Cikkek

B. Horváth Csilla: A Mecsek Egyesület II. 1917-1948

Pécsi Szemle 1999. (2. évf.) 3. szám, 73-80. oldal

Letöltés: pdf20


B. Horváth Csilla

 

A MECSEK EGYESÜLET II.

1917–1948

 

 

 

I. világháború, szerb megszállás

 

Az egyesület ténykedése ebben az időben a folyamatos rombolások, pusztítások javítására szorítkozott. Az ellopott padokat pótolták, a kirabolt Kardos úti menedékházat igyekeztek újra berendezni, használhatóvá tenni.

1917-ben még megjelent az évkönyvük. Benne az akkori elnök, Balog Károly A virágos Mecsekcímű cikke, de a növényekről készült festmények közlése nélkül, mert az ezzel járó nyomdai költségeket már nem tudták kifizetni.

1918-ban a Magyar Turista Szövetségtől kapott 5000 koronából végezték el a sétautak karbantartását. Anyagi gondjaik ellenére ebben az évben még kiadták Kiss József: Mecseki útmutatójának 5., javított változatát.

1919-ben az évek óta gyűjtögetett pénzekből felépítették az Emil pihenőt, Bokor Emil orvos emlékére. Az egyesület tiltakozott a városnak Szerbiához csatolása ellen.

1919–1921 között szinte teljesen szünetelt a tevékenységük. Az egyesületet súlyos veszteség érte Balog Károly halálával. Az új elnököt, Nendtvich Andor polgármestert csak 1922-ben választották meg. Útjelzéseiket nem tudták javítani, mert a demarkációs vonal a Mecseken keresztül húzódott. „Engedély nélkül az erdőben járkálni, gombát szedni és a demarkációs vonal közelében járni szigorúan tilos” kapták az utasítást a város erdőmesterétől. 1918 óta már az évkönyvüket sem tudták megjelentetni. Kiss József a Turistaság és Aipinizmuscímű országos lapban tudósított az 1920–21-es évek eseményeiről. Írt a megrongált francia emlékműről, a sétautak menti padok elégetéséről, a kivágott fákról, az időjárásjelző házikóból kilopott eszközökről. A két év alatt egyszer volt választmányi ülés, közgyűlést egyszer sem tudtak tartani.

 

 

Az újrakezdés évei

 

A szerbek távozása után azonnal megindultak a kirándulók. Elsőként, 1921 őszén, egy budapesti turistacsoport érkezett a Mecsekbe. Az egyesület tagjai először a károkat vették számba. Majd rögtön megindult a helyreállítás, pihenők és padok építése.

1922-től az épületek és utak helyreállítására került sor. Elsőként a János kilátót hozták használható állapotba. A városi tanács anyagilag is hozzájárult ehhez a munkához.

1924-ben a misinai kilátónál tekepályát és konyhát építettek.

1925-ben kétezer képes levelezőlapot rendeltek a Kiss József kilátóról. Ekkorra sikerült a kifosztott időjelző házikót ismét felszerelni a szükséges műszerekkel.

1926-ban ismét megjelent az egyesület évkönyve.

A Turistaság és Alpinizmusújság kiadásában megjelent Kiss József: Pécs és a

Mecsek részletes kalauza című munkája. A könyv 31 rajzzal és 4 térképpel ismertette a város és a megye látnivalóit. Ismét kiadták a Mecsek térképet. A kirándulók is egyre gyakrabban és egyre többen keresték fel a szépülő Mecseket.

1927-re sikerült felszámolni a világháború és a szerb megszállás pusztításának nyomait. Kibővítették a Kiss József kilátót, amely most már alkalmas volt kisebb turistacsoportok elszállásolására is. Felújították az útjelzéseket. Rendbe tették a francia emlékművet, újabb lépcsőket építettek a Kardos út elején. Az eredmények láttán 300 új tag csatlakozott az egyesülethez. A misinai kilátónál elhelyezett emlékkönyv tanúsága szerint több mint 1500 látogató járt a Mecseken 1927-ben. Többek között Bécsből, Ungvárról, Erdélyből, Lőcséről, sőt Amerikából is jöttek turisták.

