Cikkek

Cserta Péter: A pécsi erőművek története II.

Pécsi Szemle 2000. (3. évf.) 1. szám, 64-77. oldal

Letöltés: pdf20


Cserta Péter

A PÉCSI ERŐMŰVEK TÖRTÉNETE II.

A „kisbővítés”

 

1953-ban a Nehézipari Minisztérium hőszolgáltatási célból meghosszabbította az újhegyi erőmű üzemben tartását és elrendelte rekonstrukcióját, valamint a Bőrgyár és az újhegyi gőzfogyasztók igényének kielégítésére kötelezte. Az új erőmű tervezésekor a fentiekre tekintettel hőszolgáltatást nem vettek figyelembe.

Az 1958-ban jóváhagyott tervfeladat-módosítás távlati megoldásként kilátásba helyezte az első hárommal azonos gőznyelésű fűtőturbina beépítését. A nyolc-kazános kiépítettség is ezen lehetőség irányába mutatott.

Az ERŐTERV 1958-ban elkészítette a IV. gép beruházási programját, de az jóváhagyásra nem került. Ugyanis ismeretlen volt a hőigény, s a rendelkezésre álló kazánkapacitás. Folytak azon kísérletek, melyek a 60 tonna/óra kapacitású kazánok 65-ös terhelhetőségét vizsgálták.

1964-ben megállapították, hogy napi 4 órán keresztül a kazánok 65-ig terhelhetők. A tűztéri salakosodás által korlátozott időtartam csúcsidőben így 1-1,2 megawatt nagyságú többlet teljesítményt biztosított kazánonként.

Tisztázódott a hőigény is. Ezen információk birtokában a Nehézipari Minisztérium elrendelte, hogy Uránváros fűtését az új hőerőműből kell megoldani, s míg ennek lehetősége nem biztosítható, az új erőműben az 1962-ben felállítandó fűtőközpont hőcserélőit az újhegyi erőműben termelt gőzzel kell fűteni. Újhegyről gőztávvezetéken érkező gőzzel fűtötték 1964-ig, az újhegyi üzem végleges leállításáig.

1962-ben helyezték üzembe a Hőerőmű és a Tüzér utcai elosztó hőközpont között kiépített kb. 6 km hosszú, magasan vezetett forróvízrendszer csővezetékeit. Az előremenő víz hőmérséklete 130, a visszatérőé 70 fok C volt.

AIV. sz. turbógép-csoportot is a gépházba telepítették és 1964. október 7-én kapcsolták rá a hálózatra.

Az 1962-ben üzembe helyezett távfűtési forróvízrendszer a használati melegvíz-ellátást még nem biztosította. A hazai fűtőközpontok általában kétlépcsősek, ahol a fűtőrendszerben cirkuláltatott forró vizet két lépcsőben, két hőcserélőben állítják elő. Az alaphőcserélőben kb. 100-105 C fokra, a csúcshőcserélőben 130-150 C fokra fűtik a távvezetékből visszaáramlott, nagynyomású, primér vizet, melyavá- rosba visszatérve az alközpontokban a hőcserélőkön keresztül 60-90 fokra melegíti fel a lakások radiátoraiban keringő melegvizet. A csúcshőcserélőkre tehát csak hidegebb időben, mínusz 5 fok alatt van szükség. Az őszi-tavaszi időben a kisnyomású gőzzel fűtött alaphőcserélőben állítják elő a rendszerben keringtetett primér vizet, és csak a téliesre forduló időben helyezik üzembe a csúcshőcserélőket.

A primér vizet az erőműben elhelyezett nagynyomású keringtető szivattyúk tartják állandó körmozgásban. Az erőműben felfűtött forró vizet nagyátmérőjű, hőszigetelt, magasban vezetett csőrendszer juttatja a városba, illetve lehűlt állapotban vissza az erőműbe. A városba telepített alközpontokban ez a primér víz fűti fel azokat a hőcserélőket, ahol a radiátorokba menő melegvíz képződik.

Az erőműben elhelyezett alaphőcserélőket 1,2-1,4 bar nyomású, nagyrészt munkát végzett gőzzel, a csúcshőcserélőket 6-10 bar nyomású részben munkát végzett gőzzel fűtik fel, az igényelt hőmennyiség függvényében. Ezek a gőzök a turbinák megcsapolásaiból, ún. elvételi csonkjaiból származnak. A hőcserélőket gőzzel fűtik, de nem mindegy, hogy a kazánokból származó éles gőzzel, vagy pedig turbinákban már részben munkát végzett gőzt használnak erre a célra.

Ha a kazánban termelt gőz nyomását, ill. hőtartalmát részben mechanikai energiává, azaz villamos energiává alakítjuk, igen olcsó energiához jutunk. A villamos energiává történő átalakítás hatásfokát akár háromszorosára is emelhetjük.

