Cikkek

Rajczi Péter: Vargha Damján és a Maurinum

Pécsi Szemle 1999. (2. évf.) 3. szám, 66-72. oldal

Letöltés: pdf20


Rajczi Péter

 

VARGHA DAMJÁN ÉS A MAURINUM

 

 

 

Nehéz és hálátlan, ugyanakkor könnyű és hálás feladatra vállalkoztam, amikor elfogadva a megtisztelő megbízatást az egyetem hajdani bölcsészprofesszoráról és az egyetemi Szent Mór Kollégium megszervezőjéről és igazgatójáról, Vargha Damjánról és a Maurinumról való megemlékezést elvállaltam.

Nehéz és hálátlan, hisz oly hatalmas és gazdag életutat kellene bemutatnom, amely gyakorlatilag a jelenlegi szűk időhatárok között szinte lehetetlen, ugyanakkor nagyon hálás és könnyű, mert hisz hét éven keresztül voltam az egyetemi Szent Mór Kollégium tagja, vagyis mórista, és az öregdiákok sorába beleöregedve mint senior részt vehettem az egyetem és a kollégium szűkebb, bensőbb életében is, illetve annak közvetlen részese lehettem.

Vargha Damján mindenekfölött ciszterci szerzetes volt. Minden munkájában ez a tény volt az iránymutató, ebből a tényből fakadt mind a tudományos, mind a társadalmi munkássága, amellyel eljutott a Tudományos Akadémiáig, ill. az egyetemen belül „A Damján” névig, ahogy őt általában mindenki nagy szeretettel emlegette, és ahogy Ő ma is él a már mindjobban ritkuló idős, egykori egyetemi polgárok, az ő „fiai” emlékezetében.

Ki is volt ez a Vargha Damján, akiről most mint öreg mórista, mórfiú igyekszem megemlékezni, és azt a maiak előtt bemutatni?

1873. április 6-án született Mosonszentmiklóson. A keresztségben a György nevet kapta. Az édesapja, Vargha Pál – emlékezetem szerint – közalkalmazott volt, édesanyja Frank Katalin. Gimnáziumi tanulmányait valószínűleg édesapja szolgálati helyein Magyaróvárott, Kecskeméten, a kegyesrendieknél és Egerben, a cisztercieknél végezte. Itt kaphatta azt a hivatást, amely őt ebbe a rendbe vitte. 1892-ben, érettségi után kérte felvételét a Ciszterci Rendbe. Teológiai tanulmányait a Rend bernardinumában, bölcsészeti tanulmányait pedig a budapesti tudományegyetemen végezte magyar és latin szakon. Az egyetemen Gyulai Pál, Beöthy Zsolt és Szinnyei József szűkebb tanítványai körébe tartozott. 1899-ben szentelték pappá, és ugyanebben az évben az említett professzorok cenzorsága alatt szerezte meg bölcsészettudományi doktorátusát. Doktori értekezése Kódexeink Mária-siralmai címen jelent meg. Ehhez a tudományos témakörhöz, Mária és a magyar szentek kultuszának kutatásához holtig hű maradt. 1901-ben lett magyar–latin szakos középiskolai tanár, megkezdve gimnáziumi tanári munkáját.

Rendi elöljárói először Bajára, aztán Egerbe rendelték, majd 1902-től Székesfehérvárott tanított. 1912-ben a Rend akkor szervezett és egyik legprotokollárisabb iskolája, a budai Szent Imre főgimnázium tanára lett. Itt a fővárosban aztán kibontakozott az igazi „Damján”, akinek már nem elég a gimnáziumi tanítás. Rendje szelleme és előírása szerint is igyekezett megvalósítani magában a „tudós tanár” típusát, vagyis folytatta azt a tudományos munkát, amelyet egy percig sem hagyott abba, de ugyanakkor szerzetesi szellemiséggel telítetten a szorosabb értelemben vett vallásos irodalomban is szerepet vállalt.

