Cikkek

Mendly Lajos: 75 éve avatták fel Szent István aknát

Pécsi Szemle 2000. (3. évf.) 2. szám, 74-84. oldal

Letöltés: pdf20


Mendly Lajos

75 ÉVE AVATTÁK FEL A SZENT ISTVÁN AKNÁT

Gróf Zichy Gyula dr. pécsi megyéspüspök számos közéleti személyiség jelenlétében 1925. április 26.-án, 75 éve szentelte fel ünnepélyesen az Első Dunagőzhajózási Társaság, a DGT új főaknáját, a Szent István aknát, a Társaság pécsi bányaműveinél az 1913-ban elkezdett szervezési és fejlesztési tevékenységének egyik legjelentősebb létesítményét.

Az alábbiakban ismertetett fejlesztést a DGT 1913 és 1930 közötti pécsi bányaigazgatója, dr. mont. h.c. ing. Jaroslav Jicínsky hajtotta végre, akinek életútjáról Lapunk ez évi tavaszi száma emlékezett meg.

 

 

A 19. század utolsó évtizedei

 

A Mecsekszabolcs és Somogy községek határában művelt bányák összevonásából létrejött szabolcsi kerület a Pécs környéki bányászat legnagyobb kiterjedésű, a legnyugodtabb településben a legnagyobb szénvagyonnal rendelkező területe lett. Szabolcs és Somogy községek területén kevés kivétellel szinte minden szenet tartalmazó földterület ősidőktől a Pécsi Székeskáptalan és a Székesegyházi Uradalom tulajdona volt. A DGT 1869-94-ig az összes egyházi tulajdonú, el nem idegeníthető terület bányaművelési jogát tartós bérlet útján megszerezte, elvben 1968-ig. Mindkét község területén az egyéni, RiegelAntal, Koch Ferenc, valamint a társasági tulajdonú Magyar Lloyd-Gőzhajózási Rt., Egyesült Magyar Gőzhajózási Rt. területek bányaművelési jogát 1892-ig megvásárolta a Társaság.[1]

A terjeszkedéssel egy időben a DGT fokozatosan korszerűsítette és koncentrálta a szállítást. Megépítette az András akna és Üszög (1854), az Üszög és a mohácsi szénkikötő (1857), az Üszög és a Ferenc József akna (1873) közötti vasutakat. Egyre több gőzgépet, a kilencvenes évektől már villamos gépeket alkalmazott, telefonnal kötötte össze a vállalat telephelyeit, a megszerzett aknák, tárók, bányaterületek összekapcsolásával, bezárásokkal és funkció változtatással jelentős termelési-szállítási koncentrációt hozott létre.

Gerber Ferenc salgótarjáni bányaigazgatónak a DGT megbízásából 1891- ben végzett részletes vizsgálata, elemző jelentésének és észrevételeinek elfogadása vezette a Társulatot a 20. század elején megterveztetett és végrehajtott további koncentrációs és fejlesztési terveinek megvalósításához.

Felesleges, költséges és alacsony hatékonyságú a többlépcsős: Bécsben székelő bányaigazgatóság, Pécsett működő bányafelügyelőség és a három bányakerület feletti vezetés.[2] Helyette Pécsett, a közvetlen tapasztalatok alapján irányító igazgató, központosított műszaki irányítás, adminisztráció és gazdálkodás volt a javaslata.

Az akkor tíz termelő akna helyett három megfelelő kapacitású aknára lenne csak szükség. A szállítóberendezések kihasználásához az aknákat 2 km-enként célszerű telepíteni. A sok működő akna miatt a feltárás, előkészítés elégtelen. A fejtési mező előkészített szénvagyona legyen háromszorosa az aknaszállítás kapacitásának. A DGT Gerber jelentése alapján döntött a szervezeti változásról, az üzemkoncentrációról, a műszaki fejlesztésről. Jicínsky Jaroslav személyében megfelelő szakembert neveztek ki a feladat végrehajtására.[3]

Az 1873-ban megépített Üszög-Ferenc József akna közötti 6,99 km hosszú vasúttal a szabolcsi üzem is vasúti csatlakozáshoz jutott. A szabolcsi üzem szállítását a György- és a Ferenc József akna, a szellőztetést a Sándor- és a Flach- (Lapos) akna biztosította. Az 1870-ben mélyített, 250 m mély fabiztosítású György akna iker gőzszállító-géppel szállított V. szintről. Szenét (1913-ban 12,1 ezer tonna) légszérelés[4] után fékrendszerű, végtelenített láncpályán szállították az Üszög- Ferenc József akna közötti vasút mellékági rakodóhelyére, ahol közvetlenül a vasúti kocsikba töltötték.

