Cikkek

Visy Zoltán: Orvos a deresen. Ki volt Visy István?

Pécsi Szemle 1999. (2. évf.) 3. szám, 32-34. oldal

Letöltés: pdf20


Visy Zoltán

ORVOS A DERESEN

KI VOLT VISY ISTVÁN?

Százötven éve, 1849-ben írta naplójába Kelemen József pécsi kanonok az alábbi sorokat: „A‘ magyarvilág kezdetekor a’ Pécsváradján volt Császári katonákat lefegyverezték! Ennek rossz következése lett, mert ugyan azon vasas németek jöttek oda vissza, a’ kiket nem rég lefegyvereztettek, ‘s mivel Pécsről voltak küldve, kik ezen németeket lefegyverezték, azért most a’ Császáriak 4 ezer pengő forintot vetettek ki Sarczot a’ pécsiekre, Pécsváradján pedig rendre botozták az embereket, ‘s beszélték: hogy valami Visi orvosra 50 botot vertek, ‘s mivel ez felkelvén azt mondá »Es wird schon noch der zahlende Tag kommen« (Majd eljön még a fizetség napja!), ismét lefogták, és újra 24 botot vertek reá. Pécsett is sok embert kerestek azok közül, kik a’ lefegyverzésbe részt vettek, de ezek üdéjén gondoskodtak magokról, és félre áltak [sic!] az útból az erdőbe, ‘s szöllökbe ide ‘s tova bujkáltak sok ideig. Befogások is történtek, Madarász, Lakits, Gyenes Mérnökje a’ Káptalannak, Horváth befogattak, és Eszékre levitettek, de azután ismét szabadon bocsájtattak.”[1]

A leírtakat több korabeli forrás is igazolja. Batthyány Kázmér jelentéséből ismert, hogy 1848. október 2-án Majthényi József vezetésével 200 nemzetőr benyomult a horvát sereghez pártolt Hardegg vasas és Kresz könnyű lovasezred pécsváradi fegyverraktárába. A fegyvert és hadfelszerelést hadizsákmányként lefoglalta. S a válasz: „… a császári Sereg, mely jelenleg Pétsen vagyon, nem éppen leg emberségesebben viselte magát, jelesen azokra nézve a kik valaha a Pécsváradi Katonai Depónak kiraboltatásába részt vettek. Kegyetlen demonstrációval élt, előkelő embereket megbotoztatott...”[2] Erről olvashatjuk azt Kelemen József naplójában, hogy a dolognak „... rossz következése lett...” Mások arról tudósítanak, hogy miután bebizonyosodott a Pécsváradon állomásozó Hardegg vasas ezred csatlakozása Jellacic-hoz, báró Majthényi első alispán kezdeményezésére pécsi nemzetőrök a helybéliek közreműködésével, a pécsváradi laktanyában lévő német katonaságot lefegyverezték, az ezred raktárát lefoglalták, a foglyokat Eszékre, illetve Pécsre irányították. A raktárkészlet egy részét utóbb Pestre szállították, más részével pedig a Pécsett felállított lovas csapatot szerelték fel.[3] Ez utóbbinak időpontja pedig 1849. május 4., vagy az ezt közvetlenül megelőző napok egyike.

Jelen megemlékezés tárgya a szóbanforgó valami Visi orvos és családja, ugyanis róla a források nem említenek a nevénél többet.

 

psz 1999 03 05 visy zoltan 02

 

 

 

Ki is volt tehát az a Visy István?

 

Pécsváradon 1848/49-ben Visy István, akkori megnevezés szerint: orvos tanár, volt a pécsváradi „járásorvos”. Rajta hajtották végre a több, egymástól független forrásban említett, rendkívül súlyos és megalázó büntetést.

 

psz 1999 03 05 visy zoltan 01

 

Súlyosságára utal, hogy például a jobbágy ügyekkel speciálisan foglalkozó, 1791-ben kiküldött úrbéri bizottság (commissio) a földesúrtól kiszabható büntetések közül a testi büntetést 24 botnyi maximumra korlátozta. Egy 1800-i, majd 1820-i helytartótanácsi rendelet megkövetelte, hogy a szolgabírák a jobbágyokra 12 botnál többet nem róhatnak ki. Az 1832–36-os és az 1843–44-es országgyűlésekre beterjesztett törvényjavaslatok a botbüntetés eltörlését irányozták elő.[4]

A kirótt és végrehajtott büntetés emberi méltóságot sértő, megalázó voltának igazolására elegendő Kossuthnak a Pesti Hírlapban megjelent cikkeire utalni, a „bot, vessző, korbács ezernyi jeleneteiből”. Ezek közül az egyik, talán a legmegrázóbb, éppen Pécsre, a szombati hetivásárra vezeti az olvasót.[5] Mindez akkor is vérlázító, ha szabályosan elítélt bűnöző a szenvedő alany, de még ennél is felháborítóbb, ha köztiszteletben álló, embertársai gyógyítására, szenvedéseik enyhítésére felesküdött, meglett családapát érintett, akinek egyetlen „bűne” az volt, hogy részt vett a törvényes magyar kormány ellen lázadt katonaság lefegyverzésében.

