Cikkek

Sonkoly Károly: Barokk díszkertek Pécsett

Pécsi Szemle 2000. (3. évf.) 2. szám, 22-41. oldal

Letöltés: pdf20


Sonkoly Károly

BAROKK DÍSZKERTEK PÉCSETT

A pécsi „tükék” közül is csak kevesen tudják, hogy a Belvárosban egy nagy kiterjedésű, barokk díszkert volt a 18-19. században. Még Klimo György püspök létesítette, főpásztorkodása első évtizedében.[1] Ő később új, mecseknádasdi nyaralókastélya mellett is jeles parkot készíttetett, amelynek utolsó részletei az elmúlt évtizedekben pusztultak el. A pécsi a Belváros déli részén, a városfal, valamint a Várady Antal, Dischka Győző és kisebb szakaszon a Citrom utcák határolta területen feküdt. Ennek zöme a Főposta és a Megyei Kórház Szülészete közötti sávba esik. Egy keskenyebb, rövid nyúlványa a később létesült Jókai (Deák) utcától keletre esett. A mai 72., illetve a 73. és 65. tömbök egy része tartozik ide. A majd 250 éve létrehozott parknak mára szinte az emléke is elenyészett. Az utolsó darabkáját, a hozzá tartozó, egykori kertészlakot néhány éve bontották le a Dischka Győző utcában, s helyén most a Pollack Mihály Szakközépiskola kollégiumának (Jókai utca 8.) új, kupolás díszterme áll.

Régi pécsi kertek

Pécsről köztudott, hogy a középkorból eredő, helyi sajátosságként, sokáig eléggé laza maradt a város szövete. Szemben más, zsúfolt, középkori civitásainkkal, nálunk a falakkal övezett Belvárosban nem csak a házakhoz tartozott kert, hanem a beépített részek között is nagyobb, szabad térségek maradtak kertművelés alatt. Még a 19. század jó részében is ez a helyzet, elég ha csak egy pillantást vetünk Pécs 1865-ös, színezett birtoktérképére.[2] A polgári negyedek közül legtovább a Belváros délkeleti szektora őrizte meg ezt a jellegzetességet. Nyomai ma is megfigyelhetők a 49-es tömbben, a Munkácsy Mihály és a Tímár utcák között. Ezzel szemben, a most vizsgált negyed a középkorban sűrűn beépített terület volt. Egészen az 1686-os ostromig, amelynek során jelentős pusztulás érhette. Az ekkor, a hadműveletek közben, a helyszínen készített tollrajzon, amely a Belváros nyugati részének látképe délről, a városfal itteni szakasza mögött romos házak sora látszik.[3] Feltesszük, hogy ezeket hamarosan lebonthatták, amit Joseph de Haüy hadmérnök ezredesnek a visszafoglalás utáni hónapokban készített térképe[4] is alátámaszt. Viszont a mai Jókai utca 8. sz. telek déli részén, jó állapotban fennmaradt egy emeletes, középkori épület. Közvetett adatokból ítélve, a hódoltság kora előtt a klérus birtokában lehetett. A török kiűzését követően a kamarai tisztviselői foglalták el. Ez akkoriban nem volt ritkaság. A katonai, majd kamarai igazgatású városnak a háborús pusztításoktól jobban megkímélt házaira a hadsereg tisztjei és a császári hivatalnokok tették rá a kezüket. Az említett épületet kisajátító kamarai tisztviselők az utca túloldalán fekvő, nagy telket is használták, szérűskertnek.[5] Az 1703-as Nova Donatio alkalmával az egész ingatlan együttest megkapta a pécsi püspök. A középkori épület az 1704-es rácdúlás alkalmával pusztulhatott el.[6] Helyén az 1712-es összeírás a püspök tulajdonában lévő házat hoz, amely elődjénél jóval kisebb volt.[7] A vele szemközt elterülő, nagy, üres telket leírja az 1722-es Grundbuch, amelyben, az említett épület mellett, a püspök kertjeként szerepel. Ekkor, mint korábban, szérűskertként funkcionálhatott. Területe a következő évtizedekben még bővült nyugat felé, egy magántelek megszerzésével. A püspöki uradalom fejlődésének következtében, a várban ma is meglévő magtár elkészülte után, a 18. század közepére elvesztette korábbi szerepét. Az egykori szérűskert helyén díszkertet létesítettek.

A források Pécsett már a 16. század elején említenek püspöki kertet. Oláh Miklós ír a hortus Episcopiról, amely a Tettyén, Szatmári György reneszánsz villájánál feküdt.[8] Feltehetően még a hódoltság korában is megvolt a patak körül és ez inspirálta a török utazó, Evlia Cselebi elragadtatott sorait. Ő egyébként is szuperlatívuszokban ír a kellemes éghajlatú, mecsekalji város kertjeiről, az itt termett gyümölcsökről.[9] Minderről más kortársai is megemlékeztek. A török kiűzése után gróf Gabriele Vecchi városparancsnok kezére került a Tettye és bizonyára ekkor semmisülhetett meg az itteni derviskolostor (tekke) melletti, régi kert is. A császári főtiszt és katonái a visszafoglalás után sok olyan, jelentős értékét pusztították el Pécsnek, amelyek túlélték a hosszú, török megszállást. A középkori, illetve a 17. századi szerzők által említett, virágzó, pécsi kertkultúra emlékei nyomtalanul elenyésztek ezekben a sötét években.

A századforduló háborús zavarokkal teli évtizedeit a 18. században a békés konszolidáció hosszú periódusa követte. A fejlődésnek indult város ebben az időszakban nem csak új épületekkel gyarapodott, hanem a hortikultúra régi hagyományai is feléledtek. A korban Pécsett több, igényes, barokk díszkertet létesítettek, szökőkutakkal, szobrokkal, pavilonokkal, elsősorban a püspök és a kanonokok.[10] Az 1777-es kataszteri térkép a Janus Pannonius utca 4. sz., rokokó kanonoki palotácska mögött kisebb díszkertet jelöl.[11] Itt két pavilon is épült. Az oldalszárnyaknál magasabb, azok elé kiugró homlokzatú középrészeiket a jellegzetes manzárdtetők is kihangsúlyozzák. Az alsó, amely a déli udvart zárja le északról, még Szemenich Ferenc kanonok idejében, valamikor 1768 és 1773 között készült, s a fenti mappa már hozza. Utódja, Nunkovits György 1773-1790 között volt a ház lakója. Ő emeltette a felső kert végében álló, üvegházzal kombinált pavilont, amelyet ma az Egyetemi Könyvtár használ. Középrizalitját, íves nyílások között, kannelurázás nélküli, dór oszlopok díszítik. Ismeretlen mesterét a kortárs francia építészet sokszorosított grafikákon terjedő példái inspirálhatták. A színvonalas kisarchitektúra 1781 körül készülhetett, amikor Nunkovits a várostól a víz bevezetését kérvényezi a kertjében létesítendő kúthoz. Talán ez lehetett az a medencés szökőkút kert közepén, amelyet egy 1829-es forrás említ. Innen került a pécsi múzeumba egy, a 18. század végére tehető, félmárványból kifaragott, maszkos vízköpő, ami viszont inkább csorgókútra utal.[12] Ezt a kertet láthatta gróf Johann C. von Hofmannsegg is, aki magyarországi utazásai során kétszer is megfordult Pécsett. 1793-ban a tudós Koller József kanonok vendégszeretetét is élvezte, aki 1792- 1832 között volt a ház gazdája. A jeles egyháztörténész annyira ragaszkodott lakásához, hogy a nagypréposti cím elnyerése után sem költözött tovább a stallummal járó, ma Káptalan u. 2. sz. épületbe, hanem itt maradt haláláig. Megemlítjük, hogy vendége, a fiatal, szászországi arisztokrata, természettudósként a hortikultúra kedvelője volt. 1800-ban kiadott útikönyvében gyakran ír a mecsekalji város szőlőiről, gyümölcsöseiről, kertjeiről és az ezekben folyó, vidám, társasági életről.[13] Ebben az időben már a kortárs kertépítészeti szakirodalom alapműve, Hirschfeld munkája és a műfaj legújabb divatirányait népszerűsítő, Grohmann-féle Ideenmagazin is eljutott Pécsre. Köteteik nem teljes, sorozata megtalálható a Püspöki (ma Egyetemi) Könyvtárban.[14] Megvalósult kerti architektúrák tanúsítják, hogy nálunk is hatottak.