Az 1865-ben üzembe helyezett, 222 m mély Ferenc József akna (később: Béke akna) 1894-ben létesített iker gőzszállító-géppel szállított 1913-ban százhatvanegyezer tonna szenet. Külszínén üzemelt egy régi építésmódú kovácsszén- mosó az óránként egy tonna mosott terméket előállító ülepítő géppel, egy gőzüzemű Boulett tojásbrikett prés 8,5 tonnás teljesítménnyel és egy ugyancsak régi kivitelű, melléktermék nélküli kokszoló kemence. Az üzem légellátását Sándor aknán elektromos hajtású Pelzer ventillátor, a lejtaknán ugyancsak elektromos hajtású Guibal ventillátor biztosította. A villamos energia igényt egy 150 lóerő kapacitású kondenzációs gőzgép látta el szíjmeghajtású, 350 volt névleges feszültségű egyenáramú dinamóval. A Ferenc József- és a Rücker aknák közötti kisvasút energia ellátását egy 330 volt névleges feszültségű egyenáramú dinamó biztosította.

A somogyi üzem szállítását Rücker akna, a szellőztetést egy légfeltörés látta el. Az 1876-ban létesített, 236 m mély Rücker akna 1913-ban 90 ezer t szenet szállított, az 1871-ben létesített két iker-gőzszállítógép segítségével. A légszérelt szenet 3 km hosszú, részben az Új-táróban vezetett villamos üzemű, 330 voltos egyenáramú, felső vezetékes, keskeny nyomtávú vasút szállította a Ferenc József aknai vasúti rakodóra.

A légfeltörés Pelzer ventillátorral volt felszerelve, melyet gőzgépről, a vasasi üzemtől vételezett villamos energia ellátásra állítottak át.

A szabolcsi, a somogyi és a vasasi üzemeknek a Ferenc József (és a György-) aknai rakodóra szállított széntermelését gőzüzemű, normál nyomtávú, a DGT tulajdonában álló vasúton szállították el az üszögi állomásra, ahonnan a szén nagy részét, a saját hajózás és az értékesítés céljára szolgáló szenet Villányon át, a Mohács-Pécsi Vasúttal szállították a mohácsi kikötő rakodójára.[5]

 

 

A tervezett koncentráció megvalósítása

 

A tervezett fejlesztés keretében a szabolcsi kerületben egyetlen, új szállító akna létesült, ötszázezer tonna éves kapacitással. Az I. világháború miatt a tervezettnél később megvalósult, a politikai változások miatt Neu Franz Josef Schacht helyett a Szent István akna, 1925. évi üzembe helyezéssel. Kihúzó szellőztetés céljára körszelvényűre kibővítették, 5 m belvilággal kifalazták György légaknát a nyugati és Rücker légaknát a keleti szárnyon. Sándor aknát és a Rücker légfeltörést felhagyták. A Ferenc József, új nevén Béke aknát és a Lapos aknai légfeltörést a tervezett 1935 helyett 1965-ben hagyták csak fel.

 

 

A Szent István akna mélyítése

 

Az aknát az első ütemben 400 m-ig mélyítették ideiglenes aknamélyítő szállítóberendezéssel, 273., 330. és 380. m mélységben rakodószintek kialakításával, 20 m-es zsomppal.[6]

Az 1913 végén négy hatórás műszakkal, az aknatalpon műszakonként tizenöt fővel megkezdett mélyítést a mozgósítás miatti munkás és felügyelet hiányában már 1914 július végén 117 méternél abba kellett hagyni. A munkát a korábbi létszám egyharmadával még abban az évben, november elején folytatták, de az anyagbeszerzés problémái és az alacsony munkáslétszám miatt a következő év március elején, 147 méternél újra abba kellett hagyni.

