Cikkek

Pilkhoffer Mónika: Építők és építtetők a századfordulón. Adalékok Schlauch Imre munkásságához

Pécsi Szemle 2000. (3. évf.) 2. szám, 64-73. oldal

Letöltés: pdf20


Pilkhoffer Mónika

ÉPÍTŐK ÉS ÉPÍTTETŐK A SZÁZADFORDULÓN

ADALÉKOK SCHLAUCH IMRE MUNKÁSSÁGÁHOZ

Pécs városképének nagyhatású formálójáról, Schlauch Imre építészről már több tanulmány is készült.[1] A Schlauch életmű feltárása azonban korántsem teljes, a pécsi polgárok nagy többsége számára pedig meglehetősen ismeretlen. Dolgozatunk célja ezért az építész-vállalkozó tevékenységének összefoglalása és kiegészítése, munkáinak köztudatba való beemelése. Életét és munkáit két részre osztva tárgyaljuk: először mint a legjelentősebb századfordulós középületek kivitelezőjét, majd pedig mint tervezőt mutatjuk be olyan épületein keresztül, melyek eddig hiányoztak a Schlauch oeuvre-ből.

Schlauch Imre Erdély szülötte, és unokaöccse volt az országos jelentőségre és hírnévre emelkedett nagyváradi püspöknek, Schlauch Lőrincnek.[2] Weiler Árpád valószínűsíti, hogy szülővárosa megegyezett pályafutása kezdetének színhelyével, Temesvárral.[3] Születési dátumára vonatkozóan találkoztunk 1840. szeptember 17. és 1841-es adattal is. Szőnyi Ottó a budai-külvárosi temetőről 1911-ben írt könyvében a legújabb kriptasorba temetett sírok között megemlíti Schlauch nyughelyét is, mégpedig 1840-es születési évszámmal.

A céhes keretek között folyó építészképzés útját járva gimnáziumi és rajzi tanulmányai után a legkiválóbb helyi mesternél, Schmidt Ferencnél inaskodott. A többre törekvő kőművestanonc legényvándorlása során Szeged és Kassa állomásain keresztül Bécsbe is eljutott, ahol a Glaser cégnél betöltött állása mellett a Politechnikum és az Akadémia előadásait is látogathatta. Miközben több terve kivitelezésre került Bécsben és Badenben, tanulmányai eredményeként 43 éves korára, 1883-ban megszerezte az építészmesteri képesítést. Valószínűleg akadémiai professzorának, a pécsi székesegyházat neoromán köntösbe öltöztető Friedrich Schmidtnek köszönhette Pécsre kerülését, aki felhívta figyelmét a város megélénkülő fejlődésében rejlő lehetőségekre.[4]

A szorgalmas munka során összegyűjtött vagyonával városunkban letelepedő építész a Pécsi Figyelő 1884. május 24-i számában adott hírt magáról. Első munkái között szerepelhetett saját házának a megépítése, mert októberben a Hunyadi (ma Mátyás király) utcából az Indóház utca 6. szám alá költözött, és irodáját is ide helyezte át.[5] A ház 1905-ös dokumentációjára véletlenül bukkantunk rá, ekkor ugyanis átépítették.[6] Mivel a hátsó konyha és kamra toldaléképítkezése a homlokzatot nem érintette, így csak alaprajzzal rendelkezünk a Schlauch-házról. Az 1904 júniusában megtervezett átalakításra talán pont azért került sor, hogy az építész halála után a két Schlauch fiúval a vállalkozást továbbvivő cégtárs, Károlyi Emil építész is ide költözhessen. Azt ugyanis nehezen tudjuk elképzelni, hogy az ötgyerekes Schlauch család korábban is a ház egyik, 3 szobás lakásában nyomorgott volna.

