Cikkek

G. Etényi Nóra: Pécsi ostromhírek a regensburgi birodalmi gyűlés idején 1664-ben

Pécsi Szemle 2000. (3. évf.) 1. szám, 4-15. oldal

Letöltés: pdf20


G. Etényi Nóra

 

PÉCSI OSTROMHÍREK A REGENSBURGI BIRODALMI GYŰLÉS IDEJÉN 1664-BEN[1]

 

 

 

„Igaz és valósághű ábra a nagy török kereskedő város, Pécs ostromáról” hirdette egy 1664-ben megjelent német nyelvű röplap szalagcímében.[2] Zrínyi Miklós 1664. január 18-tól február 7-ig tartó téli hadjáratáról, az eseménnyel egyidőben számtalan nyomtatott tudósítás jelent meg a Német-római Birodalomban.[3] Metszetekkel illusztrált röplapokat azonban csak a legfontosabb eseményekről adtak ki. Pécs városának és várának ostroma pedig a város jelentősége miatt nagy érdeklődést keltett. A röplapokat nagyvárosok forgalmas piacterein, templomok oldalára, városkapukra, vagy könyvkiadók ajtajára függesztették ki, hogy az olvasni nem tudók számára is közvetítsék távoli vidékek nevezetesebb híreit.

A magyarországi török elleni küzdelem változó intenzitással folyt, de mindig kiemelt jelentőségű hírnek számított a 16-17. század folyamán. A 30 éves háború (1618-1648) lezárása után ismét a török elleni háború került az európai diplomácia homlokterébe.[4] Nemcsak a diplomáciai tárgyalóasztalok mellett formálódott egy nemzetközi török elleni háború koncepciója, hanem ezt sugallták az 1660-as évektől egyre nagyobb számban megjelenő röpiratok is. Azonban a Köprülü-reformok után megújult Oszmán Birodalom, amint a kortársak is észrevették, bár kevésbé sikeres a háborúkban, egyre eredményesebb a diplomáciai tárgyalóasztalnál. Az 1663-64. évi magyarországi háború török támadással indult meg. Köprülü Ahmed nagyvezír egy látványos erődemonstrációval akarta megelőzni a nemzetközi török elleni szövetségrendszer kialakulását.[5] A háború valóban kezdeti török előretörést mutatott, az erdélyi hadszíntéren már 1660-ban bevették a fejedelemség kulcserődjét Váradot, 1663-ban pedig a bányavidékek kapuja, Érsekújvár került török kézre. Ilyen előzmények után nemcsak katonailag, de lélektanilag is szükség volta keresztények részéről is egy jelentős sikerre, mely igazolhatta a politika, de a nemzetközi nyilvánosság számára is, hogy valóban reális lehetősége van egy hathatós török elleni támadásnak. A két Zrínyi-testvér már 1663 végén ért el sikereket a téli táborba visszavonuló török sereg kisebb egységei ellen. Zrínyi Péter október 11-i ottocsáci és Zrínyi Miklós november 28-i muramenti győzelméről olasz és német kiadványok is megjelentek. Az 1663 januárjában megnyitott regensburgi birodalmi gyűlésen azonban még nem döntöttek a török háború kérdésében. I. Lipót császár 1663 decemberében személyesen is megjelent a birodalmi gyűlésen jelezvén, hogy döntő szakaszához érkezett a tanácskozás. A császári udvar kényes helyzetben volt. A török támadás ellen valóban szükség volt jelentősebb birodalmi támogatásra, azonban pusztán pénzsegélyt szerettek volna kérni a hatékony védekezéshez, offenzív háborút nem akartak indítani. A Német-Római Birodalom ugyanakkor gazdaságilag és politikailag a támadó háborúban volt érdekelt. Ez a sajátos ellentmondás tette lehetővé, hogy a magyar főméltóságok török elleni háborút sürgető politikája is megjelenjen a korabeli nyilvánosság előtt. A magyar főméltóságok, különösen Zrínyi Miklós horvát bán és Wesselényi Ferenc nádor elsősorban a titkos francia támogatást élvező Rajnai Szövetséggel, illetve annak elnökével, János Fülöp mainzi érsekkel alakítottak ki jól működő kapcsolatot.[6] Feltételezhető, hogy János Fülöp mint birodalmi kancellár a magyar események birodalmi nyilvánosság előtt való megjelenését is segítette. Ezt könnyen meg is tehette, hiszen a birodalmi cenzúrának Mainz volt a központja, a közeli Frankfurt pedig a kor egyik legjelentősebb nyomdaközpontjának számított, amelynek félévenként, ősszel és húsvétkor tartott könyvvására is nagy hírnévnek örvendett.