A mélyítést korlátozott létszámmal 1916. október elején folytathatták és 1917 szeptemberében 271 méternél rályukasztottak (áttörtek) a Ferenc József aknai 22-es telepi vágatról a Szent István aknához hajtott főkeresztvágatra.

Az aknát a bányagépgyártó Heinrich, Fröhlich és Krüpfel Rt. aknamélyítést kivitelező részlege mélyítette Hannebeck Frigyes helyi irányításával. Az aknamélyítés nem jelentett különösebb műszaki problémát. A vízhozzáfolyás függvényében egy ütemben 5-20 méteres szakaszokat mélyítettek 6 m belső átmérővel, melyeket ideiglenes biztosítással U-vasakkal és fabéléssel láttak el. A betonozást szakaszonként lengőpadozatról végezték, 60 cm falvastagsággal. Csöveket és vízgyűrűket szükség szerint betonoztak be, ezeken át vezették a fakadó vizet a szivattyúkhoz. A legnehezebb, 20 kg-os aknamélyítő fúrókalapácsokat használták, a robbantást dinamittal végezték, a külszínről világítási árammal indítva. A kötélvezetésű szállítóbödönök 800 liter űrtartalmúak voltak.

A másfél éves üzemszünet után a zsomp vizét elektromos meghajtású, sújtólég biztos centrifugális búvárszivattyúval juttatták a külszínre. A 152 m elérése után a búvárszivattyút helyben lerögzítették, mert a mélyebb rétegek a víz át nem eresztő agyagréteg miatt csaknem szárazak voltak. Itt a későbbiekben minimum száz liter hozamú ún. édesvizet, haszon- és ivóvizet nyertek az akna teljes élettartama alatt.

A II. szint felett olyan intenzív gázkitörést kaptak, amely több mint öt méterre feltöltötte az aknát készlettel. Az aknamélyítés befejezése után kerülhetett sor az aknaszerelvényezésre, a fő- és kereszttartó vasak, a szállítókasok vezető gerendáinak beépítésére. A bányát és a külszínt összekötő elektromos energia, jelző és telefon kábelek, alacsony- és magas nyomású sűrített levegős, valamint az ivó- és a bányából kiemelésre kerülő szennyezett, savas víz csővezetékeinek, a szintek közötti közlekedést szolgáló járóosztály létráinak és fejvédő padozatainak beszerelésére. Az aknamélyítést és szerelvényezést szolgáló ideiglenes szállítógép elvonulása után kerülhetett sor a végleges aknaszállító torony alapozására, majd megépítésére.

 

 

Műszaki fejlesztés a bányában

 

A II. szint rakodója közelében falazott zsomp vágatokban összegyűjtött vizet tágas falazott géptérben elhelyezett három villamos meghajtású centrifugál szivattyú 1200 lóerővel nyomta a külszínre. A bányaszállítás a távolabbi pontokról a gyűjtőhelyekre kézi csillézéssel, illetve lóvontatással, innen az aknáig magasnyomású sűrített levegős mozdonyokkal, ötven csillés vonattal, illetve kötélvontatással történt.

A fejtőcsákányokkal, a közép-kemény telepekben megfelelő teljesítményű sűrített levegővel működő réselő gépekkel való jövesztés mellett a rázott csúszdák üzembe helyezése jelentős teljesítménynövelést eredményezett. A kemény szenű és jó mellékkőzetű vékony széntelepekben megkezdték az Eickhoff-típusú rudas (1925-1940), majd a láncos réselőgépek alkalmazását.[7]

A feltáró és elővájó munka teljesítményét, a könnyebb és biztonságosabb munkavégzést segítették a tipizált fúrókalapácsok mellett az ugyancsak sűrített levegős vitlák[8] és szivattyúk, valamint a sújtóléges bányában különösen nélkülözhetetlen, a munkahelyek fokozott szellőztetését megoldó ventillátorok.[9]

 

 

A külszíni létesítmények

 

A szállítótorony és az aknatorony az aknaházzal, a csillekörforgalom pályája, a szénszállító és a meddő elszállító rendszer, a gépház, az üzemi épület fürdőkkel, irodákkal, lámpakamrával, felolvasó csarnokkal, raktárral, mentőállomással, a legényotthon, valamint a készenléti lakóépületek.