Schlauch jó viszonyban volt a székesegyház átépítési munkálatainak irányítására Pécsre küldött legkedvesebb Schmidt-tanítvánnyal, Kirstein Ágostonnal. Baráti kapcsolatuk munkakapcsolattá fejlődött, ahogy a Dulánszky püspök környezetében dolgozó Kirstein több nagyszabású egyházi feladathoz segítette hozzá mesterünket. Közös munkáik sorát az irgalmas rend Gránátalma gyógyszertárának emeletráépítése és templomuk homlokzatának reneszánsz átalakítása nyitotta meg (1887-1891). Az 1795-ben felszámolt kapucinusok helyén megtelepedett, betegápolással foglalkozó rend számára építette fel Schlauch az Irgalmasok Igazságügyi Palotáját (Széchenyi tér 4-5./1889), és a Kossuth tér 1-3. számú kétemeletes bérházat (1891), egyaránt 80 000 Ft-os költséggel. A sziléziai származású, berlini és bécsi tanultságú Kirstein tervei szerint húzta fel 1889-ben a Székesegyházi Ének-és Zeneiskolát francia reneszánsz stílusban, majd 1895-ben a Kereskedel- mi-és Iparkamara Székházát (Perczel utca 20.) és a Pécs Egyházmegyei Alapítványi Hivatal és Takarékpénztár épületét (ma Csontváry Múzeum). A reformkori ihletettségű Nemzeti Casino új székházának kirsteini terveit Schlauch 1895-ben olcsóbbá dolgozta át (Király utca 13., ma FEK).

„Kirstein jól értékesítette Schlauch organizációs képességeit és építőipari gyakorlatát, Schlauch pedig sokat pótolhatott elméleti ismeretei hiányából Kirstein segítségével.”[7] Együttműködésük igazi kapitalista nagyvállalkozót formált Schlauch Imréből, aki „mint tervező nem igen versenyzett a pálmáért, de mint építő mindig elnyerte az elsőséget” Pécs legfontosabb középületeinél.[8] A Schlauch vállalat munkásai valósították meg a Pécsi Nemzeti Színház (terv: Lang és Steinhardt,1893-1895), a Postatakarékpénztár (Korbl és Giergl,1898) és a Postapalota (Balázs Ernő,1902-1904) architektúráit.

1891-ben Piacsek Gyula tervei alapján a Királyi Táblát, 1896-ban a város mérnöki osztályán megfogalmazott elképzelés szerint a Mária utcai elemi és polgári leányiskolát építette fel. Ismerjük még néhány megvalósított középületét, ahol érdemes lenne megvizsgálni Schlauch szerepét a tervezésben is: a Pécsi Kölcsönös Segélyező Egylet épülete (Király utca 23-25.) a Városi Szegényház (Vitéz utca 3.), az Elmegyógyintézet (Rét utca 2.). A Megyei Árvaház (ma PTE Művészeti kar) esetében az újságokból már kitűnt, hogy a terveket is Schlauch mester készítette.

A Károlyi Emillel közösen tervezett Református templomon kívül ő építette a szentegáti kápolnát (báró Biederman Rezső részére), valamint a pécsbányai, a paksi (1901) és a döbröközi templomot. Ez utóbbinak a terveit Kirstein Ágoston készítette még 1892-ben, de kivitelezésére csak 1901-ben, 124 000 korona költséggel került sor.[9] 1904-ben saját tervei alapján építette fel a Pécsi Katolikus Legényegylet házát a Megye utca 20-22. sz. alatt.

Szinte nincsen olyan épületfajta, amit ne épített volna. „Bámulatos gyorsasággal emelte fel házait. Annyi munkást alkalmazott, amennyi csak elfért az építkezéseinél.”[10] Eredményessége és gyorsasága jó szervezőképességében és munkatársai igényes megválasztásában rejlett.

A kutatás eddigi állása szerint egyetlen tervpályázaton tette próbára építészi kvalitásait, mégpedig nem is sikertelenül, hiszen 1903-ban készült városháza tervével a 17 pályázó közül a 3. díjat nyerte el.[11] Talán mesterének, Friedrich Schmidtnek bécsi városháza eszméje lebegett a szeme előtt, mikor a csúcsíves, fiatornyos, vimpergás homlokzatú, gótizáló terveket elkészítette, mindenesetre a Pécs architektúrájában alig nyomot hagyó gótika stílusának kiválasztása nem tűnik számunkra túl szerencsésnek.

