Cikkek

Gáspár Gábor: A nyolcvan éves PVSK - „citius, altius, fortius"

Pécsi Szemle 1999. (2. évf.) 2. szám, 84-92. oldal

Letöltés: pdf20


Gáspár Gábor

 

A NYOLCVAN ÉVES PVSK

„CITIUS, ALTIUS, FORTIUS

 

 

 

Rangos jubileumhoz, létrejöttének 80. évfordulójához érkezett a Pécsi Vasutas Sport Klub. Az első világháború utáni megalakulásától eltelt nyolcvan év magában hordozza századunk, és így a PVSK történetét is.

Magyarországon az 1800-as évek közepén indult meg a vasútépítés, ami Pécset 1857-ben érte el, majd 1882-ben a Pécs–Budapest vasútvonal is átadásra került. A 20. század elejére Pécs vasúti csomópont lett, és így környezetében kialakultak a vasúti műhelyek és kiszolgáló szervezetek. Ez a fejlődés a vasúti dolgozók létszámának növekedésével is együtt járt.

A város két sportegyesülete a PAC és a PSC 1918-ban magába tömörítette a város különböző munkahelyeinek dolgozóit. Az egyesületek túlnőtték saját lehetőségeiket, így időszerűvé vált új egyesület szervezése.

Két fiatal munkásban, Keller Zoltánbanés Kehi Jánosbanvetődött fel a gondolat, hogy a két másik működő sportegyesületben sportoló és így ellenfélként szereplő vasutas sportolókat közös táborba, vasutas sportegyesületbe kellene tömöríteni. Elképzeléseiket széles körben ismertették, és az kellő visszhangra talált több idősebb, tapasztaltabb dolgozó körében, és azokat a vasutas sportolók többsége is támogatta. A két fiatal kezdeményező mellett, az idősebbek közül elsősorban Istók Jenő, Sági Ernő, Szabó István, Thémes József és Szamohil István segített legtöbbet, hogy a kezdeményezés valósággá váljon. Első feladatként a vasút vezetőinek támogatását kellett megszerezni, ami az akkori üzletigazgató, Littke Jenő meggyőzésével sikerült.

Előkészítő bizottság alakult, Sági Ernő, Keller Zoltán, Kehi János, Kovacsevics János és Szakái Andor részvételével. Az előkészítő bizottság feladata volt, hogy az alapszabály tervezetet kidolgozza és a közgyűlést megszervezze. A szervező bizottság nagyszerű munkát végzett, hiszen 1919. augusztus 23-án az alakuló közgyűlésen mintegy ötszáz fő sportoló, leendő sportoló, és pártoló tag jelent meg. A közgyűlés határozata értelmében megalakították a vasutasok sportegyesületét, Pécsi Vasutas Sport Club néven. Az egyesület színe fehér-fekete lett. Az alapító egyesület a működési engedélyt is megkapta, így a közgyűlés megválasztotta az első elnökséget.

Az elnökség tagjai a következők voltak:

Díszelnök: Littke Jenő üzletigazgató

Alelnökök: Sági Ernő főellenőr, Széli Zsigmond Pécs állomás főnöke, Dr. Újhelyi József jogi osztály főnöke

Ügyvezető elnök: Major Kálmán főtiszt

Főtitkár: Szamohil István

Titkár: Kovács Boldizsár

A közgyűlés a jóváhagyási záradékkal együtt elküldte a Pécsi Vasutas Sport Club alapszabályát a polgármesteri hivatalnak. Az alapszabály a klub működésének célját a következőkben határozta meg: „Az embersport minden ágának művelése, ifjabb erők nevelése, labdarúgó mérkőzések és sportünnepségek rendezése, a tagok társas érintkezésének nemzeti alapon való fejlesztése. Szolgálati ügyeket, vagy azokkal összefüggő kérdéseket, valamint politikát a club hivatalos működésébe belevinni s azzal foglalkozni tilos... A club törekvései sohasem lehetnek haza-, vagy nemzetellenesek. A club működése keretében csakis az alapszabályban meghatározott célokkal foglalkozhatik,” minden tevékenységének a keresztény nemzeti eszme szolgálatában kell állania. A klub törekvései sohasem lehetnek haza- vagy nemzetellenesek.

A klub vezetői nagy elszántsággal kezdtek munkába. 1919. szeptember 2-án a PVSC választmányi ülést tartott tagfelvétel és szakosztályok megalakítása céljából. Megalakult a labdarúgó, vívó, birkózó és atlétika szakosztály.

