Cikkek

Ernyes Mihály: A pécsi rendőrség modernizálói

Pécsi Szemle 2000. (3. évf.) 3. szám, 30-41. oldal

Letöltés: pdf20


Ernyes Mihály

A PÉCS VÁROSI RENDŐRSÉG MODERNIZÁLÓI[1]

A századforduló közeledtével több olyan intézkedés is történt, melynek célja a közbiztonság-védelem erősítése volt.

A budapesti rendőrség, Pest, Buda, Óbuda és a Margitsziget 1872. évi egyesítését követően, 1881-ben a róla szóló törvény kihirdetésével magyar királyi államrendőrséggé vált. A vidék, alapvetően a városokon kívüli területek közbiztonság-védelmében már erőteljesen jelen volt az 1881-ben törvényileg létrehozott magyar királyi csendőrség. A vidéki rendőrségek csoportját a városi és a községi rendőrségek adták. Az előbbiek körébe a törvényhatósági jogú és a rendezett tanácsú városok testületei tartoztak. A korszak csekély mennyiségű szakirodalmára az újítási, jobbítási szándék nyomta rá a bélyegét és többnyire negatív jelzőkkel illette a rendőri szerveket, de az őket fenntartó önkormányzatokat is. A gyógyírt a fővárosi rendőrség példája nyomán az államosításban látták.

Jelentős előrelépésnek érezték a törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. törvénycikk 80.§-ában rögzített rendelkezést, mely szerint a rendőrkapitányt (rendőrfőkapitányt) a főispán élethossziglan nevezte ki. Úgyszintén a rendezett tanácsú városok rendőrkapitányait is az 1886: XXII. tc. 69.§. alapján. Az első számú rendőri vezetők a városok tanácsának tagjai voltak. A törvényhatóságoknál szolgáló rendőrfőkapitányoknak a jogi végzettség mellett gyakorlati közigazgatási vizsgával is kellett rendelkezniük. Feladatkörüket, a rendőri személyzet létszámát és fizetését a belügyminiszter által jóváhagyott szabályrendeletben állapították meg. Ugyanakkor minden igyekezet ellenére a városi rendőrségekből hiányzott az egységesség.

Pécs város rendőrsége a századforduló közeledtével hasonló helyzetben és állapotban volt, mint a többi törvényhatósági joggal bíró 23 településé. A testületre - ahogy mondani szokás - ráfért a modernizálás. A modernizálásban résztvevők közül három rendőrfőkapitányt, Lechner Gyulát, Vaszary Gyulát és Oberhammer Antalt emeltünk ki.

 

 

Lechner Gyula

 

Mohácson született 1842-ben, a püspöki uradalom gazdatisztjének fiaként. A középiskolát Pécsett végezte el, majd Pesten, a jogegyetemen tanult. A jogászi pályát Koszits Szilárd mohácsi ügyvéd mellett kezdte. A pécsi jogakadémiára segédtanárnak hívták, ahol ügyvédi vizsgát is tett.[2] Bejegyzett pécsi ügyvédként dolgozott, amikor 1872, május 7-én városi második, azaz közigazgatási tanácsnokká választották.[3] Ez év június 1-jétől élete végéig Pécs város szolgálatában állt. 1882-ben az iskolaszékbe, egy évvel később a pénzügyi bizottságba is beválasztották. Folyamatosan helyettesítette a betegséggel küszködő Tróber Mátyás rendőrkapitányt.[4]

1884, május 14-én a város tisztújító közgyűlését Perczel Miklós főispán nyitotta meg. Lechner Gyula gazdasági tanácsost közfelkiáltással választották meg rendőrkapitánynak.[5] Azonnal találkozott azokkal a nehézségekkel, amelyekkel elődei, és amelyeket, mint helyettesítő rendőrkapitány részben már ismert. Munkája során folyamatosan foglalkozott a rendőrség szervezetével, annak megváltoztatásával, létszámának megfelelő szintre emelésével. Mintegy fél évtizedes küzdelemmel sikerült elérnie a testület újjászervezését.

Megkeresés útján érdeklődött néhány hasonló nagyságrendű város, Miskolc, Kassa, Arad, Sopron, Szabadka, Hódmezővásárhely, területi, népességi, szervezési és rendőrlétszámbeli adatai iránt. Az 1890-ben megérkezett információk jól alkalmazható érvekké váltak Lechner vitatárában. A február 24-én elkészült ad-hoc bizottsági jelentés rögzítette; a rendőrkapitányi állás fontossága elvárja, hogy rendőrfőkapitány legyen a tisztség neve, ahogyan néhány helyen ez a közönségnél már gyakorlat.[6] A május 8-án megkezdődött tisztújító közgyűlésen a főispán Pécs szabad királyi város rendőrfőkapitányává Lechner Gyulát nevezte ki. Az erről szóló okmányt Fehérváry Imre főispáni titkár nyomban át is adta. Lechner a kinevezést hálás szavakkal köszönte meg.[7] A pécsi testület első rendőrfőkapitánya az év végére elérte, hogy a közbiztonság fenntartására létszámát tekintve nem elégséges rendőri személyzetet szaporítsák és egyéb rendszeresítési tennivalókat is megoldjanak. Az eredmény pedig, a közrendőri létszám 34-ről 40 főre történő növelése. Az illetmények jelentős felemelése: pl. a tizedesek évi fizetése 320 forintról 380 forintra, a szakaszvezetőké 330-ról 400-ra emelkedett. Az altisztek és a legénység - a budapesti rendőrség ruházati és felszerelési füzetét figyelembe véve ruházattal és új felszereléssel való ellátása. A rendőri személyzet csak rendőri feladatokra vehető igénybe, a kézbesítői és az egyéb hivatalszolgai teendők végzésére öt állást rendszeresítettek. Meg kell jegyezni, hogy az öltözet több helyen is tükrözte a város jelképeit. A sapka zsinórja kék-sárga színű, a sapkarózsában a város címere volt. A díszkalapon szintén megvolt a város címere, benne „Pécs sz. kir. város rendőre” felirat, de viselték a város címerével ékített kék-sárga karszalagot és a jelző sípot, a város színeit feltüntető zsinórral.[8]