A Schlauch-féle városháza földszintjén 13 bolthelyiség és egy vásárcsarnok, a mezzanin szinten zárkák és börtönök kaptak volna helyet. Az első emeleten díszterem, tanácsterem, polgármesteri és gazdasági hivatalok, a második szinten a közgyűlési terem, a levéltár, a rendőrkapitány, míg a harmadikon az ügyészi, katonai, mérnöki és árvaszéki hivatalokon kívül egy múzeum is lett volna. Halálakor a virilistáknak[12] kijáró közgyűlési határozatban is kiemelték sikerét: „Még csak egy ambiciója volt, melyen szeretettel csüngött, a városi tanácsház megépítése, amelyre vonatkozó tervpályázatban díjat is nyert, ami örömkönnyeket sajtolt ki szemeiből.”[13]

A városháza végül Lang Adolf tervei szerint, de a Schlauch és Károlyi cég kivitelezésében épült fel 1905-1907 között. Ennek a nagy munkának a megszerzése módosítja azt a szakirodalomban olvasható nézetet, mely szerint a vállalat csak a megkezdett építkezések befejezésére koncentrált volna, bár az tény, hogy a Schlauch és Károlyi cég hamar megszűnt. Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből című, 1922-ben kiadott könyvében azt írta, hogy a városháza kivitelezésén Schlauchék elvéreztek, de ennek okát a krónikás elhallgatta. A Schlauch fiúk közül József 1906-ban elköltözött a városból. 1909-re Károlyi és társává alakult át a cég, ahol ez utóbbi meghatározás már nem Schlauch Lőrinc, hanem Marton Miksa vállalkozót fedte.[14]

Schlauch Imre első pécsi terveinek a Ferencesek utcája 33. szám alatt épült egyemeletes és a mellette lévő Váradi Antal utca 2. sz. földszintes lakóházakat tartják. Mindkét ház megrendelője Schwarz Frigyes főorvos volt. Az egykori emeletes bérház nemrég befejeződött korrekt felújítása és a külsőn diszkréten mutatkozó funkcióváltás (ma CIB Bank) mintaértékű lehet más épületek számára is.

A kivitelezéskor megtapasztalt új hatások nem hagyták érintetlenül a tervezőt sem. A szecesszió és a Postaigazgatóság épületének hatása érződik a Nádor Szállón (1902). Másik két szállodaterve az 1886-ban megépült Vadember Szálloda (Bajcsy-Zsilinszky utca 2.) és a Konzum Áruház építése miatt lebontott Hungária Szálló 1903-ból. Az építőtechnika új vívmányaként öntöttvas oszlopokat rejtett a szintén Schwarz doktor számára épült Király utca 14. számú kétemeletes bérház toronyszerű kupolája és ornamensei mögé. Ez a mai Corso Kávéház és a kamaraszínház épülete, helyén 1894-től a Vigadó otthon étterem működött.

A tervtár és az építési engedélyek 1895-1898 közötti átvizsgálása azt a feltételezésünket igazolta, hogy Schlauch Imre húszéves pécsi tevékenysége alatt sokkal több lakóházat tervezett, mint amennyit eddig ismertünk.[15]

Az újonnan felfedezett lakóépületek között négy nagyméretű és impozáns bérházat találtunk. Ennek az épülettípusnak közös jellemzője, hogy „túlzott mértékben a reprezentációs szempontok szerint tervezték, rendezték be és használták, nem pedig a gyakorlatiasság és higiénikus életmód körülményeinek megfelelően.”[16] Az általában neoreneszánsz külső szimmetrikus, tengelyes homlokzatához igazodott a belső, melynek egymásba nyíló szobái 2 traktus mélységben vagy L alakban helyezkedtek el. A szobák nagyméretűek, magasak, de nem elég világosak és nehezen fűthetőek voltak. Az előszobák és hallok a tervezési hibák elleplezésére született, természetes világítás és szellőzés nélküli, sokajtajú, csak átjárás céljára szolgáló terek voltak. A bérházak lakásai 3 részre: szolgálati, reprezentációs és magánszférára különültek el. Míg a reprezentatív helyiségek elmaradhatatlanok voltak, addig a mindennapi szükségleteket kiszolgáló terek (budoár, gyerekszoba) gyakran hiányoztak. A vízvezeték bevezetése ellenére sem vált általánossá a fürdőszoba, bár a további fejlődés során a gazdasági és higiénés helyiségek a reprezentációs terek rovására terjeszkedtek.