 

 

Aknatorony és aknaszállítógépek

 

A 41 m magas aknatorony 28 méteres szintjén kialakított gépházban helyezték el a két Ward-Leonard rendszerű, hajtótárcsás szállítógépet. Ezek közül egyik az István II. akna 1963-ban történő üzembe helyezése után feleslegessé vált, a másik 1989-ig, a bánya teljes élettartama alatt megbízhatóan üzemelt a 637 m szállítási mélységig. Mindkét aknaszállítógépet 650-es mélységhez és 4000 kg hasznos teherhez konstruálták. Ez az aknatorony kiképzés, melyet a bécsi J. Schőngut tervezett, és addig csak a brünni Kukla aknánál Jaroslav Jicínsky rekonstrukciós programja keretében alkalmaztak, statikai és gazdasági előnyöket is nyújtott a szokványos vasbeton építményekkel szemben az esztétikai megjelenésen túlmenően. Az alaptól a gépszintig közel függőlegesen felnyúló beton oszlopok az állandó és a változó terhelések tetemes részét felvéve, feszítőművek segítsége nélkül, közvetlenül hárították át az alaptalajra. Így nemcsak az épületszerkezetek erőeloszlása egyszerűsödött, hanem lényegesen egyszerűsödött és olcsóbbá vált a kivitelezés is.

 

psz 2000 02 08 mendly lajos 01

 

Szent István-akna

 

psz 2000 02 08 mendly lajos 02

 

Akna-torony metszet

 

A toronyban kialakított gép-, készülék- és terelőkorong szinteken vasbeton födémeket képeztek ki. Az így kialakított emeletek téglafallal lettek kitöltve. A többi részen az oszlopok az aknaház felett szabadon állnak, az egész toronynak bizonyos könnyedséget biztosítva. Az ipari emlékként megőrzött tornyot a budapesti Eduard Ast & Co. cég építette. A kétszintes, két-két egymás utáni csillét szállító kasok súlya 4000 kg. A külszínen és az aknarakodókon a lengőpadokat sűrített levegő működtette. A személyszállítás idejének lerövidítésére a külszínen emeleti erkély, a szinteken a rakodók alatt kiképzett közlekedő pince szolgált. A 350 kg önsúlyú vascsillék 600-tól 1000 kg-ig voltak terhelhetők.

 

psz 2000 02 08 mendly lajos 03

 

Akna-szelvény

 

 

Csilleforgalom

 

A teli szenes csillék a kasból lejtéssel gördültek a láncpálya-állomás előtti vágányzárhoz, ahol a visszatérő üres csilléktől függően az önműködő csatló berendezés segítségével a láncpályára kerültek. A fékrendszerű (így energiaigény csaka meginduláshoz volt szükséges), 840 m hosszú, 18% lejtésű végtelenített felső-láncpálya közvetlenül a Ferenc József aknai rakodóállomásba torkollott. A visszatérő üres csillék az aknához lejtéssel futottak be. Ugyanígy gördültek le a fatérről a megrakott fáscsillék, valamint a hányóról visszatérő üres meddős csillék külön vágányokon, majd együttesen jutottak el az aknához. A csillék összeütközésének elkerülésére a csatlakozásoknál az egyik mindig szabadátfutású vágány volt, a másikat az ettől működtetett kerékfék zárta 4 méterrel a váltó előtt, amikor ott csille haladt át, és oldotta 1 méterrel annak elhaladta után.

 

psz 2000 02 08 mendly lajos 04

 

Szent István-akna szállítógépe

 

A kétszintes gépház emeletén helyezték el az aknaszállításhoz az elektromágneses kapcsolású, Ilgner-rendszerű, Ward Leonard áramátalakítót, a budapesti Láng Gépgyár által gyártott, elektromos meghajtású kétlépcsős, hét atmoszféra túlnyomásra és óránként 2500 m3 beszívott levegőre méretezett tandem elrendezésű (iker-) kompresszort, a Vitkowicében gyártott, egyenként 600 m3-re méretezett két magasnyomású kompresszort, melyek 175 atmoszféra feszültségű sűrített levegőt állítottak elő a földalatti, sűrített levegővel üzemeltetett mozdonyok számára, a BROWN-BOVERI & Co, Mannheim cég által gyártott nyolc atmoszférára méretezett, 7800 fordulatnál 10.000 m3 szívóteljesítményt nyújtó, háromfázisú váltóáramú motorral meghajtott turbó-kompresszort.