Megindult a munka az egyesület különböző osztályaiban is. A Madárvédő Osztály fő feladata a madarak ellátása és védelme volt. A Barlangkutató Osztály pedig a mánfai Kőlyuk feltárását végezte el.

Az egyesület a Magyar Kárpát Egyesület Fátra Osztályának tíz éves jubileumi ünnepélyén a Mecsek legszebb részeit ábrázoló fényképfelvételekből összeállított kiállítással vett részt.

1928-ban két újabb pihenőt avattak fel Hoffmann László mérnök tervei alapján. A Sári pihenőt Hamerli József vaskereskedő állíttatta édesanyja emlékére. A Viktor pihenőt Ptacsek Viktor bankigazgató családja készíttette. Az előbbi a Miléva úton, az utóbbi a Dömörkapunál található. Az egyesület segítséget kapott a Madártani Intézettől, elismerve ezzel törekvéseik helyességét. A Madárvédő Osztály száz fészekodút, madáretetőt, és madáreleséget kapott ajándékba. A Mecsek Egyesület egyik fő feladatának tartotta a város és a Mecsek fásítását. 1928-ban megkezdődött a kibővített kilátó környékének fenyőfákkal való betelepítése. A város utcáinak fásítása 1923 óta többször is napirendre került. Most a Majláth (ma Kossuth), Széchenyi és az Ágoston téren ültettek fákat. Közben folytatták a köztemető évekkel ezelőtt elkezdett fásítását is.

 

psz 1999 03 11 b horvath csilla 01

 

A Ptacsek-pihenő

 

1929-ben sikeresen vettek részt a kaposvári mezőgazdasági kiállításon. Modellekkel (kilátótorony, pihenők), a Mecsek domborzati térképével és fényképekkel szerepeltek. Közben folytatták a kiránduló park, a sétányok, iránymutató táblák felújítását, kiépítését. A keleti Mecsekben ismét felállították a néhány éve összedőlt zengői kilátót.

A Budapesten 1930-ban tartott nemzetközi turista kongresszuson Szabó Pál Zoltán tartott sikeres diaképes előadást a Mecsekről. A jubileumi évben az Erzsébet Tudományegyetem és a Földrajzi Intézet meteorológiai állomást rendezett be a Kiss József kilátónál.

A dömörkapui menedékház építése

Az egyesület fennállásának 40. évfordulójára a Dömörkapunál menedékház építése volt a feladat. Először 1930. áprilisában terjesztették a választmány elé a menedékház tervrajzát. Szeptember végén már hozzá is kezdtek az építkezéshez. 180 munkanap alatt készült el Hoffmann László tervei alapján a modern menedékház. Az épület 68.000 pengőbe került. Az építkezéshez jelentős kölcsönöket vett fel az egyesület.

A menedékház avatására 1931. szeptember 13-án került sor. Délelőtt közgyűlést tartottak a városházán, majd az ünnepség az új menedékházban folytatódott. Ünnepi beszédet Nendtvich Andor polgármester mondott. Többek között így értékelte eddigi munkásságukat: A Mecsek Egyesület a negyven év alatt teljesen meghódította Pécs városának és vidékének közönségét nemes törekvéseinek, meghonosította a Mecsek kultuszát. Egyike lett a város legnagyobb, legkedveltebb és legrokonszenvesebb egyesületének, sőt az ország legnépesebb turista egyesületei közé küzdötte fel magát.. A Mecsek Egyesület megszerettette a szabad természetét, népszerűsítette a turisztikát, fejlesztette a közönségben az áldozatkészséget a magasztos célok megvalósítása iránt.

 

 psz 1999 03 11 b horvath csilla 02

 

A dömörkapui menedékház az 1930-as években

 

A menedékházban három vendég- és három turistaszobában fogadhattak vendégeket. Karácsonykor két budapesti csoport tartózkodott itt.