 

psz 2000 02 07 pilkhoffer monika 01

 

1893. Irgalmasok utcája 16.

 

1893-ból az Irgalmasok utcája 16. sz. alatt Krausz Benőnek felépített egyemeletes bérházra bukkantunk.[17] A homlokzat klasszikus szimmetriáját egyedül a baloldalra helyezett kapu töri meg a földszinten, ahol a bejárat mellett három bolt, két iroda és 1 egy raktár került kialakításra. Az emelet timpanonos szemöldökpárkányokkal, oszlopos keretezéssel és balusztrádokkal kiemelt egyforma ablakai egyetlen, hétszobás lakást rejtettek maguk mögött. Az alaprajz csak abban tért el a szokványostól, hogy míg a fürdőszoba általában a hálószobához kapcsolódott, addig itt a háló a szalon mögötti kisebb szoba lehetett. Schlauch az étkezőt azzal is kihangsúlyozta, hogy középre helyezte, és három ablakkal nyitotta meg az utcára. Bár a középosztály felső rétegeitől kezdve nem volt szoros összefüggés a lakás méretei és a család tagjainak száma között, a két gyerekszoba arra enged következtetni, hogy az építtető nagycsaládos volt.

 

psz 2000 02 07 pilkhoffer monika 02

 

1895. Nepomuk utca 11.

 

A Nepomuk (ma Munkácsy) utca 11. számú ház építtetője Fürst Győző ügyvéd volt.[18] A ház építésekor, 1895 körül a pécsi borkereskedők ügyeivel foglalkozó Fürst iroda fogalom volt Pécsett. Azonban Darányi Ignác földművelésügyi miniszter alatt „a pécsi borpiacot másfél évtizedre elpusztították és ezzel meggyengült a Fürst féle iroda is, mely csakis idők múltával tudott új erőre kapni.”[19] Házán kívül az ügyvédúr nyaralót és kisebb földbirtokot is bírt, és virilistaként tagja volt a városi közgyűlésnek. A külső merevségét Schlauch a szélső rizalitok díszesebb kiképzésével oldotta fel. A földszint kváderezett félköríves ablakait az emeleten, a széleket kivéve, annak timpanonos variánsai váltották fel. A ház földszintjén két hasonló méretű, négyszobás lakás volt bérelhető, míg az emelet kilencszobás nagypolgári otthonában Fürst ügyvéd és felesége, Zirner Mária laktak Ella és Erzsébet nevű lányaikkal. Az ebédlőn és szalonon kívül a többi szoba funkcióját nem adta meg a terv, ami azt a gyakorlatot bizonyítja, hogy a lakóhelyiségek funkciója nem az építésztől, hanem a lakóktól függött.

 

psz 2000 02 07 pilkhoffer monika 03

 

1896. Nepomuk utca 27.

 

Építészünk nagyobb szabadsággal és több fantáziával gyúrta rokokós könnyedségűvé az építészeti elemeket a Nepomuk (ma Munkácsy) utca 27. számú ház homlokzatán.[20] Schlauch gyorsaságára jellemzően az 1896 januárjában Prix Ferenc részére tervezett épületre már szeptemberben megadták a lakhatási engedélyt. Az emelet vonzó megjelenítése az alaprajzban nem észlelhető; mindkét szinten egy háromszoba-konyhás utcafronti és egy - az L alak szárában lévő - kétszoba-konyhás lakás volt található. Ez utóbbi, a társadalmi léptékváltást mutatva, már cselédszobával sem rendelkezett. A lakásokban nem volt fürdőszoba sem.

