Cikkek

Márfi Attila: A Kert utcában álló nyári színház története. Búcsú a Mária utcai teátrumtól

Pécsi Szemle 2000. (3. évf.) 2. szám, 49-56. oldal

Letöltés: pdf20


Márfi Attila

A KERT UTCÁBAN ÁLLÓ NYÁRI SZÍNHÁZ

BÚCSÚ A MÁRIA UTCAI TEÁTRUMTÓL

„Annak a színkörnek föl kell épülni,” írta visszaemlékezésében Somogyi Károly színigazgató 1895 októberében az új kőszínház felavatása előtti ünnepélyes pillanatokban.[1] A jeles direktor ugyanis tevékeny főszereplője volt annak az időszaknak, amikor Pécs első kőszínházának bezárásával ideiglenesen teátrum nélkül maradt a megyeszékhely. Az ekkor már gazdag színi kultúrájú város életében fontos állomásnak bizonyult az 1886-os esztendő ugyanis a városvezetés döntő lépésre szánta el magát az 1840-ben felépült Mária utcai kőszínházat illetően.[2] Az állagában fokozatosan romló és színpad-technikailag is elavult „egykori büszke teátrumot" hosszas tanácskozás és vívódás után 1886. április 21-én életveszélyessé nyilvánította a Pécsi Rendőrkapitányi Hivatal, kapuit bezáratta, s ezzel végleg lezárult egy jelentős korszaka város színi kultúrájában.[3] Városunk ekkorvesztette el ideiglenesen a több, mint ötven éves előkelő státuszát, azaz a vendégtársulatoknak nem tudta biztosítani a téli évadokat, s az Országos Színi Egylet nyilvántartásában nyári állomáshellyé minősült vissza.[4] Somogyi egykori barátja és pályatársa, Lenkei Lajos hírlapszerkesztő így emlékezett vissza ezekre a nehéz napokra: „A régi színház fölött azonban megkondult a lélekharang. Senki nem sírt utána, amikor csakis mesterséges injekciókkal lehetett azt már az utolsó években fenntartani. A Nemzeti Casino választmánya és Kisfaludy Imre, majd Krasznay Mihály kaszinói igazgatók elnöklésével működő színügyi bizottságok társadalmi akciói öntöttek még némi lelket a közönségbe, hogy az ne forduljon el teljesen a színháztól. Amikor végleg bezárták a sok vihart látott színház kapuit, teljes tudatában voltak annak, hogy senki se tesz majd kísérletet sem a régi színház jó karba helyezése, sem pedig új színház építése érdekében. Ezekről komoly szó se eshetett. Nem igen törődtek akkoriban azzal, járhatnak-e színházba, vagy sem.

 

psz 2000 02 05 marfi attila 01

 

A Somogyi-féle nyári színház a mai Dischka Győző és Váradi Antal utca sarkán

 

Ekkor Somogyi Károlyra gondoltam, aki második éve volt sopron-győri és balatonfüredi színigazgató. Előzetesen senkit nem kérdezve, elutaztam Sopronba Somogyihoz, akit komoly törekvésű, rajongó színházi embernek ismertem és nehogy Pécs város közönsége teljesen színészet nélkül maradjon, rávettem, hogy Pécsett, függetlenül minden városi anyagi támogatástól, csakis a város által elkérendő telken építsen fel egy tágas egyszerű nyári színkört és amennyiben erre hajlandó, tegye meg Pécsett nyári állomásává, amivel megerősítheti téli színtársulatát is, mellyel Sopronban még nemzeti missziót is végez.[5] Somogyi akkoriban még kezdő direktor volt és nem rendelkezett megfelelő anyagi eszközökkel, hogy megtakarított pénzével építhette volna fel a pécsi színkört. De ott volt az öreg Dalnoki, takarékos pénztárosa, akinek volt néhány ezer forint megtakarított pénze és nagyon is helyesnek találván érveimet, azon kérdésre, rendelkezésre bocsátja-e pénzét Somogyinak, igent mondott, én pedig megígértem, hogy kieszközlöm a városi tanácsnál, hogy az aréna felépítésére megkapja a tornacsarnok mellett lévő üres városi telek egy részét."[6]