 

psz 1999 03 10 rajczi peter 01

 

Kitűnő imakönyvei jelennek meg holland, német és szlovák nyelven is, a legkisebb korosztálytól számítva. Kis Jézusom, örömöm,a kamaszodó fiúkon keresztül Jézusom örömöm,katonák számára írt imakönyvén a Paxon át egészen a gimnáziumi műveltségű ifjak és a műveltebb nagyközönség számára készült Adorémus Dominumc. latin, illetve bilingvis imakönyvéig. Ez utóbbi ma is kedvelt lelki olvasmányomul szolgál. Ebben ugyanis eltér a szokásos imakönyv-irodalom formájától, benne inkább gondolkodásra késztető részleteket közöl lelki olvasmányként a klasszikus imaszövegeken felül. Nincs rá adatom, de biztosra veszem, hogy a lelkipásztorkodásba is bekapcsolódott, ismerve későbbi, pécsi pályafutását. Részt vesz a Szent István Akadémia megalapításában, az irodalom, nyelvtudományi és művészeti osztályának 1916-tól 1926-ig titkára, valamint kiadványainak szerkesztője. 1919-ben a budapesti tudományegyetem „A régi magyar irodalom története” című tárgykörből habilitálta, egyetemi magántanárként venia legendit adott részére. Ugyanakkor a Magyar Tudományos Akadémia is levelező tagjává választotta. Ez alatt az idő alatt szinte ontotta magából a kisebb-nagyobb terjedelmű tudományos és vallásos jellegű munkákat. Csak a fontosabbakat említem – a teljesség igénye nélkül – mert hisz az egyes lapokban megjelent cikkei szinte felsorolhatatlanok: Isten fiának test felvétele,Temesvári Pelbárt Stelláriuma latin szövegének fordítása és a Horváth-kódex alapján, Szűz Mária utolsó évei,a Teleki és Érsekújvári kódexek alapján, Szűz Mária halála és temetése,a Teleki-Kazinczy, Horváth és Érdy kódexek alapján, Immaculata a régi magyarok hitében,a Cornides kódex alapján, A legrégibb Immaculata vers,szövegközléssel a Peer kódex alapján, Régi példák a purgatóriumrólCornides és székelyudvarhelyi kódexek alapján, Miért böjtöljük a pénteket,a Döbrentei kódex alapján stb. valamennyi az ifjú tudós kutatásainak tárgya. Ugyanakkor azonban megtaláljuk nála a Kossuth lelkecímű kis tanulmány mellett Szent Imre a magyar ifjak eszményképe,vagy II. Rákóczi Ferenc vallásos buzgalmastb. címen elsősorban a magyar ifjúságnak nevelési célzattal írt kisebb tanulmányait is. És ugyanekkor írja azokat az imakönyveket, amelyekről már fentebb szóltam, és amelyek még a mai emberhez is szólanak.

Az ifjú tudós hatalmas munkája mellett, amelynek során szinte feldolgozta az egész magyar kódexirodaimat, illetve annak vallási vonatkozásait, a társadalmi munkába is belekapcsolódott. Kimeríthetetlen tehetségét és szociális érzéssel való telítettségét bizonyítja az a tény, hogy megszervezte a budapesti egyetemen tanuló szegénysorsú diákok számára az Albertinum menzát, amely a háború alatti és utáni nagy diáknyomorban sok ezer diáknak tette lehetővé a megfelelő étkezést. Előadott az egyetemen, tanított a Rend gimnáziumában, írta tudományos értekezéseit elsősorban a kódexirodalom területéről, ugyanakkor nyelvészeti tanulmányai is megjelentek. De igazi szerzetesként nem szakadt el a lelkipásztorkodástól sem. Irodalmi munkássága ezen a téren is, a már említett imakönyveken kívül, igen jelentős volt.

Közben a történelem viharában a Pozsonyból elüldözött egyetemnek új otthont kellett keresni. Pécs és Győr küzdöttek az egyetemért, és az végül 1923-ban Pécsett telepedett le. Klebelsberg Kuno gróf vallás- és közoktatásügyi miniszternek, aki egyébként a közben megalakuló Ciszterci Diákszövetség elnöke is lett, előterjesztésére 1925. június 18-án Vargha Damján kinevezést kapott az Erzsébet Tudományegyetem Pécsett működő bölcsészettudományi karának magyar irodalmi tanszékére. Közben az első világháború végén Hollandiában járt magyar gyerekekkel. Ezek részére bilingvis holland–magyar nyelvű imakönyvet írt, valamint tanulmányt készített a holland nevelésügyről. Közben megírta Temesvári Pelbártról szóló tanulmánya mellett Szent Ferenc fiai a magyar kódexirodalomban című tanulmányát. Tanulmányozta Szent Imre legendáját, és feldolgozta az ekörüli tudományos problémákat. Kutatásai központjában általában a magyar szentek, vagy magyar vonatkozású szentek problémája állt, tematikusán fordult egyes témákhoz. A hatalmas anyagot lehetetlen tételesen felsorolni, valóban csak per tangentem említek egyes témaköröket. Szükségesnek tartom ezt előrebocsátani, mert 1925-ben, amikor Pécsre került professzornak, tudományos témakörében is megtalálható ez a munkamódszer.