 

psz 2000 02 07 pilkhoffer monika 04

 

1898. Indóház utca 8.

 

Az Indóház utca (ma Szabadság út) 8-as számú ház Ruska Elemér megrendelésére 1898-ban készült el.[21] A nem túl impozáns külső, valamint a belső elrendezés is azt sugallja, hogy az egész ház bérbeadás céljából épülhetett, amit alátámaszt, hogy maga Ruska nem lakott benne. Az U alak bal oldalán egy utcára néző négyszobás és egy szobakonyhás, jobb oldalán egy ötszobás és egy kétszobás lakást értékesíthetett az építtető.

Sok pécsi polgár lakóháza is Schlauch mester keze nyomát dicséri. Koszér János királyi törvényszéki bíró földszintes háza az előző épület szomszédságában, az Indóház utca 10 szám alatt épült fel.[22] Az egyenes záródású gipszstukkós ablakkeretek, az ajtó szemöldökpárkánya és a tető kissé idegenül ható bábos korlátos címerdísze tették ékessé az épületet. Az alaprajz egyetlen érdekessége, hogy a négy szobán (ebédlő, szalon, háló, szoba), konyhán, cselédszobán, előszobán és fürdőn túl vendégszobával is rendelkezett az épület.

 

psz 2000 02 07 pilkhoffer monika 05

 

1898. Indóház utca 10.

 

Auber Gyula 1896-ban építtette meg udvari emeletes házát Schlauch Imrével a Király utca 9. szám alatti telkén.[23] Itt működött az Auber-féle vaskereskedés, amit a tulajdonos felesége, Hamerli Izabella révén 1908-ban Hamerli József örökölt meg. 1897-ben ugyanezen utca 27. számú ötszobás épülete Papp István részére készült el.[24] Ebben a lakóházban sem volt fürdőszoba, mivel a minden fölösleges kiadást rosszalló jómódú vidéki polgárság ekkor még luxusnak minősítette a fürdőt. A középosztálybeli lakás elmaradhatatlan tartozéka volt viszont a cselédszoba, amit elősegített a cselédtartás olcsósága.

 

psz 2000 02 07 pilkhoffer monika 06

 

1887. Sörház utca 6-8.

 

Gyakran foglalkoztatta az építészt a város egyik kiemelkedő iparosa, Scholcz Antal sörgyáros, aki 1887-ben adott megbízást a Scholcz-féle vendéglőre, a Sörház (ma Majorossy Imre) utca 6-8. sz. alatt.[25] A hosszú, tizenkét axisos homlokzatot diadalív-szerű kapuzat osztja két, aszimmetrikus részre. A vendéglő több ezer ember befogadására alkalmas udvara egészen a harmincas évek közepéig számos munkásmozgalmi nagygyűlés és rendezvény: bálok, daloskörök, összejövetelek helyszíne volt. Három évvel e munka után a Scholcz család Sörház utca 12-es szám alatti házához alkotott új homlokzatot,[26] majd 1892-ben a tettyei sörcsarnokot húztafel.[27] Az itt megjelenő fa ornamentikát alkalmazta a város megbízásából Pécsbánya-telepen felépített altiszti iskola és tanári lakás[28] külsejénél is. Az 1896-ban tervezett iskola mindössze két 51 négyzetméteres tanteremből, egy kisebb laboratóriumból, szertárból és tanári szobából állt, mely pontosan szemben helyezkedett el a négyszobás tanári lakással. Szintén 1896-ban és gazdag fűrészelt-faragott fa díszítéssel került kivitelezésre Herbert János gazdasági tanácsos Báthory utca 12-es számú hét szobás, U alaprajzú lakóháza.[29] Herbert nemcsak a város életében játszott jelentős szerepet, de a népszerűtlen Janszky tábornok ellen általa szervezett pécsi tüntetés következtében a lemondását fontolgató Tisza Kálmán miniszterelnök is megjegyezte a nevét. A botrány következtében Herbert elveszítette tiszti rangját, de a jogászifjúság fáklyás menettel kárpótolta a hazafias vezért. A városnál betöltött tanácsosi állását a fölöttesével való összeszólalkozás miatt hagyta el. Ezt követően szőlőművelésbe kezdett patacsi birtokán, amíg fel nem kérték a pécsi villamos telep igazgatására. A Herbert-villa svájci stílusú, lombfűrészes díszű, fa verandás típusa a Schlauch villatelep házaiban teljesedett ki. Az Indóház-Imre-Gizella-Arany János (ma Szabadság-Kaffka Margit-Móricz Zsigmond-Gizella) utca mentén 1899-1900-ban saját tőkéből felépült első pécsi kertváros megvalósítása, mely a bérháznál sokkal kellemesebb és egészségesebb lakókörnyezetet kínált, anyagilag balul ütött ki, amit a kortársak azzal magyaráztak, hogy a munkásaival atyailag bánó építész a beruházásra csak azért határozta el magát, hogy az építkezés híjával levő évben munkásainak kenyeret adhasson. „Nemes szívű, nagylelkű férfiú volt, aki minden törekvését inkább az erkölcsi mint anyagi sikerre alapozta” - írta a Pécsi Napló a halála fölötti kesergésben. Ennek látszólag ellentmond, hogy a pécsi kőműves sztrájkok (1894,'897,1895,'898,'902) leggyakoribb kiindulási pontja éppen a Schlauch építővállalat volt. Azzal azonban a munkások is tisztában voltak, hogy követeléseiket nem a néhány tucat kőművest, hanem az olykor nyolcszáz munkást is foglalkoztató legnagyobb vállalkozónál tudják csak érvényesíteni. Az Indóház utcára néző öt emeletes és a belső utcákban felépült földszintes házak elsősorban az értelmiség középső és felső rétegének kínáltak ideális lakóhelyet. A Schlauch villatelep házait néhány katona és tanár mellett elsősorban a tisztviselők és hivatalnokok, valamint a vasút közelsége miatt a MÁV tisztikara preferálta.