Lenkei sorai elbúcsúztatják az elaggott teátrumot, ugyanakkora kor egyik híres, hanem a leghíresebb színészegyéniségéről, Somogyi Károlyról is említést tesz, aki valóban sokat áldozott azért, hogy a Mecsek-alján ismét legyenek színpadi produkciók. Somogyi, az ekkor negyvenes éveit taposó színi direktor tapasztalatait, művészi kvalitásait az ideiglenes pécsi színpadokon kamatoztatta, s majdnem tizenöt évig folyamatosan állt a pécsi nagyérdemű szolgálatában.[7]

Somogyi Károly 1845. október 11-én született a Somogy megyei Pusztakovácsiban.[8] Még nincs húsz esztendős, amikor a színi pályát választva Hetényi József színtársulatához szegődött. Pályája elején hősszerelmes szerepkörben láthatták legtöbbször, de az évek múlásával igazi karakterszínésszé ért a vándorévek alatt. 1872-ben pedig, mint rendező is bemutatkozhatott a nagyérdeműnek, s kilenc esztendő elteltével főrendezőként láthatjuk nevét a korabeli színlapokon. Színi pályájának huszadik esztendejében, 1886-ban vállalta el élete első önálló társulatának vezetését, amikor a sopron-győri színi kerület igazgatói posztját bízták rá.[9] Vándoréveinek több mint húsz esztendeje során olyan jelentős színi kultúrájú városok színpadain lépett fel, mint Székesfehérvár (1870-1873), Komárom-Győr(1874), Pozsony-Arad, Sopron (1875), Miskolc (1876), Arad-Szeged (1877), Kassa (1878), Eperjes-Szeged (1879), Szeged (1880), Kecskemét (1881-1882), Arad-Nagyvárad (1884), Pécs- Debrecen (1885).

Pécsre 1887-ben került, amikora színi pályázatra jelentkező három direktor közül őt választotta a színügyi bizottság a nyári állomáshely igazgatójának.[10] Ugyanakkor ellátta a téli állomáshelyként szolgáló sopron-győri színi kerület igazgatói feladatait is 1892-ig.[11] Ekkor három egymást követő évre Szegedre szerződött, s az itt elért sikereknek köszönhetően kérték fel az újonnan átadott Pécsi Nemzeti Színház vezetésére. Közben részt vett az Országos Színészegyesület vezető testületének munkájában is.[12] Vidéki állomáshelyein a repertoárjában előszeretettel szerepeltette a Népszínház, a Magyar Színház és a Vígszínház művészgárdái által sikerre vitt színdarabokat. Így az igényes direktornak köszönhetően Pécs városa is bekapcsolódhatott az ország művészeti vérkeringésébe.

 

 

A város új színköre

 

Az elaggott színházépület bezárása után is még tartott a pécsi játszóhelyek jó híre, amit bizonyít, hogy egyszerre három direktor is versengett az 1887-es szezon elnyeréséért. A városatyák végül Somogyi Károly mellett döntöttek, akit még Aradi Gerő színtársulatából ismerhetett meg a pécsi publikum.[13] A színigazgatót a legjobb ajánlólevelek kísérték, de megfelelő tőkével is kellett rendelkeznie, mivel hamarosan kiderült, hogy a lehetséges színi termek nem felelnek meg a kiváló egyéniségeket felsoroltató társulata igényeinek.[14] Ezért Somogyi elhatározta barátja, Lenkei Lajos unszolásának engedve, hogy saját költségén nyári színkört, faarénát építtet, hosszú évekre biztosítva ezzel magának a pécsi nyári állomáshely játszási jogát. A mindig bizonytalan nyári állomáshely kérdése, ha nagy áldozatokkal is, de megoldódni látszott. A pályája kezdetén álló színigazgató azonban nem rendelkezett a vállalkozáshoz szükséges anyagi fedezettel, ráadásul helyi kapcsolatai sem voltak. Szorult helyzetében a Pécsi Takarékpénztár már Lenkei által említett egyik tisztviselője segített azzal, hogy hajlandó volt több ezer forint kölcsönt áldozni a vállalkozáshoz. S Lenkeinek köszönhetően a városatyák erkölcsi támogatása sem maradt el, ugyanakkor az építési telket is biztosították a direktor tervének megvalósításához.[15]