Alighogy megtelepszik Pécsett, azonnal hozzákezd egy katolikus tanárképző intézettel egybekötött egyetemi kollégium szervezéséhez. Ennek neve még a szervezése előtt Vargha Damján eddigi gondolkodásába szervesen illeszkedően az a Szent Mór lesz, akit 1849 óta a pécsi egyházmegye másod védőszentjeként tisztelnek, aki Pécs második püspöke, egyben az első magyar származású püspök is volt. Története a Szent Imre legendában is szerepel, a Zoerard és Benedek legenda leírásával a magyar irodalomnak is első ismert alakja.

Ettől kezdve válik Vargha Damján Pécsett A Damjánná, akit mindenki ismert, és amely név köré aztán az egyetemen belül és kívül is anekdoták, kedves, néha diákosan vaskos, de mindig tiszteletből és szeretetből fakadó valódi vagy kitalált esetek fűződnek.

Vargha Damján minden képességét a szerzetes tudós, az ifjúság nevelését aggódó szeretettel figyelő és irányító pedagógus, a szociális érzéssel telített modern ember tettvágya irányította az élete fő művének mondható kollégium megszervezésében. Ehhez megmozgatja a magyar társadalmat, felhasználja igen jelentős külföldi kapcsolatait. Létrehozza azt az alapítványt, amely a Szent Mór pécsi püspökről elnevezett királyi katolikus tanárképző intézeti alapítvány nevet kapja, és amely alapítványból majd létrejön az általa fenntartott egyetemi Szent Mór kollégium, a Maurinum. Mivel ma már egyes elnevezések az elmúlt évek hiányos közjogi ismeretei miatt még a szakemberek előtt sem ismertek, nem lesz felesleges annak jogi ismertetése. A 18. század során szekularizált katolikus egyházi javakból létrejött Tanulmányi Alap, amely a Közalapítványi Felügyelőség hatáskörébe tartozott, szolgálta egyes intézmények anyagi támogatását. Az ilyen javakból fenntartott intézményt nevezték a szokásos magyar királyi elnevezés helyett királyi magyarnak. Így például a pécsi tudományegyetem magyar királyi, a budapesti viszont királyi magyar jelzéssel bírt. Amennyiben ebből az alapból katolikus jellegű, de állami iskolát tartottak fenn, azt királyi katolikusnak nevezték. Csak érdekességként, amikor a kiegyezés után a Haynau által büntetésképpen behajtott hatalmas zsidó vagyonból zsidó iskolákat szerveztek, például Pécsett is, azt királyi izraelita jellegűnek nevezték. A Maurinum tehát az alapítók elgondolása szerint az 1924: XXVII. te. alapján szervezett és az egyetem keretén belül működő Középiskolai Tanárképző Intézet funkcióját lett volna köteles betölteni az 1895-ben létesült budapesti Eötvös József Kollégium mintájára. A korszak kiváló kultúrpolitikusa, a kollégium alapításában tevékeny szerepet vállaló Klebelsberg Kuno a tudományok Budapest-centrikusságával szemben a vidéki kulturális centrumok kiépítésén fáradozott. Egyébként ez a kultúrpolitika is beletartozott az általa hangoztatott – és az elmúlt években egyesek által nagyon negatívan értékelt – neonacionalizmusba.