 

psz 2000 01 02 g etenyi nora 01

 

Pécs ostromának hadmérnöki rajza A. S. Schmidtmayr, 1664 (App. H. 912)

 

A téli hadjáratnak nemcsak stratégiai, hanem politikai jelentősége is volt, melyet csak fokozott az esemény körüli hírverés. A kiadványok nemcsak a hiteles tájékoztatásban játszottak fontos szerepet, hanem a török elleni háború propagálásában is.[7] A téli hadjárat és Pécs ostroma egyrészt bizonyította, hogy a török legyőzhető, másrészt tavaszra egy újabb hadjárathoz teremtett kedvező lehetőséget. Az eszéki híd felégetése késleltette a török sereg következő évi felvonulását, a készletek megsemmisítése pedig a török utánpótlást akadályozta. A jelentős kereskedőváros Pécs elfoglalása tehát elsősorban az élelmiszerraktárak megsemmisítése miatt volt fontos lépés. Zrínyi ezért is alkalmazta a felperzselt föld taktikáját a környéken. A téli hadjárat Kanizsa következő évi ostromát készíthette elő, ez pedig egy hosszabb hadjárathoz teremtett megfelelő hátteret.[8]

Pécs a török terjeszkedéssel fokozatosan elvesztette védelmi funkcióját, 1566-tól Szigetvár, majd 1600 után Kanizsa lett a török határvédelem déli központja.[9] Ez azt is jelentette, hogy a korabeli kiadványokban, melyek elsősorban az aktuális hadi eseményekről tudósítottak, nem sokat írtak az egyre inkább hódoltsági várossá váló Pécsről. Amikor az 1664-es ostrom idején Pécs az érdeklődés középpontjába került, csak kevés ismerettel rendelkeztek a kiadványok készítői magáról a városról. A röplapokon is, amelyeken előszeretettel tértek ki a metszeteken szereplő várak és városok történetére, csak rövid leírást tettek közzé Pécs múltjáról és jelenéről. A röplap bevezető része szerint Pécs jelentős kereskedelmi és gazdasági központnak számított. Szép fekvése és gazdag természeti környezete miatt prosperál a város. A rövid bemutatás szerint a környék szarvasmarhában, madarakban és halakban is gazdag. A város melletti szőlőskerteket is hangsúlyosan mutatja be a röplap. Nemcsak a környékbeli erdők, de a vizekkel való jó ellátottság is igen hangulatossá és termékennyé teszi a környéket.[10] A szöveges leírást kiegészítő metszet még további tudnivalókat mutat be a városról. A kép Anthon Salamon Schmidtmayr által készített hadmérnöki rajz alapján készült, így a város kiterjedésére és a vár elhelyezkedésére, a stratégiailag fontos kérdésekre helyezi a hangsúlyt.[11] A Pécs ostromáról készült külön röplap azonban azt is mutatja, hogy a város ostromának nagy jelentősége volt a kortársak szemében is. A város alaprajza jól kivehető e metszeten, a vár melletti szőlőhegyek is jól láthatók, sőt a cseréppel fedett malmok is, bár az ostrom hevességének érzékeltetésére az ábrán kissé túl sok füst borította el a várost. Ennek ellenére a város vonatkozásában is több fontos információ leolvasható a metszetről. A Malom-pataknak nevezett Tettye patak partján látható sok vízimalom a város gazdag vízhálózatára utal. A virágzó török kulturális központról nem írnak a röplapon, bár az ábrázoláson jól kivehetően láthatók a város dzsámijai, fontosabb török épületek.[12] A Tettye patak túloldalán, a keresztény városrész központjában, a jezsuiták által használt templomon az ottani óra is jól látható. A röplap megjelenésekor azonban az érdeklődőbb újságolvasók már több hírt is olvashattak a téli hadjáratról és Pécs ostromának előkészületeiről.

A várakozásteli hangulatot és a jól előkészített propagandát jelzi, hogy a téli hadjáratról annak megindulása előtt, előzetesen is jelentek meg híradások.[13] Elsősorban a nyomdáikról és hetilapjaikról híres délnémet nürnbergi, augsburgi és frankfurti kiadók voltak naprakészek a hírek közzétételében. A folyamatos hírekkel megjelenő korabeli német nyelvű hetilapok rövid, ám lényeglátó híreikben az eseményeket megelőzően értesüléseket adtak a készülődő akciókról. A téli hadjáratról már 1663 végén megjelentek az első híradások, miszerint Zrínyi Miklós jelentős török elleni támadást készít elő. A hadjárat idején pedig 2-3 hét alatt kiadásra kerültek a hódoltsági területekről Grácon és Bécsen keresztül befutó katonai jelentések. Igazán részletes és megbízható beszámolók azonban csak közvetlenül a hadjárat befejezését követően, február végén jelentek meg.