Közéjük tartozik Hersching Zsigmond apát ekkortájt, 1795 körül épült, késő barokk stílusú kerti pavilonja is, amelyet címere díszít. A Megye utcában (7/1. sz.) álló háza mögött, már a szomszédos telken emelt épületben tartotta dísznövényeit. A most a Belvárosi iskola udvarán megtalálható kisarchitektúra kitűnik érdekes, városunkban párhuzam nélkül való részleteivel. Egykorú forrásoka globitsos házikó, Globitsos Épület névvel illetik, a nyolcszögletű középrésze fölött emelkedő hagymakupola miatt, amelyet a legutóbbi műemléki helyreállítás alkalmával rekonstruáltak.[15] Előtte, a timpanon csúcsán, egy kőből kifaragott virágkosár volt. A belsőben a falakat, stílszerűen, zöld színűre festették. A pavilon egy lejtőnél áll, ezért főhomlokzata előtt lépcsőt építettek. Barokk, fonatdíszes kőkorlátjának darabjai már a földből kerültek elő. Az alsó szint bejárati folyosóját grotta formára építették, tettyei tufa darabok felhasználásával. Ebből nyílik a boltozott sala terrena, amelynek hátsó falában csorgókút volt. Kagyló formájú kőmedencéjét később állítólag a közeli Kisszeminárium és a mai Eszperantó-park határán, a kerítésnél álló kútházhoz helyeztek át, ahol ma is látható.[16] A szuterént 1821-ben remetelakként említik, feltehetően nem funkciójára, hanem jellegére utalva. Hersching díszkertje a pavilontól délre, már saját telkén lehetett, de nem sokkal élhette túl 1821-ben elhunyt gazdáját, mert az 1865-ös birtoktérkép már szőlőt jelöl a helyén. Viszont a pavilon mellett keletre egy új díszkertet mutat. Hasonló sorsra jutott Koller nagyprépost fenti kertje is, ahol ugyanezen forrás már konyhakertet tüntet fel.

A magas klérus példáját a díszkertek, kerti épületek létesítésében hamarosan a polgárság is követte. Rihmer József káptalani és szemináriumi számtartó még a 19. század elején emeltette új kertje végében, a városfalon, azt a kétszintes, klasszicizáló késő barokk stílusú pavilont, amely ma is a Szent István tér 17. sz. éke.[17] A nyílvesszőkkel díszített, kovácsoltvas korláttal ellátott, külső lépcsőn megközelíthető teraszáról szép kilátás nyílik Pécs nyugati részére. Néha a belvárosi polgárházak kisebb kertjeiben is épültek szerényebb méretű kisarchitektúrák. A Ferencesek utcája 6. sz. néhány éve lebontott, korai gótizáló stílusú hűsölője a 19. század első felére datálható.[18] A városban lakó arisztokraták és nemesek is létesítettek díszkertet házuknál. Ilyen látható például az 1777-es kataszteri térképen a Mária utca 11-13. sz. ingatlannál, amely akkor Vass Zsigmond püspöki inspektor birtokában volt és egy évszázaddal később, az 1865-ös birtokszelvényen is, amikor a telken álló palota a Majláth család rezidenciája.[19] Nem csak a városban, hanem a környező szőlőkben is épültek pavilon szerű, présházzal kombinált nyaralók. Haas Mihály 1845-ben említi az ezeknél folyó, vidám mulatságokat.[20] Többségüket már régen lebontották. Például Bayer Márton tanácsúrnak a Havihegy keleti lejtőjén, a mai Marx út mellett állott, ötszög alapformájú borházát is, amelyet csak Peter Maria von Berks mérnök 1816-os helyszínrajzáról ismerünk.[21] Alsó szintjéről kétoldalt egy-egy lépcső vezetett fel a tetején kialakított teraszra, amelynek közepén fából készült, ötszögű kilátópavilon állt. Az épülettípus legkvalitásosabb, fennmaradt emléke a 19. század elejéről az aranyhegyi Gólya dűlőben álló, klasszicista stílusú, ún. Johan-villa, portikuszos főhomlokzatán Cerest ábrázoló magasrelieffel, előtte Flóra-szoborral.[22] Később, a század második felétől, lombfűrészes díszű, svájci stílusú, idővel már villa méretű épületeket emeltetnek szőlőikben a pécsi polgárok. A kerti kisarchitektúrák legegyszerűbb változatai azok a fából készült, kisebb pavilonok, nyitott kioszkok, amelyeknek sora a barokk kori, már csak a levéltári forrásokból ismert emlékektől a 19. század 2. feléből való, fából épített, lombfűrészes díszű szaletlikig terjedt. Divatjuk még a 20. század első felében is élt. A pécsi kerteket díszítő kisépületek műfaja utolsó korszakának szép emléke a Szent István tér 15. sz. ízléses, kései historizáló stílusú pavilonja, amelyet dr. Ángyán János orvosprofesszor feltehetően Kőszeghy Gyulával (1891-1944?) terveztetett 1928 körül.[23]

Klimo püspök díszkertje

Visszatérve a 18. századhoz, Pécs barokk díszkertjei közül a legnagyobb méretű és bizonyára a legreprezentatívabb kialakítású az volt, amelyet Klimo György püspök (1751-1777) létesített a Belváros déli szélén. A rezidenciától viszonylag távol feküdt, amit azzal magyarázunk, hogy az ekkor még falakkal, árkokkal körülvett Püspökvárban nem állt rendelkezésre elegendő, üres terület. Itt viszont kínálta magát az egykori szérűskert nagy kiterjedésű, püspöki tulajdonban lévő telke. Erről a díszkertről kapta a Dischka Győző utca régebbi, Kert, illetve Aloe utca neveit. Ugyancsak erre vezethető vissza a Citrom és a Geczemani (ma Váradi Antal) utcák elnevezése is. Sajnos, ma már csak ezek a nevek, valamint néhány, korabeli írott forrás, látkép és térkép őrzik az emlékét. Az 1760-as évekből két, felirataik szerint Klimo püspöknek dedikált városkép ismert. Pruner Ignác 1763-as vedutája csak másolatokban maradt fenn.[24] Fay Ferenc akvarellezett rajzát 1766-67-re datálhatjuk az egyes részletek vizsgálata alapján.[25] Mindkettő eléggé sematikus ábrázolás, de a jelentősebb épületek beazonosíthatók rajtuk. Az utóbbi a hitelesebb munka. A déli városfalnak a mai Jókai utca mellett álló bástyájától nyugatra eső szakasza mögött mindkét vedután fák látszanak. Szabályos soraik a Fay-féle rajzon egészen a Ferences rendháztól délre eső, másik bástyáig érnek. Ez a Püspökkert.

psz 2000 02 03 sonkoly karoly 01

Fay Ferenc látképe Pécsről, 1766-67.