Az egyetemi Szent Mór kollégium katolikus jellegét Klebelsberg Kuno az épület alapkőletétele alkalmából, 1928. március 22-én a következőképp magyarázta. „Én valahogy úgy érzem, hogy a hazai katolicizmusnak ebben az Erzsébet Egyetemben a saját szeretett lányát kell látnia. Nem akarnék félreértésekre okot szolgáltatni, mert minden egyetem egyformán állami intézmény és nem is lehet más, azonban történeti fejlődési folyamatok is vannak. Vegyük a debreceni egyetemet, amelynek három fakultása, a teológiai, jogi és filozófiai – hogy úgy mondjam – folytatása a református egyházi intézménynek annyiban is, hogy alakulásakor az állam a tanári kart átvette. Debrecen protestáns milieu-je hozta létre azt az állapotot, hogy a hazai protestantizmus a debreceni egyetemben saját géniuszának megtestesülését látja. Én úgy érzem, hogy a katolikus színezetű Dunántúl pedig méltán láthatja, és kell is, hogy lássa, a pécsi egyetemben saját ideáljának megtestesülését. – Én tehát tovább úgy érzem, hogy nemcsak a Dunántúlnak, hanem valamennyi magyar katolikusnak is ebben az egyetemben a maga egyetemét kell látnia...” A katolikus teológiai karnak átvételét Zichy püspök támogatta, de ezt a budapesti egyetem megakadályozta. Így evangélikus hittudományi kar létesült, de ez Sopronban nyert elhelyezést.

A kollégium építéséhez Pécs város 1750 négyszögöl telket adományozott az akkor még a város szélének számító réten, a dohánygyár előtt.

Az épületet Vargha Damján intenciói szerint Fábián Gáspár dr. és Pilch Andor építészek tervezték neoromán stílusban. Az építésben 30 pécsi kisiparos, illetve építési vállalkozó vett részt, és így ez az építkezés akkor, a kibontakozó gazdasági válságban, jelentősen csökkentette a munkanélküliségből fakadó nyomort. A teljesen elkészült épület aztán 1929. szeptember 1-jén nyílt meg az egyetem jogész-, orvos- és bölcsészhallgatói számára. Ugyanis a pécsi egyetem létszáma nem tette lehetővé, hogy az Eötvös kollégium szerinti önálló tanárképző intézetként működjön, hanem inkább a budai Szent Imre kollégium mintájára élte a maga életét. Olyan igazi otthont, alma matert teremtett, ahol a tanulnivágyó fiatal minden szükségessel el volt látva, és minden a rendelkezésére állt, testi és lelki fejlődése érdekében. Hatalmas könyvtára mellett – amely az egyetemi könyvtár duplumpéldányait is megkapta – kápolna, zeneterem, tornaterem állt a kollégium tagjai rendelkezésére.

Amikor külsőleg az akkori komfortfokozatnak megfelelően – nem volt állandó meleg víz – szinte fényűző formában volt felszerelve, a folyosókon vastag szőnyeg is biztosította a csendet, a kollégium nemcsak a vagyonosabb ifjak számára szolgált otthonul. Sőt – merem állítani – épp az anyagiakban jobban ellátottak voltak, akik nem bírva a kollégium szigorú fegyelmét, onnan elmentek, hisz pénzükért nehezen tűrték a házirendet. A tagok jelentős része valamilyen alapítványi helyen volt úgy, hogy kevesebbet fizetett – vagy teljesen ingyenes ellátásban részesült és előfordult, hogy csak tanulmányai befejeztével tudta meg, kinek az alapítványa tette lehetővé tanulását, nyugodt életét.

 

psz 1999 03 10 rajczi peter 02

 

Az alapító oklevél szerint egy szobaalapítvány 4000 P, egy teljes ellátásos alapítvány 8000 P volt. Az alapítványt tevők jelentős része azonban nem élt a presentálási joggal, és így az alapítványi kamatokat az intézet igazgatója szabadon fel tudta használni esetleg úgy, hogy azt felosztva csökkentette a fizetendő hozzájárulás összegét, és így többeket tudott elhelyezni a rászorulók közül. Az alapító oklevél 32 törzsalapítót sorol fel. Az egyéni alapítók közül kiemelkedik báró Kornfeld Móric nagybirtokos a maga 18 400 pengős alapítványával. Egyébként Kornfeld az orvoskar felszereléséhez is igen jelentős mértékben hozzájárult és ezért gróf Apponyi Albert mellett ő volt az egyetem első „honoris causa” doktora. Az alapítók között az egyetem professzorai is egy vagy több hellyel szerepeltek. Így pl. Molnár Kálmán professzornak két helye volt.