1890 nyarán Lechner Gyula rendőrfőkapitány egészsége gyengült, ezért 6 hét szabadságot engedélyeztek számára.[9] Gyógyulása után folyamatosan, legjobb tudása szerint tett eleget a tisztségével járó feladatoknak.

1893-ban egészsége tovább romlott. Nyári kezelésre Karlsbadba, a gyógyfürdőbe utazott. Útjáról egyre aggasztóbb hírek érkeztek Pécsre. Linzbe érve már annyira rosszul volt, hogy felkereste az ottani kórházat, ahol műtétet hajtottak végre. A kezdetben enyhébb gyomorpanaszoknak tűnő betegségről kiderült, hogy súlyos bélcsavarodás. Több napos eszméletlenség után, június 12-én hétfőn délután két órakor a linzi kórházban elhunyt. Akaratának megfelelően, Linzben helyezték örök nyugalomra. A két nap múlva, szerdán délután négy órakor megtartott temetést testvére, Lechner Antal pécsi takarékpénztári üzletigazgató készítette elő. A várost Zavaros Péter tanácsnok, helyettes polgármester és Károly Ignác apátplébános képviselte, akik magukkal vitték azt a díszes pálma koszorút, amelyen a város kék-sárga színeit reprezentáló szalag volt, a következő felirattal; „Pécs sz. k. város tisztikara - a felejthetetlen kartársnak.”

Munkásságát a Pécsi Figyelő és Lenkei is méltatta. Az újság szerint; „Nehéz körülmények között vette át a rendőrség vezetését, s azért a múltak mulasztásait csak nagy nehezen és sokára tudta pótolni, ami mellett folyton lépést kell tartani a policzia terén másutt fejlődő haladással, a rendőrintézmény iránt támasztott, újabb és újabb követelményeket is ki kellene elégítenie; s mindezekhez a körülményekhez alkalmazkodva, lassan bár, de jóakarattal és igyekezettel felelt meg.” Lenkei így jellemezte; „Lechner Gyula alatt rövid egymásutánban két rablógyilkosság is történt Pécsett és Lechnert borzalom fogta el a helyszíni szemlénél, melynél magam is jelen voltam. Hány elfogottat bírt rá, vigye vissza észrevétlenül az ellopott holmit, és ha a tolvaj nyomorúságával indokolta a lopást, pénzzel látta el a sajátjából, hogy hordja el inétt az irháját! Ha a jómadár mégis visszajött és újból lopás miatt került eléje, akkor már megszűnt részvéte az elveszett ember iránt és kérlelhetetlenül szabad folyást engedett az igazságszolgáltatásnak.”

Lechner Gyulát az uralkodó 1880-ban a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki Pécs város törvényhatósági bizottságának közgyűlése, 1893. június 19-én emlékezett a rendőrfőkapitányra. A főispán az üdvözlés után, szomorú kötelezettségének tett eleget; „megemlékezni arról a szerencsétlenségről, hogy e város közönség tanácsának kiválóan derék tagja, a példásan ügybuzgó rendőrfőkapitány Lechner Gyula úr nincs többé. Ő valóban hű tisztviselője - polgára volt e városnak e mellett ritkán található jó barát és feláldozó rokon is, szóval oly férfiú volt ő, kinek jellemét, nemesszívűségét, a közérdek iránti lelkesültségét és eredményes működését még ellenesei is kénytelenek beismerni, mert hisz ő mindenek felett szerette a törvényhatóságot és azon hivatalt, melynek ő a legnagyobb önfeláldozással szervezője, lelke, feje volt.”

A közgyűlés egyetértve a főispán javaslatával, mély fájdalmát fejezte ki és a méltó kegyeletnek jegyzőkönyvileg is kifejezést adott.

Lechner Gyula halálát követően a Pécsi Figyelő a rendőrfőkapitányi tisztséget megelőlegezte Vaszary Gyula helyettes főkapitánynak, amikor így minősített; „Utódjául legtágabb körben Vaszary Gyulát a most is helyettes főkapitányt emlegetik, akinek biztos kinevezése elé megnyugvással néznek mindazok, akik a pécsi rendőrség belső ügyeit alaposan ismerik, s akik tudják minő munkával jár a főkapitányi állás, és ki bír annak megfelelni.”

1893. augusztus 21-én Kardos Kálmán főispán bejelentette, hogy a közhangulatnak megfelelően Vaszary Gyulát nevezte ki a rendőrfőkapitányi állásra.