Az 1780 körüli évekből több olyan forrást ismerünk, amelyekből további adatokhoz juthatunk erről a parkról és a hozzá kapcsolódó, szomszédos, ma Jókai utca 8. sz. ingatlanról. Közülük a legfontosabb Antonius Duplatre (Duplater)[26]1777-es kataszteri térképe a Belvárosról.[27] Ezen a Jókai utca 8. sz. telek a 427. és 428. számokat kapta, a legendában a XIV. jelzetnél hozott Bischof Hofgarten pedig a 438-at. Az előbbin három épület áll. A díszkert keleti nyúlványánál is feltüntetnek egy kisebb házat és berajzolták az egymást derékszögben metsző, szabályos úthálózatot is, amely nagyobb, lekerekített sarkú mezőkre osztja a területet. A hossztengelyben, középen végigfutó útra merőlegesen kimért, három sétányt mutat a mappa. A metszéspontjaiknál lévő, kis teresedések közepén jelölt, kerek objektumok talán díszkutak lehettek. Körben, a kerítés mellett is út van. Az északi kertfal nyugati szakasza előtt kisebb ágyások láncát látjuk. Délen, a városfal mellett fasort ültettek. Egyértelmű, hogy a geometra egy barokk parkot ábrázolt, amelynek nyugati vége szomszédos a ferences rendház nagy kertjével.

psz 2000 02 03 sonkoly karoly 02

Antonius Duplatre kataszteri térképe Pécs belvárosáról, 1777.

psz 2000 02 03 sonkoly karoly 03

Helyszínrajz és felmérési terv a püspöki díszkertről, a kertészlakról és melléképületeiről,1778. körül

Klimo halálához kapcsolódik egy, a Püspökkerttel is foglalkozó, fontos forráscsoport. A főpap 1777 május 2-án hunyt el, s utána a püspöki szék 1781-ig betöltetlen maradt. A Helytartótanács utasítására 1777 szeptember 1-jén részletes leltárt készítettek a hagyatékról.[28] Az általunk használt inventárium az 1778 január 5-i dátumot viseli,[29] s a különféle püspöki ingatlanoknál található mobiliákat veszi jegyzékbe.[30] Természetesen szerepel benne a vizsgált park is, ahol sok, hordókban és cserepekben tartott egzotikus fát és növényt lajstromoztak. Felsorolnak két, fából készült, üvegezett kerti pavilont és a pihenésre szolgáló fa lócákat is. Külön vették fel az összeírók a szomszédos, a mai Jókai utca 8. sz. telken álló kertészlakot és mellette az üvegházat, amelyben a kényes, délszaki növényeket tarthatták a hideg idő beálltával. Ezt, a sokszor eléggé szűkszavú, s egyébként is csak az ingóságokkal törődő forrást, amely az épületeket, illetve helyiségeiket csak felsorolja, jól kiegészíti egy, a Magyar Országos Levéltár Tervtárában őrzött, több lapból álló felmérési terv sorozat.[31] A rajzokon nincs dátum és szignó, s a feltehetően hozzájuk tartozó iratokat sem ismerjük. Nem kizárható, hogy a fenti leltár mellékleteként készültek. Meghatározásuknál segít a legendák szövege. A Pécsi Püspökség tulajdonában lévő épületekről készült felmérésekről van szó. A tervek ezeket a legegyszerűbb gazdasági épületektől, pécsi házakon, a kegyúri templomokon és parókiákon át, egészen a mohácsi, s mecseknádasdi kastélyokig, a pécsi rezidenciáig bezárólag ábrázolják. Egy lapon általában több épület is szerepel, alaprajzával és egy jellemző nézetrajzzal. A datálásnál segít, hogy a pécsi palotát már az 1770-es években, Klimo püspök által emeltetett, könyvtári szárnnyal mérték fel, viszont még hiányzik a keleti szárnyat a Székesegyház délnyugati tornyával összekötő átjáró, amelyet gróf Eszterházy Pál László püspök 1782-ben építtetett. Ebből arra következtetünk, hogy a tervsorozat is, a fenti inventárokhoz hasonlóan, a széküresedés idején, az 1770-es évek végén készült. A No. 3. jelzetű lapon, egyebek mellett, a püspöki díszkert, és a kertészlak épületei láthatók. A telkek formáját, kiterjedését, belső struktúrájának arányait a Duplatre-féle kataszteri térképhez képest pontatlanul hozza, például elhagyja a kert keskeny, keleti nyúlványát, amelyet 1777-ben feltüntetnek, és a tájolás sem egységes. Ezt az egyszerűsítő szándéknak tulajdoníthatjuk, mivel a rajzoló arra törekedett, hogy minél több objektumot zsúfoljon össze egy lapon. Mindezek ellenére, a felmérési terv megközelítően hiteles képet ad a legendában No. 4. alatt hozott zirl gartenről, amelyet falazott kerítés vesz körbe. A 180°-kal elfordított helyszínrajz alján, alul, középen jelöli az északra, a mai Dischka Győző utcára szolgáló nagykaput, amely a kert középső, észak-déli tengelyű sétaútjához esett, de nem ábrázolja, hogy itt egy beszögellés van a kerítésnél. A szabályos úthálózat a területet nyolc mezőre osztja, amelyeknek sarkain métákat, feltehetően szobrokkal, vagy vázákkal koronázott sarokpilléreket mutat. A parkban három díszkutat is jelöl, de Duplatre térképével összevetve, pontatlanul elhelyezve. Közülük az egyik egyszerűbb, kör formájú, míg a másik kettőnek bonyolultabb, négykaréjos bővítményű medencéje volt. Az utóbbiaknál, a középpillérek körül, szabályos elhelyezésben berajzolt, 4-4 pont további, mellék vízköpőket jelölhet. Minden bizonnyal ezeket is szobrok díszítették, a mai Szent István téren volt, szintén Klimo állíttatta, védszentje, Szent György figurájával koronázott szökőkúthoz hasonlóan.[32] Hipotézisként feltesszük, hogy az alább tárgyalandó, 1940 körül készült fotókon látszó, az akkor a Káptalan utca 4. sz. kanonoki ház felső kertjében álló, tárcsás csonka gúlákra ültetett torzfejek a most vizsgált park valamelyik szökőkútjának vízköpői lehettek.[33] A lobogó hajú, barokk stílusú kőfaragványok megformálása, tagolt bázisaik hátoldalának kialakítása ezt látszanak igazolni. A Püspökkert szökőkútjainak működését a terepviszonyok tették lehetővé. Északról, a Ferences templom melletti közkút felől kapták a vizet, földalatti vezetéken.[34] Ólomcsövei szerepelnek a fenti inventárban. Egy száz évvel fiatalabb forrás a kertben két víztartót és két kutat említ, nem részletezve jellegüket. Az eddig elősoroltakon kívül más szobrok is díszíthették a régi parkot, amelyek felszámolása idején elpusztulhattak, illetve szétszóródhattak, hasonlóan a fenti vízköpőkhöz. Valószínű, hogy az épebb darabokat más kertekbe vitték át. Stílusából, jellegéből ítélve, ezek egyike lehetet az, a Pezsgőgyár egykori kertjének szélén, az Apáca utcánál, csonkán, megkopva árválkodó, budafai homokkőből kifaragott, 18. századi Triton-szobor, amely kagyló formájú kelyhet tart a fején.

psz 2000 02 03 sonkoly karoly 04

Barokk vízköpő szökőkútról, a Káptalan utca 4. kertjében, 1940 k.

psz 2000 02 03 sonkoly karoly 05

Kagylót tartó Triton barokk szobra a pécsi Pezsgőgyár kertjében

A vonatkozó, konkrét források híján merészségnek tűnik leírni, de a közvetett adatok alapján és a stíluskritikai elemzésekre támaszkodva, valószínűnek tartjuk, hogy a Püspökkertet díszítő kőszobrok mestere a pécsi barokk plasztika legjelesebb képviselője, Franz Anton Speth lehetett (1706 körü l-1768 ).[35] A Donner-iskolához köthető művész Pozsonyból kerülhetett Pécsre, még a 18. század második negyedében, amit feltehetően püspökeink és a Káptalan ottani, szoros kapcsolatainak tulajdoníthatunk. Ismert műveinek java is a magas klérus számára készült. Az ezekkel kapcsolatos dokumentumokból kiderül, hogy a nagy megrendeléseknél a művész helybéli iparosokkal működött együtt.[36] A szóban forgó esetben is, az egyszerűbb munkákat, például a vízmedencék káváit, a bázisokat kőfaragók készíthették, míg neki a plasztikai díszeket, szobrokat tulajdoníthatjuk.