A PVSC vezetése területet kapott a MÁV-tól sportpálya építéséhez, amelyet 1919. október 21-én pályaavató mérkőzéssel adtak át. Az események gyorsan követték egymást. A novemberi taggyűlésen még az eredményeket méltatták a vezetők, ennek ellenére a decemberi közgyűlésen máris lemondott Sági Ernő a kilátástalan anyagi helyzet miatt. 1920. februárjában tartott tisztújító közgyűlésen pénzügyi gondok miatt lemondott Littke Jenő elnök és így nyilatkozott Széli Zsigmond ügyvivő is. A közgyűlésen a PAC-ba való beolvadást is javasolták, de a küldöttek többsége az önálló vasutas klub fennmaradása mellett döntött.

1920. októberében került sor az első nemzetközi labdarúgó mérkőzésre: Osieki Gradjanski – PVSK 1:0 (0:0)

1922-ben tisztújító közgyűlésen bővített elnökség alakult, amelyben az előző vezetők megőrizték feladatkörüket. Gondot jelentett az egyesületnek, hogy a város kisajátította a sportpálya területét, de a vezetés áthidalta a nehézséget, és új pályát épített Pécs külváros állomástól délre. Később a Bőrgyár igazgatója által biztosított területen, vasutas dolgozók segítségével sikerült pályát létesíteni. A BTC ezután beolvadt a PVSK-ba és ezzel eredményesebb lett a vasutas klub sporttevékenysége, főleg a labdarúgás kamatozott a fúzióból.

1931-ben a „házasság” megszakadt és újból különvált a két egyesület. A nagy világgazdasági válság éreztette a hatását a sport területén is. Sok változás és kevés pénz volt a jellemző a húszas évek végétől a harmincas évek közepéig tartó időszakra.

1938-ban nagy létszámú tisztikar irányította a PVSK szakosztályait, amelyek akkor a következők voltak: ökölvívó, birkózó, céllövő, labdarúgó, tenisz és vívó, míg a sort az 1938-ban alakult kerékpár szakosztály egészítette ki.

1941-ben a Pécsi Torna Egylet beleolvadt a PVSK-ba.

A második világháború visszavetette a sportversenyek rendezését, de 1945-től az új vezetőség nagy lendülettel látott hozzá a sportélet újjászervezéséhez.

Elnök: Szokoly Ferenc üzletigazgató

Társelnök: Csanádi György

Alelnökök: Bérces András, Messenyei Nándor, Gáspár György, Kelemen Menyhért

Ügyvezető elnök: Unyi Béla

Főtitkár: dr. Mintál Tibor

1945 őszén először került NB l-be a PVSK labdarúgó csapata. Az újból létrehozott szakosztályok ekkor a következők voltak: labdarúgó, birkózó, tenisz, kosárlabda, kerékpár, ezek az 1946-os tisztújító közgyűlésen kiegészültek ökölvívó, sportrepülő, sí, asztalitenisz, torna, és sakk szakosztályokkal.

1946-ban a férfi kosárlabda csapat is bejutott az NB l-be.

1948-ban névváltozás történt, az egyesület új neve Pécsi Lokomotív Sportkör lett.

Sok változás volt jellemző erre az időszakra. Vezetők cserélődtek, szakosztályok alakultak, és szűntek meg.

1949-ben motor és röplabda szakosztállyal bővült az egyesület, de megszűnt a sportrepülő és tenisz szakosztály. 1949 telén a már meglévő Vasutas Sportcsarnokban fűtés várta a tornász és asztaliteniszező sportolókat, a nagyteremben pedig a többi sportolót is.

1951-ben elkezdődtek a földmunkák a PVSK jelenlegi területén. Szükség is volt az új stadionra, mert a labdarúgók újból az NB I. kapuját kopogtatták. A másodszori helytállás az NB l-ben azonban sajnos rövid életűnek bizonyult, mindössze egy bajnoki évig tartott.

A Pécsi Lokomotív Sportkör 1954-ben dinamikusan fejlődött, hiszen 15 működő szakosztállyal rendelkezett, igazolt sportolóinak létszáma 714 fő volt. 321 minősített versenyzővel rendelkezett, akik közül 33 első osztályú sportoló volt. NB l-es lett a női kosárlabda szakosztály is.

1955-ben újból névváltozás történt az egyesületnél. Felsőbb utasításra Pécsi Törekvés SE lett az új név, de egy év múlva már újból Pécsi Vasutas Sport Klub lett az egyesület neve. Az ismert politikai-hatalmi változások miatt erre az évtizedre is jellemző volt a vezetők sűrű cserélődése.