 

 

Üzemépület

 

A budapesti Országos Építőipari Társaság építette az üzemépületet, mely magába foglalta a fürdőket, a lámpakamrát, az irodákat, a központi mérnökséget, a vendégszobákat, az anyagraktárt, a központi mentőállomást és a kazánházat.

A munkásfürdőben 1300 földalatti és 200 külszíni munkás részére felhúzható ruhaakasztó volt (ún. hengás fürdő) és egyidejűleg 72 zuhanyozó rózsa alatt lehetett fürdeni. A műszakiak fürdői, az aknász és a tiszti fürdő külön-külön ruhaszárítóval voltak ellátva, hét-hét kád, zuhanyozó fülkék és egy-egy gőzfürdő, az ún. tiszti fürdőben még hőlégfürdő is volt.

Egy nagy helyiség szolgált a felügyelet elhelyezésére, további helyiségek az üzemvezetőség, a mérnökök, a bányamérő szolgálat, a pénzügyi és adminisztratív irodák részére, a vendégeket és a nőtlen fiatal mérnököket négy szoba és egy fürdőszoba várta. A műszaki és adminisztratív irodák közötti tágas csarnok volt, az ún. felolvasó. A munkások innen tolóablakon keresztül intézhették ügyeiket feletteseikkel és az alkalmazottakkal.

A töltő és kezelő berendezésekkel felszerelt lámpakamra 1300 elektromos és 200 benzinlámpa elhelyezését és kezelését biztosította.

A Rücker aknai mentőállomást az üzemépületek elkészültekor helyezték Szent István aknára és Központi Mentőállomássá fejlesztették. Az aknaház közelébe telepített állomáson vezették be és honosították meg Magyarországon először a Draeger oxigénes mentő és újraélesztő készülékeket. Gyakorló helyisége, melyben 1925 végén a mentési gyakorlatok számára egy modern füstkamrát alakítottak ki, a másik két üzemet is szolgálta.

Az épület alagsorában, melynek legnagyobb részét az anyagraktárak foglalták el, volt az épület fűtésére és a szükséges melegvíz előállítására szolgáló kazánház. A javító-, a kovács- és a villamos műhelyt, csak a közvetlenül szükséges napi javítások, karbantartás és az üzemzavar elhárítások céljára létesítették, a nagyjavításra, karbantartásra a újhegyi főműhelyt rendezték be.[10]

 

 

A széntermelést kiszolgáló külszíni tevékenységek

 

A széntermelést kiszolgáló elaprózott, kisteljesítményű, kezdetleges, élőmunka igényes, rendkívül gazdaságtalan tevékenységek, mint a gőz és villamos energia termelés, szénosztályozás és feldolgozás Újhegyre történő koncentrálásával, a szénosztályozó és az erőmű 1914-re történő megépítésével a DGT e folyamatokat gazdaságossá tudta tenni, a felszabaduló munkaerőt fejlesztési céljainak megvalósítására tudta átcsoportosítani.

 

 

Külszíni szénszállítás

 

Új szállítóaknák telepítése révén új szállítási megoldások váltak szükségessé. A Ferenc József akna vasúti állomásán 2500 tonna tároló kapacitású, önműködő töltésű betonsiló épült amely tárolta a kellő válogatás után, gumiszalagon érkező szenet. Az üzemi állomásról gőz- helyett villamos mozdonyok vontatták az önműködően töltött Talbot kocsikat az újhegyi szénelőkészítő műbe, ahol egyenként negyven tonnás terhüktől fenékürítéssel szabadultak meg.