 

psz 1999 03 11 b horvath csilla 03 

 

A megnyitó ünnepség vendégei

 

 

Az 1930-as évek eredményei

 

1932-ben nagy veszteség érte az egyesületet. Meghalt Reeh György városi tanácsos, aki az egyesület alakulásától kezdve lelkes híve a Mecseknek és a Tettyének. Aktívan dolgozott az egyesületben. 15 évig igazgatója az egyesületnek, 10 évig a Madárvédő Osztály elnöke volt. Ebben az évben utat építettek a Dömörkapuhoz, így már autóval is megközelíthető lett a menedékház.

Az 1933. évi közgyűlés megszavazta, hogy a dömörkapui menedékházat elnökükről, Nendtvich Andorról nevezzék el. Sikerült elérniük a város tanácsánál, hogy a mérnöki hivatal köteles a kilátók környékére tervezett építkezések előtt az egyesület véleményét kikérni. 1933-ban Kiss József, az egyesület titkára 42 évi munkálkodás után, idős korára való hivatkozással lemondott tisztségéről. Utóda Kaltnecker Pál lett.

A menedékházban folyamatosan kisebb fejlesztéseket végeztek, védőponyvát kapott a terasz, ventillátort szereltek az étterembe. A környező utak világítását is megoldották. A ház látogatottsága, népszerűsége növekedett. Már évi 2500-nál több látogatójuk volt. A téli sportok megkedveltetése érdekében ródlipályát építettek a Misinától a Dömörkapuig. A pálya tervezője Gratzl László városi mérnök volt. Az építés költségének felét a város fizette, bizonyítva ezzel, hogy az egyesületet mindig támogatják nagyszabású terveinek megvalósításában. Eközben tartották a kapcsolatot az ország jelentős turista egyesületeivel. Részt vettek az országos turistavezető tanfolyamokon, menedékházak avatásain, vándorgyűléseken. Ők is szívesen fogadták és kalauzolták más turista egyesületek tagjait. A Mecsek Egyesület elsőnek a hazai turista egyesületek közül természetvédelmi osztályt létesített. Az elnök Reuter Camilló, a titkár Horváth A. Olivér lett. Munkájuk nyomán Baranya első hatóságilag védett növénye a Nagyharsány közelében nyíló magyar kikerics lett. A Mecsek jellegzetes növényeinek megismertetése, népszerűsítése érdekében Horváth A. Olivér: Képek a Mecsek és a Mecsekalj növényvilágábólcímmel írt tanulmányt. A harmincas évek derekára Pécs Szeged mögött a második leglátogatottabb városa az országnak. A turisták az ún. filléres gyorsvonatokkal jöttek 1-2 napra ide.

1934-re készült el a Miléva úton az Ilonka pihenő, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra és ma is kedvelt helye a Mecsekre látogatóknak. Az egyesület egyik fontos feladata a téli sportok felkarolása, ennek érdekében 1934-ben a PEAC-cal közösen eredményes síversenyt rendeztek.

1935-ben a mecseki kirándulóhelyek népszerűsítése érdekében sok „vetített- képes” előadást tartottak. Kaltnecker Pál főtitkár Pécsett, Budapesten, Komáromban, Székesfehérváron, Kaposváron, Nagykanizsán, Debrecenben is járt Újabb pécsi és mecseki képekcímű előadásával. Páldy Géza a Madárvédő osztály elnöke 116 előadást tartott az országban a Mecsek állatvilágáról. Ez év októberében a Magyar Turista Szövetség itt tartotta vándorgyűlését. Két örvendetes tényt könyvelhettek el ebben az évben. Néhány éves huzavona után megindult az állandó autóbuszjárat a dömörkapui menedékházhoz. A Pécsi Takarékpénztár pedig elengedte a menedékház építésére felvett kölcsön kamatait.

