Cikkek

Gyulassy Józsefné Vadnai Sarolta: Könyv és kenyér. A Weidinger-család története

Pécsi Szemle 1999. (2. évf.) 4. szám, 20-35. oldal

Letöltés: pdf20


Gyulassy Józsefné Vadnai Sarolta

KÖNYV ÉS KENYÉR

A WEIDINGEREK CSALÁDTÖRTÉNETE

A Weidinger család két ága 1906-ban magyarosította a nevét Vadnaira. Az elhatározás Jenőben született meg, aki ekkor szolgabíró volt és minden esélye megvolt a siklósi főszolgabíróságra és magyar névvel akart szolgálni. A családnak mindössze hat férfitagja használta ezután a Vadnai nevet. Jenő és az ugyancsak Jenő nevű fia. Viktor, aki Jenő húgának, Saroltának volt a férje és két fiuk, Aurél és Viktor.

Évekkel később az idősebb Viktor öccse, Gyula is felvette a nevet. A hat férfiból ma már nem él senki. A család csak a leány leszármazottakkal él tovább.

Ez a család 214 éven keresztül részt vett Pécs város életében (1712-1927), annak minden gondjában és örömében. A várossal együtt nőtt és terebélyesedett a család. Tevékenységüknek, hasznos munkájuknak nyoma fennmaradt. S noha a századfordulón is németül beszéltek otthon, életük a magyar Pécs fejlődését szolgálta. A család tehetséges tagjai egyformán részt vettek a város ipari, kereskedelmi, művészeti és tudományos életében. Kiterjedt családi kapcsolataik még jobban elősegítették ezt.

Ennek a terjedelmes családnak minden tagjával foglalkozni lehetetlen. Ebben az írásban a családnak csak két ága szerepel, Viktornak és Saroltának felmenői, akik harmadfokú unokatestvérek voltak.

Ha valaki végigtekint ezen a hosszú időszakon, megállapíthatja, hogy főleg két dologra irányították a figyelmüket. A lélek és a test kenyerére. Mint könyvkötők, könyvárusok és muzsikusoka régi Pécs lakóit látták el az elsővel, a molnároka másodikkal. Közülük kerülnek ki Pécs első könyvkötői, könyvkereskedői és övék az első gőzmalom a városban.

 

 

György ősapám

 

A családi hagyomány szerint a Weidingerek Bajorországból származnak. Régi lakóhelyüket ma már pontosítani lehetetlen. Az egyik feltételezés, hogy egy Weiding nevű községből származnak és innen ered a nevük, Weidingből-való. Ezt megdönteni látszik a név állandó változása 150 éven keresztül.

Csak a 19. század második felében kötnek ki a név végleges leírásánál. Kérdés, hogy hogyan ejtették ki? A nevét leírató Veidinger mindig ki volt téve a nevét elíró pap vagy hivatalnok deákos, németes vagy esetleg magyaros műveltségének. A pusztán hallomás után leírt név a következő variácíókon ment keresztül: - Feuchtinger - Feuchdinger - Fajdinger - Faidinger - Vajdinger - Vejdinger - Waidinger - Weidinger. Ebben bizonyára a legnagyobb szerepet a német nyelvben az F, V, W betűk varációja okozza.

Weidinger Györgyöt (s most ne ragaszkodjunk a név váltakozó írásához) 1712-ben már Pécsett találjuk. Hogy mi késztette a telepesi életre, ma már kideríthetetlen. Bizonyára egy nagyon nehéz helyzetből, esetleg szerencsétlenségből igyekezhettek egy ugyan bizonytalan, de talán jobb jövőbe. Útjuk nem lehetett könnyű és egyszerű, még ha a vízi utat választották is. Talán szervezett csoporttal jöttek. Egy bizonyos, mesterember lehetett, mert csak így juthatott polgárként egy fallal kerített városba. István fia későbbi kőműves mestersége arra utal, hogy talán ő maga is kőműves lehetett. A város ekkor még szinte romokban hevert, volt mit építeni bőven. A kis számú lakosság egy része fedél nélkül várta a város újjáépítését. Az érkező család nemcsak Györgyből, feleségéből és 10 éves István fiából állott. Talán leányai is voltak, de a század első felében említés csak Istvánról történik.

Vele együtt érkezett Mátyás nevű testvére feleségével, Teréziával, ezeknek 1715-ben Anna Mária nevű leányuk született. Ez a Mátyás hamarosan elhagyhatta a várost, mert róla több említés nem történik.

A család első halottja Anna Erzsébet, Weidinger János 50 éves felesége volt. Ő talán György sógornője lehetett. Egy másik János is szerepel a hetvenes években, akinek négy leánya és egy ugyancsak János nevű fia volt. A tanácsi jegyzőkönyvek ezeket sem említik többször. György 1712-ben házat vesz a mai Munkácsy Mihály utcában (16-os és 18-as szám). Hatvan Ft-ot fizet érte. A házhoz kert is tartozik. Bizonyára javít rajta, mert egy év múlva eladja Morgan Mátyásnak 88 Ft-ért. Haláláig ezután nem tudni, hol lakik. A tanácsi jegyzőkönyvek egy része elpusztult, polgári esküjének nincs nyoma. A róla talált két latin nyelvű bejegyzés szerint nehéz élete lehetett. Fizetésképtelen, tartozásai vannak, váltóját elhanyagolja. 1744-ben hal meg, ezt két tanácsi bejegyzés is megörökíti. Kétszer mentek ki a tanácsurak az elhunyt lakására, ügyeinek intézésére „pro revisione ratiorum”. Koller János, Bátor István és két szenátor: Barokányi Mihály és Blázsovics Antal. Hogy ennek mi volt az oka, természetes halállal halt-e meg, mindez a képzeletre van bízva. A 18. század első felében a kis lélekszámú Pécs még majd' minden lakója ismerte egymást. A számukra közérthetőnek tűnő tényeket nem rögzítették írásban.Halála után egy tanácsi bejegyzés beszél egy, a káptalan balokányi malmába történő kiszállásról. Ezt a malmot „alias mola Fajtingeriánumnak” nevezik. Lehet, hogy György ezt a malmot bérelte a székeskáptalantól. Ez igazolná a család későbbi érdeklődését a malomipar iránt és azt is, hogy 1747-ig miért nincs a falakon belül Weidinger-ház.

 

 

István ősapám

 

István alakja már jobban kibontakozik a múlt ködéből, mint apjáé, Györgyé, akinek halálakor már 42 éves volt. Mesterségére nézve kőműves. Valamilyen általam ismeretlen okból kifolyólag elkésett a végleges letelepedéssel, a családalapítással. Talán apja élete nehezítette meg az ő életét is. Érthetetlen kései házassága. Úgy néz ki, hogy az apa halála után valamennyit örökölt, mert 1747-ben házat vett magának a József utcában és itt élt haláláig. A házat (ma József utca 29. és Anna utca 26. is) Aigtsperger Ágnestől vette 154.-Ft-ért. Negyven év alatt azonban a házárak úgy felmentek, hogy örökösei majd 1070.- Ft-ért adtak túl rajta.