Tisztán kondenzációs üzemben a gépbe vezetett 1301 gőz teljes egészében végigáramlik a turbina-lapátsorok között és 30 megawatt órában villamos energiát termel. Előfeltétel, hogy kellő hőfogyasztói igény jelentkezzen. Például a gőzt té- len-nyáron használó ipari üzem. A fűtés csak szezonális jellegű, s így korlátozza a fűtőturbina egész éves kihasználását.

 

 

A száz megawattos „nagybővítés”

 

1959-ben az alaperőmű első gépegységének szerelési munkálatai még folyamatban voltak, amikor 1959. augusztus 7-én megállapodás született Magyarország és a Szovjetunió között a Pécsi Hőerőmű 2 x 50 megawattos gépegységgel és hozzátartozó kazánokkal való bővítésére. A hazai villamosenergia-igények rohamos növekedése, a Mecseki Szénbányák termelésének felfutása, a MÁV dízelesítése, valamint a Pécsi Brikettgyár leállításából eredő szénfelesleg indokolttá tette a bővítést. A beruházási programot 1960. január 15-én hagyták jóvá.

A nagybővítés tervei két változatban készültek, zárttéri és fél-szabadtéri kazánházzal. Ez utóbbi változatnál a kazánok utófűtő felületei szabadtéri megoldású kazánszerkezetekben, fél-szabadtéri kivitelezésben vannak elhelyezve. Az illetékesek, részletes elemzések és a kazánok készültségi állapotára is tekintettel, a zárttéri kazánok mellett döntöttek.

A tervfeladat jóváhagyásának időpontjában az 50 megawattos turbinákat még szovjet szállításban tervezték. Az oroszlányi erőműben szerzett kedvező tapasztalatok birtokában magyar gyártmányú Láng turbinákra esett a választás. A turbina is, a generátor is azonos az Oroszlányi Hőerőműnek szállított gépekkel, ahol a generátor kapcsokon mért 50 megawattos teljesítmény, a 90 bar gőznyomás és 535 C gőzparaméterek is változatlanok.

A generátorok, szemben a 30 megawattos gépegységekkel, léghűtés helyett hidrogén hűtésűek. Ezek a generátorok, a hidrogén kedvezőbb tulajdonságai miatt kisebbek, minta hasonló teljesítményű léghűtésűek. Még egy 100 megawattos generátor vasúton is szállítható, ugyanis belefér egy vasúti űrszelvénybe. A generátor forgó- és állórészében, ill. azok tekercselésében fejlődött hőt a forgórész mindkét végén elhelyezett ventillátor által cirkuláltatott hidrogén gáz szállítja ki a generátorból, és adja át gázhűtők segítségével a hűtővíznek. A nagyfordulatszámú tengely kivezetésénél a gáztömörséget az ún. tengelyzárak biztosítják túlnyomású záró olaj segítségével. A felmelegedett hidrogéngázt óránként 200 köbméter víz hűti vissza. A hidrogéngáz kiváló hőközeg, de ugyanakkor gondokat is okozhat. A hidrogén ugyanis levegővel keveredve veszélyes robbanóanyagot alkot. A leggondosabb tűzvédelmi intézkedések, ill. rendelkezések mellett a gépház építészeti kialakításánál is figyelembe kellett ezt venni. Az 50 megawattos generátorok térségében nyílásokat kellett kialakítani, ahol a generátorokból megszökött hidrogén a szabadba távozhat. Egy üzemzavar, így a tengely, vagy a tengelyzárak megsérülése hidrogénszökést okozhat. A generátor gázterének köbtartalma 40 köbméter, s feltöltéséhez 44 db hidrogénpalackra van szükség.

A kazánok, a fő-gőzvezetékek és armatúrák szovjet gyártmányok. A kazánok szerelését megkönnyítendő 30 tonnás híddaru állt a szerelők rendelkezésére.

Az 50 megawattos turbinákból fűtési célokra gőzkivételt nem terveztek. Az új egységek, kazánok és turbinák blokk-kapcsolásban készültek, ami azt jelenti, hogy egy-egy kazán meghibásodása esetén a turbinával is le kell állni, szemben az alaperőmű kapcsolásával, ahol bármelyik kazán bármelyik gép felé szolgáltathat gőzt, a gőzvezetékek keresztbe történő kapcsolásával.

A 210 tonnás kazánoknál 2-2 malom őrli a szenet. E kazánoknál a tüzelési rendszer zárt, vagyis a malomban szárítás közben keletkező párák és a szénporleválasztó rendszerben maradó szénpor a tűztérbe kerülnek, szemben az alap erőművi kazánok nyitott rendszerével, ahol ezek a füstgázba jutnak. A malmokat 2880 kcal/kg fűtőértékű szén tüzelésére tervezték. A kazánok állandó teljesítménye 210 tonna/óra, a túlhevítő utáni gőznyomás 100 bar, hőmérséklete 540 C. Egy-dobos, meredekcsöves kazánok, ahol a dob falvastagsága 89 mm, hossza 14 m, átmérője 1600 mm. A tűztér térfogata 1220 köbméter.