Az új rendőrfőkapitány a közgyűlés színe előtt „biztosította a város közönségét arról, hogy hivatásának eleget tenni szoros kötelezettségének ismeri. Ezen bejelentés illetve megnyilatkozat élénk éljenzéssel tudomásul vétetett."[10]

 

 

Vaszary Gyula

 

Kaposváron született 1848-ban, ősi nemesi családban. Apja városi főjegyző volt. Jogi tanulmányokat folytatott, bírói vizsgát tett, okleveles ügyvédként is dolgozott. Élete nagyobb részében rendőrtisztviselőként szolgálta Pécs város közönségét. Közéleti személyiség volt, a Mecsek Egyesület egyik alapítója.

Rendőri pályájának kezdetét 1878. július 22-e jelentette, amikor is néhány hónappal a tisztújító közgyűlés után az üresedésben lévő rendőrfőbiztosi állásra szótöbbséggel megválasztották. Mint első helyen jelölt 35 szavazatot kapott, szemben a második négy szavazatával. Fizetését augusztus 1-jétől folyósították.[11]

1880 szeptemberében az uralkodó Pécsre látogatását előkészítő és lebonyolító rendőri albizottság tagjaként végzett felelősségteljes munkát, majd 1882. június 19-én tagja lett a rendőri állapotokat vizsgáló bizottságnak is.[12]

1883 őszén beválasztották a pénzügyi bizottságba. Kinevezését követően folyamatosan szorgalmazta a rendőrök számának növelését. 1894-ben azzal utasították el javaslatát, hogy „a közigazgatás az államosításának küszöbén” minden „pótadó újítás elkerülendő.”[13] Két évvel később már szerepeltették két mezei őr és két rendőr lovasítását.[14] 1899-ben újabb négy lovas rendőr beállítását javasolta, ami 1902 tavaszán realizálódott, amikor is a város tanácsa a következő előterjesztést tette a közgyűlés elé: „A rendőrség csekély száma miatt a közbiztonság követelményeinek némileg megfelelő eredményt felmutatni, a rendőrlegénység tevékenysége oly mértékben van igénybe véve, hogy az egészség követelte pihenésről és kellő kikapcsolódásról szó sem lehet. Ennek következtében sok a beteg és idő előtt munkaképtelenné válnak.” Ez viszont a szolgálatba vezényelhető létszámot oly minimálisra szállította le, hogy a legszükségesebb rendőri feladat elvégzésére sem jutott erő. Ugyanakkor további négy rendőri állás rendszeresítését javasolta. A közgyűlés elfogadta az előterjesztést, melynek eredményeképpen 44 gyalog és négy lovas rendőrre változott volna a létszám.[15] A végrehajtás azonban váratott magára, sőt a polgármester augusztus 26-án a testület kitartására, hozzáállására hivatkozott a bajnak a csekély rendőri létszámból fakadó orvoslása helyett. Ugyanis a rendőrség államosítása „rövid idő múlva megtörténik és további hozzájárulást fognak a városnak megállapítani, anyagi érdekből tanácsosabb nem megtenni, és bízom abban, hogy rendőrségünk buzgalma az erők számát lehetőleg pótolni fogja."[16]

1899 decemberében rendőroktatói állást rendszeresítettek, amelyre 9 pályázó jelentkezett. A szintén újonnan létesített rendőrírnoki állásra 5 pályázó közül választottak.[17]

Az 1900-as évek elején a rendőrfőkapitányi és az időszakos polgármesteri jelentések gyakran minősítették a közbiztonságot javulónak, kielégítőnek, de jónak is. Az eredményeket a rendőri lehetőségek hatékonyabb kihasználásával magyarázták.

1901 tavaszától az éjjeli őrjáratokat este 11 és reggel 4 óra között vezényelték, aminek eredménye számtalan betörő tolvaj tettenérése, bűncselekmények megelőzése lett. A közbiztonság javulásában szerepet játszottak a gyakran alkalmazott razziák, lesállások is. Volt tehát alapja a polgármester halogató álláspontjának. Szintén Vaszary javasolta a detektív szolgálat létrehozását, bár annak megvalósulása csak 1913-ban történt meg. Elkészítették a szolgálati utasítás és a ruházati utasítás tervezetét is. A jó eredmények mellett, az egyre gyakoribb munkásmegmozdulások kudarcot is jelentettek.

Folyamatosan küzdött az illetmények, járandóságok javításáért is. 1897-ben a polgármester évi 3000 forint fizetést, 560 forint lakbért, 100 forint fogatpótlékot vehetett kézhez és tiszti szolga is rendelkezésére állt. A főjegyző 1800 forint bért és 350 forint lakbért kapott. A rendőrfőkapitány járandóságai voltak: 2200 forint illetmény, 350 forint lakbér és tiszti szolga. A rendőrőrmesternek évi 500 forint fizetés, természetbeni lakás és ruha, egy közrendőrnek 360 forint bér, 50 forint lakpénz és ruházat járt.[18]

1903-ban betegsége miatt hosszabb szabadságot kapott, mivel enyhébb éghajlatú területen kellett gyógykezelni.[19]