Házasságot 1747-ben kötött Gallos Évával. A 22 évvel fiatalabb asszonyt már az új házba vitte. Tizennyolc év alatt hat gyermekük született. Anna Mária (1747), Márton Pál (1749), Mária (1751), Terézia (1755), Krisztina (1759) és utolsónak még egy fiú, Mátyás Pál (1766). Érdekes lenne a lányok sorsának alakulását ismerni. Keveset tudunk róluk. Mária kiskorában meghalt. A többi férjhez mehetett, mert Weidinger néven halotti anyakönyvekben nem találhatók. A két fiú sorsának alakulása érdekes. Márton könyvkötészetet tanult az egyetlen pécsi könyvkötőnél a Barátok utcájában. 17 évvel fiatalabb öccse, Mátyás már a testvérénél tanult. István polgári esküjét csak 1750-ben tette le. Bejegyzés készült arról, hogy eddigi tartozásai miatt került csak most erre a sor. Feltételesen vették fel a város polgárai közé. Magas életkort ért el, 80 éves korában, 1782 nyarán halt meg. Felesége, Éva asszony csak két hónappal élte túl. Így kerül a családi ház eladásra. Két szépapám, Márton és Mátyás megosztozott a leányokkal az örökségen.

 

 

Márton ükapám

 

Élt Pécsett a 18. század közepén a Barátok (ma Ferencesek) utcájában egy könyvkötő, Poriss Henriknek hívták. Feleségével lakott a mai 17-es számú házban. Házasságukból gyermek nem származott, a feleség, az 1704-ben született Gráf Anna Mária meddő volt és beteges. Póriss Henrik halála után az özvegy a céhszabályok értelmében férjhez ment az első segédhez, Nering Jánoshoz. De a sors kifürkészhetetlen szeszélye folytán az asszony hamarosan ismét elözvegyült. Ekkor azonban már 68 éves volt. Tehetős asszony. A házával szomszédos telek és ház, a mai Mátyás király utca 18. is az ő tulajdona volt.

1772-ben ismét házasságra lépett, ükapámmal, a náluk dolgozó első segéddel, Weidinger Mártonnal, aki ekkor mindössze 23 éves volt. A mai ember elborzad a nagy korkülönbség hallatán. Az asszony 45 évvel volt idősebb. Lehet, hogy ez akkor természetesnek tűnt, ennyi év távlatából ezt ma már nehéz megállapítani. Minden esetre a két házassági tanú közül az egyik az apa, Weidinger István, a másik Keil Péter volt. Az eddig nehezen élő Márton hirtelen jómódúvá vált. 1774-ben tette le polgári esküjét: Vajdinger Mártony idevalósi és könyvkötő mester „Ember hitét letévén s Polgári Taxául 15 Ft-ot leolvasván fölállván mellette bizonyságul Kaufmann János és Lendvay Ferencz Tanácsbéliek hites polgárrá lett’ – így ír a tanácsi jegyzőkönyv 1774. VI. 9.-én.

Márton első házassága 17 évig tartott. Elmúlt az ifjúsága, de szorgalmas munkájával szakmájában jó névre tett szert. Felcseperedő Mátyás nevű öccsét is maga mellé vette. Egyaránt dolgozott a városi magisztrátusnak és a püspökségnek is. Számláinak egy része fennmaradt, az anyakönyvek a székesegyházi plébánián őrzik keze munkáját. Közben öreg felesége egészségi állapota rosszabbodott. 1786-ban végrendelkezett. A testamentum a Baranya Megyei Levéltárban megtalálható. A német nyelvű okmány a szokásos vallásos bevezetés után pontokba szedi a nagybeteg végakaratát. Bátyjára Franz Gráfra 100 Ft-ot, ápolónőjére „Mamsel” Anna Mária Pohárnokira szintén 100 Ft-ot hagyott. Kétszáz gyászmisére külön összeget rendelt, ezeket önmagáért és két elhalt férjéért mondatja. Kisebb összegeket hagyott a város templomaira és a kórházra. Egyetemes örököse minden vagyonának „Martin Vajdinger” lett, aki hozzá mindig jó és hűséges volt. A végrendeletet többen aláírták, lepecsételték és elhelyezték a Városi Tanácson. A nagybeteg asszony ezt követően még három évig élt. A végrendelet feltörésére 1789. március 5-én került sor. Márton vagyonos és szabad ember lett. Immáron 40 éves. Az egyetlen okos dolgot cselek- szi, azonnal megnősül. Második felesége Koch Erzsébet nem lehetett pécsi lány, a házasságot sem Pécsett kötötték. Erzsébet 19 éves és 11 év alatt 6 gyermeke született. Anna (1790), Imre (1792), Ágnes (1793), Ferenc Xavér (1796), Ignác (1798) Alajos (1801). Minden gyermeknek a püspökség azonos papja, Panzer Xavér Ferenc a keresztapja. Keresztanyjuk a pap édesanyja, Balásy Erzsébet volt. Úgy néz ki, hogy a könyvkötöde jövedelmének nagy részét a Klimó könyvtár biztosította. A keresztapa személye is ezt igazolja. 1795-ben nagy csapás érte a családot. A nagy himlőjárvány során a hároméves Imre megvakult.

 

psz 1999 04 03 gyulassy jozsefne vadnai sarolta 01

 

Zsolnay Vilmos: Weidinger Imre (a JPM tulajdona)

 

Mártonnak élete utolsó 10 évében nagy tervei voltak. A könyvkötésnél többre törekedett, nyomdát akart nyitni. Barátsága Streibig győri nyomdásszal vándoréveiből eredeztethető. Új nyomda felállításához 1791. október 20-án közös kérvényt nyújtottak be a tanácshoz. Kérésüket 1792-ben a Város visszautasította. Engel János nyomdász megvédte egyeduralmát a városban.

1802-ben Márton ötvenhárom éves korában váratlanul meghalt, itt hagyván Koch Erzsébetet 33 évesen a hat árvával. A legidősebb gyerek tizenegy, a legkisebb egy éves volt ekkor. Talán nem volt a könyvkötészetben nőtlen segéd, vagy pedig érzelmileg kötődött a szomszéd ház tulajdonosához, Gundl Maximilián könyvkötőmesterhez, nem tudható, de a gyászév leteltével nőül ment Gundlhoz, aki később Miksának nevezte magát. A hat gyermekkel nagy terhet vett magára. 1803-ban Gundl 38 éves volt, Weidinger Mártonnál tanult és nála is szabadult fel. Ebből a házasságból még további négy gyermek származik. A fiúk mind megtanulták a könyvkötő mesterséget. Gundl szintén vagyonos ember volt, a fiúkat taníttatta. A vak Imrével szemben különösen nagylelkű volt. Tizenöt év alatt egy erős könyvkötő dinasztia kerekedett ki a Weidinger és Gundl leszármazottakból. Négy műhelyben dolgoztak. Míg 1793-ig Márton volt az egyetlen könyvkötő mester Pécsett, 1794-ben már Gundl is engedéllyel bír. Fennmaradt ebből az időből a bécsi Stachel és Kilián cég számlája és a Tanács több elszámolása.

