Cikkek

Nagy Erzsébet: A pécsi sisak

Pécsi Szemle 2000. (3. évf.) 1. szám, 2-3. oldal

Letöltés: pdf20


Nagy Erzsébet

 

A PÉCSI SISAK

 

 

 

A Janus Pannonius Múzeum Régészeti osztálya egy pompás kivitelű, kitűnő állapotban levő kúpos vassisakot őriz gyűjteményében. A leletet 1927-ben építkezés közben találták.

Hitelesítő ásatás ugyan még nem bizonyította, de a leletkörülményekből kitűnik, hogy a díszes sisak egy feldúlt magányos sírból került elő. A lelőhely az egykori Ágoston, ma Ady Endre utcától északra, a Havi-hegy meredek oldalában levő víztároló területén fekszik, a Losonc utcából nyíló kis Domb utcában. „A sisakot Schutták József városi tanácsnok kertjében találták, ahol a városi víztartályt építik. A munkálatok közben akadtak rá ... A most kiásott sisak mellett néhány embercsont került napfényre, rendetlen összevisszaságban.” (Dunántúl, 1927. november 27.)

A sisak kúpos harangja négy, közel háromszög alakú vaslemezből összetett, a homlokot védő elülső lemez lényegesen vastagabb a többinél. Az ívelt vaslemezeket úgy szegecselték össze, hogy a két egyenes oldalú lapra kívülről, egymással szemben két, minkét oldalán karéjos lapot helyeztek, s az összeillesztésnél a két vaslemez közé domborított pontsor díszű karéjos bronzlemez került. A vaslemez-szélek profilálltak, a bronzszalag mellett még ma is élénk fényhatást keltenek. A harang tetejét négy szeggel felerősített sziromszerű tömör vascsúcs koronázza, a harang peremére erősített kis fülek pedig a nyakat és a vállakat védő sodronyvért felszerelésére szolgálnak. Magassága 23,3 cm, átmérője 21,2 cm -18,4 cm, a vaslemezek vastagsága 0,2 -0,5 cm.

E sisak jelenleg egyedülálló lelet a Kárpát-medencében, hitelesen feltárt párhuzamai a 10-11. századi Kelet-Európa leggazdagabb fegyveres sírjaiból származnak. A négy részből összeállított harangú kúpos vassisak keleti eredete vitathatatlan; az egyenesre vágott szélű lemezekből álló és a normann típusú, karéjozott szélű sisakok kialakulásának helye Dél-Oroszország területe.

A pécsi sisak azért is jelent különösen nagy értéket, mert az utolsó láncszeme a kúpos vassisakok fejlődési sorának. Készítésének ideje a 10. század második, a 11. század első felére tehető, ez a nehéz, kétélű normann kardok elterjedésének időszaka is.

Baranya megye 10-11. századi sírleleteit vizsgálva Kiss Attila arra a következtetésre jutott, hogy a területen a magyarok csak a 10. század utolsó harmadában telepedtek le, a korábban lakatlan vagy igen gyéren lakott vidéket a fejedelem mondotta magáénak, s csak késve indította meg a betelepítést. A pécsi sisak a megye területén előkerült legmagasabb társadalmi rétegre utaló régészeti lelet, talán egy, a fejedelmi szállás védelmére rendelt, a maga korában is kiemelkedő értékű, hatékony fegyverzettel ellátott katonai vezető hagyatéka.

A Janus Pannonius Múzeum állandó régészeti kiállításán tekinthetik meg az érdeklődők a honfoglalás korának e felbecsülhetetlen emlékét.

Gyűjtemény: Janus Pannonius Múzeum Pécs, Régészeti Osztály, ltsz. 2613

Irodalom

Kalmár János: Pécsi sisak a honfoglalás körüli időből. In: Pécs Szab. Kir. Város „Majorossy Imre Múzeumának” 1942. évi Értesítője. Pécs, 1942. 22-29.p. Kalmár János: Népvándorláskori sisakok. In: A JPM Évkönyve 1964. Pécs, 1965. 73-93.p. Kiss Attila: Baranya megye X-XI. századi sírleletei. Budapest, 1983. 252-255.p. (további irodalommal)

 

psz 2000 01 01 nagy erzsebet 01

 

Díszes vassisak, Pécs, Ágoston (Domb) utca Fotó: Kőhegyi Zoltán