Visszatérve az 1770-es évek végére datálható felmérési tervsorozat No. 3-as lapjához, bal alsó részén hozza az utca túlsó északi oldalán fekvő kertészlak telkét, a sarokban az itt álló épületek alaprajzaival és középen egy-egy, jellemző nézetrajzzal. Duplatre térképéhez hasonlóan, az ingatlanon három, földszintes épületet mutat. Ezek közül kettőt az 1778-as inventár is említ. Délen, a mai Dischka Győző utca mentén, a püspöki kertész egyszerű homlokzatú, egytraktusos háza állt (No. 1., ill. No. 6.). Keleti részén az ő többhelyiséges lakása látható a terven. A két nyugati, külön bejáratú, kályhákkal ellátott szobácska a kertészlegények szállása lehetett. Vele párhuzamosan, mögötte, az udvarvégében volta hosszan elnyúló melegház (No. 2., ill. No. 5.), amelynek teljes déli homlokzatán rácsos, üvegezett faszerkezet bocsátotta be a napfényt. Északi falánál három cserépkályhát jelöl a felmérés, amelyeket külső kamrákon keresztül fűtöttek. Hasonló melegház látható a tervsorozatnak a mecseknádasdi kastélyhoz tartozó melléképületeket bemutató lapján is. A pécsi telek északkeleti sarkánál egy fűthető palántaház állt (No. 3. alaprajz, ill. No. 7. nézet részlete). Ennek nagyobb, sokablakos, utcai helyiségében nevelhették a kényes exóták sarjait a falnál álló cserépkályha melegében, míg a hátsó, konyhából és lakószobából álló szárny a kényes munkát végző, beosztott kertész családjának otthona lehetett.[37] Az ingatlan keleti szélét az utcánál, a két ház között, falazott kerítés zárta le, benne két ajtóval és középen egy nagy, íves záródá- sú, kerékvetős, kőkeretes kocsikapuval (No. 7.).

A következő, csaknem száz év folyamán nem történik lényeges változás. Az 1. katonai felmérés 1783-84-ben készült szelvénye léptékének megfelelő vázlatossággal tünteti fel a parkot.[38] Az 1786-os összeírás 102. sz. alatt gr. Eszterházy Pál László püspök díszkertjét, 109. számnál pedig a püspöki kertészlakot hozza. Az 1828-as Regnicolaris Conscríptio idején a püspöki kertészház lakója a magányosan élő Franciscus Ruval kertész. Ez már annak a jele lehet, hogy Klimo halála után utódai kevesebb gondot, pénzt fordíthattak a parkra, amely lassan elveszíthette régi fényét. Ezzel magyarázhatjuk, hogy a 18. század végének, a 19. század elejének utazói, akik közül többnek nyomtatásban is megjelentek Pécset bemutató leírásai, meg sem említik a püspöki kertet, pedig közülük nem is egy érdeklődött a hortikultúra iránt. A feledéshez az elhanyagoltság mellett az is hozzájárulhatott, hogy ekkorra a szabályos, barokk parkok már kimentek a divatból, meg az is, hogy a nagyközönség elől elzárt, fallal körülvett magánkertről van szó. A pécsiek kedvelt szórakozóhelye ez idő tájt a város első nyilvános parkja, az 1814-ben megnyílt Czindery-kert.[39] Később a Tar-kertet a korabeli sajtó Pécs Tivolijának nevezi, ahol egy táncteremként funkcionáló gloriettben a bányászzenekar szolgáltatja a muzsikát. Az újságíró szól az üszöki erdőcskéről is. A pécsi Stadtwald már ekkor is kedvelt kirándulóhely volt.[40] Haas Mihály 1845-ben, más kontextusban, éppen csak, hogy megemlíti, a Püspökkertet,[41] pedig Baranya monográfiájában csokorba gyűjti a mulatóhelyek közé sorolt, pécsi nyilvános és magánkertek jelesebbjeit.[42] Köztük az 1830 körül, a régi várárok helyén kialakított Sétateret is, amelyet Szepesy Ignác püspök ajándékozott a város polgárainak.[43] Jellachich Károlynak a pécsi biedermeiert, a város 19. század közepi életét, bemutató dolgozatában olvashatjuk, hogy „Pécsett a 40-es években sok és elég nagy kert volt,... Tisztán díszkert csak a püspöki kert és néhány kanonok kertje volt..."[44]

Az 1850-51-es kataszteri összeírásban is előfordul a püspöki kertész háza, amelyről az utolsó adatunk az 1856-os telekkönyvben szerepel. Az Aloe utcában álló épület ekkor a 138. számot kapta. A régi kertészlak még látszik Lukrits Ignác városi mérnöknek1861-ben, az Aloe utcáról készített helyszínrajzán.[45] Ebben az időben a 18. századi ház már rossz állapotban lehetett, s hamarosan áldozatául esett egy újjáépítésnek. A püspöki ügyész 1863-ban kérelmezte a belvárosi, 138. sz. ingatlanon álló püspöki kertész- és kádárlak ideiglenes adómentességét “új épülés folytán”. Az új kataszteri felmérés nyomán, 1864-ben kiadott házszámjegyzékben a Deák (ma Jókai) utca 13. sz. alatt szerepel. A munka alapján készült az 1865-ös, kéziratos, színezett birtoktérkép. Ennek megfelelő szelvényén látható az első pontosabb felmérés az itt a 270. számot viselő ingatlanról és a Püspökkertről, amely a 271. számot kapta. A kertészlak valamivel nagyobb a réginél, keleti vége már kiért az utcáig. Áll még a régi melegház is, csak kelet felé megtoldották. Viszont az 1770-es évek végi felmérésen, a telek északkeleti sarkánál volt palántaház már eltűnt. A Kert utca túloldalán, a püspöki kert területe még a régi. A sétautak struktúrája is a 18. századihoz hasonló, bár eggyel több keresztágat számolhatunk. A szökőkutakat nem jelöli a felmérés, de ez nem is volt feladata a kataszteri térképnek. Feltesszük, hogy az 1770-es évek végén készített leltárban szereplő, fából épített pavilonok ekkorra már elenyésztek. Az utak mellett sablonosan megrajzolt fák vannak, viszont virágágyások sehol sem láthatók, pedig ezeket mindenhol feltüntették a városban, például a Püspöki palota alatt, az egykori várárok helyén, Szepesy püspök idejében létesített Barbakán kertnél is. Ebből arra következtetünk, hogy a terület ekkorra már elveszítette díszkert jellegét, gyümölcsösként és konyhakertként funkcionálhatott. A szomszédság is jelentősen megváltozott. A déli városfal túloldalán ekkor már házak álltak az Országút (Rákóczi u.) mellett. Nyugaton ebbe torkollott a Gyár utca (Várady A. u.), mivel itt áttörték a városfalat. Keleten viszont még nem, így itt megvan a kertnek a Citrom utca bástyájáig érő, keskenyebb nyúlványa. Már ezt a helyzetet mutatja a 2. katonai felmérés 1856-60 között készített szelvénye is.[46]