Gundlnak a Helytartótanácstól rongyszedői engedélye is volt a Dunántúlra és bizományosa volt a Budai Egyetemi Nyomdának. A 19. század elején a város fejlődik, a történelmi események szele Pécset is eléri. A két leány, Anna és Ágnes már felnőtt. Mindketten kereskedőhöz, Kaufmann Józsefhez, illetve Svájczer Jánoshoz mentek férjhez. Ekkorra már kiütközött a vak fiú zenei tehetsége. A hét éves Alajos váratlanul meghalt, Ignác és Ferenc gimnáziumba jártak. A Gundl gyerekek is szépen cseperedtek.

József ugyan igen fiatalon meghalt, az ifjabb Miksa szintén könyvkötő lett. Feleségül vette Vogl Alojziát, a kőfaragó Vogl leányát. Hármas ikreik révén nevezetes emberek a városban.

Érdekes látványt nyújthatott a két szomszédos ház, az egyesített nagy műhellyel, a sok gyermekkel. A család későbbi könyvszeretete, gyűjtőszenvedélye ide vezethető vissza. Ebből a csirizszagú házból ered az a tulajdonságuk, hogy még a 20. században is kötnek otthon könyvet és albumot, csinálnak, ragasztanak díszdobozt és könyvtokot. A könyvkötő akarva-akaratlan is beleolvas a kötendő könyvbe. A mesterséghez bizonyos ízlés és fantázia is szükséges. Koch Erzsébet eltemeti második férjét is. Gyermekei kiszakadnak az otthonból. Ignác későbbi sorsáról nincs semmi tudomásunk. Talán elkerült Pécsről, esetleg belépett egy szerzetesrendbe. Imre külföldön koncertezett. Ő volt az európai hírű fagottművész, Weidinger Imre, akinek Pécs városa Amtmann Prosper fuvolistával közös emlékoszlopot emelt, a mai Szent István tér északi részén. Miksa saját kötészetet nyitott. Az egyedül maradt asszony siratta halottjait, de erőslelkű üzletasszonynak bizonyult. Egyedül is bizományosa maradt az Egyetemi Nyomdának. Ide évi 2.000 Ft kauciót tett le. Háztól árulnak naptárt és könyvet. Korát és a kisvárosi körülményeket, szokásokat meghazudtolva, önálló dolgozó nő volt. Élete utolsó szakaszában Imre fia hazatért és együtt éltek a régi házban. 1851-ben nagy család, sok leszármazott kísérte utolsó útjára.

Márton fiai között Ferenc szépapám is kitanulta a könyvkötő mesterséget. Már-már úgy nézett ki, hogy a szakmában marad, amikor sorsa váratlan fordulatot vett és mesterséget változtatott.

 

 

Mátyás ükapám

 

Mire Mátyás felnőtt, Márton bátyja már beérkezett ember. Kitanulja nála a könyvkötést és önállósítja magát. 1788-ban szerzi meg engedélyét. Számlái neki is fennmaradtak. 1796-ban például 19 Ft 14 krajcárért köt a Városi Tanácsnak. 1791-ben megnősült. Hötczl Konrád eszéki származású polgár leányát, Teréziát vette feleségül. A két tanú Trommer Kristóf figulo magister (fazekas mester) és Notter György viatore magister (út- mester) volt.

Mátyás újdonsült hitvesét a saját házába vitte. Ezt a házat a Hal tér sarkán már lebontották. (Timár utca 4.) A telek és a ház kicsi volt, mindössze 61 négyszögöl. Ez a házsor ugyanis beleépült a városfalba. Ezért egy nagyobb ház vételére törekedett. 1802-ben sikerül neki a házat elcserélni a mai Perczel utca 16-os számú házra, 1.200.- Ft ráfizetéssel. Ez a ház átalakítva ma is áll.

Gyors egymásutánban születtek gyermekei. Ferenc (1794), Antal (1798), János (1800), György (1803) és Alajos (1804). Egyetlen leányuk, Alojzia, Vogl kőfaragó felesége lett. A két könyvkötő testvér az új próbálkozókat kiszorította a városból. Így Robek Jánosnak, Engel nyomdász kötőjének sem sikerült érvényesülnie, szegényházban halt meg, míg a két Weidinger testvér meggazdagodott.

A gyermekek közül Antal vendéglős lett. István molnárleányt vett feleségül, benősült a Nürnberger-malomba. Leszármazottai mind molnárok voltak. Vele vette kezdetét a családban az új mesterség. Márton és Mátyás fiai szinte egyidőben vettek feleségül molnárlányokat. Ráadásul mindkét asszony neve is azonos, Borbála volt.

A testvérek közül György érdekes egyéniség. Zenész, mint vak unokatestvére. 26 éves koráig Kalocsán énekelt az érseki kórusban. Ekkor hazatért Pécsre próbaéneklésre. A székesegyházi kórus első tenoristája lett. Díjazását is ismerjük. 1832-től évente 250 Ft fizetést, 100 Ft segélyt, 12 akó bort, 24 mérő búzát és 12 öl fát kapott. Felesége Heffler szederkényi vizimolnár leánya, Anna volt. Gyermekeik korán meghaltak. Öregségét kottamásolással töltötte pécsi házában, a Kálvária utca 14-ben.

Mátyás 1843-ban bekövetkezett haláláig lakott a Perczel utcai házban. Ekkor három örököse, György, Antal és Alajos a házat eladta.

Ferenc ekkor már nem él. Hogy István és János miért nincs az örökösök között, nem tudni, talán előbb kielégítette őket.

Mátyás ükapám nem olyan színes egyéniség mint Márton bátyja. Szorgalmas munkájáról inkább a fennmaradt számlák beszélnek. Mégis az ő két fia nyit először könyvkereskedést Pécsett.

 

 

Alajos szépapám

 

Mátyás családjában is nagyban folyt a munka. Alajos a legkisebb gyermek. A 19. század új szelei fújdogálnak. Folyik a napóleoni háború. Pécs érzi az új idők hatását. A város nő, egyre nagyobb az üzletek száma, de a városban nincs még könyvkereskedés.

Weidinger Mátyás családjából akadt két fiatalember, János és Alajos, akik először gondoltak könyvesbolt nyitására. Alajos 1831-ben folyamodott a magisztrátushoz „valóságos könyvkereskedés” felállítására. Eddig is lehetett náluk a háznál könyvet rendelni, de nem tudjuk, hogy az apa melyik nagy cég bizományosa volt. 1843-ban János is kért és kapott könyvesboltra engedélyt. A városban nagy- nénjük, özv. Gundlné is árult háznál könyvet. János háza és kötödéje a Deák utca 2-ben volt. Ezt a régi házat a mai postapalota építésekor bontották le. Az engedélyekből megtudjuk, hogy a magisztrátus a két testvért „erkölcsös magaviseletűnek, és tehetségesnek tartja.” „Már 17 évek óta mint könyvkötő mester könyvekben is kereskedik és magát betsületesen viseli.”