A direktor a városi tanács döntésének köszönhetően már 1887 elején megkapta az építési telket a Kert (ma Dischka Győző) utcában a Városi Tornacsarnok melletti akkor még üres fundust kijelölve. Évtizedekkel ezelőtt a püspöki uradalom tulajdonában állt a birtokrész, s rajta szederfákat neveltek a selyemhernyó-tenyésztéshez. Később kivágták a szedreskertet, s a telken a Pécsi Jótékony Nőegylet székházát építették fel. Majd itt kapott helyet a város első gyermekkertje, azaz óvodája, „Szigriszt bácsi kisdedóvója."[16] A tél elmúltával rögtön neki is álltak az építkezési előkészületeknek, s az építési tervek elkészítésének. Somogyi 1887. április 1-én kapta meg a színkör építési engedélyét, s ennek birtokában sorra köthette a vállalkozáshoz szükséges szerződéseket a pécsi iparosokkal.[17] Elsőként Rath Mátyás fakereskedővel állapodott meg, s személyesen válogatta ki a színkörhöz szükséges tartóoszlopokat, gerendákat és deszkákat. Az ácsmunkálatok elvégzésére pedig Kléber György helyi ácsmesterrel egyezett meg.

Április közepére már elkészült az építmény alapjául szolgáló téglafundamentum is. S a gyors munkavégzésnek köszönhetően a hónap végére már készen állt a faaréna, a pécsiek által „deszkaszínháznak" elnevezett új városi színkör.[18] Az eredetileg tervezett „villámvilágítás" a tetemes költségek miatt elmaradt, s helyette a lég- szeszvilágítás bevezetése mellett döntött a direktor.[19] Somogyinak ez a vállalkozása 4000 forintját emésztette fel, s bár a városi tanácstól évi kétezer forint szubvencióra, azaz anyagi támogatásra kapott határozott ígéretet, ez az összeg az évek során fokozatosan csökkent, míg el nem érte a később állandósult 400 forintos segélyösszeget. A város új, több, mint ezer főt befogadó színkörét kétszintesnek építették, tetőzetét kátránypapírral vonták be. A négyszög alakú játékszínnek egy főbejárata, s a két oldalán 3-3 kijárata volt. A tréfásan csak deszkabódénak becézett épület az új igazgatónak köszönhetően nemsokára a pécsiek legkedveltebb szórakozóhelyévé vált.

 

 

Első évad a játékszínben

 

Még el sem készült a játékszín, a pécsiek máris izgatottan várták a direktor nagy hírű színtársulatát. A helyi sajtó szinte naponta adott hírt Somogyi színészeiről, s amikor hírét vették, hogy Győrben ágynak esett, aggódva figyelték az orvosi tudósításokat a beteg állapotáról.[20] Az ünnepélyes átadás közeledtével fokozódó izgalommal készültek a nagy eseményre. Sikerült megnyerni még Várady Antal, akkor már elismert pécsi lírikust is, hogy az ünnepi alkalomra prológot írjon. A tervezett ünnepséggel kapcsolatban Somogyi a Pécsi Hírlap hasábjain május elsején a következő hirdetést tette közzé a pécsi színházrajongók számára:[21] „Van szerencsém értesíteni Pécs szabad királyi város közönségét, miszerint előadásaimat folyó hó 4-én a „Tornacsarnok” és a „Kisdedóvóda” közti téren kényelmesen és a közönség igényeinek megfelelő színkörömben megkezdem. Megnyitás műsorozata a következő:

Nyitány: Hunyady operájából

Bevezetésül: Prológ, melyet dr. Várady Antal írt ez alkalomra

Szavalja: Somogyi Károly

Utána: Csoportozat és a Hymnus eléneklése az egész színtársulat által.

Ezt követi először Felhő Klári, Rátkai László 100 arany pályadíjat nyert eredeti énekes népszínműve.

A megnyitó díszelőadásra jegyek iránt intézkedni Traub B. és Társa Könyvkereskedésben.

Bérelni folyton lehet Dömmel Nándorné asszonynál. Tisztelettel Somogyi Károly a győr-soproni színházak igazgatója."

Az ünnepi eseményen természetesen telt ház fogadta a társulatot. Az úgynevezett nyári évad két hónapját követően Somogyi visszatért Győrbe, hogy ottani kötelezettségének is eleget tegyen, majd szeptember elején ismét Pécsre utazott társulatával, hogy pár hétig szórakoztassa a pécsi nagyérdeműt.[22] Az itteni nyári szezon repertoárját a Népszínház és a Vígszínház sikerdarabjaira építette. A nagyon változatos és sokszínű, ugyanakkor zsúfolt 1887-es nyári műsor (Somogyi naponta tartott előadásokat) néhány jellemzőbb darabját tudjuk csak e helyütt ismertetni: Mindenekelőtt a győri társulat műsorának gerince operettekre és népszínművekre épült. E műfajokból a közönség igénye szerint többször is eljátszották Sulivan Mikádóját, a Ne bánts virág, a Cigánybáró és az Egy éj Velencében című operettet, valamint a népi darabok köréből a Pölöskei nótárius, A földhöz ragadt szegények és A csizmadia, mint kísértet című népszínműveket.[23]