Ekkor azonban a leghitelesebb és leginkább információ-gazdag beszámolók alapján készültek a nyomtatványok. A hírek magas színvonalára jellemző, hogy a két hadvezér beszámolója jelent meg leghamarabb, februárban a sajtópiacon. Első kézből származó információként Zrínyi Miklós egy levelének kivonatát és a birodalmi seregek főparancsnokának, a sebesülten fekvő Wolfgang Julius Hohenlohénak február 10/20-i jelentéséből készült rövidített változatot tették közzé egyazon kiadványban.[14] A címlapon nem emelték ki, de szintén az előző nyomtatványban jelent meg kivonatolva Zrínyi Miklós hadmérnökének, Wassenhovennek a jelentése is. Hohenlohe a hadjárat eredményeit és veszteségeit értékelő jelentését külön is kiadták, bár ez is mindössze három oldal terjedelmű, mert a részleteket szóban jelentette Hohenlohe bizalmasa, Waldeck gróf.[15]

Ezek mellett több változatban az eseményeket napról napra rögzítő diáriumok is napvilágot láttak. A különböző kiadóknál megjelent hadi naplók alapvetően három változatra vezethetők vissza. A leghitelesebb forrás a katonailag szakszerű Rövid és igaz beszámoló című kiadvány.[16] A hadjárat hivatalos hadi naplójának tekinthető leírást valószínűleg a gráci hadi tanács tudtával és információival tették közzé. A második típus a Hadjárati napló, amelyik a leglényegesebb információkat tömörítve adta közre. Az időjárási tényezők Wassenhoven jelentéséhez hasonlóan külön hangsúlyt kaptak benne. Feltűnően egyező módon kiemelte a pécsi jezsuiták, az azonosítható Mucsei István és az olasz Calleli Rudolf szerepét a lakosság mentésekor, és a törökök levelének fordításakor. A harmadik, csupán négy leveles változat már csak a leglátványosabb részleteket emelte ki, kevésbé a katonai szakszerűségre, inkább a közönségsikerre törekedve.

 

psz 2000 01 02 g etenyi nora 02

 

Pécs ostroma nürnbergi röplapon, 1664. MNM TKCs 698/A-B

 

A Pécs ostromáról megjelent tudósítások propaganda jellege elsősorban a kiadványok nagy számában mutatható ki, ugyanakkora kiadott hírek valósághűek és megbízhatóak. A nyomtatványok alapján megfelelő forráskritikával rekonstruálható Pécs 1664. évi ostroma. Pécs ostromának legfontosabb fázisai e tudatosan jól informált korabeli kiadványokból pontosan meghatározhatók.[17] Az első fázis: az ostromlók megérkezése Pécs falai alá és az első sikerek közvetlenül a megérkezés után. Amint a hadinaplókból is kiderült, január 20-án egyesültek Hohenlohe és Zrínyi Miklós seregei Zrínyi-Újvárnál. Másnap vonultak tovább hajnalban Ber- zencéhez, ahová Batthyány Kristóf is megérkezett csapataival. A török elővárak, Berzence, majd Babócsa elfoglalása után indultak Pécs alá január 27-én. Elhaladtak Szigetvár mellett, ahonnan a törökök többször lőttek. A nagyfokú nemzetközi várakozást mutatja, hogy a kisebb incidens nyomán Szigetvár elfoglalásának reményéről is beszámoltak élelmes kiadók.[18] Január 27-én éjszaka a keresztény seregek a Péccsel szemközti utolsó átjárónál táboroztak. Január 28-án Zrínyi Miklós másfél óra alatt felállította lovasságát, hogy Pécsre érve, menetből rögtön rohamot rendeljen el. Az előrenyomuló csapatokat segítette, hogy nagy köd ereszkedett a városra. Az ostrom hat és hét óra között kezdődött el, a törökök azonban a Budai kapunál kitörtek.[19] Délben érkeztek meg Hohenlohe seregei, s rögtön letáboroztak a külvárosban. Rövid előkészület után már az első rohammal bevették a külvárost. A belső város ostromához azonban szabályos rohamot kellett indítani, úgy hogy a császári Spick-had Puchard főstrázsamesterrel rohamozott az egyik kapunál, a heggyel szemközt pedig von Layen, Waldeck gróf és Zrínyi Miklós a légrádi hajdúkkal. A harmadik irányt a siklósi külvárosnál a két császári Piccolomini ezred, és két század bajor sereg biztosította, akik egész éjjel lőtték a várat a siklósi és a szigeti külvárosnál. Január 29-én napfelkelte előtt fél órával jelzőgránátot lőttek fel, és minden oldalról megindult az ostrom. Az alacsony falak létrával megmászható- ak voltak, de néhol cölöpsor adott nagyobb védelmet. A híradások azt is megírták, hogy kik tűntek ki az ostromban. Kis idő elteltével az ostromlók benyomultak, és a tornyokban, valamint az utcán védekező ellenséget visszaszorították. A védők a vár felé menekültek, de sokakat levágtak közülük, az előkelőbbeket pedig foglyul ejtették. A kiadványok a város leírásakor hosszan részletezték a város gazdagságát, hatalmas élelmiszerkészleteit és posztóraktárát. Egyes túlzó újsághírek szerint Pécs ostromakor nyolc tonna aranyat, több száz szekér élelmiszert és posztót sikerült zsákmányolni. Sőt, nemcsak a város, hanem a vár bevételét is majdnem biztosra vették a sok elfogott kincs hírére.[20] Azonban a hadinaplókból az is kiderül, hogy a katonák dorbézolása miatt a jelentős élelmiszerkészletek, valamint az állatállomány, tevék, öszvérek és lovak nem válhattak hasznukra, mert tönkrementek, elpusztultak. Ugyanakkor rengeteg ólmot is találtak. A Rövid és igaz beszámoló szerint nem lehetett megakadályozni, hogy az átfázott katonák a felesleges mennyiségű bortól ne részegedjenek le. A naplóíró az éjszakai ostrom alatt elszenvedett veszteségekről is beszámolt: az italtól használhatatlanná váló alsóbb rendfokozatú katonák harcképtelensége miatt sokan sebesültek meg. Nagy veszteséget jelentett „a várak megerősítésének titkát jól ismerő” von Hemmerling halála. A Hadjárati napló szerint a civil lakosságból sokan áldozatul estek, nők és gyermekek, sőt számos keresztény is, bár közülük a jezsuiták segítségével sokan megmenekültek. A nap jórészt fosztogatással és gyújtogatással telt a hadi napló szerint. A Rövid és igaz beszámoló is elítélően számolt be a pécsi dorbézolásról, de kevésbé hibáztatva német katonákat.