„Weidinger Alajos és János a piatzon (mai Széchenyi tér) külön két boltban kereskednek és a közönség szükségletének és kévánatának megfelelnek és tulajdon házakkal és más vagyonokkal birván tehetősek kereskedéseiket a közönség szükségletéhez mérve bővíteni.” Ez a reformkor nyelve!

A két üzlet a tér két oldalán állt, szemben egymással. Jánosé a ma is fennálló könyvkereskedés őse. Alajos szépapámé a gimnázium alatti házban volt. Nem kellett hosszú utat tennie üzletéig. Apátza utca 14. sz. házából percek alatt ideért. A boltnak fatáblái voltak. Cégtáblájáról sajnos közeli ábrázolás nem maradt. De állnak a házak, ahol Alajos négy házassága lejátszódott. Úgy néz ki, hogy kapcsolata első házassága folytán a Rihmer családdal a legszorosabb. Ezt a kapcsolatát haláláig megőrizte. 1828 tavaszán vette feleségül Rihmer Annát. Boltja jól jövedelmezhetett, mert 1836-ban 1.200 Ft-ért a szomszéd házat is megvette, Jellasich Jánostól. Ebben az évben halt meg fiatal felesége, és Károly nevű kisfiát is eltemette. Ki nem várva a gyászévet, szinte azonnal megházasodott. Ekkor 30 éves. Új felesége Rosenberg Amália tizenhét éves volt. A családban senkinek sem lehetett ez ellen kifogása, mert két Rihmer volt a tanúja, Rihmer Bódog kanonok és Rihmer József. Ez a házassága hónapokig tartott csak. Ismét elözvegyült. Harmadik házasságának Pécsett nyoma nincs. Talán Eszéken esküdhetett meg Személyi Adelinával, mert a Személyiek Eszék környékén éltek. Ekkor megindult a gyermek születések sora. Alajos (1837), János (1838), Gusztáv (1839), Erzsébet (1832), Emilia (1843) és Tekla (1844). A család anyagilag is gyarapodott. 1839-ben Rihmer Ignáctól még egy házat vett és hamarosan túladott rajta.

Azt lehet mondani, hogy a reformkorban a család szaporodik és vagyonilag is gyarapodik. Hangadók a városban.

János Zsolnay Terézt veszi feleségül, ő is tehetős, mert Zsolnay Vilmosnak ő is kölcsönöz első próbálkozásaihoz.

Nem biztos, hogy Alajosnak volt-e nyomdagépe. Mindenesetre könyvkiadó. Ő adja ki Kuthy szerkesztésében a „Pécsi Auróra” néven ismert almanachot. 1848. június 11-től a Fünfkirchner Zeitung nem Neuwirth-é, hanem ő a kiadó.

Erre minden ingó és ingatlan vagyonát leköti. Neuwirth meneküléséig a Pécsi Tárogató is az övé. Hazafias magatartása az események alatt egyértelmű. Polgári toborzó a székesegyházi plébánián. Ugyanis a plébániák a toborzó központok. Felhívást intéz a pécsi polgársághoz, melyben ismerteti új, induló újságja programját, de erre már nem jut idő. Náray naplójában így ír az 1849-es februári eseményekről: „Nagy Benjamin factor ki a jegyeket nyomtatta Windischgracz ellen házi tömlöcöt kapott. Neuwirth pécsi újság szerkesztő is béfogadott volna, ha idején korán a kapufélfától búcsút nem vesz. Ő az újságban sok piszkokat rótt az Uralkodó Házra, ellenbenVaidinger Alajos ki az újságot kiadta megfeddetvén a nyomdagépének elkobzása mellett, minden további nyomtatástól eltiltatott.”

Az idézett szöveg azt bizonyítaná, hogy nyomdája is volt és egyben azt is, hogy Márton nagybátyja régi nyomdaalapítási kísérlete is arra épült, hogy mind értettek a szedéshez is.

Náray naplója még egyszer beszél Alajosról. Boltja kaszinó féle szerepet tölthetett be ezekben az időkben. A napló szerint Kossuth mellszobrát mutogatták a boltban, ezért többeket beidéztek a térparancsnokságra. Köztük Mayer cisztercitát, aki azt vallotta, hogy „a mellszobrot az ólomöntőnek által adta, így a kérdésnek vége” - írja Náray. Mindenesetre ez az eset fényt vet a család hazafias érzelmeire. Hilscher Ignác a 12 túsz egyike, szintén Weidenger vő. Angyal Alajos pedig tiszti rangot nyer a toborzásnál.

A harmincas években indult és fellendült kaszinói életnek vége. A polgári kaszinó alapításánál bábáskodó két ükapám és Gundl Miksa már öreg, vagy halott. Csendes évek következnek.

1849-ben egy másik nagy csapás is éri Alajost. Meghal jó felesége Adelina. Ekkor 45 éves. Mit csinálhatott egyedül az apró gyermekekkel? Özvegy Rihmernét elveszi feleségül, a 40 éves Mészáros Magdát. Szaporodnak a magyar nevek a családban. Érdekes módon ennél a házasságkötésnél az egyik tanú a másik ükapám és az eskető pap Mayer Móric.

Az új asszony új házat is hoz, a Barátok utcájában. Növeli Alajos gyermekeinek számát. A legnagyobb leány Erzsébet tizenhat évesen tüdővészben meghal. A két másik férjhez megy. Emília Spannbauer krakkói boltoshoz. A Spannbauerokkal még 100 év múlva is tartja a család a kapcsolatot, míg el nem tűnnek a második világháború útvesztőjében. Tekla Kóbor János városi mérnök felesége.

A fiúk között nem választotta mindenki az apai foglalkozást. Alajos katona lett. Özvegyen halt meg, gyermekek nélkül, mint nyug. honvédezredes. Levelei a pécsi Várostörténeti Múzeumban vannak. Kitüntette magát az Al-Duna szabályozásánál és ezért nemességet kapott „makárvölgyi” előnévvel. Gusztáv dédapám a pallér pályát választotta. Egyedül János és leszármazottai kötöttek és árultak tovább könyvet.

Alajos 1864-ben hunyt el. A halotti bejegyzés a halál okának vérmérgezést ír be (gangréna). Felesége egy évvel élte túl.

 

 

Ferenc ükapám

 

Ferenc ükapám is a családi műhelyben sajátította el a könyvkötést. Csak nyolc éves, mikor apját elveszti. Anyja új házassága után a két szomszédos házban nagyban folyik a munka. A gyerekek is besegítenek. Talán Ferenc is könyvkötő maradt volna, ha nem ismerkedik meg 24 évesen egy özvegyasszonnyal. Az özvegy Mayer Ádámné Rauschenberger Borbála 12 évvel idősebb Ferencnél és már két gyermek anyja. Pécsi lány volt, de Szemelyben ment férjhez a molnárhoz. Két fia, József és István is Szemelyben született. József Móric néven belép majd a ciszterci rendbe, István 1830-ban még él, de későbbi sorsa ismeretlen.

Mayer Móriccal kezdődik majd a családban a tudás utáni törekvés. Ismert biológus lesz belőle. Tehetségét anyjától örökölhette, mert később féltestvérei is áldoznak az olvasási és gyűjtési szenvedélynek.