A direktor a kor divatos magyar történelmi témájú műveit is gyakran műsorra tűzte. így a Budavár megvétele, a Tündérlak Magyarhonban és a Zilah herceg címűeket minden héten előadták. Igazi közönségsikere azonban a budapesti színművészek vendégjátékának volt.[24] A korabeli színikritikus lelkendező sorai talán érzékeltetnek valamit abból a hangulatból, abból a lelkesedésből, amit a hálás pécsiek éreztek a győri társulat produkciói után: „Somogyi Károly derék színigazgatónk, ki mindent elkövet, hogy a közönség igényeit kielégítve, jobbnál jobb darabokat ad elő, melyek nagyobb része újság ingerével hat, amennyiben még Pécsett nem adattak elő. Somogyi megérdemli, hogy a közönség levetkőzve az eddigi közönyt, s tömegesen látogassa a színi előadásokat.”[25]

 

 

Blaha Lujza fellépése a nyári színkörben

 

A „nemzet csalogányának”, a Népszínház akkori ünnepelt művésznőjének háromnapos fellépése óriási esemény volt a városban. A korabeli újság folyamatosan tájékoztatta olvasóit a jeles eseményről, a színésznő megérkezéséről például így tudósított a Pécsi Hírlap munkatársa: „A Népszínház ritka művésznője, a nemzet csalogánya a péntek de. fél tízes vonattal Pécsre érkezett. Az indóháznál Somogyi és a társulat jelesebb tagjai fogadták. A peronon a fiatalság is várta nagy számmal a bájos dívát, s mikor kilépett a coupéjából lelkesen megünnepelte őt. Aztán a Nádor szállóba hajtatott, hol hamarosan átöltözve, a színkörbe sietett, s azonnal elkezdődött a próba az Eleven ördög operettből, mely azon este előadásra lett kitűzve.”[26]

A júniusi vendégjáték során az ünnepelt színésznő eljátszotta a Parasztkisasszony, a Cigány, a Koldusdiák és a Cigánybáró címszerepeit. Ezenkívül dalesttel is kedveskedett a pécsi publikumnak. A rövid vendégjáték befejeztével így lelkendezett az egykori pécsi kritikus: „A bájos díva művészete, szépsége, kedvessége, gyönyörű hangja örök kincs, mely nem csak hogy nem enyészik, hanem meg sem csorbul. Minden dalával elragadta, elbűvölte a hallgatóit, játékával pedig valósággal a kis ujján forgatta a közönséget. Volt is taps és kihívás bőven, aminőt ritkán hallott a faalkotmány. Környezete is kitett magáért, az operett összelőadása pompás, mondhatnók tökéletes volt.”[27]

Az utolsó előadást követően a színigazgató a Neusidler-féle vendéglőben búcsúvacsorát adott a nemzet csalogánya tiszteletére. A meghitt búcsúest éjjel két órakor ért véget, majd a művésznőt tisztelői a szállodáig kisérték, éjjeli zenét is adva a hajnali órán. Blaha Lujza a direktor felkérésére többször is fellépett a faarénában ezt követően is, megtartva a mecsekalji várost szép emlékei között. A neves művésznő pécsi vendégszereplése után nem sokkal befejeződött a nyári idény az új színkörben. 1887. július 1-jén tartotta búcsú fellépését Somogyi színtársulata a Szabin nők elrablása című bohózat színrevitelével.[28] A színtársulat bemutatkozása a várakozásnak megfelelően kiválóan sikerült, és évenkénti visszatérését nagy örömmel fogadták a színházszerető pécsiek.