Pécs ostromának második fázisa a január 30-i hadi tanácskozással kezdődött. A rövid és igaz beszámoló szerint itt azt a határozatot hozták, hogy a haditerv elsődleges céljának megfelelően Zrínyi Miklós hadaival induljon tovább az eszéki hídhoz. Pécs városánál Hohenlohe seregei maradtak. A két sereg elválása után lehet lényeges különbséget kimutatni a különböző nyomtatványok között. A német nyelvű kiadványok többségének szerzői nem tartottak Zrínyi Miklós magyar és hor- vát csapataival, az összefoglalások mégis részletesen foglalkoztak az eszéki híd felégetésével. Zrínyi Miklós személyének és tetteinek adnak nagyobb publicitást a téli hadjáratról megjelentetett olasz és német nyelvű kiadványok. Kifejezetten Pécs ostromát állította a leírás középpontjába az a mainzi kiadvány, amely egyértelműen Hohenlohe köréhez kapcsolható.[21]

Pécs ostromakor mutatható ki, hogy Hohenlohe is tudatosan építette ki propagandáját, Bécsbe küldött hivatalos jelentésének írott és nyomtatott változata a brandenburgi követ, Andreas Neumann jelentései között is fennmaradt.[22] A két sereg elválásának körülményeiről eltérőek a források. A Rövid és igaz beszámoló szerint az elvonulók közül egyesek megállapodtak Hohenlohéval, hogy amíg Zrínyi Miklós seregei vissza nem értek az eszéki hídtól, addig nem próbálják meg elfoglalni Pécs várát, amitől igen nagy zsákmányt reméltek. A nyomtatvány szerint, az ostromlók nem kötnek egyezséget a várvédőkkel, s nem kezdeményeznek döntő rohamot sem. A Hadjárati napló szerint viszont nem jelentett Zrínyi és Hohenlohe között semmilyen konfliktust a megegyezés. A hadjáratban szintén személyesen résztvevő Draskovich János leveléből ugyanakkor csalódottság tükröződik, amiért Hohenlohe csapatai nem foglalták el a várat, mire a magyar és horvát csapatok az eszéki hídtól visszatértek.[23] Egy magyar nyelvű kéziratos napló szerint is meglepődve fogadták a visszatérők, hogy nem sikerült Pécs várát bevenniük Hohenlohe seregeinek. Ha a Rövid és igaz beszámoló katonailag is szakszerű leírása alapján rekonstruáljuk Pécs ostromának második fázisát, akkor az tűnik ki, hogy Hohenlohe csapatai előkészületeket tettek a vár ostromára, a közelítő árkokkal már el is érték a várárkot. A Hohenlohe-féle beszámoló is azt bizonyítja, hogy az ostromot előkészítették, csakhogy sem az aláaknázáshoz szükséges eszközökkel, sem pedig a várostromhoz jól értő hadmérnökökkel nem rendelkeztek. Ennek fényében nem meglepő, hogy olyan hangsúlyosan szerepelt a terepszemlére indult Hemmerling korai és váratlan halála. A Pécs ostromáról készült röplap ugyan január 28-ától foglalta össze az eseményeket, de elsősorban az ostrom második fázisát, a város elfoglalása után a vár ostromát mutatta be. A metszet azt mutatta, hogy a vár falai kifejezetten erősnek mondhatók. Sőt a városfalak is erősek és kis tornyokkal védettek.[24] A hadmérnöki rajz alapján készült metszetről elsősorban a vár ostromának előkészületei olvashatók le, a pontosan bejelölt ütegállások alapján szintén bizonyosnak tűnik, hogy előkészítettek egy nagyobb ostromot. Ugyanakkor az is biztos, hogy egy ilyen gyors hadjárathoz, főleg téli viszonyok között, nagyobb faltörő és ostromágyúkat nem tudtak magukkal vinni a támadók. Az ostromra tett előkészületek közben is jelentős veszteségeket szenvedtek a támadók. A hadi naplók bejegyzései szerint Hohenlohét is meglőtték a bal oldalán, de sérülése nem