A megőrölt és szénporbunkerben tárolt szénport, adagoló-rendszeren keresztül 405 C fokú forró levegő szállítja az égőkhöz. Kazánonként 3-3 szénporégő van beépítve. A kazánok indítását, felfűtését pakura égőkkel biztosítják, ezek stabilizálják a tűzteret gyengébb szénminőség esetén is.

A kazánokból kilépő, porral terhelt füstgázokat szovjet gyártású szűrőrendszer szűrte ki. Miután ez a rendszer nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, egy lipcsei cég kapott megbízást a filter-rendszer rekonstrukciójára. A szovjet mechanikus leválasztó térségbe szerelt német filter mint első fokozat működik. A nyolc leválasztó mezőből álló második fokozatban tisztul meg teljesen a füstgáz, s a leválasztott pernye fluid-ágyas csatornákon keresztül jut a keverő csészékbe, majd vízzel keverve, zagy formában a zagytérre. (A fluid-ágyas csatorna lebegtetett állapotban szállítja a pernyét, mely ebben az állapotban úgy viselkedik, mint a folyadék. A lebegést a csatorna felső részében, a csatorna légterét felező filc-lemezen keresztül átszivárgó levegő tartja fenn.

A por-pernyeszemcsék közel 99,7 %-os leválasztását 35-70 ezer voltos egyenáram biztosítja, melyet szelén egyenirányítóval állítanak elő. Egy tonna salak-pernye eltávolításához 15 tonna vízre van szükség, melynek nagy részét a szilárd részecskék leülepedése után visszaszivattyúzzák az erőműbe.

A tűztérben képződő salak vízzel telt teknőbe hullik. Összetörés után, vízzel kevert állapotban, a filterek alatt képződött pernyével összekeverve ugyancsak csővezetéken keresztül, zagy formájában jut a zagytérre.

Az alaperőműben képződő pernye-salak eltávolításához, ill. a veszteségek pótlására Duna-vizet használtak. A 100 megawattos bővítésnél, Magyarországon először, biológiailag tisztított szennyvíz szolgált e célra, melyet tisztítómű állított elő, Duna-vizet váltva ki ezáltal. A szennyvíz tisztítás és fertőtlenítés után kerül felhasználásra.

Az 50 megawattos gőzturbinák a Láng Gépgyárban készültek 1961-ben. A turbina óránkénti gőznyelése, maximális terhelés esetén 187 tonna/óra, hűtővízszükséglete 8240 köbméter/óra. A turbina háromházas, kondenzációs, reakciós turbina, két sebességfokozatú Curtis kerékkel, a nagynyomású részben 22 reakciós lapátsorral. A középnyomású részben 22 reakciós lapátsor, majd a kisnyomású részben kétszer hat lapátsoron áthaladva lép ki a gőz a kétrészes kondenzátorba, melynek hűtőfelülete 2x2 ezer négyzetméter. A két kondenzátorrészben áthaladó víz mennyisége 7940 köbméter/óra.

A kisnyomású és középnyomású turbinarészt felső vezetésű átömlő-cső köti össze. A gépbe beömlő gőz mennyiségét, a terhelés függvényében négy szelep szabályozza. A kondenzátorok hűtővízszükségletét négy szivattyú biztosítja. Ezek nem a gépházban, hanem egy külön helyiségben, a hűtőházak térségében vannak elhelyezve és 2 m átmérőjű hűtővízvezetéken szállítják a kondenzátorokba a megfelelő mennyiségű hűtővizet. Egy-egy szivattyú 4900 köbméter vizet szállít óránként. A szivattyúkat 400 kW-os motor forgatja.

A 100 megawattos bővítés három újabb hűtőház telepítését tette szükségessé, melyek hasonló kivitelűek az alaperőmű hűtőházaival. A hűtőházak nagymértékű párolgása miatt a hűtővizek „betöményednének.” Ezt elkerülendő, folyamatos sótalanítással a víz egy részét elengedik és a zagyrendszerben hasznosítják.

 

 

A „torlasztás”

 

Az 1962-ben beindult távfűtőrendszer hőigénye rohamosan növekedett. A növekvő hőigények kielégítésére megépített fűtőközpont gazdaságos ellátása érdekében átalakították az üzemben levő 50 megawattos turbinákat. Torlasztó elemet építettek be a kisnyomású átömlő vezetékbe. A turbinák kismértékű átalakításával alkalmassá tették a tisztán kondenzációs üzemre tervezett turbinákat hőszolgáltatási célú igénybevételre is. A torlasztó rendszer kiépítése után a fűtőközpont alaphőcserélőjét is torlasztott gőzzel lehet működtetni. 1974. október 15-én vezették be a jelentős újítást, mely nem csak műszaki, hanem gazdasági vonatkozásban is jelentős eredményeket hozott.