 

 

A Pécsi Nemzeti Színház felépítéséig

 

Kétségkívül elsősorban Somogyi Károly érdeme, hogy a faarénában az új színház átadásáig, 1895 októberéig, nyolc éven át, rendszerint húsvéttól az ősz beálltáig, rövid megszakításokkal, szinte naponta tartottak színi előadásokat.[29] Somogyi rövid távolléte alatt sem szüneteltek a produkciók, mert a színkört bérbe adta színtársulatoknak, egyesületeknek, dalárdáknak, de gyakran sportrendezvényeket is tartottak a deszkafalak között.[30]

E folyamatos vándorlás során Somogyi Károly színészgárdája is folyamatosan változott. Ettől függetlenül a direktor társulata a legjobb vidéki együttesek sorába lépett az évek során. Irányítása alatt országos hírű művészek kerültek ki a keze alól, illetve szerződtek hozzá, mint Andorffy Péter, Balla Kálmán, Boross Endre, Dezséri Gyula, Follinus Aurél, Kálmán Piroska, Ligety Mari, Réthy Lina és Ryzsinszky Ilona.[31] Egy-egy alkalomra sikerült a színkörbe szerződtetnie Küry Klárát a Népszínház primadonnáját, a „nemzet csalogányát” Blaha Lujzát, a Nemzeti Színházból Latabár Kálmánt, Jászai Marit és Ódry Lehel operaénekest is. Ódry Lehel a Bánk bán és az Othelló című operákban vendégszerepelt, míg Jászai Marit az Elektrában, Stuart Máriában és Ibsen: Nóra című színművében láthatta a pécsi közönség. De színre került a „deszkaszínházban” a Hamlet és a Rómeó és Júlia is.[32]

Somogyi Károly igényes színtársulataival az eddigi műsorrendtől eltérő módon a klasszikus művek műsorra tűzésével és a színvonalasabb operettek, népszínművek adaptálásával nagy tömegeket vonzott a Kert utcai játékszínbe. A pécsi játszóhelyeken a nyomorúságos körülmények ellenére sem hallgattak el a múzsák, s az adott körülmények ellenére magas szintű művészi fejlődésnek lehettek tanúi nap, mint nap a színkörbe látogatók.

A nyári színkörben nyolc éven át tartott előadások sorozata minden várakozást felülmúltak. Az arénában zajló színi előadások nemcsak művészi, erkölcsi elismerést adtak a színigazgatónak, hanem lassan-lassan anyagilag is kezdett jövedelmezővé válni a vállalkozás. A nagy látogatottságnak köszönhetően, az így befolyt jövedelemből Somogyi Károly házat tudott vásárolni, s ezzel állandó lakhelye is lett városunkban. Lakhelyét is a Játékszín közelsége határozta meg, ugyanis a Kert utca nyugati sarkán fekvő épületben lakott pécsi tartózkodása idején.[33]

A Kert utcai Faszínházban az utolsó évadot 1895-ben tartották, de ekkor már mindenki az új színház felavatását várta, s a kopott deszkabódénak titulált Játékszínre már nem sok figyelem jutott. Somogyi Károlynak a pécsi színművészetért hozott áldozatvállalását és nagyszerű művészi teljesítményét a város vezetése azzal jutalmazta, hogy az 1895. október 5-én ünnepélyesen átadott Pécsi Nemzeti Színház első állandó társulatának igazgatójává nevezték ki.[34] Somogyi ezt követően négy évig állt a pécsi teátrum élén, a századfordulón távozva, igaz kissé megkeseredett szájízzel. Az általa létesített Faaréna nyolc évig otthont adott Thália papjainak, s ezzel betöltötte szerepét. Bár az új színházépület átadását követően még egy esztendeig állt a Kert utcában, már elkerülték a városiak. 1896 végén bontották le, s azóta szinte teljesen feledésbe merült az egykori nevezetes játékszín.[35]

A város kultúrtörténetében ha rövid ideig is, de fontos szerepet kapott. S talán nem követünk el stílustörést, ha az egykori játékszínről való megemlékezésünket az alapító Somogyi Károly visszaemlékező szép gondolataival zárjuk:[36] „A sok küzdelembe már annyira belefáradtam, hogy felakartam hagyni az egész építkezéssel, de te nem csüggedtél, hanem biztattál, hogy annak a színkörnek föl kell épülni. Igen, mert a te próféta lelked a jövőbe látott, s tudta, hogy az fogja megérlelni a szükségét a mai díszes színház felépítésének.

Nem is csalódtunk: mert 8 évi munkás szorgalommal a színészet fejlesztésében, ollyan közönséget teremtett a legalsóbb osztályokban is; hogy életszükséggé vált az állandó színház, és hála Pécs város köztörvény hatóságának, belátta a nagyközönség óhaját, s összeszedve végső erejét, hogy a közóhajnak eleget tegyen, és a Kert utcai rozoga düledező bódéból az éveken át ott nyomorgott nyári fecskéknek, fényes, meleg, téli otthont teremtett, s ezzel megvalósult nyolcz év előtti álmunk, és elmondhatjuk, hogy ha tűrtünk és szenvedtünk is annyi éven át, szeles, hideges, esőt, forró nyári napot, a minden oldalról keresztül kasul át meg át repedezett bódémban, de most már van biztos hajlékunk, a hol annyi küzdelem után egy kissé megpihenve, folytathatjuk tovább küzdelemteljes munkánkat a színészet emelésére."