A hatvanas évek viszonylagos konszolidációs időszakában folyamatosan fejlődtek és eredményesebbek lettek a szakosztályok. A férfi kosárlabda csapat biztos NB I-es lett. A női kosarasoknál a generáció váltás volt jellemző erre az időszakra. A torna szakosztály dinamikusan fejlődött, a birkózók hozták az országos eredményeket, az időközben NB l-be jutott ökölvívók soha nem látott nagy tömegek előtt vívták mérkőzéseiket. Sajnos a kerékpár szakosztály az évtized elején a megyei sportvezetés határozata értelmében megszűnt.

A hetvenes évek elejére újból változás történt. 1973-ban megalakult a PMSC. Felsőbb utasításra az ott működő szakosztályokhoz kellett igazolni a legjobb sportolókat. A „piramis elv” nagy vérveszteséget okozott a további eredményesség tekintetében. A labdarúgók azonban ennek ellenére harmadszor is felkerültek az NB l-be. Ekkor két NB l-es csapata volt a városnak.

Ezekben az években átépítették a PVSK csarnokot. Az ökölvívó és cselgáncs szakosztály is új termet kapott.

A tájékozódási futás a nyolcvanas években élte fénykorát, a női kosárlabda szakosztály megszerezte első aranyérmét, majd a BEK-ben is eredményesen szerepelt. A kosaras lányok ezek után még többször hódították el az első helyet, és a város kedvenc csapatává lettek. Az ökölvívó szakosztály újból dinamikus fejlődésnek indult.

1989-ben a közgyűlés új vezetőséget választott:

Társadalmi elnök: Dr. Tahi József

Ügyvezető elnök: Czerpán István

Az új elnökség tizennégy főből állt.

Az új vezetés nehéz helyzetben találta magát: a pénztelenség volt a jellemző. A vezetésből a régi tagok eltávoztak. Új Alapszabály, Szervezeti és Működési Szabályzat készült. Ezek már a rendszerváltás évei voltak, azonban a sportfinanszírozás gyakorlata még nem alakult ki, és ez gondot okozott a működésben.

Az országban egyesületek és szakosztályok szűntek meg. A PVSK viszont megtartotta szakosztályait, noha a sportolók száma csökkent. Költségvetési hiányának fedezésére az egyesület vállalkozási tevékenységeket indított be, eredményesen.

Az 1993-ban választott 14 fős elnökség hatékony munkát végzett. A női kosárlabda szakosztály 1997. július 1-jétől önálló jogi személyiséggel bíró szakosztállyá alakult. Az 1998-ban tartott küldöttközgyűlés új társadalmi elnöke Sárdi Gyula, a MÁV Rt. területi igazgatója lett. Ügyvezető elnöknek újból Czerpán Istvánt választották meg, immár harmadszor. Az elnökség létszáma 19 főre gyarapodott.

Régóta vallja az európai ember, hogy minden történet tanulságokat hordoz. Így a jubileumot ünneplő Pécsi VSK-ról készült áttekintés is. Vágyakat, küzdelmeket, önfeláldozásokat ismertünk meg történetéből. Sikerek, bukások, csúcsok és mélységek váltakoztak ezen emberöltőnyi időszakban. Újra és újra felállni azonban csak belső tartássál, és az embert szolgáló sportot csak önzetlenül szerető és eszményítő lélekkel és magatartással lehetséges. Talán ehhez is hozzásegítette eleinket és bennünket az újkori olimpiák mindig időszerű jelmondata: „Gyorsabban, magasabbra, erősebben”.

 

 

AZ EDDIG MŰKÖDÖTT ÉS JELENLEG IS MŰKÖDŐ SZAKOSZTÁLYOK

 

 

Asztalitenisz szakosztály

 

1945–1951-ig működő, rövid életű szakosztály volt az egyesület történetében. Eredményesen dolgozott, hiszen 1949-ben NB l-es lett. 1950-ben világbajnokságon szerepelt Haász János a Lokomotív versenyzője. A versenyzők főleg csapatbajnokságokon és országos vasutas bajnokságokon szerepeltek. 1950-ben elbúcsúzott az NB l-től a szakosztály. 1951-ben pedig beleolvadt a Spartacus Sportkörbe.

 

 

Atlétika szakosztály

 

Az egyik alapító szakosztály, amely két évi munka után 1945-ig szüneteltette tevékenységét. A Diósgyőrből visszatért Verbőczi József szervezésében Unyi Béla segítségével újból megindult az atlétikai pályán az élet. Az első edzéseket a BTC pályán tartották, majd a Tüzér utcai pályát használták a versenyzők. Olyan atléták sportoltak ekkor a szakosztályban, akik sokáig meghatározó egyéniségei voltak a sportágnak: Lippay Antal, Villányi Nándor, Solymosi Egon.

A kitartó munka hatására jöttek az eredmények. 1948-ban magyar bajnok lett Solymosi Egon 200 m-es síkfutásban, majd első lett a 400 m-es versenyen is.

