Cikkek

Tüskés Tibor: Weöres és Pécs

Pécsi Szemle 1999. (2. évf.) 4. szám, 109-112. oldal

Letöltés: pdf20


Tüskés Tibor

WEÖRES ÉS PÉCS

Azok közül a huszadik századi magyar írók közül, akik nem Pécsen születtek, a legintenzívebb kapcsolata - Babits Mihály mellett - alighanem Weöres Sándornak volt a várossal. 1933 őszén iratkozott be a Pozsonyból Pécsre települt Erzsébet Tudományegyetemre. Hogy a középiskolai érettségi után miért ezt a várost választotta a továbbtanulás színhelyéül, abban minden bizonnyal annak volt szerepe, hogy Pécsen anyai ágon számon tartott rokonai, a Blaskovichok éltek. Előbb joghallgatónak jelentkezett, majd 1935 őszén átiratkozott a bölcsészettudományi karra, ahol a földrajz szakon hallgatott előadásokat. Végül 1939-ben filozófiából tesz doktori vizsgát. Ugyan rokonai éltek Pécsen, de nem náluk, hanem különböző albérleti szállásokon lakott. Pécsről küldött levelein feladóként például ezek a címek szerepeltek egy időben: Mecsek utca, Bercsényi utca 3., Ágoston utca 5.

Szellemi gyarapodása sokat köszönhet Pécsnek. A harmincas évek elején a Trianonban gazdasági hátterétől megfosztott város magára talált, és hátrányát és veszteségét más területen, a kultúra felvirágoztatásában kívánta pótolni. 1931-ben megalakult a Janus Pannonius Irodalmi Társaság, amely egész Dunántúl szellemi erőit igyekezett maga köré tömöríteni. A fiatal Weöres egyetemi társai közül Takáts Gyulával és Tatay Sándorral köt barátságot, később megismeri Csorba Győzőt. Atyai barátai közül a könyvtáros Várkonyi Nándor, az egyetemi oktató Fülep Lajos és Halasy-Nagy József van rá hatással, később Martyn Ferenccel kerül kapcsolatba. Egyetemi társaival Öttorony címmel irodalmi folyóirat indítását tervezi, szerkesztőnek Várkonyi Nándort kérik föl, kéziratot Babits Mihálytól kér. A lap nem jelenik meg, de Lovász Pál, a Janus Pannonius Társaság főtitkára bevonja a társaság munkájába, sőt gondoskodik Weöres első önálló versesköteteinek a kiadásáról. Weöres első öt könyve Pécsen jelenik meg: három verseskötet (Hideg van, 1934; A kő és az ember, 1935; A teremtés dicsérete, 1938), továbbá itt lát napvilágot doktori disszertációja (A vers születése, 1939), valamint a Sorsunk folyóirat első számából különlenyomatként adja közre Theomachia című drámai költeményét (1941).

Weöres 1939-ben elbúcsúzik a pécsi egyetemtől, de 1941-ben újból visszatér a városba. Ekkor indul a Sorsunk Várkonyi Nándor szerkesztésében, s a fiatal költő az akkor szerveződő városi könyvtárban kap állást. Ugyanazzal a kézzel írja verseit, amellyel a könyvtár (ma is megtalálható) leltárkönyveit vezeti. Ekkor válik intenzívvé kapcsolata Várkonyival, aki bevonja a folyóirat szerkesztés munkájába, és érdeklődését a keleti kultúrák, az ősi eposzok (pl. a Gilgames-eposz) felé fordítja. Azok a később született tisztelgő versei, amelyekkel egy-egy jubileum alkalmával (vagy akár alkalomtól függetlenül) Fülep Lajost, Lovász Pált, Várkonyi Nándort, Csorba Győzőt, Martyn Ferencet köszönti, azt a mély és bensőséges viszonyt tükrözik, amely Weörest hozzájuk, a városhoz, az itt élő emberekhez fűzte. Az életrajzi tények is fontosak és érdekesek, de még fontosabbak az életműben fölszívódó hatások, a művekben megformált és tetten érhető élmények. Weöres nyíltan pécsi ihletésű versei: Hannának, Széltornya, Az éjszaka csodái, Az üres szoba, a Rongyszőnyeg sorozat Domb közt, dombon át... kezdetű darabja és a fent említett személyeknek ajánlott költemények. Egy rövid, négysoros, emblémaszerű versében így jellemzi a várost: „A hullámos város felett/harangok hang-leve folyt. /De mind fölitta a Hold, /hogy éjszaka lett.”