volt különösen súlyos, ezzel szemben jó néhányan meghaltak már január 30-án. Pedig közben bíztató híreket kaptak az ostromlott törökök helyzetéről. Február 1-jén egy megbízható keresztény – akinek nem közölték a nemzetiségét – beszámolt arról, hogy a várban hiány van vízből és kenyérből is, ráadásul sokan meghaltak és megsebesültek a gránátoktól. A támadók másnap is az ostromműveken dolgoztak, és viszonylag keveset lőtték a várat. Február 2-án erős török portya jött Szigetvárról felmérni az ostromlók erejét. Este a keresztények égő nyilakat lőttek be a várba, melyekkel nagy károkat okoztak. A Hadjárati napló szerint üzeneteket is beküldtek, a vár feladására szólítva fel a védőket. A törököktől érkezett választ egy törökül is jól tudó jezsuita fordította le. A két pécsi misszionárius közül Mucsei István, aki már évek óta dolgozott hódoltsági területen, valóban jól tudhatott törökül.

Zrínyi seregei az eszéki híd sikeres felégetése után február 5-én 9 óra körül érkeztek vissza Pécs alá, ezzel kezdődött a várostrom harmadik fázisa. A szétválás körülményeihez hasonlóan az újfent egyesített seregek tervei körül is sok az ellentmondás a forrásainkban. Főként a kéziratos és a nyomtatott iratok között mutatható ki lényeges eltérés. A kéziratos források a két hadvezér, Zrínyi Miklós és Hohenlohe között nagy ellentétekről számoltak be. Különösen Esterházy Pál tartotta jelentősnek az ellentétet, szerinte hosszútávon is megmérgezte Zrínyi és Hohenlohe viszonyát, hogy az ostromot feladták.[25] A nyomtatványok szerint viszont erről közös elhatározás született. A Rövid és igaz beszámoló szerint hadi tanácsot tartottak az ostrom folytatásának esélyeiről. Ezután az egyesített seregek kapitulációs ajánlatot tettek, melynek körülményeiről, arról, hogy milyen biztosítékokat adjanak a kivonulóknak, kisebb vita alakult ki. A Hadjárati napló szerint Zrínyi február 5-én tíz törököt fogott, akiktől megtudták, hogy a várban az aknafolyosóktól féltek a védők, s ezért beszéltek a vár feladásáról. Bár a tárgyalásra beküldött két török nem tért vissza, a védők hajlandónak mutatkoztak a megadásra. A törökök a megállapodáshoz azokat a feltételeket szabták, melyeket előző évben az érsekújvári védőknek a győztes nagyvezír biztosított. Pécs esetében azonban elsősorban a várbeli tatárok miatt nem sikerült a megállapodás. Miután a tárgyalások nem vezettek sikerre, Hohenlohe támadást javasolt, mert kedvezőnek ítélte meg a helyzetet a vár elfoglalásához, Zrínyi azonban elvonulást javasolt a betegek és a sebesültek nagy száma miatt. Valószínű, hogy Zrínyi seregei a több menetelés miatt elcsigázottabbak voltak, mint Hohenlohe Pécs alatt állomásoztatott katonái. Az is szerepet játszhatott a visszavonulásban, hogy a visszaérkezés másnapján az időjárás kedvezőtlenebbre fordult, viharos szél fújt, és „térdig való hó” esett. A nyomtatványok szerint a hidegre fordult idő, a katonák kimerültsége, és a megfelelő ostromtechnika hiánya miatt várhatóan nagyon elhúzódó lenne az ostrom, és „más nem részletezett nyomós okok miatt” az elvonulás mellett döntöttek. A magyar kéziratos napló, a Consignatio szerzője szerint Zrínyi legfontosabb érve az volt, hogy Szigetvár és Kanizsa bevétele nélkül amúgy sem tudnák Pécset hosszútávon megtartani, ezért érdemesebb az emberi életet kímélni, hiszen a hiábavaló emberveszteség kedvezőtlenül hatna a birodalmi segélycsapatok érkezésére.[26]