1949-ben, az újabb magyar bajnokságon Lippay Antal a 110 m-es gátfutásban első helyen végzett. Az atléták jó eredményeiknek köszönhetően nemzetközi versenyeken is részt vettek. Eredményes szereplésük meghozta a gyümölcsét, a két atléta olimpiai kiküldetésben részesült. Lippay Antal 400 méteres gátfutásban, Solymosi Egon a 4x400 méteres váltó tagjaként vett részt az olimpiai versenyeken.

1953-ban már saját pályán edzettek az atléták.

1954-ben a berni atlétikai EB-n újból eredményesen szerepelt a két válogatott atlétánk. Nem szabad azonban elfelejtkezni a többiekről sem. Hiszen országos bajnokságokon, vasutas versenyeken is igen eredményesen szerepeltek: Karácsony Nándor, Kiss László, Lukács János és Lukács Jánosné szintén kiváló sportolók, válogatott atléták voltak. Őket követte a hatvanas évek generációja: Nagy Imre, Matis Géza, aki később a PVSK elnöke lett, Honti Róbert és Kiss Endre. Kiemelkedőek voltak Honti Róbert eredményei: 1968-ban részt vett a mexikói olimpián, a 800 és az 1500 méteres síkfutásban.

1973 után hosszú időre lezárult az atlétikai szakosztály eredményes korszaka.

A nyolcvanas években a fiatalok egy rövid időre némi reményt csillantottak fel, de a rendszerváltással mind nehezebb anyagi körülmények közé került szakosztály ma már csak közép- és hosszútávfutó sportolókkal foglalkozik.

 

 

Birkózó szakosztály

 

A PVSK alapító szakosztálya 1979-ben szüntette be működését. A század elejének divatos sportja volt a birkózás, de eredményeket a harmincas évektől hozott. A legjobbak: Kasza József, Bárdos Ernő, Dobó Imre, aki az első magyar bajnoki érmet nyerte a PVSK-nak. A válogatottban is eredményesen szerepelt. Az edzések igen rossz körülmények között egy raktárban folytak.

1945-ben újjászerveződött a szakosztály és már fűtött teremben dolgozhattak tovább. A következő időszakban területi és kerületi versenyeken való szereplés, valamint utánpótlás vonatkozásban az országos bajnokságokon való eredményes versenyzés volt a jellemző. A hatvanas évek ebben a sportágban is fejlődést hoztak. Főleg a fiatalok voltak eredményesek a magyar bajnokságokon, diákolimpiákon és válogatott versenyékén. Drávai Lajos edző munkája meghozta gyümölcsét. Az NB ll-es csapatbajnokságokon a legjobb szereplés a harmadik helyezés volt. 1975-ben a PMSC-be irányították a legtehetségesebb versenyzőket. Ez a tény meghatározta a szakosztály további sorsát.

 

 

Cselgáncs szakosztály

 

1961-ben alakult meg a szakosztály. Alapító tagjai voltak a sportágnak: Vass Ferenc, Kovács Ferenc, Sárics Jenő, Lukács Sándor, Dóra János, Benkő Ferenc, Benkő Jenő. 1966-ban a PVSK egyesült a Pécsi Dózsával. Ezt követte a PMSC 1973-ben, majd 1975-től Pécsi Spartacus. 1979-től ismét PVSK-ban versenyezhettek a cselgáncsozók. Az országban az elsők között alakult meg Pécsett a szakosztály. Lukácsi Sándor, Vass Ferenc és a hetvenes években Benkő Jenő irányította az utánpótlást. A közel harminc év alatt nagyon sok tehetség veszett el, tért át másik sportágra. Ennek okait a belső viszályokban, a nem megfelelő anyagi, erkölcsi támogatásban lehet keresni. Mikor a PVSK újra felkarolta a sportágat, elindult egy lassú folyamat, amit a régi betegség, a belső harc ismét megállított. A nem megfelelő utánpótlás nevelés miatt korcsoportok maradtak ki. Igazán csak a PVSK vezetése bízott a sportág felemelkedésében. A bizalom már 1988-ban is eredményekben mutatkozott meg. Az 1989-es eredmények pedig egyértelműen a pécsi dzsúdo eredményességét igazolják. Feljogosítja a sportágat erre a női szakág dinamikus fejlődése a PVSK-ban, melyet két felnőtt Magyar Bajnokság három ezüstérme fémjelez. Loga Gabriella és Szabados Hajnalka az első magyar bajnokok a szakosztályban. A nemzetközi versenyeken is megismerik a PVSK-s lányok nevét. Szabados Hajnalka a junior EB-n Vészi Klára az IBV-n szerepelt eredményesen a versenyen. Az elmúlt időszakban Vészi Klára bajnoki érmei jelentették a színvonalat, valamint a váltakozó sikerű utánpótlás nevelés.