1905. december 18-án Muttnyánszky Béla bizottsági tag, a 48-as és függetlenségi párt Baranya megyei elnökének levelére utalva, mely szerint a polgárok nyugodt magatartásának tulajdonítható, hogy a november 12-i zavargások nem jártak végzetesebb következményekkel, vádat emelt a rendőrfőkapitány és helyettese ellen, „a részükről tett intézkedések elégtelensége miatt.” Szerinte a főkapitánynak tudnia kellett arról, hogy előző nap vörös cédulákat osztogattak izgató szöveggel, de ellene nem tett semmit. Nem akadályozta meg „a felizgult turbulens elemek főtéren való gyülekezését, az indóházhoz való tömeges felvonulását, az ottani téren való olyan elhelyezkedését, hogy az építkezési kövekhez hozzáférjenek, majd azok dobálásával garázdálkodjanak. Dr. Sárkány rendőrkapitány pedig szivarral a szájában szemlélte a történteket.” Indítványozta, hogy Vaszary Gyula rendőrfőkapitány és dr. Sárkány Ármin rendőrkapitány ellen, a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot rendeljék el. Egyúttal tanúkat is bejelentett dr. Bodó Aladárt, Deák Józsefet és dr. Egry Bélát. Vaszary rendőrfőkapitány „régebbi előterjesztései fogalmazványainak fölolvasásával igazolni kívánja, hogy a rendőri létszámot városunk viszonyaihoz képest és más városokhoz hasonlítva mindenkor elégtelennek találta, annak szaporítását következetesen szorgalmazta, de korántsem azzal az eredménnyel, melyet a közrend és közbiztonság igényei megköveteltek volna." Ismertette még, a belügyminiszternek a november 12-i eseményekről tett jelentésének tartalmát, amelyben részletesen leírta a rendőrség intézkedéseit. Az elnöklő polgármester-helyettes titkos szavazást rendelt el Muttnyánszky indítványára vonatkozóan. Vaszary esetében a 91 szavazatból 51, dr. Sárkány esetében a 88 szavazatból 62 szólt a vizsgálat elrendelése mellett. A fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelték, ellene 15 napon belül lehetett fellebbezni a belügyminiszterhez.[20]

Érdemes az előbbiekhez elolvasni Nendtvich Andor polgármester-helyettes, 1905. november 15-én kelt időszaki jelentésében írtakat. „A baranyamegyei függetlenségi párt részéről Pécsett f.é. november hó 12-én megtartott alakuló ülés alkalmával jelentékenyebb zavarok merültek föl, melyeknek a csekély rendőri létszám mellett katonai karhatalom igénybevétele nélkül gátat vetni nem is lehetett volna. Minthogy pedig a közhangulatból előre lehetett arra következtetni, hogy az egymással szemben álló pártok között az összeütközés nehezen lesz elkerülhető, a rendőrkapitányság, bár a katonai karhatalomnak készenlétben tartásáról előre gondoskodott, oda irányította minden igyekezetét, hogy ezen összeütközés lehetőleg elkerültessék, vagy legalábbis az a rendőri intézkedésekkel ne provokáltassék és ne siettessék. Miután azonban az ellenséges elemek között az összeütközést a csekély számú rendőr erővel elhárítani nem lehetett, a megzavart, az élet- és vagyonbiztonságot is fenyegető rend helyreállítása végett kénytelen volt a végső eszközhöz, a katonai karhatalomnak kirendeléséhez nyúlni. Ezt megelőzőleg azonban a rendőrök teljesen megfeleltek a várakozásnak, erélyesen és bátran léptek föl és ennek köszönhető jórészt, hogy csodálatosan kevés sérülés fordult elő. A többi népgyűléseken zavargás nem történt és a rendőrkapitányság a pártokra való tekintet nélkül teljesíti törvényes kötelességét, hogy a személy- és vagyonbiztonságot zavaros politikai viszonyaink között is bármely részről jövő támadás és veszedelem ellen megvédelmezze."[21]

Vaszary és dr. Sárkány fellebbeztek, de a belügyminiszter 7317/III.a. 1906. szám alatt a velük szemben hozott határozatot jóváhagyta. A tiszti ügyész indítványa alapján, a polgármester az ügyet a közigazgatási bizottság illetékességi körébe utalta és a további eljárás végett a 15770/1907. számú jelentéssel beterjesztette. A közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya a vizsgálat kiegészítését rendelte el 1907. július 19-én. A határozatot, ami több mint 10 pontban, két oldalon keresztül sorolta a feladatokat, Erreth János főispán, a fegyelmi választmány elnöke írta alá.

A fellebbezés lassú elbírálása, illetőleg a vizsgálat továbbfolytatásának elrendelése közben Vaszary Gyula rendőrfőkapitány, 1906-ban megkapta a Ferenc József rend lovagkeresztje kitüntetést.[22]

A fegyelmi vizsgálatot, 1908. február 17-én fejezte be a fegyelmi választmány. Vaszaryt a fegyelmi vétségben vétkesnek mondta ki és 300 korona, a nyugdíjalap javára fordítandó pénzbírsággal sújtotta. E több mint 12 oldalas véghatározat megállapításai szerint: a városban oly mérvű zavargás, erőszakoskodás, lövöldözés, sebesülésekkel járó összeütközés történt, ami a polgárság életét, testi épségét és vagyonát veszélyeztette; a város rendőrsége azt nem akadályozta meg, ami viszont megalapozta vezetőjének mulasztását; a főkapitány tudott a vörös cédulákról, de velük kapcsolatban mégsem tette meg a szükséges intézkedéseket, a vizsgálat során ellentmondásokba keveredett;

a zavargó tömeg mozgásával kapcsolatban a résztvevő rendőrök jelentései mást tartalmaztak, mint a főkapitány állítása; a kirendelt katonaságot és lovas rendőrséget az eseményektől távol várakoztatta, ezért hatékonyan fellépni nem tudtak; az indóház előtti kőhalmazt nem biztosították megfelelően; a megelőzés hiánya mellett, a főkapitány terhére rótták azt is, hogy nem oszlatta fel a tömeget, elhagyta a helyszínt, amit kocsiról szemlélt meg és fél órán belül nem ért vissza.[23]