 

 

A Szent István akna felszentelése

 

A DGT az akna felszentelését a bányaüzem teljes elkészülte utáni időpontra tűzte ki, 1925. április 26-ára, a hónap utolsó vasárnapjára. 25-én, szombaton a munkahelyek egy részét nem telepítették, azaz bizonyos műszakokat kihagytak.

 

psz 2000 02 08 mendly lajos 05

 

Munkások takarítottak a telepen és az üzemtéren, virág girlandokkal díszítették az üzemi épületeket, az akna bejárata előtt díszkaput és oltárt építettek, vele szemben a vendégek részére ácsolt dobogót is virág díszítette a másnapi ünnepélyre.

Az avatási ünnepség közönsége az erre az alkalomra készített húszoldalas képes ismertető, emlék füzetet kapott a Társaságtól.

 

 

A Dunántúl című napilap az aknaszentelésről

 

A lap szombati száma az ünnepély közönségének ajánlott füzet adatai egy részét ismertetve és méltatva hozza hírül, hogy „az aknaszentelést Zichy Gyula gróf megyéspüspök végzi nagy segédlettel.”[11] Az ünnepélyes aktusra Pécsre érkezők között felsorolja a DGT vezetőit, az egyházi méltóságokat, a megyei és városi notabi- litásokat, akik jelenlétére másnap számítanak. A lap keddi számában Szabó Géza újságíró tollából megjelenő, a korabeli média gyakorlata szerinti öt közbeszúrt rövid hirdetés és hír híján egy és egynegyed oldalas beszámolóból az alábbiakat érdemes kiemelni. „A lelkek kalóriájának kiaknázása nélkül nincs munka, szén és áldás. A Szent István akna felszentelése Mecsekszabolcson. A DGT a mecsekszabolcsi harangra 20 milliót, a pécsi szegényeknek egy vagon szenet adományozott.”[12] Pécs felől ezen az úton utoljára 1921. augusztus 22-én hajnalban hullámzott ekkora tömeg, amikor a szerb megszállás után a felszabadult Pécs és Baranya népe fogadta a bevonuló nemzeti hadsereg csapatait. Már messziről szembe tűnik a Szent István akna magasba nyúló tornya, tetején két nemzeti színű trikolórral. „Esőre hajló az időjárás, de azért, amerre a szem tekint, százával özönlik a nép Szent István akna felé. Csakhamar hatalmas embergyűrű veszi félkörbe a telepet. A korláton belül, mint valami völgyben, díszbeborultan áll az akna épülettömbje. Az akna bejárója előtt művészies oltár emelkedik. [...] Az oltár előtt díszruhás bányaaltisztek állanak égő lámpával. A dobogó körül a csendőrség, a hadastyánok, tűzoltók, cserkészek, az iskolák növendékei, a bányaaltisztek, a bányamunkások, odébb a katonazenekar, Mecsekszabolcs küldöttsége és a DGT tisztviselői teljes számban. Ahány ablak van az épülettömbön, mind tele van ünneplő néppel. Közben egyre-másra érkeznek a meghívott előkelőségek kocsijai, akiket a DGT Pécsre érkezett vezetői fogadnak.”

„Tíz órakor érkezik meg Zichy Gyula megyéspüspök Mosonyi Dénes dr. püspöki helynök kíséretében. A főpásztort lovag Schonka Ferenc DGT elnök üdvözli. Mozsárágyú jelzi a felszentelési aktus kezdetét. Zichy Gyula megyéspüspök teljes főpapi díszben szembefordul az ünneplő tömeggel és nagyszabású beszédet mond.” Beszédében „ ... örömét fejezte ki afelett, hogy ezen az ünnepélyen megjelenhetett, amikor első szent királyunk birtokába veszi ezt a kincsesbányát, arra figyelmeztet, hogy bárminő gazdagság is álljon a nemzet rendelkezésére, a kincseket nem magukért kell keresni, hanem, hogy azok láttára annál biztosabban találhassuk meg az utat Isten felé [...] Ragaszkodjatok tehát Krisztus kinyilatkoztatásának őréhez: a kat. Egyházhoz. Mert ez mutatja meg, hogyan kell élni és végül az utat, hogy hozzá juthassatok.” „... Majd a megyéspüspök bejárja az akna helyiségét és elvégzi a beszente- lést. Utána csendes szentmise következik, amelyet a főpásztor mond [...] Szentmise alatt a katonazenekar emeli az áhítatot gyönyörű egyházi zeneszámokkal.”