 

 

Kerékpár szakosztály

 

1938-ban alakult a szakosztály. 1942-ben a PTE beleolvadt a PVSK-ba és ezzel a szakosztály megerősödött. 1946-ban mutatkoztak az első komolyabb eredmények. A PVSK a vidék legjobb csapata lett. Az ötvenes évek elején a kerékpársport visszaesett. Változást Dévai János megjelenése jelentett, és ezzel 1957-től csapatversenyeken több magyar bajnokságot is nyertek a sportolók. Sajnos 1960-ban anyagi okok miatt megszűnt a szakosztály.

 

 

Férfi kosárlabda szakosztály

 

A pécsi vasutas kosárlabdázás az 1943/44. évben a Széchenyi Gimnázium diákjaira épülve indult, Bóta László vezetésével. 1945-ben a Debrecenben tartott osztályozón szereztek jogot az első osztályú szereplésre, majd az 1946/47-es szezonban a PVSK a 11. helyen végzett az NB l-ben. A csapat tagjai: Kapusi József, Szamosi Nándor, Lovrics Géza, Iflinger József, Ranga László, Sándor József, Szekeres János, edző: Verbőczi József. A mérkőzéseket a PVSK lovardából átalakított sportcsarnokában rendezték. 1954-ben újból az NB l-be jutott a csapat. 1955. évben Pécsi Törekvés néven a 11. helyen végeztek. A folytatás is eredményes volt. 1972 kivételével folyamatosan az első osztályban szerepelt a szakosztály. Az utánpótlás nevelés folyamatos a csapat életében: ennek kiemelkedő eredménye az 1966. évi ifi kupa megnyerése volt. Ezenkívül több alkalommal szerepeltek a fiatalok az országos döntőkön, az OSK és az ÓIK mérkőzésein. A saját nevelésű játékosok közül többen a nemzeti válogatottban is helyet kaptak: Légrádi József, Gyurasits István, Csongor László, Banna Valér, Tahi József, Rabb József, Pálvölgyi István. A magyar „B” válogatottat adó PVSK 1983. évben Irakban (Bagdadban) eredményesen képviselte a magyar színeket. 1986-ban az első külföldi kosaras került a PVSK-hoz, akit utána a többi is követett. A kilencvenes évek elejétől lassan kiöregedtek a meghatározó játékosok, és egyre lejjebb csúszott a csapat.

 

 

Női kosárlabda szakosztály

 

A női csapat az 1945/46-os szezonban kezdte bontogatni szárnyait. Három év elteltével az 1948/49. évi bajnokságban az NB ll-ben bajnokságot nyertek, s ezzel felkerültek az NB l-be. Játékosok: Meggyes Emmi, Pintér Eta, Zsibrik Katalin, Bencze Réka, Burai Márta, Arató Lászlóné, Somorjai Etel, Bernát Irén. Első NB l-es bajnoki évükben, 1949/1950-ben Pécsi Lokomotív néven a 9. helyen végeztek. Megszakítás nélkül 1964-ig szerepelt az NB l-ben a csapat Verbőczi József és Bóta László edzők irányításával. 1964-ben kiestek. 1964-től Mánfai Zoltán vette át a csapat irányítását, s tíz éven át volt a női csapat szakvezetője. A kitartó munka eredményeképpen 1970-ben bajnokságot nyertek, és így 1971-től ismét az első osztályban szerepeltek a lányok. 1971-ben első ízben játszott csapatunk Vasutas Európa Bajnokságon. A női csapat egyik kiemelkedő játékosa volt Verbőczi Józsefné (Zsusti), aki 20 évig kosárlabdázott a DVTK és a PVSK színeiben, ez idő alatt 140 alkalommal volt nemzeti válogatott. Az új, fiatal, de tehetséges gárda a 80-as évek elején még a 7–9. helyeken végzett. Komoly, szisztematikus munka, csapatépítés vette kezdetét. Ennek eredményeként, először a csapat történetében, sikerült a harmadik helyen végezni, a bronzérmet kiharcolni. 1987-ben már átvehették a megérdemelt ezüstérmet.

A következő évtized a női kosárlabda szakosztály legtermékenyebb időszaka. Vertetics István vezetésével az első magyar bajnokság, Halász Judit, Jolanta Vilutyte, Veres Judit, Horváth Judit, Sztojkovics Éva, Ábrahám Eszter, Balázs Hajnalka, majd Rátgéber László irányításával háromszor végzett az első helyen, és a Magyar Kupát is véglegesen megszerezte: Jolanta Vilutyte, Horváth Judit, Sztojkovics Éva, Balázs Hajnalka, Iványi Dalma, Donkó Orsolya, Zsolnay Gyöngyi, Szlezsana Pavlovics és Gordana Grubin. A csapat több tagja PRO CIVITATE, ill. PRO COMMUNITATE díjat kapott.