 

psz 2000 02 07 pilkhoffer monika 07

 

1896. Báthory utca 12.

 

Ezeken a vagyonosabb rétegek számára készített tetszetős terveken kívül meglehetősen sok egy-kétszobás, külvárosi, teljesen egyszerű külsejű kispolgári lakás tervrajzát fedeztük fel, amiből arra következtethetünk, hogy az építész munkája számukra is megfizethető volt.[30] Schlauch apróbb munkákat, átépítéseket, toldaléképítéseket is elvállalt, és a kor számos pécsi gyárosának ipari építkezéseit is kielégítette. Hirschfeld Samu sörgyára számára és a Gazdák tejcsarnokának kéményt,[31] Sipőcz István részére szikvízgyárat,[32] a Höffler testvéreknek áztató műhelyt,[33] Jánosi Engel József fatelepére pedig két árnyékszéket tervezett.[34]

Schlauch Imre halálával Pécs város „iparos osztálya egyik jelesét veszítette el, s a nagyközönség egy közmegbecsülésben álló derék tagját, aki polgári erényeivel, tudásával és vállalkozási szellemével a város fejlődése terén igen hasznos szolgálatokat tett, s maradandó érdemeket szerzett.”[35] Gyomorbajjal és „bélpangással” kezdődött betegsége 1904. január 18-án végzett vele. Január 20-án délután 3 órakor, a kor legimpozánsabb temetéseként, ezer főt meghaladó gyászmenet kísérte utolsó útjára.


[1] Lévárdy Ferenc-Lévárdy Henriette: Pécs historikus építészete, In: Baranyai Művelődés, 1987/1. 6-23.p. Mendöl Zsuzsa: Pécs építészete a századfordulón, In: Magyar Építőművészet, 1989/6. 4-8.p.

Weiler Árpád: A századforduló építészete, In: Baranyai Művelődés, 1987/1. 27-51.p.

[2]Schlauch Lőrinc (1824-1902) püspök, egyházjogász, az MTA igazgatósági tagja volt. A moldvai csángók magyar nyelvű kultúrájának ápolására alapította a Szent-László Társulatot. Egyházpolitikai tevékenysége elismeréseként elnyerte a bíborosi kalapot is

[3] Weiler, i.m. 1987/1. 36.p.