Az 1865-ös színezett birtoktérképre egy ideig még rávezették a változásokat, amelyen így jól megfigyelhető a régi Püspökkert felszámolásának, kiparcellázásának, beépítésének folyamata. A belvárosi, nagy, üres telek ekkor már útjában állt a növekvő Pécs fejlődésének. A Közgyűlés 1871-ben ingatlancserét ajánlott a püspöknek, a 2 hold és 1000 négyszögöl kiterjedésű területre, amelyre “... a város közönségének közcélokra, de leginkább a város szépítése tekintetéből...” szüksége volt.[47] Az 1872-es csereszerződéssel a kert a város kezére került. Részben középületek emelésére használták, részben felparcellázva magánszemélyeknek adták el, beépítési kötelezettséggel. A városfal áttörésével a Deák utcának is létrehozták a déli kijáratát. Az ezt a Gyár utcával összekötő Eötvös utcát az egykori kert déli részén vezették át. Közte és a városfal között húzódó sávban házakat emeltek. A nagy telken felépült a Tornacsarnok és a Pécsi Nőegylet gyermekkertje. A közéjük eső terület - ahol a Nyári Színkör ideiglenes épülete is állt - viszont még sokáig közpark maradt. Ezeket a változásokat feltünteti - az 1865-ös birtokszelvény utólagos kiegészítései mellett - a 3. katonai felmérés 1880-81-ben felvett részlete[48] és a területről, Nendtvich Sándor városi főmérnök által, 1888-ban készített helyszínrajz is.[49] Később a tömb keleti szélén felépült a Nagyposta, a nyugatin pedig a Klinika. Az utóbbi évtizedekben a postabővítés elnyelte az itt volt, kis parkot és lebontották a városfal két oldalán álló házakat.

Említést érdemel, hogy az 1880-as években valószínűleg itt, a püspöki kert falainak bontása alkalmával került elő az a kőlap, amely ma a Várostörténeti Múzeum kiállításán látható. Egy töredékes címerpajzs domborműve díszíti, amelynekmezőjében könyv, felette liliomok övezte csillag látható. A szakemberek sokáig egyöntetűen a középkori pécsi egyetem címereként határozták meg. Az utóbbi években kialakult vitához nem kívánunk hozzászólni. Azt viszont megjegyezzük, hogy valószínűnek látszik, hogy a kő nem a Széchenyi tér 3. sz., ún. Loewy-palota helyén volt, régi ház bontásakor kerülhetett elő 1883-ban - amint az irodalomban általában szerepel - hanem bontásból származó építőanyagként szállíthatták ide. A régi Püspökkert egy csak akkoriban lerombolt kerítésfal szakaszából került elő.[50] Adja magát a kérdés, hogy vajon nem arról a szomszédos, nagyobb, emeletes, középkori - a közvetett adatokból ítélve, akkor egyházi tulajdonban volt - épületről származik, amelynek helyén a püspöki kertészlak állt a mai Jókai u. 8. sz. déli szélén? A18. sz. elején elpusztult ház anyagát könnyen felhasználhatták az utca túloldalán emelt kerítés építéséhez is.

psz 2000 02 03 sonkoly karoly 06 

A püspöki díszkert területének beépítését mutató helyszínrajz 1888-ból

A barokk díszkertet, illetve ami megmaradt belőle, felfalta a város terjeszkedése. Utolsó rekvizitumait említi egy, 1873 elejéről származó adat a Közgyűlési jegyzőkönyvben, miszerint a püspöki uradalom felajánlotta a városnak a volt püspöki kertben lévő két víztartót és két kutat, a vízvezetékkel együtt.[51] Ezek még bizonyára a 18. sz.-i díszkutak lehettek. További sorsukat homály fedi, csakúgy, mint az itt feltételezett, barokk kerti szobrokét. Írásos adatok híján, csak a fenti - egyes, talán innen származó kőfaragványokkal kapcsolatos - hipotéziseinkkel traktálhat- juk az olvasót.

A kert megszűnésével kertészre sem volt szükség. Az 1877-ben kiadott ház- számjegyzék a Deák u. 13. sz. alatt a püspöki kádárlakot hozza, s a ház továbbra is így szerepel a századvégi forrásokban,[52] később, mint Deák u. 8. sz. Egyes, az 1920-as években készült helyszínrajzokból[53] arra következtetünk, hogy a telek északi szélén álló, bizonyára már többször átépített melegházat csak 1916-ban bontották le. A kádárlak egy része 1927-ben, a maradék pedig 1992-93 fordulóján jutott erre a sorsra. Ezzel a Püspökkert utolsó darabja is eltűnt.

A kispréposti ház késő barokk díszkertje

A kanonoki házak-fentebb már érintett - barokk kertjei, ha szerényebb méretekben is, hasonló reprezentációs törekvések eredményeiként születtek, mint a Püspökkert. Alaprajzukat szinte csak az 1777-es kataszteri térkép vázlatos jelölései őrzik. Az 1865-ös birtoktérképről kiderül, hogy ekkorra már eléggé átformálódtak, de egyes, régi részleteik még a XX. sz. elején is megvoltak. Pusztulásuk az 1945 utáni politikai változások következménye. A gazdátlanná vált kertek az utóbbi évtizedekben szinte teljesen megsemmisültek. Közülük a Káptalan u. 4. sz. kanonoki ház díszkertjéről kissé bővebben szólnánk, az itt még romjaiban fellelhető, igen kvalitásos, 18. századi kisarchitektúra okán, amelyet még meg lehetne menteni.

A középkori eredetű kispréposti házat[54]Bakich Gábor kanonok 1730-ban felújíttatta, illetve barokk stílusban bővíttette és átalakíttatta. A Belváros 1777-es térképe már ezt a formáját mutatja, s feltünteti az udvar északi oldalán álló melléképületet is (jelenleg Múzeum Galéria). A mappa még egy, a későbbitől eltérő struktúrájú, barokk kertet mutat a kanonoki háznál, de attól nyugatra, a mai Nyári Színház helyén. Keresztben és átlósan kialakított sétaútjai sugarasan övezik a középső, kerek virágágyat. A felső, városfal menti rész ekkor még konyhakert lehetett.

Ezt a felső kertet Szányi Ferenc kanonok alakíttatta át díszkertté a 18. sz. végén. Ő 1777 és 1802 között lakott a házban. Még a nagy Klimo György által kinevelt tudós klerikusok nemzedékéhez tartozott, s 1773-ban lett a káptalan tagja. A kert építésére vonatkozó, egykorú forrásokat - leszámítva az alább vizsgált tervrajzot - nem ismerünk és a későbbiekben is csak egy-egy, rövid említésre támaszkodhatunk. Szerencsénkre, a Szányi-féle kert legfontosabb részlete 1940 körül még szinte teljesen ép volt. Így abban az időben Gosztonyi Gyula egyházmegyei mérnök, a pécs-baranyai műemlékkutatás hőskorának egyik emblematikus alakja, fényképeket tudott készíteni róla.[55] Ezek a felvételek pótolhatatlan dokumentumai egy mára a végpusztulás határára került, kerti kisarchitektúrának. A budafai homokkőből kifaragott, késő barokk stílusú, szobrokkal, vázákkal díszített balusztrád egy enyhe tereplépcsőnél épített, alacsony, észak-déli tengelyű támfalat koronáz, a közepén lépcsővel. A felső kertet egykor hosszában kettéosztó sétaút keleti szakaszánál áll, közel ahhoz a ponthoz, ahol derékszögben délre kanyarodva, a kommunépület vége mellett volt, régi lépcső felé vezették.