A kollégium tagjai közé tartoztak az ún. C kollégisták is, vagyis azok, akik nem a kollégiumban étkeztek, de egyébként annak életében épp úgy részt vettek, mint mások. így például a hadiárvák közül többen valamelyik katonai intézményben kaptak élelmet, a szigorló orvosok valamelyik klinikán, egyesek valamelyik szerzetes rendházban. Egyébként a kollégium is tartott fenn menzát, ahol többnyire a szomszédos Nagy Lajos kollégium diákjai étkeztek – ott ugyanis konyha nem volt. 1930 decemberében például 90 nem kollégista egyetemi hallgató kapott ebédet és vacsorát 90 fillérért a Maurinum menzáján. Csak megemlítem, hogy a Maurinum átlagban 10 szegénysorsú, többgyermekes, a város szociális ügyosztálya által odautalt családot is ellátott ebéddel.

Nem feladatom, és időben lehetőségem sincs ahhoz, hogy a kollégium életéről részletesen beszéljek. Ezt megtettem a Baranya című történelmi és honismereti folyóirat 1989. 1–2. számában. Most csak mint „damjáni” művet ismertettem röviden ezt az intézményt, amely talán legközelebb állt a szívéhez, és amelyért az utolsó pillanatokig harcolt. Tudományos munkájában most szinte középpontba kerülnek a magyar szentek, köztük is Maurus. A kápolna színes üvegablakai, az egyetemi templom festményei magyar szenteket ábrázolnak, Vargha Damján intenciói szerinti magyaros arcvonásokkal. Magyar, német, holland nyelven jelennek meg tanulmányai. Magyarsága Íratja vele a rodostói fejedelem, II. Rákóczi Ferenc halálának 200 éves évfordulójára írt kis könyvét. Majd sorra jelennek meg: Maurinumunk az élet útján, Szent Mór szelleme és tanítása, Szent Mór és a Maurinum, Mit tudunk Maurusról, Maurus a magyar irodalomban, Szent Mór lelkisége, Maurus az első magyar író, Szent István király a magyar kódex-irodalomban, Szent Geliért a bölcs prédikátor mártíromsága.

Valamilyen formában mindig a magyar kultúra gyökereit keresi, és ahogy azt rektorrá választása alkalmából mondta, arra akarja építeni az olvasói, elsősorban „fiai” – ahogyan mindig nevezte a kollégistákat, illetve a tanítványait – műveltségét, lelkiségét. Scientia et conscientia,íratta fel a kollégium jelmondataként a szent tamási tételt. „Én a jelenben dolgozom, a múltból táplálkozom és a jövőnek élek”, vallotta és élte életében ezt az elvét, amelyet soha meg nem tagadott.

Mint már Budapesten, itt Pécsett is bekapcsolódik a szorosabb értelemben vett lelkipásztori munkába is. Csak megemlítem, hogy ő volt az egyetemi templom igazgatója is, és így – főleg az értelmiség számára gondoskodott a lelki művelésről. Ezt a célt szolgálták az évente az egyetem aulájában tartott ún. konferencia-beszédek is, amelyekre mindig országos tekintélyű teológusokat hívott meg, és minden csütörtökön este a legtekintélyesebb tudósok tartottak ún. blokkelőadást a kollégiumban tudományuk területéről.

1943. szeptember 1-jével Vargha Damján nyugdíjba vonult, és rendi elöljárói rendelkezése szerint kezdte meg alkotásának fokozatos átadását a fiatalabb generációnak. A háborút követő események azonban ezt a munkát mind nehezebbé tették. 1945-tel megkezdődött a régi kollégium lassú haldoklása, a régi szellem az állandó küzdelem ellenére elhalt. Damján, mint a zirci konvent tagja, 1948-ban visszavonul Zircre. 1950-ben Hegyeshalmon lakó özvegy húgához, a régi móristák „Kati nénijéhez” ment. Itt halt meg szegény szerzetesként, 1956. április 6-án, 83-ik születése napján. Amikor 1956 tavaszán kezdtek új szelek fújdogálni, őt is felszólították, hogy tudós nyugdíj iránt adjon be kérvényt. Ekkor állítólag ezt mondta: „Nem kérek semmit! Egész életemben volt pénzem, pedig szerzetes vagyok. Most legalább úgy halok meg, mint egy szerzetes!”

Ehhez búcsúzásul csak azt teszem hozzá: Mint egyetemi tanárnak, valóban volt illő fizetése. De az köztudomású volt, hogy ha valaki kért tőle, és ezzel gyakran visszaéltek, mindig adott. így előfordult, hogy ő maga teljesen pénz nélkül maradt. Vargha Damján egyetemi tanári fizetése ellenére is szegény szerzetes volt egész életében, és halálában is az maradt.