[4] Az 1882-1891 közötti átépítés igazi oka nem a falak elhajlása volt; azt a püspöki gazdaság konjunktúrája és a millenniumi készülődés indukálta, a pécsi közönség tiltakozása ellenére

[5] Erről a Pécsi Figyelő 1884.X.4-i számában értesítette a város lakóit. Schlauch haláláig itt lakott, csupán az Indóház utca kiépülése folytán változott meg a házszám 1896-ban 17-es, majd később 28-asra

[6]Baranya Megyei Levéltár (továbbiakban BML): polgármesteri iratok 27 823/1905.

[7] Lévárdy Ferenc - Lévárdy Henriette, i.m. 20.p.

[8] A Pécsi Napló nekrológja. 1904. január 19.

[9] A Pécsi Napló 1901. március 3-i számának adatai

[10] Pécsi Napló nekrológ

[11] Tervpályázatát Sopianae jelige alatt találtuk meg a városháza anyagában, a 34. számú különügy alatt.

[12] 1901-ben 674 (X2) koronával, 47-ként került fel a virilista jegyzékre. Halálakor, 1904-ben 574 (X2) koronájával már csak az 55. volt

[13]BMl.: 4220/1904. Pécs sz. kir. város törvényhatósági bizottságának 1904. február 3-i rendkívüli közgyűléséről felvett jegyzőkönyv kivonata

[14] Érdekes, hogy a Schlauch és Károlyi cég megalapításakor Schlauch Imre korábbi építési vállalkozását nem szűntették meg, ezért a cégbíróság 1929. (!) november 20-án hivatalból indította meg a cég törlésének eljárását. Mivel a felhívástól számított 45 napon belül a megszűntetés ellen senki nem emelt kifogást, 1930. február 26-án a céget törölték a cégjegyzékből

[15]1886. Bajcsy-Zsilinszky utca 2. egyemeletes ház a Bedő Kávéházzal

1887. Mária utca 23., Hamerli János lakóháza

1889. Munkácsy Mihály utca 23., dr. Erdőssy József

1890. Zsolnay Vilmos út 13., Piacsek Károly

1894. Király utca 14., Schwarz Frigyes

1897. Váradi Antal utca 11.

1897. Mária utca 28., Hillebrandt Ferenc bádogos háza

1897. Apáca utca 1., Sipőcz ház és patika

1897. Irgalmasok utcája 18., Antal Gyula bérháza patikával

1898. Anna utca 7. földszintes lakóház

Halála után készült el a Geltsch és Gräf cég megbízásából a Király utca 4. sz. három emeletes lakóház

[16] Polgári lakáskultúra a századfordulón. Budapest, 1992. 8.p

[17] Az épületnek csak tervrajza került elő, írásos dokumentációja nem, így a polgármesteri irat számát nem tudjuk közölni

[18] BML polgármesteri iratok 6921/1895.

[19] Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből. Pécs, 1922.108.p.

[20] BML polgármesteri iratok 15 871/1896.

[21] BML polgármesteri iratok 4487/1898.

[22] BML polgármesteri iratok 6389/1898.

[23] BML tervtár: 30.

[24] BML tervtár: 601.

[25] BML tervtár: 800.

[26] BML tervtár: 1299.

[27] BML polgármesteri iratok 13 820/1892. Az épület ma lakóházként funkcionál Havihegyi utca 1. sz. alatt

[28] BML tervtár 266.

[29] BML tervtár 233.

[30] Vilmos utca 12. és 27-29. ikerház Schiffrich András részére; Kálvária utca 20. Vlasits Ferencnek; a Nyíl utca végén Ohneszorg Jánosnak; Felső-Balokány utca 51. Lenti Andrásnak; Kiskirály utca 1. Dobszay Antal megrendelésére; a Nyíl utca 35/7. ifj. Hebenstreit Károlynak; az Ó-posta utcában házmesteri lakás Hoffmann Lajosnak és végül az Alajos utcában két egyszoba-konyhás lakásból álló ház Rideg István számára

[31] BML polgármesteri iratok 13 329/1896.

[32] BML polgármesteri iratok 11 070/1897.

[33] BML polgármesteri iratok 18 975/1897.

[34] BML polgármesteri iratok 18 944/1897.

[35] Pécsi Napló nekrológ