A haditanács után az ágyúkat éjszaka vonták vissza az ütegállásokból. A nyomtatványok a város felégetéséről, melyről a magyar források oly érzékletesen számoltak be, nem írtak hosszabban. A város és a környék felgyújtásának híre messzire eljutott. A Bécsbe küldött francia megbízott, Jeucourt is meglepődve írt a felégetett falvak nagy számáról értesülve. A korabeli kiadványok úgy értékelték a hadjáratot, hogy a téli viszonyok ellenére kedvezőek voltak a feltételek, és szerencsére az idő száraz volt.

Az utólagos összefoglalókban természetesen a legjelentősebb siker, az eszéki híd felégetése számított a legérdekesebb hírnek, a röplapokon elsősorban erről a február 1-2. közötti eseményről tudósítottak. Az összefoglaló beszámolókon elsősorban térképeket mutattak be a metszeteken, hogy a korabeli olvasók a Dráva és Száva közét bemutató kis térképeken pontosan lássák, milyen mélyre nyomultak be a hódoltsági területekre a keresztény seregek.

Az 1664 márciusában megjelenő nyomtatványok már nem adtak részletesebb beszámolókat, a hadjárat eseményeit értékelték, pontosan érzékeltetve, hogy a hadjárat egy újabb támadást készített elő. Bár egy hetilap különszámából az is kiderült, hogy március végére Berzence ismét török kézre került, így Kanizsára ismét tudtak nagyobb utánpótlást szállítani.[27]

A hadi események híreit és a diplomáciai tárgyalások helyszíneit mára korabeli kiadványokban is összekötötték. Miután befutottak a „helyszíni tudósítások”, hamarosan megjelentek az eseményeket értelmező röpiratok is. Hosszabb lélegzetű röpiratok, pamfletek már jóval kevesebb számban jelentek meg, minta hírterjesztő kiadványok, s már csak a jól értesült, „felkészült” olvasókat segítették a tájékozódásban. 1664 februárjában került utcára egy a téli hadjáratot kommentáló pamflet.[28] A kiadványban élvezetes formában, három jó barát beszélgetéseként mutatták be az eltérő véleményeket, mintegy megjelenítve a korabeli közvélekedést. A viszonylag kis terjedelmű, könnyen értelmezhető vitairatban a háború és béke esélyeit latolgatták a szereplők. Az éppen aktuális események közül Zrínyi és Hohenlohe hadjáratának eredményeit értékelték sokféle szempont alapján. Nem konkrét hírekkel érveltek, pusztán a nagy sikert emlegették, mint a háború kedvező kimenetelének biztosítékát. Ugyanakkor a magyar résztvevő, Istvánffy uram, aki nem véletlenül viselte a híres történetíró nevét, szóvá tette, hogy milyen nagy pusztítással is járt a hadjárat, és különösen Pécs városának bevételekor a katonák nemcsak a török katonákat, hanem a török asszonyokat és gyermekeket, sőt a keresztény lakosságot is bántalmazták.

A röpiratok és pamfletek nagyobb összefüggésekben, és hosszabb távon is készítettek számvetést a sikerekről és eredményekről. Mintegy félévvel később, 1664 augusztusában jelent meg az a pamflet[29], mely két jóbarát beszélgetése tükrében értékelte a magyarországi török elleni háború addigi fontosabb eseményeit. A két szereplő szinte konkrétan reflektált a téli és kora tavaszi nyomtatványok bizakodó híreire. A szereplők hosszan vitatkoztak arról, hogy érdemes volt-e a nagy kockázattal járó téli hadjáratot vállalni, s vajon nem túloztak-e a korabeli kiadványok, amikor a téli hadjárat eseményeiről számoltak be. A kissé szkeptikus barát szerint Zrínyi nem is találkozott jelentősebb ellenséggel, és nagyobb helyet sem foglaltak el tartósan seregei. Ennek ellenére a hadjáratban elpusztultak a környékbeli falvak, Pécs ostrománál pedig meghalt Hemmerling, és Hohenlohe is súlyosan megsebesült. Az eszéki hidat is hamar újjáépíttették a törökök, sőt nyárra az is nyilvánvalóvá vált, hogy Kanizsa visszavétele sem sikerült. Az északi hadszíntér sikerei, Léva és Nyitra bevétele pedig nem feledteti a kanizsai kudarcot. A kétkedő barátot nem győzik meg az érvek, hogy a háború mindig nagy veszteségekkel jár, hiszen ezúttal magyar falvak pusztultak el. A pesszimista hangulat a beszélgetés végére ugyanakkor megváltozik, mivel befutott a szentgotthárdi győzelem híre, amely azt bizonyította a két barát számára, hogy valóban tartós siker érhető el a török sereg ellen, ami a téli hadjárathoz hasonlóan a török elleni harc aktualitását bizonyította.