1936-ban a Madárvédő Osztály madárvédelmi mintatelepet hozott létre a Dömörkapunál, ugyanitt a Természetvédelmi Osztály botanikus kertet létesített. Az új létesítmények ellenére a menedékház forgalma kissé visszaesett. A filléres gyorsvonatok megritkulásával a misinai tornyot is kevesebben keresték fel. A taglétszám is fokozatosan csökkent. Az 1936. június 6-i választmányi ülés jegyzőkönyvében ezt olvashatjuk erről: Az elnököt nem nyugtatja meg, hogy országosan is így van, mert maga látja, hogy az intelligens társadalomnak olyan tagjai vonják ki magukat a tagdíj csekély terhe alól, kinek kötelessége ezt az intézményt támogatni.Az évkönyvben is külön cikket szenteltek ennek a témának. Toborozzunk új tagokat az Egyesületnekcímmel. Ezzel sem értek el eredményt, mert a következő évben tovább csökkent a taglétszám. Ennek ellenére továbbra is az ország harmadik legnagyobb taglétszámú turista egyesülete maradt.

1936-ban megnyílt a „Kikelet” üdülőszálló. A Mecsek Egyesület ezt nem tartotta konkurenciának, mert a közönség turizmusra hajlamosabb, intenzívebb csendet és visszavonulást kedvelő része még nagyobb előszeretettel keresi föl a Mecseket,olvashatjuk a választmányi ülés jegyzőkönyvében.

1938-ban tovább folytatódott a tagdíjat fizetők számának csökkenése. Kaltnecker Pál titkár eltávozott a városból, helyette rövid időre Szabó Pál Zoltánt választották meg erre a tisztségre.

1939-ben az egyesület legfontosabb feladata a tagtoborzás és az 50 éves jubileumra való felkészülés volt. Ebben az évben vitték át a Széchenyi térről a menedékház udvarára az időjárásjelző házikót. Nendtvich Andor a közgyűlésen ismertette a „visszatért területek” turisztikai szempontból érdekes helyeit. Páldy Gézát, a Madárvédő Osztály elnökét választották főtitkárrá. 1939-ben meghalt Kiss József. Emlékére domborművet helyeztek el a misinai kilátón.

1940-ben régi gondjuk oldódott meg. Beköltözhettek új hivatalos helyiségükbe, a Színház tér 3-ba, amelyet a polgármester ingyen juttatott nekik. Az egyesület egyik legtevékenyebb részlege, a Madárvédő Osztály ebben az évben ünnepelte fennállásának 35. évfordulóját. Ebből az alkalomból több száz madáretetőt és itatót állítottak fel a Mecseken, valamint ismeretterjesztő előadásokon (a rádióban is) igyekeztek meggyőzni a közönséget a madarak védelmének szükségességéről.

Az ötven éves jubileum és a II. világháború évei

Már 1939-ben megválasztották a jubileumi előkészítő bizottságot. Hármas célt tűztek ki maguk elé: elérni a 2000 fős taglétszámot, Zobákon menedékházat építeni, és egyesületi székházhoz jutni.

Az utóbbi célkitűzés 1940-ben teljesült, de a zobáki menedékház elkészülése egyre távolabbinak tűnt. A tagtoborzás sem hozta meg a kívánt eredményt, csak 200 új tagot sikerült verbuválni.

A háborús események miatt kétszer kellett elhalasztani a félévszázados jubileumi ünnepség megtartását. Végül 1941. szeptember 28-án tartották meg az ünnepi díszközgyűlést a városháza tanácstermében. Az ünnepi beszédet Cholnoky Jenő egyetemi tanár tartotta. A Mecsek Egyesület 40 és 50 éve hűséges tagjai kitüntetéseket, jubileumi jelvényeket kaptak. Többen pénzadományokat ajánlottak fel az egyesületnek. A közgyűlés után közös ebéd volt a menedékházban. A jubileumi év eredménye volt, hogy elkészült az 1378 kötetes könyvtár és a 668 darabból álló térképtár katalogizálása. A háborús lehetőségekhez mérten dolgoztak az osztályok. A Madárvédő Osztály fészekodúkat állított fel és előadásokat tartott itthon és Erdélyben. A Munka Osztály ugyan festékhiánnyal küzdött, ennek ellenére 30 km utat sikerült jelzésekkel ellátni.