Amikor 1820-ban Ferenc elveszi özvegy Mayernét, kiköltöznek annak pécsi malmába, az ún. Megyeri malomba. Ez a malom a Megyeri patakon forog és az asszonynak családi öröksége. Tizennégy évig élnek itt. 1832-ben egy hivatalos okmányban Borbála kijelenti, hogy malmát és egyéb ingó vagyonát házasságkötésekor 18.497 Ft, 30 kr-ra becsülték. Ahogy nő a család, úgy megy tönkre a malom állaga. 1832-ben már nem ér meg 10.000 Ft-ot. Halasztást kell kérnie arra, hogy első házasságából származó gyermekeit kielégíthesse, csak halála után osztozzanak. Ez a halál még messze van. 1876-ban hal meg agylágyulásban, Ferenc fiánál. Roppant tevékeny életet élt. Arcképét pap fia festette meg, ez a festmény ma is megvan a tulajdonomban.

A Megyeri malomról szájhagyomány útján értek el emlékek hozzánk. Telente szánnal jártak be misére a székesegyházba, ami néha kalandszámba ment. Hideg éjszakákon a farkasok a malom udvaráig bejöttek. Bundáikat még száz év múlva is őrizte a család.

Ferenc és Borbála első gyermeke Júlia, a későbbi Angyal Alajos molnár felesége. Ez a síkabonyi Angyalok iparos ágából származik és vagyonos ember. Júlia lánya, Fanny örökítette át tehetségét fiára, Prinz Gyula egyetemi tanárra. Prinz ismert természettudós és több mint 30 tudományos mű szerzője volt.

Borbála következő gyermeke „böjt másodhava 8-dik napján, estveli 8 órakor Megyeri malom Pétsi határában, Mária. Weidinger Ferenc molnár mester és Rauschenberger Borbála szülők. Megyeri Malom. Lang István molnár mester és Bőhm Anna keresztszülők.” Ez a gyermek csecsemő korában meghal, a halál oka „alattomos kórság”. Ebben az időben már magyar nyelvű a születési bejegyzés. A következő évben született Anna, mindössze hat évig él. Csak az 1828-ban született Antal és az 1829-ben őt követő Ferenc éri meg a felnőttkort. 1834-ig élnek a malomban. A már ekkor öregasszony, három életképtelen gyermeknek ad életet (Erzsébet, Katalin és István). Mindhárman csecsemő korukban meghalnak. Ma már ismeretlen betegségekben, vörös és fehér fekélyben és általános gyengeségben. Valószínű azért adta ismét az István nevet, mert másik István nevű fia nem él már ekkor. Átköltözésük után a város másik felében még egyszer szül, de ez a gyermek csak pár napot ér meg.

Az új otthon egy vizimalom az Alsó Puturlában, Tettye utcai bejárattal. Átköltözésüknek oka a régi malom igen rossz állapota lehetett, de nem válnak meg tőle. 1877-ben még a tulajdonuk, bérlőik vannak. Az új malom a mai Kesztyűgyár területén van, kezdetben talán ők is bérlik. Bejárata íves kőkapu, tetején faragott vizikerék. A másik emlék ebből a malomból Ferenc pecsétje. A pecséten egy molnársapka van, vizikerék és a monogramja.

Ferenc 30 év alatt alapozza meg a vagyonát nehéz mezőnyben. A Tettye tele van malmokkal, és a molnárok mind rokonságban vannak egymással. Mindenesetre neki sikerül Pécsett harmadiknak ipari üzemet létesíteni. Tíz évvel a szabadságharc után megépíti és üzemeltetni kezdi gőzmalmát. Ez az első pécsi gőzmalom.

A gyermekek közben felnőnek. Mayer Móric, a pap mostohafiú tanárkodik, de közben külföldön botanizál. Kivételes nyelvtehetségével eljut a Szentföldre. Jó fiú és jó testvér. Ferencet apjaként szereti. Érdekes módon ő tartja össze a század közepén a Weidingereket. Számos tudományos társaság tagja, ritka mecseki virágot neveznek el róla. A közéletben is szerepel, megyebizottsági tag. Nagy és ápolt könyvtára van, moszatgyűjteménye egyedülálló. Mindkettő elpusztult a II. világháború alatt. De fennmaradt 24 kötetes herbáriuma, ami jelenleg a Tanárképző Főiskolán van, ez az intézmény ápolja emlékét. Mayer Móric 1904-ben hunyt el.

Ferenc ükapám megéri még Antal és Ferenc fia házasságát, 1867-ben, halála után Ferenc fia veszi át a gőzmalom vezetését.

 

 

Ferenc dédapám

 

Franci még a régi Megyeri malomban született 1829-ben. Szinte egyszerre nőtt fel a nála egy évvel idősebb Antallal. Féltestvérük ekkor már szerzetes. Ő gondoskodik a gyerekek taníttatásáról, később esketi és temeti őket. Különösen Franzit szereti, utolsó éveit nála tölti rendje engedelmével. A fiú öt éves, amikor átkerülnek az új környezetbe (Tettye u. 8.). Ez a környék Pécs egyik legérdekesebb és legjellegzetesebb része ma is. A Tettye, a Havihegy, az Alsó és Felső Puturla egészen az Ágoston téren át le a Malom utcába a malmok birodalma. Nemcsak gabonamalmok vannak itt, de puskaport is őrölnek a tettyei puskapor malomban, és ványolnak a pokrócosok. Ősi magyar, német és horvát családok élnek itt szoros közelségben, keresztül-kasul házasodva. A malom az Alsó Puturlára nézett (Vince utca). A telek az átépítések miatt ma már nem teljesen rekonstruálható. A század elei tűz után a gőzmalom megmaradt része a kesztyűgyár alapja lett. Mindenesetre az épületek három utcára néztek (Vince, Ferenc, Tettye utcák).

Vizimalom, gőzmalom, emeletes és földszintes lakóház, istállók és kocsiszínek voltak rajta. Mindez a Tettye utca felől alacsonyan, a Puturla felől egy megerősített terméskőfal felett emeletnyi magasban. A Tettye utca felől ma is áll a főbejárat a malomkerékkel. Ebbe a zárt udvarba álltak be a kocsik. A malom és egy lakóház találkozásánál forgott a kerék, innen volt a víznek több méteres esése a másik utcára. Prinz Gyula még emlékezett, hogy a múlt század végén a malmok vizét fa csatornákon vezették át az utca felett. Az időnként szennyezett víz miatt a molnárok feljelentgették egymást.