 

psz 2000 02 03 sonkoly karoly 07

 

Barokk kutyaszobor a Káptalan utca 4. kertjében, 1940 körül

 

psz 2000 02 03 sonkoly karoly 08

 

Johan Krammer: Kerti balusztrád és lépcső terve, 1780 körül

 

Fennmaradt a kvalitásos együttes 1780 körül készült terve,[56] amelyet Johan Krammer (1743-1783), a pécsi, érett éskéső barokk építészet legjelesebb mestere[57] szignált. A szép kivitelű, lavírozott tollrajzon, a középső lépcső két oldalán húzódó báboskorlátot öt-öt pillér szegélyezi, illetve osztja négy-négy szakaszra, egységenként 7 egész, valamint a pillérek belső oldalán 1-1 fél bábbal. A pillérek ugyanakkor az együttest díszítő, festői, rokokó stílusú szobrászati alkotások bázisául is szolgálnak. A hat, mozgalmas, szinte organikus megjelenésű díszváza mellett négy, az Évszakokat jelképező, allegorikus puttószobor koronázza az ábrázolt kisarchitek- túrát. A középső lépcsőt szegélyező, alacsony, íves pofafalak alsó végét záró volutákra egy-egy kutya szobrát helyezték. A feltüntetett metrum segítségével átszámítható, hogy a két, reá merőleges fal között húzódó balusztrád hossza kb. 26 métert tesz ki. Ez nagyjából megfelel a szóban forgó kanonoki ház északi, felső kertje szélességének. Konkrétan, az udvar északi oldalán álló kommunépülettől induló, a két kertrészt elválasztó tereplépcsőnél emelt támfal és az északi városfal közötti távolsággal azonos. Ez alátámasztja azt a feltevésünket, hogy - ellentétben a korábbi feltételezésekkel, amelyek szerint ez csak a másodlagos helye - az együttes eredetileg is ide készült.

 

psz 2000 02 03 sonkoly karoly 09

 

18. századi kerti architektúra a Káptalan utca 4. kertjében, 1940 körül

 

Ezt az sem teszi kérdésessé, hogy a tervhez képest redukált volumenben és némileg eltérő formában került kivitelre a mű. A lépcső két oldalán húzódó, alacsonyabb támfalakra egy-egy szakasznyi balusztrád készült, ráadásul egységenként csak 6-6 egész, valamint a pillérek belső oldalán 1-1 félbábbal. A felállított együttes hossza így is csaknem 8 m lett. A szegélyező, négy pillérre csak puttószobrokat állítottak, de a tervhez képest más tájolással. Amíg a rajz egy keleti főnézetre készült együttest mutat, addig az archív fotókon látszik, hogy az elkészült szobrok a lépcső felé fordultak, azaz kettő északra, kettő pedig délre. Ezek kb. 60 cm magasak lehettek. A lépcső íves helyett egyenes oldalvonallal, de tölcséresre készült. Az alacsony, pofafalak helyére bábos lépcsőkorlátok kerültek, amelyek a balusztrádokkal hegyesszöget zártak be. Ide rombusz alapformájú balusztereket tettek (3-3) és a korlátokat indító pillérek is ilyen, perspektivikus megoldásúak. Ezekre egy-egy, csavart kannelúrázású kővázát állítottak. Feltehető, hogy eredetileg, az egyik fotón szereplő, fekvő kutyát ábrázoló szobrot és párját a fenti pillérek mellett, külső oldalaikon látható alacsony bázisokon helyezték el. A tervlapon megrajzolt, rokokó puttószobrok és vázák ettől eltérő, visszafogottabb már klasszicizáló formában kerültek kivitelre. Az együttes allegorikus szimbolikája is változott. Az elkészült szobrokmár nem az Évszakok megszemélyesítései. Amennyire a fényképekről megállapítható, a lépcső két oldalán elhelyezett figurák egyike bőségszarut, a másik pedig pénzeszacskót tart, tehát a Bőség és a Gazdagság szimbólumai. Bizonyára a másik két puttó is ezekhez kapcsolódó, egy „lustgarten”-hez illő allegória lehetett. Például a déli puttó mintha borostömlőt cipelne.

 

psz 2000 02 03 sonkoly karoly 10

 

18. századi kerti architektúra romjai a Káptalan utca 4. kertjében

 

Az 1780-as tollrajzon látható, figyelemre méltó kvalitású szobortervek mestere feltehetően az ekkoriban Pécsett tartózkodó Giuseppe Antonio Sartori (1712-1792)[58] lehetett, aki szoros munkakapcsolatban állt Krammerrel. Stílusuk egyik, a Dóm téren álló Káptalani Épülethez készült, de kivitelre nem került, publikálója által neki attribuált nézetrajz[59] festői mozgalmasságú szobraira emlékeztet. Ezek az épület homlokzatát lezáró, a kerti architektúra tervén láthatóhoz hasonló, balusztrád pillérein állnak, rokokó vázákkal együtt. Az utóbbiak esetében még szembetűnőbb az egyezés. Feltesszük, hogy az ebbe a körbe tartozó, 1780 körül keletkezett tervek - amelyeknek többségét Krammer szignálta - Sartori és Krammer közös munkái. Véleményünk szerint a plasztika az előbbié, az építészeti rész pedig inkább az utóbbitól való.[60] Ez a helyzet azzal az ide kapcsolódó tollrajzzal is, amely egy, a fentebb elemzetthez hasonló struktúrájú, de jóval nagyobb méretű és gazdagabb megformálású, szobrokkal díszített támfalhoz készült, közepén impozáns, kovácsoltvas rácskapuhoz vezető lépcsőkkel. Publikálója, Petrovich Ede kerti kerítésként határozta meg,[61] de véleményünk szerint Boros Lászlónak lehet igaza, aki a Székesegyház előtti térre helyezi a kivitelre nem került, kvalitásos együttest.[62] A rajz kispréposti ház felső kertjébe szánt kisarchitektúra tervénél sokkal nagyobb szabású, arra a helyre el sem fért volna. Viszont a minden bizonnyal egyidőben keletkezett, azonos kéztől való plánumokon jól megfigyelhető, hogy kölcsönhatásban voltak egymással. A nagy támfal íves oldalú lépcsője kisebb társára emlékeztet és olyan, bábos korlátja van, az alján álló pillérekre helyezett vázákkal, mint amilyen megvalósulta Káptalan u. 4. sz.-nál. Úgy véljük, hogy a végül a tervtől eltérő, lehiggadtabb stílusban kifaragott plasztikák készítője már nem Sartori, hanem más, fiatalabb művész lehetett. Esetleg az akkor már valószínűleg Pécsett dolgozó Josef Buck (Buk József) (1755-1815), aki a késő barokkból a klasszicizmusba átváltó korszak vezető mestere a városban. Ő közismert, mint a Rajziskola első vezetője,[63] de mint szobrászt, a feledés homálya borítja.