1907. október 25-én Vaszary kérte, hogy a felfüggesztés időszakára megállapított egyharmad fizetés helyett, illetményének felét folyósítsák. A közgyűlés, tekintettel a nehéz megélhetési viszonyokra, visszamenőleg július 1-jétől, a fizetés 50%-át rendelte kiadni.[24]

1908. május 30-án tartott fegyelmi választmányi ülésen tárgyalták, Vaszary Gyula rendőrfőkapitány nyugdíjaztatását és állásából való felmentését. Az írásos kérelmet május 28-án juttatta el a polgármesterhez, aki 15528/1908. számon terjesztette az ülés elé. A fegyelmi választmány megállapította, hogy a kincstárnak a kérelmező felé követelése nincs, ezért Vaszary nyugdíjaztatásáról kimondta, hogy azt, illetőleg főkapitányi állásából való felmentését „a közszolgálat érdeke kívánatossá teszi.” A kérelem a közgyűlés elé 1908. június 9-én került, de tárgyalását június 15-én ejtették meg. A törvényhatósági bizottság egyhangúlag hozott határozatával, Vaszary Gyula rendőrfőkapitányt 1908. július 1-jétől nyugállományba helyezte. Évi nyugdíját 3696 koronában állapították meg és a közgyűlés „egyúttal nevezettnek hosszú szolgálataiért elismerését nyilvánítja.” Hamerli Imre bizottsági tag indítványára, a felfüggesztés alatt visszatartott illetményrészt pótlólag kiutalják, de csak akkor, ha a fegyelmi eljárást beszüntették.[25]

1908. július 22-én, a fegyelmi választmány Vaszaryval, aki beosztásáról lemondott, 440/1908. számon hozott véghatározattal a fegyelmi eljárást abbahagyta. E döntést az 1908. augusztus 17-én megtartott közgyűlésen ismertette a főispán.[26] Gyakran olvasható a közgyűlési jegyzőkönyvekben, hogy az önkormányzat a város ügyeit intézze, és ne politizáljon. E csoportba értették a tanácson kívül a polgármestert is, a rendőri tisztviselőkről és személyzetről nem is szólva. Nem vonatkozott viszont e megállapítás a főispánra. Mindezek után olvassunk bele Lenkei Lajos Negyven év Pécs életéből című könyvébe. „Erreth János [...] a lehetőségig kerülte a politikai okokból való megtorlást. Mint Apponyi Albert gróf föltétlen híve, úgy vélte meg kell torolnia egy Apponyi grófon Pécsett elkövetett sérelmet, aki ellen szocialista tüntetés zajlott le rövid idővel azelőtt és akinek kocsiját, amikor a vasútra kihajtatott kövekkel dobálták meg. A nemzeti kormányban Apponyi gróf a vallás és közoktatásügyi tárcát vállalta volt és kifejezte Erreth Jánossal szemben azon reménységét, hogy a vendégjog ezen megsértése nem marad megtorlatlan. Erreth János nem is habozott, hogy megindítsa a fegyelmi eljárást Vaszary Gyula ellen, a nagy népszerűségnek örvendett rendőrfőkapitány ellen, aki a tüntetést nem tudta meggátolni és akkori helyettese Sárkány Ármin dr. ellen. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter, az ügy minden stádiumáról referáltatott magának és nem volt más megoldás, minthogy Vaszarynak a legjobb szívű embernek módot adtak arra, hogy nyugalmaztatását kérje. Sárkány pedig lemondott tisztségéről és visszatért eredeti szakmájához ügyvédi irodát nyitott."[27]

Vaszary Gyula rendőrfőkapitány a kor követelményeinek megfelelően, komoly közéleti szerepet is vállalt. 1888-ban a pécsi mentő-társulat javára ünnepélyt rendeztetett, aminek tiszta jövedelme 2000 forint volt. A társulat létrehozásához ez volt az első, a kezdeti anyagi bázis.[28] A Mecsek Egyesület egyik, élenjáró alapítója volt. 1890 őszén a Pécs című újság egyik számában látott napvilágot felhívása, amelyet egy alapszabály tervezet is kísért.

„Az ide zarándokló vidékiek is elkomolyodnak a város gyöngyét képező szőlőhegyek gyors pusztulásán. A mélyen tisztelt nagyközönséget felkérem egy oly egylet pártolására, mely a ma már szomorú képet ábrázoló szőlőhegy határán túl az öreg Mecsek belsejében kiaknázná ezt a kincset, melyet Pécsett is igen kevesen ismernek, s meg lehetünk győződve, hogy minden vidékit elragad erdőségünk csodaszerű szépsége, évről-évre fog szaporodni azok száma, kik - csak e szempontból is - meg fogják városunkat látogatni. Tehát szeretett városunk jól fölfogott érdekében kövessünk el mindent, hogy ezen szép jövőt hozó egylet még ez év őszén megkezdhesse áldozatosnak ígérkező működését.”

