Intézetben volt Mansfeld Géza akadémikus, farmakológus professzor tanársegédje. Mint ismeretes, Mansfeld Géza 1934-ben rektor volt, 1944. márciusban Auschwitzba vitték, ahonnan 1945. júniusban visszatért Pécsre, az 1945/46-os tanévben dékán lett, 1947-ben Budapestre költözött. Mansfeld akadémikust 1948-ban Méhes Gyula egyetemi tanár követte a Farmakológiai Intézet élén.

Kerese István 1948-tól a Pécsi Bőrgyár laboratóriumvezetője lett. Nagy tisztelője volt Tóth Géza egyetemi magántanárnak, a kémiai tudományok doktorának, aki Zechmeister-tanítványként, a baranyai vegyészek neves szellemi irányítójaként volt ismert. Tóth Géza is a Pécsi Bőrgyár tudományos tanácsadójaként számos eljárás és szabadalom kidolgozása révén a bőripari kémia elismert szaktekintélyének számított. Kerese sokat tanult tőle. Ezért is kerülhetett 1956-ban a budapesti Bőripari Kutató Intézetbe, ahol 11 évet töltött. Eleinte tudományos munkatárs, majd 9 éven át az izotóplaboratórium vezetője volt.

1959-ben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ösztöndíjával fél évig Münchenben, a Technische Hochschule Radiokémiai Intézetében folytatott radio- kémiai és fehérjeanalitikai tanulmányokat.

1960-ban A meszezés hatása a pőre duzzadási feszességére című dolgozatával elnyerte a műszaki tudományok kandidátusa címet bőripari technológiai tárgykörből. 1967-től 1971-ig, nyugdíjba vonulásáig az Állatorvostudományi Egyetem Takarmányozástani Tanszékén tudományos munkatársként bevezette a korszerű takarmányfehérje-analitikai értékelést. Értékes tanácsadói funkciót látott el Kaposváron, az akkori Állattenyésztési Főiskolán, továbbá Bicsérden, az akkori Takarmánytermesztési Kutató Intézet állomásán is.

1969-től kezdve a szegedi József Attila Tudományegyetem Biokémiai Tanszékén Matkovics Béla tanszékvezető professzor meghívására speciálkollégiumot tartott fehérjevizsgálati módszerek tárgykörből. 1974-ben ezen az egyetemen kapott címzetes egyetemi docensi elismerést.

1981. május 31-én, 70 éves korában hunyt el Budapesten.

Kerese István bőripari kutatótevékenységén kívül kiemelkedő munkát végzett a táplálék- és takarmányfehérjék in vitro lebonthatóságának vizsgálata terén. Több mint 30 tudományos közleményén kívül szerkesztésében jelent meg 1975-ben a Fehérjevizsgálati módszerek c. könyve. A praktikus összeállítás ma is nélkülözhetetlen alapmunkának számít.

Fiatal korában, alig huszonöt évesen, mint lelkes pécsi polgár bekapcsolódott a Mecsek Egyesület munkájába is. 1936-ban, amikor az egyesület alelnöke Reuter Camillo, híres ideggyógyász professzor és amatőr botanikus lett, a Természetvédelmi osztály elnöki tisztét Horvát Adolf Olivér vette át. Titkára Kerese István gyógyszerész lett. Később is, amikor szülővárosában járt, nagy szeretettel gondolt vissza pécsi emlékeire.

 

 

Baranyai Aurél (1903-1983)

 

1903. január 8-án, Eszéken született. Apai nagyapja neves katonazenészként került Csehországból Pécsre. Édesapja Votroba (Wotruba) József gyógyszerész volt, aki a baranyai Ormánságba, Magyarmecskére került gyógyszerésznek. Később felvette a Baranyai vezetéknevet. Itt 1925-ig laktak, majd Pécsre költöztek. Az ifjú Aurél itt végezte iskolai tanulmányait a Szepesy utcai népiskolában, majd a pécsi ciszterciek gimnáziumában. Középiskolai tanulmányait a dombóvári gimnáziumban fejezte be, ahol 1921-ben érettségizett. Édesapja hivatását választotta, amikor Győrben a Stinner patikában, Pécsett pedig az Arany Sas patikában gyakornokoskodott. A gyakornoki tanfolyam elvégzése után Budapestre, a Pázmány Péter Tudományegyetemre került, s ott szerzett gyógyszerészi oklevelet.