Ferenc 1855-ben nősült, még az apja életében, de a gőzmalom megindítása előtt. Azt kell hinni, hogy szerelmi házasságot kötött. Természetesen német lányt vett el, Hebenstreit Katalint. A Hebenstreitoknak is volt malma a Tettyén. Ez a család az 1700-as évek elején érkezett Pécsre, a szászországi Altenburgból. Rögtön belefolytak a város életébe. Pál kovácsmester és egyben fegyverkovács. A mai Flórián téren volt a műhelye. Még ma is áll a három ház, ahol ekkor a család lakott. A városi tanács öt német tanácsura között volt mintegy húsz évig. Ő a pénztárosuk. Ugyancsak Pál nevű unokája kezdi meg Pécsett a szén külszíni fejtését. Szerződése ma is megvan, amit a püspökkel kötött. Rajta a Hebenstreitok pecsétje, féllábon álló gólya. Faszénre a kovácsműhelyben volt szükség. Ennek a Pálnak unokája Katalin dédanyám. A többi leszármazottja molnár, kovács, pallér vagy orvos.

A két dédszülőről, két dagerrotyp maradt. Téli ruhában ül az egyiken Katalin, vállán szőrmegallér, ölében karonülő fia, Viktor. Szép, szomorú arca van, haja Viktória királyné módjára simán középen elválasztva. Sötétszőke. A másik képen Ferenc látható, sújtásos télikabátban, csizmában, mellette a legifjabb, tízéves Ferenc áll szintén magyaros öltözékben. A kép sugalmazza, hogy a kiegyezés korában vagyunk. Ez a Ferenc fiú felnőve a legcsinosabb fiúk egyike a városban, de egy mihaszna kártyás, mulatós fráter. A városban ő biliárdozik a legjobban. Az üzem vezetésére képtelen, mire a kis Viktor a gimnáziumba kerül, az apának Ferenc segítségéről már le kell mondania. Ekkor még él a nagyanya is. Antal házassága után Ferenc marad a családi malomban, noha csak második fiú.

A kiegyezés utáni Pécs, óriási gazdasági fejlődésnek indul. Ez Ferenc számára is nagy sikereket hoz kezdetben. A város 67 virilistája között található. Évekig egyszerre van 3 malma, 14 háza és 3 szőlője. Viktor 6 gimnáziumi osztályt végez. Ezután Móric nagybátyja egy dunai hajóútra viszi, majd egy nagy német gőzmalomban marad gyakornokként. Szakmáját ismerve érkezik haza. Ekkor már egy lánytestvére is van, Irma (1873). A szegény anya már nem soká búsul és örül gyermekei miatt. 42 évesen még egyszer gyermeket hoz a világra, ugyancsak Katalint. Hamarosan meg is hal tüdőbetegségben.

Ferenc ekkor már tanácsúr, különböző vállalkozásokban vesz részt, így a Gázgyár alapításában. Barátai vannak és rengeteg rokona. Mindenütt keresztapa és házassági tanú, az emberek kölcsönkérnek tőle. Különösen bátyja Antal, akinek komoly problémái vannak a malmával (Bergán malom). Csak segítséggel húzza ki addig, amíg kiderül, hogy a malma alatt (Tettye utca 38.) van a Püspök-forrás. A városnak erre szüksége van a vízvezeték elkészítése miatt. Mire hosszas alkudozás után megveszik tőle, már özvegy, gyermekei szétszélednek, hamarosan meghal.

Tulajdonképpen ennek az Antalnak a leszármazottai élnek ma is a városban. Weidinger Júlia és férje, Angyal Lajos sem él mára kilencvenes években. De fiuk, Lajos szokatlan módon Ferenc családjába kerül. Megszereti és engedéllyel feleségül veszi Irmát, aki első unokatestvére. Valaki, aki jól emlékszik mindkettőjükre, mesélte, hogy Angyal Lajos sántított. Nagyon művelt és rendes embernek ismerték. Fűszerüzlete volt az Ágoston téren, háza és szőlője. Talán szegény Irma sorsa tarthatatlan volt otthon a három férfi között. Ma már ezt nehéz eldönteni. Szerette a férjét, de tekintettel a körülményekre, gyermeket nem kockáztattak meg. Az egész Weidinger család mindkettőjüknek rokona volt, így náluk mindenki megfordult. Még Temesvárról is hozzájuk jött Hebenstreit Ignác dr. a családjával, az elhunyt Katalin öccse. Meglepetésként érte a családot Irma házassága után Viktor házassága, aki 1893-ban szintén rokonát vette el, Weidinger Saroltát, de ők harmadfokú unokatestvérek voltak. Közben jött az amerikai búza és Ferenc is kezdett öregedni. Valahogyan elpártolt tőle a szerencse. A családi legenda szerint barátjának Tigelman Alajosnak volt a kezese egy nagy összegű váltón. Neki kellett a tartozást rendezni. Kénytelen volt házait és más ingatlanait eladni. Ferenc fia is egyre jobban ivott, Móric bátyja hozzá költözött.

Egy különösen titokzatos eset is történt ezekben az években. A húsz éves Marschall Kálmán öngyilkossága. Ferenc írásbeli engedélyét megtaláltam, hogy a fiú eltemetését a családi kriptába engedélyezi. Ki volt ez a fiú? Annyit tudunk róla, hogy az akkori berkesdi tanító rokona. Ott is született. Én azt hiszem, hogy természetes fia volt. Viktor fia házassága után nyilt titokká válik kapcsolata házvezető nőjével, aki haláláig kitart mellette. Milyen lehetett ez a háztartás, a züllött fiúval, az öregedő férfivel, az öreg tudós pappal, s közöttük az 1898-ban született kisfiú, az öreg Ferenc és a fiatal leány fia. Régi híres családregényekbe való téma és helyzet.

Meg kell válniuk a malomtól. Folynak a tárgyalások. Az öreg Ferenc az övéivel átköltözik a Deák utca 14-be. Télen itt élnek, nyáron a Szkókóban, a szőlőben. A nagy vagyon roncsaiból Viktor és Sarolta Siklóson vesz malmot. 1904-ben Ferenc meghal. Halála előtt nőül vette Mitsch Erzsébetet. A kis Gyulát törvényesítette. Egy év múlva az ifjabb Ferenc is elhunyt. A halotti anyakönyv a halál okát elmezavarban jelöli meg. Ennek dacára Irma nővére a legnagyobb rajongással emlegette. Utolsónak az ősi szőlőből Mayer Móric távozott, „A ciszterci rend akkori doyenje” (gyászjelentés).

 

 

Gusztáv dédapám

 

Gusztáv dédapámról és feleségéről, Rózáról olajfestményeket őriz a múzeum. A 70-es években készültek. Gusztáv igen szép férfi, nem vetélkedhet azonban honvédtiszt bátyjával, aki olyan mint egy Jókai regényhős. A festmény sötét ruhában ábrázolja, bársony mellénnyel, bajsza van és körszakálla. Róza erősen befűzve, csipke zsabóval, melltűvel néz a világba. Még nem sejti, hogy milyen hosszú és fájdalmas élet vár rá.