A filoxéra szőlőpusztító támadása után, a turizmus szélesítésében látták a Mecsek adta hasznosítható lehetőségek egyikét. Az 1891 tavaszán megalakult egyesület 162 tagja, igazgatónak Vaszary Gyula rendőrfőkapitányt választotta. 1907. április 29-én Vaszary Gyula rendőrfőkapitány és társai cselédjutalmazási alapítványt hoztak létre. A törvényhatósági bizottság, az alapító okiratot elfogadta és az alapítvány fenntartásáért felelősséget vállalt. A felajánlott 1600 korona alaptőke összeget 400 koronával kiegészítette, 2000 koronára. Az éves zárszámadásokon rendben találták működését. A tőke kamataiból évente, általában 3 személyt jutalmaztak meg. 1927-re, már a „Vaszary Gyula cselédjutalom” is a „Vegyes Alapok’ naplójába lett átvezetve.[29]

A koronás arany érdemkeresztet is birtokló Vaszary Gyula 1913. november 7-én délelőtt 9 órakor, önkezével, „öngyilkozás, lövés által agyroncsolás” vetett véget életének. Végső búcsút, november 9-én délután 4 órakor vettek földi maradványaitól, a pécsi központi temetőben.

A polgármester, 1913. november 25-ei időszaki jelentésében megemlékezett az elhunyt rendőrfőkapitányról, kifejezve azt, hogy az érdemi hivatali munkáján kívül a társadalmi élet minden jelentékenyebb mozzanatában részt vett. Emlékét a közgyűlési jegyzőkönyvben megörökítették, özvegyéhez részvétiratot intéztek. Részére a temetési járulékon túl, 1240 korona özvegyi nyugdíjat és annak 20 %-át kegydíj járulékként állapították meg.[30] Méltó emlékezésül Vaszary Gyuláról a Mecseken utat neveztek el.

 

 

Oberhammer Antal

 

1871-ben született Kislippón. A középiskola elvégzése után a pécsi jogakadémián tanult, ahol államtudományi államvizsgát tett 1894. május 8-án. Ugyanezen év június 17-én szerezte meg a jogakadémiai végzettséget.[31] A város szolgálatába 1893. november 1-jén közigazgatási gyakornokként, mint joghallgató napidíjas került. 1894. június 28-án a főispán, mint a kijelölő bizottság elnöke jelentette be, hogy az üresedő rendőrkapitányi fogalmazói állásra a pályázati határidő alatt Oberhammer Antal jelentkezett és képzettsége alapján ki is jelentetett. Közfelkiáltással történt megválasztása után a hivatali esküt a közgyűlés színe előtt nyomban letette. Fizetését, évi 700 forintot, július 1-jétől folyósították, mely dátum az elismert szolgálati idejének kezdete.[32] Még két hónap sem telt el és a főispán augusztus 23-án tiszteletbeli aljegyzővé nevezte ki, amit a közgyűlés éljenzéssel vett tudomásul.[33]

1896. július 30-án a városháza épületében lévő Köszl-féle kereskedésben 200 kg szabálytalanul tárolt lőpor robbant fel. A szörnyű tragédiának 7 halálos és 39 súlyosan sérült áldozata volt.[34] Utóbbiak közé került Oberhammer Antal rendőrfogalmazó is.

1898. február 28-án másodaljegyzővé, majd április 18-án rendőr alkapitánnyá választották, évi 1000 forint fizetéssel.[35] 1900. január 1-jétől az alkapitányi tisztet átminősítették rendőrkapitányivá, 2600 korona évi fizetéssel és 560 korona lakbérrel.[36] Ez év június 1-jétől helyettesítette Herbert János gazdasági tanácsnokot, majd 1902. május 21-én negyedik, gazdasági tanácsnokká választották.[37] 1903. április 20-án jelentette be a főispán, hogy tiszteletbeli rendőrfőkapitánnyá nevezte ki március 26-ától.[38] 1907. május 9-én a felfüggesztett Vaszary Gyula helyettesítőjeként helyeztetett a főkapitányi állásra, 4400 korona fizetéssel és 700 korona lakbérrel.[39] A következő esztendő meglehetősen mozgalmas volt Oberhammer Antal számára. Az előző évben megrendezett világkiállítás rendfenntartásában elért kimagasló eredményességért megkapta a Ferenc József rend lovagkeresztje ki- tüntetést.[40] Zsolnay Miklós díszpolgárrá avatásakor Oberhammer mondta a pohárköszöntőt, amiből érdemes két mondatot citálni. „Nem a rózsák hozzák meg a tavaszt, hanem amikor tavasz van, nyílnak a rózsák. Nem nagy emberek csinálnak nagy időket, hanem nagy idők találnak mindig nagy férfiakat.” Május 18-án ismét tanácsnokká választották, ám továbbra is helyettes rendőrfőkapitányként dolgozott.[41] Július 10-én 335. számú határozatával a főispán kinevezte rendőrfőkapitánnyá.[42]

Rendőri vezetőként aktív résztvevője volt a vidéki rendőrség mozgalmainak, ahová a fiatal rendőrtisztviselőket gyakran magával vitte. A Közbiztonság 1910-es almanachja szerint; „Néhány éve vezeti a policiját nagy rátermettséggel és buzgósággal. Érdemes, képzett ember."[43]