 

psz 2000 03 05 szabo laszlo gy 04

 

Baranyai Aurél a Mecseken kiássa a pirítógyökeret (foto: dr. Lárencz László)

 

Egyetemi évei alatt színházi statisztaként maradandó kulturális élményeket szerzett, az így megkeresett zsebpénz lehetővé tette számára a művelődést. Fellépett amatőr színjátszóként, kitűnően szavalt, irodalmárkodott és egyetemi professzorairól, diáktársairól nagyszerű karikatúrákat rajzolt. Sokoldalú tehetségével, műveltségével, emberi tulajdonságaival szeretetet és tiszteletet vívott ki magának későbbi pályafutása során is.[9]

Működését a kunmadarasi gyógyszertárban kezdte, akárcsak Cholnoky László, majd 1926-ban hazakerült Pécsre, s közel 20 évet Fridrich Sándor „Petőfi” patikájában tölt. Itt kezdte pályáját Kerese István is. 1945-ben négy hónapig Veszprémben gyógyszertár-tulajdonos. 1946-tól 1950-ig a Geiger-féle Mecseki Likőrüzem gyártásvezető italvegyésze. 1950-től az Arany Sas gyógyszertár alkalmazottja, majd államosítása után vezetője. Később néhány évig a „Keresztény” gyógyszertárban volt vezető, majd 1958-tól 1977 végéig, nyugdíjba vonulásáig a Széchenyi téri nagy gyógyszertárban dolgozott beosztott gyógyszerészként.

A gyógyszerészi hivatás mintaképe volt. Bárkivel úgy tudott kapcsolatot teremteni, mintha a tanácsért vagy orvosságért hozzá forduló régi ismerős lett volna. Kitűnően értett a nép nyelvén, ezért is tudott meg tőlük annyi izgalmas és értékes ősi tapasztalatot.[10]

Kedvelt kirándulóhelye a Nyugati-Mecseken található Vörös-hegy egyik apró, csendes erdei tisztása volt, ahol barátaival, Csokonai Sándor tanárral, forráskutatóval és Millner Pál amatőr botanikussal, Orchis-kutatóval remete módjára, elvonultan csodálták a természet harmóniáját. A „vöröshegyi remeték” megvalósították életükben a teljes lelki békét. Mindemellett szerette a sportot, különösen az atlétikát és az úszást. Hosszú évekig a Pécsi Atléta Clubnak, majd a Magyar Természetbarátok Szövetségének kerületi főtitkáraként is tevékenykedett.

1983. március 23-án, Pécsett, alig pár hónappal 80. születésnapját követően a vöröshegyi remetelak előtt rosszul lett, majd hamarosan otthonában elhunyt.

Munkássága többrétű s három fő téma köré csoportosul: gyógynövények, gyógyszerészettörténet és népi gyógyászat. Mindegyik tárgykörből tartott országos szintű előadásokat, s publikált dolgozatokat a Gyógyszerészet, a Herba Hungarica, az Egészségügyi Dolgozó és a Diárium lapokban.[11] A Dunántúli Naplóban is rendszeresen jelentek meg olyan irodalmi értékű esszéi, karcolatai, amelyekben a gyógynövény és az ember kapcsolata állt központban.

1977. december 16-án Augustin Béla születésének 100. évfordulóján az elsők között kapta meg a jubileum alkalmából alapított Augustin-emlékérmet a magyar és az egyetemes gyógynövényügy szolgálatában végzett kiemelkedő munkájáért.

Az I. Magyar Gyógynövény Szimpozionon, Pécsett, 1961. május 27-én elhangzott előadásában: A gyógynövényügy Baranyában címmel összegezte Baranya megye gyógynövényflórájának értékeit és ezzel együtt e kincs tudományos feltárásának történetét, Marsigli Alajostól kezdve Majer Móricig, kiterjedve az akkori időpontig működő kiemelkedő gyakorlati szakemberek (Edenhoffer Gyula pécsi drogista, Johann Hugó gyógyszerész, Linzer Aladár, Erdősi Lajos és Horváth Ferenc, valamint Kiss Pál és Tompa Péter gyógynövénytermesztők) méltatására is. Ugyancsak jelentős írása a Magyar Gyógyszerészeti Társaság 1956-ban kiemelt díjával jutalmazott pályamunka: Pécs város és környékének gyógynövényei.