A kertet többször említik a kanonoki házzal kapcsolatban, de részletesebb leírását nem ismerjük. Az 1865-ös színezett birtoktérképen beazonosítható, de az eléggé sematikus ábrázolás, bár a fenti, L-alakú sétautat mutatja, nem jelzi a vizsgált kisarchitektúrát. Feltehetően azért mert nem épületről, vagy komoly funkcióval bíró támfalról van szó. A 19. sz. végén és a 20. sz. elején az írott forrásokban szerepel itt egy rossz állapotban lévő pavilon, egy melegház és egy üvegház is. Nem kizárható, hogy némelyik még 18. századi volt. A kertdíszeket először Szőnyi Ottó említi Pécs műemlékeiről szóló tanulmányában,[64] tévesen a kanonoki épület 1730-as, Bakich Gábor-féle felújításához kötve azokat. Gosztonyi Gyula nem datálja az “ismeretlen helyről származó, perspektivikus rajzú kerti architektúra töredékei”-t.[65] Ő 1940 körül még szinte teljes épségében lefotózta az értékes együttest és egyes részleteit. Ekkor az eredeti négyből még csak az egyik puttó hiányzott, viszont a kutyaszobrok már nem a helyükön álltak. Amint eltérő időpontokban készült felvételeiről kiderül, akkoriban rendezhették a kertet, talán az ő javaslatára. Például az északi puttószobrot áthelyezték a déli, szélső pillérre. Gosztonyit az téveszthette meg, azért vélhette, hogy a kertdísz máshonnan kerülhetett ide, mert a lépcső előtt néhány méterrel keletre, a sétaút két szélén elhelyezett, eltérő stílusú, torzfejes kőfaragványoknak ez bizonyosan csak a másodlagos helyük lehet. A tárcsás csonka gúlákra ültetett fejek bázisai hátoldalának kialakítása azt tanúsítja, hogy eredetileg egy másik, nagyobb együttes részei lehettek, talán szökőkúté, mert kialakításuk vízköpőre hajaz. Mivel ennél az ingatlannál nem tudunk ilyenről, sőt, a 18. sz.-ból vízvezeték létesítéséről sincs adat a felső kertben, máshonnan kerülhettek ide. Amint már említettük, feltehetően Klimo püspöknek a Belváros déli szélén volt parkjából, bizonyára a 19. sz. végén, amikor azt felszámolták. Gosztonyi fotóiról az is kiderül, hogy ebben az időben, az 1777-es térképen a kanonoki háztól nyugatra jelölt, barokk díszkert már nem volt meg. A valószínűleg 19. sz. végi kialakítású, a tereplépcsőkkel párhuzamos sétautakkal ellátott az alsó kertben ekkor a dísznövények mellett már gyümölcsfák, kordonos szőlők voltak. A lejtőket áthidaló lépcsők, korlátaik pillérein budafai homokkőből kifaragott golyóbisokkal, szintén a 19. sz. végére tehetők. A támfalnak épített, kis, üvegezett déli homlokzatú melegház lehet, hogy még 18. századi. A 20. századra már csak a felső kert maradt meg díszkertnek, de a fényképeken, a vizsgált emléken kívül, itt sem látszik semmi olyan részlet, ami Szányi kanonok idejére utalna. Az értékes, ritka együttes az elmúlt évtizedekben vált rommá, amikor a területen nyári színházat létesítettek. A szobrok, vázák már eltűntek, csak a lépcsők és a részben már ledőlt bábos korlátok árválkodnak a gondozatlan kert sűrű bokrok rejtette mélyén. Mindenfelé a széthurcolt kőfaragvány töredékekbe botlik az idetévedő látogató. Az egyik torzfej tárcsás faragású nyakát az újabb, felvezető lépcső korlátjára állították.

Epilógus

Sajnos, ma már csak kevés, szerencsésen fennmaradt példánya őrzi Pécsett a kerti kisarchitektúra műfaj emlékét. A melegházakból például alig egy-kettőt ismerünk. Az ezeknek otthont adó, régi, pécsi kertek többsége eltűnt már, a város melletti lejtők nyaraló-szerű borházait övező szőlőkhöz hasonlóan. A térképeken, Duplatre 1777-es mappáján, vagy az 1865-ös, kéziratos kataszteri szelvényeken, a Belvárosban jelzett, sétautakkal, virágágyásokkal, apró fasorokkal gazdagított díszkertek zömének emlékét már csak ezek, illetve a régi írások, ábrázolások és néhány fénykép őrzi. Az egyik legutolsót, az egykori Littke-ház, a Pezsgőgyár kertjének maradványait a Szent István tér és az Apáca utca sarkánál éppen az elmúlt évben pusztították el. Az itt állott, az 1865-ös birtoktérképen ábrázolt díszkertben már jelölt, fából épült, lombfűrészes díszű kioszkot az üzem új, külföldi tulajdonosa lebontatta, mivel a területen autóparkolót létesítettek. Kérdéses, hogy mi lesz a sorsuk a ház mellett heverő darabjainak és a még meglévő, néhány kertdísznek, a Zsolnay-kerámia vázáknak, a budafai homokkőből kifaragott, kagyló formájú kelyhet tartó, barokk stílusú Triton-szobornak, s egy hasonló anyagú, 19. sz.-i műsziklának. Feltehetően, következő lépésként ezeket is eltüntetik, hogy ne legyenek útjában az autóknak. A düledező, régi kerítést pedig bizonyára hamarosan valami “szép” újra cserélik, ahelyett, hogy helyreállítanák. Mindez 1999-ben történt, egy a Világörökség rangjára pályázó város közepén, a műemléki jelentőségűnek nyilvánított Belváros turisták által leglátogatottabb részén. Így becsüli Pécs a múltjának emlékeit. Ennyit érnek a lelkes tervezetek, koncepciók, a drága, színes propaganda-kiadványok, a szép szavak és a műemléki védelem. A helyi értékek védelmét nem is említjük, hiszen - mint köztudott - ilyen nincs Pécsett. A vonatkozó, városi rendelet már évekkel ezelőtt megszületett, de azóta sem sikerült összeállítani a védendő emlékek listáját. Mire ez elkészül, már nem lesz mit védeni.

 

psz 2000 02 03 sonkoly karoly 11


[1] A jelen dolgozat a szerzőnek az Ars Hungarica c. folyóirat Zádor Anna professzor tiszteletére megjelent számában publikált tanulmánya - Sonkoly Károly: A barokk püspöki díszkert Pécsett. AH., XXII./1., 1994. 67-72.p. X-XII. képtáblák 1-8. -átdolgozott, bővített változata

[2] Baranya Megyei Levéltár (továbbiakban BML), XV. 3., Térképtár, BmK. 461.sz.

[3] Wien, Hofkammerarchiv, Festungen I., Reichsacten, fasc. 138.

[4] Karlsruhe, Generallandesarchiv, Kartensammlung, Band VIII., No. 21.

[5] Minderről a Vincentcz-Nagy-féle, 1687-es kamarai conscriptio, a Dervis bég utcánál. Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) E 156. Urbaria et Conscriptiones, fasc. 56., No. 41. Lásd Petrovich Ede: Pécs utcái és házai 1687-ben. In: Baranyai Helytörténetírás (továbbiakban BH) 1969.193-217.p. Kiegészíti Pécs 1695-ös kamarai összeírása. BML IV. 1007. a., 1. sz., Ö 1. No.1. tétele

[6] Az 1993-ban, a Jókai utca 8. sz. telek déli részén lefolytatott ásatás során előkerültek a középkori ház maradványai, felettük égett, pusztulási réteggel. Egyes kőfaragványait, pl. nyíláskeret darabokat, a 18. századi épület alapozásához használtákfel. Az adatokért Ecsedy István régész kollégát illeti köszönet

[7] Ezzel az adattal is, mint oly sok másikkal, először a boldog emlékű Madas József kutatásainak köszönhetően találkoztunk. A jeles “amatőr” helytörténész évtizedes munkásságával többet tett Pécs históriájának feltárásáért, megismertetéséért, mint sok szakirányú diplomás. Az egykori Püspökkert és kertészlak területéről: Madas József: Pécs-belváros telkei és házai. Adatgyűjtemény. Pécs, 1978.143-144.p., 227- 228.p., 734-735.p. passim. A továbbiakban, amennyiben adataink forrását nem jelöljük, úgy az a fenti kötet, ezeknél és más ingatlanoknál is

[8] Olah, Nicolaus: Hungaria et Atila. Ed. A. F. Kollar, Viennae, 1763. 38.p.

[9] Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Budapest, 2. kiadás, 1985. 235.p. és 228.p., 232.p.

[10] Itt sorolunk fel néhány munkát, amelyek ha nem is kifejezetten Pécs régi kertjeivel foglalkoznak, de megemlítik az ezekhez tartozó kisarchitektúrákat. Ezekre az alábbiakban csak a legszükségesebb esetekben hivatkozunk. Szőnyi Ottó: Pécs. Útmutató a városban és a környéken. Pécs, 2. kiadás, é. n. [1926]; Szőnyi Ottó: Pécs műemlékei. Magyar Művészet, V. 1929. 545-561.p.; Gosztonyi Gyula: A barokk Pécs. Pécs, 1942.; Dercsényi Dezső-Pogány Frigyes-Szentkirályi Zoltán: Pécs. Budapest, 1956. Városképek-műemlékek sorozat.; Petrovics Ede: A pécsi káptalani házak. Pécs, 1983.