 

 

Új fűtőturbina

 

A hőigények további növekedése tette szükségessé a III. sz. kondenzációs turbina lebontását, és helyébe egy változó ellennyomású fűtőturbina felszerelését. Az új, kétházas fűtőturbina 1979-ben fejezte be próbaüzemét. Kondenzátora nincs, a munkát végzett gőz hőtartalmát a géphez kapcsolódó III. sz. fűtőközpontban adja le, fűtve annak alaphőcserélőjét.

 

 

Rekonstrukció

 

1983-ban, a vállalat megalakulásának 25. esztendejében kezdődött meg a nagyszabású felújítás. A pécsi erőmű berendezéseinek műszaki állapota, a Mecseki Szénbányák termékei között megjelenő energetikai szénféleségek gazdaságos felhasználása és a pécsi távhő-ellátás forrásoldalának hosszú távú biztosítása voltak azok a legfontosabb indokok, melyek a sokéves programot motiválták: emelje a technikai színvonalat, bővüljön az erőmű kapacitása, csökkenjen a nehéz fizikai munka, a technika egészüljön ki az irányítórendszer korszerűsítésével és a gazdaság teherbíró képessége határáig a környezetvédelmi célok megvalósításával. Ezek voltak a legfontosabb céljai a rekonstrukciónak. A célok megvalósítását két ütemben tervezték.

Az I. ütemben a két szovjet gyártmányú gőzkazánt szlovák gyártmányú gőzkazánra, és a két 50 megawattos Láng-Ganz turbógenerátort 60 megawattosra cserélték le, az utóbbit a turbina részbeni cseréjével. Ez a beavatkozás 20 megawatt többlet villamos energia teljesítményt biztosított.

A II. ütem keretében négy 160 tonnás kazánt építettek be a nyolc alap erőművi kazán helyébe.

A rekonstrukció legfontosabb üzembiztonsági és gazdaságossági indítékai: Az 1959-1964 közötti időszakban megépített szovjet kazánok forrcsöveiben a lyuk korróziós meghibásodások oly gyakoriak voltak, hogy a részleges csőcsere már nem volt kellően hatásos. A nagydobok kifáradtak. A léghevítők elhasználódtak annak ellenére, hogy egyszer már cserélték azokat. A túlhevítők és kazánfalazat cserére szorult. A légtömörség annyira leromlott, hogy a tűztérben már nem volt tartható az előírt légfelesleg. A filterek elavultak, a fő-gőzvezeték cseréjét a magas üzemóraszám is indokolta. A két kazán, egyenként három millió tonna szenet dolgozott fel, jelentős koptatóhatás mellett. A két blokk teljesítőképessége és a kazánok hatásfoka növekedett, a turbinák fajlagos hő-fogyasztása csökkent. A teljesítőképesség-növekedés szénbázisa a Mecseki Szénbányák bejelentése alapján biztosított volt.

A környezetvédelemmel kapcsolatos indítékok: A távfűtés mára rekonstrukció előtti időben is nagymértékben hozzájárult a város légterének javításához. 1986. szeptember 1-jén 27 534 lakás, 511 közintézmény és 79 egyéb ipari hő-fogyasztó igényét elégítette ki az erőmű. A rekonstrukciót követő időben a fűtőközpont már 45 000 lakás és az ezekhez kapcsolódó közület hőigényét tudta biztosítani. A rekonstrukció I. üteme során jó hatásfokú pernyeleválasztókat építettek be a 9. és 10. kazánhoz, így a szerződésben vállaltak szerint a porkibocsátás is csökkent. Napirendre tűzték a füstgázok kénmentesítését is, erre azonban pénzügyi fedezet hiányában csak később kerülhetett sor. A kazánokat szlovákiai kazángyár gyártotta és 1985-1986-ban kezdte meg a gőz termelését. Meredek-csöves, sugárzó rendszerű kazánok ezek, ahol újdonság, hogy a négyzetes keresztmetszetű tűztér gáztömörségét a membránfalak hegesztett kialakítása biztosítja.

A szenet kazánonként két darab golyós malom őrli. A tűztér melletti második huzamban helyezték el a túlhevítőt és a tápvíz előmelegítőt. A kazán hatásfoka maximális terhelésnél 83 %-os.

 

psz 2000 01 08 cserta peter 01

 

A 240 tonna/óra kapacitású kazándob beemelés előtt

 

A nyers-szén szárítására, szállítására 400 fok C hőmérsékletű füstgáz szolgál, melyet a léghevítőből nyernek. A megfelelő minőségű, ill. finomságú őrlemény a leválasztó ciklonba, majd a porhombárba kerül. A legfinomabb szénporszemcsék páraégőkbe kerülnek és a tűztérben elégnek. Az őrlőrendszer tehát „zártkörű”.