Lenkei így méltatta: „Herberth utóda a gazdasági tanácsosi állásban Oberhammer Antal volt, aki a szerencsés úri modorával, a közönség iránt mindenkori előzékenységével, nagy szorgalmával és törhetetlen ambíciójával hamarosan beleélte magát ezen sokféle ágazású reszortba, melyet megfelelő hozzáértéssel vezetett éveken át. Előzőleg a rendőrségnél is működött mint főkapitány helyettes és alaposságról tesz tanúságot, hogy Erreth János által Pécs rendőrfőkapitányává neveztetvén ki, ezen minőségben is nemcsak a közönség legszélesebb rétegeinek, de a pécsi munkásosztály vezetőinek is, oly megelégedésére működött, hogy a Károlyi kormány eljövetelénél ők is csatlakoztak azokhoz, akik Oberhammer Antalban látták az esetleg felmerülő ellentétek elsimítására a legalkalmasabb pécsi viszonyokat legalaposabban ismerő köztisztviselőt, aki a kormánybiztos főispáni állást a zavaros helyzetben a legjobban fogja betölteni. Mint gazdasági tanácsos világos előadásával nyert ügy volt az, melyet a bizottságban és közgyűlésen, mint előadó képviselt és működése harmonikus, a közbizalmon fölépült volt, mely minden állásába követte.”[44]

1918. október 22-én a város tanácsának előterjesztésére, a közgyűlés a Pécs-Baranyai Központi Takarékpénztár felügyelő bizottsági tagjává választotta, kimondva, hogy az a rendes hivatali munkát nem hátráltatja, a város számára előnyös, ezért a közhivatali tekintélyével nem összeférhetetlen.[45]

1918. november 22-én a belügyminiszter Pécs város főispáni teendők ellátásával megbízott kormánybiztossá nevezte ki. A törvényhatósági bizottság december 3-án lelkes éljenzéssel fogadta, és örömmel vette tudomásul kinevezését. Beszédében lemondott a rendőrfőkapitányi tisztről, amelyet a közgyűlés elfogadott, egyben a 11 évi rendőri vezetői tevékenységért elismerését és hálás köszönetét nyilvánította.[46]

Kormánybiztosi teendőit mindössze két hónapig gyakorolta. 1919. január 28-án a város főispáni hivatalában megjelent Pandurovits László, az újvidéki Narodna Uprawa és a belgrádi kormány által kinevezett főispán, aki felszólította hivatalának átadására. Oberhammer kijelentette, hogy a hivatalt át nem adja, mivel ő a magyar kormány által kinevezett törvényes főispán kormánybiztosa a városnak, más kormány intézkedését nem ismeri el. Pandurovits a hivatal átadásához való ragaszkodását az ellenszegülő Oberhammerrel szemben karhatalom alkalmazásával juttatta érvényre. Engedve az erőszaknak aláírta azt a 3 pontból álló jegyzőkönyvet, amely a hivatal bútorai, könyvei és 1906-tól, amióta külön városi főispáni hivatal működött, keletkezett iratok és iktatókönyvek átadásáról készült.[47] A szerb városparancsnoknál elérte, hogy a megszállás alatt Pécsett maradhasson, ahol „hasznos megfigyelői szolgálatokat teljesített.,,[48]

1919. október 1-jén a város helyettes főjegyzője és polgármester helyettese lett.[49] Ez idei tevékenységét a város közgyűlése 1927. február 14-én egy mondattal jellemezte; „A szerb impérium alatt helyt állt.”[50] Lenkei szerint a szerb megszállás után bevonuló magyar csapatok ünnepélyes fogadásán, „a város közönsége nevében Oberhammer Antal mondott lelkes beszédet, aki a szocialista városi vezetés alatt az összekötő kapcsot képezte Pécs és a Sásdon székelő polgármesteri hivatal között.„[51]

1921. december 22-én, a felszabadulás utáni első Pécs város törvényhatósági bizottsági rendes közgyűlése egyhangúlag megválasztotta főjegyzőnek.[52]

Az 1922. június 1-jén lezajlott képviselőválasztáson Pécs első kerületében párton kívüli jelöltként indult. Hamerli Imrével a tíz nappal későbbi pótválasztáson ismét összemérte erejét, amikor is 1754 szavazótöbbséggel Oberhammert választották meg nemzetgyűlési képviselővé.[53]

1923. január 28-án a Pécsi Polgári Daloskör 39-ik évi rendes közgyűlésén az egyesület dísztagjává választották.[54] A Dunántúl: Pécs-Baranya 1918-1928 című kiadványa további számos közéleti megmozdulásáról tett említést. 1925-ben, amikor az úgynevezett „takarékossági bizottság” javaslatba hozta a pécsi egyetem megszüntetését, a nemzetgyűlésben, a tiltakozó megmozdulások részeként, kérdést intézett a kultuszminiszterhez. A válasz megnyugtató volt. „A pécsi egyetemet minden körülmények között fenn fogják tartani.”[55]

Az említett választási győzelem után belépett az egységes pártba. 1926 novemberében e párt jelölte Pécsett az országgyűlési képviselőválasztásra. A december 14-15-ei választáson az egységespárti lista 6753 szavazatot kapott, így programjával Oberhammer Antalt megválasztott képviselőnek jelentették ki.[56]