[11] Petrovich, i.m. 1983, 71-79.p.

[12] Nagy Lajos-Fetter Antal: Régi magánkutak Pécsen. BH 1977. [1979], 325-396.p., 379-380.p. és 381.p., 14. kép.

[13] Gróf Hofmannsegg utazása Magyarországon 1793-1794-ben. Pécs, 1988. 55.p. és passim

[14] Hirschfeld, Christian Cay Laurenz: Theorie der Gartenkunst. Band I-III. Leipzig, 1779, 1780, 1780.; Grohmann, Johann Gottfried (Hrsg.): Ideenmagazin für Liebhaber von Garten ... Vol./Band II. Cahiers/Hefte 13-24.p. Leipzig, 3. Aufl., 1810.

[15] Sonkoly Károly: Műemléki kutatások az OMF Pécsi Kirendeltségén (1986-1991). In: Magyar Műemlékvédelem. X. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Évkönyve, 1980-1990. Budapest, 1996. 228-229.p.

[16] Nagy-Fetter, i.m. 1979, 363-364.p. és 7. kép

[17] Erről bővebben a szerző megjelenés előtt álló tanulmánya: Sonkoly Károly: „Van a belvárosban egy kis palota...”. A pécsi Szent István tér 17. két évszázada

[18] Sonkoly Károly: Egy újabb, középkori részleteket őrző lakóház Pécs belvárosában. Ferencesek utcája 6. In: Műemlékvédelmi Szemle, 1996/1.102.p. és 97.p. 12. kép

[19] Sonkoly Károly: A pécsi Majláth-palota. In: Pécsi Szemle, 1999. NYÁR, 20-31.p. passim

[20] Haas Mihály: Baranya földirati, statisticai és történeti tekintetben. Pécs, 1845. 321-322.p.

[21] BML XV. 1. b., Tervtár, PvT 32.sz., ill. B 65/1816.sz.

[22] Romváry Ferenc: Pécs szobrai. Pécs, 1982. 222.p. 168. kép, 238.p. 195. kép. a domborművet Bartalits Mihály (1808-1979) szignálta és neki attributáljuk a szobrot is

[23] Lásd 17. jegyzet

[24] Gosztonyi Gyula: Pécs 1763-ban. Pruner Ignác városképe. Pécs, 1944.; Borsy Károly: Hochrein József akadémiai festő és litográfus. In: Pécsi Szemle, 1999. TÉL, 45-54.p.

[25] Pannonhalma, Főapátsági Levéltár, Ad N. 2545.782.

[26] Munkáit eleinte franciásan, később németesen, Anton Duplater-ként szignálta

[27] Csak 20. sz. eleji másolatokban maradt fenn. BML XV. 3. c. Térképtár; korábban: IV. 1406., Pécs V. Tan. iratai, ad 87/1907.sz. Az itt közölt, az előzővel egykorú, de attól kissé eltérő kópia elveszett

[28] MOL C 38. Helytartótanácsi Levéltár. Lásd MTA. Művt. Kut. Csop. Forráskiadványai, IX. Acta Cassae Parochorum, 4. füzet. Budapest, 1973. 215-218.p.

[29] A Pécsi Székeskáptalan Levéltára (a továbbiakban KL), fasc.CXXVII., No.22. A leltárjegyzék másik példánya, amelyet korábban publikáltak, elveszett. Pécsi Püspöki Levéltár, 3./778.sz. Entz Géza: Klimó György pécsi püspök kultúrális tevékenysége. In: Pannonia, VI./2. sz. 1940, 204.p, 18.sz. jegyzet

[30] A szöveg olvasatáért és fordításáért Móró Mária Anna Pécsi Egyetemi Könyvtár tudományos kutatónak tartozom köszönettel

[31] MOL T 1., 1. téka, fasc 1., No.70. Köszönet illeti Szita László ny. levéltárigazgatót, aki felhívta figyelmemet az anyagra

[32] Lásd 17. sz. jegyzet

[33] Lásd 55. sz. jegyzet

[34] Nagy Lajos-Fetter Antal: Pécs régi vízvezeték rendszereinek története. BH. 1974-75 [1976] 157.p. és 174.p.

[35] Sonkoly Károly: A képfaragók háza. Franz Anton Speth szobrász otthona és műhelye. In: Pécsi Szemle, 2000. NYÁR, 4-21.p.

[36] Boros László: A pécsi székesegyház a 18. században. In: Művészettörténeti füzetek, 18. sz. Budapest, 1985. passim

[37] Klimo püspök 1769 júliusában, Erdeődy András prefektushoz írott levelében említi, hogy Pozsonyból, hajón Mohácsra küld egy ládában, gondosan becsomagolva „... plantae sunt dictae ananas...” a mecseknádasdi kastélykert számára. Pécsi Püspöki Levéltár, Klimo püspök leveleskönyve, Protocollum Littera- rum, Tom. IV. 280.p. Feltehetően, az ilyen és hasonló ritkaságokból a pécsi kertészetnek is jutott.

[38] Col. X. Sect. 30. ms., Kriegsarchiv, Wien, Kartenabtheilung. B. IX. a. 527.

[39] Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815. Veszprém, 1970. 75.p.

[40] Szekrényessy: Pécs. Társalkodó. 1834. 49.sz. 193-195.p.

[41] Haas, 250.p.

[42] Haas, 320-321.p.

[43] Lásd 17. sz. jegyzet

[44] Jellachich Károly: Pécs a XIX-ik század közepén. A „Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület” Értesítője, V./1-2. 1912. 40.p.

[45] BML., XV. 3. c., M 22.sz.

[46] Col. XXIX., Sect. 63. Hadtörténeti Intézet, Budapest, Térképtár

[47] A vonatkozó iratanyag: BML IV. 1406. g., Különügyek, 40. doboz, 95.sz.

[48] 5560/4. szelv. Hadtörténeti Intézet, Budapest, Térképtár

[49] BML XV. 3. c., M 29.sz.

[50] Boda Miklós: A középkori pécsi egyetem lokalizációjáról. In: Baranya, V-VI./1-2., 1992-93 [1994] 5-33.p.

[51] BML IV. 1402. a., 1873. III. 20., No. 110. Az adatért a néhai Madas Józsefnek tartozunk köszönettel

[52] Vízellátására csak ebből az időből ismerünk adatokat. In: Nagy - Fetter, 1979, 341-342.p. 352.p.

[53] Az Emericanum építésére vonatkozó terv- és iratanyagban bMl IV. 1407., 1925-, 1927-, 1929. éveknél

[54] Petrovich, 1983, 39-48.p.

[55]KL Gosztonyi-hagyaték, C. X. doboz, negatívok.

[56]KL

[57] Németh Béla: A pécsi Dominikánus-ház története. Pécs, 1903. passim.; Petrovich Ede: A pécsi Káptalani Levéltár épületének története. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1963. [1964]) 177-204.p. passim; Boros, 1985. passim

[58] Thieme-Becker Künstlerlexikon. Hans Vollmer [Hrsg.]: Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler, Bd. XXIX. Leipzig,1935. 478.p. Petrovich, 1964, passim; Boros, 1985, passim

[59] KL; Petrovich, 1964.196.p. és 192.p. 9. kép

[60] Petrovich szerint Sartori mellett Krammer csak alárendelt szerepet játszott

[61] Petrovich, 1964, 197.p. 11. kép

[62] Boros, 1985, 60.p. és 81-82. sz. kép

[63] Kopasz Gábor: Buck József és a pécsi rajziskola első évtizedei. In: Művészet és felvilágosodás. Művészettörténeti tanulmányok. Budapest, 1978. 353-391.p.

[64] Szőnyi, 1929. 554.p.

[65]Gosztonyi, 1942. 16.p.