A megőrölt szénpor főégőkön és páraégőkön keresztül jut a tűztérbe. A begyújtást és támasztást a szénporégők tengelyébe szerelt kombinált olajégők biztosítják. A levegő-szénpor keverék 18 m/sec sebességgel áramlik az égőkbe, s a szénpor 3-4 másodpercet tartózkodik a tűztérben, ahol kiég.

Az égők óránként 701 szenet szállítanak a tűztérbe, 83,5 % kazánhatásfokot elérve. A tűztérsalak hidraulikus, a filter alatti pernyegyűjtő berendezés pneumatikus elven működik. A tűztérből kikerülő salakrögöket törőberendezés zúzza szét, szállítható méretűre. A szénőrlő malom töltete: 32 tonna 40 mm-es átmérőjű és 23 tonna 50 mm-es acélgolyóból áll.

A füstgázokat háromrészes elektrofilter tisztítja meg. Az első fokozatban a füstgáz pernyetartalmának 90, a másodikban 8, a harmadikban 2 %-ától szabadul meg a füstgáz.

 

 

Irányítástechnika

 

Az erőműben felszerelt hőtechnikai műszerek és szabályozó berendezések üzembiztos és gazdaságos működtetését, állagmegóvását és ellenőrző mérések végzését írja elő az ügyrendi szabályzat az irányítástechnikai üzem részére. Az alaperőmű irányítástechnikáját a nyugat-berlini ASKANIA cég szállította, a méréstechnikai készülékek az osztrák NORMA gyár termékei. Az őrlőberendezés, a turbina és tápház irányítástechnikáját a csehszlovák REGULA cég gyártotta.

A 60 tonnás kazánok tűztérnyomás szabályozóval, frissgőz-hőmérséklet szabályozóval, dobvízszint szabályozóval, nyomásteljesítmény szabályozóval és égéslevegő szabályozóval vannak ellátva. Az üzem által kifejlesztett gőzelosztó automatika a gőztermelés kazánok közötti egyenletes vagy programozott elosztására, ill. a gőzelosztás folyamatos szabályozására alkalmas.

A terhelésváltozások kedvezőtlen hatásainak csökkentésére két részből álló erőművi terhelésszabályozó (ETA) automatikát építettek be. A Teherelosztóban elhelyezett berendezés a hálózat frekvenciájában beálló változások alapján a rendszer erőműveit olyan irányban befolyásolja, hogy azok megfeleljenek a szabályozás feltételeinek, az energiarendszer igényeinek. Az erőművekben beépített szabályozó berendezés a központi teherelosztóból kapott utasításoknak megfelelően úgy szabályozza az energiatermelést, hogy az megfeleljen az erőmű ill. az energiarendszer gazdaságos üzemének.

Az 50 megawattos blokkok üzembe helyezését követően került sor egy speciális hővédelem, a lángőr-védelem bevezetésére. Ezt az erőmű saját fejlesztésében dolgozta ki. Ennek ott van kiemelt jelentősége, ahol többfajta szén keverékét tüzelik. Ez Pécsre különösen jellemző, ahol 7-8, esetenként 9-10 szénféleség áll rendelkezésre, és rendszeresen 3-4 fajtából állítják elő a hombárokba feladott üzemi keveréket.

Hazai vonatkozásban egyedülálló tény, hogy a friss bányaszenek mellett meddőhányóból kitermelt, igen változó tulajdonságokkal bíró hányóhulladékot is el kell tüzelni. A lángőr bevezetésének első lépése egy folyamatosan működő izotópos készülék üzembe helyezése volt, mely folyamatosan vizsgálja a gumiszalagon áramló szén minőségét. Ezt a Berthold-féle, reflexiós elven működő szénfűtőér- ték-mérő rendszert a Pécsi Hőerőmű és a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet szakemberei adaptálták a pécsi szállító rendszerre.

A sugárforrás a szállító gumiszalag alatt helyezkedik el, s a visszavert sugár intenzitása között függvényszerű kapcsolat áll fenn. Ezt a kapcsolatot használják fel a szénminőség folyamatos ellenőrzésére, későbbiekben a szénkeverés automatizálására. A lángőr alapvető funkciója az, hogy láng elhalványuláskor két pakura égőt helyezzen be a láng stabilizálása céljából. Illetve a stabilitás sikertelensége esetén, bármely okból történő lángkialváskor a tűztérbe jutó valamennyi tüzelőanyagot letiltsa, és ezt a kezelőszemélyzet számára fény-, vagy hangjelzéssel jelezze.

A rekonstrukciót követően megmaradtak a hagyományos rendszerű műszerek és beavatkozási lehetőségek. Ezzel párhuzamosan épült ki a CIRISZ számítógépre alapozott üzemellenőrző rendszer. A számítógép blokkonként 500 analóg és 500 két-állapotú jelet dolgoz fel. Blokkonként 16 sémakép tartozik a rendszerhez, melyek közül az egyik az egész blokk összefoglaló ábráját tartalmazza, a többi pedig a sémához illeszkedő részábrákra tagozódik. A sémakép-rendszer a kezelés számára igen jól áttekinthető információt biztosít. A számítógép részletes naplózást végez az időpontok megjelölésével. Feltünteti az egyes berendezések indítását, leállítását, az előre programozott határértékek túllépését. Fontos képet ad az események időrendi lefutásáról, az üzemzavarok lefutásáról. Két képernyője van. Az egyik a sémaképeket tartalmazza, a másik a figyelt adatokat írja ki blokkonként. Blokkonként 60 szabályozó kört építettek ki.