Az 1927. február 14-én megtartott rendes közgyűlésen ismertették beadványát, amelyben megköszönte előmeneteli lehetőségét, megélhetésének biztosítását és közölte, hogy február 1-jétől főjegyzői hivataláról lemond. Érdemeinek méltatását követően a közgyűlés kifejezte abbeli reményét, hogy „a városért fog tenni” ezután is, egyúttal javasolták érdemeinek jegyzőkönyvi megörökítését. A törvényhatósági bizottság, határozatában rögzítette a jegyzőkönyvi elismerést és február 1-jétől a következő járandóságot állapították meg: fizetés címén havi 504 pengőt, 20 % városi pótlékként 100 pengő 80 fillért, személyi pótlékként 145 pengő 92 fillért, családi pótlékként 13 pengő 60 fillért, lakáspénzt évnegyedekre 236 pengő 64 fillért. Az országgyűlési képviselői megbízatás megszűnése esetén megilleti korábbi állása és a vele járó jövedelmek.[57]

1928. augusztus 31-én beválasztották a magyar irodalmi és művészeti kongresszus nagytanácsába.[58]

1929-ben Pécs város örökös törvényhatósági bizottsági tagjává választották.[59]

1930. április 30-án hunyt el, 36 évi közszolgálat után.[60] Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város közigazgatási almanachja így emlékezett; „Agilis és a közjó érdekében mindenkor áldozatos életét az 1930. április havában bekövetkezett elhunyta törte ketté, mélységes gyászba borítva nemcsak szerető családját, hanem városát is.”[61]


[1] Az előadás elhangzott Pécsett 2000. május 15-én a levéltári napon tartott konferencián

[2] Pécsi Figyelő, 1893. június 14.

[3] Baranya Megyei Levéltár (a továbbiakban: BML) Pécs sz. kir. Város törvényhatósági bizottsági ülési jegyzőkönyv (a továbbiakban: Pvt.tvh.jkv.) 6/1872.

[4] BML Pvt.tvh.jkv. 6287/1882.

[5] BML Pvt.tvh.jkv. 78/1884.

[6] uo. 19/1890.

[7] uo. 73/1890.

[8] uo. 19/1890.

[9] uo. 102/1890.

[10] BML Pvt.tvh.jkv. 86/1893.

[11] uo. 114/1878.

[12] uo. 78/1882.

[13] uo. 162/1894.

[14] uo. 173/1896.

[15] uo. 118/1902.

[16] uo. 220/1902.

[17] uo. 237/1899.

[18] uo. 28/1897.

[19] uo. 20/1903.

[20] uo. 295/1905.

[21] BML Pécs város polgármesterének elnöki iratai, 1255/1905. elnöki

[22] uo. 235/1906.

[23] BML Pécs város közigazgatási bizottságának iratai, 354/1907.

[24] BML Pvt.tvh.jkv. 263/1907.

[25] uo. 118, 138/1908.

[26] uo. 158/1908.

[27] Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből, Pécs, 1922. 42-43.p.

[28] Ágh Timót: Emléklapok Pécs sz. kir. város múltjából és jelenéből. Pécs, 1894. 141.p.

[29] BML pvt.tvh.jkv. 17542/1928.

[30] uo. 206/1913. és 36/1914.

[31] BML Pécs város számvevőségének iratai. Tisztviselők törzskönyve, 68.p.

[32] BML Pvt.tvh.jkv. 79/1894.

[33] BML Pvt.tvh.jkv. 105/1894.

[34] Vörös Márton: A Széchenyi tér regénye. Pécs, 1963.132.p. és Pécs-Baranya 1918-1928. Pécs, 1929. 42.p.

[35] BML Pvt.tvh.jkv. 32.b.-70.c./1898.

[36] Tisztviselők törzskönyve, 68.p.

[37] BML Pvt.tvh.jkv.. 129/1900.

[38] uo. 63/1903. és a Tisztviselők törzskönyve

[39] BML Pvt.tvh.jkv. 197/1907.

[40] uo. 59/1908.

[41] uo. 107.c./1908.

[42] Tisztviselők törzskönyve, 69.p. és BML Pécs főispáni általános iratok 280/1908.

[43] A közbiztonság almanachja 1910. évre. Budapest, 1909. 155-158.p.

[44] Lenkei, i.m. 69.p.

[45] BML Pvt.tvh.jkv. 187/1918.

[46] uo. 215/1918.

[47] BML Pécs főispáni általános iratok, 4, 5/1919.

[48] Lenkei, i.m. 47.p.

[49] BML Pvt.tvh.jkv. 59/1927.

[50] uo.

[51] Lenkei, i.m. 302.p.

[52] BML Pvt.tvh.jkv. 5/1921.

[53] Pécs-Baranya, i.m. 147.p.

[54] uo. 166.p.

[55] uo. 216.p.

[56] uo. 254.p. és BML Pvt.tvh.jkv. 5/1921.

[57] uo. 59/1927.

[58] Pécs-Baranya, i.m. 290.p.

[59] BML Pvt.tvh.jkv. 325/1929.

[60] uo. 60, 95/1930.

[61] Baranyavármegye és Pécs szab. kir. város közigazgatási almanachja. Pécs, 1933. 221.p.