Buzgóságának köszönhető, hogy 1972-ben a PAB székházában került sor az első hazai népgyógyászati értékelő tanácskozásra, melyen Rácz Gábor marosvásárhelyi professzor (ma feleségével együtt Pécsett, illetve Keszthelyen élnek) is előadást tartott. 1975-ben ugyanitt újabb etnobotanikai tanácskozás zajlott le Baranyai Aurél szervezésében.

Külön ki kell emelni, hogy gyógyszerészettörténeti munkásságát országosan elismerték. Pár fontos, itt idézett dolgozata példázza, hogy írásai hiteles dokumentumok maradnak utódaink számára is.[12]

Baranyai Aurél élete, gyógyszerészi tevékenysége, gazdag munkássága teljes volt. Baranya volt számára a világot jelentő haza. Minden erejével és tudásával e földet szolgálta. Lejegyezte az itt élő nép orvoslással kapcsolatos tudását, értékelte az itt termő gyógynövényeket és megtanított minden arra érdemes embert a természet és a tudomány tiszteletére.

 

 

Bari Zsigmond (1900-1994)

 

Még élete utolsó éveiben is teljes szellemi és fizikai frissességnek örvendett. Rendszeresen járt „haza”, Marosvásárhelyre 90-es éveiben is. Gyógyszereket és könyveket vitt hozzátartozóinak, ismerőseinek. Lakhelyén, a pécsi uránvárosi lakótelepen önellátó volt az utolsó pillanatig. Kis éthordójában minden nap hazavitte az ebédet a közeli gimnázium konyhájából.

Bari Zsigmond 1900. január 31-én, Marosvásárhelyen született kilenc gyermekes baczkamadarasi nemesi családban, hetedik gyermekként. Édesapja Kőrösfőn volt református lelkész, majd a marosvásárhelyi Református Kollégium és Főgimnázium gazdasági igazgatója lett.[13]

Szülővárosában végezte iskoláit. Érettségi után dr. Hints Zoltán Arany Szarvas gyógyszertárában volt gyakornok.

A trianoni békediktátum után a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem átmenetileg Budapestre került, így a gyógyszerészgyakornoki vizsgát már itt tette le 1920-ban. Végül, 1921-ben a kolozsvári egyetem Szegedre helyezésével a gyógyszerészi oklevelet már ebben a városban szerezte meg 1923-ban.

Szegeden az egyetemi gyógyszertárban tanársegédként kezdte el tudományos és gyakorlati pályafutását. 1925-ben kiváló eredménnyel védte meg gyógyszerészdoktori értekezését. Itt dr. Dávid Lajos intézetvezető mellé került gyógyszertári vegyész beosztásba.

 

psz 2000 03 05 szabo laszlo gy 05

 

Bari Zsigmond 90 éves korában, a volt marosvásárhelyi prof. dr. Rácz-Kotilla Erzsébet és prof. dr. Rácz Gábor akadémikus, nemzetközileg elismert gyógynövénykutatók társaságában (fotó: dr. Lárencz László)

 

1923-ban a Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem megalakulásakor felállították a gyógyszertárat is.[14] A Vitéz utcában (később Szendrey Júlia utca) kapott otthont az Egyetemi Gyógyszertár. Első vezetője a Debrecenből idekerült dr. Siegler János lett, aki gyógyszerészdoktori értekezését Budapesten készítette, majd Debrecenben 1926/27-ben orvosdoktori, később magántanári képesítést nyert. Pécsről hamarosan Budapestre került minisztériumi beosztásokba.

Az Egyetemi Gyógyszertár vezetője 1930-tól 1961-ig a Szegedről meghívott dr. Bari Zsigmond lett. Először adjunktusi beosztást kapott, majd az 1939/40. tanévben Pécsett egyetemi magántanári képesítésben részesítették. (Az akkori rektor, Vinkler János ekkor nyújtotta át a magántanári képesítést Bari Zsigmondon kívül Tóth Géza vegyésznek, Zechmeister professzor munkatársának, akit már méltattunk Kerese István kapcsán.) Bari doktor habilitációjának témája: Gyógyszerkészítmények és azok vizsgálata.