 

 

Labdarúgó szakosztály

 

Az 1919-ben megalakult sportkörrel együtt szerveződött a labdarúgó szakosztály is. Az akkori csapatban teljesen amatőr alapon szerepeltek a játékosok. Mérkőzésekre a mostani Bőrgyár pályát használták. Ekkor még szervezett bajnokságról nem volt szó.

Az 1945–54-es évekre esik a szakosztály első fénykora. Ekkor került be a csapat Pécsi Lokomotív néven az NB l-be. Sajnos csak egy évig szerepelt ott. A 40-es években több kiemelkedő képességű játékosa volt a szakosztálynak. Bérces András, aki szerepelt az 1936-os olimpián, valamint Tamási László és Krivicz Gyula. 1952-ben újból NB l-es lett a csapat. A legjobbak Túra Emil, Meggyes Lajos és Horváth László voltak. A csapat második fénykora az 1970-es évek közepétől kezdődött, amikor Rónai István vette át a csapat irányítását. Sikert sikerre halmoztak. Az NB l-es búcsú után az NB II., az NB III. és a területi bajnokság változatos évei következtek.

 

 

Lövész szakosztály

 

1929-ben a MÁV Siklósi úti székhelyén fedett sportlövöldét alakítottak ki, és ezt többször átalakították. Ebből alakult ki a későbbi PVSK-csarnok. 1939-től a PVSK 12 lőállásos fedett pályával rendelkezett és sok versenyt szervezett. A háború után a szakosztály nem működött tovább.

 

 

Motoros szakosztály

 

1947-ben a Vasutas Otthonban alakult meg az autós és motoros szakosztály. Több túrát és versenyt rendeztek rövid működésük alatt. 1949-ben a versenyzők más sportegyesületbe igazoltak, így a szakosztály megszűnt.

 

 

Ökölvívó szakosztály

 

A szakosztály 1931-ben alakult meg Hohman profi bajnok irányításával. Csapat- bajnokságon és Országos Vasutas Bajnokságon szerepeltek sikeresen, majd 1935- ben a PVSK megszüntette szakosztályát. 1946-ban Bíró Kálmán főintéző kezdeményezésére indult meg az ökölvívó élet. Az újonnan kialakított csapatban országos élvonalba tartozó versenyzők küzdöttek a szakosztály eredményeiért. Dióslaki, Csendes, Erdősi, Wágner és Turóczi neve fémjelezte országos viszonylatban is a PVSK színeit az ökölvívás területén.

1949-ben Horváth Gézát, a magyar ökölvívó válogatott tagját bízták meg az edzői teendők ellátásával. A megbízás három évtizedre meghatározta az ökölvívó szakosztály fejlődését, eredményes működését és létét. Kitartó és következetes munkával elérte, hogy a szakosztály versenyzőiből évről évre fiatal, tehetséges ökölvívók kerültek az országos élvonalba. Megszámlálhatatlan fiatal nevelődött és fejlődött eredményes versenyzővé. A szakosztály országos szinten is elismert utánpótlás-bázissá fejlődött. Az ötvenes-hatvanas években a szakosztály versenyzői kimagasló eredményeket értek el, felnőtt magyar bajnokságot nyert Kovács II. István és Gulácsi Gyula. Magyar válogatottban szerepelt eredményesen Kovács II. István és Tantos János. Rajtuk kívül jelentős azoknak a száma, akik magyar ifjúsági bajnokságot nyertek, illetve a magyar bajnokság dobogóján szereztek elismerést a szakosztálynak. A PVSK ökölvívó szakosztályának csapata több éves küzdelmes sorozatban az NB l-ben való szerepléshez is kivívta a jogot. 1979-től a volt versenyzők vették át a szakmai irányítást, az utánpótlás-nevelést. A szakosztály versenyzőinek sikersorozata tovább folytatódott. 1980-ban felnőtt magyar bajnokságot nyert Alvics Gyula és Magyar István. Ezután a tehetséges fiatalok következtek, közülük is Hart Péter volt a legeredményesebb. Majd egy évtizedes stagnálás után 1997-től újból eredményes utánpótlás nevelés folyik a szakosztálynál, napjainkban is.

 

 

Rock and roll szakosztály

 

A PVSK legfiatalabb szakosztálya, 1996-tól működik.