Ma már kideríthetetlen, hogy ebben a családban miért lett Gusztáv építész. Talán megunta már a könyvkötést. Munkája volt bőven, hisz Pécs épült. De csak 20 év állt rendelkezésére. Már 42 éves korában elhunyt. Feleségével, Leitzner Rózával 1870-ben ismerkedett meg. Dédanyám családja Pestről került Pécsre. Az apának a belvárosban volt cipészműhelye, de megnyomorodott és tolókocsiba került. Hogy megélhetésük könnyebb legyen, négy lányával Pécsre költözött. Itt rokonai éltek a János utcában. A lányokból három, Róza, Pepi és Lina itt mentek férjhez. Leszármazottaik között van mérnök, orvos, tisztviselő, diplomata. A legkisebb lány, Riza vénlány maradt és a testvéreinél segédkezett. Gusztáv és Róza szerelméről két emlék maradt. Egy virágcsokorhoz mellékelt levélke, amit menyasszonyához intézett német nyelven, gyönyörű gót betűkkel és egy német nyelvű távirat Győrből, Spannbauer sógortól. „Utad HYMEN oltárához legyen rózsákkal díszítve, s ezek egész életedet boldogsággal töltsék el.”

Új emeletes házába viszi feleségét a Felsőmalom utcába. Családja jókívánságai nem teljesülnek. Rövid házasságuk alatt kilenc gyermekük születik. Köztük kétszer ikrek. Még Gusztáv életében négyet eltemetnek. Megrendítő olvasmány a Róza által készített „Familien Liste”, amin felsorolja gyermekei pontos születését és haláluk okát. A kétszeri ikerszülésből csak nagyanyám maradt életben, de örökölte apja szívbaját. A gyermekek pár hónapot éltek meg. Mintha valami átok ülne rajtuk. Gusztáv közben dolgozik, családi házakat épít a belvárosban. Néhány még áll közülük. Utolsó munkája a János u. 5. számú ház. Felesége ekkor is gyermeket várt. 1882. február 4-én születik utolsó gyermekük, Mathilde. A szerencsésen lezajlott szülés után a ház elcsendesedik. Mindenki alszik. A hitvesi ágyban, a szülők között az újszülött kislány. Róza a reggeli órákban hiába szólongatja a férjét. 5-ére virradó éjjel szívroham végzett vele.

A korabeli újságok is nagy részvéttel emlékeznek meg az esetről. Szegény dédanyám a gyásza mellett kénytelen saját lábára állni. Nővérei, de főleg Alajos sógora segítik ebben. Valamiből meg kell élnie öt gyermekével. A kort meghazudtoló ügyes üzletasszony lesz belőle. Befejezi dédapám félbemaradt építkezéseit. Rendszeresen ellenőrzi a szőlőjét és a homokbányát. Két háza lakói fizetik a lakbért. Fáradhatatlan. Mikor a szörnyű gyermekbetegség, a torokgyík fellép és Pécsett is szedi áldozatait, még két gyermekét, Aurélt és Mathildot is el kell temetnie. Karjai között fulladnak meg. Erős asszony volt. Sorsába belenyugodva minden erejét a három megmaradt gyermeke felnevelésére fordította.

Gyermekei házasságot kötnek. Róza egyedül marad és magához veszi húgát, Rizát. A Malom utcai régi lakásban él a két nővér. Az utolsó években Róza már vakon. Nagy energiával ilyen állapotban is rendben tartja a házat, még a padlásra is felbotorkál. Kis varróasztalánál ülve naphosszat harisnyát köt. 1935-ben hal meg. Temetésén egész tömeg van jelen, a régi Pécs eljött a végtisztességre.

 

 

Sarolta és Viktor nagyszüleim

 

Weidinger Sarolta és Weidinger Viktor, akik harmadfokú unokatestvérek, a századforduló gyermekei. Az utolsó generáció az első világháború előtt. Beleszületnek és nőnek egy nagyon feszes kispolgári életbe. Városi emberek. Később falun szerencsétlennek érzik magukat. Sarolta és vele majdnem egyidős húga még Caroline és Adeleid néven látják meg a napvilágot. Mire felnőnek, Sarolta és Etelka lesz belőlük. A két lánnyal hamar tudatosítva van, hogy anyjuk nagy erőfeszítéssel neveli őket és mindent megtesz azért, hogy művelt nőkké váljanak. A társadalmi életből sem maradnak ki. Szép kelengyéje van mindkét lánynak. Liebschner Vilma magániskolájába járnak. Sarolta irodalomfüzete megmaradt 1887/88-ból. Rendezett, csodálatosan szép írás, magyarul és németül. A két lány nyilván tudta, hogy az első és náluk sokkal fontosabb a családban Jenő bátyjuk. Az anya érdeme, hogy Jenő jogot végez és bekerül a közigazgatáshoz. A korszellemének megfelelően nemességre törekszik. Kapóra jön özvegy, gyermektelen nagybátyja, Alajos, aki érdemei jutalmául a „makárvölgyi” előnevet kapja. Szeretné, ha nagybátyja örökbe fogadná. Összekötné a kellemest a hasznossal, mert egyben vagyonának örököse is lenne. Terve meghiúsul. Egy intrikus nagynéni, Hilscherné W.Ágnes kitúrja az örökségből. Alajos vagyonát a Kóbor család örökli. Kóbor Jenő anyja házában lakik az emeleten, ide hozza fiatal feleségét, Psík Máriát. A Psík család Lengyelországból menekült. Az apa Batthyány Kázmér embere. Vagyonos ember, Harkányban van földbirtoka. 1913-ban Jenő Siklósra kerül főszolgabírónak. Így ők elszakadnak Pécstől.

Viktor még nagyon fiatal, amikor elveszíti az anyját. A Weidingerek között mindig vannak félárvák. Bizonyára őt is megviselik az otthon egyre rendezetlenebb viszonyai. Ma azt mondanánk rá, hogy „széplélek”. Nagy olvasó. Természetesen főleg németül olvas. Ő is rendszeresen köt könyvet, akár Irma húga és sógora, Lajos.

Hét évvel idősebb Saroltánál. Viktor természetesen születése óta ismeri a lányt, és ahogy ez lenni szokott, egyszer csak észreveszi, hogy felnőtt. Etelka sokkal szebb, mint Sarolta. Az utóbbinak inkább szép szőke haja, komoly magatartása a vonzó. Viktorral egymásba szeretnek. 1893-ban Viktor már nem lehetett kívánatos kérő az anyának, a család elszegényedik. A két házassági tanújuk két unokatestvérük, Angyal Lajos és Weidinger Nándor, a könyvkereskedő. Berendezkednek a Tettye utcában. Már mint jegyesek is nagyon komolyan néznek ránk a fényképről, de a későbbiekben is kénytelenek komolyak maradni. Sarolta két első szülése szerencsétlen kimenetelű. A két kisfiú meghal. Csak 1897-ben született fiúk, Aurél életképes. Sarolta valódi támasza férjének. Anyja kivételes üzleti érzékét és szorgalmát örökölte. Beletanul a malom szakmába.

A csinos, szelíd Viktor szereti a virágokat. Minden kapható árjegyzéket megszerez a rózsákról. Különböző fajtákkal kísérletezik.

Zavarba hozza őket 1898-ban született kisöccsük érkezése. Az ifjabb Ferenc már 48 éves, Viktor 37, Irma 25.