1942-ben megalakult a Fényképészeti Osztály, az elnök Vadász István lett, aki az évkönyv fényképeit készítette. A titkár Hamerli Antal volt, aki az év nagy részét a fronton töltötte. Az egyesület, hogy némi pénzhez jusson, hivatali helyiségeit megosztotta a Dunántúli Erdészeti Egyesülettel és az Országos Természetvédelmi Tanács helyi bizottságával. Működése 50 éve alatt a politikai változások nemigen befolyásolták az egyesület életét. 1942-ben azonban megjött az országos leirat, hogy zsidó nem lehet egyesületi tag. A választmány igyekezett különböző jogi kibúvókat keresni és elodázni a végrehajtást. Ezzel a taktikával sikerült azt elérni, hogy csak a Kiránduló Osztály tagjaira vonatkoztatták a rendeletet. A munka a létesítmények szinten tartására szorítkozott ezekben az években.

1943-ban Szécsey Béla tanár lett a főtitkár. Ettől kezdve a Mecsek jobb megismertetése érdekében minden június utolsó vasárnapján „Mecsek napot” tartottak.

Az ország hasonló egyesületei közül már csak Pécsett sikerült megjelentetni az egyesületi évkönyvet. Új osztályokat hoztak létre (ifjúsági, sport, kultúr propaganda és vigalmi). Tevékenységük szinte formális maradt az alacsony taglétszám miatt.

A régi osztályok közül a Természetvédelmi továbbra is azon munkálkodott, hogy a környék különleges, veszélyeztetett növényeinek védettséget szerezzen.

A Munka Osztálynak át kellett térnie a számozott útjelzésről a színezettre, mert csak így kaptak támogatást az Országos Turista Szövetségtől. Így minden nehézség ellenére folytatták ezt a munkát. A Fényképészeti Szakosztály fényképeket és diapozitívokat készített a Mecsekről és a környék népviseletéről.

1944-ben országosan új egyesületi alapszabály lépett életbe. Felemelték a választmányi tagok számát, a közgyűlés határozatképességéhez is több személyre volt szükség. Személyi és fegyelmi bizottságot is fel kellett állítani. Az egyesület célját is megváltoztatták: a Mecsek kultusza helyett a turistaság megszerettetése lett a fő célkitűzés. Érdekes módon a tagok létszáma növekedett, immár 1200 fő volt. Ez két év alatt közel 400 fős emelkedést jelentett.

 

 

Az egyesület utolsó évei

 

1945 elejére a szakosztályok működése majdnem teljesen szünetelt, hiszen nemcsak a vezetők, de a tagság legnagyobb része is a harctéren volt. Ennek ellenére egy „összejövetelek” elnevezésű teret rendeztek be a hivatalos helyiségükben. Külön könyvtárszobát is kialakítottak. Egyik legjelentősebb eredményük az volt, hogy Csapody Vera neves botanikus illusztrátorral megfesttették a Mecsek jellegzetes növényeit.

Az 1945-ben utoljára megjelenő évkönyv már csak Boros István főispán hathatós segítségével készülhetett el. Az évkönyv zárszavában ezt olvashatjuk az egyesület önállóságának megszűnéséről: Az egyesületet a Nemzeti Sport Bizottság feloszlatta és a Természetbarátok Turista Egyesületének adta át, ahol mint Mecsek Osztály működne tovább a tervek szerint.Az évkönyv ennek dacára tagtoborzási felhívással zárul.

Az egyesületet továbbra is az eddigi vezetés működtette, csak munkájuk felülvizsgálatai sűrűsödtek meg. Tevékenységükre ettől kezdve rányomta bélyegét a megszűnés veszélye.

Az 1946. februári közgyűlésen emlékeztek meg a háborúban elesett és a deportált egyesületi tagokról. A titkári beszámoló szerint az egyesület alkotásai a háborús viharban nem szenvedtek kárt, a felszerelés is szinte teljes egészében megmaradt.