A szovjet gyártmányú 210-es kazánok szlovák gyártmányú 240-es kazánokra való lecserélése, a turbinák részleges cseréjével, a háromházas, 50 megawattos hazai gyártású turbinák teljesítményének növelését tette lehetővé. Csupán a nagy- és középnyomású részt kellett kicserélni. A 60 megawattos turbina annyiban különbözik 50-es elődjétől, hogy mindkét forgórész egy-egy kiegyenlítő tárcsát kapott a tengelyirányú erők kompenzálására. A torlasztó rendszert nem kellett átépíteni. Változatlan maradt azonban a kisnyomású turbina, minden kondenzációs berendezésével együtt.

Korszerűbb lett a vezérlés és a szabályozás, amikor kiépült az elektrohidraulikus szabályozórendszer korszerűbb változata.

 

psz 2000 01 08 cserta peter 02

 

Az erőmű gépháza

 

 

Pécs város és környékének villamosenergia-ellátása

 

A Pécsi Hőerőmű öt távvezetéken keresztül kapcsolódik az országos energiarendszerhez. Komlón keresztül kettő, Bonyhád, Mohács, ill. Szigetvár felöl egy-egy 120 kilovoltos távvezeték épült ki, melyek mindkét irányban szállíthatnak villamos energiát. Innen ágazik le a két beremendi és az uránvárosi távvezeték is. Pécs városát és a környékére települt ipari üzemeket 35 kilovoltos távvezetékek táplálják. A szénbányák üzemeit a Széchenyi-aknai, István-aknai és a Szénosztályozó elnevezésű 35 kilovoltos távvezetékek látták el villamos energiával.

 

 

Pécs város és ipari üzemeinek hőellátása

 

1944-ben kezdődött meg az ipari célú távhőszolgáltatás, a szénosztályozót, a brikettgyárat, a kokszműveket látták el a Pécsújhegyi Erőműből. Pécs város távfűtésének gondolata az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Pécsi Csoportjának összejövetelén merült fel először. Társadalmi munkában kidolgozták a távfűtés szempontjából számításba vehető objektumokat, ill. azok várható hőigényét, s azt a város rendelkezésére bocsátották. Kétvezetékes forróvízrendszer kiépítését javasolták. 1962-ben megkezdődött az ideiglenes fűtőközpontból a forróvíz szolgáltatás.

Az ipari fogyasztók szervezésében a Bőrgyár járt az élen, a nyugati ágon. A keleti ágat 1964-ben, a déli vezetéket (Baromfifeldolgozó) 1977-ben helyezték üzembe. A forróvíz formájában jelentkező hőigények rohamosan növekedtek. A fűtőközpont kapacitását növelni kellett. Előfeltétel a forrásoldal bővítése volt, amit a gépcserék és torlasztás már bemutatott üzembevétele biztosított.

 

psz 2000 01 08 cserta peter 03

 

Fűtőközpontok vezérlőterme

 

A három fűtőközpont jobb kihasználtságát, a gazdaságosság növelését, valamint a tartalékkapacitás szükségességét is figyelembe véve egyesítették a három fűtőközpontot. Az erőművi kazánok állapotában bekövetkező állagromlás a távfűtés forrásoldalának bővítését indokolták, s ezért három, a Paksi Atomerőműben felszabaduló nagy vízterű gőzkazánt szereltek be a rendszerbe. Ezzel biztosították a hőszolgáltatás forrásoldalát kazán meghibásodás esetére is.

1987-ben, a három évtizedes múltra visszatekintő Pécsi Hőerőmű hőszolgáltató tevékenységét az alábbi adatok jellemezték:

Pécs város lakásszáma                62 387

A lakások közel 50 %-a távfűtött      29 183

Ezen belül 540 közületet és 45 ipari jellegű fogyasztót lát el a Hőerőmű.

 

 

Pakura-tárolás – szolgáltatás

 

A 100 megawattos bővítés keretében kiépített két 1000 köbméteres pakura tárolóból 1965-ben kezdték meg a pakura szolgáltatást két külső intézmény, az Orvostudományi Egyetem és a Patyolat vállalat részére. E szolgáltatással kettős célt értek el. A két medence jobb kihasználását érték el, ugyanakkor lehetővé tették a két vállalatnál a jóval drágább tüzelőolaj kiváltását pakurával, a költséges lefejtő állomás kiépítése nélkül.