Ekkor Sarolta megszüli második fiát, Viktort. Elhatározzák, hogy külön kezdenek új életet, menekülve a süllyedő hajóról. Siklóson árverésre kerül Kocsis Ignác malma. Részletfizetésre megszerzik a malmot a lakóházzal és a gazdasági épületekkel együtt 9.500 Ft-ért. 1900 őszén Viktor már kiköltözik Siklósra. Sarolta is vonatra ül, karján a pólyás Viktorral, szoknyájába pedig a három éves Aurél kapaszkodik. Evvel az eseménnyel ők is leszakadtak a pécsi láncról.

 

 

Gyula keresztapám

 

A Pécsett élő Weidingerek sorában Gyula volt az utolsó. A sors számára tragikus életet tartogatott. Mire megéri azt az életkort, amire az ember még visszaemlékezni képes, a házban már csak anyja van életben.

Az apa szinte a huszonnegyedik órában rendezi a fiú sorsát anyagilag és erkölcsileg. Anya és fia télen a Deák utcában, nyáron a szkokói régi présházban laknak. Gyula Viktor fiaival egyidőben kerül a gimnáziumba. Aurél felette, Viktor alatta jár. Lassan a családja is közeledik hozzá. Különösen a nővére, Irma. Lajos sógora beavatja a nagy családi szenvedélybe, a könyvkötésbe és egy roppant veszélyes játékra is megtanítja, a tűzijáték készítésre. Anyját korán eltemeti. Valami egészen különös légkör veszi körül származása, magánya és anyagi függetlensége miatt. Kísértetiesen hasonlít Viktor bátyjára, mindketten Hindenburg frizurát viselnek.

Kitör a világháború. Gyula 1916-ban leérettségizik, s mint annyi más kortársa esetében, nála is kitolódik a pályaválasztás. Bevonul Kolozsvárra. A katonaságnál kezdi kamatoztatni különleges pirotechnikai tehetségét. Katonai és városi ünnepélyeken tűzijátékokat rendez nagy sikerrel. Érdekes módon egy dicsérő oklevél azt is elmondja, hogy egy tűzijáték 1000 forintos költségének megtérítését nem fogadja el, jótékony célra adja. Mint apja, aki nagy adakozó volt, bármire gyűjtöttek.

Vége a háborúnak, bejönnek, majd kivonulnak a szerbek. Gyula egy állandó pályára áll rá. Pirotechnikusi engedélyt szerez, és szőlőjében üzemet épít. Megrendelői mindig vannak. 1921-ben megismerkedik későbbi feleségével. A lány magasabb polgári rétegben él, Gyula nem tartozik szorosan sehová. Házassága előtt ő is felveszi aVadnai nevet. 1923-ban megszületik kislányuk, Mária. Úgy néz ki, rendezett évek következnek, de a felhőtlen boldogság nem tart sokáig. A telepen az első robbanás és tűzvész 1925-ben következik be, mintegy előjátékaként a későbbieknek. Két férfi és két fiatal munkáslány tölti a patronokat. Az egyik felelőtlenségéből következik be a robbanás. Mire Gyula a városból hazaér, az egyik munkáslány szénné égett a műhelyben, a másik lángoszlopként kifutott ugyan, de belehalt sérüléseibe.

A műhely odavan. Gyártási engedélye nem volt. A lelki megrázkódtatáson kívül is nagyon nehéz helyzetbe kerül. Fizetnie kell az elhalt lányok hozzátartozóinak. Valahogy kilábol a bajból. Új telephelyet épít és megszállottként tovább gyártja a petárdákat.

1927. április 16-án, nagypénteken Gyula és Nonnenmacher József riasztó röppentyűket kezdenek készíteni a reggeli órákban. A többiek a műhelyben dolgoznak. Ők ketten egy asztalon az épület előtt. A robbanás 10 órakor történt, a keverék második összeállításánál. Nonnenmacher félszeme elvesztésével és súlyos égési sebekkel elkerülte a halált. Keresztapám végtagjait letépte a robbanás. Csak 12 órakor könyörült meg a halál rajta. Mindössze 29 éves volt.

Családomról az eddig leírtakat 1982-ben állítottam össze. Majdnem 20 évig nem foglalkoztam vele. Most, 1999-ben, öregen, úgy érzem röviden hozzá kell csatolnom az újabb ismereteimet.

Egy véletlen folytán kerültem ismeretségbe a Feichtinger családdal. Ők nemes emberek és később bárói rangot is kaptak. Így derült ki, hogy ősük - W vagy F - Weidinger György az 1600-as évek végén Óbányán az üveghutában dolgozott. Ő vezette a gyártást. (Egyetlen nemes idetelepülő bajor Hengl Nándor háromkötetes könyvében.) Így követi egy második nyom is. Weidinger József, aki szálláscsináló, Esterházy huszár. Pécs bevételekor itt van, mint sebesült, a feleségével. Leszerel, Esztergomba kerül feleségével és odahozatja W. György Ferenc fiát, mert felesége meddő. Nagy vagyonra tesznek szert. Családjuk története a mai napig ismert.

Nagyon érdekes az élet, a W és V betűk elcserélődése, itt ez történt.

Különös, hogy kriptájuk a Farkasréti temetőben található, szemben húgomék kriptájával. Esztergomban a Szent Anna templomban van róluk megemlékezés. Első nemességi nyomuk 1721-ből származik. Azután Esztergom megye megerősíti . W. Mátyás lehetett a harmadik Weidinger testvér és mindhárman még Bajorországban születhettek. Mátyás fiát György veszi magához, ez István, a későbbi kőmíves. Nemességükre az itt maradottaknak csak egy dologból lehet következtetni, György halála után pécsi háza Istvánra marad és telke, ami árvajogon az övé. A család esztergomi része értelmiségi módon érvényesül, az itteniek iparosok lesznek. Valószínű, hogy W-V-F József ütközetben jeleskedett és tüntette ki magát és nemessége csak Ferenc fiára vonatkozott, illetve annak leszármazottaira. De egy család sorsa újra és újra érdekes. W. Alajos ugyancsak Alajos fia a múlt században mint ezredes a Tisza szabályozásánál tüntette ki magát és kapott nemességet „Makárvölgyi Weidinger” Alajos, aki szintén gyermektelen, mint esztergomi rokona. Mindkét ágban a katona a nemes.

W. Alajos könyvkereskedő élete ismert, csak pontosítom. 1850-ben lepecsételik nyomdagépét és egyéb vagyonát. Csak 1863-ban oldják fel. 1864-ben bekövetkező haláláig zajlik csúnya válópere negyedik feleségével, Mészáros Magdával, aki műhelyét Rihmer házasságából való fiának szánja. A per, természetesen egyházi úton folyik, hiszen még nincs világi házasságkötés. Alajos a pert elveszíti.

Én, e sorok írója vagyok az utolsó Weidinger/Vadnai. Halálommal a név megszűnik. Mária húgom 1993-ban gyermektelenül elhunyt. Ifj. Vadnai Jenőnek egyik házasságából sem született gyermeke. Ifj. Vadnai Viktor nem volt nős, neki sincs utódja. A múlt varázsa elfogadását kötelességemnek érezve írtam e megemlékezést.

 

psz 1999 04 03 gyulassy jozsefne vadnai sarolta 02