 

psz 2000 01 02 g etenyi nora 03

 

Pécs ostroma,1664. január 19-29. rézmetszet, 1699.

 

psz 2000 01 02 g etenyi nora 04

 

Pécs ostroma, 1664. Lucas Schnitzler metszete. In: Ortelius Redivivus et Continuatos, 1665.

 


[1] A tanulmány hosszabb változata Pécs a török korban (Szerk.:Szakály Ferenc, Pécs, 1999.) c. tanulmánykötetben jelent meg

[2] „Rechter und wahrer AbrissderTürckischen grossen Handelsstadt Fünffkirchen...” Magyar Történelmi Képcsarnok T 698a 12611. Cennerné Wilhelmb Gizella: A dunántúli végvárábrázolások tipológiai kérdései. In: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. Veszprém, 1978.144. Cennerné Wilhelmb Gizella: A Zrínyi család ikonográfiája. Budapest 1997.155. D 129.

[3] Apponyi Sándor: Hungarica. Magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok I-II. Budapest, 1900-1902. Hungarica. Ungarn betreffende im Auslande gedruckte Bücher, Flugschriften III-IV. Neue Sammlung I-II. Besorgt von Lajos Dézsi. München 1924-27. (App.H.) Hubay Ilona: Magyar és magyar vonatkozású röplapok és újságlapok, röpiratok az Országos Széchényi Könyvtárban 1480-1718. Budapest, 1948. (Röpl.) Németh S. Katalin: Ungarische Drucke und Hungarica 1480-1720. Katalog der Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel I-III. München-New York-London-Paris, 1993. (H)

[4] R. Várkonyi Ágnes: Az ígéret ideje: In: Uö: Europica varietas - Hungarica varietas. Budapest, 1994.129-135.p.

[5] R. Várkonyi Ágnes: Apafi-Zrínyi-Comenius. Erdély a nemzetközi török háborúban 1663-64. In: Emlékkönyv Jakó Zsigmond 80. születésnapjára. Szerk: Sipos Gábor. Kolozsvár 1996.502-524.p.

[6] R. Várkonyi Ágnes: Török világ és magyar külpolitika. Budapest, 1975.

[7] A téli hadjárat nagy nemzetközi visszhangjáról: Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós 1620-1664. V. Budapest 1902.76.p. 80-81.p. 123.p. 152.p.; Klaniczay Tibor: Zrínyi Miklós. Budapest, 1964.774-778.p.; Bene Sándor: Adalékok Zrínyi Miklós téli hadjáratának történetéhez. Hadtörténeti Közlemények (103) 1993/3. 69-73.p.; R. Várkonyi Ágnes: Európa Zrínyije. Irodalomtörténeti Közlemények 1996.1-39.p.

[8] A téli hadjárat stratégiai jelentőségéről: Perjés Géza: Zrínyi Miklós és kora Budapest 1965.; Perjés Géza: Zrínyi Miklós és az 1663-64-es nagy török háború. In: Esterházy Pál: Mars Hungaricus. Kiadta: Iványi Emma, Zrínyi Könyvtár III. Főszerkesztő: Klaniczay Tibor. Szerkesztő: Kovács Sándor Iván. Budapest, 1989. 25-99.p.; Georg Wagner: Das Türkenjahr 1664. Eine Europaische Bewahrung. Eisenstadt, 1964.

[9] Rúzsás Lajos: Pécs hadi helyzetének hatása a városfejlődésére 1543-1686. In: Kisebb tanulmányok. Dunántúli Tudományos Intézet, Pécs, 1961. 71-86.p.

[10] Pécs ostromában szintén résztvevő Esterházy Pál hasonlóan mutatja be a várost: Esterházy Pál: Mars Hungaricus 1989.142.p.; Egy magyar szemtanú naplója is a virágzó gazdagságú Pécset mutatta be: Gróf Zrínyi Miklós téli hadjárata 1663-64-ben. Consignatio synoptica expeditionis domini comitis Nicolai a Zrinio versus Eszék.... Közzéteszi: Berkeszi István. Századok 1886.254.p.