A gyógyszertár vezetésével járó ezernyi gond mellett kutatásra is szakított időt. A Pécsett végzett tudományos munkássága is elsősorban galenikumok (főleg tinktúrák, oldatok) előállítására, eltartására és analitikai kémiai vizsgálatára irányult, ahogy néhány példa ezt érzékelteti.[15] E tárgykörből mintegy 20 közleménye jelent meg, részben az akkor vezető világlapnak számító Pharmazeutische Zeitungban.

Mint egyetemi magántanár speciálkollégiumot hirdetett orvostanhallgatóknak az 1942/43. tanévtől kezdve, heti két órában, a gyógyszertan tárgyon belül Gyógyszerkészítmények és vizsgálatuk címmel.

1948-ban az V. Magyar Gyógyszerkönyv Szerkesztőbizottságában szakbizottsági tagként szerepelt. 1962-ben vonult nyugállományba. Nyugdíjasként 1993-ig a POTE Gyógyszertárában és a pécsi Arany Sas gyógyszertárban dolgozott. 1993- ban a szegedi egyetemen rubin diplomát kapott. 1994. december 24-én, karácsony küszöbén, csendesen elhunyt.

Neves baranyai, pécsi tudós gyógyszerész egyéniségeink szinte tükrözik a magyar kutatók sokféleségét. Életükkel, becsületes munkájukkal példaképül szolgálhatnak az utókor számára is.


[1] Hegedűs Lajos, Szmodits László: Nendtvich Tamás (1782-1859). In: Gyógyszerészet, 27. szám, 1983. 225-227.p.

[2] Baranyai Aurél: Lepkék és virágok gyűjtője, Nendtvich Tamás pécsi gyógyszerész. In: Gyógyszerészet, 29. szám, 1985. 381-382.p.

[3] Révész Mária: Dr. Nendtvich Andor. Dunántúli Napló, 1995. április 26.

[4] Horvát Adolf: Képek a Mecsek növényéletéből. Pécs, 1942.

[5] Baranyai Aurél: A pécsi Fő utcai apothecarius. In: 45. In: Gyógyszerészettörténeti Diárium, 1974. 45-51.p.

[6]Szabolcs József: Cholnoky László 1899-1967. In: Magyar Kémikusok Lapja, 1967/8: 442-443.p. Deliné Szegvári Csilla: Cholnoky László tudományos munkássága. PAB pályázat, Pécs, 1990.

[7] Benke József: A Pécsi Orvostudományi Egyetem története. Pécs, 1992.

[8] Die Chromatographische Adsorptionsmethode, Wien, 1937. Principles and Practice of Chromatography. London. 1943.

[9] Szabó László Gy.: Emlékezés Baranyai Aurélra. In: Pécsi Műszaki Szemle. Pécs, 1983. 24-25.p.

[10] Szabó László: Baranyai Aurél (1903-1983). In: Herba Hungarica, 1985. 7-9.p.

[11] Baranyai Aurél: Az Ormánság népének gyógynövényei. In: Herba Hungarica, 1978. 77-79.p.

[12] Baranyai Aurél: Baranya megye gyógyszerészeti emlékeiből. In: Baranyai Helytörténetírás, 1972. Pécs, 1973. 213-217.p.; Baranyai Aurél: Két öreg gyógyszertár Pécsett 1696-1926. In: Baranyai Helytörténetírás 1974-75. Pécs, 1976. 189-208.p.

[13] Lárencz László: Emlékezés dr. Kenderes János és dr. Bari Zsigmond gyógyszerészekre. In: Gyógyszerészet, 1995. 267-268.p.

[14] Dávid M. Ferenc, Hajnal József, Hartai István: A Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyógyszertárának ötven éve. In: Gyógyszerészet, 1980. 139-144.p.

[15] Milyen értékeket mutatnak a tincturák hatféle kivonási eljárás szerint előállítva egy évi állás után? In: Magyar Gyógyszerészeti Társaság Értesítője 1935/5. 1-24.p.; Van-e hatása a IV. kiadású magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos tincturákra az előállításhoz használt drog nedvesség-tartalmának, a raktározás milyenségének és időtartamának? A Magyar Gyógyszerészeti Társaság Értesítőjének Jakabházy professzor tiszteletére kiadott ünnepi számából. 1937/3. 1-25.p.; Die Identifizierung des Acidum diallylbarbituricum, Acidum phenylaethylbarbituricum und Aethylurethan nebeneinander in wássriger Lösung. In: Pharmazeutische Zentralhalle 81/6. 1940. 61-64.p.