Cikkek

Hárs Éva: Martyn Ferenc 1899. június 10. Kaposvár- Pécs, 1986. április 10.

Pécsi Szemle 1999. (2. évf.) 2. szám, 96-97. oldal

Letöltés: pdf20


Hárs Éva

MARTYN FERENC

1899. JÚNIUS 10. KAPOSVÁR – PÉCS, 1986. ÁPRILIS 10.

Ha élne, most lenne száz éves. 1945-től haláláig, folyamatosan Pécsett élt és itt alkotta, városunkra hagyományozta munkássága főműveit. Szervezte, vezette a pécsi és dél-dunántúli képzőművészeti életet, neki köszönhető, hogy Pécsett 1957-ben létrejött a Modern Magyar Képtár alapító gyűjteménye.

Művészi életútja Kaposvárról indult. Őt éves korában, anyja halála után Rippl-Rónai József festőművész házában talált új otthonra, és húsz éven át nevelője, mestere közelében élt. 18 évesen már megjárta az I. világháború frontvonalát. Lovas katona volt, s később a lovascsaták és a tábori élet emlékeit dolgozta fel a Rákóczi szabadságharca című festményciklusában.

1926-ban, minden hivatalos támogatást nélkülözve Párizsba ment és onnan véglegesen 1939 őszén tért haza Pécsre. A közel 15 esztendei távollét nem jelentett elszakadást a hazai művészeti eseményektől. Levelei útján kapcsolatot tartott a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságával, műveket küldött kiállításaikra, nyaranta hazatérve szabadiskolát vezetett. Művészi munkásságának irányát – az első évek párizsi tájékozódása után – az elvont művészet akkor legfrissebb törekvései határozták meg. 1934-ben belépett az Abstraction Création művészcsoportba, szerepelt kiállításaikon, amelyeket Párizsban és más francia, holland és belga városokban rendeztek. Martyn 1933–1936 között vöröskréta rajzok és tiszta színekkel komponált akvarell-sorozatain alakította ki művészi stílusát. Ezek voltak a felkészülés évei nagyméretű olajfestményeihez. 1939-re művészete beérkezett, s festményeivel a párizsi absztrakt festők élvonalába jutott.

Amikor a II. világháború elől hazatért, műveit nem hozhatta magával, s azokból csak 30 évvel később került néhány Pécsre, majd Budapestre. 1940–1943 között azonban a Párizsban maradt művekkel azonos értékű és felfogású újakat festett, a dél-francia táj és a tenger emlékét megidézve.

Az absztrakt művészet teljes kiközösítése idején Martyn Pécsett visszavonultan alkotott. Egy-egy igényesen festett, természetelvű tájkép kiállítása árulkodott jelenlétéről, miközben tiszta színekkel alkotott, elvont fogalmazású kompozíciói csak néhány barát, festőtárs szűk körében váltak ismertté. Az 1950-es évektől nap-nap után rajzolt. Az „ujjgyakorlatokat” a Napló 1950 című sorozat jelentette, amelyben az év napi eseményeit és néhány festmény tervét jegyezte fel, rajzolta meg az élmény friss emlékeként. Szabad rajzkompozíciói ezután folyamatos munkát jelentettek számára. 1959–1977 között több irodalmi művet illusztrált – azaz, ahogy ő nevezte – kísérőrajzokat készített az írói művekhez. Közülük talán a legismertebbek Cervantes: Don Quijote c. művéhez, Gustave Flaubert: Bovaryné c. regényéhez és Berzsenyi Dániel életéhez, költői és emberi valóságához kötődő rajz-ciklusai.

Martyn sokoldalú érdeklődése hasonló igénnyel fordult a plasztikai, szobrászi mintázás felé is. Már párizsi tartózkodása idején szobortervek foglalkoztatták. 1941-ben monumentális igényű emlékműterveket mintázott meg gipszben, mint pl. a Martyn múzeum bejáratánál látható Hangyák emlékműve, a Barbár emlék, vagy a Gábriel Fauré emlékére című művek. Ezek bronzba öntésére 40–46 év eltelte után volt lehetőség. Hajlított vas-pálcákból alakított kép-kompozíciót (1943), valamint színezett fából készült térkonstrukcióit (1946) a Martyn Múzeumban láthatta először 1981-ben városunk közönsége.

Martyn absztrakt műveiből válogatott nagyobb kollekcióval 1969-ben mutatkozott be Pécsett, majd egy év múltán a Tihanyi Múzeumban. Ezek a kiállítások munkásságának értékeit és jelentőségét kiemelték elszigeteltségéből. Körülötte a modern művészet alkotóinak kis tábora alakult ki Pécsett, s városunk mai jeles képzőművészei közül többen Martynt vallják mesterüknek. Munkásságáról 1985-ben megjelent életmű katalógusa 2676 művét sorolja fel. Születésének századik évfordulóján emlékező kiállításokat rendeznek Pécsett, Kaposváron, Győrben és Budapesten.

Szeretnénk hinni, hogy ez a megérdemelt megbecsülés az elkövetkező jövőben is megmarad, és hisszük, hogy az európai érték, amely Martyn Ferenc művészetét fémjelzi, értékmérője a modern magyar képzőművészetnek is.

 

psz 1999 02 12 hars eva 01

 

Martyn Ferenc: Önarckép házinyúllal, 1919

A Martyn Emlékmúzeum állandó kiállításán