 

1999 04 11 tuskes 01

 

Martyn Ferenc: Weöres Sándor, 1942

 

1943 után Weöres Sándor már csak látogatóként tért vissza Pécsre. De ezek a látogatások igen sűrűn történtek. Az 1946 májusában rendezett pécsi ünnepi hetek alkalmával - Illyéssel, Kodállyal, Kassákkal, Keresztúry Dezsővel együtt- Weöres is a város vendége. Lovász Páltól hallottam, hogy amikor 1951-ben Weöres Pécsen járt, akkor született Az erkély című, látomásos hangú költeménye, melyet később Krúdy Gyula emlékének ajánlott, s a Symphonie Concertante című, háromtételes művébe illesztett. Itt írja: „Levegő alján óriási pók, /magasból függ a székesegyház, /négy tornyán irró fém-gumók, /a láthatatlan kötélzet-váz/ott kapcsolódik, s tört sovány/kőszobrok ülnek homlokán.” A város egy másik jellegzetes részlete jelenik meg a Lovász Pálnak ajánlott Álom a régi Pécsről című versben: „Fenn az idő tűhegyén /kirakó-játék a Tettye,/lenn behorpad a Puturluk. /Zegzugok körül a város / félig-nyitott kőgallérja...”

A hatvanas évektől Weöres pécsi látogatásainak már magam is tanúja voltam. 1963 őszén került sor a Jelenkor című folyóirat fennállásának ötödik évfordulójára. Az ebből az alkalomból rendezett irodalmi esten Weöres is jelen volt, verseiből olvasott föl. Egyébként 1961 és 1963 között, azokban a zord években, amikor Weöres költészetét nem túlságosan kedvelte az irodalompolitika, és önálló kötete hosszú éveken át nem jelenhetett meg, ez a folyóirat volt az, amely írásait - három év alatt tizenöt költeményét - publikálta. Itt jelent meg Csorba Győzőnek az ötvenéves költőt köszöntő „nyílt levele” is, akkor, amikor erről a jubileumról másutt többnyire megfeledkeztek, illetve óvatosan hallgattak.

A hetvenes években aztán megsűrűsödnek Weöres Sándor pécsi útjai, amelyekre mindig költő-feleségével, Károlyi Amyval érkezett. Vendégek voltak 1970 júniusában a könyvhéten. Majd visszatértek ugyanezen év novemberében, hogy részt vegyenek Csorba Győző szerzői estjén. 1978 szeptemberében Weöresék azt tervezték, hogy hosszabb időt Pécsen és Baranyában töltenek. Ekkor egyik nap a megyei könyvtárba látogattak, és itt találkoztak az olvasókkal. A következő évben Weöres mesejátékának, A holdbéli csónakosnak a pécsi bemutatója hozta a városba a költőt. A kamaraszínházban rendezett előadás kivételes pillanata volt, amikor a mű három alkotója, a három hajdani barát, a zeneszerző Takács Jenő, a diszlettervező Martyn Ferenc és a költő Weöres Sándor a közönség elé lépett.

Ezeknek az utazásoknak a Pécsre küldött levelekben, a dedikálásra átnyújtott kötetekben is ott van a nyomuk. Olvashatjuk a költő gondolatait a látogatások alkalmával megjelent újság-interjúkban, s őrzik arcának vonásait a Pécsen készült fotók.

Weöres Sándor 1988 őszén Pesten kórházba került. A Pécsről küldött csomag, a pár kiló banán (amit akkor nem lehetett a fővárosban kapni) a viszonzott figyelem és az emlékezés apró jele volt. A költő 1989. január 22-én hunyt el.

Már korábban megkezdődött Weöres jóváhagyásával Pécsen megjelent első öt könyvének reprint kiadása a megyei könyvtár műhelyében. (A költő a jogszabályokban biztosított tiszteletdíjról is lemondott.) E kötetek egyikében jelent meg először a doktori vizsga alkalmával, 1939-ben írt önéletrajza, valamint A vers születése című disszertációjára fogalmazott két professzori bírálat szövege. Amikor a megyei könyvtárnak új épületszárnya épült, az emeleti olvasótér északi falára Martyn Ferenc két üvegablaka került. Az egyik üvegkép alatt Weöres Sándornak, az előd-könyvtár hajdani munkatársának négy sora olvasható: „Előbb elfujhatsz házat és hegyormot,/mint egy tegnap elhamvadt tollpihét. /Örök arcukat mutatják a dolgok/a múltban. Nem másit rajtuk a lét.”

Weöres Sándor több mint tíz éve halott. A bevezetőben Weöres nevét Babit- séval együtt említettem. Amikor Babits Mihály halála után eltelt tizenkét év, a pécsi Janus Pannonius Gimnázium irodalmi szakkörében megkezdődött Babits pécsi emlékeinek és a városhoz fűződő kapcsolatának a „nyomozása”, feltérképezése és e kapcsolat dokumentumainak az összegyűjtése. Babits Mihály emlékét ma Pécsen a róla elnevezett utca és iskola, emléktábla és szobor hirdeti. Babits és Pécs kapcsolatának írásos emlékeit 1984-ben a megyei könyvtár önálló könyvben megjelentette, s a könyv 1998-ban hasonmás kiadásban újból napvilágot látott.

Weöres Sándor halála óta is lassan eltelik a tizenkét év. De Weöres Sándor nevét Pécsen se utca, se emléktábla, se szobor, se iskola nem jelzi. Weöres és Pécs kapcsolatának dokumentumai is publikálásra várnak.