Mind több ipari üzem és intézmény jelentette be az erőmű pakura rendszeréhez való csatlakozását. A tüzelőolajat kiváltó célkitűzéseket az Országos Energia Hatóság is támogatta, s így létrejött az a központi tároló rendszer, amit eredetileg 2000 köbméterre terveztek, de később 5000 köbméteresre bővült. Az, hogy nyáron 20 %-os kedvezménnyel vásárolhatták meg és tárolhattak, ezáltal mentesültek a 12 %-os felártól, milliós megtakarítást jelentett az intézményeknek.

 

 

A környezet védelme

 

A hőerőmű vezetősége a kezdetek óta szívén viselte Pécs város légterének állapotát, a légtérbe kerülő szennyező anyagok mennyiségének lehető legnagyobb mértékű csökkentését. A sokrétű és összetett feladatok teljesítése révén a nagyváros légterének szennyezettsége lényegesen javult az elmúlt 30 esztendő alatt. A javulás az alábbi okokra vezethető vissza:

A Pécsújhegyi Erőmű szénportüzelésű kazánjaiból kiáramló szálló hamu-pernye és korom évtizedeken át szennyezte Pécs légterét, ugyanis a pernyével-korommal terhelt füstgázokat nem tisztították. Filterek beépítése a matuzsálemkorú kazánoknál már nem volt lehetséges, ezért egyetlen megoldásnak az erőmű végleges leállítása mutatkozott. Ennek lehetőségét teremtette meg az új erőmű, mely átvette az újhegyi erőmű feladatait, és a Pécsújhegyi Erőmű 1964. december 31-ével megszűnt, a porforrást, a fekete füstöt kibocsátó kazánt véglegesen leállították. A hatvanas évek állapotát a 6. sz. fénykép mutatja. Háttérben, baloldalon a volt pernyehányó és az üzemelő pécsújhegyi erőmű, szénmosó és kokszművek, jobboldalon a palahányó hatalmas tömege. Előtérben az új erőmű építkezés felvonulási lakótelepe.

 

psz 2000 01 08 cserta peter 04

 

Háttérben az újhegyi pernye és salakhányó, és az üzemelő pécsújhegyi erőmű

 

Az újhegyi salak-pernyehányó légszennyező hatásának csökkentésére már 1964 előtt is történtek kísérletek. Vörös László Zsigmond főiskolai adjunktus a pernyehányó oldalában, négy kísérleti zóna kialakításával kilenc növényfajtával kísérletezett. Megállapította, hogy 20-25 cm vastag városi szemét-borítással, minden vetés nélkül kizöldell a felület és száraz idő esetén jelentős mértékben védi a terepet és megszűnteti a porzást. A porzás mentesítése, a hányó elmosatása után, 20 %-os lejtő kialakításával, megoldottnak tekinthető.

E kutatási eredmények a gyakorlatban, üzemi méretekben, nem kerültek bevezetésre, mert az újhegyi salak-pernyehányó anyaga hozzáférhetővé vált az építőanyag-ipar részére, miután a hőerőmű a 70 m magas hegyet elmosatta. Ma már szinte híre sincs az egykori porforrásnak. A Panelüzem hasznosította az ott felhalmozódott több millió tonna nyersanyagot.

Az új erőmű indulásakor füstgázok csak mechanikus elven működő porleválasztó berendezéseken jutottak a légtérbe, s szennyezték a levegőt. Ezt látva az erőmű vezetősége, igen jó hatásfokú, villamos-elven működő elektro-filterek beépítését határozta el. Sokmilliós beruházással NDK gyártmányú elektro-filtereket szereltettek be a kazánok és kémények közé, füstgáztisztítási szándékkal.

 

psz 2000 01 08 cserta peter 05

 

Ipari létesítmények az egykori salak-pernyehányó területén

 

A leválasztott pernyét vízzel keverve, zagy formájában a zagytéren tárolják, ill. értékesítik. Erőmű-pernyével tömedékelték a pécsi üregeket és pincéket is. A leválasztott pernye jelentős részét a Beremendi Cementgyár hasznosítja. Évente 80-100 ezer tonnát használnak fel adalékanyagul, megtakarítva ugyanannyi nyersanyag kitermelését és annak őrlési energiaszükségletét.

A meddőhányó, a palahegy egyben tájrendezési tevékenységet igényel. Újhegyen a Pécsi Hőerőmű a tájrendezést összekapcsolta a hulladékhasznosítással, a meddőhányó éghetőt tartalmazó anyagának eltüzelésével. A tájrendezés fogalomkörébe tartozik a hőerőmű azon tevékenysége is, mely kapcsán eltüzeli azt a frissen képződő bányászati hulladékot, mely a múltban az újhegyi meddőhányóra került.