1947 decemberében még 500 tagja volt az egyesületnek. A belügyminiszternél járva megnyugtatták őket, hogy az egyesület a legdemokratikusabban működik,így nem kell tartaniuk a megszűnéstől. Az egylet munkája a rombolások kijavítására korlátozódott. Egyre nehezebbé vált azonban a munka, mert a parkerdőt visszakapta a város. Itt dolgozni most már csak az ő engedélyükkel lehetett. A nagyobb baj az volt, hogy a parkerdővel együtt „véletlenül” a Kiss József kilátót is a városnak adták. Most szerették volna ezt visszakapni.

Az 1848-as centenárium alkalmából a várossal együtt emlékpadot állítottak fel a Flóra pihenőnél. Közben állandó bizonytalanságban és rettegésben éltek, hogy mikor szüntetik meg az egyesületet. Novemberben a polgármester elvégezte az egyesüléinél az évenkénti felülvizsgálatot és semmi kifogás nem merült fel ellenük. 1948. november 27-én választmányi ülést tartottak, ahol megbeszélték a közeljövő teendőit (menedékház ablakainak festése, árajánlat az Ilonka pihenő tatarozására, a Tubes kilátó javítása, új tagok toborzása).

1949. február 15-ére kitűzték a következő évi rendes közgyűlés időpontját. Ezután nincs több bejegyzés a jegyzőkönyvben. Ezek szerint ekkor még nem ismerték a Belügyminisztérium 1948. október 22-én kelt rendeletét, amelyben feloszlatta a Mecsek Egyesületet. Idézet a rendeletből:.. a fent említett egyesületnek törlését az egyesületekről vezetett nyilvántartásból ezennel elrendelem.Háromévi bizonytalanság után osztozott a többi egyesület sorsában. 58 évi működés után megszűnt a Mecsek Egyesület.

A mecsek egyesület tevékenységének rövid értékelése

Most, hogy ha vázlatosan is, de végigkísértük az egyesület történetét, megállapíthatjuk, hogy a város különböző rétegeiből (kezdetben iparosok, kereskedők, bankárok, tanárok, ügyvédek, később egyetemisták, középiskolások s egyre nagyobb számban nők) verbuválódott tagságnak sikerült hosszú ideig eredményesen munkálkodni a közös célért. Ez a cél a várost övező hegység szépítése, megóvása s a közösség érdekében hasznosítása, illetve a turizmus és a sportolás népszerűsítése.

A feladatok elvégzéséhez pénz kellett. Az alap a tagdíj volt. Ezért is volt fontos a tagság létszámának növelése. Az egyesület rendszeres támogatója volt a város, a vármegye, a Pécsi Takarékpénztár, a Dunántúli Bank Rt. Utazásaikhoz kedvezményt kaptak a MÁV-tól és a DGT-től. A tagok önkéntes pénz, munka és természetbeni adományai is jelentősek voltak. Az elnök mindig a város vagy a megye legmagasabb tisztségviselői közül került ki. Személyük garancia volt a rendszeres anyagi és erkölcsi támogatásra. A tagság nagy részének tevékenysége kimerült abban, hogy fizették a tagdíjat, részt vettek a kirándulásokon, a Tettyén rendezett népünnepélyeken, eljártak az előadásokat meghallgatni. A tényleges munkát és a szervezést egy 30-40 fős mag végezte.

A város többi egyesületeivel (Pécsi Dalárda, Nemzeti és Polgári Casino, Kerékpár Egylet, Természetbarátok Turista Egyesülete stb.) jó kapcsolatban voltak. Sokan közülük ezeknek az egyesületeknek is tagjai voltak. A Mecsek Egyesület a város történetében jelentős, példaértékű tevékenységet végzett. Munkájuk által a város és környéke megszépült. A meglévő értékek megóvásán túl új értéket is létre tudtak hozni.

 

 

Felhasznált irodalom

 

Baranya Megyei Levéltár (BML) Pécs város Tanácsa közgyűlési iratai 1921–1948 BML Mecsek Egyesület iratai. Jegyzőkönyvek (1928–1947), mutatók (1925–1939) Mecsek Egyesület évkönyvei 1916–1918, 1926–1945 Turistaság és Alpinizmus 1917–1921 évf.

Turisták Lapja 1926

Magyar Turista Szövetség Értesítője 1941–1943

Dunántúl 1916–1944