Elsőnek lovag Schonka Ferenc elnök lép a főpásztor elé és magyar nyelven mondja: „A magasztos órának és Excellenciád kegyes szavainak hatása alatt mélyen megindultan kérem, fogadja a magam és társaságom nevében őszinte szívből fakadó hálánkat és miután sajnos magyarul nem tudok, engedje meg, hogy Csatáry alelnök úr őméltósága tolmácsolja érzelmeinket.”

Csatáry Frigyes elnökhelyettes a pécsi egyházmegyei kitűnőségeknek a DGT 1852. évi megjelenésétől a szénbányászat mindenkori hathatós támogatását méltatta. „Tette ezt pedig gyakran nehéz körülmények között annak ellenére is, hogy társulatunk, bár Széchenyi István által alapítva, de mégis, nélkülözve éppen Magyarországon a szükséges anyagi támogatást, osztrák tulajdonba került. Követték e tekintetben Szent István királyunk Imre fiához intézett híres oktatását, mely szerint meghagyta: „Az idegeneket jóakarattal lásd el és becsületben tartsd őket, hogy szívesebben tartózkodjanak nálad, mint egyebütt. [...] a legnagyobb érdemet az egyház szolgái azon működésükkel vívták ki, amelyet a sok ezernyi munkásság életének fejlesztése, a hitbuzgóság terjesztése körül szereztek és szereznek. Mert valóban a lelkek kalóriájának kiaknázása nélkül nincsen munka, nincsen szén és áldás.”

A lelkes éljenzés után Wertheimer Lajos DGT vezérigazgató beszédének néhány kiragadott gondolata: „Ma a pécsi bánya, nemzetközi elsőrangú szakértők ítélete szerint, Európa legmodernebbül berendezett bányái közé tartozik.” A mű kezdeményezői és műszaki alkotói között kiemeli „Schonka elnök, Csatáry Frigyes, Graetz dr., Jicínsky Jaroslav, majd Schöngut mérnök” érdemeit. [...] a bánya 4500 munkásnak ad kenyeret és keresetet nyújt Pécs kereskedelmének és iparának. [...] Itt nem csak egy magángazdasági alkotásról van szó, hanem a közgazdasági élet egy fontos tényezőjéről, amelynek Baranya vármegye és Pécs városa szempontjából különösen jelentősége van.”

Fischer Ferenc dr. főispán és Nendtvich Andor polgármester támogatásáért mondott köszönet után Michnay Árpád bányahatósági főtanácsos szólt a pénzügy minisztérium részéről. Ezzel a hivatalos rész véget is ért. A vendégek megtekintették a telepet, majd elindultak a kocsik a telepről. „Délután 2 órakor 60 terítékes bankett volt a Pannóniának erre az alkalomra gyönyörűen feldíszített nagytermében.” Természetesen itt nem ismertetett tósztokkal.[13]

 

psz 2000 02 08 mendly lajos 06

 

Az akna felszentelésének emlékére márványtáblát helyeztek el az üzemi irodák kiscsarnokában. 1945 után, szerencsére épen kibontva, az üzem padlására került, ahonnan az 1970-es években a már szerveződő Mecseki Bányászati Múzeum anyagához szállították.

Külön figyelmet érdemel az üzem bársonyba kötött vendégkönyve, melyet az angyalos magyar kis címer alatt, két bányász jelvény között a Jó szerencsét! köszöntés és Horthy kormányzó aláírása nyitott meg 1923. április 26-án, tehát pontosan két évvel az akna felszentelése előtt. A következő oldalon láthatók 9 tagú kíséretének aláírásai. Az ünnepi alkalomra a vendégkönyvben virágos keretben az aknatorony és a budapesti Szent István szobor képe alatt díszes iniciáléval, a Szent szó S betűjére akasztott benzinbiztonsági lámpa alatt az alsó íven térdeplő, imádkozó bányásszal indított felirat alatt kezdődnek az avatáson bejegyzett aláírások, három oldalon összesen közel hetven.