[11] A hadmérnöki rajz az App.H.912. mellékleteként maradt fent. Kiadva: Kiss Farkas Gábor: Pécs 1664. évi ostromának kéziratos térképe. Baranya 1994-95. VII-VIII. évfolyam 153-158.p.; Cennerné 1997.154. D 128.

[12] A török Pécsről korabeli leírástad: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664.Fordítot- ta: Karácson Imre. Jegyzeteket átdolgozta: Fodor Pál. Budapest, 1985.226-235.p.;Szőnyi Ottó: Pécs városa Evlia Cselebi tükrében. Archeológiai Értesítő XLII. Kötet. 1928.241-255.p.

[13] G. Etényi Nóra: Az 1663-64. évi magyarországi török elleni háború a Német-Római Birodalom nyilvánossága előtt. Kandidátusi értekezés. Budapest 1997.

[14] Universitatsbibliothek München.(UBM) Hist. 4018/17. „Relation aus beyder Herren Generalen und Grafen von Serini und Hohenlohe eigenen Schreiben extrachirt: von dem glücklichen Progress der Christlichen Waffen in der hungarischen Türckey: samt einem Journal”

[15] Herzog August Bibliothek(HAB) Gv Kapsel 7.23. (H 817) „Extract Ihrer Hoch-Graeffl. Excellenz/Herrn General Leutenant den Graffen von Hohenloe/ an den Löbl. Allianz Rath zu Regensburg getahnen Schreibens under dato Bettau den 20. Febr. 1664”

[16] App.H. 912. (Röpl. 657) „Kurtzer und wahrhaffer Bericht, der höchst Ruhm: und Denckwürdig, auch dergleichen von weit mehr als über hundert Jahr her, wider den Erbfeind Christlichen Namens, nicht tentirten Entreprise...” Fordítása: Kovács József László: Három írás Zrínyiről és Vitnyédiről. Irodalomismeret. 1995/1-2. 47-53.p.

[17] A Kriegsarchivban a téli hadjáratról fennmaradt kéziratos beszámolók Pécs ostromára vonatkozóan nem tartalmaznak érdemi információt. Österreichisches Staatsarchiv. Kriegsarchiv. Alte Feldakten Türkenkrieg 1664/2/14. Georg Wagner is nyomtatványok alapján elemzi a hadjáratot. Wagner 1964.91-99.p.

[18] G. Etényi Nóra: Szigetvár 1664. évi ostroma? Egy téves hír analízise és a Zrínyi-hagyomány. Történelmi Szemle 1999/1-2.209-228.p.

[19] App.H. 912. Kovács József László 1995.

[20] HAB Gv Kapsel 7.13. H 136. Berichte aus den Türcken Kriege in Ungarn 1664. (Sérült)

[21] „Kurtze und Wahrhafftige Relation Uber die von Ihnen Excell: H. Graff Niclass von Zerin, und Herrn Graffen von Hohenlohe.” Deutsche Presseforschunginstitut Bremen (DPFIB) E 1664.

[22] Andreas Neumann jelentéseinek kivonata: Marczali Henrik: Regeszták külföldi levéltárakból. A török-magyar viszonyok történetéhez 1660-64 közt. Történelmi Tár 1881.132-133.p.

[23] Draskovich János: Gróf Zrínyi Miklós 1664. évi hadjáratáról. Hadtörténeti Közlemények 1892. 691-694.p.

[24] Evlia Cselebi számszerűleg túlzó leírása is a városfal erejét jelezheti. Evlia Cselebi 1985.226-228.p.

[25] Esterházy Pál 1989.147. Draskovich is írt a vitákról Draskovich 1892 694. A Consignatio szerzője szerint a magyar katonákat is nehezen tudta meggyőzni Zrínyi az ostrom felhagyásáról. Berkeszi 1881. 257.

[26] Berkeszi 1881.257.p.

[27] DPFIB Z 16a Einzehlz. Extract-schreiben Auss Pressburg/vom 10. Martij. 1664.

[28] App.H 935. (Röpl. 664. RMK III. 2272. HAB T 456.4. Helmst 4. H 568.) „Unlangst gepflogene Unterredung eines fürnehmen Ungarn, und Teutschen Cavalliers: wobey zuforderst die Frage ob bey jetzigen Conjuncturen, der Krieg oder Friede mit dem Türcken...” Nemeskürti Harriet: Egy erazmista dialógus Zrínyi Miklósról és Magyarországról 1664-ből. Irodalomtudományi Közlemények. 1984/3.321-327.p.

[29] App.H. 908. (HAB 182.5. Quod. 9. H 677) „Glück und UnglückTeutscher Waffen wider den Türcken. Das ist: Vernünfftige Betrachtungallesdessen wasvondem Eintrittdieses 1664.Jahrsan biszaufden halben Augusti...”