 

 

Röplabda szakosztály

 

Az 1949-ben megalakult röplabda szakosztály 1953-ig működött. Női és férfi csapatok versenyeztek és a megyebajnokságban szerepeltek.

 

 

Sakk szakosztály

 

1945–1955 között működött a szakosztály és a városi bajnokságban szerepelt változó sikerrel. 1950-ben a BTC-vel kiegészülve NB ll-es szakosztály lett, sajnos rövid időre. 1955 után mint társadalmi szakosztály működött.

 

 

Sí szakosztály

 

Pécsett 1941–43 között Jillek Emil oktatta a síelni szerető ifjúságot. 1944-től számítódik a PVSK sí szakosztályának megalapítása. Az első vezető Hermesz Dezső volt. Lelkesedésüknek köszönhetően még 1945. decemberében megrendezték az első lesiklóversenyt az akkori lesiklópályán Tubestól Kantavárig. Az 1946-os év a szakosztály további szervezésével és közben versenyzéssel telt. Ekkor már sífutó, alpesi és ugró szakágak működtek a szakosztályon belül. Az 1950-es évektől 1964-ig a Dömörkapui menedékház vezetője, a sízők nagy patrónusa Zolarek István adott a szakosztálynak öltözők és raktár céljára helyiségeket a Menedékházban. Az alpesi szakág térhódítása és Ambrus József erőfeszítéseinek köszönhetően 1960-ban nyer befejezést a Misinatetői műlesikló pálya. Ekkor épül a pálya tetején a melegedő helység a gépházzal, melyben a sífelvonó motorja van elhelyezve. A felvonót 1963-ban adják át a sí szakosztály tagjai. 1963-ban Pécsett rendezték az Országos Vidék Bajnokságot. 1976. december 28-án készült el az új síház. Teljesen kész állapotba csak 1979. szeptember 30-án került. Következő terv egy műanyag pálya építése volt. A pálya ünnepélyes avatása méltó külsőségek között 1984. október 7-én megtörtént. Az új felvonó 1986-ban készült el, az új pálya pedig 1989. decemberében vált síelhetővé. Sajnos a mediterrán jellegű éghajlat, a rövid tél nem kedvez a sportágnak. A gondokat csak hóágyú oldaná meg.

 

 

Tájékozódási futó szakosztály

 

1951. elején a Pécsi MÁV Igazgatóságon Papp István főintéző szervezésével megalakult a természetjáró szakosztály. Alapító tagok: Igaz Béla, Lafferton Henrik, Muskáth Ede, dr. Pál Imre. 1954-ben vette át a szakosztály vezetését Igaz Béla, akinek 20 éves munkássága alapozta meg a tájékozódási futó szakosztály felemelkedését a magyar sport élvonalába. 1956-ban a PVSK jogot szerzett a következő évi OB l-ben szereplésre. A szakosztályi élet új lendületet kapott, a Medovárszky, Mesterházy, Hanszmann, Dobos, Turányi, Bedő gárda számos országos versenyen ért el jó eredményt. 1960-ban fiatalításra, erősítésre került sor. 1966 meghozza az első válogatottakat: Ijjász István a felnőtt, Medovárszky Judit az ifjúsági keretbe kapott meghívást. Igaz Béla kezdeményezésére ebben az évben fuzionál a PVSK és a Jilly Csaba vezette Pécsi Vörös Meteor, s a nagy tapasztalattal rendelkező PVSK versenyzők, dr.Kovács Lászlóval és Borbás Gézával kiegészülve a vidék legjobbjaiként bajnokságok és kupák sorozatát nyerték. 1966-tól szervezett utánpótlás nevelés folyik a szakosztálynál, a tájfutó iskola szervezője és vezetője Navratil Géza lett.