A Hőerőmű nem csak egy új hegy képződésétől mentette meg a várost, hanem 1968 óta folyamatosan csökkenti a kb. 12 millió köbméter űrtartalmú meddőhányó térfogatát azáltal, hogy abból évente 200-350 ezer tonna éghetőt tartalmazó anyagot tüzel el kazánjaiban, szénnel keverve. 1987-ig bezárólag több mint 5 millió tonna hányóhulladékot tüzeltek el az erőmű kazánjaiban.

A palahányó nem csak esztétikailag volt fekete foltja Gyárvárosnak, hanem az éghetőt tartalmazó szemcsék öngyulladása fumarola (kéngázos, bűzös gázkitörés) képződéssel járt együtt, a gázok elárasztották Gyárvárost. A meddőféleség azonban csak ott maradhatott meg éghetőt tartalmazó hulladékszénnek, ahol a kitárolásnál a széniszap-keverék eltömte a légjáratokat, és megakadályozta a szénszemcsék öngyulladását. Egy tonna felhasználható hulladék kitermelése érdekében kb. fél tonna salakot kellett eltávolítani. Ez a „letakarítási mutató” kedvezőnek mondható, ugyanis a mecseki külfejtésekben 1 tonna szén kitermelése érdekében 5-7 tonna meddőt kell eltávolítani.

Az ötmillió tonnát meghaladó hányóhulladék energetikai szenekbe keverve sok tízezer tonna szénhidrogén megtakarítását tette lehetővé.

 

psz 2000 01 08 cserta peter 06

 

Az újhegyi bányameddő a kitermelés előtti években

 

A pécsi távfűtési rendszer forrásoldalának, a fűtőközpontoknak kiépítésével és üzembevételével igen sok kis és közepes kapacitású ipari kazántelepet és légszennyező kéményt lehetett felszámolni, megszüntetni. Nemcsak a városba települt ipari üzemek alacsony kéményeinek légszennyezését szüntette meg a kiépült gőzvezeték rendszer, de mentesült a város a szén- és salakszállítás, a tárolás járulékos szennyezéseitől is.

A távfűtés beindulása a leggazdaságosabb hőszolgáltatási technológia kialakítását tette lehetővé. Ha csak a 29 183 távfűtött lakást vesszük alapul, s lakásonként csak két kéménnyel számolunk, közel 60 000 füstölgő kémény szennyezésével kellene napjainkban számolni. A jobb hatásfokú filterek beépítésével az akkor érvényes „norma” alá csökkent a hőerőműből származó porterhelés a KÖJÁL mérései alapján.

A letárolt pernye levegőt szennyező hatását, főleg szeles időben a város már megismerte az elmúlt évtizedben. Hasonló jellegű porterhelés megelőzése érdekében a hőerőműtől nyugatra elterülő tüskésréti zagykazetták pormentesítéséről kellett gondoskodni. A már betelt kazettákat 20-30 cm vastag földréteggel takarták le és fásította a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Ezüstfa ültetéssel kezdték meg a munkát. Feketefenyő, nyírfa, akác és tamariskára esett a választás, a töltésoldalakra pedig ezüstfát telepítettek. Az elmúlt 25 év alatt a városnak visszaadott 135 ha-s, földréteggel betakart földterületből már 112 hektárt fásítottak. Az egykoron ingoványos, mocsaras, Tüskés-rétből, több méter vastag salak-pernye réteggel való feltöltés után, pár év alatt parkerdőnek is nevezhető terület keletkezett a történelmi városközpont és a létesülő városrészek tőszomszédságában.

A művelés alatt álló zagyterek pormentesítését öntözőrendszerek kiépítésével oldották meg.

 

psz 2000 01 08 cserta peter 07

 

Az újhegyi bánya-meddőhányó a kitermelés után, 1987-ben

 

Pécs város vízgondjainak megoldása csak áttételesen tartozik a környezetvédelem témakörébe, de azáltal, hogy a mohácsi Duna-víz nagy mennyiségben jut

Pécsre, megoldotta a város vízgondjait is, vizet szabadítva fel a kommunális fogyasztók, a köztisztasági vállalatok, a közterületet öntözők stb. részére, s a későbbiekben az ipari fogyasztók részére olcsó ipari víz biztosításával.

 

psz 2000 01 08 cserta peter 08

 

A hőerőmű kezelésében lévő mohácsi vízmű és víztávvezeték-rendszert 1971-ben a Pécsi Víz- és Csatornaművek vette át, majd a regionális vízművek megszervezését követően a Dél-Dunántúli Regionális Vízmű birtokába került. A Hőerőmű azóta vásárlás útján jut létét nagymértékben befolyásoló „üzemanyaghoz”, a vízhez.

A pécsi erőművek történetét ismertető dolgozatomban a Légszeszgyár utcai, a Pécsújhegyi Erőmű történetének szemelvényszerű ismertetése után az új Pécsi Hőerőmű első harminc esztendejét, ezen évek történéseit, eseményeit szerettem volna a szemtanú hitelességével bemutatni.

 

psz 2000 01 08 cserta peter 09

 

Zagytér pormentesítése vízágyúval