Az évtizedek folyamán sok jeles és egyszerű személy látogatta meg az aknát, illetve a bányát. Jicínsky bányaigazgató felesége is többször leszállt a bányába a hölgyvendégek kíséretében, ilyen alkalmakkor a kiszállás után csoportkép is került a vendégkönyvbe. A könyv utolsó hivatalos bejegyzése 1945. VIII. 2-án Török Júlia és Kübler Jenő nemzetgyűlési képviselőké.

A következő bejegyzés 1949. IV. 7-én egy-egy párt- és szakszervezeti funkcionáriustól való, akik hatalmas, de aránytalan ötágú csillag fölé írták nevüket ceruzával, amikor valahogyan kezükbe került a vendégkönyv. Természetesen elől néhány nevet, címet áthúztak a könyvben. Az 1951-ben elkövetett ceruzás bejegyzés, olvashatatlan krix-krax, talán kisgyermek firkálmánya, alatta itt is ötágú csillag, belsejében koszorú közepében kivehetetlen rajz.

Végül „1993. V. 12-én mára bezárás stádiumában megtekintettem a bányát. Az eddigi optimizmus sajnos hiányzik. Az 1951 óta eltelt idő után a még itt dolgozóknak és valamennyi bányásznak Isten áldásával jó szerencsét kívánok. t Mayer Mihály püspök, Wolf Gyula püspöki titkár, Guld József gazd. hiv. vezető.” A bánya részéről: „1993. 05.12-én. A bánya végleges bezárása előtti bányalátogatás alkalmából szomorú szívvel dr. Göndöcs István felszámoló biztos” bejegyzés zárja a sok szép évet, de fájdalmas, rossz napokat is látó vendégkönyvet. E sorok egyben búcsúztatják az ünnepélyes avatástól 68 évig rendületlenül szolgáló, a bányászatban matuzsálem korú Szent István aknát, melynek tornyát ipari emlékként őrizzük. Az akna felszentelése helyett „avatásának” ötvenéves évfordulójáról az üzem a bányaigazgatóság egykori Déryné utcai, akkoriban képzőművészeti kiállításoknak is helyet adó három nagy termében rendezett kiállítással emlékezett meg, melyre Zsolnay eozin plakett is készült.

A 60. évfordulót az üzemi kultúrotthonban tartották, melyen a résztvevők színes emléklapot kaptak. Az emléklap a vendégkönyv aknaszentelésre készült díszes oldaláról készült fotó másolat, az alkalomra utaló felirattal.

A 75 éves évfordulóról az alkalomhoz méltó kiállítás fog megemlékezni szeptemberben.


[1] Jaroslav Jicínsky: Die Pécser Steinkohlenbergwerke der Ersten Donau-Dampfschiffahrts Gesellschaft. 1852-1931. Universitats-Buchdruckerei „Dunántúl” Pécs (Fünfkirchen), 1931. 22-61.p.

[2] Pécs(bánya), (Mecsek)Szabolcs, Vasas bányakerületek

[3] Gerber Frigyes: Bericht über das Kohlenvorkommen und den Bergwerks-betrieb zu Fünfkirchen. Salgó-Tarján, 1891. 42.p.

[4] Gyenge légáramnak a különböző fajsúlyú, nagyságú és alakú szemcsékre gyakorolt eltérítő hatását hasznosító széndúsító eljárás

[5] Lásd 1.sz. jegyzet

[6]zsomp = a bányában fakasztott vizek összegyűjtésére szolgáló bányatérség

[7] Lásd 1. sz. jegyzet

[8] vitla = csörlő

[9] A mecsek-szabolcsi Szent István akna. Első Dunagőzhajózási Társaság. Dunántúl Egyetemi Nyomda. Pécs, 1925. 1-20.p.

[10]Lásd 1.sz. jegyzet

[11] A DGHT ünnepe. Vasárnap szentelik fel a társaság Szent István aknáját. A cikk szerzője nincs megnevezve

[12] A Dunántúl egy számának ára ekkor 1500 korona volt

[13] Dunántúl, 1925.IV.25. 2.p.; 1925.IV.28. 2-3.p.