Az 1970-es évek közepén következett be az igazi áttörés. Dr. Kiss Endre szélesebb alapokra helyezte az utánpótlás nevelést, tervszerűbbé, intenzívebbé tette az edzéseket és szervezettebbé a versenyeztetést. Munkájukkal, eredményeikkel a PVSK Tájfutó Szakosztályát az ország egyik legjobb tájfutó műhelyévé fejlesztették. A szakosztály 1979-ben először a bajnoki pontverseny első helyén végzett. 1977-ben nyerte az első felnőtt bajnokságot Szabó László. Itt versenyzett a nyolcvanas évek első számú magyar versenyzője, az első hazai nemzetközi minősítésű tájfutó Kelemen János. Ekkor indult az ismert és nagy tapasztalatú versenyző, dr. Kovács László gyermekeinek példaadó sportpályafutása. Volt olyan esztendő, amikor tíz versenyző viselhette a válogatott címeres mezét különböző kategóriákban. A nyolcvanas évek elejétől főállású szakemberek irányításával folytatódott az eredményes munka. A szakosztály „A” kategóriás besorolást kapott és tartósan a bajnoki pontverseny 1. és 2. helyén végzett. A szakosztálynál megint új módszerekkel fejlesztették az utánpótlás oktatását. 1983-tól 85-ig férfi versenyzők csaknem minden váltó és csapatbajnokságot megnyertek, közülük Kovács László, Kovács Ferenc és Moró Tibor került a válogatott keretbe. A női versenyzők közül sokáig csak Kovács Ildikó képviselte pécsiként a válogatottat, 1988-ban négy-öt éves munka eredményeképpen serdülő lányaink is bajnokságot és bajnoki helyezéseket szereztek. Válogatott kerettag lett Kovács Bernadett és Paróczi Kinga. 1988-ban a szakosztály történetének legnagyobb nemzetközi sikerét érte el a Kaposvárról igazolt Pavlovics Gábor, aki junior Európa-bajnokságot nyert, és a második helyen is PVSK versenyző, Paróczi Zsolt végzett. A legutóbbi évtized országos összesített pontversenyein folyamatosan az élen végzett a szakosztály. Erős, a kiváló régi versenyzőkből alakult, jól képzett versenybírói gárda már a hetvenes években több OB-t rendezett. Azóta nemzetközi versennyé fejlesztette a Mecsek Kupát, 1986-ban Junior EB-t is lebonyolított. A kilencvenes években a szakosztály létszáma csökkent, az utánpótláskorú versenyzők lemorzsolódtak. A szakosztály megőrizte az országos összesített pontversenyben dobogós helyét, de a jövő nem biztosított.

 

 

Tenisz szakosztály

 

1926-ban a PVSK megalakította a tenisz szakosztályt. A megalakulástól csak edzéseken vettek részt. 1934-ben felépült a PVSK fedett teniszpályája. Az egyesület sportolói főleg Vasutas-versenyeken szerepeltek jól, úgy a női, mint a férfi csapatok. 1949-ben három pécsi teniszező került az ifjúsági válogatott keretbe. 1952 után a szakosztály lassan elhervadt és mint társadalmi szakosztály működött tovább.

 

 

Teke szakosztály

 

1949-től működött, Kasza István és Váradi Ferenc kezdeményezte a megalakulást. Először a megyebajnokságban, majd az NB ll-ben szerepelt. Az élversenyzők kiöregedtek, 1964-ben a szakosztály megszűnt.

 

 

Torna szakosztály

 

1955 végén Csaba András és felesége kezdeményezésére alakult meg a szakosztály. Női és férfi csapat indult a különböző versenyeken. Ez a szakosztály is a Vasutas Bajnokságokon nőtte ki magát. A női versenyzők közül sokan az ifjúsági válogatottba kerültek. 1956-ban az első magyar bajnok a tornászoknál gyűrűn: Héder János, és ezzel biztosította a helyét az olimpiai csapatban is. Állandó válogatott versenyzők voltak ezekben az években: Héder János, K. Varga Lajos, Tolnai Márta, Tolnai Klára. 1964-ben Tolnai Márta a Tokióba utazó tornász csapat tagja lett. A csapat ötödik helyezést ért el.

1968-ban Mexikóban is versenyzett az olimpián Tolnai Márta, és ismét az ötödik helyezett csapat tagja volt. A következő évtizedekben főleg ifjúsági vonalon értek el eredményeket a PVSK sportolói. A PMSC megalakulásával kénytelen volt beszüntetni működését a szakosztály.

 

 

Úszó és vízilabda szakosztály

 

1926-ban megalakult az úszó és vízilabda szakosztály, vezetője: Vétek Ernő.

1928-ban uszoda hiánya miatt megszűnt a szakosztály, amely újból 1955-ben alakult meg. A vízilabda-versenyek csak nyáron kerülhettek megrendezésre, mert továbbra is uszodahiány volt. A feltételek hiánya miatt 1959-ben megszűnt a szakosztály.

 

 

Vívó szakosztály

 

1919-ben az egyesület alapításával egyidejűleg alakult a szakosztály. A megalakulása után elnéptelenedik, majd 1937-ben újból indul a vívó élet. A háborús időszakban csak részben működött a szakosztály. 1957-ben indult meg a mozgalmasabb vívó élet, de csak megyei és vidéki szinten értek el eredményeket a sportolók. 1968-ban az érdektelenség miatt megszűnt a szakosztály.

 

psz 1999 02 10 gaspar gabor 01

 

 

Felhasznált irodalom

 

Nyáry Gyula: 1919 –1994. 75 év. A Pécsi Vasutas Sportkör Krónikája. Pécs, 1994.