 

psz 2000 02 05 marfi attila 02

 

Somogyi Károly, 1895-1899 között


[1] A Pécsi Napló 1895. október 5-i különszáma a Pécsi Nemzeti Színház megnyitásának alkalmából 8.p.

[2] Márfi Attila: Pécs első kőszínháza a Mária utcai Stadttheater. In: Pécsi Szemle, 1999. NYÁR. Pécs, 1999. 38.p.

[3] Baranya Megyei Levéltár Pécs város Tanácsának iratai (Továbbiakban BML Pvt. ir.) sz.n.

[4] Márfi Attila: A Kert utcai játékszín története. In: Tanulmányok Pécs történetéből 2-3. Pécs, 1996. Szerk.: Vonyó József. 125.p.

[5]A nyári színkör, illetve nyári pavilon fogalma és épülete már nem volt idegen a város lakosságának, hiszen már az 1850-es években felépült az első ilyen mutatványos hely Pécs első nyilvános parkjában, az egykori Czindery-kertben

[6] Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből. (Egy pécsi újságíró visszaemlékezései) Pécs, 1922.153-154.p.

[7] Lásd a 4. sz. jegyzetet

[8] Magyar Színházművészeti Lexikon. Főszerk.: Székely György. Budapest, 1994. 694.p.

[9] Lásd 8. sz. jegyzet

[10] BML Pvt. ir. 4 785/1887.

[11] Lásd 8. sz. jegyzet

[12] Márfi: A Kert utcai. 126.p.

[13]Márfi Attila: Pécs és színháztörténetének forrásai a Baranya Megyei Levéltárban (1886-1949). Budapest, 1990. 41.p.

[14] Tulajdonképpen a Fehér Hattyú, a mellette álló Nemzeti Casino színi terme és az Elefántos Ház első emeleti szálája jöhetett számításba, de ezeket a régi játszóhelyeket már kinőtte a város lakossága. Sem a termek nagysága, sem a technikai adottságok nem feleltek meg arra, hogy hosszabb távon azokban előadásokat tartsanak

[15] Lásd 6. és 12. sz. jegyzet

[16] Lásd a 6. sz. jegyezet

[17] BML Pvt. ir. 4295/1887.

[18] Dunántúli Napló 1995. augusztus 26. 6.p.

[19] Pécsi Hírlap 1887. április 17.

[20] Márfi: A Kert utcai. 127.p.

[21] Pécsi Hírlap 1887. május 1.

[22] Márfi Attila: Győr és Pécs színházi kapcsolatai a 19. században. In: Győri Tanulmányok 16/1995. Győr, 1995. Szerk.: Bana József. 103.p.

[23] A Pécsi Hírlap idevonatkozó, naponta közzé tett műsorjegyzékei szolgáltak a repertoár tanulmányozásához

[24] Pécsi Hírlap, 1887. május 15. 5.p.

[25] Pécsi Hírlap, 1887. május 12. 7.p.

[26] Pécsi Hírlap, 1887. június 28. 2.p.

[27]Pécsi Hírlap, 1887. június 30. 3-4.p.

[28]Pécsi Hírlap, 1887. július 3. 4.p.

[29] A Pécsi Nemzeti Színház impozáns épületét október 5-én adták ünnepélyes keretek között. Eredetileg milleneumi felajánlásként készült el a színházpalota, de az országos felajánlások elcsúszásával az 1895-re tervezett fényes, ezeréves fennállást ünneplő rendezvényeket 1896-ra tették át

[30] Márfi: Pécs. 41-68.p.

[31] Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával (1895-1949) I. Kötet. Budapest, 1992. Főszerk.: Kerényi Ferenc. 12-13.p.

[32] Márfi: Győr és Pécs. 103.p.

[33]Lenkei: I.m. 155.p.

[34] BML Pvt. ir. 619/1897.

[35] BML Pvt. ir. 30/1897.

[36]A Pécsi Napló 1895. október 5-i különszáma a Pécsi Nemzeti Színház megnyitása alkalmából. 8.p.