Dr. med. Visy István, Visy Pál és Pálos–Palles Jozefa fia, családja Sopron vármegyéből származik.[6] Édesapja még Röjtökön, a mai Röjtökmuzsajon született, ő maga 1809. április 29-én Patán, Somogy vármegyében. Orvosdoktori értekezését a Pesti Királyi Egyetemen védte meg, 1834-ben.[7]

A Baranya vármegyei Pécsváradra került járásorvos 1846. április 14-én feleségül vette Geötz Franciskát,Geötz Ignác Baranya vármegyei biztos, valamint Balovits Franciska leányát. Itt született mindhárom gyermekük:

Visy Angéla – Angélique, született 1849. február 22-én, meghalt Pécsett, 1940. február 25-én. Férje: Steinberg Nep. János cs. és kir. altábornagy (1841–1920).

Visy Lajos mohácsi kir. közjegyző, született 1851. április 5-én, meghalt Pécsett, 1923. május 3-án.

Visy Franciska – Fanny, született 1858. december 10-én, meghalt Pécsett, 1905. június 1-jén. Férje: dr. Krasznay Jenő ügyvéd (1855–1900).

Visy István 1858-ban még pécsváradi járásorvosként tett éves jelentést,[8] de már ezt megelőzően, 1856-ban tulajdonosa volt Pécsett, az Apáca utca 12. sz. háznak, amelyben 1861-ben alakult meg a Pécsi Dalárda. Ide költözött családjával, amikor vármegyei orvosként a törvényszéki orvosi teendőket is ellátta. 1867–1872 között e házban lakott kosztos diákként unokaöccse, a későbbi pécsi ügyvéd, majd főispán, dr. Visy László (született: Nagyatád 1854 † Pécs, 1935), aki 1914. október 17-i naplóbejegyzésében így emlékezett meg az itt töltött évekről: „... Egyszerűség, takarékosság, családiasság, szorgalom – minden vonalon – jellemezte az ott folyó életet. Az áldott lelkű Fánny néni valóságos édes anyám volt. Lajos komoly szorgalmas tanuló. Angelikve (sic!) kedves, okos leány, s a kis Fánny, a bájos gyermek, e kort számomra felejthetetlenné tették...”[9]

A családból először az édesanya hunyt el, 1887. február 12-én. Férje csak 12 év múlva követte. Az előbb idézett sorok folytatásaként erről ezt olvashatjuk: „1899-ben [augusztus 23-án] meghalt Visy Pista bácsi életének 91-ik évében. Lebukott az udvarban egy székről – fejét a virágágy szegély kövébe ütötte, s koponyarepedést szenvedett, s csendesen kimúlt.” Ezt a családi hagyomány azzal egészíti ki, hogy a széken állva tisztogatta az ereszcsatornát, miközben egyensúlyát vesztette a megbillent „alkalmatosságon.”

Utolsóként Angéla leánya, Angélique néni költözött az Apáca utcai Visy-házból a pécsi köztemetőbe, ahol a családi kriptában ma már békésen fér meg egymás mellett a családfő sújtásos, fekete, magyar ruhája és vejének, Steinberg altábornagynak fehér Waffenrock-ja.[10]


[1] Kelemen József pécsi kanonok naplója. In: Baranyai Helytörténetírás (továbbiakban: BHI) 1973. Pécs, 1973. 214.p.

[2] Horváth János naplója a gráci emigrációból 1849. május 5-augusztus 1. In: BHI. Pécs, 1973. 224.p.

[3] Fáncsy József: Az ellenforradalmi rendszer megszilárdítására tett kísérletek Baranyában, 1849–1850. In: BHI 1973. 141.p.

[4] Hóman–Szekfű: Magyar történet V. kötet 1936. 81–82.; 239.; 289.; 329.p.

[5] Hóman–Szekfű: i.m. 313.p.

[6] Visy Zoltán: Pécs vonzása Visy Zoltán építész őstáblája tükrében. In: Tanulmányok Pécs történetéből. Pécs, 1996. 266–67; 272.p.

[7] Orvosi értekezés a Víziszonyról, mellyet a’ Tekintetes Orvosi Kar Engedelmével a’ Pesti Királyi Egyetemben Orvos Doktorrá létekor közre bocsátott VISY István Somogy–Patai–Fi Pesten. Beimel Jósef Betűivel. 1834.

[8] BML megyefőnöki iratok VII.C1859/68.

[9] Dr. Visy László: Napló, 1914–1921. Családi letét a Baranya Megyei Levéltárban

[10] osztrák–magyar katonai díszkabát